Bányamunkás, 1932 (21. évfolyam, 1-9. szám)

1932-01-30 / 1. szám

2. oldal munkáért. Anyák jajpaifasza hallatszott és a gyermekek sírása kenyérért. A pécsi bányászoknak négyhetes harcot kellett vívni a kenyérért, nehéz küzdelmet folytat­tak a megszerzett­­jogok megtartásáért. Nyomorúsággal volt tele az elmúlt év és nincs remény­ arra, hogy az új év jobb lesz. A szenvedések túl ébresztették a bánya­munk­ásságot, mert szervezetén keresztül vívott küzdelmei nem voltak eredménytele­­nek. A szervezett bányamunkásság a Szö­vetség segítségév­el érdekeit több esetben védte meg. Ezért erős szocialista hittel kezdjük meg az új esztendőben az agitációs munkát.­ Minden bányamunkás lépjen a harcosok táboraiba, erősítse az anyaszerve­zetét, szocialista öntudattal legyen harcosa szervezetének és azzal a meggyőződéssel induljon meg a­ munka, hogy jobb és szaba­dabb világ fogja, a mait fölváltani. Kerszocék és sárgáik megint bemutatkoztak A „Magyar Bányamunkás“ c., keresz­­tényszociális lapocska, decemberi számai­ban „Pécsi bányamunkások küzdelme na­gyobb kenyérért“ címen megjelent cikk­ben foglalkozik a pécsi sztrájkkal a­ követ­kezőképpen: „Úgy látszik, hogy a szociál­demokrata Bányamunkás Szövetség hiva­talos lapja, a „Bányamunkás“ a sztrájk kapcsán elfoglalt álláspontunknak kor­rektségét, helyességét maga­ is kénytelen el­ismerni, legalább is ezt­ véljük következ­tetni novemberi számának a­ sztrájk be­fejezéséről szóló cikkéből, amennyiben, pécsi csoportunk magatartását nem illeti gyanúsító kijelentéssel.“ Nem tudjuk, hogy e cikk szerzője hon­nan merítette azt, hogy pécsi csoportok — ha van ilyen — korrektségét és m­aga­­ta­rtását elismertük. Nem akarunk foglal­kozni a keresztényszocialistákkal, fie an­­'­­nyit megjegyezni kívánunk, ha van tény­leg pécsbányatelepen csoportjuk és ha lát­ták azt a nehéz küzdelmet, amelyet a harc­ban álló munkások folytattak ,a vállalattal szemben, miért hoztak, lapjuk szerint, egy olyan határozati javaslatot, hogy „a munkásoknak megvan minden okuk arra, hogy egy keményebb küzdelembe menjenek jogos kérelmükért“, azonban en­nek dacára mégis vállalkoztak sztrájktörő­­szerepre? Úgy látszik­, hogy a Selánk Her­mann titkárjukkal együtt hozott határozat csak porhintés volt a munkások szemébe, viszont amikor tehették, régi szokásuk sze­rint, hátbatámadták a kenyérharcot. Különben a pécsi bányamunkások ,meg­vívták harcukat a. keresztényszociálisék és a. sárgáék­ nélkül, mert a. sárgáék politika­men­tes papírja is köpköd a harcban álló munkások felé, mert nem sikerült neki, sztrájktörő tábort toborozni. Szégyen, hogy egy „munkásszervezetnek“ elnöke is vál­lalkozik sztrájktörőszerepre,­­ mint ahogy Mecsek szab­olcso­n Mezödi György, aki egy­két nap előtt a sztrájktörőt leköpte és más­nap ő is arra a szerepre vállalkozott. Így néz ki tehát a politikamentes sárgáék szer­vezete. Úgy tudjuk, hogy Vasas bányatele­pen is próbálkoztak az ott levő néhány tagjaikkal, hogy vállalkozzanak sztrájk­törőszerepre, azonban ezt nem tudták el­érni, mert­ a politikamentes butellát ott­hagyták. Ők firkálhatnak, amit akarnak, a­ pécsi bányamunkássztrájk lezajlását tel­jesen a­ harcban állott bányamunkásság ítéletére bízzuk és nem Kraft Jenő úrra. Ennek az úrnak csak azt javasoljuk, hogy maradjon meg kabarérendezőnek és vicces jeleneteiről a borbélyüzletek kirakatában továbbra is ragassza ki a képeket, ez job­ban áll