Bányamunkás, 1958 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Az 1958. évi bányászbajnokságokról Természetes jégpálya létesítése Az 1957. évben a Bányász Szakszervezet sportosztálya a bányász sportkörök minőségi szakosztályai részére bányász­bajnokságokat nem rendezett. Ennek oka a sportegyesületek megszüntetése, a sportszerve­zeti élet megváltozása volt, másrészt gazdasági nehézségek miatt is. Az előző években a bányász­sportkörök minőségi szakosztá­lyai már hozzászoktak ahhoz, hogy a bányász sportegyesület megrendezte részükre a baj­nokságokat és ezek szinte ha­gyományossá váltak. Szakszervezetünk, figyelem­be véve sportköreink minőségi szakosztályainak fejlődését, szükségesnek látja, hogy ez év­ben újra felújítsuk és megren­dezzük asztaliteniszben, atléti­kában, birkózásban, kerékpár­ban, ökölvívásban, teniszben, tekében és tornasportágakban a bányász bajnokságokat. En­nek célja elsősorban az, hogy lehetőséget nyújtsunk minősé­gi sportolóink versenyzéséhez, másrészt, hogy megerősíthes­sük sportágaikban sportbeli minősítésüket. Célja továbbá az, hogy a bányász sport leg­jobb sportolói ezeken a baj­nokságokon találkozzanak, megismerjék egymást, egymás­tól tanuljanak, hogy nagyobb eredményt érjenek el. Büszkeség volt mindig a bá­nyász fiatalok számára egy-egy sportágban a »Bányász-baj­nok« cím elnyerése, ezért a bányász bajnokságok megren­dezése sportolóinknak a szak­mához való ragaszkodását és nevelését is elősegíti. Az egyes sportágakban meg­rendezendő országos bányász bajnokságok időpontjait a szakszövetségek ez évi nemzet­közi és hazai sporteseményei­nek időpontjaival egyeztettük. Figyelembe vettük továbbá, hogy ne legyen torlódás az egyes időszakokban a verse­nyeken való részvétel tekinte­tében, hanem inkább a folya­matos versenyzést kívánjuk biztosítani. Emellett pedig az országos bajnokság előtt jó erőpróba lesz a bányász baj­nokság. Az alábbiakban közöljük a sportágak országos bányász bajnokságainak időpontját: Atlétika: VII. 19—20. Asztali­tenisz: IV. 12—13. Birkózás: V. 11. Ökölvívás: VIII. 9—10. Te­ke: VI. 28—29. Tenisz: VII. 19 —20. Torna: IX. 6—7. Kerék­pár: IX. 7. Feltétlenül fontos, hogy a sportkörök, klubok a szakosz­tályi vezetőségekkel egyetér­tésben az ez évi sportnaptá­rukba tervezzék be az országos bányász bajnokságokon való részvételt és az év folyamán a felkészülésükben vegyék fi­gyelembe. A fent közölt sportágak ver­senykiírásait a sportköröknek, kluboknak időben megküld­jük. Tudatjuk továbbá, hogy az országos bányász bajnokságo­kon elért eredmények alapján állítjuk össze az egyes sport­ágakban a bányász Válogatot­takat, akik ez év folyamán más szakmák válogatottjaival mé­rik össze erejüket. A bányász válogatottak ez évi programjáról lapunk ro­vatában a későbbiek folyamán értesítjük olvasóinkat. A szabadtéri sportpályáknak a téli időszakban semmi hasz­nát nem veszik a sportkörök. Pedig kevés befektetéssel­ és társadalmi munkával közked­velt téli sportpályát, jégpályát lehet létesíteni, amely egyrészt sportolási alkalmat, másrészt pedig saját eszközű bevételt biztosít. Természetes jégpálya létesítésére alkalmas a szabad­téri