Bányamunkás, 1948 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1948-01-10 / 1. szám
m . évf. 1 szám A MAGYAR B A A Y A M U A K A R O K S Z A K SZ E R V E Z E TÉNEK LAPJA licit és évforduló s vámunkra, bányászok számára az 1918-as esztendő. Száz évvel ezelött, ISIS-ban áldott el diesősége» útjára a magyar szabadságharc. Szeáz évi» évfordulója van annak a történelmi jelentőségű esetsicjiguet, hogy először mozdult meg; a magyar snég összessége, kiegyenesítette szolgaságban görnyedt hátát és az xonbeszálít elnyomóival. Megelégelte a Habsburgok zarnokságát, feudális urai felketlen kissákmányolsát ,és apát-kaszát ragadott, hogy harcoljon nemz©, függetlenségéért, emberi jogaiért, szabadságáért. A pécsi és felvidéki bányászok már akkor, a. megvalósítás előtt" 93 esztendővel a bányák államosítását követelték, mint felszabadulásuk alapvető feltételét. Közel százéven át folyyt a harc és folyt a vér, amíg végre a népi demokrácia megvalósította ezt a L *~vr% v» * • »f43-as forradalmunk vívmányai, szabadságharcunk haditettei történelmünke gr?, gyogébb lapjait alkotják. A világ rabságban nyögő népei lelkes együttérzéssel kísérték a magyarság hősi küzdelmet. Mégis elbuktunk a harcban, mert az osztrák és az orosz önkényuralom egyesített ereje legyűrte e zillenthetetlen bátorsággal, keményen hadakozó magyar nép csapatait. Erre az évre esik a mi külön évfordulónk is. Harminc esztendeje vannak, hogy lapunk, a „Bányám rittás“ ,először megjelent. 80 évvel ezelőtt indult útjára ez az újság, hogy a magyar bányászok hangadója, élő Ickü ismerete legyen. Ez a férfi az idő alatt mindig megalkuvás nélkül harcolt Jó bányamunkássá,? jogaiért, életének szebbé, boldogabbá tételéért , és csak arra a rövid időre rémült el átmenetileg, amikor a fasiszta terror erőszakkal belefojtotta a szót. De ahogy a szabadságharc leverésével a zsarnokság nem tudta megölni a magyar nép szabadságvágyát s képtelen volt megtörni harci erejét, ugyanúgy nem sikerült megakadályozni bennünket sem abban, hogy tovább harcoljunk a bányászság érdekében. Hosszú, nehéz út s-1 mögöttünk, szonáta — azt hisszük — kisvási, mondhatjuk: xosgítás nélkül, nyilegyenesen habaljunk előre ,az ütni. Nem állnak meg ezután sem. Erő akarónk leírni a bányász karában, amikor a csákányt munkára lendíti., Fegyver a kezében, mikor az új Magyarországért csatázik az ellenséges reakcióval szemben. Zászló lassítb, soraik élén, a dolgozó milliók piros zászlaja, amelyre Petőn írta fel a szent szót: „Világszabadság! “ (k. t.) „FELELŐSSÉGET ÉRZEK MINDNYÁJUKÉRT“ A köztársasági elnök levele a dorogi bányászokhoz Annak idején megírtuk, hogy a dorogi bányázok nevében a Magyar-Szovjet MűvelődésiTársaság országos kongresszusának ünnepi ülésén művészi kivitelű emlékplakettetnyújtottak át Tildy Zoltán köztársasági elnöknek. A köztársaság elnöke most levélben mondott köszönetet a szép ajándékért. A levelét teljes egészében leközöljük, mert annak minden sora, minden szava azt a szeretetet és megértést sugározza, amit az államfő köztudomásúan minden magyar dolgozó iránt érez. A történelmi dokumentumnak beillő levél így szól: „A dorogi Ésénbánya Üzemi Bizottságánál. Igen tisztelt üzemi Bizottság! Szívből köszönöm azt a szép plakettet, amelyet a dorogi szénmedence dolgozói nmében a Magyetrs Szovjet Művelődési Társaság ünnepi ülésén adtak át nekem. Legkedvesebb emléktárgyaim közé fog tartozni. ’ ) Legyenek, mindnyájan meggyősödve arról, hogy nemcsak nagy figyelemmel kísérem a bányáinkban dolgozók sorsát, munkájuk eredményeit, de magam, is felelősséget érzek minézistájukért s azért, hogy életszintjüket a magyar demokrácia mielőbb felemelhesse, jogaikat pedig minden időkre biztosítsa. A Jeedwe almáékot mégegr/sser .bő,Stefire, őszinte szeretettel köszönti mi’,lány ájulta: ' TILDY ZOLTÁN.