Bányamunkás, 1948 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1948-01-10 / 1. szám

m . évf. 1 szám A M­A­G­Y­A­R B A A Y A M U A K A R O K S Z A K S­Z E R V E Z E T­ÉNEK LAPJA licit és évforduló s vámunkra, bányászok számára az 1918-as esztendő. Száz évvel ezelött, ISIS-ban áldott el diesősé­­ge» útjára a magyar szabadság­harc. Szeáz évi» évforduló­ja­ van annak a történelmi jelentőségű esetsicjiguet, hogy először moz­dult meg; a ma­gyar snég összes­sége, kiegyenesítette szolgaságban görnyedt hát­át és az xonbeszálít elnyomóival. Megelégelte a Habs­burgok z­arnokságát, feudális urai felketlen kissákmányol­sát ,és­­ apát-kaszát ragadott, hogy harcoljon nemz©,­ függetlenségé­ért, emberi jogaiért, szabadságá­ért. A pécsi és felvidéki bányászok már akkor, a. megvalósítás előtt" 93 esztendővel a bányák állam­o­­sítását követelték, mint felszaba­­d­ulásuk alapvető feltételét. Kö­zel száz­­éven át folyyt a harc és folyt a vér, amíg végre a népi demokrácia megvalósította ezt a L *~vr% v» * • »f­­­43-as forradalmunk vívmányai, szabadságharcunk haditettei tör­ténelmünk­­­e gr?, gyogébb lapjait alkotják. A világ rabságban nyö­gő népei lelkes együttérzéssel kí­sérték a magyarság hősi küzdel­met. Mégis elbuktunk a harcban, mert az osztrák és az orosz ön­­kényuralom­ egyesített ereje le­gyűrte e zillenthetetlen bátor­sággal, keményen hadakozó ma­gyar nép csapatait. Erre az évre esik a mi külön évfordulónk is. Harminc eszten­deje vannak, hogy lapunk, a „Bá­nyám rittás“ ,először megjelent. 80 évvel ezelőtt indult útjára ez az újság, hogy a magyar bányá­szok hangadója, élő Ickü ismerete legyen. Ez a férfi az idő alatt min­dig megalkuvás nélkül harcolt Jó bányamunkássá,? jogaiért, életé­nek szebbé, boldogabbá tételéért , és csak arra a rövid időre r­émült el átmenetileg, amikor a fasiszta terror erőszakkal belefojtotta a szót. De ahogy a szabadságharc le­verésével a zsarnokság nem tud­ta megölni a magyar nép sza­badságvágyát s képtelen volt megtörni harci erejét, ugyanúgy nem sikerült­ m­egakadályozni ben­nünket sem abban, hogy tovább harcoljunk a bányászság érdeké­ben. Hosszú, nehéz út s-1 mögöt­tünk, szonáta — azt hisszük — kisvási, mondhatjuk: xosgítás nél­kül, nyilegyenesen habaljunk elő­re ,az ütni. Nem állnak meg ez­­után sem. Erő akarónk leírni a bányász karában, amikor a csá­kányt munkára lendíti., Fegyver a kezében, mikor az új Magyar­­országért csatázik az ellenséges reakcióval szemben. Zászló la­­ssítb, soraik élén, a dolgozó mil­liók piros zászlaja, amelyre Pe­tőn írta fel a­ szent szót: „Világszabadság! “ (k. t.) „FELELŐSSÉGET ÉRZEK MINDNYÁJUKÉRT“ A köztársasági elnök levele a dorogi bányászokhoz Annak idején megírtuk, hogy a dorogi bányá­zok nevében a Ma­gyar-Szovjet Művelődési­­Társaság országos kongresszusának ünnepi ülésén művészi kivitelű emlék­plakettet­­nyújtottak át Tildy Zol­tán köztársasági elnöknek. A köz­társaság elnöke most levélben mondott köszönetet a szép aján­dékért. A levelét teljes egészében leközöljük, mert annak minden sora, minden szava azt a szerete­­tet és megértést sugározza, amit az államfő köztudomásúan min­den magyar dolgozó iránt érez. A történelmi dokumentumnak beillő levél így szól:­­ „A dorogi Ésénbánya Üzemi Bi­zottságánál­. Igen tisztelt üzemi Bizottság! Szívből köszönöm­­ azt a szép plakettet, amelyet a dorogi szén­medence dolgozói nmében a Ma­gyetrs Szovjet Művelődési Társaság ünnepi ülésén adtak­ át nekem. Legkedvesebb emléktárgyaim közé fog tartozni. ’ ) Legyenek, mindnyájan meggyő­södve arról, hogy nemcsak nagy figyelemmel kísérem a bányáink­­ba­n dolgozók sorsát, munkájuk eredményeit, de magam, is felelős­séget érzek minézistájukért s azért, hogy életszintjük­et a magyar de­mokrácia mielőbb felemelhesse, jo­gaikat pedig minden időkre bizto­sítsa. A Jeedwe almáék­ot m­égegr/sser .bő,Stefire, őszinte szeretettel kö­szönti mi’,lány ájulta­­: ' TILDY ZOLTÁN.