Autó Motor, 1941 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-15 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 3 P. KÜLFÖLDRE 5PENGŐ CSAK EGÉSZ ÉVES ELŐFIZETÉSEKET FOGADUNK EL SZERKESZTI ÉS KIAD­JA:­K­R A­M­E­R JENŐ A LEGRÉGIBB MAGYAR MOTORSPORTLAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST. V., PHÖNIX UCCA 12. SZÁM HIVATALOS DJTA: 9-10-IG.­­ TELEFON: 115-093 POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZ.:48.438 XIII. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1941 JANUÁR 15­­. SZÁM ELŐGYUJTÁS L­egutóbbi számunkban nyílt levél alakjában tettük szóvá Petrovácz Gyula Budapest Székesfővárosi Törvényható­sági Bizottsági tag (ejnye a nemjóját az ilyen hosszú cím­nek a mai papírínséges világban) ismeretes interpellációját, melyben nem kevesebbet követelt, mint azt, hogy a 24 éven aluliakat tiltsák el a gépjárművezetéstől illetve az ezen a korhatáron aluliak ne kaphassanak vezetői jogosítványt. A hosszú című Petrovácz úr azzal indokolta követelését, hogy a balesetek túlnyomó részét a fiatalkorúak okozzák. Nagy örömünkre szolgált, hogy cikkünknek visszhangja támadt és a legpatinásabb magyar napilap is napirendre tűzte a kérdést. És saját érvei helyett az arra legilletéke­sebbeket szólaltatta meg, közöttük a magyar főváros közle­kedésügyének legfőbb őrét: Lánczos János dr. rendőrfőtaná­csost, a közlekedési rendőri büntetőbíróság főnökét. A ki­tűnő Lánczos főtanácsos, aki igazságos és megértő ítéletei­vel, szigorral párosult udvarias modorával régen belopta magát az autós és motoros szívekbe, valóban a legalkal­masabb arra, hogy véleményt mondjon. Mert hiszen a sza­bálytalanságok, kihágások, balesetek kivétel nélkül az ő osztályához kerülnek, ugyan ki más tudná tehát pontosab­ban megállapítani, hogy a kiskorúak, tehát a 24. életévet még el nem értek valóban annyi bajt okoznak, hogy a kor­mánytól való eltiltásuk indokolt lenne. Lánczos főtanácsos szó szerint a következőket mondotta: — Megállapításom szerint nagyon csekély azoknak a száma, akik 21 éven alul szabálytalanságot követnek el. A balesetek előidézőit nem kor, hanem típus szerint kell osztályozni. Vannak notórius szabálytalan hajtók, akik 30—40 éves korukban is ugyanolyan vigyázatlanul hajta­nak, mint amikor 20 évesek voltak. A fiatalok általában figyelmesebben vezetnek, mint az idősebbek, mert felfogá­suk jobb, gyorsabban gondolkodnak, ösztöneik a látottak­nak hamarabb engedelmeskednek. A mai ifjúságot hatá­rozottan alkalmasnak tartom a motoros járművek vezeté­sére, mert úgyszólván már a pólyáskoruktól kezdve fog­lalkoznak a gépjárművekkel és a legtöbb gyermek írni, olvasni még nem tud, de az egyes gépkocsitípusokat már messziről megismeri. Az ifjúság figyelmét nem szabad a motorosításról elterelni, mert ez nemcsak a motorosí­­tásra, hanem honvédelmi és közlekedési érdekeinkre is káros volna. — Véleményem szerint — fejezte be nyilatkozatát dr. Lánczos János — már a­z elemi iskolákban kellene meg­kezdeni és a középiskolákban folytatni a forgalmi szabá­lyok tanítását, hogy mire a fiatalember a kormánykerék­­hez ül, az összes közlekedési szabályok a vérébe idegződ­­jenek. A főtanácsos úr nyilatkozata annyira világos és félreért­­hetetlen, hogy­ értetlenül állunk. Mert a rendkívüli hosszú­című Petrovácz úr határozottan azt állította, hogy a „ka­tasztrófák" nagy részének a kiskorúak az okozói. Az a ma­gasrangú rendőrtiszt pedig, akinek kezében az összes köz­lekedési szabálytalanságok, tehát a katasztrófák szálai is összefutnak, ennek pontosan az ellenkezőjét állapította meg. Mi — tisztelettel kérünk bocsánatot ,a merészségért — inkább Lánczos János dr. rendőrfőtanácsos úrnak hiszünk. Ami nem jelenti azt, hogy a jeles városatyának nincsen igaza. Biztosan igaza van. De ez az igazság olyan mélyen van elásva, hogy sehogyan sem sikerül előkaparni. A jövőre vonatkozólag azt ajánljuk a különösen tisztelt Bp. Szk. F. Törv. Hat. Biz. tag úrnak, hogy előbb kapargassa az igazságot és utána interpelláljon, utána követeljen nagyfontosságú döntést olyan kérdésekben, melyek nem­zeti, nemzetvédelmi és egyéb vonatkozásai olyan rendkívü­liek, olyan roppant jelentőségűek, hogy megérdemlik annak a bizonyos felelősségnek fokozottabb latbavetését. ❖ I­jesztően szaporodnak a gumitolvajok] A pneumatik ma csak rendkívül nehezen szerezhető be hatósági kiutalás alapján, ami azzal jár, hogy az értéke is jelentősen emel­kedett a­ Zugligetben. Érthető tehát, hogy a tolvajok ráve­tették magukat erre az üzletágra, melyhez nem kell más, mint jó ideg és valami ócska franciakulcs. No meg: köny­­nyelmű autós, aki hosszú ideig hagyja felügyelet nélkül a kocsiját a csökkentetten világított utca jótékony fél­homályában. Naponta kapunk hírt gumilopásokról és nem túlozunk, ha hetenként legalább 100—150 pótkerékre taksáljuk a tolvajok munkájának „gyümölcsét". A rendőrség tehetetlen a tolvajokkal szemben addig, amíg a tolvajoknak olyan kitűnő értékesítési lehetőségeik vannak, mint ma. Viszont: talán célravezető volna, ha az Államrendőrség főparancsnoksága napiparancsban köte­lezné a rendőröket arra, hogy mindenkit, aki pótkereket sze­rel, igzoltassanak Az egyedüli védekezés: hacsak pótkerekünk nincsen elzárható helyen — mint például a Steyr 55-ön —, szereljük le és tartsuk odahaza ,vagy a garázsban. Túrára a mai motalkószegény világban alig vállalkozunk, közlekedésünk túlnyomó része a városban folyik le, nem esik össze a világ, ha gumidefekt esetén taxin hozzuk el a pótkereket. Mert ez még mindig olcsóbb és célszerűbb, mint elveszíteni a pótolhatatlan pótkereket és táplálni a tolvajok nemes cégét LET­OLAJOK AUTÓKELLÉKEK LAKOS ERZSÉBET ÉS TÁRSA I.. ATTILA U.14

Next