Bányamunkás, 1960 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
A bányatüzekről A bányatűz ősidőktől kezdve egyik legalattomosabb és legveszedelmesebb ellensége a bányászoknak. Kisebbnagyobb mértékben az eddigi tapasztalatok alapján munkahelyeket, bányamezőket, sőt üzemek termelését bénította meg. Szinte felmérhetetlen az a kár és veszteség, ami emberi, anyagi áldozatban esik egy-egy bányatűz alkalmával. Ezért a bányatűz az egész ország felső és alsó bányaműszaki vezetőinek sok gondot okoz, és nem egy esetben állítja nehéz feladatok megoldása elé. Tűzveszély nélküli bánya nincs ! Az utóbbi időben keletkezett bányatüzek tapasztalatai egyre inkább arról győzik meg a bányászszakszervezet elnökségét, hogy tűzveszély nélküli bánya nincs! Széntelepeink kevés kivételtől eltekintve, öngyulladásra hajlamosak. A bányaművelés során ezt a körülményt figyelembe kell vennünk, mert a tűzveszély a bányaművelésnek velejárója lesz. , Van olyan tapasztalat — a bányatüzek eseteinek elemzéséből.—, hogy nemcsak a jobb minőségű szénmedencékben fordulnak elő bányatüzek (Pécsett, Komlón), hanem a tűzesetek száma Tatabánya, Dorog területére tevődött át. Sőt a gyengébb minőségű szénmedencékben is jelentkezett. Kisebb-nagyobb tűzeseteket Nógrádból 1954-től kb. 30 esetben jelentettek. 20 esetben öngyulladásból 10 esetben pedig régi tűz kiújulása volt a bányatüzek oka. Mátravidéken 4 esetben volt tűz a lignit bányákban és több kisebb melegedés volt észlelhető, mely közül az egyik a közelmúltban súlyos katasztrófához vezetett. Számolnunk kell azzal, hogy a termelés mennyiségi növekedése, a gépesítés, a villamosenergia egyre fokozódó térhódítása valamennyi szénmedencében a bányatüzek számának bizonyos növekedésével járhat. A bányatüzek elemzése azt mutatja, hogy a legtöbb esetben öngyulladás következik be. Önkéntelenül felvetődik sok műszaki és fizikai dolgozó részéről a kérdés: hogyan lehetne a bányatüzeket idejében észrevenni, vagy eloltani? Ismeretes, hogy az öngyulladás a szén azon tulajdonságán alapszik, hogy a szén a levegő oxigénjét bizonyos fokig elnyelni képes, melynek során kémiai kapcsolat jön létre. Ezt a folyamatot oxidációnak nevezzük. Az oxidáció hatására a szén felmelegszik, tovább nő az oxigén megkötő képessége. Minél töredezettebb és porózusabb a szén szabad felülete, annál könnyebben megy végbe ez az oxidáció. Tehát annyit megállapíthatunk, hogy az öngyulladásnál az oxigénnek alapvető szerepe van. Mégis hol van az a kritikus pont, ahol a bányatűz keletkezik? Véleményünk szerint bányatűz akkor fog keletkezni, ha a szabad szénfelület annyi levegőt kap, hogy az oxidációs folyamat végbe mehet, de a légáram hűtő hatása már nem tud érvényesülni. Ebből következik, hogy a bányatűz elsősorban a repedések mentén, elzárt fellazulások magvaiban keletkezhet, ha ott oxigén pótlására van lehetőség. A tüzek keletkezéséről Miről ismerhető fel, hogy tűz van keletkezőben? Az eddigi tapasztalatok arra az általános következtetésre adnak alapot, hogy ezek a helyek a bányában arról ismerhetők fel, hogy itt a hőmérséklet fokozatosan emelkedik. A hasadékos részek szélénél, ahol a belső (melegebb) és a külső (alacsonyabb hőmérsékletű) levegő találkozik, először finom párásodás figyelhető meg. Ha a páratelt levegő lehűlt, a pára lecsapódik az ácsolatokon. Ilyenkor azt mondjuk, hogy »izzad a fa«. Ezek a jelenségek kisebb közeli tüzeket