Bányamunkás, 1947 (34. évfolyam, 1-28. szám)

1947-01-05 / 1. szám

................ ...„ ......—-• '.hh»wi»wwiiuilUiiiuhhij A M A. G Y A H B A A YAM U N K Á S O ív S Z A K S Z E R Y E Z E T É Y E K h A P J A ___________________________________—___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ - - -------------- áj kívántak egymásnak, az év első napján a... emberek és mindenkor elhalmozták egymást jókívánságokkal. Boldog időkben és most is Szilvesztert tartottak, vigalommal töltötték az év utolsó éjszakáját. Már akinek jöve­delméből tellett. Feledni a rossz múltat­ és reménységtől sugárzó arccal köszönteni a még ismeretlen újat. Az egyeduralmát biztosítani kívánó feu­dalizmus és kapitalizmus és az általa életre­­keltett fasizmus pusztítása nyomán két esztendős nyomor és nélkülözés­ keletkezett.. Ez a dolgozók leírhatatlan szenvedését idézte elő. A bányamunkások is rengeteget szenvedtek az elmúlt két év alatt. A remény azonban nem hagyta el a dolgozókat. Az üzemek megindítása, majd az üzem­anyagok, berendezések 63 táplálkozás hiá­nyossága mellett végzett nehéz fizikai munka, meghozta gyümölcsét. Az ország vérkeringését mozgásba hoztuk. Lapunk szerkesztőségi tagjai és a­­szakszervezet tit­kárai ezúton mondunk köszönetet a szak­­szervezet tagjainak az elmúlt két esztendő áldozatos munkálkodásért és kívánunk a múltnál boldogabb új esztendőt. Megelégedhetünk-e azonban, csupán a szóban elhangzott jókívánságokkal? Min­den jókívánság csak a reménytől tett embe­rek önzetlen munkájával valósítható meg. Mindnyájan lazillik a­ termelés fokozásában, a gazdasági fellendülés várható eredményei­ben, a sok nélkülözés nyomán keserűség lappang valakiben, azt le kell, hogy győz­zék azok az eredmények, melyeket a fasiz­mus bukása hozott. Hiszen hozta minden jólétünk és egyéni biztonságunk előfeltéte­lét, a demokratikus Magyar Köztársaságot. A parasztságnak földet. Nekünk szabad szerve­zkedésti jogot. Szólás és sajtószabad­ságot. Választójogot 20 éves életkortól nőkre is kiterjedően, mely biztosítja bele­szólásunkat a község, megye és az ország irányításába. Jogot kaptunk az üzemek irá­nyításába és ellenőrzésébe az üzemi bizott­ságokkal. Nyaralásra 25 napos fizetett szabadságot és 8 nagy ünnepnapot megfiz­­zetve. A le- és felszállással megállapított 8 órás munkaidő, a múlttal szemben 1­ 1 és fél órás rövidítést­­jelent, mert a múltban a munkahelyen való váltással 9—9 és fél óra volt a munkaidő. A nyugbérbiztosítás­­nál is van javulás. Kollektív szerződés biz­tosítja a munkaidő és munkabér követelé­seinket. A szakmányban "(akkorában) , dolgozók" nak beleszólási joguk van a teljesítmény megállapításában. A joggal azonban vissza­élni nem szabad, úgy, hogy ahol 30 méter­mázsát tudunk teljesíteni, ott 20 métermá­zsában kívánjuk a megállapítást. Ez vissza­élés a szerzett joggal. Feketézés a munka­erővel, ami veszélyezteti a beleszólás jogát, a teljesítmény megállapításánál. Figyelmeztetjük az üzemvezetőket is, akik a teljesítményt a munkás teherbíró képes­ségét túlterhelve, állapítják meg, vagy a maximális teljesítmény elérésénél a munka­bért redukálják, mert ezt sem lehet. Ez is visszaélés, melynek eredménye, a munka­­kedv csökkenése lesz, ha a demokrácia által biztosított szabad szervezkedési jogot, sajtó­­s szólásszabad­ságot meg tudjuk tartani, akkor az eddigi eredményeken túlmenően biztosítva lesz, a fejlődés, jólétünk egyedüli alapja. Mi lehet tehát a kötelességünk az új esz­tendőben, hogy elért eredményeiket biztosít­suk, és fejlődjünk? Nincs és nem lehet más kötelességünk ez új esztendő kezdetén, mint ismét az áldoza­tos munka folytatására ösztönözni egy­mást. Mindnyájan