Bányamunkás, 1950 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1950-09-02 / 17. szám
2 KÉT VILÁG Ahol a gép megkönnyíti a bányász munkáját , és ahol csak a nyomorúságát növeli A Szovjetunióban, a bányák gépesítésének hajnalán Iván Vilkin, egy régi bányász, aki ma a Szocialista Munka Hőse. Így szólt amikor meglátta a réselőgépet „Bizony, eljön majd az idő, amikor a fejtésnél az embernek nem lesz más dolga csak az, hogy a gépeket irányítsa!” Ez az idő eljött A donyeci bányák legtöbbjében már ott dolgoznak a gorlovkai gépgyár kombájnjai és a vorosiljvgrádi „Parhomenko -gyár szállítószalagjai. A „Gorszkaja”-bányában dolgozó kombájn kezelője, Fjodor Beszcserevnyij, kisegítőivel, Taraszovval és Perfilovval havonta több mint 620 vagon szenet bányász ki. Gép nélkül, a régi bányában, három vájárnak három és fél évig kellett dolgoznia hogy ekkora mennyiségű szenet kifejtsen. A vorosilovgrádi területen pedig Vaszilij Borzih brigádjában a munkások olyan üzemben dolgoznak, hogy a szovjet modern technika segítségével minden hónapban 140—160 méternyi tárnát nyitnak meg. Az amerikai és angol bányákban azonban a gépesítés nem a bányászok könnyebbségét, életnívójuk emelését szolgálja. Amerikában és Angliában a bányák gépesítése csak a munkanélküliséget és a nyomorúságot növeli. Ohio államban (USA) az egyik legnagyobb bányatársulat, a ,,Lorain Széntársulat” például nemrégen az üzem 750 munkásából 450-et elbocsátott és helyüikbe rakodógépet állított be. West Virginiában, Barton bányatelepen 65 bányászt, Cresinben pedig 85-öt bocsátottak el gépesítés következtében. Hasonló példákat sokat lehetne felsorolni. Ha a telhetetlen zsebű amerikai imperializmus gépesít, annak még más következményei is vannak. Mégpedig olyanok, amelyek az európai csatlósországok dolgozóival éreztetik meg a hatásukat. Például a franciaországi aucheni VII. tárna bányászait egytőlegyig azzal az ,,indokká!" bocsátotta el a bányaigazgatóság, hogy a bányából kifogyott a szén. Az aucheni bányászokat azonban nem lehet félrevezetni. Tudjdik, hogy a VII. tárna bezárásának igazi okát a sokat emlegetett Schumanntervben és a Marshall-tervben kell keresni. A Francia Kommunista Párt tudatosítása révén a francia bányászok előtt világossá vált, hogy a VII. tárnát azért akarják lezárni, mert a Marshall-terv keretében Amerikából, a Schumann-terv célkitűzése szerint pedig Nyugat-Németországból visznek be nagymennyiségű szenet Franciaországba. Amerika fölösleges áruinak más országokra való ráerőszakolásával akarja megszüntetni a saját munkanélküliségét a csatlós országok dolgozóinak rovására. Az aachen bányászokat azonban nem lehet Amerika által diktált trükökkel becsapni. Amikor július 28-án az igazgatóság szándékáról tudomást szereztek, a tárna bányászai, számszerint 280-an, a föld alatt rögtönzött gyűlést tartottak és egyhangúlag elhatározták, hogy addig nem jönnek a föld színére, amíg a bányaigazgatóság vissza nem vonja a lezárásra vonatkozó határozatát. A környékbeli munkások másnap már szolidaritást vállaltak velük és 13.500 bányász hetek óta sztrájkban áll Franciaországnak ezen a leggazdagabb szénvidékén. Az aachen bányászok harci egysége, a környékbeli bányászok és más országok bányászainak irányukban kifejezett proletárszolidaritása győzelmet eredményezett. Harminckét napi, vagyis 768 órai földalatti sztrájk után, augusztus 25-én éjjel 1 órakor az aachen 