Bányamunkás, 1961 (48. évfolyam, 1-12. szám)

Emlékezzünk "1­0 évvel ezelőtt, 1946 január elsejével nehéz ■*­** politikai harcok következményeképpen a magyar szénbányák állami kezelésbe kerül­tek. A múlt örökségéből csak egyet mondha­tunk nagyon értékesnek: a bányaipar fizikai és szellemi dolgozóit. Azokat, akik halálfélel­met, fáradságot megvetve munkálkodtak, hogy csaknem a semmiből olyat teremtsenek, hozzanak létre, amelyet a történelem valaha is feljegyezhetett. A tőkés rablógazdálkodás során kimerült, a berobbantott és vízzel elárasztott, a legszük­ségesebb felszerelésekben nagy ir­ányákkal küzdő bányászatból kellett a szocializmus épí­téséhez szükséges bányászatot létrehozni. Hogy bányászaink mennyire tettek eleget en­nek, azt talán legjobban az mutatja, hogy 1948. január elsején a napi termelés alig volt töb­b 1200 vagonnál a mai 9000 vagonnal szemben. 15 év nem nagy idő, de viszont azok az ered­mények, amelyek a 15 év meg­tt vannak, csak olyan rendszerben születhet­ek meg, mint a miénk és csak olyan emberekkel valósulhat­tak meg, mint a mi bányászaink. S most, amikor visszanézünk az elmúlt 15 évre, akko­r jó ha előre, a jövőbe is tekintünk. Az évfordulón második ötéves tervünk első esztendejébe lépünk, amelynek feladatai fel­­emelőek és egyben komoly feladatok elé is ál­lítja bányászainkat. Bízva állhatatossságuk­­ban, a szocializmus építésébe vetett hitünkben, a nehézségeket nem ismerő elhatározásuk­ban, meg vagyunk győződve arról, hogy mint 15 évvel ezelőtt, úgy a jövőben is megoldják feladataikat, amellyel lényegében a szocializ­mus felépítéséhez a dolgozók nagy ügyéhez járulnak hozzá. A szakmányok felülvizsgálatának tapasztalatairól írta: KOMÁR ANDRÁS titkár A BÁNYAMUNKÁS leg­utóbbi számában foglalkoz­tunk a technológiai utasítások és sza­kmányo­k felülvizsgála­ta feladataival. Azóta egy h­ó­­nap telt el. A gazdasági szer­vek a szakszervezeti bizottsá­gokkal együttesen a pártszer­vezetek útmutatásával kidol­gozták, az intézkedések tervét, arról széles körben — taggyű­léseken, üzemi tanácsüléseken — tájékoztatták az üzemek dolgozóit. A feladat gyakorla­ti végrehajtásának megterem­tették személyi feltételeit, fia­tal mérnököket, technikuso­kat, nagy tapasztalattal bíró szakmunkásokat bíztak meg a felmérések elvégzésével. A megfelelő politikai és szerve­zeti előkészítés után megkez­dődött a feladat konkrét vég­rehajtása. Mit mutatnak a ta­pasztalatok? A teljesítmények növelése érdekében javítani kell az üzem- és munkaszervezést. Mint az idevonatkozó határo­zatok is hangsúlyozzák, a te­­endő a technológiák, az alkal­mazója, üzemi- és munkaszer­vezési módszerek felülvizs­gálata és fogyatékosságainak megszüntetése. Olyan­ felté­telek létrehozása, amelyek magasabb teljesítmények el­érésére és az átlagbérek tel­jesítésére teremtenek lehető­séget. KEVÉS KIVÉTELLEL a gazdasági és szakszervezeti szerveink ennek jegyében fog­tak hozzá a munkához. Mint a tapasztalatok is mutatják, a technológiák és szakmányok felülvizsgálata helyénvaló és időszerű volt. A legtöbb terü­leten a technológiai utasítá­sok hiányosak, nem tükrözik a munkakörülményekben­­ és módszerekben az utóbbi évek gyors fejlődését. