Bányamunkás, 1926 (15. évfolyam, 1-21. szám)
1926-01-07 / 1. szám
AV. fSissSapesty Jaguár 7. szám —— BÁNYAMUNKÁS A MAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Előfizetési ára: Egész évre 120.000 K, félévre 60.000 K, negyedévre 30.000 korona. Egyes szám ára 5000 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker., Vörösmarty utca 44/b, II. emelet. — Telefon: 77—01. Megjelenik minden hó első és harmadik hetében. A Szövetség tagjainak, lapunk olvasóinak és a szervezett munkásság jóbarátainak boldog újévet kíván a szerkesztőség Lesz-e boldog új év? Jó volna ezt tudni, a múltakból következtetve nem sok reményünk lehet hozzá. Az elmúlt év csak nyomorúságot hozott, pedig már azt hittük, hogy a nyomorúság nem lehet nagyobb. Beköszöntött a munkanélküliség, hónapokon át tétlenül állt a munkásság, nem volt szükség a dolgos kézre és az általa termelt szénre. Szanálás folyt és ennek az áldása alatt nyögött a dolgozó munkásság. Szanálták az államot, rendbe hozták annak adósságát, a munkásságnak meg lehetőséget adtak, hogy újabb adósságot csináljon, föltéve, ha akad valaki, aki hitelez. A munkaadók újabb támadásra indultak a munkásság ellen. Kísérlet történt a munkaidő meghosszabbítására, de megelégedtek egyelőre a munkahelyen való váltással. Ezenfelül redukálták a szakmánybéreket és elkövettek mindent, hogy a termelést olcsóbbá tegyék. Tömegei a dolgos embereknek vándoroltak ki az országból, hogy külföldön keressék meg azt a kenyeret, amit itthon nem találtak meg- Amerika" helyett Franciaország lett a magyar munkások menhelye és ezren menekültek oda, nem túlozva, az éhhalál elől. Nem tudjuk, mit hoz az új év. Lesz-e a nyomorúságon valami javulás. A jelek után iletve a kilátások nem biztatók. Egész állami közéletünknek meg kell változnia, ha azt akarjuk, hogy itt a munkának becsülete legyen. El kell tűnni annak a választójognak, amely a nép nyomorával szemben érzéketlen törvényhozó testületet választ és a helyébe oda kell tenni az általános, titkos választójogok, hogy a megválasztott képviselő érezze, hogy ő a nép érdekeit tartozik elsősorban képviselni. Rosszul indult el útjára az új év. Az ország egyik részén a víz öntött el sok-sok ezer hoidat és vele együtt tönkretett sok ezer embert. Időbe fog telni, amíg az ország ezt a csapást ki fogja heverni. De sokkal nehezebben fogja kiheverni az ország azt a csapást, amit lelkiismeretlen kalandorok zúdítottak rá külföldön azzal, hogy egy idegen nemzetnek a pénzét hamisították és azt akarták forgalomba hozni. Micsoda véleménnyel lehet a derék holland nép Magyarországról, amelynek ezer és ezer gyermekét fogadta vendégszeretően házába, hogy itt magas állami funkciósok és hercegek vannak a frankhamisításba keverve. Ez az ügy még folyamatban van, ki tudja, hogy hullámai még hová csapnak, de egy bizonyos már ma is, hogy nagyobb kárt csinált ez a hamisítás, mint a legnagyobb árvíz. Az árvíz lefolyik, de ezt a szégyent minden magyarnak éreznie kell, ha valahol külföldön megjelenik és ki tudja mennyi víz kell ahhoz, hogy ezt a gyalázatot rólunk lemossa. Ebben a sok szomorúságban egyetlen egy vigasztaló körülmény van és ez a nemzetgyűlés által elfogadott társpénztári törvényjavaslat, amelynek végrehajtása, reméljük, hogy az új évben meg fog történni. Sikerült végre ezt a kérdést a nemzetgyűlés elé vinni és a törvényt meg is szavazták. Ezer és ezer ember kíséri figyelemmel mi fog tovább történni és a bányamunkások legyenek résen továbbra is, nehogy az első lépés után az egész ügy megint megálljon. Az új év kezdetén fordulunk Magyarország összes bányamunkásaihoz azzal a fölhívással, hogy tanulják meg ebből a nyomorból azt, hogy rajtuk senki sem segít, ha önmaguk nem lesznek erősek ahhoz, hogy segíteni tudnak. Tanulják meg azt, hogy csak a szervezettségben rejlő erő nyújthat a munkásságnak védelmet a hallatlan kizsákmányolás ellen és emelheti föl kultúrailag is az elnyomott embert arra a fokra, amelyre joggal vágyódik a munkásság. Erre kérjük Magyarország bányamunkásait és ennek a reményében kívánunk minden jó barátunknak boldog új évet. