Autó, 1932 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-15 / 1-2. szám

SZERKESZTIK LINDNER ERNŐ Budapest, 1932 január 15 XXI. évfolyam 1-2. számmm A KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB ÉS ÖSSZES KARTELKLUBJAItMKj&gjglfy ÉS A MAGYAR AUTOMOBILKERESKEDÖK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉnik^tTyA HIVATALOS LAPJA 1?» AUTOMOBILIZMUS - MOTOROSHAJÓZÁS - AVIATIKA - SPORT -­TÁRSASÁG ELŐFIZETÉSI ÁR BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN Egész évre _ _______.. ______— .. 20 P Félévre_____.._______ .____________ 10 P Negyedévre_________— .. . ________— 5 P ÉS ILLÉS ISTVÁN Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Vilmos császár­ út 34. Tel. Aut. 296-05 1969­­ KÜLFÖLDRE EGÉSZ ÉVRE Ausztriára 35 schilling Csehszlovák.. 160 csk. Romániára — 1200 lej. Jugoszláviára 300 din. Amerikára.. 6 dollár Olaszországra 140 lira Schweizra 25 schw. fr. Franciaország 150 frank Németország egész évre .. .. .... .. 20 márka Háborús esztendők A magyar automobilizmus legsúlyosabb szakaszát éli. A belső terhek s a behozatali nehézségek nyomasztóan feküsznek rá erre a nagyszerű berendezkedésre, amely esz­tendőkön keresztül vívott nehéz harcok árán jutott el egész Európában elismert pozíciójához. A kezdeti idők nehézségeit, valamint a fejlődés korsza­kára eső sokirányú akadályt büszke öntudattal és energiá­val győzte le s most, amikor a sok megpróbáltatáson ke­resztül arathatná a fáradságos és nehéz etapok gyümölcsét, megtorpan és eltűnni készül. A konzervatív magyar lakosság antagonizmusa, a súlyos adózások egész sora, azután a luxus fogalmának felelőtlen bedobása nem tudta megingatni az előrehaladásban, élesre fent fegyvere a jövőért vívott harcában egyszer sem csor­bult meg, m­íg most, amikor Magyarország egész lakossága érzi már a végtelen sok előnyt az idő­ökonómia nagy jelen­tőségét, egyszerre megáll s még az optimisztikus szemlélő­nek is az az érzése, hogy nincs tovább. Pedig van tovább. Kell hogy legyen, hisz itt nem fel­kapott ideáról, hóbortos átmeneti divatról van szó, az auto­mobilizmus kenyeret jelent nemcsak azok számára, akik­nek a kenyere, hanem mindazoknak, aki élni és boldogulni akarnak ebben az országban. Nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni, sőt folyton erről kell beszélni, mert a nehéz gondokkal és a mindennapi megélhetéssel küszködők százezrei, akiknek alig telik a leg­primitívebb közlekedési eszközre is, hajlamosak hitelt adni annak a felfogásnak, hogy az automobilizmus, az automo­bilközlekedés, a motorral való szállítás és földművelés előtt még vannak fontosabb és jelentősebb kérdések is. A mi részünkről nem szubjektivitás, ha megállapítjuk, hogy igenis a motorikus közlekedésben rejlő erő és expan­­zivitás kifejezetten elsőrendű eszköze az életlehetőségek megjavításának s éppen ezért olyan fontos és jelentős azok számára is, akik egyenesen sohasem veszik igénybe, de eredményeit az élet minden vonatkozásában élvezik. A hazai automobilipar pihen e pillanatban, zászlóját büszkén és magasan lobogtatva egy rokongyár dolgozik lankadatlan szorgalommal, bízva a küszöbön álló jobb jövőben, a Magyar Ruggyantaárugyár. A kereskedelmet pihenőre készteti egyrészt az általános gazdasági depresz­­szió, másrészt a behozatali nehézség, a devizakorlátozás. Mindnyájan, akik szűnni nem akaró lelkesedéssel harco­lunk az automobilizmusért, minden egyes alkalommal fel­emeltük szavunkat a szakma érdekéért. Régebben a jövő fejlődésének szólt a küzdelem, ma, amikor a múltat kell menteni, megtartani a jelent és előkészíteni a jövőt, foko­zott energiával sürgetjük az illetékes tényezők részéről a legteljesebb megértést és jóindulatot. Magyarország pompásan kiszélesedett kocsiparkja le­romlott. A kiegészítés az említett okoknál fogva hihetetlen nehézségbe ütközik, de a régi kocsik alkatrészeinek fel­frissítése is csak a leglomhább tempóban történhetik meg. Lapunk más helyén közöljük a Nemzeti Bank egyik ki­váló exponensének ebben az irányban tett nyilatkozatát, amelyet az adott körülmények között megnyugvással és reményteljesen veszünk tudomásul, de ehhez a tárcaközi bizottságra való tekintettel döntően fontos még a kereske­delemügyi miniszter állásfoglalása. A devizakérdések inté­zésénél ez a körülmény döntően esik a serpenyőbe. Az automobilizmus beteg testét kell tehát megjavítani, vér­keringését felfrissíteni, hogy újból erőre kapjon nem pusz­tán, sőt kizárólag nem magáért az automobilizmusért ebben a pillanatban, hanem főleg azért, hogy megújhodva belép­hessen újra az egész országot éltető kenyérkereső cso­portba. Az automobilizmusban ma az államhatalom csak az automobilalanyt látja s igy támadnak a terhek és szolgál­tatások egész sora s a pénzügyminisztérium megfeledkezik arról, hogy ha ezekkel a túlzásokkal megbénítja az egész organizációt, száz és százezer adózóból haszon helyett tehertétel válik. A bajok és nehézségek tizenkettedik órájában fordulunk a kereskedelemügyi és pénzügyi kormányzathoz, szívlelje meg az automobilizmus ügyét, mert az eddigi mostoha bánásmóddal eleven és életet jelentő testbe vág, amely ha elpusztul, nemcsak felbecsülhetetlen értékkel lesz szegé­nyebb az ország, de elvész egy reményteljes perspektíva is. Ma még nem késő, a keretek állnak, mert az automobil­szakma kereskedelmi és ipari képviselői minden bajon ke­resztül állják a sarat, de holnap talán kidőlnek a gárda már amúgy is ritkuló sorából azok a tartópillérek, amelye­ket azután pótolni egyenlő a lehetetlennel. I.­I.

Next