Bányamunkás, 1958 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Az 1958. évi bányászbajnokságokról Természetes jégpálya létesítése Az 1957. évben a Bányász Szakszervezet sportosztálya a bányász sportkörök minőségi szakosztályai részére bányászbajnokságokat nem rendezett. Ennek oka a sportegyesületek megszüntetése, a sportszervezeti élet megváltozása volt, másrészt gazdasági nehézségek miatt is. Az előző években a bányászsportkörök minőségi szakosztályai már hozzászoktak ahhoz, hogy a bányász sportegyesület megrendezte részükre a bajnokságokat és ezek szinte hagyományossá váltak. Szakszervezetünk, figyelembe véve sportköreink minőségi szakosztályainak fejlődését, szükségesnek látja, hogy ez évben újra felújítsuk és megrendezzük asztaliteniszben, atlétikában, birkózásban, kerékpárban, ökölvívásban, teniszben, tekében és tornasportágakban a bányász bajnokságokat. Ennek célja elsősorban az, hogy lehetőséget nyújtsunk minőségi sportolóink versenyzéséhez, másrészt, hogy megerősíthessük sportágaikban sportbeli minősítésüket. Célja továbbá az, hogy a bányász sport legjobb sportolói ezeken a bajnokságokon találkozzanak, megismerjék egymást, egymástól tanuljanak, hogy nagyobb eredményt érjenek el. Büszkeség volt mindig a bányász fiatalok számára egy-egy sportágban a »Bányász-bajnok« cím elnyerése, ezért a bányász bajnokságok megrendezése sportolóinknak a szakmához való ragaszkodását és nevelését is elősegíti. Az egyes sportágakban megrendezendő országos bányász bajnokságok időpontjait a szakszövetségek ez évi nemzetközi és hazai sporteseményeinek időpontjaival egyeztettük. Figyelembe vettük továbbá, hogy ne legyen torlódás az egyes időszakokban a versenyeken való részvétel tekintetében, hanem inkább a folyamatos versenyzést kívánjuk biztosítani. Emellett pedig az országos bajnokság előtt jó erőpróba lesz a bányász bajnokság. Az alábbiakban közöljük a sportágak országos bányász bajnokságainak időpontját: Atlétika: VII. 19—20. Asztalitenisz: IV. 12—13. Birkózás: V. 11. Ökölvívás: VIII. 9—10. Teke: VI. 28—29. Tenisz: VII. 19 —20. Torna: IX. 6—7. Kerékpár: IX. 7. Feltétlenül fontos, hogy a sportkörök, klubok a szakosztályi vezetőségekkel egyetértésben az ez évi sportnaptárukba tervezzék be az országos bányász bajnokságokon való részvételt és az év folyamán a felkészülésükben vegyék figyelembe. A fent közölt sportágak versenykiírásait a sportköröknek, kluboknak időben megküldjük. Tudatjuk továbbá, hogy az országos bányász bajnokságokon elért eredmények alapján állítjuk össze az egyes sportágakban a bányász Válogatottakat, akik ez év folyamán más szakmák válogatottjaival mérik össze erejüket. A bányász válogatottak ez évi programjáról lapunk rovatában a későbbiek folyamán értesítjük olvasóinkat. A szabadtéri sportpályáknak a téli időszakban semmi hasznát nem veszik a sportkörök. Pedig kevés befektetéssel és társadalmi munkával közkedvelt téli sportpályát, jégpályát lehet létesíteni, amely egyrészt sportolási alkalmat, másrészt pedig saját eszközű bevételt biztosít. Természetes jégpálya létesítésére alkalmas a szabadtéri röplabda-, kézilabda kispálya, teniszpálya, vagy salakos labdarúgó pálya, valamint egyéb szabadtéri salakos gyakorló tér. Előfeltétel, hogy a jégképzéshez vízvezeték hálózat legyen a közelben. A jégpályának alkalmas terület minimálisan 10X15 m-es. Először kijelöljük a területet, meghúzzuk a határvonalakat és azok mentén kb. 5—10 cm magas kis salak dombot képezünk a pálya teljes kerületén. Ennek a célja, hogy a víz elfolyását és az elszivárgást megakadályozzuk. A jégképzés kétféle módon történhet. Az általánosan használatos öntözéssel, amelynek azonban az a hátránya, hogy a jégréteg nem egyenletes és a