Ásványolaj, 1931 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1931-11-14 / 10. szám
134 A viszkozitás és jelentősége a gépkenés szempontjából A viszkozitás és jelentősége a gépkenés szempontjából Írta: Dr. Thamm István, adjunktus, a kir. József műegyetem mezőgazd. gépi tanszék és gépkisérleti állomáson. Cikkünk címének megfelelően foglalkoznunk kell még azzal a kérdéssel, hogy a kenőanyagok viszkozitásának miféle szerepe van a kenéstechnikában. Kenőanyagokat egymással érintkező és egymáshoz elmozdulni kényszerülő géprészek között általában azért alkalmazunk, hogy: 3. A súrlódási veszteségeket csökkentsük, továbbá 2, hogy a géprészek kopását elkerüljük, vagy legalább is bizonyos minimumra redukáljuk. Ezek mellett másodsorban feladata még a kenőanyagoknak az is, hogy az atmoszférikus befolyásoknak kitett — és más módon nem védett — szerkezeti részeket megóvja a rozsdásodástól. A súrlódás és vele együtt a kopás csökkenése a kenőolaj alkalmazása folytán oly módon jön létre, hogy az egymáson elmozduló fémes felületek között vékony olajrétegű olajhártya képződik, amely a felületek fémes érintkezését megszünteti, ily módon a meglehetős ellenállást jelentő és gyors kopást okozó fémes súrlódás megszűnik és helyébe a kenőfolyadékon belüli — az előzőnél sokszorosan kisebb — folyadéksurlódás lép. A viszkozitás szerepét akkor fogjuk tisztán látni, ha emez olajhártya kialakulásának feltételeit keressük. Evégből vegyük szemügyre, hogy mi történik pl. egy csapágyban, ha abban a csap és persely között kenőolajat alkalmazunk. Nézzük a dolgot először is nyugalmi állapotban. Ilyenkor a P csapágy perselybe töltött olaj a C csapra ható T terhelés (önsúly + egyéb terhelő erők) hatása alatt a persely aljából teljesen kiszorul (7. sz. ábra), tehát a kis nyilakkal megjelölt helyen csap és persely fémesen érintkezni fognak. Az elmondottakból folyik tehát, hogy nyugalmi állapotban és induláskor minden kenési helyen fémes súrlódás van. Lényegesen más az eset akkor, ha a C csap kellően gyors forgásban van. A csapra ható terhelés az olajban akkor is létesít olyan folyadéknyomást, amely az olajat kifelé a berajzolt folyadékrészecskénél az ábrázolt irányban elmozdítani igyekszik (8. sz. ábra.). Ilyenkor azonban a folyadékrészecskékre még egy erő fog hatni. A bevezetésben említett adhaesió következtében ugyanis a csappal érintkező folyadékréteg ahhoz hozzátapadván, vele forog, a persellyel érintkező tehát hozzá tapadó olajréteg pedig nyilván áll. Ilyen módon a persely és csap közötti olajtérfogatban sebesség különbségek állanak elő, amennyiben épen az olaj viszkozitása következtében a magasabban fekvő olajrétegek gyorsabban mozognak, mint az alattuk levők. Azaz a berajzolt olajrészecske 1 jelzésű oldalán a sebesség kisebb lesz, mint a 2 jelzésű oldalon. Ennek következtében a részecske oldalfelületén fellépnek az I. alatti képlettel megadott ti ill. t-i ellenállások, amelyek végeredményben egy, olajrészecske elmozdulását gátló erőt szolgáltatnak. Ha ez a gátlóerő éppen akkora mint az olajrészecskét kisajtoló folyadéknyomás, úgy a részecske a helyén marad, vagyis meg van a lehetőség arra, hogy kialakuljon a csap és persely között az összefüggő olajhártya. Minthogy pedig a kérdéses gátlóerő az 1. alatti összefüggés alapján az olaj abszolút viszkozitásával arányos, te