röplabda-, kézilabda kis­pálya, teniszpálya, vagy sala­kos labdarúgó pálya, valamint egyéb szabadtéri salakos gya­korló tér. Előfeltétel, hogy a jégkép­zéshez vízvezeték hálózat le­gyen a közelben. A jégpályá­nak alkalmas terület minimá­lisan 10X15 m-es. Először kijelöljük a terüle­tet, meghúzzuk a határvonala­kat és azok mentén kb. 5—10 cm magas kis salak dombot képezünk a pálya teljes kerü­letén. Ennek a célja, hogy a víz elfolyását és az elszivár­gást megakadályozzuk. A jég­képzés kétféle módon történ­het. Az általánosan használa­tos öntözéssel, amelynek azon­ban az a hátránya, hogy a jég­réteg nem egyenletes és a jég­kristályok nem tömörülnek megfelelően, így könnyebben omlik a jég. Kevésbé ismert, de sokkal jobb a hizlalással történő jég­képzés. Ennek módja a követ­kező: egy kb. másfél-kétméte­res állvány tetejére merőlege­sen állítjuk fel a vízvezeték cső végére szerelt szórófejet (amelyet helyettesíthet egy ön­tözőkanna rózsája is) és mind­addig öntözzük így a területet, amíg kellő vastagságú jégréteg borítja, azután továbbvisszük az egész állványt. Következő esetben rövidebb ideig hagy­juk egy helyen az egész ké­szüléket, mindaddig, amíg el­érjük a kívánt jégvastagságot. Ajánlatos naponként a jégpá­lya igénybevétele után fából készült hótolóval a jeget a tör­meléktől megtisztítani, sőt le­seperni és ezután ismét az előbbi módszerrel hizlalni a jeget. Mi kell még? — avagy két trankee beszélget —• — Hallotta, Mr Smith, az oroszok két szputnyi­­kot is fellőttek ... — Oké! — No és mit gondol, be tudjuk őket hozni? — Oké! Nincs semmi vész. — Miért? — Kutyánk már ne­künk is van ... — Dallal, tánccal, vidám kedvvel Egy kulturális találkozó — és néhány megjegyzés A Nógrádi Tröszt Szakszer­vezeti Bizottságához tartozó művészeti csoportok január 5-én Salgótarjánban rendezték meg találkozójukat. A csopor­tok általában lelkesedéssel ké­szültek a bemutatóra. Új arco­kat láttunk — nem is egyet — ugyanis az ellenforradalom óta sok új csoport alakult, s ezek most vettek először részt ilyen találkozón. Ez is igazol­ja, hogy helyes volt a szak­­szervezetünk elnöksége által meghirdetett III. Országos Kulturális Seregszemle, hiszen legutóbb 1953-ban (!) volt or­szágos fesztivál. A mostani találkozók azt bizonyítják, hogy gyakrabban kell ilyen nemes vetélkedést szervezni. Ez ugyanis jobban ambicionál­ja kultúrintézményeinket a művészeti csoportok megtar­tására, s egyben elősegíti azt is, hogy a csoportok egymástól tanuljanak, a bíráló bizottsá­goktól hasznos tanácsokat kap­janak, ami végső soron a mű­vészi színvonal emeléséhez is segítséget ad. A salgótarjáni találkozón összesen mintegy 25 művészeti csoport vett részt (11 színját­szó, 5 tánccsoport, 2 fúvós­­zenekar, 5 tánczenekar, ének­kar, 9 szavaló, egy ének­szám). A csoportok műsorválasz­­tása általában jó volt. Ez se­gíti az emberek nevelését, né­pünk érdekét szolgálja. Külö­nösen öröm számunkra, hogy egyes csoportok, a bányászok harcait mutatták be, feleleve­nítették a múltat, színpadra vitték a jelent (Mizserfa, Somlyó). Hányszor, de hány­szor hallottuk már — hogy a bányászaink — bányásztémát kérnek. Most igazi