Bányamunkás, 1926 (15. évfolyam, 1-21. szám)

1926-01-07 / 1. szám

AV. fS­issSapesty Jaguár 7­­. szám­­ —— BÁNYAMUNKÁS A MAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Előfizetési ára: Egész évre 120.000 K, félévre 60.000 K, negyedévre 30.000 korona. Egyes szám ára 5000 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker., Vörösmarty­ utca 44/b, II. emelet. — Telefon: 77—01. Megjelenik minden hó első és harmadik hetében. A Szövetség tagjainak, lapunk olvasóinak és a szervezett munkásság jóbarátainak boldog újévet kíván a szerkesztőség Lesz-e boldog új év? Jó volna ezt tudni, a múltakból következ­tetve nem sok reményünk lehet hozzá. Az el­múlt év csak nyomorúságot hozott, pedig már azt hittük, hogy a nyomorúság nem lehet na­gyobb. Beköszöntött a munkanélküliség, hó­napokon át tétlenül állt a munkásság, nem volt szükség a dolgos kézre és az általa termelt szénre. Szanálás folyt és ennek az áldása alatt nyögött a dolgozó munkásság. Szanálták az államot, rendbe hozták annak adósságát, a munkásságnak meg lehetőséget­ adtak, hogy újabb adósságot csináljon, föltéve, ha akad valaki, aki hitelez. A munkaadók újabb támadásra indultak a munkásság­ ellen. Kísér­let történt a munkaidő meghosszabbítására, de megelégedtek egyelőre a munkahelyen való váltással. Ezenfelül redu­kálták a szakmánybéreket és elkövettek min­dent, hogy a termelést olcsóbbá tegyék. Töme­gei a dolg­os embereknek vándoroltak ki az országból, hogy külföldön keressék meg azt a kenyeret, amit itthon nem találtak meg- Ame­rika" helyett Franciaország lett a magyar mun­kások menhelye és ezren menekültek oda, nem túlozva,­­ az éhhalál elől. Nem­ tudjuk, mit hoz az új év. Lesz-e a­ nyo­morúságon valami javulás. A jelek után iletve a kilátások nem biztatók. Egész állami köz­életünknek meg kell változnia, ha azt akarjuk, hogy itt a munkának becsülete legyen. El kell tűnni a­nnak a választójognak, amely a nép nyomorával szemben érzéketlen törvényhozó testületet választ és a helyébe oda kell tenni az általános, titkos választójogok, hogy a meg­választott képviselő érezze, hogy ő a nép érde­keit tartozik elsősorban képviselni. Rosszul indult el útjára az új év. Az ország egyik részén a víz öntött el sok-sok ezer hoi­dat és vele együtt tönkretett sok ezer embert. Időbe fog telni, amíg az ország ezt a csapást ki fogja heverni. De sokkal nehezebben fogja kiheverni az ország azt a csapást, amit lelki­­ismeretlen kalandorok zúdítottak rá külföldön azzal, hogy egy idegen nemzetnek a pénzét hamisították és azt akarták forgalomba hozni. Micsoda véleménnyel lehet a derék holland nép Magyarországról, amelynek ezer és ezer gyermekét fogadta vendégszeretően házába, hogy itt magas állami funkciósok és hercegek vannak a frankhamisításba keverve. Ez az ügy még folyamatban van, ki tudja, hogy hullámai még hová csapnak, de egy bizonyos már ma is, h­ogy nagyobb kárt csinált ez a hamisít­ás, mint a legnagyobb árvíz. Az árvíz lefolyik, de ezt a szégyent minden magyarnak éreznie kell, ha valahol külföldön megjelenik és ki tudja mennyi víz kell ahhoz, hogy ezt a gyalázatot rólunk lemossa. Ebben a sok szomorúságban egyetlen egy vigasztaló körülmény van és ez a nemzetgyűlés által elfogadott társpénztári törvény­javaslat, amelynek végrehajtása, reméljük, hogy az új évben meg fog történni. Sikerült végre ezt a kérdést a nemzetgyűlés elé vinni és a­ törvényt meg is szavazták. Ezer és ezer ember kíséri figyelemmel mi fog tovább történni és a bánya­munkások legyenek résen továbbra is, nehogy az első lépés után az egész ügy megint meg­álljon. Az új év kezdetén fordulunk Magyarország összes bányamunkásaihoz azzal a fölhívással, hogy tanulják meg ebből a nyomorból azt, hogy rajtuk senki sem segít, ha önmaguk nem lesz­­­­nek erősek ahhoz, hogy segíteni tudnak. Ta­­­­nulják meg azt, hogy csak a szervezettségben rejlő erő nyújthat a munkásságnak védelmet a hallatlan kizsákmányolás ellen és emelheti föl kultúrailag is az elnyomott embert arra a fokra, amelyre joggal vágyódik a munkásság. Erre kérjük Magyarország bányamunkásait és ennek a reményében­ kívánunk minden jó barátunknak boldog új évet. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Or­szágos Szövetségének BV. országos közgyűlése A Bányamunkás múlt számában részletes tu­dósítást közöltünk a kongresszus tanácskozá­sairól. Helyszűke miatt az üdvözlőbeszédeket nem tudtuk leközölni, ezeket kivonatosan alant közöljük: Buciumean (Románia): A román bányamun­kások nevében üdvözlöm Önöket és tolmácso­lom az ő üdvözletüket is. Odaát Romániában a szervezett munkások tovább folytatják a harcot, megküzdve mindenféle üldözéssel a jobb megélhetésért és a szervezkedés magasz­tos eszméjéért. Az öntudatos munkások na­­gy­ob­b részt kivándoroltak Romániából na­gyobb részt félbehagyták szakmájukat és más­hoz fogtak, mert az új helyzetet nem lehet ki­bírni. A kapitalisták nem ismerik azt, hogy a mi a munkásság joga, nem tudják, mit jelent a munkásság, hanem egyenesen rabságot te­remtenek a bányamunkások részére. Ott, ahol sok szervezett munkás volt, a Zsil-völgyben, ahol 18.000 munkás dolgozik, nincs több meg­szervezve, mint 1000, a többi szervezetben. Az öntudatos munkások elvándoroltak és helyette­sítették őket földmunkásokkal- akik nem tud­ják fölfogni a helyzetüket. Ezeket agyondol­goztatták és olyan rendszert vezettek be, hogy hetenként háromszor két műszakot dolgoztak, 16 órát egyfolytában. A nyugdíjasok ugyan­abban­...a .h.elyz.nibeo .vasupak» .mint. 6—7. évvel­­ezelőtt, a'” nyugffij két ’lemét''' kezdődik'"és fog’­" följebb 60 leit kapnak, mint ezelőtt. 15—20 év­vel. Ezelőtt két évvel egy ideiglenes, törvény hozatott, melynek értelmében föl lehetett volna­­emelni a nyugdíjakat, azonban ezt rendszere­sen szabotálják és nem akarják a gyakorlat­ban életbe léptetni. A 12.000 nyugdíjas legna­gyobb része két lejből sínylődik, ennyit kap­nak havonta. Nehogy azt higyyék, hogy ez a munkásságon múlik, hanem rendszeresen a kerületi pénztár főhivatalától függnek, ezek szabotálják el a­ dolgot. Rettenetes a helyzet, hogyha a munkásság fölszólal, de egyáltalában­­ nem is szólalhat föl, mert nem is adatik alka­lom rá, mert ezt nem tűrik ottan. Az üldözés mérhetetlen, a munkásokat elbocsátják a mun­kaadók, sőt még az­ is lehetetlen, hogy a mun­kások magasabb bért követeljenek, mert léte­zik egy törvény, melynek alapján, ha a mun­kások több bért követelnek, legalább a mun­kások felének alá kell írni a listát, hogy bér­emelést kivon. Hányszor megtörtént, hogy azok, akik listával jártak, rögtön elbocsáttat­­tak a munkából, hogy lazítást akartak végezni. Tehát ilyenek az állapotok Romániában a b­­án­y­a­m­unkás­o­kná­l. Dacára ennek, elvtársaim, a szervezett bányamunkások tovább folytatják a harcot és tovább fognak kitartani mindaddig, amíg ki nem fogják vívni azt a jogot, amit megérde­melnek saját munkájuk ellenében. Még egy­szer üdvözlöm önöket a román munkások nevében. Becska (cseh) a csehszlovák szövetség üdvöz­letét hozta és tolmácsolta azt, hogy érzésben és munkálkodásban minden körülmények között kezet nyújtanak a magyar bányamunkásság­nak és a magyar testvéreiknek. Kívánja, hogy ezen közgyűlés olyan munkát­ fejtsen ki, hogy annak áldásait ne csak a magyar bányam­unkás­­ság, hanem a többi államok bányamunkásai is élvezhessék. Ismételten jó munkálkodást kíván. Farkas István, a szociáldemokrata párt ne­vében: Szívesen teszek eleget annak a meg­bízatásnak és örülök, hogy a párt engem bízott meg és én lehetek abban a szerencsés helyzet­ben, hogy önöket a pártvezetőség és a parla­menti frakció nevében üdvözölhetem és alkal­mam van önökkel együtt részt vennem a köz­gyűlésükön. Bizonyos, hogy az elvtársak igen nagy és súlyos feladatt előtt, állnak, de m­a olyan súlyos viszonyok között él általában az egész magyar bányamunkássá® és vele együtt a­­munkásmozgalom, amilyen súlyos és nehéz viszonyokat alig élt még eddig. Magyarországon igen súlyos feladatok előtt állnak az ipari munkások, de önök