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása, a technológiai utasítások rendbehozása, a műszaki osz­­tályok feladata, megfigyelé­seink szerint ez részükről a tervekben előírtak jegyében folyik. Szükséges azonban, hogy a bányarendészet kerü­leti felügyelőségei a lehető legrövidebb idő alatt adjanak azokhoz jóváhagyást, illetve e tevékenységüket meggyorsít­sák, hogy mielőbb elérjük, az időmegfigyelések mindenütt a jóváhagyott technológia alapján folyjanak. A már folyó időméréséül — melyek egyes üzemekben eléggé előrehaladottak — azt mutatják, hogy az előforduló veszteségidők nagyobb hánya­da az üzemszervezés hiányos­ságaiból fakad. Ennek a konk­rét számszerű igazolásától el­tekintünk, hiszen még sok fel­adat áll előttünk, hogy a vég­ső következtetéseket levon­hassuk. Tanulság céljából a borsodi tapasztalatokat kíván­juk megemlíteni, ahol a vesz­­teségidők kb. 13—14 százaléka származik az anyag és szer­szám­ellátottság hiányosságai­ból, a lőmesterre várás, a sok géphibásodás és egyéb okok­ból. Ugyanakkor 5—6 száza­lékra tehető az a veszteség­­idő, amely a munka- és tech­nológiai fegyelem megsértésé­ből fakad. Hasonló tapasztala­tok vannak a komlói tröszt területén. Különösen nagy a feladat a korszerűen gépesí­tett munkahelyeken, a­mi át­­tekintőbb irányítással, a telje­sítmények emelésének még nagyobb lehetőségei vannak. A FELADAT tehát, hogy a megfelelően elvégzett és leel­lenőrzött időméréseket köve­tően valamennyi területen ki­elemezzük a veszteségidők o­k­ait és meginduljon az a műszaki tevékenység, amely az üzem- és a munkaszervezés fejlesztésével konkrét intézke­déseik megtételével biztosítja a hibák felszámolását. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert csak ezen az úton lehet megalapozni annak feltételeit, hogy az új követelmények tel­jesítve legyenek és az érin­tett munkaterületeiken a dol­gozók elérjék a tervezett ke­reseti szintet. Vannak olyan felfogások, hogy bizonyos át­meneti keresetcsökkenés meg­gondolásra fogja késztetni az érintett dolgozókat. Ez ellen­­­tétes az idevonatkozó határo­zatokkal. Nem volna helyes és nem volna megfelelő ered­mény, ha éppen az előzőekben vázolt fogyatékosságokat tel­jes mértékben a dolgozóikra hárítanánk. Másutt általános szakmányrendezésről beszél­nek, holott tudvalevő, hogy a munkavégzés körülményei és feltételei nem mindenütt vál­toztak. Ezt a komlói megfigye­lések is tanúsítják, melyek szerint vannak olyan munka­­területek, ahol a teljesítmény­követelmények reálisak, vál­toztatásra nem szorulnak. Mindebből következik, hogy szakszervezeti szerveinknek egyik legalapvetőbb feladata, elősegíteni, hogy mindenütt helyesen értelmezzék a tenni­valókat, és a dolgozók széles­körű bevonásával, javaslataik megvalósításával emeljék ma­gasabb színvonalra a műszaki tevékenységet. Egyben meg­felelő konkrétsággal tárják fel a dolgozók előtt azokat a hi­bákat, amelyek részükről a munkaidő kihasználásában, a technológiai fegyelem betartá­sában jelentkeznek. A DOLGOZÓK nagy több­sége a szakmányok felülvizs­gálatával egyetért. Kinyilat­koztatják, hogy a gépesítés, a műszaki fejlesztés nem mehet anélkül, hogy az ezáltal élve­zett előny a munka termelé­kenységében ne jelentkezzék. Ez viszont azt is mutatja, hogy az üzemi szerveknek na­gyobb bizalommal kell len­niük a dolgozókkal szemben, azok véleményére és javasla­tára apellálni kell. Csak ez esetben lehet a feladatok vég­rehajtása eredményes. Vannak műszakiak — különösen kö­zépkáderek —, de fizikai dol­gozók is, akik a kérdést nem így látják, s olyan álláspontra helyezkednek, majd meglát­juk, mire vezet a szakmányok felülvizsgálata. Ezért nem ítél­hetők el, de mindenesetre jobb volna, ha ezek a dolgozók is, aktív segítői volnának a tennivalók végrehajtásának. Ez és számos körülmény arra mutat, hogy szakszervezeti bi­zottságainknak napról napra tanulmányozniuk kell a dol­gozók problémáit, a munkák állását, és minden esetben reagálniuk kell azokra. Nem lehetünk