Bányamunkás, 1950 (37. évfolyam, 1-24. szám)

1950-09-02 / 17. szám

2 KÉT VILÁG Ahol a gép megkönnyíti a bányász munkáját , és ahol csak a nyomorúságát növeli A Szovjetunióban, a bányák gépesíté­sének hajnalán Iván Vilkin, egy régi bányász, aki ma a Szocialista Munka Hőse. Így szólt amikor meglátta a ré­­selőgépet „Bizony, eljön majd az idő, amikor a fejtésnél az embernek nem lesz más dolga csak az, hogy a gépe­ket irányítsa!” Ez az idő eljött A donyeci bányák legtöbbjében már ott dolgoznak a gor­­lovkai gépgyár kombájnjai és a vorosi­­ljvgrádi „Parhomenko­ -gyár szállító­szalagjai. A „Gorszkaja”-bányában dolgozó kombájn kezelője, Fjodor Beszcse­­revnyij, kisegítőivel, Taraszovval és Perfilovval havonta több mint 620 vagon szenet bányász ki. Gép nélkül, a régi bányában, három vájárnak három és fél évig kellett dol­goznia hogy ekkora mennyiségű sze­net kifejtsen. A vorosilovgrádi területen pedig Vaszilij Borzih brigádjában a munkások olyan üzemben dolgoznak, hogy a szovjet modern technika segítsé­gével minden hónapban 140—160 méternyi tárnát nyitnak meg. Az amerikai és angol bányákban azonban a gépesítés nem a bányászok könnyebbségét, életnívójuk emelését szolgálja. Amerikában és Angliában a bányák gépesítése csak a munkanélkülisé­get és a nyomorúságot növeli. Ohio államban (USA) az egyik legna­gyobb bányatársulat, a ,,Lorain Szén­társulat” például nemrégen az üzem 750 munkásából 450-et elbocsátott és helyüikbe rakodógépet állított be. West Virginiában, Barton­ bányatelepen 65 bányászt, Cresinben pedig 85-öt bocsá­tottak el gépesítés következtében. Ha­sonló példákat sokat lehetne felsorolni. Ha a telhetetlen zsebű amerikai impe­rializmus gépesít, annak még más kö­vetkezményei is vannak. Mégpedig olyanok, amelyek az európai csatlós­országok dolgozóival éreztetik meg a hatásukat. Például a franciaországi aucheni VII. tárna bányászait egytől­­egyig azzal az ,,indokká!" bocsátotta el a bányaigazgatóság, hogy a bányából kifogyott a szén. Az aucheni bányászo­kat azonban nem lehet félrevezetni. Tudjdik, hogy a VII. tárna bezárásának igazi okát a sokat emlegetett Schumann­­tervben és a Marshall-tervben kell ke­resni. A Francia Kommunista Párt tudatosí­tása révén a francia bányászok előtt világossá vált, hogy a VII. tárnát azért akarják lezárni, mert a Marshall-terv keretében Amerikából, a Schumann-terv célkitűzése szerint pedig Nyugat-Német­­országból visznek be nagymennyiségű szenet Franciaországba. Amerika fölösleges áruinak más országokra való ráerőszakolásával akarja megszüntetni a saját munka­nélküliségét a csatlós­ országok dol­gozóinak rovására. Az aachen­ bányászokat azonban nem lehet Amerika által diktált trükökkel becsapni. Amikor július 28-án az igaz­gatóság szándékáról tudomást szereztek, a tárna bányászai, számszerint 280-an, a föld alatt rögtönzött gyűlést tartot­tak és egyhangúlag elhatározták, hogy addig nem jönnek a föld színére, amíg a bányaigazgatóság vissza nem vonja a lezárásra vonatkozó határozatát. A kör­nyékbeli munkások másnap már szoli­daritást vállaltak velük és 13.500 bányász hetek óta sztrájk­ban áll Franciaországnak ezen a leggazdagabb szénvidékén. Az aachen­ bányászok harci egysége, a környékbeli bányászok és más orszá­gok bányászainak irányukban kifejezett proletárszolidaritása győzelmet eredmé­nyezett. Harminckét napi, vagyis 768 órai földalatti sztrájk után, augusztus 25-én éjjel 1 órakor az aachen­ 7-es tárna bányászai