jégkristályok nem tömörülnek megfelelően, így könnyebben omlik a jég. Kevésbé ismert, de sokkal jobb a hizlalással történő jégképzés. Ennek módja a következő: egy kb. másfél-kétméteres állvány tetejére merőlegesen állítjuk fel a vízvezeték cső végére szerelt szórófejet (amelyet helyettesíthet egy öntözőkanna rózsája is) és mindaddig öntözzük így a területet, amíg kellő vastagságú jégréteg borítja, azután továbbvisszük az egész állványt. Következő esetben rövidebb ideig hagyjuk egy helyen az egész készüléket, mindaddig, amíg elérjük a kívánt jégvastagságot. Ajánlatos naponként a jégpálya igénybevétele után fából készült hótolóval a jeget a törmeléktől megtisztítani, sőt leseperni és ezután ismét az előbbi módszerrel hizlalni a jeget. Mi kell még? — avagy két trankee beszélget —• — Hallotta, Mr Smith, az oroszok két szputnyikot is fellőttek ... — Oké! — No és mit gondol, be tudjuk őket hozni? — Oké! Nincs semmi vész. — Miért? — Kutyánk már nekünk is van ... — Dallal, tánccal, vidám kedvvel Egy kulturális találkozó — és néhány megjegyzés A Nógrádi Tröszt Szakszervezeti Bizottságához tartozó művészeti csoportok január 5-én Salgótarjánban rendezték meg találkozójukat. A csoportok általában lelkesedéssel készültek a bemutatóra. Új arcokat láttunk — nem is egyet — ugyanis az ellenforradalom óta sok új csoport alakult, s ezek most vettek először részt ilyen találkozón. Ez is igazolja, hogy helyes volt a szakszervezetünk elnöksége által meghirdetett III. Országos Kulturális Seregszemle, hiszen legutóbb 1953-ban (!) volt országos fesztivál. A mostani találkozók azt bizonyítják, hogy gyakrabban kell ilyen nemes vetélkedést szervezni. Ez ugyanis jobban ambicionálja kultúrintézményeinket a művészeti csoportok megtartására, s egyben elősegíti azt is, hogy a csoportok egymástól tanuljanak, a bíráló bizottságoktól hasznos tanácsokat kapjanak, ami végső soron a művészi színvonal emeléséhez is segítséget ad. A salgótarjáni találkozón összesen mintegy 25 művészeti csoport vett részt (11 színjátszó, 5 tánccsoport, 2 fúvószenekar, 5 tánczenekar, énekkar, 9 szavaló, egy énekszám). A csoportok műsorválasztása általában jó volt. Ez segíti az emberek nevelését, népünk érdekét szolgálja. Különösen öröm számunkra, hogy egyes csoportok, a bányászok harcait mutatták be, felelevenítették a múltat, színpadra vitték a jelent (Mizserfa, Somlyó). Hányszor, de hányszor hallottuk már — hogy a bányászaink — bányásztémát kérnek. Most igazi bányászműsorban volt részük — és ezt maguk a bányászok adták elő. (Kár, hogy a homokterenyeiek Koppány György »Színészvizsga« című semmitmondó jelenetét adták elő , de ezt a rossz ízt szerencsére elfeledtette a többi csoport helyes témaválasztása.) A felkészülést, művészi színvonalat azonban még nem mondhatjuk általánosan jónak. A salgótarjáni, mizserfai és Rákóczi-telepi színjátszók jó, a csoportok egy része közepes, más részük gyenge teljesítményt nyújtott. Ennek oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy hiányzott a szakképzett vezetők tanácsadása. Bizony, gyenge volt a szövegtudás, s sok javítanivaló van még a színpadi mozgásban is. Sikert csak ott lehet elérni, ahol teljesítik a minimális követelményt: jól megtanulják a szöveget, sokat gyakorolnak és gyakorlás közben hasznos tanácsokat kapnak. Enélkül egyes csoportokban lehetnek ugyan egyénileg kiváló alakítások, de egészében mégsem érik el a kívánt eredményt Hasonló a helyzet a szavatoknál is. Két jó szavalatot hallottunk csak. A szavalóknál egyébként sem volt jellemző általában a helyes témaválasztás. A tánccsoportok jobb felkészülését is a szakmai oktatás hiánya okozta. A jó mozgású leány-tánccsoportok képességeiből többre futotta volna. Hiányoljuk