7-es tárna bányászai feljöttek a 720 méter vastag fedővel borított bánya mélységéből, akiket, mint a munkásosztály hőseit, győztes harcosait, hatalmas tömeggyűlésen ünnepelték a Nord és Pas de Calais bányászai. T. L 14 új sztahanovista kapott oklevelet az Alkotmány napján Alkotmányunk ünnepén újabb 14 bányaipari dolgozó kapott sztahanovista oklevelet. Ezek a kiváló dolgozóink, akik a technika kihasználásával, a szovjet bányászat tapasztalatainak átvételével, a szovjet bányászok munkamódszereinek alkalmazásával a legmagasabbra fokozták termelési eredményeiket, saját kitüntetésük esetéből is megállapíthatják, hogy a munka nálunk valóban „becsület és dicsőség dolga”. Sztahanovista oklevelet kaptak: Elekes Ferenc és Krempf Jakab vájárok, Dorog; Vanó Péter, Pruzsina Mihály és Tarró Ferenc vájárok, Tatabánya Károlyi József segédvájár, Várpalota; Rusz János és Rein János vájárok, Komló; Váczi János vájár, Királd; Csordás András vájár, Kisterenye; Bolyki István vájár, Gál István (hajó) és Kiss József (folyó) segédvájárok, Recsk, ezenkívül Nagy Lajos bányamérnök, a Tatabányai NV vezérigazgatója. Kettős ünnepe volt az Alkotmány napján azoknak a bányamunkásoknak is, akik már 25—50 éve dolgoznak a bányászatban. A termelés veterán harcosait a vállalatvezetőségek ünnepélyes külsőségek között háromhavi átlagkeresetüknek megfelelő egyhavi fizetéssel jutalmazták. Üdvözöljük a jubilánsokat és új sztahanovistáinkat és további sikereket, kiváló eredményeket kívánunk nekik országépítő munkájukban. Ahol az illetékes szakszervezeti funkcionáriusaink tudatában vannak a néppel szembeni, a Politikai Bizottság határozataiból rájuk háromló kötességeiknek, s munkájukba bekapcsolják a dolgozók széles rétegeit, ott mindenütt egyre nagyobb eredménnyel jár a táppénzcsalók leleplezése, a harc, amit szocialista építésünk, dolgozó népünk eme ellenségei ellen is folytatunk. Nem egy ízben rámutattunk már arra, hogy Petőfibányán igen magasra emelkedett a munkából igazolatlanul elmaradók száma, ami természetesen hátráltatóan hatott az üzem termelési eredményére. A Pártunk határozataiban kapott kritika nyomán, az általuk nyert útmutatása alapján az utóbbi időben ezen a téren Petőfikártyán — úgy látszik — javulás mutatkozik. Ezt bizonyítja az üzemi bizottság ezocpol-felelősének, Balázs József elvtársnak hozzánk beküldött jelentése is. Ebből megállapítható, hogy a beteglátogatók aktivizálása következtében a legutóbbi hónapban a betegek száma mindössze 50 fő volt, ami az előbbi hónapokhoz viszonyítva komoly fejlődést jelent. Közli Balázs elvtárs, hogy a beteglátogatók több betegállományban lévő munkatársat nem találtak otthon, illetve leleplezték őket, hogy „betegségük“ ideje alatt máshol dolgoztak. Ezektől a táppénzt természetesen fegyelmi úton megvonták. Fehér Ferenctől egynapi táppénzt vontak meg azért, mert mint „beteg“, a gépnél dolgozott. Ugyancsak egynapi táppénzt vontak le Lillai Sándornétól, mert a beteglátogató nem találta otthon. Nem találta otthon a beteglátogató Iváncson Andrást sem, bár tekintettel lábsűrésére, fekvőbetegnek volt bejelentve. Háromnapi táppénzét levonták. Háromnapi táppénzt vontak meg Bóna Andrástól is, akit szintén nem talált otthon a beteglátogató. A mi hazánk is Korea! Hazánkat bombáztatja Truman! — a mi hazánk is Korea! — A mi győzelmünk is Taezson s Jongdok jenkit futtató ostroma; verjük a tőkét MacArthur