Bányamunkás, 1962 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Világ proletárjait egyesüljetek!a bÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, SZÁMÁRA: 50 FILLÉR 1962. JANUÁR HÓ Nagy feladatok várnak az olajbányászokra Az új esztendőben 12 százalékkal több olajat, 81 százalékkal több földgázt kap népgazdaságunk Az olajbányászokra a tervek szerint jelentős feladatok várnak az elkövetkező években. E témával kapcsolatosan intéztünk több kérdést Bencze Lászlóhoz, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató helyetteséhez. — Hogyan teljesítette az olajipar 1961. évi tervét és egyéb mutatóit? — A magyar kőolaj- és földgázbányászatnak 1961-ben a II. ötéves terv első évében jelentős feladatokat kellett teljesítenie. — E feladatok csak egy része függött össze az éves terv teljesítésével, a többi — ellentétben a múlttal — a következő évek célkitűzéseire vonatkozott. Ennek lehetőségét az olajbányászok előző években végzett jó munkája teremtette meg, melynek nyomán jelentős földgázkészletek felfedezésére és a kőolajkészletek növekedésére került sor. Az országgyűlés 1961. őszén jóváhagyta a II. ötéves tervjavaslatot, amely szerint a kőolajtermelést 1965-re 2,2 millió tonnára, a földgáz teljes termelését 1,8 milliárd köbméterre kell növelni. Ennek keretén belül 1961-ben 1,4 millió tonna kőolajat és értékesítésre 105 millió köbméter földgázt kellett a kőolajbányászatnak a felszínre hozni. Efeladatot kőolajra közel 4 százalékkal, földgázra 10 százalékkal teljesítették túl kőolajbányászaink. A földgáztermelési tervek felfutása elé különösen a fogyasztási vonal felfejlesztésének nehézségei támasztanak akadályt. Az iparág e része még az előkészítés időszakát éli. A tervek túlteljesítésében élen jártak a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat, a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat, a Budafai Kőolajtermelő Vállalat. A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat, annak ellenére, hogy tervtúlteljesítésben nem ért el olyan eredményt, mint az előbbi vállalatok, mégis fejlődése jelentős, miután kőolajtermelése 50 százalékkal emelkedett 1960-hoz viszonyítva.■ Mélyfúrási üzemeink, amelyek jelentősen hozzájárultak az év sikeres befejezéséhez, összesen 421 ezer métert fúrtak, a tervnél mintegy 4 százalékkal többet. Ugyanakkor az egy fúróberendezésre eső fúrási teljesítmény változatlanul magas szinten mozgott 13 800 méter (berendezés) évvel. A kőolaj és a földgáz mellett a többi termékben: propán-butánban, gazolinban, továbbá földgázkoromban is túlteljesítéssel zárult az év, éspedig könnnyít termékben (Propán-bután + stabil gazolin) 1,5 százalékos, földgázkoromban pedig 22 százalékos volt a túlteljesítés. A termelési értékterv túlteljesítését teljes egészében a termelékenység növekedés biztosította. A létszám- és bérgazdálkodás tervszerű volt és semmilyen irányban túllépés nem fordult elő. Az év leggyengébb pontja a műszaki tervezés, a kiviteli tervdokumentáció készítése volt. Ennek fő oka, hogy a közelmúltban életre hozott kőolajbányászati tervező részleg felfejlesztése lassú ütemben folyt és kapacitását teljesen lekötötte a gázfővezeték hálózat tervezése. — Milyen feladatok végrehajtása vár az olajbányászokra az új esztendőben? — Az új esztendő a kőolajbányászokra változatlanul fontos feladatokat ró, éspedig az 1961. évi tervhez viszonyítva több mint 14 százalékkal több olajat és 81 százalékkal több értékesített földgázt kell adjanak. Ezen belül fel kell fejleszteniük az Alföld kőolajtermelését több mint 50 százalékkal és ezzel a kőolajbányászat fontos bázisává tenni. Folytatniuk kell továbbá, mégpedig intenzíven és extenzíven az olajkutatást több új területen. ÉK Magyarországon, az Alföld déli részén és Dél-Dunántúlon. Meg kell építeniük a földgáz fővezetékrendszer északi szárnyának nagy részét, Hajdúszoboszlótól kiindulva Ózdig és ezen a szárnyon már gázt kell szolgáltatniuk. Ennek teljesítése a Kőolajvezeték Vállalat dolgozóira vár. — Folytatniuk kell a IX. ötéves terv egyik