Bányamunkás, 1951 (38. évfolyam, 1-23. szám)

1951-01-02 / 1. szám

s Újévi köszöntő Minden bányán a munka hám, a munka katanája. Hősi harcát az ország minden dolgozója látja, hogyha kigyúl a villany fénye sötét éjszakában, hogyha tűz kell s melegség árad gyárban, iskolában. Új vasutak, új gyárak nőnek, mind a szénre várnak. Itt a bányász, ha kell a munka — nincs ünnep, vasárnap. Hol traktor jár és gépek zu­gnak, szebbé lesz az élat. Minden bányász a munka hőse, öntudatra ébredt. Jó szerencsét, sok boldog évet kívánunk cserébe. Bányász elvtárs, egy a mi célunk: szabadság és béke. Varga Jósseftié A SOMSALYI BÁNYAÜZEMET ün­nepi keretben tüntette ki az ózdi szén­bányák igazgatósága a vállalat legjobb üzemének címével és zászlójával. Ez alkalomból az üzem dolgozói egyhan­gúlag vállalták, hogy Pártunk és kor­mányunk azirányú felhívását, hogy 1951­-ben 20 százalékkal több szenet termeljünk, teljesíteni fogják. BODAJKON a függőakna mélyíté­­sénél kiváló eredményeket értek el Sztálin elvtárs születésnapján: Vizekért Mihály csapata 140 és Schütz Károly csapata 130 százalékos teljesítménnyel. A lejtősaknai elővárosban Temesi Já­nos csapata 325, Dunai Sándor csa­pata 263 és Felgyői Pál csapata 180 százalékos eredménnyel ünnepeltek. A DIÓSGYŐRI SZÉNBÁNYÁK ve­zetői a Párt és minisztertanács hatá­rozata után tervet készítettek arra, hogy Perecesen tanbányát létesítenek. Eszerint a Pálinkástáró feletti szinten kezdik meg gyakorlati képzésüket a vájártanulók, akik a feltárási, elő­­várási és szénfejtési munkákat vájár­­szakmunkások irányításával fogják vé­gezni. A SZUHAVÖLGYI SZÉNBÁNYÁK üzemeiben a dolgozók mintegy 10 szá­zaléka vesz részt az újítómozgalomban. Ormospusztán, Alberttelepen, Sajó­­kazán és Rudolftelepen megalakult az újító- és élemunkási kör. Az ormospusz­tai üzemben jelentős újítá­st dolgoz­tak ki Hadermayer József, Burkus Sándor és Bittner János. Az újítás jelentékenyen meghosszabbítja a centri­fugál szivattyúk élettartamát és évente mintegy 30.000 forint megtakarítást eredményez. A tatabányai üzemek közötti mun­kaversenyben nagyszerű eredmények­kel dolgoznak a X-es akna dolgozói is. A legjobbak közé sorolandók: Felső József és társa 152, Mészáros József és társa 135, Urbán Imre és társai 129, Beer János és társai 127, Dicső László és társai 127, Gyönke Ferenc és társa 125, Merész András és társa 121 százalékos átlagteljesít­ménnyel. Példájukat az akna többi dolgozói is iparkodnak követni. Szavcsenkot Termelési értekezletek A Népszava Könyvkiadó Vállalat ki­adásában jelent meg ez a kitűnő szov­jet szakszervezeti kiadvány is, amely több üzemi szakszervezeti funkcioná­rius, üzembizottsági elnök beszámolóját tartalmazza. E beszámolóknak az érté­két az adja meg, hogy részletesen le­írják, hogyan szervezik meg a Szovjet­unióban a termelési értekezleteket az adott üzemi viszonyok között. Milyen kérdésekkel foglalkoznak, milyen hatá­rozatokat hoznak, hogyan hajtják végre azokat és milyen haszonnal jár a hatá­rozatok végrehajtása a dolgozókra, a termelésre és az egész üzemre. A könyv tanulmányozása nagymér­tékben hozzá fog járulni a mi szak­mánk termelési értekezletei színvonalá­nak emeléséhez. (Ára 3.50 forint.) 