jelezhetnek. A bányatüzek eloltásának eddigi legismertebb műszaki megoldása a tűz körüli vágatok eliszapolása, vagy agyag, deszka, tégla, vagy betonidomgátak építése volt. Úgy gondoljuk, hogy e helyes műszaki gyakorlatok alkalmazása mellett helyes volna, fokozottabb figyelmet fordítani a párásodás és a melegedés időben történő felismerésének tanulmányozására, lényegében a bányatűz keletkezésének a megakadályozására. Ha ezen a területen a legkisebb megbízható eredményt érnénk is el, lehetőség nyílna arra, hogy a szénfalat megbontva, a melegedést követnénk, az öngyulladási góc még időben elérhető lenne, és a melegedést megszüntethetnénk. Természetesen gondolunk arra is, hogy a mélyebben fekvő nagyobb arányú tüzek ezzel a módszerrel veszély nélkül nem szüntethetők meg. Hol keletkezik a legtöbb bányatűz , ez is sok műszaki vezetőt foglalkoztat. Az eddigi tapasztalatok és megfigyelések szerint a legnagyobb arányú és a legtöbb nehézséget okozó tüzek nyomás alatti, vágatokkal átszelt pillérekben és omlasztott vagy tökéletlenül tömedékelt vágatok újból való feltárásakor keletkeznek. Ezeknek a tűztípusoknak a felismerése és leküzdése nagy gyakorlatot, átgondolt, körültekintő munkát kíván, mert egyébként sok veszélyt rejt magában. Fogjanak össze a fizikai és műszaki dolgozók! A bányatüzekből eddig leszűrt tapasztalatok annak ellenére, hogy a bányatüzek csökkenő tendenciát mutatnak, arra köteleznek minden műszaki vezetőt, hogy behatóan foglalkozzon a bányatüzek okainak feltárásával. E munkában mindenekelőtt a keletkezőben levő tüzek gyors felismerése jelenti az eredményes tűzvédelem első lépését. Ezért az a véleményünk, hogy minden műszaki és fizikai dolgozónak nagyobb figyelemmel és körültekintéssel kell végezni a munkáját, hogy e nem könnyű feladatot minél előbb meg tudjuk oldani. Különösen fontos ez akkor, ha az utóbbi bányaszerencsétlenséget elemezzük és el akarjukerülni annak megismétlődését. Márpedig ezt el akarjuk kerülni és ezért a szakszervezet részéről a következőket javasoljuk az illetékes szerveknek: Javaslataink: 1 Az eddigi tapasztalatok -*-• azt is bizonyítják, hogy a bányatüzek okozta szerencsétlenségeket mindig a váratlanul bekövetkező tüzek okozták. A bányatűz elleni védelem súlypontja ezért szükségszerűen a bányatüzek megelőzésére helyeződjön át a jelen időszakban. A NIM és az OBF a gyengébb minőségű szenekben gyakori tüzek keletkezésének okainak megállapítása érdekében forduljon a Bányászati Kutató Intézethez, és a legrövidebb időn belül határozzák meg a bányatüzek keletkezésének okait, a szükséges előírásokat adják ki ezekre a szénmedencékre. Véleményünk szerint de 1,lyes volna, ha a NIM és OBF külön egy mérnök csoportot bízna meg, mely a gyengébb minőségű szenek több szeletes művelésének megoldását kidolgozná. E feladatot összefüggésben vizsgálná az öngyulladás okainak megállapításával. Javasoljuk a Központ részéről, hogy az ország bányáiban mielőbb rendszeresíteni kell a kis önmentő készülékeket, melyek kritikus helyzetekben nagyban elősegítik az emberi élet és az anyagi eszközök megmentését. Nagy István munkavédelmi osztvez. Még délelőtt összecsomagoltak. Most ott ültek az asztalnál és nyugodt mozdulatokkal ették az ebéd utolsó maradékát. Egyikőjük sem beszélt. A hallgatag csendben azonban érződött a ki nem mondott szavak feszültsége. Róza lassan, kedvetlenül rágta az ételt. Csak néha pillantott a szemben