legjelentősebb beruházásával a felfedezett földgázkincs termelésbe állítását és hasznosítását. — El kell végezni azokat a kísérleteket, amelyek a régi dél-zalai, valamint a különböző egyéb területeken előforduló olajtelepekből több olaj kinyerését teszik lehetővé, mint: a szénsavas vízzel, propán-butánnak stb-vel történő olajkiszorítás. Milyen új módszereket kívánnak megvalósítani a gazdaságosság növeléséért, az önköltség továbbcsökkentéséért? — Az utóbbi módszerek a gazdaságosság növekedésére is törekszenek, a több olajon keresztül. Ezeken kívül azonban a rétegek különböző módszerekkel történő kezelése, mint: a hidraulikus rétegrepesztés, a különböző vegyszeres kezelések, továbbá a fejlettebb, egyszerűbb, de mégis hatékonyabb olajkiemelés például: új segédgázmódszerekkel, vagy új mélyszivattyúzó berendezés-típusokkal igyekeznek a termelékenységet növelni, az önköltséget csökkenteni, a munkát egyszerűbbé, ellenőrzöttebbé tenni. Az olajipar automatizálása, műszerezettsége az utóbbi években, az elmúlt esztendőben pedig különösen sokat fejlődött. Ezen a területen milyen további eredmények várhatók? — Az olajbányászat az utóbbi időben valóban sokat tett az automatizálás előbbrevitele érdekében és említésre méltó eredményeket ért el. Ezek az eredmények természetesen ma még csak kis mértékben fejezhetők ki számszerűen forintban, vagy több termelésben, de senki előtt sem lehet kétséges, hogy ez a fejlődés útja. Ez lehetővé fogja tenni azt, hogy még a II. ötéves terv folyamán ez az iparág olyan fejlettségi fokot érjen el, hogy minden jelentős termeléstechnológiai folyamatot többnyire saját szerkesztésű és gyártmányú műszerrel automatizálhasson. Ebben a munkában az iparág majdnem minden vállalata kivette a részét. A legszélesebb körű ilyen természetű munkát a Budafai Kőolajtermelő Vállalat a Budapesti Kőolajipari Gépgyár műszerész részlegének bekapcsolásával végezte. Feltétlenül említésre méltó a kőolajipari gépgyártás fejlődése, amely egyben a kőolaj- és földgázbányászat fejlesztésének legfontosabb gépgyártási bázisát jelenti. E téren jelentős eredmény a különböző típusú és volumenű fúrási, művelési és feldolgozási berendezéseken kívül a nagy sugársebességű görgősfúrók gyártásának a megoldása, amely máris jelentős deviza megtakarítást eredményez. A továbbfejlesztés a teljes görgősfúró szükséglet hazai ellátásához kell és fog vezetni. Jelentős lesz a korszerű tolózárgyártás megszervezése is. — Szeretnénk, ha szólna az olajipar távlatairól a második ötéves tervben? — Az egész kőolajipar a II. ötéves terv folyamán megy keresztül eddigi legnagyobb fejlődésén. Erre legjobban talán egynéhány szám fog rávilágítani. Öt év alatt a lefúrandó méterek száma közel annyi lesz, mint az ipar 25 éves múltja alatt. A kőolajtermelés 2,2 millió tonnája már 35 százalékkal felülmúlja az ország eddig elért legnagyobb évi termelését. A földgáz 1,8 milliárd köbmétere pedig tizenötszörösére emeli az 1960. évi földgáz árutermelést. Jellemzésül meg kell említeni, hogy a földgázipar fejlesztésének II. ötéves terve folyamán Hajdúszoboszló lesz a gázipar egyik legnagyobb, legmodernebb és viszonylag a legkisebb létszámmal rendelkező bázisa. Termelésének értéke a nagylengyelivel vetekszik, ugyanakkor az összes dolgozók létszáma nem lesz több a nagylengyeli létszám 20 százalékánál. Ebben az időszakban, 1964-ben fog megépülni az a fővezeték is, amely Budapestet fogja alföldi gázzal ellátni. Úgy gondolom, a röviden elmondottak világosan mutatják, hogy az olajosok jövő feladatai ezúttal sem kisebbek és bizony jól meg kell fogniuk a dolgok végét ahhoz, hogy a termeléssel párhuzamosan jó hírnevüket is öregbítsék. Ebben azt hiszem teljes mértékben bízhatunk, mert az olajbányászok sem akarnak a föld alatt dolgozó bányásztestvéreik mögött maradni — mondotta végesetül Bencze László. Új gyógyfürdő 8 millió forintos költséggel gyógyfürdő épül Hévízen a bányászok részére, naponta 500 beutalt kap majd gyógyteráphiai kezelést Diákok a termelési értekezleten A bázakerettyei általános iskola pedagógusai életre való ötleteket valósítanak meg, hogy a diákok mennél közelebb kerüljenek a dolgos hétköznapokhoz. A gyakorlati foglalkozás keretében üzemi kirándulásokat szerveznek, amikoris egy-egy olajipari szakember tart előadást a diákoknak az olajtermelésről, egy-egy olajkút munkájáról. A Vlll.