45.000 forintos üzemszervezési pályázat Az Országos Tervhivatal, a nehéz- és könnyűipari minisztérium, valamint az Üzemszervezési Tudományos Egyesület 45.000 forintos üzemszervezési pályá­zatot írt ki a sztahanovista műhely megszervezésére, a folyamatos gyártási módszerek és a megelőző karbantartás tárgyköréből. A pályázat beadási ha­tárideje 1951 január 30 déli 12 óra. A részletes pályázati kiírást az Üzemszervezési Tudományos Egyesület­ titkársága (V., Szalay u. 4 T-e, aT 311—725) személyes vagy írásbeli kére­lemre díjmentesen megküldi. BANTAMUNKÁS (95! Január L.­ ­Termelési és műszaki ismeretek terjesztése a Szovjetunió Issénmedencéiben A katedra körül sok rajz, grafikon, diagram függ. Az előadó e szemléltető segédeszközök segítségével lebilincse­lőt– magyaráz. Pedig nem professzor tart előadást a „Moszkvongov" kom­binát 28. számú szénbányájának klub­jában összegyűlt bányászoknak, hanem Nyikoláj Ancsu­hin fiatal réselő gép­kezelő. Termelő munkája során szer­zett tapasztalatairól beszél. A kiváló bányászok előadása mindennapi jelenség a szovjet bányák­ban. A szovjet munkásosztály kiváló fiainak mind az általános, mind a műszaki kultúrája annyira emelkedett­, hogy sok munkás, tudásának színvo­nalát tekintve — ahogy ezt Sztálin elvtárs már 15 évvel ezelőtt mondotta­n megközelíti a mérnökök és tech­nikusok tudását. A szakszervezeti klubok a sztaha­­novisták előadásainak megrendezésével a legtermékenyebb munkamódszerek terjesztését szolgálják. A sztahanovis­­ták egyelte® kiemelkedő eredménye sem kerüli el a klubok vezetőinek fi­gyelmét. Amikor például Pjotr Bjel­­jajev érdemes bányász brigádja körül­belül 700 méterre hajtotta előre a két­­járatú szelvény-alapközlét, a klub ve­zetői meghívták a brigádvezetőt, hogy tartson előadást munkamódszeréről. Az előadás sok hallgatót vonzott és Bjeljajev a klub állandó előadójává vált. A kiváló szovjet szénbányászok nemcsak a klubokban tartanak fel­olvasásokat, hanem könyvekben és brosúrákban is beszámolnak munka­módszereikről. Vaszilij Paskevics talai szénbányász, a Szocialista Munka Hőse példá­ul „A bányamező kollektív sztahanovista munkája“ címmel írt könyvet. Az újító bányász nagy tárgy­­i­smerettel rendelkezve, tökéletesen is­mertette a moszkvavid­éki szénmeden­cében a szénkitermelés terén alkalma­zott újabb módszereket. Pjotr Scser­­batin érdemes bányász „A mesteri tu­dáshoz vezető út" , című könyvében értékes tanácsokat ad fiatal bányá­szoknak. Vlagyimir Baskatov, az uni­verzális réselőgéppel dolgozó gépész „A vágatok hajtásának komplex gé­pesítése“ címen írt könyvet. A szakszervezetek — a kultúrpropa­­ganda intézmények, a szénkombinátok és trösztök, az ércbányák és szén­bányák vezetőivel együtt — szervezik a műszaki ismeretek széleskörű elter­jesztését, s ezzel nagyban hozzájárul­nak az élenjáró szovjet technika el­sajátításához. A ,,Cserepe­yugd­­­tröszt szakszer­vezeti csoportja és vezetősége külön előadócsoportot létesheti abból a cél­ból, hogy ennek segítségével is ter­jessze a műszaki ismereteket a bá­nyászok körében. Az előadócsoport tagjai: a tröszt vezetője, főmérnöke, főmechanikusa és más szakemberek. Ez év nyolc hónapja alatt a Szovjet­unió szénmedencéjében több mint nyolcezer, termelési és műszaki tárgy­körből vett előadást tartottak. A m­űszaki ismeretek