át kell hogy, érezzük en­nek­­a nagy munká­jaik szükségességét. Min-' den embernek tudnia kell, a hogy az egész társadalmi élet fenntartásához nélkülözhe­tetlen a szén. Szén kell a rommá lőtt házak, gyárépületek, vasutak, utak és hidak újjá­építéséhez. A mozdonyok mozgásba hozásá­hoz és az elektromos energia előállításához. Szén kell a kenyértermelés emelését elő­mozdító termelő eszközök előállításához. Szén nélkül jelen korunkban megbénul az élet. Dolgoznunk, termelnünk kell tehát töb­bet és jobbat abból a fekete gyémántból, ami éltetője, mozgatója a jelenkor társa­dalmi és gazdasági életének. Tudjuk, nem egészen kielégítő még az ellátottságunk. Ezen a jelen pillanatban még nem lehet szándékaink szerint segíteni. Kettőzött ál­dozatkészséggel és szorgalommal kell ép­pen ezért a széntermelés fokozását előmoz­dítani. Csak a többtermelésse­l érjük el, hogy igényeinket kielégítsük é­s a nélkülö­zést megszüntessük. Többet termelni csak önfegyelmedet­en lehet. Minden bánya­munkásnak kötelessége, ma kettőzött szor­galommal eleget, tenni az üzemvezetők, üzemi bizottságok, sz­akszervezeti vezetők utasításainak. Pontosan be kell tartani mindenkinek az előírt munkaidőt és mukafeltételeket. Nem elégséges sokat és rosszat termelni. Vigyáz­nunk kell a szén tisztaságára, mert a szén tisztasága, minél darabosabb kitermelése, a szén árának értékmérője. Ha tisztán jót és sokat termelünk, több lesz a bányaüzemek jövedelme. Ezáltal több lehet a munkabér és jobb lesz a bányamunkások megélhetési lehetősége is. Rajtunk, bányászokon dől el Magyaror­­szág ipari termelésének sorsa. Ha­ hazánk ipari termelése lemarad, ez végletes kiha­tással lenne a dolgozók életére. Nem sza­bad hagynunk. A kötelesség tudatának éb­rentartása minden szervezett dolgozó első­rendű kötelessége. Ha jobb és olcsóbb cipő­ben és ruhában akarunk, járni, ám olcsóbb kenyeret akarunk, akkor a szén fokozott és tiszta termelését kell szorgalmaznunk. Ez az előfeltétele a ruha, a cipő és a mező­­gazdasági gépek, szerszámok olcsóbbá té­telének- Ezért kérjük fel az új esztendő első napjaiban bányamunkás társainkat a szén­­termelés fokozására. Hazánk újjáépítéséhez szén, szén és ismét t­sak szén kell. Nehéz és áldozatos mindennapi mun­kánk elvégzés© mellett, naponta látogassuk szakszervezeteinket. Olvassunk, tanuljunk és művelődjünk. Ne feledje el senki, hogy a hatalomnak, szerzett jogok megtartásá­nak és továbbfejlesztésének legfőbb alapja a műveltség és tudás. Óriási feladatot kell teljesítenünk, ha azt akarjuk, hogy értékes termelőmunkánk mellett, méltó helyet foglalhassunk el a társadalmi életben. Olvasással, tanulással haladni a szellemileg képzettebbe­k után. Sőt megelőzni azokat. Ha teljesíteni fogjuk kötelességünket, az új esztendei jókívánságok megvalósulnak. Fel a nagy munkára! Mindenki végezze öntudattal saját munkahelyén kötelességét, hogy a jövő újévi ünnep alkalmával büsz­kén tekinthessünk vissza befejezett mun­kánk eredményeire. ■ EREDMÉNYESEN VESZŐDÖTT » a december 14-15-én lezajlott első országos bányász­kongresszus Múlt számunkban részben már beszámol­­tunk elv­tárlatoknak a kétnapos bányász­­kongre­sszusról. Ismertettük Kissay Ödön, Piros László és Fás Zoltán elvtársak beszé­deit és közöttük a termelési kongresszus ki­s­bányát a­ bányák és kohók dolgozóihoz. Az első napon, 14-én, szombaton Vas Zol­tán elvtárs beszéde van Gerti Ernő közleke­désügyi miniszter elvtárs szólalt­ fel.