ülő fiúra. Ilyenkor lélegzete elakadt és mélyen felsóhajtott. Fia elutazása nem érte váratlanul. Hetek óta készülődött rá. Megszokta még a gondolatát is. De most, hogy eljött az elválás pillanata, szíve összefacsarodott. Előre félt az egyedüllét hosszú estéitől, a néma szobától, amelyben ezentúl csak az ő motozása, sóhajtozása zavarja meg a csendet. Gyötörte a nyugtalanság. Vajon milyen embert faragnak fiából a bányatechnikumban? A féltékenység is kínozta. Évekig oly ritkán fogja látni, vajon nem távolodik-e el tőle, az anyától? Ettől félt a legjobban. Férjhezmenő két lánya után fia is elhagyja. »Majd gyakran felkeresem« nyugtatgatta magát. F elállt az asztaltól. Az üres tányérokat kivitte a konyhába és sietve visszatért. Imre a bőröndhöz lépett. Lehajolt érte. — Várj! Nem felejtettünk ki valamit? A ruhád, az ingek, zsebkendő... — Minden benne van, hiszen már megnéztük. — Igaz, igaz. A pénzt eltetted? — El, anyám, itt van a zsebemben. — El ne veszítsd. Az asszony elérzékenyülten, fátyolos szemekkel nézte a magas növésű fiú szabályos arcvonásait: szőke haját, kék szemét, amely olyan, mint a tavaszi ég. — Vigyázz magadra, fiam... — mondta lágyan. — Tanulj rendesen. Légy olyan, mint apád volt, amíg ott nem fogta szegényt a bányat... Igaz, neked már könnyebb lesz a sorod, mint az övé volt, de azért... Ha élne, bizonyára mást is mondana útravalóul... !Bocsánatkérően nézett a fiton függő fényképre. Úgy csüngött rajta, mintha onnan várná fia számára az útbaindító tanácsot, amely egy életre belerágja magát húsába, vérébe. Valami eszébe jutott. Tétovázva kereste a szavakat. — Emlékszem... még le BAN ERNŐ, génykorában mesélte... Mikor elkerült a szülői háztól, a tanyáról, akkor nagyapád olyat tett vele, amit sosem felejtett el... A felbukkanó emléken elmerengve elhallgatott. Az egykor elhangzott szavak valahol a tudatában új életre keltek. Kimondja, vagy ne? Tétovázott. Mennyivel jobban meg tudná tenni, amit most ő akar, egy férfi, az apa, a maga tekintélyével, parancsoló hangjával. De oly biztatóan nézett feléje a fényképről is melegnek tűnő szempár ... Erőt vett magán. Határozottan intett a türelmetlenkedő, indulni készülő fiúnak: — Hozz be egy lavór vizet. — Minek, anyám? •— Hozd be, ha mondom! — Ide, a tiszta szobába? Még elkésünk. A vonat... — Ne félj te attól, na hozd! Imre szeretett volna már a vonaton ülni, és nézni a tovatűnő messzeséget. Kezdődő új életének ezer rejtelme bizergett vérében. Kelletlenül ment ki a konyhába.Elővette a lavórt és a vödörből vizet öntött. Vigyázva, nehogy kiloccsanjon, bevitte a szobába. — Hová tegyem? — Tedd a székre. lavór megült a széken, és a víz hidegen csillogott. Róza még mindig az asztal mellett állt. Arcvonásai megváltoztak, lágyan kisimultak. Komoly maradt. — Mosd meg a kezed, fiam! — Mosdottam én már. — Tedd, amit mondtam! Imre előtt értelmetlennek tűnt anyja különös követelése, eddig nem tapasztalt erélyes hangja Nem ellenkezett tovább. Kelletlenül hajolt a lavór fölé. Róza tiszta törülközőt vett elő a szekrényből, reszketeg kézzel nyújtotta. Miután a fiú megtörülközött, melléje állt, és megfogta karját. — Mutasd, tiszta? Figyelemmel nézte a vékony ujjakat, a szárazra törött tenyeret, melyet nem tör fel már fiatalon a kemény munka. — Látod, fiam. Ilyen tiszta legyen a kezed mindig, bárhova vet az élet. Ne tapadjon rá piszok, szenny sohasem. Légy mindig becsületes ... Imre