terjesztése terén nagy szerepet töltenek be a szakszervezeti­ klubok termelési, és mű­szaki körei. A szovjet szénbányászok kultúrpalotái és klubjai keretében már 350 műszaki kör működik. A szovjet szénbányászat sok központjában meg­alapították a „technika házát“. Ezek nagy és sokirányú munkásságot fej­tenek ki. A „Karl Marx“ bánya klubjának technikai körében kiállították a bá­nyagépek és szerszámok mintadarab­jait, a késelőgépek alkatrészen, szén- és kőzetgyűjteményeket. Dombormin­­tákon, vázlaton, plakátokon és dia­gramokon mutatják be a festési fron­tok biztosítása­, valamint a vágatok hajtása során alkalmazott legújabb fémdúcol­ási módszereket. Külön ki­állítási állványok szemi 1­t­tetik a bá­nyákban alkalmazandó balesetvédelmi technikát. A kizelevszki bányászok főultúrházá­nak műszaki körében rendszeresen tartanak sztahanovista „csütörtököket“ és „péntekeket“. Ezeket az estéket a sztahanovista műnk­a tapasztala­tok át­adásának szentelik. A Szovjetunió szénmedencéiben ez év nyolc hónapja alatt körülbelül ötezer esti tapasztalat­csere-előadást rendeztek. A szakszervezeti klubok a műszaki ismeretek terjesztése során széles körben alkalmazzák a szemlél­tető módszereket. Kiállításokon bemu­tatják a legújabb szénbányászati technika alkalmazását, a termelés leg­kiválóbb dolgozóinak­ eredményeit, st­b. Aktív részt vesznek a műszaki is­meretek terjesztésében a szakszerve­zeti könyvtárak is. E könyvtárakban mintegy ötmillió műszaki könyv van. A termelési és műszaki ismeretek terjesztését, melyet a szakszervezeti klubok folytatnak, kiegészíti a külön­böző, állandóan működő tanfolyamok tevékenysége. Minden szénbánya és szénbányászati tröszt keretében okta­tási központok működnek. A szovjet kormány nem sajnálja a költséget a széntermelés mindenirányú gépesítésére. Az a sokoldalú műszaki ismeretterjesztés, melyet a szénbányá­szok szakszervezete és nagyszámú kul­turális és oktatási intézményei szer­veznek, segítségére van a szovjet bá­nyászoknak abban, hogy még tökéle­tesebben elsajátítsák a technikát, nö­veljék munkájuk termelékenységét,­­ következésképpen keresetüket is. Újítási megbízottaink országos értekezleten tárgyalták meg a bányapr újítómozgalmának feladatait December 16-án az Országos Ta­lálmányi Hivatal székházában érte­kezletre jöttek össze az ország va­lamennyi bányavállalatának újítási megbízottai, hogy megbeszél­jék a Pont és a minisztertanács határozatá­nak végrehajtásával kapcsolatban az újítómoz­galomra háruló feladatokat. Hevesi Gyula elvtárs, az Országos Találmányi Hivatal főtitkára meg­nyitó beszédében rámutatott a bá­nyaipari újítómozgalom hiányossá­gaira. Sok újítás nyolc-kilenc hónapig nem kerül kikísérletezésre. A bányaipari üzemek vezetői nem használják fel a kikísérletezésre ren­delkezésre álló összegeket — mon­dotta többek között. Kéri Vencel elvtárs, a nehézi­pari minisztérium bányászati főosztályá­nak helyettes vezetője az újító-­­ és Sztahanov-mozgalmak kialakulását ismertette. Rámutatott a Bányászati Főosztálynak a mozgalommal kap­csolatban elkövetett hibáira. A felszólalások során Izer János (Várpalota) egy kámyá­szati újításo­kat kivitelező üzem­ felállításának szükségességét hangsúlyozta Bara­nyai Miklós (Szuhavölgyi Szénbá­nyák) a bevált