­­Rámu­tatott annak jel­erő­sségére, hogy a termelési kongresszuson­ Magyarországon először fizi­kai és szellemi, dolgozók együtt ültek össze, hogy munkájuk megkönnyítéséről, termelé­kenyebbé életéről tárgyaljanak. A dolgozók — mondotta — részeseivé váltak a hata­lom­nak. Leszögez­tk, hogy a széntermelés jó úton halad, további emelésére múlhatatlanul­­Szük­ség van. Ehhez persze az is kell, hogy az államosítok üzemektet­ve kizáróig minisz­teriális alapon vezessék.Az államosított üze­mei­ vezetésébe b­ermnel nagyobb számban be kell hayolniok B. dolg­ozóknak. A minisz­ter végezetül sok sikert kívánt a kongresszus JIHinfcíjáin./,." Ezután Zenit­ Béla rivAra, a Míríiektek és Technikusok Szakszervezetének főritkára be­szélt". Amilyen érthető volt — mondatta — a tőkések uszorájá­val szemben, a közöny, sőt a szabotál­ás a dolgozók részéről, annyira kö­telező ma valamennyiünkre a tervszerű ter­melés előm­ozdítása. Kitért arra,, hogy a mű­szaki értelmiséget okvetlenül fel kell fris­síteni a bányák dolgozóiból. A Pesten létesí­tett népi műszaki kollégium­r­ után Sopronban is létre kell hozni egy ilyen, népi kollégiu­mot a srinyáfizmunkások gyermekei számára. A kongresszus első napjának utolsó fel­szólalója Csűrös­­Zoltán műegyetemi profes­szor volt. Az ismerteken kívül a Szén ezer és ezer kihasználási lehetőségének még csak a kezdetén állunk. .— mondóba. —■ A. saestnel foglalkozó dolgozóknak érezni­ök kell, hogy nemcsak az ország legfontosabb energia­­forrását, hamar­ az eg­ész jelenlegi és jövő magyar ipart tartják a kezükben. A kongresszus második napjának tllését Nagy Ferenc, a Bányamunkások Szakszer­­vezetének elnöke nyitotta meg, majd az ipar­­üggyi miniszter nevében d­r. Eli­­Ede üdvö­zölte a bányák fizikai és szellemi munkásait. Az első előadó Esztó Péter műegyetemi ta­nár volt. Végigtekintett azon, a­ lelkiismeretlen rablógazdálkodáson, melyet a bányákban a há­­ború alatt katonai parancsnokok vezetésével folytattak. Azuitán át­tért a jelenlegi tenni­valókra. Kihang­­súlyozt­a, hogy a termelés minden ágában igénybe kell venni a tudósok munkáját. Találni kell egy a mainál olcsóbb kötőanyagot a brikett előállítására. Igen sok vegyigyár alapanyaga is a szén. E téren is nagy munka vár a tudósokra. Azután itt van Tata és Dorog állandó vízbetörési veszedel­l­me. Ez ismét szükség van a tudósok munká­jára. Ezután áttért a­­munkások felada­taira. Meállapítot­ta, hogy az átlagteljesít­mény 1938 óta. 8.4 q-ról 5.4 q-ra esett vissza. A munkások feladata, hogy ezen segítsenek és hogy a mai szantnyes szén helyett tiszta szenete teimeljenek. . Ezután Káposztás Pál ismertette a hozzá­szólások menetét. A borsodi kerület résedről Zsu­lt­ Lajos bányamérnök szólalt fel. Felhívta a figyel­met az elektrif hálás fon­tosságára. Mag­­állapításuk szerint egy-egy helyen az 5—6 vagonos termelést ilyen módon 20 vagonra lehetne felfokozni. Császár Pál igazgató elvtárs Salgótarjánból szólalt fel. Megálapította,­hogy a körzetben több kimerült fumot be kellene zárni, újakat pedig nyitni, mert birs lehetőség van, sőt a tervek is készen állnak. Ezek szerint kb. 25 km-rel délre kerülne az egész medence. Az ezs-i kapcsolatos beruházások igen ha­mar kifizetnék magukat. K: '.'"'Tk.bfn­yi * r»0?V­ ?oA­ nyerte a fúrógarnitúra alacsony AEínvonalát. Hangsúlyozt­a, hogy a víztelenítés roppant fontos Dorogon, mert pl. a XTI.es aknában 190.000.000 g szénvagyon fekszik víz alatt. A termlés emelésének ugyancsak alapfelté­­tele a kolóniák rendbehozása. Nagy Lajos igazgató «Ívtárt» Tatabányá­ról ugyancsak hangsúlyozta, hogy nagy szükség van új feltárásokra. A termelés Tatabányán szerinte 700, később 750 va­gonra­ fokozható. Nádori elvtárs ugyancsak Tatabányáról két rajzát mutatta be, melyek részben a szállítás racionalizálását, részben a balesetek elhárítását szolgálják. Esztó Zoltán­ bányamérnök, Kósa József