Alföldi Iparlap, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1888-06-10 / 24. szám
VH-ik évfolyam. 1888. 24-ik szám. Szeged, junius 10-én. Előfizetési föltételek: helyben, házhoz hordással vagy vidékre posta utján. Negyed évre . 1 frt. Fél évre ... 2 frt. Egész évre . . 4 frt. Egyes szára ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztői iroda: Templom tér, 8-ik szára, a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Főszerkesztő : Bakay Nándor. Felelős szerkesztő: Tóth Béla. Főmunkatárs: Babos Elek. JELTGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Hirdetések 16-od oldal . . 1.— 8-ad „ . . 2.-4-ed * . . .‘5.50 Fél „ . . 6.A 4 hasábos petitsor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Kiadóhivatal: Engel Adolf könyv- és könyomdája, hova az előfizetési pénzek küldendők. Teher-e a testületi tagsági dij ? Felületes könnyedséggel a föltett kérdésre alig lehetne nemmel válaszolni, de csakis fölületes könnyedséggel, mert komoly megfontolással a tagsági díjat tehernek tekinteni nem lehet. Természetesen, oly testületeknél, mint a nagyváradi, a tagsági díj, ha egy krajczár volna is, teherként nehezedik az iparosnak a roskadásig megterhelt vállaira. De ahol az ipartestületek élén a közszellemtől áthatott akaraterős, tevékeny férfiak állanak, ott a testületnek fizetett összeg dús kamatot hozó tőkévé kell, hogy váljon. A mi ipartestületünk vezetői és talán még több ilyen is az országban azon téves nézetet táplálják, miszerint a testület csak azért állíttatott föl, hogy a jegyző a sablonszerű írási teendőket teljesítse. Ez ugyan szoros kötelessége a jegyzői hivatalnak, de az is kötelessége az önérzetes jegyzőnek, hogy az elöljárósági határozatokat írásba foglalja s azokat érvényre emelje. Nálunk 3 év alatt sok életrevaló indítvány létetett, s mind azon szenvedett hajótörést, mert a jegyző csökönyösen a törvényben előírt sablon munkán kívül egyebet teljesíteni vonakodott. Ez által testületünk tevékenysége annyira megbénítatott, hogy még szakosztályokra sem voltunk képesek magunkat fölosztani. Márpedig egy 1400 tagot számláló ipartestületet szakosztályok nélkül képzelni is a dőreségek legnagyobbika. Biztos tudatával bírok annak, hogy ily testület szakosztályok nélkül számos áll fönn. Biztosítom ezen testületeket, hogy tíz évi fönnállásuk után is kezdetleges állapotban fognak sintődni és az iparos polgárságnak semmi jótéteményt nem tudnak kivívni. Nevetséges vergődés az ily testületek helyzete, mert egész tevékenységük a semmittevés keretén belül forog. Ezek megtartják az előírt elöljáró-üléseket, meghallgatják a jegyző sablonszerű előterjesztéseit, hogy ennyi segéd és tanoncz íratott be és ki, s midőn ezt elvégezték, szétoszolnak, mintha fontos teendőket végeztek volna az iparos érdekek előmozdításában. Ilyen missziót teljesítettünk 3 évig, s ezt köszönhetjük annak, hogy egy politikai pártvezért s jogtudós fiskálist választottunk jegyzőnek. Ezért jutottunk abba a helyzetbe, hogy a testület kétharmad része szívesen hozzájárulna a föloszlás keresztülviteléhez. Az az egyharmad is csak azért ragaszkodik a testület fönntartásához, mert azt véli, hogy újjáalakulásunk folytán oly elemeket fog sikerülni beválasztani, kik a helyzet magaslatán állva a közjó előmozdítására tevékenységet fognak kifejteni. Mindezek azonban helyi dolgok színezetével bírnának, ha csak mi volnánk ily szánalomra méltó helyzetben. Ámde, mint fönt említem, ilyen helyzetben számtalan ipartestület sinkk ; ennélfogva helyes dolgot vélek követni, ha általános iparos szempontból reámutatok a teendőkre, hogy mely utakon éri el az ipartestület azt, hogy a tagok által befizetett tagsági díjteher ne legyen. Nehogy azonban az