feljöttek a 720 méter vastag fedővel borított bánya mélységé­ből, akiket, mint a munkásosztály hő­seit, győztes harcosait, hatalmas tömeg­gyűlésen ünnepelték a Nord és Pas de Calais bányászai. T. L 14 új sztahanovista kapott oklevelet az Alkotmány napján Alkotmányunk ünnepén újabb 14 bányaipari dolgozó kapott sztahanovista oklevelet. Ezek a kiváló dolgozóink, akik a technika kihasználásával, a szovjet bányászat tapasztalatainak átvételével, a szovjet bányászok munkamódszereinek alkalmazásával a legmagasabbra fokozták termelési eredményeiket, sajá­t kitün­tetésük esetéből is megállapíthatják, hogy a munka nálunk valóban „becsület és dicsőség dolga”. Sztahanovista oklevelet kaptak: Elekes Ferenc és Krempf Jakab vájárok, Dorog; Vanó Péter, Pruzsina Mihály és Tarró Ferenc vájárok, Tatabánya Károlyi József segédvájár, Várpalota; Rusz János és Rein János vájárok, Komló; Váczi János vájár, Királd; Csordás András vájár, Kisterenye; Bolyki István vájár, Gál István (hajó) és Kiss József (folyó) segédvájárok, Recsk, ezenkívül Nagy Lajos bányamérnök, a Tatabányai NV vezérigazgatója. Kettős ünnepe volt az Alkotmány napján azoknak a bányamunkásoknak is, akik már 25—50 éve dolgoznak a bányászatban. A termelés veterán harcosait a vállalatvezetőségek ünnepélyes külsőségek között háromhavi átlagkeresetüknek megfelelő egyhavi fizetéssel jutalmazták. Üdvözöljük a jubilánsokat és új sztahanovistáinkat és további sikereket, kiváló eredményeket kívánunk nekik országépítő munkájukban. Ahol az illetékes szakszervezeti funkcionáriusaink tudatában vannak a néppel szembeni, a Politikai Bizottság határozataiból rájuk háromló köte­­ssé­geiknek, s munkájukba bekapcsolják a dolgozók széles rétegeit, ott mindenütt egyre nagyobb eredménnyel jár a táp­pénzcsalók leleplezése, a harc, amit szocialista építésünk, dolgozó népünk eme ellenségei ellen is folytatunk. Nem egy ízben rámutattunk már arra, hogy Petőfibányán igen ma­gasra emelkedett a munkából igazo­latlanul elmaradók száma, ami termé­szetesen hátráltatóan hatott az üzem termelési eredményére. A Pártunk ha­tározataiban kapott kritika nyomán, az általuk nyert útmutatása alapján az utóbbi időben ezen a téren Pet­őfi­­k­ártyán — úgy látszik — javulás mutatkozik. Ezt bizonyítja az üzemi bizottság ezocpol-felelősének, Balázs József elvtársnak hozzánk beküldött jelentése is. Ebből megállapítható, hogy a be­teglátogatók aktivizálása következté­ben a legutóbbi hónapban a betegek száma mindössze 50 fő volt, ami az előbbi hónapokhoz viszonyítva komoly fejlődést jelent. Közli Balázs elvtárs, hogy a beteglátogatók több betegállo­mányban lévő munkatársat nem ta­láltak otthon, illetve leleplezték őket, hogy „betegségük“ ideje alatt máshol dolgoztak. Ezektől a táppénzt termé­szetesen fegyelmi úton megvonták. Fehér Ferenctől egynapi táppénzt vontak meg azért, mert mint „beteg“, a gépnél dolgozott. Ugyancsak egy­napi táppénzt vontak le Lillai Sán­­dornétól, mert a beteglátogató nem találta otthon. Nem találta otthon a beteglátogató Iváncson Andrást sem, bár tekintettel lábsűrésére, fekvő­betegnek volt bejelentve. Háromnapi táppénzét levonták. Há­romnapi táp­pénzt vontak meg Bóna Andrástól is, akit szintén nem talált otthon a beteg­látogató. A mi hazánk is Korea! Hazánkat bomb­áztatja Truman! — a mi hazánk is Korea! — A mi győzelmünk is Taezson s Jongdok jenkit futtató ostroma; verjük a tőkét MacArthur hátán s villog már Tegu és Puszan