-os diákok rendszeresen részt vesznek a vállalat termelési tanácskozásain és az ott elhangzottakról dolgozatot írnak. Varga Mártáéban a következőket olvastuk: »Édesapám elbeszéléseiből tudom, hogy amíg a bázakerettyei olajmező is az amerikaiaké volt, a munkásoknak semmibe sem volt beleszólásuk. Nekik dolgozniuk kellett. Most mennyire más. A műszerekkel dolgozó mérnökök mellett az olajos ruhájú munkások is felszólalnak a termelési értekezleten és elmondják, hogyan lehetne jobban dolgozi, többet termelni.« Csendes Olga arról ír dolgozatában, hogy »A termelési tanácskozásokon felajánlást tettek a munkásokkal együtt a mérnökök is. Ez jó, mert ha több olajat termelnek, több lesz majd a nyereségrészesedés is. Lukács István, bár még csak 14 éves, de már elhatározta: ő is olajbányász lesz. A termelési tanácskozáson hallottak közül azt írja le, milyen szociális juttatásokban részesülnek az olajmunkások, milyen munkavédelmi intézkedéseket valósítanak meg az üzemekben. »Vállalatunk sok százezer forintot költ lakótelepünk gondozására, azért, hogy minden család lakásában legyen víz, gáz, meg villany, és hogy mi tanulhassunk.« A bázakerettyei általános iskolás diákok így ismerkednek meg az élettel, a munka problémáival, így kerül közelebb az élet az iskolához. (MTI.) Sikerekben gazdag új esztendőt , 1 esztendőbe léptünk. S ha lapunk későbbi megjelenése miatt csak most kívánunk boldog új évet, jó egészséget és jó erőt a bányaipar minden dolgozójának, szakszervezetünk minden tagjának, feleségeknek, gyermekeknek egyaránt az 1962-es évre ezért elnézést sem kell kérnünk — hiszen a jó kívánságoknak mindig örülünk, ha azok szívből jönnek. Sikereikben gazdag óévet búcsúztatunk. Az 1961-es évről sok jót mondhatunk el, hiszen nemes és szép feladataink megoldásával számos reményünk, egyéni elképzelésünk vált valóra, teljesedett be. Jelentősen hozzájárult a sikerekhez az a tudat, hogy jó munkával a legnehezebb akadály is legyűrhető akár az országon belül, akár azon kívül, a nemzetközi porondon jelentkezik. Ez mozdította elő azt is, hogy népünk 1961-ben jobban és ami a legfőbb, békében élhetett. 1961-ben azok a legfőbb célkitűzések — amiket pártunk és a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány a bányászat elé állított — teljesültek. Az az alkotó kedv, amely bányászainkban megmutatkozott, várakozáson felüli eredményt biztosított, így a többi között — ami a legfontosabb — az egy műszakra, egy főre eső 1050 kilogrammos betervezett összüzemi teljesítményt, 1067 kilogrammra, az önköltséget a tervezett alatt teljesítettük. Örvendetes, a műszaki fejlesztés keretében betervezett számokon felül minden területen jobb eredmények születtek. Hasonlóan olajbányászaink is a tudomány művelőivel, a lelkes műszaki irányító gárdával válvetve az olaj termelésében 4,1 százalékkal, a fúrásnál pedig 5,2 száza■lékkal teljesítették túl a tervet. Különösen kiemelkedő sikerek születtek a Barátság kőolajvezeték építésénél. Az olajkutak automatizálása mindinkább gyakorlattá lesz. , Érc- és ásványbányászatunk dolgozói is mindenben eleget tettek népgazdaságunk kívánalmainak, és lelkes munkával növelték a föld méhének kiaknázásával hazánk ásványi anyagait. Bányagépgyáraink is egyre inkább ellátták bányáinkat a legfontosabb berendezésekkel, és sokat tettek a felújítás területén is. Köszönet illeti a Mélyfúró Vállalat dolgozóit, akik az idő viszontagságai■ val dacolva, minden tekintetben jó munkát végeztek. S s végül köszönetet kell mondani az építő munkásoknak, akik új lakásokkal, munkásszállókkal, éttermekkel és fürdőkkel gazdagították bányavidékeinket. Nem kétséges, hogy mindezekben az eredményekben sok gond és nem kis fáradtság rejtőzik. Bizonyos, nem leszünk ünneprontók, ha