megelégedettek csak azzal, hogy a dolgozókat a munkálatok beindítása során tájékoztattuk. Biztosítani kell azok aktív közreműködését a továbbiakban is,­ a magasabb teljesítmények elérése felté­teleinek megteremtésében is. A munkavédelmi rejt­vény pályázat IX. fordulójának nyertesei A IX. forduló helyes megfej­tése: ÁRBESZ 131, 252, 631 pa­ragrafusok. A kitűzött határ­időig 113 rejtvény érkezett. A nyertesek: I. díj, 400 fo­rint : Nagy János, Rózsaszent­­márton, Deák Ferenc út 81. II. díj, 250 forint: Bencsik Imre, Vizslás,­ Kossuth Lajos út 81. III.­­díj, 100 forint: Bódis Zol­tán, Komló, Kenderföld, Ság­vári szálló. IV. díj, 50—50 fo­rint. Sass József, Oroszlány, Fürst Sándor u. 35. Tóth La­jos, Petőfibánya, Vöröshadse­reg u. 1. Nagy László, Vesz­prém, Tolbuchin u. 2. Lukács István, Ajka 3. Vájáriskola. Oravecz József, Gyöngyös, Kossuth Lajos u. 19. A nyereményeket postán küldjük el. 1960. december 16—17—18-án tartotta meg Szófiában (Bul­gária) a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi szövetsége Adminisztratív bi­zottsági ülését. Az ülésen részt vettek Afrika (Ghana, Guinea) Chile, Csehszlovákia, India, Olaszország, Bulgária, Szovjet­unió, Német Demokratikus Köztársaság, Franciaország, Kína, Lengyelország, Luxem­burg és Magyarország képvi­selői. Az ülés napirendjén: a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszerve­zete Nemzetközi Szövetségének feladatai, a tőkés országokban folyó szénválság következmé­nyeinek elhárítása,­­a rövidí­tett munkaidőnek bérveszte­ség nélküli csökkentése, vala­mint a gyarmati és függő or­szágok bányászainak támoga­tását célzó akcióegység fejlesz­tése szerepelt. Duguet főtitkár által elhang­zott beszámoló feletti vita lé­nyegében jóváhagyta a tago­zat munkáját és azokat a fel­adatokat, amelyekkel a napi­rendi pontban szerepelt kér­déseket kell megoldani. Jóvá­hagyta azért is, mert a mun­kát helyesen a Katowicében megtartott III. Világkonferen­cia útmutatásai és határozatai alapján végezte. Az ennek alapján végzett munka fénye­sen igazolta az akkor tett megállapítások helyességét. Már amikor határozatban is ki­mondta, hogy a bányászoknak ahhoz, hogy sikereket tudja­nak elérni a tőkések elleni harcot széles akcióegységgé fejlesztve szakadatlan vívni kell annak a jelszónak az alapján: a válság terheit ne a bányászok, hanem az azért felelősek, a tőkések viseljék. A hozzászólásokban, de ma­gában a beszámolóban is megállapítást nyert az a tény, hogy az akcióegység erősödik és sikeres harcot folytatnak a tőkés országok bányászai ér­dekeik megvédéséért. E har­cok következtében szakszerve­zetekre való tekintet nélkül egységesek a dolgozók. Annak ellenére, hogy a szénválság tovább tart — Belgiumban, Franciaországban, Nyugat-Né­metországban, Angliában — sikerült kitolni a tervezett bá­nyák bezárásának határidejét, és a válság terheinek egy ré­szét a tőkésekre hárítani. Ez annál is inkább eredmény, mert a válság következtében nem csupán óriási készletek halmozódtak fel, hanem az makacsul állandósult. A szén és acélközösség országaiban közel 31 millió tonna szén halmozódott fel. Angliában 35 millió, az Egyesült Álla­mokban pedig 67 millió ton­na. Bár vannak eredmények a harcokban, ennek ellenére az elbocsátások tartanak, fennáll a csökkentett munkahét, amelynek következtében 1960 első negyedévében a kiesett műszakok száma Nyugat-Né­metországiban 300 000, Bel­giumban 900 000 és Francia­­országban 400 000 volt. Az Egyesült Államokban a bítu-­ menes szénbányák 1958-ban túl napon voltak csak üzem­ben. Ezek a számadatok tökélete­sen elegendők a