* A SZAKSZERVEZET *1»»«% ATERVE.151%O­*R&: A 3 éves terv végrehajtása gazdasági szociális és kulturális színvonalunk felemeléséért Senki sem vitathatja, hogy szakszervezetünk hatalmas mun­kát végzett a bányászok érdeké­ben az elmúlt esztendő folyamán és hogy ez a munka sok tekintet­ben jelentős eredményeket hozott. Munkatársunk kérdést intézett a Központi Titkárság, tagjaihoz, mit tervez a Szakszervezet erre az esztendőre, illetve mit várhat a bányamunk­ásság helyzetének to­vábbi megerősítése tekintetében. A következő felvilágosításokat kaptuk: Z­gyer­ka János főtitkár elvtárs. Egy mondatban összefoglalhatom ezévi programunkat. Dolgozzunk a hároméves tüz­ért! Ha a hároméves tervet segítjük, önmagunkon segítünk és saját erőnkből gondoskodhatunk arról, hogy rövid pár év után semilyen tekintetben ne legyen okunk többé a panaszra. Pothornik József elvtárs: Újjá kell alakítanunk a hellycsoporto­­kat és az üzemi bizottságokat, melyeknek élére paritásmentesen új vezetőket állítottunk. Erre szükség van, mert a jelenlegi veze­tők, tisztelet a kivételnek, nem mind rátermett emberek erre a munkakörre.­­ A Szakszervezetnek úgy kell működnie, hogy a mai megváltozott helyzetben­ az szer­mek érdekével is törődjek, vezesse­n munkaversenyt. Munkánknak odáig kell fej­lődni, hogy a dolgozók sorsát nyugodtan a saját kezü­kb** le­hessen letenni. Maurlos Károly, Pirgl János és társak: A kollektív szerződés­ben igyekezni fogunk a mun­kásság gazdasági helyzetét mi­nél jobban megerősíteni­, fő­képp­­ a külszíniekét és az­ ipa­rosokét. A jelenlegi kollektív szerződés, amely egyaránt har­colt a bányászok, az iparosok és a mérnökök érdekében, az első lé­pés egy általános bányaipari szak­szervezet létrehozására. Az egysé­gesítés végrehajtása azonban ter­mészetesen a kongresszus feladata lesz. Rendet akarunk teremteni a legmesszebbmenően a fegyelem teren is, hogy a termelés érde­kébe­n . ., veszekedéseket és a pártoskodásokat végleg meg­szüntessük. A központi adminisstrácóbant a leg­­szigorúb­b takarékosságot fogjuk érvényesíteni, hogy semmiféle fö­lösleges kiadás ne történjék. Kap­csolatot akarunk teremteni és fenn­tartani a baráti szomszéd államok bányászaival is. Mészáros Ferenc elvtársi A szo­ciális biztosítás terén — tur­juk — még számos feladat vár ránk. Ta­gadhatatlanul elégedetlenek va­gyunk a járulékok alacsony volta miatt.­­ Szeretnénk keresztül vinni,­­hogy ennek az iparágnak mun­kásai­ról, mely a legveszélye­sebbek közé tartozik, az eddi­ginél jobban gondoskodjanak. Az az elgondolásunk, hogy úgy mint a dorogi medencében tör­tént, az egész ország bányászainak bekapcsolásával központi megszer­­ve­lés alapján és központi irányítás mellett önsegélyző egyesületet kell létesíteni. Ennek fő feladata a rá­szorult bogásztársak segélyzése, üdülések megszervezés© lenne. Mindezt persze csak akkor tudjuk végrehajtani, ha a munkásság bi­­zalommal viseltetik vezetőivel szemben. Kincses Ferenc elvtárs: A kul­túrát csakúgy, mint a sportot, a tömegek kincsévé akarjuk tenni. 