táján a szabad népek csillaga. Nincsenek egyedül Koreában, a mi szívünk is ott dobog, a mi jövőnk is zúg e harcban, a mi erőnk is ott robog tankokban, lövegben, igazságban, belgában, olaszban, franciában ez a törekvés él, lobog. Békét akarnak, békés munkát és millióknak vallani, hogy a dolgozók szabadságát nem lehet elpusztítani. Vietnám, India ezért küszköd s Mao Ce-Tunggal is ezért küzdött négyszázmillió kínai!... Vicsoroghatnak a Triumanok, — a mi hazánk is Korea s hiába gyilkoltál MacArthur, hiába csattog ostora, hiába a vatikáni tömjén — győzünk és hódit a béke földjén a szabad népek csillaga! ... Földeák János BÁNYAMUNKÁS A BORSODNÁDASDI szénbányában Mihály Lajos ifjúsági brigádja az új norma szerint már az első napokban 160 százalékra teljesítette tervét. Méltó versenytársa, sőt Mihályék termelését túl is haladta Csipkés Károly ifibri­gádja, amely 162 százalékos eredmény­nyel érdemelte ki a többi bányász el­ismerését. Ugyancsak nagyszerű ered­ményt ért el Csontos Vencel, aki 152 százalékra teljesítette előirányzatát. EMELKEDIK A SZÉNTERMELÉS a Német Demokratikus Köztársaságban A Martin­ Hopp művek szénbányászai a szakszervezeti kongressszusi műszak során 5,5 százalékkal több szenet ter­meltek, mint az 1950-es év első féléve­inek átlaga volt. Több bányász napi teljesítménye meghaladta a 200—250 százalékot. AZ EGERCSEHI BANYAÜZEMBEN az „Oleg Kosevoj" DISZ-brigád a ko­reai békehétre felajánlotta, hogy mű­szak után a lejtaknánál segédkezik, te­kintettel arra, hogy a felajánlások kö­vetkeztében a termelés növekedésével növekszik a szállítás is. A brigád, melynek munkájába a nyári szabadsá­gukat töltő szovjet­ ösztöndíjas elvtár­sak is bekapcsolódtak, felajánlását műszakon túl végzett 156 árában átlag 125 százalékra teljesítette AZ ÚJÍTÁSI MEGBÍZOTTAK orszá­gos versenypályázatán valló részvétel jelentkezési határidejét meghosszabbí­tották. A pályázatra augusztus 15-e u­tán is lehet jelentkezni, a kiértékelés alapját azonban továbbra is az augusztus 1-ére vonatkoztatott szám­szerű és általános adatok szolgáltat­ják. VÁRPALOTÁN, ERNO-RÁNY A­MEZSÍN júliusban kiváló eredménye­ket értek el Karcza János segédvájár 212, Honik János vájár 176, Hincz István vájár 171, Varga János vájár 172, Kovács István vájár 170.5. Pataki János vájár 161, Fodor Árpád segéd­vájár 162, Jakab Ferenc segédvájár 15­1. Róka Gábor segédvájár 152 és Hajdú István vájár 116 százalékban teljesítették előirányzatukat. Ferenc­­mezőn ugyancsak számos dolgozó 110—160 százalék között fejezte be múlt havi tervét. A TATABÁNYAI VÁJÁRISKOLA ta­nulói Alkotmányunk egyéves évfor­dulóját azzal ünnepelték meg, hogy augusztus 19-én leszálltak a bányába szenet termelni. Ez alkalomból 115 csille szén kitermelését­ váltották, ami­kor azonban ledolgozták a műszakot, az eredmény 205 százalékos teljesít­ményt mutatott. A tanulók közül Varga Gábor, Skarb Gyula, Soós Béla és Paksi István érték el a legmaga­sabb teljesítményszázalékot. A KOMLÓI BÁNYÁBAN alkalmazott szovjet gépek nagy könnyebbséget je­lentenek a bányászoknak. A Vl-ik szint 1-as fejtési telepén a szovjet kaparó­szalagok beállítása óta csaknem két­szeresére emelkedett a dolgozók telje­sítménye. Egy másik feltárásnál a ra­kodógéppel dolgozó csillések komo­lyabb fizikai megerőltetés nélkül IS 20 csillét is megraknak óránként. AI­D­VBÁNYÁN a fizikai és szelle­mű­ dolgozók egyaránt bekapcsolódtak a Koreai Hét felajánlási mozgalomba. A