válság idült voltának bizonyítására. A vál­ság oly súlyos és olyan hosszú ideig tartó, hogy most már senki sem tagadhatja. Minden­ki elismeri létezését, de nem mindenki ismeri el igazi okait, amelyek a tőkés termelési vi­szonyokban keresendők. Egye­seik azt állítják, hogy azért van szénválság, mert új ener­giaforrások jöttek számításba (olaj, gáz, atom, vízierőmű stb) és kitágultak a szénipar fel­­használásának új lehetőségei. Mindez figyelemre méltó. Mégis ez a kérdés csak má­sodrendű lehet, mert elleplezi az alapvető problémát. Hiszen, hogy a válságok megszűnje­nek, ahhoz a tőkés társadal­mat kell megszüntetni. A Szovjetunióban és a szocialis­ta országokban is növekszik más energiahordozók nagy je­lentősége, ennnek ellenére a szénbányászat évről évre fej­lődik. Mások úgy vetik fel, hogy a világon sok az energia és ez is befolyásolja a szén termelé­sét. E vélemény nevetségessé­gével foglalkozni sem érde­mes. Még a fejlett tőkés or­szágok bányaközpontjainak a szívében is borzalmas a szén és világosság hiány. Nem be­szélve a gyarmatokról. Milyen sok faluból hiányzik a villa­mosáram. Franciaországban, Belgiumban, Angliában, Ja­pánban, Olaszországban és másutt is mennyi a fűtetlen iskolák és kórházak száma bár »civilizált országok«. Állításaik viszont azonnal dugába dőlnek, ahogy felsora­koztatják érveik ellen a Szov­jetunió, Kína és a többi szo­cializmust építő ország ered­ményeit. Ezért a tőkés országok bá­nyászainak a munkásosztály politikája alapján kell síkra szállni minden jóslás ellen és keményen követelni élet- és munkakörülményeik javítását. Mindezekre megfelelő hatá­rozatokat hozott a bizottsági ülés amelyre lapunk követke­ző számában visszatérünk. Fejlő ttő akcióegység Ülésezett az SZVSZ Bányász tagozata írta: BLAHA BÉLA főtitkár Sártengerben is helytálltak a rudabányai vasércbányászok Az esős időjárás napjaiban megfeszített erővel dolgoztak a rudabányai vasércbányá­­szok, hogy az érc­termelés na­gyobb részét adó külszíni fej­téseken se szüneteljen a munka. Erre a vidékre az el­múlt hónapokban több mint 800 milliméter csapadék hul­lott. Az állandó esőzések any­­nyira feláztatták a talajt, hogy a bányászok sokszor térdig érő latyakban dolgoztak. A sárten­ger szinte lehetetlenné tette a ne­héz gépek mozgatását. Ezért körülbelül 75 ezer köbméter föld elszállítása maradt el. Az ekszavatorok tengelyéig érő kár azonban mégsem győzte le a bányászokat. Kezdetben a szállító utakat dolomit tör­melékkel töltötték fel, hogy a dömperek közlekedhessenek. Ha ez sem használt, akkor a dó­­zerekkel tolták le a sűrű, vas­tag latyakot az utakról. A külszíni nehézségek le­győzésével sikerült elérni, hogy terven felül termeltek, sőt novemberben több, mint 10 forinttal olcsóbban termelték az érc tonnáját, mint ahogy tervük előírta. Ez az eredmény annak köszönhető, hogy keve­sebb dinamittal többet robb­an­tatnak és a munka több, mint 50 százalékát már géppel vég­zik. A külszíni fejteljesítmény például műszakonként 8 ton­náról 15 tonnára emelkedett. Új szovjet fejtési módszert ho­nosítottak meg a mélyműve­lésben is. Vilmos­bányán ok­tóberben kezdték meg az úgy­nevezett »­hosszú« lyukfúráso­kat. Ezzel jelentősen csökken­tették az előkészítési munkát és a lyukak összerobbantása után nagy mennyiségű vasér­cet nyertek. Munkájukat új szovjet rakodógépek és egyéb munkaeszközök könnyítik meg. A bánya műszaki vezetői már elkészítették a jövő évi intézkedési terveket. A ruda­­bányaiaknak 1961-ben 20 szá­zalékkal több vasércet kell ad­ni, mint a múlt évben. A több­lettermelést azonos létszám­mal, a termelékenység emelé­sével kívánják elérni. Elhatá­rozták, hogy az egyik legnehe­zebb munkát az omlasztásos fejtést gépesítik, két új eszka­­vátort, 100 csillét és 5 dömpert állítanak üzembe. Bizonyos, hogy a megtett intézkedések, a megfontolt tervek nyomán, a rudabányai vasércbányászok teljesítik kötelezettségüket. Az új év első napján A zalai olajmezők olajbányá­szai 30 ezer tonnával termeltek többet kőolajból január 1-ig a tervezettnél. Az ola­jmezőkön Szilveszter éjszakáján, az­­új esztendő első napján sem volt pihenő. 