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének BV. országos közgyűlése A Bányamunkás múlt számában részletes tudósítást közöltünk a kongresszus tanácskozásairól. Helyszűke miatt az üdvözlőbeszédeket nem tudtuk leközölni, ezeket kivonatosan alant közöljük: Buciumean (Románia): A román bányamunkások nevében üdvözlöm Önöket és tolmácsolom az ő üdvözletüket is. Odaát Romániában a szervezett munkások tovább folytatják a harcot, megküzdve mindenféle üldözéssel a jobb megélhetésért és a szervezkedés magasztos eszméjéért. Az öntudatos munkások nagyobb részt kivándoroltak Romániából nagyobb részt félbehagyták szakmájukat és máshoz fogtak, mert az új helyzetet nem lehet kibírni. A kapitalisták nem ismerik azt, hogy a mi a munkásság joga, nem tudják, mit jelent a munkásság, hanem egyenesen rabságot teremtenek a bányamunkások részére. Ott, ahol sok szervezett munkás volt, a Zsil-völgyben, ahol 18.000 munkás dolgozik, nincs több megszervezve, mint 1000, a többi szervezetben. Az öntudatos munkások elvándoroltak és helyettesítették őket földmunkásokkal- akik nem tudják fölfogni a helyzetüket. Ezeket agyondolgoztatták és olyan rendszert vezettek be, hogy hetenként háromszor két műszakot dolgoztak, 16 órát egyfolytában. A nyugdíjasok ugyanabban...a .h.elyz.nibeo .vasupak» .mint. 6—7. évvelezelőtt, a'” nyugffij két ’lemét''' kezdődik'"és fog’" följebb 60 leit kapnak, mint ezelőtt. 15—20 évvel. Ezelőtt két évvel egy ideiglenes, törvény hozatott, melynek értelmében föl lehetett volnaemelni a nyugdíjakat, azonban ezt rendszeresen szabotálják és nem akarják a gyakorlatban életbe léptetni. A 12.000 nyugdíjas legnagyobb része két lejből sínylődik, ennyit kapnak havonta. Nehogy azt higyyék, hogy ez a munkásságon múlik, hanem rendszeresen a kerületi pénztár főhivatalától függnek, ezek szabotálják el a dolgot. Rettenetes a helyzet, hogyha a munkásság fölszólal, de egyáltalában nem is szólalhat föl, mert nem is adatik alkalom rá, mert ezt nem tűrik ottan. Az üldözés mérhetetlen, a munkásokat elbocsátják a munkaadók, sőt még az is lehetetlen, hogy a munkások magasabb bért követeljenek, mert létezik egy törvény, melynek alapján, ha a munkások több bért követelnek, legalább a munkások felének alá kell írni a listát, hogy béremelést kivon. Hányszor megtörtént, hogy azok, akik listával jártak, rögtön elbocsáttattak a munkából, hogy lazítást akartak végezni. Tehát ilyenek az állapotok Romániában a bányamunkásoknál. Dacára ennek, elvtársaim, a szervezett bányamunkások tovább folytatják a harcot és tovább fognak kitartani mindaddig, amíg ki nem fogják vívni azt a jogot, amit megérdemelnek saját munkájuk ellenében. Még egyszer üdvözlöm önöket a román munkások nevében. Becska (cseh) a csehszlovák szövetség üdvözletét hozta és tolmácsolta azt, hogy érzésben és munkálkodásban minden körülmények között kezet nyújtanak a magyar bányamunkásságnak és a magyar testvéreiknek. Kívánja, hogy ezen közgyűlés olyan munkát fejtsen ki, hogy annak áldásait ne csak a magyar bányamunkásság, hanem a többi államok bányamunkásai is élvezhessék. Ismételten jó munkálkodást kíván. Farkas István, a szociáldemokrata párt nevében: Szívesen teszek eleget annak a megbízatásnak és örülök, hogy a párt engem bízott meg és én lehetek abban a szerencsés helyzetben, hogy önöket a pártvezetőség és a parlamenti frakció nevében üdvözölhetem és alkalmam van önökkel együtt részt vennem a közgyűlésükön. Bizonyos, hogy az elvtársak igen nagy és súlyos feladatt előtt, állnak, de ma olyan súlyos viszonyok között él általában az egész magyar bányamunkássá® és vele együtt amunkásmozgalom, amilyen súlyos és nehéz viszonyokat alig élt még eddig. Magyarországon igen súlyos feladatok előtt állnak az ipari munkások, de önök