Bányamunkás, 1932 (21. évfolyam, 1-9. szám)
1932-01-30 / 1. szám
XXI. évfolyam Budapest, 1932 január 30. szám BÁNYAMŰN A MAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Az előfizetés ára negyedévre 2.40 . Egész évre 9.60 P, félévre 4.80 P, 0 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker. pengő. — Egyes szám ára 40 fillér! jf Vörösmarty utca 44/1)» II. era. Telefon: Aut. 277-01 Megjelenik egyszer. Tömegesen bocsátják el tél közepén a bányamunkásokat Január hónapban 3000 bányamunkásnak mondották f®l » munkát Váratlanul következett be a bányaiparban a tömeges munkáski bocsátás. • Több bányavállalat mondotta föl tél közepén a munkát, így az ajkai,, majd az égercsehi és utána a, salgótarjáni bányavállalat 1700 munkást bocsátott el. Ez a tömeges elbocsátás a bányamunkások körében a lágy izgalmat és nyugtalanságot keltett azért, mert a bányatelepeken és a környékbeli községekben mindenhol nagy a munkanélküliség és kétségbeejtő a helyzet. Így Ajka és környékén 600 lett volna a munkanélküliek száma. Az ajkai munkásság az elbocsátások ellen védekezett, és január hó 30-én gyűlést tartott, ahol elhatározták, hogy küldöttséget menesztésnek a kereskedelmi minisztérimba , attól kérni fogják a minisztert, hogy az elbocsátásokat akadályozza, meg. A küldöttség január 12-én meg is jelent a kereskedelmi mniszter előtt, ahol Kabók Lajos országgyűlési képviselő, Szakasits Antal a Szakszervezési t Tanács részéről, Benfána Antal a Szövetség titkára, valamint Takács József, a Szövetség elnöke ismertették a miniszter előtt.a bányamunkások szomorú helyzetét. Kenéz Béla miniszter a küldöttség előtt kijelentette, hogy oda, foghatni, hogy tőle, telhetőleg az elbocsátásokat megakadályozza. A küldöttség munkája eredménnyel járt, mert a bányavállalat a felmondott munkások elbocsátását visszavonta. Egereseki bányatelep elbocsátott munkásainak küldöttsége január 19-én jelent meg Budapesten, ezt a küldöttséget a Szakszervezeti Tanács részéről Szakasité Antal, a Szövetség részéről Bertram,d Antal vezette a kereskedelmi, majd a pénzügyminisztériumba , ahol vázolták a bányamunkások helyzetét, valamint kérték, hogy a kormány intézkedjen, oly irányban, hogy a bányavállalat az elbocsátásokat vonja vissza- Itt is kötelező ígéretet kaptak. A salgótarjáni szénmedencében 1700 munkás fölmondása óriási elkeseredést szült, mert amidőn a munkásoknak tudomására lett adva, hogy az igazgatóságilyen nagyméretű elbocsátásokat akar eszközölni, azonnal gyűlést tartottak és ezen a gyűlésen foglalkoztak az igazgatóság ezen eljárásával. Ezt a gyűlést f. hó 17-én tartották Neműben, amelyen Szakosíts Antal vett részt, majd 24-én Salgótarjánban tartottak egy kerületi vezetőségi gyűlést, amelyen az egész szénmedence részéről megjelentek a vezető emberek. Ezen a kerületi vezetőségi gyűlésen mélyrehatóan foglalkoztak az elbocsátottmunkások ügyével. A gyűlésen Szövetségünk részérül Bertrand, Antal titkár vett részt, aki ismertette felszólalásában általában a bányamunkások szomorú helyzetét, majd Németh Alajos és Princz Ferenc fölszólalásukban ismertették a kerületben előállottviszonyokat, valamint azt a nyomorúságot, amelyben a salgótarjáni bányamunkások tengetik életüket. A vezetőségi gyűlés elhatározta, hogy ha, a kormány sürgősen nem intézkedik az elbocsátott munkások érdekében, úgy a . ?...: zetősége semmi, fele felelősséget nem vált ki A bekövetkezendő eseményekért. Majdt öttagú küldöttséget választottak és mén észté azzal a megbízással, hogy az elbocsátott munkások érdekében járjanak el A salgótarjáni vezetőségi gyűlés a legkomolyabban folyt le, dacára annak, hogy a fölszólalók szavaiban a legnagyobb elkeseredés volt és kílélhető, így az egyik fölszólaló ismertette azt, hogy midőn tudomásukra jutott, hogy a vállalat elbocsátásokat akar eszközölni, elmentek a község jegyzőjéhez, hogy tőle tanácsot és támogatást kérjenek. A jegyző egyszerűen azzal válaszolt, a tanácsot kérő munkásoknak, hogy ,, zsidó pártiaknak nem áll rendelkezéséreA másik telepen, ahol egy munkás fordult az üzem mérnökéhez azzal, hogy mi lesz családjával, mert neki négy apró gyermeke ’• van és ezeket neki kell nevelni. A mérnök egyszerűen kijelentette, hogy „nekem semmi, közöm a csa■2adfámz". füzén kijei.Vizösek és viselkedések még jobban fokozták az elkeseredést a munkásság körében. A salgótarjáni kerületi vezetőség Üléseután ,a sajtó is foglalkozott a bányamunkások ügyével, amely az egész országban nagy érdeklődést váltott ki, hogy mi fog történni