arcáról eltűnt a gunyoros fintor és elkomolyodva meredt a lavórban kisimuló víz tükrére. Az asszony ajkai megremegtek. Könnyel telt szemének fátyolos fénye szeretettel simogatta a kamaszt. Sokért nem adta volna, ha most, azonnal megbizonyosodhatik róla hogy fia agyában tíz körömmel megkapaszkodott a szavak értelme. — Vedd úgy, mintha apád tette volna ezt veled — mondta figyelmeztetően — és ne feledd el soha ... Na, most már indulhatunk, fiam. * A vonatfütty élesen hasított a levegőbe. Szürkésfekete füst lebegett a távírópóznák felett. A kerekek ütemesen csattogó zaját még sokáig az állomás felé hajtotta az enyhe, déli szél. Akoik megelőzték a naptárt •. • Jegyzetek az oroszlányi Boros KISZ-brigádról Még 1959 december végén hallottam róluk, az oroszlányi XVII-es akna hírneves frontbrigádjának bányászairól. Mikor a főmérnököt »vallattam«, nevetve jegyezte meg: »December 11-én teljesítettük az évi tervet, s január 1-ig még 17 400 tonna szenet adunk terven felül. De ez nem annyira érdekes, hiszen más bánya is megcsinálja, hanem tudja miről írhatna? A. 114-es front brigádjáról. Egy teljes évvel előzték meg a naptárt — már 1961-ben tartanak. "November 26-án éjjel ugyanis teljesítették a hároméves tervüket.« 110 423 csille szén két év alatt Ez csakugyan nagy újság. A három évre megszabott feladatot nem egészen két év alatt elvégezni, nem kis dolog. A 13 tagú frontbrigád ez idő alatt összesen 110 423 csille szenet termelt. Még kimondani is sok. Ha sorba kapcsolnál is a csilléket, a kis szénvonat Oroszlánytól Budapestig érne, meg vissza. Vajon milyen emberek lehetnek azok, akik e ritka teljesítményt véghez vitték? Ezt kutattam, mikor az új év első napján felkerestem őket. Mondhatom, nem valami rendkívüli emberek. Egyszerű bányászok, jókedvű fiatalok. A brigádvezető, Boros Miklós elvtárs, — éjjeles lévén — »már« pizsamában fogadott reggel 10 órakor, de a többiek még a szilveszteri »munkák« fáradalmait pihenték. Úgy kellett őket »kiimádkozni« az ágyból. Végül is csak a brigád fele gyűlt össze, mert néhányan hazautaztak a szüleikhez az ünnepekre, mások meg moziba, vagy bevásárolni mentek a családdal. „Vallatás” a fehér asztalnál A »vallatás« az Aranycsille vendéglő egyik fehér asztalánál kezdődött tokaji furmint társaságában. A brigádvezető, Boros Miklós, magas, vállas fiatalember, 1943 óta bányász. Valamikor Erdélyben dolgozott, 1947 óta lakik Oroszlányban. Mikor ide költözött — mondja — még csak a régi falu, meg néhány fabarak állt a mai modern, csaknem 25 000 lakosú bányászváros helyén. Úgy számította, hogy keres egy kis pénzt s aztán tovább áll, de annyira megszerette az új, a szeme láttára felnövő várost, hogy most már nem tudna tőle megválni. „Vazs” megye vezet . . . A többiek is ilyenek, nem oroszlányi őslakók. Ferenc József például — aki nevetve tiltakozik, hogy valami rokoni kapcsolat is fűzné az egykori Osztrák—Magyar Monarchia császárához — egyszerű, jókedélyű munkásgyerek. 