megmondjuk, néhány hiba is akadt munkánkban. Azt is hozzátesszük, hogy ez azonban az összképet nem rontja, s így elért eredményeire támasz-skodva az 1962-es évre már sok tekintetben magasabb célokat lehetett meghatározni, többek között: a termelékenység, a minőség emelésénél, az önköltség csökkentésénél, az anyaggal való takarékosságnál, és azokon a területeken, ahol a népgazdaságnak a tervben lefektetteken túl szüksége vá. Ezek végrehajtása nehéz feladat, nem akármilyen munkát követel. Sokakban felvetődik: honnan e »mersz«, az évrvről-évre nagyobb követelmények állítására az ipar dolgozói elé. Nem máshonnan, mint a dolgozóinktól! Ismerve , a bányaipar fizikai, műszaki gárdáját, a párt- és szakszervezeti aktivistákat, vezetőket, nem is tudnánk belenyugodni, hogy évről-évre ne menjünk előre. Bányászaink forradalmi hagyományai egy percig sem engednék meg, hogy ne a nagyobb célokért, a szocializmus alapjainak lerakásáért, a fejlett szocialista társadalom építésének széles távlataiért, a magasabb csúcsok eléréséért küzdjünk. Az, mindenki előtt világos, ha előbbre akarunk menni, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy a hegynek csak a lejtőjéig jutunk el, és nem a csúcsáig. A mi nagyszerű távlatainkért néha neki kell rugaszkodni a meredeknek is. E forradalmiságon kívül, amely meg van dolgozóink- ban, mégis mi adja az alapot és erőt, a nagyobb csúcsok eléréséhez? Egy szóval is kifejezhető: pártunk." Másként: A Magyar Szocialista Munkáspárt időt álló politikája, ami egybeesik dolgozó népünk érdekeivel, és amelyet minden dolgozó magáénak vall. Pártunk gazdaságpolitikájában az elv, egyben gyakorlat is; ahogy gyarapszik az ország, úgy gyarapszik az egyén is. Ha többet, jobbat és olcsóbban termelünk, vele párhuzamosan szépülnek az otthonok, bővül a kultúra, szebben és jobban öltözködnek az emberek. E politika alapján szűnnek meg azok a hibák, amelyek még a napi gondjainkat okozzák! E politika alapján választotta parasztságunk a szocialista utat, s forrott össze népünk nagy nemzeti egységbe, a szocializmus, a béke, a jólét és hazánk felvirágoztatására. E politika alapján lesz hazánk gazdag ország, népünk bőséges ellátásának országa. Második ötéves tervünk is már ezt célozza. Mi is együtt akarunk haladni az SZKP XXII. Kongresszusa programjában megjelölt úton. A mi életünk, a szocializmust építő nemzedék nagy családjának az élete. S az a tény, hogy a szovjet nép ma élő nemzedéke, már a kommunizmusban fog élni, nagy távlatokat nyit meg, minden magyar dolgozó előtt is. 1962. — olvasható a naptáron. Az év első hónapjának közepén járunk, új lendülettel indult meg a munka, új lendületet vett a szocialista munkaverseny. Sokat igérő év kezdete előtt állunk. S ha közben feszült is a nemzetközi helyzet, amelyet az imperializmus szít, a feszültség közepette is rendíthetetlenül bízunk a békében. Bízunk abban, hogy a szocialista országok ereje és egysége megőrzi a világ békéjét. S nemcsak bízunk, hanem mindennapos tettel, jó munkával, szívvel és gondolattal azon is vagyunk, hogy a béke az építéshez, a gyarapodáshoz biztosított legyen. Mindezekhez kívánunk a bányaipar minden dolgozójának sok sikert, »Jó szerencsét!« az 1962. évben. Fiatalok a nyugdíjas klubokban Az ormosbányai, perecesi, királdi, somsályi nyugdíjasklubban hetenként tartanak összejövetelt. A perecesi KISZ- szervezet kezdeményezésére az összejöveteleken bányászfiatalok is részt vesznek. Az első ilyen jellegű találkozón több mint 30 nyugdíjas bányász találkozott 20 fiatallal. Az öregek, akik közül többen dolgoztak a Baross-aknai bányában még abban az időben, amikor bödönben, talicskán szállították felszínre a szenet, a régi bányászéletről, a kezdetleges munkakörülményekről beszéltek. Elhatározták a századforduló bányászemlékeinek összegyűjtését. 200 lakás Kazincbarcikán továbbfolytatták a lakásépítkezést. Az előregyártott középblokkos panelházakból új utca alakult ki. Az óév utolsó hónapjában 200 család vehette birtokába a három emeletes házakban levő kétszobás összkomfortos lakásokat.