azt is, hogy a tánccsoportoknak férfi tagjai nem voltak. A zenekarok közül — főleg a fúvósoknál — minden kétséget kizáróan a salgótarjáni kultúrotthon zenekara nemcsak a Nógrádi Tröszt, de országosan is egyik legjobb zenekar. Az utóbbi időben még csak gyarapította tudását. De dicséretet érdemel a salgóbányai fúvószenekar is, amely az utóbbi évben nagyon sokat fejlődött. Ezen az úton haladva hamarosan a legjobbak közé kerülhetnek. A tánczenekarok is jó teljesítményt nyújtottak, azonban törekedhetnének az ízlésesebb játékra. Igen jó teljesítményt nyújtott a salgótarjáni énekkar is. Fegyelmezett magatartása, a szólamok tiszta csengése dicséretet érdemel. A találkozó minden csoportnak útmutatásul szolgálhat a további fejlődésükre. Az a fegyelmezettség, amely jellemezte a csoportokat, alapja lehet, hogy még jobb eredményeket érjenek el. A Bányász Szakszervezet Kultúrosztálya köszönetét fejezi ki annak a csaknem 300 fős aktívának, akik fáradságot nem ismerve nehéz fizikai munkájuk után is segítenek abban, hogy a bányászok kulturált szórakoztatása és nevelése érdekében társadalmi munkával hozzájáruljon. Néhány szót még a rendezésről. Nagy felelősség hárult a Trösztbizottságra, valamint a salgótarjáni kultúrház vezetőségére, hiszen nem kis dolog ilyen tömeggel megrendezni egy bemutatót és gondoskodni a zavartalan, zökkenőmentes rendezésről, mégis aránylag hibamentesen megrendezték. Köszönet ezért elsősorban a salgótarjáni kultúrház néhány aktív tagjának, akik fáradságot nem ismerve álltak helyt a feladatok megoldásánál. Nem végeztek azonban ilyen jó munkát a közönségszervezésnél — igaz, hogy telt ház volt — időnként a bemutató alatt — de csak azért, mert az jött be, aki akart, teljesen díjtalanul. Bizonyosan nemcsak 60 fő vett volna jegyet, hanem szívesen eljöttek volna, ha ezt megfelelő módon szervezik meg. Pedig az odaadó, lelkes aktívák ezt a feladatot is sikeresen megoldották volna. Tóvizi Sándor, kultúrnevelési osztály vezetője Tábori Pált (Balinka-bánya) súlyos károsodás érte: az üzemnél tolvajok lopták el a ruháját. Segítségért fordult szakszervezetünkhöz, s ezt a segítséget meg is kapta: a kár egy részét megtérítették. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta a Munkavédelem és Munkásellátási Osztályra: »Levelüket megkaptam, amelyben tájékoztattak ellopott személyi holmim értéke egy részének megtérítéséről. Köszönettel közlöm, hogy az ügy elintézést nyert. Igazuk volt, amikor azt mondták, hogy nem kell elcsüggedni, mert a dolgozók érdekeit mindenképpen képviseli a szakszervezet. Amit most tettek, ez is ennek bizonyítéka. Éppen ezért ígérem, hogy még aktívabb leszek, mint azelőtt és még jobban bízom a szakszervezetben. Elvtársi üdvözlettel TÁBORI PÁL Balinka-bánya« Egy jó hír Oroszlányból Az oroszlányi szénbánya vállalatnál már fél éve működik jó eredménnyel a bányafejlesztési üzem. Nemcsak meggyorsítja a bányák első feltárási munkáit, hanem olcsóbbá is teszi. Ha maguk az üzemek végzik el az ilyen munkát, akkor gyakran elhanyagolják, mert létszámhiány miatt a több szenet adó helyeket művelik elsősorban, így viszont tervszerűen, az erre szolgáló gépek legjobb kihasználásával dolgozhatnak. Rövid működésük alatt másfélmillió forint értékű munkát végeztek el s az eddigi kalkulációk szerint mintegy 20—25 százalékkal került kevesebbe, mint ha maguk az üzemek készítették volna el. Ebben az évben a bányafejlesztési üzem létszáma megkétszereződik, több új gépet állítanak munkába, s teljesen átveszik az üzemektől a földalatti meddő és falazási munkákat. 