bánya­mérnök robbantási eljárását ismertette. Ta­tabányáról még Goda János elvtára szólalt fel. Hangsúlyozta a gépesítés fontosságát. Balga, példákra hivatkozott. A zajos és ez­által veszedelmes rázórendszert nem tartja alkalmasnak. Ezenkívül felhívta a figyelmet a kétvágányún fővágatrendszer nagy erő­­megtakarítására. Végül hangoztatta a bánya­telepeken bevezetendő szellemi nevelés fon­­t­osságát. Zgyerka János, a szakszervezet főtitkára beszélt ezután. Méltatta a bányászok eddigi hatalmas munkáját és a többtermelés fon­tosságát. (Ekkor lépett a terembe Hajó László belügyminiszter és Vas Zoltán állam­titkár e­lvtár­s. A kongresszus mindkettőjüket meleg ünneplésben részesítette.) Zgyerka elvtárs ezután röviden a nyugbérkérdéseiről beszélt, majd áttért a normak­érdés taglalá­sára. Leszögezte, hogy ö, alá maga is vájár, bátran mert állítani, hogy a normarendszer a munkások érdekében való. A norma jog,­­ amellyel nem szabad visszaélni. A bánya nem olyan, mint a gyár, itt nem lehet futó-­ szalagon dolgozni — mondotta. 3500 fátó szakményt nem lehet csinálni „nem beszélve arról, hogy ha ezt tennék, az tlajdonképpen, maga volna a ■norma. Ezután, takarékoskodás szempontjából ajánlja az omlasztás­t. De ezt olyan módon kell megszervezni, hogy k­ét­­harmadban termelés folyjon és egyh­armad­­­ba­n omlasztás, mert ilyenkor általános foko­zott elővigyázatra van szükség. Ezután a szén­minőség javításáról beszélt. Olyan szén is forgalomba került, sajnos — idézte Gerő miniszter elvtársit,—, amely formálisan eloltja a­­tüzet. Ezután a sztrájkok felelőtlen kezdeményezőiről beszél Zgyerka elvtárs. Ma, mikor a hatalom részbeni birtokosai va­gyaink, módunk van arra, hogy jogos pana­szainkra személyesen orvoslást keressünk, mind a­ MASz-nál, mind pedig a parla­mentben. Zgyerka elvtárs után a Kongresszus hossz­­szas kérlelésére Rajle László belügyminiszter elv­társ szólal­­ fel. Ismertette a politikai hely­zetet, a reakció fokozódó gáncsoskodásait. Kérte 3. bá’^’agnunkássá­yt, öntudatos kemény,­seggel ta­rt­son ki a munkásegységi melled­­, mert végső fokon ettől függ a magyar nép és a magyar bányászság felemelkedése. Dunántúl Kisgyónról Hajnal Ignác elvtárs sürgette, hogy mielőbb vezessék be a puszta­­vári­ erőmű energiáját a­ telepre. A termelés ezáltal 35—40 vagonról 50 vagonra, új feltárá­sokkal pedig 75—30 vagonra fokozható. Am­b­­rus Zsigmond elvtárs Mór­ról a szén tisztát­­lanságáról beszélt. A kalória érték — mint mondotta — a homok közé keveredése miatt 3200-ról 2500-ra csökkent. Szünet után Kilicsenkó (orosz) pécsi, bá­­nyaigazgató beszélt. Szó szerint tolmácsolt be­szédében őszintén feltárta a mai nehézségek okait, eddigi eredményeket és a hibákat, ami­ket okvetlenül ki kell küszöbölni. A teendők között elsőnek nevezte meg a munkafegyelem emelését. 1938-hoz viszonyítva a munkakima­radások száma hatszorosa. A munkaidő ki­használása sem jó. A legjobb csapat a nyolc órából mindössze 1S%-ot fordít tényleges ter­­melésre. Ebből 20% természetes és érthető improduktív munka, a többi azonban haszon, talán időveszteség. Ismertette a Szovjetunió­ban bevezetett Sztahhánov rendszert, melynek lényege a csapatok helyes megorganizálása. Szervezetlenül hagyni ,a munkát nem lehet — hangoztatja. A hibák kiküszöbölésével sze­rinte a meglevő termelési­­ lehetőségek mel­lett is 1793 tonna, helyett 1763 tonna termel­hető. A termelőeszközök javításával, * ez a mennyiség még lényegesen fokozható. A hely­­zet — mondotta — körülbelül ugyanez az ege.«?, országban. Fodor­­József szakszervezeti titkár szólalt fel ezután. Rámutatott az orosz bányaigez­­(Folyt aids a­ 2-ik­ oldalon.) .

Next