bányász­műsorban volt részük — és ezt maguk a bányászok adták elő. (Kár, hogy a homoktere­­nyeiek Koppány György »Szí­­nészvizsga« című semmit­mondó jelenetét adták elő , de ezt a rossz ízt szerencsére elfeledtette a többi csoport helyes témaválasztása.) A felkészülést, művészi szín­vonalat azonban még nem mondhatjuk általánosan jónak. A salgótarjáni, mizserfai és Rákóczi-telepi színjátszók jó, a csoportok egy része közepes, más részük gyenge teljesít­ményt nyújtott. Ennek oka mindenekelőtt abban kere­sendő, hogy hiányzott a szak­képzett vezetők tanácsadása. Bizony, gyenge volt a szöveg­tudás, s sok javítanivaló van még a színpadi mozgásban is. Sikert csak ott lehet elérni, ahol teljesítik a minimális kö­vetelményt: jól megtanulják a szöveget, sokat gyakorolnak és gyakorlás közben hasznos tanácsokat kapnak. Enélkül egyes csoportokban lehetnek ugyan egyénileg kiváló alakí­tások, de egészében még­sem érik el a kívánt eredményt Hasonló a helyzet a sza­vatoknál is. Két jó szavalatot hallottunk csak. A szavalóknál egyébként sem volt jellemző általában a helyes témaválasz­tás. A tánccsoportok jobb fel­készülését is a szakmai oktatás hiánya okozta. A jó mozgású leány-tánccsoportok képessé­geiből többre futotta volna. Hiányoljuk azt is, hogy a tánc­csoportoknak férfi tagjai nem voltak. A zenekarok közül — főleg a fúvósoknál — minden két­séget kizáróan a salgótarjáni kultúrotthon zenekara nem­csak a Nógrádi Tröszt, de or­szágosan is egyik legjobb zenekar. Az utóbbi időben még csak gyarapította tudását. De dicséretet érdemel a salgóbá­­nyai fúvószenekar is, amely az utóbbi évben nagyon sokat fejlődött. Ezen az úton halad­va hamarosan a legjobbak közé kerülhetnek. A tánczenekarok is jó telje­sítményt nyújtottak, azonban törekedhetnének az ízlésesebb játékra. Igen jó teljesítményt nyúj­tott a salgótarjáni énekkar is. Fegyelmezett magatartása, a szólamok tiszta csengése di­cséretet érdemel. A találkozó minden csoport­nak útmutatásul szolgálhat a további fejlődésükre. Az a fe­gyelmezettség, amely jelle­mezte a csoportokat, alapja lehet, hogy még jobb eredmé­nyeket érjenek el. A Bányász Szakszervezet Kultúrosztálya köszönetét fejezi ki annak a csaknem 300 fős aktívának, akik fáradságot nem ismerve nehéz fizikai munkájuk után is segítenek abban, hogy a bányászok kulturált szórakoz­tatása és nevelése érdekében társadalmi munkával hozzájá­ruljon. Néhány szót még a rende­zésről. Nagy felelősség hárult a Trösztbizottságra, valamint a salgótarjáni kultúrház veze­tőségére, hiszen nem kis dolog ilyen tömeggel megrendezni egy bemutatót és gondoskodni a zavartalan, zökkenőmentes rendezésről, mégis aránylag hibamentesen megrendezték. Köszönet ezért elsősorban a salgótarjáni kultúrház néhány aktív tagjának, akik fárad­ságot nem ismerve álltak helyt a feladatok megoldásá­nál. Nem végeztek azonban ilyen jó munkát a közönségszerve­zésnél — igaz, hogy telt ház volt — időnként a bemutató alatt — de csak azért, mert az jött be, aki akart, teljesen díjtalanul. Bizonyosan nem­csak 60 fő vett volna jegyet, hanem szívesen eljöttek volna, ha ezt megfelelő módon szer­vezik meg. Pedig az odaadó, lelkes aktívák ezt a feladatot is sikeresen megoldották volna. Tóvizi Sándor, kultúr­nevelési osztály vezetője Tábori Pált (Balinka-bánya) sú­lyos károsodás érte: az üzemnél tolvajok lopták el a ruháját. Segít­ségért fordult szakszervezetünkhöz, s ezt a segítséget meg is kapta: a kár egy részét megtérítették. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta a­ Munkavédelem és Munkásellátási Osztályra: »Levelüket megkaptam, amelyben tájékoztattak ello­pott személyi holmim értéke egy részének megtérítéséről. Köszönettel közlöm, hogy az ügy elintézést nyert. Igazuk volt, amikor azt mondták, hogy nem kell elcsüggedni, mert a dolgozók érdekeit mindenkép­pen képviseli a szakszervezet. Amit most tettek, ez is ennek bizonyítéka. Éppen ezért ígé­rem, hogy még aktívabb le­szek, mint azelőtt és még job­ban bízom a szakszervezetben. Elvtársi üdvözlettel TÁBORI PÁL Balinka-bánya« Egy jó hír Oroszlányból Az oroszlányi szénbánya vállalatnál már fél éve műkö­dik jó eredménnyel a bánya­fejlesztési üzem. Nemcsak meggyorsítja a bányák első feltárási munkáit, hanem ol­csóbbá is teszi. Ha maguk az üzemek végzik el az ilyen munkát, akkor gyakran elha­nyagolják, mert létszámhiány miatt a több szenet adó helye­ket művelik elsősorban, így viszont tervszerűen, az erre szolgáló gépek legjobb kihasz­nálásával dolgozhatnak. Rövid működésük alatt másfélmillió forint értékű munkát végeztek el s az eddigi kalkulációk sze­rint mintegy 20—25 százalék­kal került kevesebbe, mint ha maguk az üzemek készítették volna el. Ebben az évben a bányafej­lesztési üzem létszáma megkét­szereződik, több új gépet állí­tanak munkába, s teljesen át­veszik az üzemektől a föld­alatti meddő és falazási mun­kákat. 2­580070 Athenaeum (F. v.: Soproni Béla) BÁNYAMUNKÁS a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezetének központi lapja Főszerkesztő: Blaha Béla Felelős szerkesztő: Németi Gyula A szerkesztő bizottság tagjai: Mundi József, Pintér Antal, Sándor János, Simon Antal, Skaliczki András, Tóvízi Sándor, Vigh Árpád Megjelenik havonta egyszer Szerkesztőség Bp. VI., Gorkij fasor 40—48. Telefon: 221—226 Kiadja a NÉPAKARAT Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: A NÉPAKARAT Lapkiadó Vállalat Igazgatója Előfizetés a 75 915 001—B. számú csekkszámlán Előfizetési díj: 1 hóra 50 fillér, fél évre 3 forint, egy évre 6 forint Időmegtakarítás fafelvonó-vitlákkal A Komlói Szénbányászati Tröszt öt kamrafejtésében si­kerrel használnak, egy újítást, a fafelvonó-vitlát, ami tulaj­donképpen motorral meghaj­tott csörlős szerkezet. A fa­­felvonó-vitla a bányászat egyik legnehezebb munkamozzana­tát, a biztosításul szolgáló fa­rönköknek a munkahelyre szállítását gépesíti. Eddig ezt kézből-kézbe adogatással vé­ gezték a meredek és szűk fejt­tésekben. A fafelvonó-vitla alkalmazá­­sával munkahelyenként és mű* szakonként egy óra takarít­­ható meg. Az aránylag olcsó — darabonként ezer forintba kerülő —szerkezeteket skob­­lói Bányagépjavító gyártja. Bőrös, szalonnás sertéshús sütése- deka vaj, vanílacukor, vagy citromhéj. Mostanában az üzletekben gyak­ran árulnak bőrös, szalonnás húst. Sokan nem kedvelik, vagy