még ennél is súlyosabb és rosszabb helyzetben vannak. Törekedjenek a legnagyobb lelkesedéssel és odaadással arra, hogy szervezetüket építsék ki, hogy minden körülmények között szembe tud­janak szállni a munkáltatói üldöztetésekkel, mert a munkásság csak a szervezetével, csak ezen egységes erővel tud föllépni, ezzel szerez magának hatalmat és ezen erő fölhasználásá­val tudja érvényesíteni a maga igazát. Kívá­nom, hogy ezen tanácskozásuk sok sikerrel­ jár­jon. Gaál Benő, a Szakszervezeti Tanácstól: Az egész világon nagy gazdasági válságban van­nak a munkások. Ennek következménye, hogy a gyárkémények nem füstölögnek és ahogyan csökkent a gyárkémények füstölgése, úgy min­dig kisebb és kisebb a bányaiparban a munka­­alkalom és mindig több és több bányamunkás lesz munkanélkülivé. A külföldi államokban is súlyos a bányamunkások helyzete, éppen úgy, mint amilyen súlyos Magyarországon, de azok­ban az országokban a bányamunkások szerve­zete mindig hatalmasabb lesz, azért, mert azok a bányamunkások tudják, hogy gazdasági vál­ságok idején van legnagyobb szerepe a bánya­munkások szervezetének és gazdasági válságok idején vár a bányamunkások szervezetére a legnagyobb feladat. Évtizedes küzdelem­ után tudta megvalósí­tani a Szövetség a bányamunkások egyik leg­fontosabb ügyét, a társláda központosítását. Az­ önök további s munkájától függ, hogy ezen törvényt mielőbb életbe léptessék. Ismerjük a bányamunkásokat, tudjuk, hogy­ lelkesednek és akarnak dolgozni a szervezeteiknek és­ hisszük, hogy a jövőben minden akaratuk arra fog irá­nyulni, hogy ennek a Szövetségnek az erejét minél jobban fokozzák. Köszönöm az önök meghívásukat a Szakszervezeti Tanács nevé­ben és sok sikert kívánok. Kruppa Rezső: A Vas- és Fémmunkások Szövetsége nevében üdvözlöm­ önöket, kí­vánva munkájukhoz sok sikert és hogy mun­kájuknak olyan eredménye legyen, mint a­­múltban volt. Amidőn ezen kötelességemnek eleget teszek, kitüntetésszámba veszem, hogy engem bíztak meg az üdvözlet tolmácsolásával, aki magam is részt vettem a­ déli bányavidéke­ken a szervezkedés munkájában, amikor a bá­nyamunkások nem a szervezkedés jogáért, ha­nem emberi voltunk elismeréséért kellett küz­deni. Elválaszthatatlan a bányamunkások és a vas- és fémmunkások együttműködése. A múlt­ban is így volt és most, hogy megalakították a saját Szövetségüket, az együttműködést meg­könnyítette. Én tudom, hogy hánynak, szenve­dése fűződik a társpénztárhoz. Amidőn kimen­tem az aninai temetőbe, ott fekszik tizenegy hányássz elvtársam, akiket a csendőrök küldtek a föld alá, mert volt bátorságuk, hogy­ a nyug­díjjogosultság éveit ne engedjék 10 évvel föl­emelni, úgy látom, hogy azok a szenvedések, amelyeken a bányamunkások keresztülmentek, egy láncszemet képeztek. A munkásságnak ez a szolidaritása egy akaratra serkenti a világ munkásságát, eggyé tömöríti őket érzésben, gondolatban és cselekedetben. Ez a láncszem egybefűzi a munkásokat, hogy a szolidaritás erejére támaszkodva elérhesse, amit évtizedek munkájával kíván elérni. Mégegyszer üdvöz­löm a közgyűlést és sok sikert kívánok. Elnek fölszólítására fölolvastatnak a beér­kezett üdvözlőlevelek. Üdvözlő levelet küldött a Német Bányamun­kás Szövetség, az Osztrák Bányamunkás Szö­vetség, a Csehszlovák Köztársaság német szö­vetsége, a Lengyel Bányamunkás Szövetség. A kongresszus tanácskozásainak további fo­lyamáról a következőkben szám­olhatunk be: Elnök: A napirend következő pontja: A bá­nyamunkások gazdasági helyzete. Előadó:­­ Csóka Vendel elvtársa­i , Csóka Vendel: Az 1924. év derekán volt tulaj -­­­donképen jelentősebb eset a bérmozg­alomban. S amikor a vállalatokkal tárgyalásokat folyta­t­­t­­unk a drágaság! pótléknak a rendezéséért, de s nem tudtunk megállapodásra jutni, a hosszabb I tárgyalások nem vezettek eredményre. Az ere­deti követelés az volt, hogy a drágasági pótlé­kot emeljék föl 130%-ról 165%-ra és ezt a tár­sulat elutasította és csak 140%-ot volt hajlandó megadni, mivel a munkásság kénytelen volt a

Next