neki. Itt üzenjük meg, hogy a­ szo­ciáldemokraták nem irígylik tőlük azt a néhány tagot, mert teljesen tisztában van­nak azzal, hogy csak eltartott szervezet, amely a tőkések szekerét tolja. Mi semmi körülmények között, nem vállalkozunk arra, hogy helyiségüket kibéreljük és hu­­telláikat átvegyük. Az előre beharangozott félelem csak onnan ered, hogy Bernhardt BÁNYAi­ftTNKÁS 5 Henrik főtitkár nem kapja fizetését, mert bizonyt egyelőre mért nem volt meg az a bizonyos összeg, amelyre szükség lett volna. Azonban, öreg Henrik, várjál, majd megkapod, ha a­ bund­a ki lesz fizetve. Hogy megnyugtassuk a politikamente­seket, nem rajongtuk­ az ő tagjaikért, ki­vált Meződi György és Gregor (Kula) tör­vösért, megválaszthatják e két alakot a poli­tikamentesek di­fszta­gjává, felöltöztet­hetik zsinóros nadrágba és zeneszóval kí­sérhetik a­ fölavatásra, az egyik jobbra fog nézni, a másik balra, és meglesz az ingye­nes cirkusz a két­ fősztrájktörő bemutatá­sával. m^Vmm^».,m—ihwí i—— Bányászott életsorsa A Mecsek hegység, alján, a bányászok több száz méterre a föld mélyéből hozzák napvilágra a fék pvé gyémántokat, vad sötétségben küszködve a mindennapi ke­nyérért, dacolva, a bánya rémével, félel­met nem ismerve. Reggel leszáll a bánya mélyébe és,sotha nem tudja azt, hogy nem-e összeron­gott testtel, vagy holtan kerül ki a napjaimre. 1931 december 23-án a DGT tulajdonát képező bányaműnél. Vasason, Tóm­én aknájában, a VIII. számú széntele- Pf­m 15 tagból álló bányászcsapat fejtette a­­szenet. A fejtési munkálatok közben a fe­délből leszakadt kőtömeg az ott dolgozó Brigit József és Balaskó György nős vájá­rokat a leomló kőtömeg maga alá­ temette. A nappali és éjjeli gyors mentési munkála­tok mellett sem sikerült a szerencsétlenül járt munkásokat előbb kihozni az omlás alól, mint december 27-én, a­ délutáni órák­ban, természetesen a feli­smerh­etetlenségig összeroncsolt testtel. A szerencsétlenül járt, bányászokat nagy részvét mellett temették el. A temetés napján a munkások nem száll­tak­­ le a bányába. A szerencsétlenül járt munkások özvegyein kívül mindegyik után hátramaradt három-három árva. A két munkás a karácsonyi ünnepek alatt a bánya mélyében összeroncsolt test­tel feküdt a leomlott kőzet alatt, ez volt a hátramaradt családnak a karácsonyi se­gélye. A gyermekek várták apjukat kará­csony estéjén, de nem jött és nem is fog jönni többé. Ez a sorsotok, bányászok és bányászcsaládok! Nektek, akik életüket ál­dozzák azért, hogy kényelmet biztosítsatok másnak és akkor, amikor arról van szó, hogy nagyobb kenyérre van szükségtok, harcba kell szállni a bánya hatalmas masi­val és gigászi küzdelmet kell folytatni a megélhetésért. Még nem tudjuk, hogy mit állapított meg a hivatalos vizsgálat, hogy ki felelős ezért a balesetért, voltak-e a fejtésben közép­folyosók, kijáratok, hogy veszély esetén a munkások azon keresztül m­enekü­lhessenek? Nem tudjuk, hogy kit lehet ezért felelős­ségre vonni, talán azt a­ leomló kőtömeget, vagy a munkás volt-e felelős, aki meghalt­? Szokás szerint biztosan senki, azonban fel­hívjuk az illetékes hatóság figyelmét, hogy a legszigorúbb vizsgálatot ejtsék meg és elsősorban­ a­ munkásság életének biztonsá­gára fektessenek súlyt és ha ez megvan, az­után jöhet a profit.