még ennél is súlyosabb és rosszabb helyzetben vannak. Törekedjenek a legnagyobb lelkesedéssel és odaadással arra, hogy szervezetüket építsék ki, hogy minden körülmények között szembe tudjanak szállni a munkáltatói üldöztetésekkel, mert a munkásság csak a szervezetével, csak ezen egységes erővel tud föllépni, ezzel szerez magának hatalmat és ezen erő fölhasználásával tudja érvényesíteni a maga igazát. Kívánom, hogy ezen tanácskozásuk sok sikerrel járjon. Gaál Benő, a Szakszervezeti Tanácstól: Az egész világon nagy gazdasági válságban vannak a munkások. Ennek következménye, hogy a gyárkémények nem füstölögnek és ahogyan csökkent a gyárkémények füstölgése, úgy mindig kisebb és kisebb a bányaiparban a munkaalkalom és mindig több és több bányamunkás lesz munkanélkülivé. A külföldi államokban is súlyos a bányamunkások helyzete, éppen úgy, mint amilyen súlyos Magyarországon, de azokban az országokban a bányamunkások szervezete mindig hatalmasabb lesz, azért, mert azok a bányamunkások tudják, hogy gazdasági válságok idején van legnagyobb szerepe a bányamunkások szervezetének és gazdasági válságok idején vár a bányamunkások szervezetére a legnagyobb feladat. Évtizedes küzdelem után tudta megvalósítani a Szövetség a bányamunkások egyik legfontosabb ügyét, a társláda központosítását. Az önök további s munkájától függ, hogy ezen törvényt mielőbb életbe léptessék. Ismerjük a bányamunkásokat, tudjuk, hogy lelkesednek és akarnak dolgozni a szervezeteiknek és hisszük, hogy a jövőben minden akaratuk arra fog irányulni, hogy ennek a Szövetségnek az erejét minél jobban fokozzák. Köszönöm az önök meghívásukat a Szakszervezeti Tanács nevében és sok sikert kívánok. Kruppa Rezső: A Vas- és Fémmunkások Szövetsége nevében üdvözlöm önöket, kívánva munkájukhoz sok sikert és hogy munkájuknak olyan eredménye legyen, mint amúltban volt. Amidőn ezen kötelességemnek eleget teszek, kitüntetésszámba veszem, hogy engem bíztak meg az üdvözlet tolmácsolásával, aki magam is részt vettem a déli bányavidékeken a szervezkedés munkájában, amikor a bányamunkások nem a szervezkedés jogáért, hanem emberi voltunk elismeréséért kellett küzdeni. Elválaszthatatlan a bányamunkások és a vas- és fémmunkások együttműködése. A múltban is így volt és most, hogy megalakították a saját Szövetségüket, az együttműködést megkönnyítette. Én tudom, hogy hánynak, szenvedése fűződik a társpénztárhoz. Amidőn kimentem az aninai temetőbe, ott fekszik tizenegy hányássz elvtársam, akiket a csendőrök küldtek a föld alá, mert volt bátorságuk, hogy a nyugdíjjogosultság éveit ne engedjék 10 évvel fölemelni, úgy látom, hogy azok a szenvedések, amelyeken a bányamunkások keresztülmentek, egy láncszemet képeztek. A munkásságnak ez a szolidaritása egy akaratra serkenti a világ munkásságát, eggyé tömöríti őket érzésben, gondolatban és cselekedetben. Ez a láncszem egybefűzi a munkásokat, hogy a szolidaritás erejére támaszkodva elérhesse, amit évtizedek munkájával kíván elérni. Mégegyszer üdvözlöm a közgyűlést és sok sikert kívánok. Elnek fölszólítására fölolvastatnak a beérkezett üdvözlőlevelek. Üdvözlő levelet küldött a Német Bányamunkás Szövetség, az Osztrák Bányamunkás Szövetség, a Csehszlovák Köztársaság német szövetsége, a Lengyel Bányamunkás Szövetség. A kongresszus tanácskozásainak további folyamáról a következőkben számolhatunk be: Elnök: A napirend következő pontja: A bányamunkások gazdasági helyzete. Előadó: Csóka Vendel elvtársai , Csóka Vendel: Az 1924. év derekán volt tulaj -donképen jelentősebb eset a bérmozgalomban. S amikor a vállalatokkal tárgyalásokat folytattunk a drágaság! pótléknak a rendezéséért, de s nem tudtunk megállapodásra jutni, a hosszabb I tárgyalások nem vezettek eredményre. Az eredeti követelés az volt, hogy a drágasági pótlékot emeljék föl 130%-ról 165%-ra és ezt a társulat elutasította és csak 140%-ot volt hajlandó megadni, mivel a munkásság kénytelen volt a