levág­ják róla a szalonnát és külön sütik ki, pedig együtt sütve is nagyon finom és a pecsenyezsírt szívesen megeszik a gyerekek kenyérre kenve. Először a karaj oldalán levő gerincet, vagy más húsfélénél a kiálló csontot bárddal levágjuk. A húst sóval bedörzsöljük és egy ideig állni hagyjuk. Egy tepsiben néhány percig a bőrös részeit for­raljuk. A forró víztől a bőre köny­­nyen vágható lesz, amit ujjnyi kö­rökben, fél centire bevagdosunk úgy, hogy a szalonnaréteget meg ne sértsük. A húsos résszel lefelé, serpenyőbe fektetjük és forró sü­tőben, gyakori locsolgatás mellett sütjük. Sütés közben nem forgat­juk meg. A sütés befejezése előtt 15 percig már locsolás nélkül sül­jük, így a bőre ropogóssá válik és világosbarna színű lesz. Felvágás előtt tíz percig állni hagyjuk. Azután kicsontozzuk úgy, hogy a fedőhártyát felvágjuk, a csontokat éles, hegyes késsel kö­rülvágjuk, megcsavarjuk a csontot és kihúzzuk. Így nem marad a csontokon hús és szép, vékonyra szelhetjük. Töltött sertésoldalas: Legalkalmasabb e célja a szép, húsos oldalas, de készülhet nagy combszeletekből is. A húst óvato­san lefejtjük a bordák felső ré­széről, vagy a combszeletet enyhén kiverjük, vigyázva, hogy lyukas ne legyen. Egy kiló húshoz öt zsemlét veszünk, azt tejbe, vagy vízbe áztatjuk, majd kicsavarva el­keverjük egy-egy késhegynyi bors­sal, sóval, paprikával, kömény­maggal, apróra vágott petrezse­lyemzölddel, két gerezd reszelt fokhagymával és egy nyers tojás­sal. Ezzel megtöltjük a bordát, vagy ráhelyezzük az egyik szeletre és a másikkal lefedjük, majd a borda nyílását, illetve a két szele­tet körül összevarrjuk tiszta fehér cérnával. Sütőben, előbb párolva, szép pirosra sütjük. Tálalás előtt a levélből kiemelve vékony szeletek­re vágjuk (a csontokat a fenti módszerrel szedjük ki). Adhatunk mellé töltelékből készített köretet. Ezt ugyanúgy keverjük, mint a tölteléket, de a tojást keményre főzve és apróra vágva tesszük bele és lábaiban kis vízzel tálalás előtt átpároljuk. Töltött marhaszelet A szép, nagy szelet húsokat gyengén kiverjük, megsózzuk. Egy kiló szelethez öt tojást ke­ményre főzzük, a héját leszedjük. Zsírban kevés apróra vágott petre­zselyemgyökeret, sárgarépát, zel­lert, karalábét és vöröshagymát párolunk és a sertésoldalasnál leírt fűszerekkel és két áztatott, ki­csavart zsemlével elkeverjük. Vé­konyan rákenjük a húsra, közepé­re tesszük a szelet hosszában az egész tojásokat, majd a szeletet összecsavarjuk és körülvarrjuk. Meleg sütőben puhára pároljuk gyakran locsolgatva és megpirít­juk. Tálalás előtt kihúzzuk belőle a cérnát és két ujjnyi vastag kari­kákra szeljük. Fehér piskóta* (A maradék tojásfehérje felhasz­nálására.) Hozzávalók: 1 tojás fehérje, 2 deka cukor, 3 deka liszt, másfél A tojásfehérjét habnak felver­­jük, hozzáadjuk a cukrot, amivel még tovább fényesre verjük. Bele-, szitáljuk a lisztet és végül a lan-á­gyosra olvasztott és lehűtött vaj­­­jal könnyen elkeverjük. Egy őz­­gerinc, vagy hosszúkás formát be­zsírozunk, liszttel behintjük, ebbe töltjük az anyagot és lassú tűznél megsütjük. Ha kihűlt, szeletekre vágjuk. Készíthetünk hozzá bármi­lyen tortakrémet, amivel megtölt­jük és bevonjuk. 