­ ­ Olvasd a Népszavát és­­ szerezz új előfizetőket! SZEMLE Arthur James Cook Az angol bányamunkások vezetője, Ar­thur James Cook elvtárs 1931 november hó 2-án operáció következtében 46 éves korá­ban meghalt. A nagy tudású angol bányá­szok vezérének halála mély megdöbbenést váltott ki a nemzetközi munkásmozgalom­ban. Cook elvtárs a háború idején a leg­jobb harcosok között volt, bátran szembe­­szállt a háborúőrülettel, háborúellenes be­szédei miatt kétszer börtönbe vetették. Az 1926. évben volt hatalmas angol bányamun­­kássztrájkot ő irányította.­­ A nemzetközi bányamunkásmozgalom Arthur James Cook emlékét kegyelettel őrzi. A munkáltatók ellene szavaztak a nyug­­bérek támogatásának. 1931 december 25-én megjelent lapunkban megírtuk, hogy Bert­rand Antal, a bányanyugbérválasztmány tagja indítványt terjesztett elő, amelyben azt indítványozta, hogy né­hány­any­ugbére­­sek részére utaljanak ki egyhavi nyugbér­­nek megfelelő összeget, segély címén. Amidőn ezen indítvány a választmány elé került, a­ munkavállalók az indítvány mellett, a munkaadók az indítvány ellen szavaztak. A törvény értelmében, ha a sza­vazatok egyenlőek, a döntési joggal az el­nök bír. Ez alkalommal az elnök az indít­vány ellen döntött, így Bertrand Antal vá­lasztmányi tag által előterjesztett indít­ványt elutasították. A korral kapcsolatos betegállapot kereső­képtelenség. Általános gyakorlat, hogy az élemedett korú biztosítottakat keresőkép­-­­sek­nek minősítik azzal az indokkal, hogy“ bánta­lmaik a kórral kapcsolatosak, tehát nem­­ betegségi állapot­­ következményei. Ilyen eset történt egy 71 éves biztosítottal is, akinek az ügyében a felsőbíróság előtt az OTI azt vitatta, hogy felperes kereső­képes és hogy­ megállapított bántalmai a korral kapcsolatosak, tehát, nem betegálla­pot következményei. Az OTI fellebbezését a felsőbíróság I. 18.621/17/929. számú ítéle­tével elutasította, kimondván, hogy a ke­resőképtelenséget okozó bán­talma­k a fel­peres korával járó, állandó jelleggel bírtak, ez az intézet segélyezési kötelezettségét nem zárja ki, mert a bántalom, amely miatt bi­zonyos ideig segélyezte az intézet, továbbra is fönnmaradt keresőképtelenséget okozott, a többi bántalom pedig a keresőképtelensé­get még csak fokozta. Sok kidobni való pénze lehet annak, aki a mai nehéz időkben kevés pénzét selejtes ponyva­­­irodalo­­ra költi. Ilyen ponyvakiadások azok a naptárak is, amelyekkel ilyenkor az országot elárasztják. Kiváló irodalmi, tudományos és szociálpolitika tartalmánál fogva a Népszava naptára természetesen messze fölötte áll a pol­­gári kiadású naptáraknak. Aki kevés pénzért szépet, jót és tanulságosat akar kapni, az sürgősen rendelje meg az 1932. évi­­ szóló Népszava-naptárt. Ára 1 pengő, mely levél­­bélyegekben is beküldhető. Kapható Buda­pesten és vidéken minden Népszava-kihordó­­nál és lapkezelőnél, de az ország területén bármely címre portamentesen küldjük meg a fenti összegért a naptárt, amelynek minden példányához ingyen adunk egy kis mese­­könyvet és egy zsebnaptárt. A nagy kelendő­ségre való tekintettel ajánlatos a­ naptárt postafordultával megrendelni. A Népszava kiadóhivatala, VIII. Conti ucea 4. Az unokának akkor is jár a táppénz, ám neveléséhez a gyerm­ekmenhely hozzá­járul. Így határozott a felsőbíróság II. 1197/12/1929. szám alatt egy konkrét eset­ben, amely a­ következő: az anya elhalt, a két kiskorú gyermeket a nagyanya ne­velte, aki e célra a gyermekmenhelytől ha­vonként, gyermekenként 7 pengőt kapott. A nagyanya féltáppénzt igényelt azon a 1932

Next