* A SZAKSZERVEZET *1»»«% ATERVE.151%O*R&: A 3 éves terv végrehajtása gazdasági szociális és kulturális színvonalunk felemeléséért Senki sem vitathatja, hogy szakszervezetünk hatalmas munkát végzett a bányászok érdekében az elmúlt esztendő folyamán és hogy ez a munka sok tekintetben jelentős eredményeket hozott. Munkatársunk kérdést intézett a Központi Titkárság, tagjaihoz, mit tervez a Szakszervezet erre az esztendőre, illetve mit várhat a bányamunkásság helyzetének további megerősítése tekintetében. A következő felvilágosításokat kaptuk: Zgyerka János főtitkár elvtárs. Egy mondatban összefoglalhatom ezévi programunkat. Dolgozzunk a hároméves tüzért! Ha a hároméves tervet segítjük, önmagunkon segítünk és saját erőnkből gondoskodhatunk arról, hogy rövid pár év után semilyen tekintetben ne legyen okunk többé a panaszra. Pothornik József elvtárs: Újjá kell alakítanunk a hellycsoportokat és az üzemi bizottságokat, melyeknek élére paritásmentesen új vezetőket állítottunk. Erre szükség van, mert a jelenlegi vezetők, tisztelet a kivételnek, nem mind rátermett emberek erre a munkakörre. A Szakszervezetnek úgy kell működnie, hogy a mai megváltozott helyzetben az szermek érdekével is törődjek, vezessen munkaversenyt. Munkánknak odáig kell fejlődni, hogy a dolgozók sorsát nyugodtan a saját kezükb** lehessen letenni. Maurlos Károly, Pirgl János és társak: A kollektív szerződésben igyekezni fogunk a munkásság gazdasági helyzetét minél jobban megerősíteni, főképp a külszíniekét és az iparosokét. A jelenlegi kollektív szerződés, amely egyaránt harcolt a bányászok, az iparosok és a mérnökök érdekében, az első lépés egy általános bányaipari szakszervezet létrehozására. Az egységesítés végrehajtása azonban természetesen a kongresszus feladata lesz. Rendet akarunk teremteni a legmesszebbmenően a fegyelem teren is, hogy a termelés érdekében . ., veszekedéseket és a pártoskodásokat végleg megszüntessük. A központi adminisstrácóbant a legszigorúbb takarékosságot fogjuk érvényesíteni, hogy semmiféle fölösleges kiadás ne történjék. Kapcsolatot akarunk teremteni és fenntartani a baráti szomszéd államok bányászaival is. Mészáros Ferenc elvtársi A szociális biztosítás terén — turjuk — még számos feladat vár ránk. Tagadhatatlanul elégedetlenek vagyunk a járulékok alacsony volta miatt. Szeretnénk keresztül vinni,hogy ennek az iparágnak munkásairól, mely a legveszélyesebbek közé tartozik, az eddiginél jobban gondoskodjanak. Az az elgondolásunk, hogy úgy mint a dorogi medencében történt, az egész ország bányászainak bekapcsolásával központi megszervelés alapján és központi irányítás mellett önsegélyző egyesületet kell létesíteni. Ennek fő feladata a rászorult bogásztársak segélyzése, üdülések megszervezés© lenne. Mindezt persze csak akkor tudjuk végrehajtani, ha a munkásság bizalommal viseltetik vezetőivel szemben. Kincses Ferenc elvtárs: A kultúrát csakúgy, mint a sportot, a tömegek kincsévé akarjuk tenni. 