1953-ig a villamosfelsővezeték építésénél dolgozott. Megszerette a bányát s maradt. Két év múlva szép lakást kapott, azóta be is rendezte. A brigád nyolc tagja Vas megyei. Karcsú, vékony legények s tréfálkozva mondják, azért ilyen szép «kövérek«, mert »Vazs megye, Vazsvár — ott terem a lekvár« — s ettől bíztak meg. Köcse Gyula két bátyjával együtt Petőmihályfalváról került a bányába. Zsombik József Szolnok megyéből, Simó Mihály meg Békés megyéből jött. De ma már éppen olyan oroszlányi őslakónak vallják magukat, mint aki itt is született. A brigád tagjai — életkorukat tekintve — nagyon fiatalok. A legidősebb Boros Miklós 43 éves múlt. A legfiatalabb, Pados János, még nincs 20 éves. A többiek évkora e között van. Ki 23, ki 24 éves. »Még KISZ-tagok vagyunk« tréfálkozik Ferenc József, bár a legtöbbje családos. Ez a brigád állítólag arról híres, hogy itt minden vájárának lánya születi. Borosnak, Ferencznek, Zsombiknak, Bános Gyulának s a többieknek is «csak« lányuk van. A brigád tagjai 1954 óta dolgoznak együtt. Összeszoktak, megbecsülik egymást s különösen most segítenek egymásnak, mert szeretnék elnyerni a Szocialista Munkabrigád címet. Teljesítményük után remélik is, hogy álmuk valóra válik. 1959-ben átlagosan 16 százalékos teljesítménnyel dolgoztak. De nemcsak a tervet teljesítették túl, hanem a szén minőségével sincsen baj. A megengedett meddőszázalék 1,3, de a brigád által termelt szénben csak 0,83 százalék a meddő. Az anyagiakkal elégedettek, hiszen 1959-ben 151 forrint volt az egy műszakra eső legkisebb kereset. Átlagosan 4500—5000 forintot keresnek havonta. Az igazolatlan mulasztás náluk ismeretlen, s az ellenforradalom óta nem is volt egyetlen brigádtag sem, aki mulasztott volna. Ezekkel a fiatalokkal többet kell törődni! Persze hiába mondják, hogy »óhajunk, sóhajunk, panaszunk nincsen, mert szegények vagyunk, de jól élünk«, azért akad néhány panasz. Itt van például Köcse Gyula, aki feleségével és másfél hónapos kislányával albérletben lakik. Már régen megígérték neki a lakást, még katonai szolgálata előtt, de azóta sem kapott, mások viszont lakáshoz jutottak. Simó Mihály legényszállón él, ő meg a kosztra panaszkodik. Bános Gyulának is megígérték a lakást, de azóta is várja. Testvére, Bános László, családjával szintén albérletben lakik, két család egy egyszobás lakásban. Jóformán nem is tudja kipihenni magát. Vagy itt van egy másik panasz, ami amolyan kollektív. Mikor befejezték a tervet, se egy dalt, se egy csokor virágot,, de még csak egy köszönő szót sem kaptak. Pedig jólesett volna a biztatás. Eredményeik alapján az ő brigádjuk az első az országban, de sem a rádió, sem a sajtó nem foglalkozott még velük. Még teljesítményüket sem közölték. Most úgy számítják, hogy ha elnyerik a Szocialista Munkabrigád címet, akkor talán jobban felfigyelnek rájuk. Mert dolgozni van kedvük, hiszen ők látják hasznát, de azért úgy gondolják, egy kis biztatás, egy kis megbecsülés nem ártana. Még nagyobb kedvvel, még nagyobb odaadással dolgoznának a bánya jó hírnevének növeléséért, az ország felvirágzásáért. S. Nagy Sándor Munkavédelmi rejrvény pályázatunk ötödik fordulójának nyertesei Az ötödik forduló helyes megfejtése: ABBESZ 484, 394, 264 §-ok. A kitűzött határidőig 104 helyes megfejtés érkezett be. Nyertesek: I. díj: 400,— Ft. Fehér József, Bükkösd, Dózsa u. 50. II. díj: 250,— Ft. Nagy F. Lajos, Petőfibánya, Bányamentő állomás, III. díj: 100,— Ft. Lehnert Zoltán, Budaörs, Szabadság u. 134. IV. díj: (50—50 Ft.) Szabó Ernő, Salgóbánya, Salgótarján, Czipri József, Vegyesüzem, Tatabánya, IV., Virág u. 5. Ozsvald Gizella, Somoskő, Kossuth u. 9. Bakonyi András, Nagybátony, Fatelep és Schmidt Gyula, Komló, Petőfi tér 2. A nyereményeket postán küldjük el. Újabb lakások Tatabányáin 38 és Oroszlányban 24 lakást adott át az év végén a Komárom megyei Építőipari Vállalat.