újítások keskenyfil­man való népszerűsítését javasolta. Váróci Ferenc (Ózd) sürgette a tech­nikusok és a mérnökök bevonását az újítások kivitelezésének munkájába. Kiss László (Dorog) Tokoddal közös újítási kivitelező kísérleti műhely létesítését kérte. Pothornik József elvtárs, szakszer­vezetünk elnöke rámutatott a bá­nyászat íz­ők eddig elért eredmé­nyeire­ Az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az újítási megbízottaknak szor­­galmazniuk kell a szénkombájnok fokozottabb alkalmazását. Fejér István dr. a Műszaki Doku­mentációs Központ részéről ismer­tette a Központ szerepét az újítómoz­­galomban. Arra hívta fel az értekez­let figyelmét, hogy a műszaki tudás fejlesztése nemcsak a­z újítónak, de minden műszaki dolgozónak első­rendű kötelessége. Az értekezlet során mindazok a kérdések felszínre kerültek, melyek az újítómozgalom kiszélesítésének eddig útjában állottak. Számos érté­kes javaslat hangzott el az akadályok elhárításának módozatairól­ A novemberben elfogadott újításokból várható megtakarítás összege négyszerese az októberinek Dolgozóink közöl egyre többen lesz­nek szocialista bányászokká. Bányá­szaink szocialista je­lege a politikai képzettségen kívül egyre jobban meg­nyilvánul technikai képzettségük fej­lődésében is. Ezt az alábbi adatok is megmutatják. Bányaiparunk újítőmozgalma no­vemberben 67 újítás be­nyújtását eredményezte. Az elfogadott újítások száma (bele­értve az előző hónap­ról kiértékelés nélkül visszamaradt újításokat is) 738. Az elfogadott újítások várható meg­takarítási összege: 1,912.917 forint, ami több mint négyszerese az októ­berben elfogadott újítások várható megtakarítási összegének. November­ben, 212 újítást vezettek be, újítási jutalomként pedig 93­6212 forintot fi­zettek ki összesen. A legtöbb újítást a Dorogi Le­nc­bányáktól nyújtották be novem­berben. A vállalattól benyújtott újítások szá­ma 91, elfogadott újítások 32, beve­zetve 30, várható évi megtakarítás összege 170.571­­ forint és jutalomként kifizettek 4.673 forintot. Tatabányáról benyújtottak 79 újítást, elfogadva 24­, bevezetve 17, a várható évi megtaka­rítás 713.770 forint, jutalomként pedig kifizettek 16.667 forintot. Külön kell megemlítenünk a Petőfí­­brim­át, ahol 33 újítást nyújtottak be novemberben. Az­ elfogadott újítások száma: 8, bevezetve pedig 38. Az el­fogadott újítások várható évi meg­takarításának összege 1.041.500 fo­rint, jutalomként kifizettek 3020 fo­rintok Itt az elfogadott újítások vár­ható évi megtakarításának összege sokkal magasabb nemcsak a doro­ginál és a tatabányainál, hanem min­den más bányavállalaténál is. Ezt a nagy különbséget a® a fakockázással való falazást újem eredményezte, amit a közeimülfba® vezettek be Pe­­tőf­i-bányák. Egy komplex­ brigád új, sikeres aknavíztelemítési módszere 1­948 február 5-én, a magyar szén­bányászat történetében egyik legna­gyobb arányú vízbetörés következté­ben, víz alá került a Dorogi Szénbányák egyik legkorszerűbben felszerelt üzeme, a VI. alma. Percenként 40 köbméter víz tört be a bányába és a hatalmas víztömeg órák alatt töltötte meg a fejtéseiket és a szállitóvágatokat. Em­beréletben nem esett kár, bár a bent­lé­vőknek már derékig érő vízben­­kel­lett­­menekülni a vízák­tól sodródva. Ez a