kollektív verseny­munk­a azt eredmé­nyezte, hogy az üzem 130,5 százalékra teljesítette előirányzatát azon a héten. E versenyben számos dolgozó kiváló eredményeket ért el. Például Béres Já­nos és Tátrai József 120 százalékos­­,úttel­jesítést vállaltak és tervüket 200 százalékra teljesítették. TATABÁNYÁN a IX. aknán Németh Imre a 644. csapat III■ szakjának vá­­sárja a Koreai Hétre tett felajánlását csapatával együtt 107,3 százalékban teljesítette. .4 XV. aknán a 47. csapat szakia Schindler István vájár vezeté­sével 271.5 százalékot ért el. A XVII. aknán Búcsú István vájár vezetésével a 101. csapat I. szakra 271 százalékot teljesített egész hét alatt. .A XIV. akna­­10. csapata Tajkov András vájár irá­nyításával 202.5 százalékra teljesítette a Koreai Hétre tett felajánlását-KATARON Komár István és csapata vállalták, hogy a Koreai Héten 50 szá­zalékkal emelik fel termelésüket. Vál­taná­sokat azonban 210 százalékra tel­jesítették. Ezt a jó ered­mén­yt meteg­­es­kény-váltással, munkájuk jobb meg­szervezésével érték ttt. .4 SIUT­­IRT BÁNYA-ÜZEM 11­ száza­lékról 131.6 százalékra emelte ter­melését a Koreai Héten. Augusztus 1— 22. között termelési átlaga 122 száza­lékon állt. A pasztavámi üzemnél a Koreai Héten 107.1 százalékról 121.6 százalékra emelkedett a termelés. A Koreai Hét után azonban úgy Duda­­ron, mint Pasztavámon némileg visz­­szaesés állott be. KTSGYÓN BÁNYAÜZEM koreai heti eredm­én­yeihez nagyban hozzá járulak az élenjáró­­sztahanovisták. Hornung Pál augusztus 12-re 1951 március 1-i. Kariczki István február 11-i, Marék Zoltán február 14-i és Kariczki József január 28-i temét teljesítette. 1950. szeptember 2. ......* DOLGOZÓK HÁLÁS KÖSZÖNETÜKET FEJEZIK KI A PÁRTNAK AZ ÜDÜLÉSÉRT Felszabadulá­sunk után Pártunk a Szakszervezeti Tanács útján minden dolgozónak lehetővé tette, hogy mini-,­mális hozzájárulásért olyan helyekre mehessen üdülni, munkaerejét fel­frissíteni, ahol a múltban csak álmá­ban járhatott, ahol azonban a nap­­k­apók az egész nyarat végigdőzsölték. Eddig hatezer bányász és kétezer bá­nyászgyermek nyaralt a szakszervezeti üdülőkben. Jönnek is a hálás, boldogságtól áradó levelek a pihenő dolgozóktól. Ezrek és ezrek mondanak köszönetet a Pártnak az üdülésért, amely jólétünk, szociális felemelkedésünk egyik jelen­tős része, eredménye. Petőfi-bánya vájártanuló, iskolásai többek között így írnak ott­hol m­aradt társaiknak Siófokról, a Balaton mel­lől: .Az üdülőnk nagyon szép helyen van, közvetlenül a Balaton partján. Szórakozásunk: föci, röplabda, ping­pong, kuglizás, könyvtár, szabadtéri előadások, mozi, vagy pedig táncmulat­ság. A koszt kifogástalan. Látjátok ezt is a Pártnak és Rákosi elvtársnak köszönhetjük. Dolgozzatok odaadással és lelkiismeretesen, amíg rátok is sor kerül. A tanulás és a munka az, amivel meghálálhatjuk azt a gondoskodást, amiben a Párt része­sít bennünket­“ 16 gánti gyerek a Magyar—Szovjet Bauxitbánya dol­gozóinak gyermekei, akik Balaton­­marita­fürdőn üdülnek, ezt írják: „Sajnos, a múltban szüleinknek nem adatott lehetőség arra, hogy mint mi, a Balaton mellett tölthessék szabadsá­gukat. A népi demokrácia megadta ne­künk, hogy itt, a gyönyörű Balaton partján díjtalanul üdülhessünk. Kö­szönjük a Pártnak, a Szaktanácsnak és a Szakszervezetnek, hogy lehetővé tette számunkra ezt a kellemes, felejt­hetetlen üdülést.