5 éves tervünk első napján, az új esztendő első mű­szakjáról egyetlen munkahely­ről sem hiányzott senki. Mun­kások és mérnökök egyaránt pontosan megjelentek. Nagy szorgalommal és felelősségtu­dattal kezdtek munkájukhoz. Nem véletlenül, hiszen a nagy­lengyel­ olajbányászoknak az idén több, mint 180 ezer tonna olajjal kell többet adniuk a múlt évinél. Jelen volt a brigád minden tagja Ezt olvashatjuk 1960 április óta hónapról hónapra a Nagy­­lengyeli Kőolajtermelő Válla­lat Központi Műhelyében dol­gozó Baka Imre szocialista brigád címért harcoló kollek­tíva naplójában. Sok vita hangzott el a műhelyben a szocialista brigádok létrejötté­ről. Arról, hogyan fogjanak hozzá, mit tegyenek? A vita során megértették a lényeget: szocialista emberekké nevelni saját magukat és ebben a bri­gád kollektívájára, egymásra támaszkodni. Azt is megértet­ték, hogy egymást nevelni csakis a munka során lehet. Ezért­­ olyan felajánlásokat dolgoztak ki, amelyeket érté­kelni lehet. A brigádnaplóban ilyen ígéretekkel találkozha­tunk: »Az általunk végzett munka minősége kifogástalan lesz, a brigád minden tagja rendszeresen képezi magát«, »Baráti és elvtársi segítséget nyújtunk egymásnak úgy a munkában, mint az életben«.. A brigádnaplót mindenki vezeti. Kicsit furcsán hangzik, de így van. Mindenki felelős a vállalás egy-egy pontjának végrehajtásáért. Például a képzettség emelését egy bri­gád-tag ellenőrzi, figyelemmel kíséri a politikai oktatásra já­rók megjelenését és fejlődé­sét, egy másik brigád-tag az állami oktatás, egy a termelési feladatok megoldására tett vállalások teljesítését ellenőr­zi. Egyéb bejegyzéseket is talá­lunk a naplóban. A brigád első feladata a munkafegye­lem megjavítása volt. Ponto­san dolgozzuk ki a munkaidőt — szólt a vállalás. — Azelőtt ugyanis előfordult, hogy egye­sek későn érkeztek, nem tar­tották be az ebédidőt. Ma már ilyen probléma ritkán fordul elő. Egy időben gondott oko­zott az is, hogy az üzemi érte­kezleteken sokan nem vettek részt. A brigád­tagok elhatá­rozták, hogy rendszeresen va­lamennyien részt vesznek az üzem rendezvényein. A bri­gádnaplóba írottak arról ta­núskodnak, hogy e vállalásai­kat betartják. Az elvtársi se­gítségnyújtás szép példájával is találkoztunk. Ezt olvastuk a naplóban: Peti József bri­gádtag megbetegedett, a bri­gád nevében Hermann Ferenc látogatta meg. Hogy a brigád­­tagok kül- és belpolitikai kér­désekről tájékozottak legye­­nek, minden héten egyszer rö­vid sajtótájékoztatót tartanak. A belpolitikai eseményekkel összefüggésben vállalták, hogy a környékbeli termelőszövet­kezetben a nagy munkák, az aratás idején 50 óra társadal­mi munkát végeznek. Gombos József a környéki Tsz-ben egymaga 20 órát dolgozott. A brigád arra is gondot fordít, hogy tanuljanak a brigádhoz beosztott tanulók. Figyelem­mel kísérik milyen az átlagos tanulmányi eredmény. Ilyen és ehhez hasonló be­jegyzéseket találhat, tapaszta­latokat szerezhet az, aki el­olvassa a Balka brigád napló­ját. T-­s* Gépesítették a szénfelrakást és szállítást a tatabányai Xl-es aknán

Next