vízbetörés közel másfélmillió forint értékű bánya­berendezést öntött el, a feltárás költségeiről nem is beszélve. A víz­színvonal emelkedésének meg­szűnésével 1949 októberében a legjobb bánya,- és gépészmérnökökből, bánya- és gép­technikusokból vájárokból és gépészeti szakmunkásokból 35 tagú komplex­ brigád alakult, amely célul tűzte ki, hogy a VI. akna gacsdag szén­­mezejét mielőbb a termelésbe állítsa vissza. A cement­,fások (csövön leen­gedett cementtel való vízforrás-eltö­­més) elvégzése után megkezdődött a víztelenítés. Két darab egyenként két köbméteres szivattyú-egységet, majd újabb két darab két­ kobos egységet építettek be az aknába. Az eredmény ■már azzal kecsegtetett, hogy ezekkel az egységekkel elérik az aknatalpat, amikor 1950 márciusában újabb, per­cenként 15 köbméteres vízlökés öntötte l az aknában lévő szivattyúkat és mo­torokat. A brigád nem csüggedt el. Fúró­lyukakkal megkeresték a vízbetörés út­ját. Az egyik fúrólyuk 1500, a másik 1600 köbméter homok-cement keveré­ket nyelt el, amivel nagyresztjén, sike­rült a víz hozzáfolyásának útját el­zárni. Az időközönkénti próbaszivatá­sok igazoltáik a cementttel unaló vizehaj­­tás eredményességét 1950 október 1-én merész villalko­­z­ásba kezdett a komplex­ brigád. Újabb vízlöikésak és vízbetörés lehetőségével számolva, a legkisebb újabb anyagi áldozat kockáztatása nélkül „mammuto­­zá­ssal” láttak neki a víztelerktésinnek. Ennek a vízemelő berendezésnek óriási előnye az, hogy a szivattyú-egységeket nem kell az aknába beépíteni, mert a berendezés működtetésére a külszínen felszerelt, percenként 50—60 köbméter teljesítményű kompresszor szolgál. Az aknatoronyból mélyen a víznívó alá süllyesztett nyomócsőbe a külső víznívó magasságáig feltódult víz fajsúlyát a nyomócsőbe beépített és ugyancsak a víznívó alá süllyesztett 50—60 köbmé­ter percenkénti teljesítményű „levegő­porlasztó” berendezéssel (a víz fajsú­lyúnak, lyuggatott csövön, sűrített le­vegővel való ritkítása) 1-ről 0.4—0.3-ra ritkították. A nyomócsövön kívül álló hatalmas vízoszlop nyomása a beálló fajsúlyegyenetlenség miatt a nyomó­csőben lévő ritkított fajsúlyú vízoszlo­pot hatalmas erővel nyomja ki az ak­nából. Ezzel az el­járással percenként 3000—3500 liter vizet sikerült az akná­ból kiszívatni. A mammutszivattyú be­indítása óta minden különösebb üzem­zavar nélkül, a számítások szerint, mintegy 300.000 köbméter vizet nyo­mattak k­i az aknából. Az új víztelenítési munka,módszerrel a komplex­ brigád december 21-én el­érte az aknatalpat. Sztálin elvtárs 71. születésnapján már a megmentett mo­torok leszereléséhez is hozzáfogtak, hogy a VI-os aknát a víz teljes fe­­szívatása után mielőbb produktív mun­kába, a széntermelésbe állítsák. Szovjd tudományai a több és jobb termelésért! Nehány héten belül m megjelenik­ Bucsnev: „A bányamérnök kézikönyve“ B­agyarnyelvő kiadása Műszaki vezető kádereinknek szak­képzettségük teljes Latbavetésével kel megold­aniu­k az új széncsatában rájuk­­háruló feladatokat. Munkájuk sikere döntően attól függ, hogy milyen mér­tékben alfeatmazzák az­­enjáró szovjet műszaki tudomány eredményeit. Pár­tunk és korai anyunk a tárcakiadókra bízta a szovjet tudom­á­ny közhi­nccsé tevésének komoly feladatait A Nehézipari Mi­nisztériun