1918-ban még fokozni fogjuk a bányászok demokratikus kultúr­­nevelését. Még nagyobb mérték­ben akarjuk fejleszteni a bánya­vidékeken a tömegsportot. Szeret­nénk, ha a bányászok méltó módok kivennék részüket a centenáriumi év sokat ígérő sportmozgalmaiban. Dozsnyák János, Fürjes Gusz­ti­v és Molnár László elvtársak: 1947-ben 101 elvtársat részesítet­tünk egyhónapos iskolai kiképzés­ben, 59 elvtársat pedig háromhó­­napos oktató és vezetőképző isko­lára hoztunk fel, így tehát a bá­nyamunkások közül 160 elvtársat képeztünk ki a bányászság vezeté­sére, illetve oktatására. Az iskolát hallgató elvtársak a Szakszerve­zetnek naponta 17 forintba kerül­tek. Lakásukért és élelmezésükért összesen 141.780 forintot fizettünk ki. 1948-ban a hallgatók létszámát úgy mennyiségileg, mint minőségi­leg emelni kívánjuk, hogy minél nagyobb kiképzett kádert tudjunk a Bányamunkás Szakszervezetnek rendelkezésére bocsátani. A Központi Titkárság szüksé­gesnek tartja az esti szemináriu­mok megszervezését a bányatele­peken, hogy megfelelő előképzett­ségű elvtársakat hozzunk be a vi­déken kezdődő egyhónapos Sko­mra, valamint a Budapesten meg­tartandó h háromhónapos oktató- és vezetőképző iskolára. A szeminá­riumok tananyagát­ az oktatási titkárság olcsó áron a kellő meny­­nyiségben a hallgatók rendelkezé­sére bocsátja. Központi székhá­zunk fölépülése után folytatólago­san havonta 40 elvtársat fogunk egyhónapos oktatásban részesíteni. Addig is a bányakerületekben, mindenütt, ahol erre mód van, megszervezzük az egyhónapos is­kolát, Ormospusztán már e hó fo­lyamán megindítjuk az első ön­álló egyhónapos bányász szakszer­vezeti iskolát, Dorogon pedig szer­vezés alatt áll az iskola. Bízunk abban, sőt el is várjuk, hogy az iskolákra küldött elvtár­sak minden tudásukat latba vetik a tanulásban, hogy megalkuvás nélkül tudják vezetni a mozgalmat a népi demokrácia felépítéséért, a szocializmus megvalósításáért fölé. Ja­nuár 10 Petőfi Sándor: Bányában Ezer ötre vagyok ide Izren a Föld ölében, Hol az ősi örök és tanyázik Vacsötélen. A kis lámpa roorkold zugára Felve­nís a zordon éj arcára, Mint a sasra a galamb. Esti ölre a virágoktól s a Napvilágtól, Ezer ölre! Tán mért a pokol sincs innen távol­ . Vagy már benne is vagyok a p­okollan. Benne, mert a sátán háza ott van, A hol az arany terem. Bányászszellem, sátán, Hites királya, Mit adsz értem? Mennyit adsz, ha seremet te néked Elígérem ?. Alkudjunk meg, jesets, bányászsserem, Most az egyszer volt lejönt kedvem. Vagy látsz többé,vagy soha! Vártam, vártam és híjába, mert a Kincs királya Bc.tn ma.­att a szikla , 'tömegében, Ki nem álla. S mért nem áll Idt miért nem­ jelent meg? Csak ezért,­mert tudta, hogy enyelgek. Hogy szívem nem eladó. Nem, szívem nem eladó, e szívnek Nincsen ára, Nem megy az be a hridalmasokbnak Kincstárába : Széjjelosztom én p, szegénységnek, Kik kunyhóban és útfélen élnek, k­öztük ingyen osztom, szít. (Nagy-Bánya, 1847.) Tiltakozotte a francia ' siatoivezstimentás ellen! A Szakszervezet mélyen elítéli a francia Szociáldemokrata Pártnak a szakszervezeti egység­eien inté­zett merényletét. Erről az alábbi átiratban értesítette a Magyar Kom­­munista Párt, a Szociáldemokrata Párt főtitkárságait és a Szakszerve­­zeti Tanácsot. „A Magyar Bányamunkások Sza­bad Szakszervezete Központi Titkár­sága, felháborodással értesült a­ fran­cia Szociáldemoktrata Párt szakszer­­vezetfoontó ténykedéseiről és a maga részéről minden erejével küzdeni fog a reakció hasonló törekvéseivel szemben. Elvtárai üdvözlettel: Zgyerka Já­nos főtitkár, Pothornik József, Kin­cses Ferenc, Maurics Károly, Mészá­ros Ferenc- Piegl János és Dozsnyák János titkárok“ . —— num.« rai,.i»m»i i A Szovjet Szak­szervezetek újévi üdvözlete A Szovjet Szakszervezeti Szövet­ség elnöke, Kuznyecov, Kisházi Ödön­höz, a Szakszervezeti Tanács elnö­kéhez a következő táviratot küldte: „Drága Elvtársak! Újév alkalmá­ból forró üdvözletünket küldjü­k a magyar szakszervezetetnel­. A Szov­jetunió Szak­szervezeteinek Szövets­­áge­r szintén a legnagyobb és leg­szebb sillereket kívánja a Magyar Szakszerveeti Tanács tömegeinek az új demokratikus Magyarország fal­éps­té­sében. Üdvözlettel: Kuznyecov.­1

Next