az elbocsátott munkások ügyével. A 24-én tartott értekezlet után Oborin Ferenc salgótarjáni elnökigazgatónak megjelent 25-én egy nyilatkozata, amelyben nyilatkozik, hogy utasította a salgótarjáni igazgatóságot, hogy a munkások elbocsátását vonja vissza. Természetesen, szokás szerint, ismét azok akarják maguknak elkönyvelni azt, hogy az ő közbenjárásukra történt meg, hogy az igazgatóság a fölmondásokat visszavonta, akikhez a bányamunkásoknak semmi közük nincs. Politikamentesek csupán a sajtóban megjelent nyilatkozatok révén szerették volna elhitetni ezt, de nem sikerült." E váratlanul bekövetkezett elbocsátásokat azzal indokolják a bányavállalatok, hogy a kitermelt szenet nem tudják elhelyezni. Igaz, hogy az utóbbi években a bányaipar nagy krízisen ment keresztül, s ez annak tudható be, hogy a szén fogyasztása minimumra csökkent. Egyrészt az ipar pangása, a vasúti forgalom korlátozása, valamint az a tény, hogy az utóbbi időben a MÁV 20%-kal csökkentette a rendeléseit. Külföldi piacaink pedig nincsen. Elbocsátások mindig voltak, ezek az elbocsátások azonban csak tavasszal és nyár közepén lettek foganatosítva. A bányavállalatoknak első dolguk az, hogy a munkásokat elbocsássák, midőn a profit neon kielégítő. Itt mélyrehatóbb bajok vannak és nincs kilátás, hogy a közeljövőben a helyzet meg fog javulni. Ezek a munkáselbocsátások egyelőre vissza lettek vonva, azonban nincs kizárva,hogy már a közeli hónapokban, ismét azzal jönnek a vállalatok, hogy több ezer munkásnak fölmorulnak. Maga a bányakapitalizmus nem törődik azzal, hogy a munkanélküliek számát emeli, a nyomort fokozza, előtte csak egy a fontos: hogy a profitot megtarthassa. Tehát magának a kormánynak kellene, intézkednie, hogy a munkanélküliek számait ne emeljék, és meg kell vizsgálni azt, hogy tényleg megfelel-e a valóságnak az a Siránkozás, hogy ráfizetnek az üzletre. A magyar bányamunkásság elvárja, a kormány , vezető férfiaitól, hogy munkaalkalmat teremtsenek és kényszerítsék a bányavállalatokat arra, hogy munkát, adjanak. A részvényesek elégedjenek meg, kisebb részesedéssel,ha nagy fizetésű igazgatók pedig mondjanak le az óriási, jövedelemről, ha pedig ezt nem akarják, úgy próbálják őket leépíteni, akkor azonnal megmutatkozik az, hogy nem a munkásokat kell elbocsátani, akik hasznos munkát végeznek. A bányavállalatok a konjunktúra alatt hatalmas vagyonra tettek szert, midőn mindent, eladtak, ami csak fekete volt. Most, hogy csökkent a profit, első dolguk: redukálni a béreket, elbocsátani a munkásokat, hogy ennek révén, úgy gondolják, megmaradjon a haszon.Sürgős intézkedési vár a, magyar bányamunkásság a kormányzati rendszertől, hogy munkához és kenyérhez jusson, ha pedig ezt nem fogják megcsinálni, úgy előrelát,hatóréig a barjak.•/.% foldíszérhk égnak. marka k a j lesz a. következménye, hogy . a termelési rend föl fog borulni, mert. a. nehéz testi munkát végzőbányamunkások az amúgy is éveken á• keresztül redukált munkanapok és leszállított írévek mellett nem bírják az élet terheit. 31 év — új harcok! Egy év ismét hátunk mögött és tele keserűséggel léptünk át az 1932-es évbe. Alig köszöntött be az újév, máris 3000. bányamunkásnak, mondották föl a munkát A munkanélküliek száma, emelkedett, a nyomorúság fokozódott. A gazdasági válság áldozatainak, száma ismét nagyobbodott volna, ha a munkásság tétlenül nézi az eseményeket és tiltakozó, szavát nem emeli föl az elbocsátások ellen. Az elbocsátások a múltban, úgy látszik, nagyon jól beváltak, mert az elbocsátás rémével sikerült a munkabéreket a legminimálisabbra leszállítani és a szerzett jogokat megcsonkítani. Ha ez ellen valaki föl mer szólalni, azzal fenyegeti meg az üzemvezetőség: ha nincs megelégedve, úgy a legközelebbi szanálásnál el lesz bocsátva, hiszen tudja jól azt, hogy munkát sehol sem kap. És úgy tüntetik föl a dolgot, mintha a bányásznak, aki ma két-három napot dolgozik a föld gyomrában 2—3 pengős munkabérért, jól menne a sora. Dolgozik a bánya mélyében, kiszabják a munkáját, ha pedig a kiszabott munkát nem bírja teljesíteni, úgy egyszerűen elbocsátják azon a címen, hogy nem 100%-os termelőképes. A nyomorúság és nélkülözés gondján kívül ki van téve az üzemvezetőség szeszélyeinek és a minden pillanatban várható elbocsátás rémének. Az 1931. évben a magyar bányamunkások nehéz küzdelmet vívtak megélhetésükért Az elmúlt évben a munkabéreket leszállították, a szerzett jogokat elvették, a bányamunkások ezreit bocsátották el, a bányászok százai járták gyalog az országot