t®rca­­ktadófa átfogó terv keretében elsők kö­zött jelenteti meg Bucsnev: „A bánya­mérnök kézikönyve” című, mintegy 600 oldalas művet. A kézikönyv üzemi, tervező és kutató mérnökök és tech­nikusok számára készül, de nagy hasz­nát fogják venn az egyetemek felsőbb évfolyamú hallgatói­rs. A mű összeállítása eltér a kéziköny­vek szokásos felépítésétől. A hatalmas anyag legnagyobb részben táblázatosan közli a bányászat, elsősorban a szén­bányászat, valamint a kapcsolatos ágak és segédtudományok nélkülözhetetlen adatait. Elsőrendű gyakorlati tanácsok­kal és útmutatással szolgál a bánya­üzemek földalatti és külszíni­­létesítmé­nyeinek tervezése, kivitelezése és a termelő üzem vezetése körüli minden alapvető kérdés­ben. Vezető kádereink a nemzetközi ér­tékű, átfogó műszaki anyagon kívül áttekintést fognak kapni a szovjet szén­bányászat művelési módjairól, eszkö­zeiről és a kutatóintézetek gyakorlati értékű tudományos eredményeiről. A magyar nyelvű kiadás lektorálása és szerkesztését az illetékesek Dzsida László és dr. Esz­tó Miklós leánya,mér­nök elvtársakra bízták, akik egyes fe­jezetek kidolgozásául, hazai szakte­kintélyeinken kívül, bevonják munká­jukba a Magyarországon tartózkodó szovjet mérnököket is, hogy az elér­hető legtökéletesebb anyagot bocsát­hassák rendelkezésre. Diósgyőr és Ajka tanulhatnak egymástól Tisztelt Szerkesztőségi _ Az elmúlt napokban egy tapasztalatcsere-csoport járt nálunk a Diósgyőri Szénbányáktól. Két aknánkat nézték meg és nagyjából meg voltak elégedve a látottakkal. A bányajárások utáni beszélgetések folyamán felvetődött a szó arról, hogy nálunk rosszul megy a munkaverseny. Arra a kérdésünkre, hogy náluk hogy megy, azt válaszolták, hogy nagyon jól. Az egyik elvtárs büszkén jelentette ki, hogy náluk minden versenydolog papíron van. Mivel mi nagyon szeretnénk tanulni,­ bármelyik bányaüzemtől, ahol nagyon jól megy a munkaverseny, kérdeztük, hogy üzemi viszonylatban az elvtársak hogy állnak az átlagteljesít­­ménnyel. Hát bizony, az nálunk átlag 80 százalék — mondották. Kedves diósgyőri bányász elvtársak! Mi, az Ajkai Szénbányáik dolgozói az üzenjük nektek, hogy Rákosi elvtárs nem azt mondta, hogy a bányászok csak papíron végezzenek jó munkát, hanem, azt mondotta, hogy termeljünk minél több szenet. A helyes adminisztrálásra is szükség van, de mégis csak a szén adja meg iparunkhoz az energiát. Mi elismerjük, hogy a verseny nálunk nem olyan jó papíron, mint nálatok. Azonban büszkén közölhetjük, hogy az átlagtermelésünk nem 80, hanem 105 120 között mozog állandóan. A november 26-i termeléssel is meg­mutattuk, hogy a rossz papírforma mellett és tudunk jó eredményt elérni. Szerintünk a jó eredmény még rossz papírforma mellett­­ jó, a rossz azon­ban rossz marad, akármilyen jó is az adminisztrálása. JÄGER ISTVÁN verseny­titkár, Ajkacsingervölgy. Jáger elvtársnak­ igaza van, amikor azt mondja, hogy a jó termelési eredmény a rossz adminisztrálás mellett is értékesebb, mint a jó papírforma melletti­ rossz teljesítmény. A helyes adminisztrálás­, a versenyszerződések, a verseny nyiváno­sságrahozat­ala azonban mind szoros összefüggésben van a termeléssel és elősegíti, a jó eredményt. Diósgyőr és Ajkácsingervölgy tehát feltétlenül tanulhattak egymástól

Next