Alföldi Iparlap, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888-06-10 / 24. szám

VH-ik évfolyam. 1888. 24-ik szám. Szeged, junius 10-én. Előfizetési föltételek: helyben, házhoz hor­dással vagy vidékre posta utján. Negyed évre . 1 frt. Fél évre ... 2 frt. Egész évre . . 4 frt. Egyes szára ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztői iroda: Templom­ tér, 8-ik szára, a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Főszerkesztő : Bakay Nándor. Felelős szerkesztő: Tóth Béla. Főmunkatárs: Babos Elek. JELTGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Hirdetések 16-od oldal . . 1.— 8-ad „ . . 2.-4-ed * . . .‘5.50 Fél „ . . 6.­A 4 hasábos petit­sor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Kiadóhivatal: Engel Adolf könyv- és könyomdája, hova az előfizetési pénzek küldendők. Teher-e a testületi tagsági dij ? Felületes könnyedséggel a föltett kérdésre alig lehetne nemmel válaszolni, de csakis fölületes könnyedséggel, mert komoly megfontolással a tagsági díjat tehernek tekinteni nem lehet. Természetesen, oly testületeknél, mint a nagyváradi, a tagsági díj, ha egy krajczár volna is, teherként neheze­dik az iparosnak a roskadásig megterhelt vállaira. De a­hol az ipartestületek élén a közszellemtől áthatott akaraterős, tevékeny férfiak állanak, ott a testületnek fizetett összeg dús kamatot hozó tőkévé kell, hogy váljon. A mi ipartestületünk vezetői és talán még több ilyen is az országban azon téves nézetet táplálják, miszerint a testület csak azért állíttatott föl, hogy a jegyző a sablon­szerű írási teendőket teljesítse. Ez ugyan szoros kötelessége a jegyzői hivatalnak, de az is kötelessége az önérzetes jegy­zőnek, hogy az elöljárósági határozatokat írásba foglalja s azokat érvényre emelje. Nálunk 3 év alatt sok életrevaló indítvány létetett, s mind azon szenvedett hajótörést, mert a jegyző csökö­nyösen a törvényben előírt sablon munkán kívül egyebet teljesíteni vonakodott. Ez által testületünk tevékenysége annyira megbéní­tatott, hogy még szakosztályokra sem voltunk képesek magunkat fölosztani. Már­pedig egy 1400 tagot számláló ipartestületet szakosztályok nélkül képzelni is a dőreségek legnagyobbika. Biztos tudatával bírok annak, hogy ily testület szakosztályok nélkül számos áll fönn. Biztosítom ezen tes­tületeket, hogy tíz évi fönnállásuk után is kezdetleges álla­potban fognak sintődni és az iparos­ polgárságnak semmi jótéteményt nem tudnak kivívni. Nevetséges vergődés az ily testületek helyzete, mert egész tevékenységük a sem­mit­tevés keretén belül forog. Ezek megtartják az előírt elöljáró-üléseket, meghallgatják a jegyző sablonszerű elő­terjesztéseit, hogy ennyi segéd és tanoncz íratott be és ki, s midőn ezt elvégezték, szétoszolnak, mintha fontos teendőket végeztek volna az iparos­ érdekek előmozdí­tásában. Ilyen missziót teljesítettünk 3 évig, s ezt köszönhet­jük annak, hogy egy politikai pártvezért s jogtudós fiská­list választottunk jegyzőnek. Ezért jutottunk abba a hely­zetbe, hogy a testület kétharmad része szívesen hozzájárulna a föloszlás keresztülviteléhez. Az az egyharmad is csak azért ragaszkodik a testület fönntartásához, mert azt véli, hogy újjáalakulásunk folytán oly elemeket fog sikerülni beválasztani, kik a helyzet magaslatán állva a közjó elő­mozdítására tevékenységet fognak kifejteni. Mindezek azonban helyi dolgok színezetével bírnának, ha csak mi volnánk ily szánalomra méltó helyzetben. Ámde, mint fönt említem, ilyen helyzetben számtalan ipar­testület sink­k ; ennélfogva helyes dolgot vélek követni, ha általános iparos­ szempontból reá­mutatok a teendőkre, hogy mely utakon éri el az ipartestület azt, hogy a tagok által befizetett tagsági díj­teher ne legyen. Nehogy azonban az iparos­ polgárság azt higyje, misze­rint én kivihetetlen képzeleti dolgokkal rablom el olva­sásra szánt drága idejét, kénytelen vagyok az általam létesített és létesítendő tényeket bemutatni és követésre ajánlani. Beláttam, hogy testületünk elöljáróinak többsége az általános iparos­ közjó előmozdítására sem hajlammal, sem képességgel nem bír. Tehát fölszólítottam az elöljáró­ságot, miszerint haladéktalanul egy közjótékonysági bizott­ságot válasszon kebeléből. Ez indítványom elfogadtatott, s vezetésem alatt egy szűk körű bizottság alakult , ámde ennek vezetését csak azon föltétellel fogadtam el, ha tervem kiviteléhez a tago­kat magam választhatom meg és a testület nevének föl­­használásával intézkedhetem­ így,­ s ezzel a bizottsággal csodaszerű dolgokat tudtam keresztülvinni. Mulatságokat, fölolvasásokat, színi előadás­okat s kiállításokat rendeztem. S igy a tanonczoktatási czéloknak több, mint másfélezer forintot, s az elaggott iparosoknak ugyanilyen tőkét léte­sítettem. Már ezen intézkedés is sok iparosnak segélyben szol­gáltatta vissza a tagságban befizetett összeget. Ezenkívül ingyen gyógyfürdőt eszközöltem ki egy iparos­ családnak. De, hogy az iparos-polgárságnak a művészetbeni élveze­tét is megkönnyebbít sem, az itt működő színtársulatnál 30 000 árkedvezményt eszközöltem ki. Az e hó 24-én tartandó újjáalakuló közgyűlés elé pedig oly keresztülvitt tervvel fogok föllépni, a­mely által az iparos polgárságnak befizetett tagsági járuléka húszszorosan visszatérül. Pedig a befejezéshez közel álló tervem természetes , és nagyon egyszerű. Alkuba bocsájt­­koztam néhány előkelő mészárossal és azt az ajánlatot tettem nekik, hogy verseny­ajánlat útján mily árkedvez­ményben volnának hajlandók az 1500 iparos­ család hús­készletét szállítani. Az ajánlatokat még nem kaptam be, de az eredmény fényesnek ígérkezik. Ugyanezen eljárást foganatosítottam a liszt, czukor és kávé fogyasztásának biztosítása tekintetében is, és váro­sunk egyik legtekintélyesebb kereskedője már­is kilátásba helyezte a kedvező eredményt. S így az iparos-családok legszükségesebb fogyasztási czikkei engedményes árakban lesznek beszerezhetők. Hinni akarom, hogy a közgyűlés ezen tervem kivitele elé nehézséget gördíteni nem fog. S ha ezt életbeléptetnem sikerül, az iparos-polgárság befize­tett tagsági díjai uzsorás-perc­entet fognak jövedelmezni. Midőn ezen tetteimet az ipartestületeknek bemutatom, szívesen kérem őket, hogy szegény, de becsületes osztá­lyunk érdekében ily intézkedéseket léptessenek a legsür­gősebben életbe. Sokkal fontosabb az ajánlott tervezet, sem­hogy annak indokolását szükségesnek találnám. Nagyon kicsi és felületes számítással ki lehet mutatni, hogy az ajánlott tervezet évenként sok ezer írttal teszi vagyono­sabbá az iparos nagy testet. És erre nincs a világon osz­tály, melynek nagyobb szüksége volna, mint az iparos­osztálynak. „ . .. ” Bertsey György: Az iparosság szakoktatása. Talán egy szakmánál sincs oktatásügyünk oly kezdet­leges állapotban, mint az iparos-ifjúság oktatásánál, és e téren még oly sok tenni­valója van közoktatási kormányunk­nak, hogy minden lehetőt el kell követnie arra nézve, hogy e részbeni fejlődésünk, haladásunk megközelítse a külföld hasonnemű intézményeit. Jogosnak tartjuk tehát iparos társaink azon felszóla­lását, hogy miért nem tesznek meg illetékes körök minden lehető lépést és miért nem ragadnak meg minden kedve­zően kínálkozó alkalmat arra, hogy az ország nagyobb ipa­rossággal biró városaiban, s igy Szegeden is egy rendesen szervezett iparszakiskola állíttassák föl. Századunk jelszava: ipar és kerekedelem; s ennek meg­teremtésére még a legkisebb államok is törekszenek ; s annál inkább kell törekednünk, nehogy e nemes versenyben hátra maradjunk.

Next