“ „Azelőtt még álmodni sem mertem ilyet.. „Én, aki életemben először vagyok üdülni, el sem tudtam képzelni, hogy a dolgozók számára mit jelent az EtN­Wén. Most, a kirándulások alatt al­kalmam volt több üdülőt meglátogatni. Azt tapasztaltam, hogy mindenütt a legnagyobb körültekintéssel vigyáz­nak dolgozóink kényelmére és ellátá­aára. Olyan ellátásról, amilyenben ré­­szü­nk van, otthon még álmodni sem mertem volna. Népi demokráciánk minden dolgo­zónak biztosítja a fizetett szabadságot és az év bármelyik szakában megfe­lelő módon és helyen üdülhetünk. Ezt elsősorban a Szovjetuniónak, nagy ve­zérének, Sztálin elvtársnak köszönhet­jük, továbbá Pártunknak és a mi sze­retett vezérünknek, Szákosi elvtársnak, ők tették lehetővé az üdülést mind­azok számára, akik az országot épí­tik. Lukács Pál élmunkás vájár- Levelek Lengyelországból Pártunknak a népi demokráciákkal folytatott baráti politikája lehetővé tette dolgozóink külföldi csereüdülte­­tését is. Az egyik ilyen csoport nevé­ben, amely a baráti Lengyelországban üdült, Hermann Ferenc salgótar­jáni országgyűlési képviselő többek között a következőket írja élményeiről­: „Katovicében, a bányász-szakszerve­zet főtitkára, vezetősége, a bányász­lakosság és a bányász-zenekar üdvö­zölt bennünket. Zakopanjeban részt­­vettünk egy értekezleten, amelyen minden demokratikus országból jelen voltak. Ezen az értekezleten üdülte­tési tapasztalatainkat átadtuk egy­másnak. A Szovjetunió küldöttjétől nagyon sokat tanultunk az üdültetés terén is.“ Tresztiár Lajos elvtárs, a Diósgyőri Szénbányák NV központi ÜB-titkára ugyancsak Lengyelországból írt a Balti-tenger partjáról, Miedzyzdroje üdülőiről. „Kimondhatatlanul hálás vagyok Pártunk iránt, elsősorban pedig a fel­szabadító nagy Szovjetunió iránt, hogy lehetővé tették, hogy egy munkásem­ber ilyen csodálatos üdülőhelyen tölt­heti a szabadságát, mint most én. Ígé­rem, hogy hazamenve minden erőmet és tudásomat ki fogom fejteni az öt­éves terv és a szocializmus építése ér­dekében.“ Hasonló tartalmú levelet küldött a sok között Szőke Ferenc ellvtárs is Komlóról, aki feleségével együtt a meseszép lillafüredi Palota-szállóban töltötte fizetéses szabadságát, Hévízről pedig 14 tatabányai dolgozó nevében Vidla Nándor ír lelkes sorokat arról a nagyszerű érzésről, amely betölti őket, amikor most termelőmunkájuk gyümölcseként a tökéletes pihérlést él­vezik az ottani bá­nyászüdülőben. * HORDOZHATÓ CSILLEFORDÍTÓ Gyakran előfordul a bányában, vagy a külszíni szállításoknál, hogy a csil­lét a vágányból ki kell emelni, sza­baddá tenni és valamilyen más irányba elfordítani.­ Ennek a munkának elvég­zése, főleg a szűk bányafolyosókban, csak több ember igénybevételével le­hetséges. Csiek János (Dorog) sokáig törte a fejét, hogy hogyan lehetne ezen az annyi embererőt igénylő csillefordítá­son könnyíteni. Töprengése végre jó eredményt hozott. E nehéz munka el­végzéséhez olyan könnyen kezelheti, csillefordítót készített, melynek segít­ségével egy ember minden megerőlte­tés nélkül el tudja végezni a csillének a vágányról való kiemelését és kifor­dítását. A készülék — amint az itt kötött ábrák is mutatják — két részből áll, egy alsó és egy felső részből. Az alsó részt közvetlen a sínpárra helyezik, amelyen fixen marad és ennek középső részéhez kapcsolódik a felső rész, egy csap segítségével, mely homorú lem­e­zen fixen van beágyazva a felső részbe. A csille a készüléknek felső részére feltolva, a felső résszel együtt hátrabillen és így a kívánt iránynak megfelelően könnyen lehet fordítani.

Next