Ásványolaj, 1931 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1931-11-14 / 10. szám

134 A viszkozitás és jelentősége a gépkenés szempontjából A viszkozitás és jelentősége a gépkenés szempontjából Írta: Dr. Thamm István, adjunktus, a kir. József műegyetem mezőgazd. gépi tanszék és gépkisérleti állomáson. Cikkünk címének megfelelően foglalkoznunk kell még azzal a kérdéssel, hogy a kenőanyagok viszkozitásának miféle szerepe van a kenéstech­nikában. Kenőanyagokat egymással érintkező és egy­máshoz elmozdulni kényszerülő géprészek kö­zött általában azért alkalmazunk, hogy: 3. A súrlódási veszteségeket csökkentsük, to­vábbá 2, hogy a géprészek kopását elkerüljük, vagy legalább is bizonyos minimumra redukáljuk. Ezek mellett másodsorban feladata még a kenőanyagoknak az is, hogy az atmoszférikus befolyásoknak kitett — és más módon nem vé­dett — szerkezeti részeket megóvja a rozsdáso­­dástól. A súrlódás és vele együtt a kopás csökke­nése a kenőolaj alkalmazása folytán oly módon jön létre, hogy az egymáson elmozduló fémes fe­lületek között vékony olajréteg­ű olajhártya képződik, amely a felületek fémes érintkezését megszünteti, ily módon a meglehetős ellenállást jelentő és gyors kopást okozó fémes súrlódás megszűnik és helyébe a kenőfolyadékon belüli —­ az előzőnél sokszorosan kisebb — folyadéksurló­­dás lép. A viszkozitás szerepét akkor fogjuk tisztán látni, ha emez olajhártya kialakulásának feltéte­leit keressük. Evégből vegyük szemügyre, hogy mi történik pl. egy csapágyban, ha abban a csap és persely között kenőolajat alkalmazunk. Néz­zük a dolgot először is nyugalmi állapotban. Ilyenkor a P csapágy perselybe töltött olaj a C csapra ható T terhelés (önsúly + egyéb terhelő erők) hatása alatt a persely aljából teljesen ki­szorul (7. sz. ábra), tehát a kis nyilakkal megje­lölt helyen csap és persely fémesen érintkezni fognak. Az elmondottakból folyik tehát, hogy nyugalmi állapotban és induláskor minden kenési helyen fémes súrlódás van. Lényegesen más az eset akkor, ha a C csap kellően gyors forgásban van. A csapra ható­­ terhelés az olajban akkor is létesít olyan­­ folya­déknyomást, amely az olajat kifelé a beraj­zolt folyadékrészecskénél az ábrázolt irányban elmozdítani igyekszik (8. sz. ábra.). Ilyenkor azonban a folyadékrészecskékre még egy erő fog hatni. A bevezetésben említett adhaesió kö­vetkeztében ugyanis a csappal érintkező folya­dékréteg ahhoz hozzátapadván, vele forog, a per­sellyel érintkező tehát hozzá tapadó­­ olaj­­réteg pedig nyilván áll. Ilyen módon a persely és csap közötti olajtérfogatban sebesség különbsé­gek állanak elő, amennyiben épen az olaj viszko­zitása következtében a magasabban fekvő olaj­rétegek gyorsabban mozognak, mint az alattuk levők. Azaz a berajzolt olajrészecske 1 jelzésű ol­dalán a sebesség kisebb lesz, mint a 2 jelzésű ol­dalon. En­nek következtében a részecske oldalfe­lületén fellépnek az I. alatti képlettel megadott ti ill. t-i ellenállások, amelyek végeredményben egy­, olajrészecske elmozdulását gátló erőt szol­gáltatnak. Ha ez a gátlóerő éppen akkora mint az olajré­szecskét kisajtoló folyadéknyomás, úgy a ré­szecske a helyén marad, vagyis meg van a lehe­tőség arra, hogy kialakuljon a csap és persely között az összefüggő olajhártya. Minthogy pedig a kérdéses gátlóerő az 1. alatti összefüggés alap­ján az olaj abszolút viszkozitásával arányos, te­

Next