170 ezer tonnával magasabb Nagylengyel idei terve A nagylengyel­ olaj­mezőn a múlt évben bevezetett racioná­lis termelési módszerek sike­resnek bizonyultak. A mező további részeinek elvizesedését sikerült meggátolni. Ezeknek a racionális termelési módsze­­reknek további betartásával, azaz a jelenleg működő olaj­kutak kihozatalának változat­lanul hagyásával akarják tel­jesíteni a Nagylengyeli Kőolaj­termelő Vállalat dolgozói az 1958. évi tervet. Az idei terv 170 ezer tonná­val lesz magasabb a múlt évi­nél. A vállalat vezetői ezt a nagy többletet az év folyamán mélyítendő új, feltáró fúrások­ból óhajtják nyerni. A terv szerint 23 feltáró fúrást mélyí­tenek a már ismert és a fel­tárás alatt levő területeken. A múlt év utolsó negyedében be­futott új olajtermelő kutak és az egy részük által felfedett új mezőrészek azt a reményt nyújtják, hogy a jelentésért megemelt 1958. évi terv telje­sítése sikerülni fog. A tervek szerint már az első negyedév termelése 17 ezer tonnával magasabb lesz a múlt év utol­só negyedévi termelésénél. Az idei, jelentősen megemelt tervszám sem éri el természe­tesen az 1955-ben rablógazdál­kodással termelt termelési­ szintet. A vállalat dolgozóinak az a törekvése, hogy a követ­kező években racionális terme­lési módszerekkel, a kutatási és feltárási tevékenység növe­lésével fokozatosan tornásszák fel a nagylengyeli mező ter­melését a már régebben elért szintre. Ehhez a körülbelül tíz éves lejáratú programhoz a szakemberek véleménye sze­rint Nagylengyelben és kör­nyékén megvan , alapfeltételi van a föld mélyében olaj, Kanadai nátha Még az ázsiai influenzajárvány idején történt az egyik kis falucs­kában. Tudvale­vő, hogy abban az időben kétfajta gyógymódot alkal­maztak az embe­rek, hogy meg­őrizzék maguikat a kellemetlen beteg­ségtől. Az egyiket az újságok hirdet­­­­ték, s minden má­sodik sorban a csipketea, csipke­szörp, citrom bű­vös erejét bizony­gatták. A másik módszer nem ka­­pott ilyen sajtó­nyilvánosságot, vi­szont mindenki tudott róla: ezt a gyógyszert az apák boltjában mérték, csak saj­nos nem SZTK- receptre. Ezekben a vi­haros napokban esett, hogy Pista bácsi sem ment munkába. — No, az öreg is megkapta az ázsiait — mond­ták a pajtásai, s azzal napirendre is tértek volna az ügy felett, ha meg nem jelenik Mariska néni, Pista bácsi élete párja. Szörnyű nagy sopánkodással for­dult az üzemveze­tőhöz. — Ja­, képzelje már lelkem, mi­lyen nagy beteg az uram! Nem bír a lábára állni, fehér mint a fal, aztán semmit nem vesz be a gyomra. — Ázsiai? — kérdezte kicsit szórakozottan az üzemvezető. — Jaj, dehogy, ez egy még újabb betegség, azt mondja az orvos, hogy ez valami­lyen kanadai be­tegség! De erre aztán az irodában min­denki elnevette magát. A telepi orvos ugyanis úgy állapodott meg az üzemvezetővel, hogy aki túlságo­san is »bebiztosít­ja« magát az apák boltjában az újfaj­ta járvány ellen, annak a betegsé­gét nevezik kana­dai influenzának. »Lebukott« hát Pista bácsi, de hogy otthon mit kapott az asszony­tól, azt felesleges részletezni. Nem mérik az olyas­mit sem a gyógy­szertárban, sem az apák boltjá­ban!

Next