2580070 Athenaeum (F. v.: Soproni Béla) BÁNYAMUNKÁS a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi lapja Főszerkesztő: Blaha Béla Felelős szerkesztő: Németi Gyula A szerkesztő bizottság tagjai: Mundi József, Pintér Antal, Sándor János, Simon Antal, Skaliczki András, Tóvízi Sándor, Vigh Árpád Megjelenik havonta egyszer Szerkesztőség Bp. VI., Gorkij fasor 40—48. Telefon: 221—226 Kiadja a NÉPAKARAT Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: A NÉPAKARAT Lapkiadó Vállalat Igazgatója Előfizetés a 75 915 001—B. számú csekkszámlán Előfizetési díj: 1 hóra 50 fillér, fél évre 3 forint, egy évre 6 forint Időmegtakarítás fafelvonó-vitlákkal A Komlói Szénbányászati Tröszt öt kamrafejtésében sikerrel használnak, egy újítást, a fafelvonó-vitlát, ami tulajdonképpen motorral meghajtott csörlős szerkezet. A fafelvonó-vitla a bányászat egyik legnehezebb munkamozzanatát, a biztosításul szolgáló farönköknek a munkahelyre szállítását gépesíti. Eddig ezt kézből-kézbe adogatással vé gezték a meredek és szűk fejttésekben. A fafelvonó-vitla alkalmazásával munkahelyenként és mű* szakonként egy óra takarítható meg. Az aránylag olcsó — darabonként ezer forintba kerülő —szerkezeteket skoblói Bányagépjavító gyártja. Bőrös, szalonnás sertéshús sütése- deka vaj, vanílacukor, vagy citromhéj. Mostanában az üzletekben gyakran árulnak bőrös, szalonnás húst. Sokan nem kedvelik, vagy levágják róla a szalonnát és külön sütik ki, pedig együtt sütve is nagyon finom és a pecsenyezsírt szívesen megeszik a gyerekek kenyérre kenve. Először a karaj oldalán levő gerincet, vagy más húsfélénél a kiálló csontot bárddal levágjuk. A húst sóval bedörzsöljük és egy ideig állni hagyjuk. Egy tepsiben néhány percig a bőrös részeit forraljuk. A forró víztől a bőre könynyen vágható lesz, amit ujjnyi körökben, fél centire bevagdosunk úgy, hogy a szalonnaréteget meg ne sértsük. A húsos résszel lefelé, serpenyőbe fektetjük és forró sütőben, gyakori locsolgatás mellett sütjük. Sütés közben nem forgatjuk meg. A sütés befejezése előtt 15 percig már locsolás nélkül süljük, így a bőre ropogóssá válik és világosbarna színű lesz. Felvágás előtt tíz percig állni hagyjuk. Azután kicsontozzuk úgy, hogy a fedőhártyát felvágjuk, a csontokat éles, hegyes késsel körülvágjuk, megcsavarjuk a csontot és kihúzzuk. Így nem marad a csontokon hús és szép, vékonyra szelhetjük. Töltött sertésoldalas: Legalkalmasabb e célja a szép, húsos oldalas, de készülhet nagy combszeletekből is. A húst óvatosan lefejtjük a bordák felső részéről, vagy a combszeletet enyhén kiverjük, vigyázva, hogy lyukas ne legyen. Egy kiló húshoz öt zsemlét veszünk, azt tejbe, vagy vízbe áztatjuk, majd kicsavarva elkeverjük egy-egy késhegynyi borssal, sóval, paprikával, köménymaggal, apróra vágott petrezselyemzölddel, két gerezd reszelt fokhagymával és egy nyers tojással. Ezzel megtöltjük a bordát, vagy ráhelyezzük az egyik szeletre és a másikkal lefedjük, majd a borda nyílását, illetve a két szeletet körül összevarrjuk tiszta fehér cérnával. Sütőben, előbb párolva, szép pirosra sütjük. Tálalás előtt a levélből kiemelve vékony szeletekre vágjuk (a csontokat a fenti módszerrel szedjük ki). Adhatunk mellé töltelékből készített köretet. Ezt ugyanúgy keverjük, mint a tölteléket, de a tojást keményre főzve és apróra vágva tesszük bele és lábaiban kis vízzel tálalás előtt átpároljuk. Töltött marhaszelet A szép, nagy szelet húsokat gyengén kiverjük, megsózzuk. Egy kiló szelethez öt tojást keményre főzzük, a héját leszedjük. Zsírban kevés apróra vágott petrezselyemgyökeret, sárgarépát, zellert, karalábét és vöröshagymát párolunk és a sertésoldalasnál leírt fűszerekkel és két áztatott, kicsavart zsemlével elkeverjük. Vékonyan rákenjük a húsra, közepére tesszük a szelet hosszában az egész tojásokat, majd a szeletet összecsavarjuk és körülvarrjuk. Meleg sütőben puhára pároljuk