hátán s villog már Tegu és Puszan táján a szabad népek csillaga. Nincsenek egyedül Koreában, a mi szívünk is ott dobog, a mi jövőnk is zúg e harcban, a mi erőnk is ott robog tankokban, lövegben, igazságban, belgában, olaszban, franciában ez a törekvés él, lobog. Békét akarnak, békés munkát és millióknak vallani, hogy a dolgozók szabadságát nem lehet elpusztítani. Vietnám, India ezért küszköd s Mao Ce-Tunggal is ezért küzdött négyszázmillió kínai!... Vicsoroghatnak a Triumanok, — a mi hazánk is Korea s hiába gyilkoltál MacArthur, hiába csattog ostora, hiába a vatikáni tömjén — győzünk és hódit a béke földjén a szabad népek csillaga! ... Földeák János BÁNYAMUNKÁS A BORSODNÁDASDI szénbányában Mihály Lajos ifjúsági brigádja az új norma szerint már az első napokban 160 százalékra teljesítette tervét. Méltó versenytársa, sőt Mihályék termelését túl is haladta Csipkés Károly ifibrigádja, amely 162 százalékos eredménynyel érdemelte ki a többi bányász elismerését. Ugyancsak nagyszerű eredményt ért el Csontos Vencel, aki 152 százalékra teljesítette előirányzatát. EMELKEDIK A SZÉNTERMELÉS a Német Demokratikus Köztársaságban A Martin Hopp művek szénbányászai a szakszervezeti kongressszusi műszak során 5,5 százalékkal több szenet termeltek, mint az 1950-es év első féléveinek átlaga volt. Több bányász napi teljesítménye meghaladta a 200—250 százalékot. AZ EGERCSEHI BANYAÜZEMBEN az „Oleg Kosevoj" DISZ-brigád a koreai békehétre felajánlotta, hogy műszak után a lejtaknánál segédkezik, tekintettel arra, hogy a felajánlások következtében a termelés növekedésével növekszik a szállítás is. A brigád, melynek munkájába a nyári szabadságukat töltő szovjet ösztöndíjas elvtársak is bekapcsolódtak, felajánlását műszakon túl végzett 156 árában átlag 125 százalékra teljesítette AZ ÚJÍTÁSI MEGBÍZOTTAK országos versenypályázatán valló részvétel jelentkezési határidejét meghosszabbították. A pályázatra augusztus 15-e után is lehet jelentkezni, a kiértékelés alapját azonban továbbra is az augusztus 1-ére vonatkoztatott számszerű és általános adatok szolgáltatják. VÁRPALOTÁN, ERNO-RÁNY AMEZSÍN júliusban kiváló eredményeket értek el Karcza János segédvájár 212, Honik János vájár 176, Hincz István vájár 171, Varga János vájár 172, Kovács István vájár 170.5. Pataki János vájár 161, Fodor Árpád segédvájár 162, Jakab Ferenc segédvájár 151. Róka Gábor segédvájár 152 és Hajdú István vájár 116 százalékban teljesítették előirányzatukat. Ferencmezőn ugyancsak számos dolgozó 110—160 százalék között fejezte be múlt havi tervét. A TATABÁNYAI VÁJÁRISKOLA tanulói Alkotmányunk egyéves évfordulóját azzal ünnepelték meg, hogy augusztus 19-én leszálltak a bányába szenet termelni. Ez alkalomból 115 csille szén kitermelését váltották, amikor azonban ledolgozták a műszakot, az eredmény 205 százalékos teljesítményt mutatott. A tanulók közül Varga Gábor, Skarb Gyula, Soós Béla és Paksi István érték el a legmagasabb teljesítményszázalékot. A KOMLÓI BÁNYÁBAN alkalmazott szovjet gépek nagy könnyebbséget jelentenek a bányászoknak. A Vl-ik szint 1-as fejtési telepén a szovjet kaparószalagok beállítása óta csaknem kétszeresére emelkedett a dolgozók teljesítménye. Egy másik feltárásnál a rakodógéppel dolgozó csillések komolyabb fizikai megerőltetés nélkül IS 20 csillét is megraknak óránként. AIDVBÁNYÁN a fizikai és szellemű dolgozók egyaránt bekapcsolódtak a Koreai