iparos polgárság azt higyje, miszerint én kivihetetlen képzeleti dolgokkal rablom el olvasásra szánt drága idejét, kénytelen vagyok az általam létesített és létesítendő tényeket bemutatni és követésre ajánlani. Beláttam, hogy testületünk elöljáróinak többsége az általános iparos közjó előmozdítására sem hajlammal, sem képességgel nem bír. Tehát fölszólítottam az elöljáróságot, miszerint haladéktalanul egy közjótékonysági bizottságot válasszon kebeléből. Ez indítványom elfogadtatott, s vezetésem alatt egy szűk körű bizottság alakult , ámde ennek vezetését csak azon föltétellel fogadtam el, ha tervem kiviteléhez a tagokat magam választhatom meg és a testület nevének fölhasználásával intézkedhetem így, s ezzel a bizottsággal csodaszerű dolgokat tudtam keresztülvinni. Mulatságokat, fölolvasásokat, színi előadásokat s kiállításokat rendeztem. S igy a tanonczoktatási czéloknak több, mint másfélezer forintot, s az elaggott iparosoknak ugyanilyen tőkét létesítettem. Már ezen intézkedés is sok iparosnak segélyben szolgáltatta vissza a tagságban befizetett összeget. Ezenkívül ingyen gyógyfürdőt eszközöltem ki egy iparos családnak. De, hogy az iparos-polgárságnak a művészetbeni élvezetét is megkönnyebbít sem, az itt működő színtársulatnál 30 000 árkedvezményt eszközöltem ki. Az e hó 24-én tartandó újjáalakuló közgyűlés elé pedig oly keresztülvitt tervvel fogok föllépni, amely által az iparos polgárságnak befizetett tagsági járuléka húszszorosan visszatérül. Pedig a befejezéshez közel álló tervem természetes , és nagyon egyszerű. Alkuba bocsájtkoztam néhány előkelő mészárossal és azt az ajánlatot tettem nekik, hogy versenyajánlat útján mily árkedvezményben volnának hajlandók az 1500 iparos család húskészletét szállítani. Az ajánlatokat még nem kaptam be, de az eredmény fényesnek ígérkezik. Ugyanezen eljárást foganatosítottam a liszt, czukor és kávé fogyasztásának biztosítása tekintetében is, és városunk egyik legtekintélyesebb kereskedője máris kilátásba helyezte a kedvező eredményt. S így az iparos-családok legszükségesebb fogyasztási czikkei engedményes árakban lesznek beszerezhetők. Hinni akarom, hogy a közgyűlés ezen tervem kivitele elé nehézséget gördíteni nem fog. S ha ezt életbeléptetnem sikerül, az iparos-polgárság befizetett tagsági díjai uzsorás-percentet fognak jövedelmezni. Midőn ezen tetteimet az ipartestületeknek bemutatom, szívesen kérem őket, hogy szegény, de becsületes osztályunk érdekében ily intézkedéseket léptessenek a legsürgősebben életbe. Sokkal fontosabb az ajánlott tervezet, semhogy annak indokolását szükségesnek találnám. Nagyon kicsi és felületes számítással ki lehet mutatni, hogy az ajánlott tervezet évenként sok ezer írttal teszi vagyonosabbá az iparos nagy testet. És erre nincs a világon osztály, melynek nagyobb szüksége volna, mint az iparososztálynak. „ . .. ” Bertsey György: Az iparosság szakoktatása. Talán egy szakmánál sincs oktatásügyünk oly kezdetleges állapotban, mint az iparos-ifjúság oktatásánál, és e téren még oly sok tennivalója van közoktatási kormányunknak, hogy minden lehetőt el kell követnie arra nézve, hogy e részbeni fejlődésünk, haladásunk megközelítse a külföld hasonnemű intézményeit. Jogosnak tartjuk tehát iparos társaink azon felszólalását, hogy miért nem tesznek meg illetékes körök minden lehető lépést és miért nem ragadnak meg minden kedvezően kínálkozó alkalmat arra, hogy az ország nagyobb iparossággal biró városaiban, s igy Szegeden is egy rendesen szervezett iparszakiskola állíttassák föl. Századunk jelszava: ipar és kerekedelem; s ennek megteremtésére még a legkisebb államok is törekszenek ; s annál inkább kell törekednünk, nehogy e nemes versenyben hátra maradjunk.