gyakran locsolgatva és megpirítjuk. Tálalás előtt kihúzzuk belőle a cérnát és két ujjnyi vastag karikákra szeljük. Fehér piskóta* (A maradék tojásfehérje felhasználására.) Hozzávalók: 1 tojás fehérje, 2 deka cukor, 3 deka liszt, másfél A tojásfehérjét habnak felverjük, hozzáadjuk a cukrot, amivel még tovább fényesre verjük. Bele-, szitáljuk a lisztet és végül a lan-ágyosra olvasztott és lehűtött vajjal könnyen elkeverjük. Egy őzgerinc, vagy hosszúkás formát bezsírozunk, liszttel behintjük, ebbe töltjük az anyagot és lassú tűznél megsütjük. Ha kihűlt, szeletekre vágjuk. Készíthetünk hozzá bármilyen tortakrémet, amivel megtöltjük és bevonjuk. 170 ezer tonnával magasabb Nagylengyel idei terve A nagylengyel olajmezőn a múlt évben bevezetett racionális termelési módszerek sikeresnek bizonyultak. A mező további részeinek elvizesedését sikerült meggátolni. Ezeknek a racionális termelési módszereknek további betartásával, azaz a jelenleg működő olajkutak kihozatalának változatlanul hagyásával akarják teljesíteni a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat dolgozói az 1958. évi tervet. Az idei terv 170 ezer tonnával lesz magasabb a múlt évinél. A vállalat vezetői ezt a nagy többletet az év folyamán mélyítendő új, feltáró fúrásokból óhajtják nyerni. A terv szerint 23 feltáró fúrást mélyítenek a már ismert és a feltárás alatt levő területeken. A múlt év utolsó negyedében befutott új olajtermelő kutak és az egy részük által felfedett új mezőrészek azt a reményt nyújtják, hogy a jelentésért megemelt 1958. évi terv teljesítése sikerülni fog. A tervek szerint már az első negyedév termelése 17 ezer tonnával magasabb lesz a múlt év utolsó negyedévi termelésénél. Az idei, jelentősen megemelt tervszám sem éri el természetesen az 1955-ben rablógazdálkodással termelt termelési szintet. A vállalat dolgozóinak az a törekvése, hogy a következő években racionális termelési módszerekkel, a kutatási és feltárási tevékenység növelésével fokozatosan tornásszák fel a nagylengyeli mező termelését a már régebben elért szintre. Ehhez a körülbelül tíz éves lejáratú programhoz a szakemberek véleménye szerint Nagylengyelben és környékén megvan , alapfeltételi van a föld mélyében olaj, Kanadai nátha Még az ázsiai influenzajárvány idején történt az egyik kis falucskában. Tudvalevő, hogy abban az időben kétfajta gyógymódot alkalmaztak az emberek, hogy megőrizzék maguikat a kellemetlen betegségtől. Az egyiket az újságok hirdették, s minden második sorban a csipketea, csipkeszörp, citrom bűvös erejét bizonygatták. A másik módszer nem kapott ilyen sajtónyilvánosságot, viszont mindenki tudott róla: ezt a gyógyszert az apák boltjában mérték, csak sajnos nem SZTK- receptre. Ezekben a viharos napokban esett, hogy Pista bácsi sem ment munkába. — No, az öreg is megkapta az ázsiait — mondták a pajtásai, s azzal napirendre is tértek volna az ügy felett, ha meg nem jelenik Mariska néni, Pista bácsi élete párja. Szörnyű nagy sopánkodással fordult az üzemvezetőhöz. — Ja, képzelje már lelkem, milyen nagy beteg az uram! Nem bír a lábára állni, fehér mint a fal, aztán semmit nem vesz be a gyomra. — Ázsiai? — kérdezte kicsit szórakozottan az üzemvezető. — Jaj, dehogy, ez egy még újabb betegség, azt mondja az orvos, hogy ez valamilyen kanadai betegség! De erre aztán az irodában mindenki elnevette magát. A telepi orvos ugyanis úgy állapodott meg az üzemvezetővel, hogy aki túlságosan is »bebiztosítja« magát az apák boltjában az újfajta járvány ellen, annak a betegségét nevezik kanadai influenzának. »Lebukott« hát Pista bácsi, de hogy otthon mit kapott az asszonytól, azt felesleges részletezni. Nem mérik az olyasmit sem a gyógyszertárban, sem az apák boltjában!