Hét felajánlási mozgalomba. A kollektív versenymunka azt eredményezte, hogy az üzem 130,5 százalékra teljesítette előirányzatát azon a héten. E versenyben számos dolgozó kiváló eredményeket ért el. Például Béres János és Tátrai József 120 százalékos,útteljesítést vállaltak és tervüket 200 százalékra teljesítették. TATABÁNYÁN a IX. aknán Németh Imre a 644. csapat III■ szakjának vásárja a Koreai Hétre tett felajánlását csapatával együtt 107,3 százalékban teljesítette. .4 XV. aknán a 47. csapat szakia Schindler István vájár vezetésével 271.5 százalékot ért el. A XVII. aknán Búcsú István vájár vezetésével a 101. csapat I. szakra 271 százalékot teljesített egész hét alatt. .A XIV. akna10. csapata Tajkov András vájár irányításával 202.5 százalékra teljesítette a Koreai Hétre tett felajánlását-KATARON Komár István és csapata vállalták, hogy a Koreai Héten 50 százalékkal emelik fel termelésüket. Váltanásokat azonban 210 százalékra teljesítették. Ezt a jó eredményt metegeskény-váltással, munkájuk jobb megszervezésével érték ttt. .4 SIUTIRT BÁNYA-ÜZEM 11 százalékról 131.6 százalékra emelte termelését a Koreai Héten. Augusztus 1— 22. között termelési átlaga 122 százalékon állt. A pasztavámi üzemnél a Koreai Héten 107.1 százalékról 121.6 százalékra emelkedett a termelés. A Koreai Hét után azonban úgy Dudaron, mint Pasztavámon némileg viszszaesés állott be. KTSGYÓN BÁNYAÜZEM koreai heti eredményeihez nagyban hozzá járulak az élenjárósztahanovisták. Hornung Pál augusztus 12-re 1951 március 1-i. Kariczki István február 11-i, Marék Zoltán február 14-i és Kariczki József január 28-i temét teljesítette. 1950. szeptember 2. ......* DOLGOZÓK HÁLÁS KÖSZÖNETÜKET FEJEZIK KI A PÁRTNAK AZ ÜDÜLÉSÉRT Felszabadulásunk után Pártunk a Szakszervezeti Tanács útján minden dolgozónak lehetővé tette, hogy mini-,mális hozzájárulásért olyan helyekre mehessen üdülni, munkaerejét felfrissíteni, ahol a múltban csak álmában járhatott, ahol azonban a napkapók az egész nyarat végigdőzsölték. Eddig hatezer bányász és kétezer bányászgyermek nyaralt a szakszervezeti üdülőkben. Jönnek is a hálás, boldogságtól áradó levelek a pihenő dolgozóktól. Ezrek és ezrek mondanak köszönetet a Pártnak az üdülésért, amely jólétünk, szociális felemelkedésünk egyik jelentős része, eredménye. Petőfi-bánya vájártanuló, iskolásai többek között így írnak otthol maradt társaiknak Siófokról, a Balaton mellől: .Az üdülőnk nagyon szép helyen van, közvetlenül a Balaton partján. Szórakozásunk: föci, röplabda, pingpong, kuglizás, könyvtár, szabadtéri előadások, mozi, vagy pedig táncmulatság. A koszt kifogástalan. Látjátok ezt is a Pártnak és Rákosi elvtársnak köszönhetjük. Dolgozzatok odaadással és lelkiismeretesen, amíg rátok is sor kerül. A tanulás és a munka az, amivel meghálálhatjuk azt a gondoskodást, amiben a Párt részesít bennünket“ 16 gánti gyerek a Magyar—Szovjet Bauxitbánya dolgozóinak gyermekei, akik Balatonmaritafürdőn üdülnek, ezt írják: „Sajnos, a múltban szüleinknek nem adatott lehetőség arra, hogy mint mi, a Balaton mellett tölthessék szabadságukat. A népi demokrácia megadta nekünk, hogy itt, a gyönyörű Balaton partján díjtalanul üdülhessünk. Köszönjük a Pártnak, a Szaktanácsnak és a Szakszervezetnek, hogy lehetővé tette számunkra ezt a kellemes, felejthetetlen üdülést.