1918-ban még fokozni fogjuk a bányászok demokratikus kultúrnevelését. Még nagyobb mértékben akarjuk fejleszteni a bányavidékeken a tömegsportot. Szeretnénk, ha a bányászok méltó módok kivennék részüket a centenáriumi év sokat ígérő sportmozgalmaiban. Dozsnyák János, Fürjes Gusztiv és Molnár László elvtársak: 1947-ben 101 elvtársat részesítettünk egyhónapos iskolai kiképzésben, 59 elvtársat pedig háromhónapos oktató és vezetőképző iskolára hoztunk fel, így tehát a bányamunkások közül 160 elvtársat képeztünk ki a bányászság vezetésére, illetve oktatására. Az iskolát hallgató elvtársak a Szakszervezetnek naponta 17 forintba kerültek. Lakásukért és élelmezésükért összesen 141.780 forintot fizettünk ki. 1948-ban a hallgatók létszámát úgy mennyiségileg, mint minőségileg emelni kívánjuk, hogy minél nagyobb kiképzett kádert tudjunk a Bányamunkás Szakszervezetnek rendelkezésére bocsátani. A Központi Titkárság szükségesnek tartja az esti szemináriumok megszervezését a bányatelepeken, hogy megfelelő előképzettségű elvtársakat hozzunk be a vidéken kezdődő egyhónapos Skomra, valamint a Budapesten megtartandó h háromhónapos oktató- és vezetőképző iskolára. A szemináriumok tananyagát az oktatási titkárság olcsó áron a kellő menynyiségben a hallgatók rendelkezésére bocsátja. Központi székházunk fölépülése után folytatólagosan havonta 40 elvtársat fogunk egyhónapos oktatásban részesíteni. Addig is a bányakerületekben, mindenütt, ahol erre mód van, megszervezzük az egyhónapos iskolát, Ormospusztán már e hó folyamán megindítjuk az első önálló egyhónapos bányász szakszervezeti iskolát, Dorogon pedig szervezés alatt áll az iskola. Bízunk abban, sőt el is várjuk, hogy az iskolákra küldött elvtársak minden tudásukat latba vetik a tanulásban, hogy megalkuvás nélkül tudják vezetni a mozgalmat a népi demokrácia felépítéséért, a szocializmus megvalósításáért fölé. Január 10 Petőfi Sándor: Bányában Ezer ötre vagyok ide Izren a Föld ölében, Hol az ősi örök és tanyázik Vacsötélen. A kis lámpa roorkold zugára Felvenís a zordon éj arcára, Mint a sasra a galamb. Esti ölre a virágoktól s a Napvilágtól, Ezer ölre! Tán mért a pokol sincs innen távol . Vagy már benne is vagyok a pokollan. Benne, mert a sátán háza ott van, A hol az arany terem. Bányászszellem, sátán, Hites királya, Mit adsz értem? Mennyit adsz, ha seremet te néked Elígérem ?. Alkudjunk meg, jesets, bányászsserem, Most az egyszer volt lejönt kedvem. Vagy látsz többé,vagy soha! Vártam, vártam és híjába, mert a Kincs királya Bc.tn ma.att a szikla , 'tömegében, Ki nem álla. S mért nem áll Idt miért nem jelent meg? Csak ezért,mert tudta, hogy enyelgek. Hogy szívem nem eladó. Nem, szívem nem eladó, e szívnek Nincsen ára, Nem megy az be a hridalmasokbnak Kincstárába : Széjjelosztom én p, szegénységnek, Kik kunyhóban és útfélen élnek, köztük ingyen osztom, szít. (Nagy-Bánya, 1847.) Tiltakozotte a francia ' siatoivezstimentás ellen! A Szakszervezet mélyen elítéli a francia Szociáldemokrata Pártnak a szakszervezeti egységeien intézett merényletét. Erről az alábbi átiratban értesítette a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt főtitkárságait és a Szakszervezeti Tanácsot. „A Magyar Bányamunkások Szabad Szakszervezete Központi Titkársága, felháborodással értesült a francia Szociáldemoktrata Párt szakszervezetfoontó ténykedéseiről és a maga részéről minden erejével küzdeni fog a reakció hasonló törekvéseivel szemben. Elvtárai üdvözlettel: Zgyerka János főtitkár, Pothornik József, Kincses Ferenc, Maurics Károly, Mészáros Ferenc- Piegl János és Dozsnyák János titkárok“ . —— num.« rai,.i»m»i i A Szovjet Szakszervezetek újévi üdvözlete A Szovjet Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kuznyecov, Kisházi Ödönhöz, a Szakszervezeti Tanács elnökéhez a következő táviratot küldte: „Drága Elvtársak! Újév alkalmából forró üdvözletünket küldjük a magyar szakszervezetetnel. A Szovjetunió Szakszervezeteinek Szövetságer szintén a legnagyobb és legszebb sillereket kívánja a Magyar Szakszerveeti Tanács tömegeinek az új demokratikus Magyarország falépstésében. Üdvözlettel: Kuznyecov.1