“ „Azelőtt még álmodni sem mertem ilyet.. „Én, aki életemben először vagyok üdülni, el sem tudtam képzelni, hogy a dolgozók számára mit jelent az EtNWén. Most, a kirándulások alatt alkalmam volt több üdülőt meglátogatni. Azt tapasztaltam, hogy mindenütt a legnagyobb körültekintéssel vigyáznak dolgozóink kényelmére és ellátáaára. Olyan ellátásról, amilyenben részünk van, otthon még álmodni sem mertem volna. Népi demokráciánk minden dolgozónak biztosítja a fizetett szabadságot és az év bármelyik szakában megfelelő módon és helyen üdülhetünk. Ezt elsősorban a Szovjetuniónak, nagy vezérének, Sztálin elvtársnak köszönhetjük, továbbá Pártunknak és a mi szeretett vezérünknek, Szákosi elvtársnak, ők tették lehetővé az üdülést mindazok számára, akik az országot építik. Lukács Pál élmunkás vájár- Levelek Lengyelországból Pártunknak a népi demokráciákkal folytatott baráti politikája lehetővé tette dolgozóink külföldi csereüdültetését is. Az egyik ilyen csoport nevében, amely a baráti Lengyelországban üdült, Hermann Ferenc salgótarjáni országgyűlési képviselő többek között a következőket írja élményeiről: „Katovicében, a bányász-szakszervezet főtitkára, vezetősége, a bányászlakosság és a bányász-zenekar üdvözölt bennünket. Zakopanjeban résztvettünk egy értekezleten, amelyen minden demokratikus országból jelen voltak. Ezen az értekezleten üdültetési tapasztalatainkat átadtuk egymásnak. A Szovjetunió küldöttjétől nagyon sokat tanultunk az üdültetés terén is.“ Tresztiár Lajos elvtárs, a Diósgyőri Szénbányák NV központi ÜB-titkára ugyancsak Lengyelországból írt a Balti-tenger partjáról, Miedzyzdroje üdülőiről. „Kimondhatatlanul hálás vagyok Pártunk iránt, elsősorban pedig a felszabadító nagy Szovjetunió iránt, hogy lehetővé tették, hogy egy munkásember ilyen csodálatos üdülőhelyen töltheti a szabadságát, mint most én. Ígérem, hogy hazamenve minden erőmet és tudásomat ki fogom fejteni az ötéves terv és a szocializmus építése érdekében.“ Hasonló tartalmú levelet küldött a sok között Szőke Ferenc ellvtárs is Komlóról, aki feleségével együtt a meseszép lillafüredi Palota-szállóban töltötte fizetéses szabadságát, Hévízről pedig 14 tatabányai dolgozó nevében Vidla Nándor ír lelkes sorokat arról a nagyszerű érzésről, amely betölti őket, amikor most termelőmunkájuk gyümölcseként a tökéletes pihérlést élvezik az ottani bányászüdülőben. * HORDOZHATÓ CSILLEFORDÍTÓ Gyakran előfordul a bányában, vagy a külszíni szállításoknál, hogy a csillét a vágányból ki kell emelni, szabaddá tenni és valamilyen más irányba elfordítani. Ennek a munkának elvégzése, főleg a szűk bányafolyosókban, csak több ember igénybevételével lehetséges. Csiek János (Dorog) sokáig törte a fejét, hogy hogyan lehetne ezen az annyi embererőt igénylő csillefordításon könnyíteni. Töprengése végre jó eredményt hozott. E nehéz munka elvégzéséhez olyan könnyen kezelheti, csillefordítót készített, melynek segítségével egy ember minden megerőltetés nélkül el tudja végezni a csillének a vágányról való kiemelését és kifordítását. A készülék — amint az itt kötött ábrák is mutatják — két részből áll, egy alsó és egy felső részből. Az alsó részt közvetlen a sínpárra helyezik, amelyen fixen marad és ennek középső részéhez kapcsolódik a felső rész, egy csap segítségével, mely homorú lemezen fixen van beágyazva a felső részbe. A csille a készüléknek felső részére feltolva, a felső résszel együtt hátrabillen és így a kívánt iránynak megfelelően könnyen lehet fordítani.