Bányamunkás, 1962 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Miért népszerű a Béke-akna szakszervezeti bizottsága A pécsi Béke-aknában műszakváltáskor igen sok bányász útja a szakszervezeti bizottsághoz vezet. Nem azért, mintha mindegyiküknek valamilyen problémája adódna, csak úgy barátságból. Csak a köszönés miatt . Hogy miért néztem be, csak a köszönés miatt. Pedig higgye el, sokat dolgoztam az éjszaka. Most megyek még csak fürdeni. Vagy nyolcvan csillét raktunk meg fekete szénnel — mondja Barka Sándor vájár. — A barátság pedig ott kezdődött az szével, amikor nem is olyan régen igazságtalanul büntetett meg az aknász. A szakszervezet kiállt mellettem. — Igaz, igaz, nekem is. itt intézték el egyszer a bérpanaszomat — kontráz Csapi Géza, aki valahol az ötödik szinten dolgozott egész éjszaka a légkalapáccsal. — Nálunk csak jót mondhatunk a szakszervezeti bizottságról. Az emberek sok esetben megkerülnek bennünket, s egyenesen az szb-hez fordulnak, pedig végül is nekünk kell megoldani az adott problémákat Jó lenne, ha ezen a vonalon rendet teremtenénk — mondja Orosz Lajos, a fiatal aknász, miközben leteremti a Sport-brigádot, amiért az előző napon a megállapodott idő előtt hagyták el munkahelyüket »edzés« címén. Az önkritika előttünk folyt le, hiszen ez a brigád szeretné mielőbb megnyerni a »szocialista« címet. Panaszok nyomában A termelési tanácskozások, szakszervezeti taggyűlések, bizalmi megbeszélések a nyílt, őszinte kritika fórumaivá váltak. Nemrégiben Simonovics Ferenc vájár szóvá tette, hogy a bányafa mérete nem megfelelő. Drávavölgyi Károly — aki a Rücker-táróban dolgozik —, a csillehiányt tette szóvá. S mi történt? Másnap az szb tagjai megjelentek a helyszínen »szemrevételezése címén. Meggyőződtek az igazságról, beszéltek az üzemvezetővel, s a problémák megszűntek problémák lenni. Annál is inkább, mert megállapították, hogy a fejtésekben szinte órákat is vártak üres csillére. Észrevették, hogy igen rossz a vasút vágányzata. Sok a karambol, a szállítási akadály. A karbantartó részleg már másnap intézkedett... — Nem mindenáron védjük meg bányászainkat. Előfordul, amikor megmondjuk a hibájukat is. Láttuk, hogy az elromlott gépet kijavítás helyett eldobálták, nem maradt el a kritika — jelenti ki Balogh Gyula szb-titkár. — Nem könnyű a helyzetünk. Hiszen a Béke-akna 108 éves múltra tekint vissza. Az viszont bizonyos, hogy Balogh elvtárssal jól dolgozhatunk együtt. Igaz, sokat vitatkozom vele, ő az az ember, aki csak akkor lép fel erélyesebben, ha meggyőződik a valóságról. A minap felháborodottan újságolta, hogy az egyik aknász túltelepítette a munkahelyeket, s igaza is volt —– mondja Jolsvai Alfonz, az akna üzemvezetője. Tőle tudtuk meg azt is, hogy novemberben csúnyán lemaradtak. A hónapot 280 tonna adóssággal zárták, viszont már december 6-én 186 tonnát törlesztettek ebből. Mi van az szb-titkár naplójában? Tizenkét brigádban 134 fő küzd a »szocialista« címért. Elég nagy gondok vannak a műszaki feltételeket illetően, hiszen nemrégiben vették át a Rücker-tárat a szomszédos István-aknától. Hatalmas feltárást végeznek, hiszen napi termelésüket 150-ről 660 csillére kell növelniük. Megvalósítják az akkumulátor- és mozdonyszállítást, 700 darab acéltám-biztosítást építenek be a frontfejtéseken. Egyszóval, a termelékenység nagyarányú emelkedése várható jövőre. Ezt tudják a szakszervezeti bizottságnál is. Kölcsön kértük az szb-titkár naplóját, amelyből megállapítottuk: már régen mindenre kiterjedő aktivitás a jellemző erre az alapszervezetre. Ezeket olvastuk: »A nagy fürdőben rossz a villany...« Az igazolatlan mulasztókkal beszélni kell...« A fürdőben rossz a zuhanyozó... A munkásszállásokon a későn jövők ebédjét nem akarják félretenni... Horváth János szabadságát elintézni... Az aknászok pótműszakjának kifizetését orvosolni... A csillebuktatóhoz váltót kell beépíteni ...« És még sorolhatnánk hosszasan a napló bejegyzéseket. Amelyik probléma elintézett, az ceruzával vékonyan áthúzva. Ilyen áthúzott szövegeket találtunk visszamenőleg két évre. — Szeretem az embereket és jólesik segíteni rajtuk. Valahogy úgy vagyunk, mint egy nagyobb család. Ismerjük egymás örömeit, gondjait, no és hozzá kell tennem: ők is segítenek nekünk, nem is keveset —, összegezi tömören »miértünkre« a választ Balogh Gyula szb-titkár. Legyen ez a mottó követésre méltó példa, mert az... B. Gy. Magyar bányagépek Indiában Dhanbadban az indiai szénmedence központjában magyar bányagép-kiállítást rendezett a NIKEX. A kiállítással egyidőben ugyanitt nyílt meg India első bányászati kutatóintézete. A kiállításon a legújabb géptípusokat mutatták be, az Ajtai-féle F—5-ös fejtő-rakodó kombájnt, a Hidasi és Kóta-féle rakodógépeket, vitlákat és más bányaberendezést. A kiállított gépek alapján jelentős üzleteket kötöttek. A munkavédelmi rejtvénypályázat XIII fordulójának nyertesei A XIII. forduló három hónapjának helyes megfejtése: A munkavédelmi őr neveli dolgozótársait! Szállítószalagon ne utazz, ne lépd át! Szervezzük meg mindenütt a munkavédelmi őrséget! Csillét csak lépésben tolj! Mozdonyon csak az oda beosztott személyek tartózkodhatnak! Toldozott kötéllel szállítani tilos! A kitűzött határidőig 134 megfejtés érkezett. A nyertesek: 1. díj 400 forint; Sánta Gyula titkút, Liget sor 9. II. díj 250 forint; őri Ferenc Várpalota, Rákóczi telep 7/3. III. díj 100 forint; id. Vágvölgyi János Salgótarján, Forgács-bányatelep 61. IV. díj 50—50 forint; Vörösvári Mihály Pécsvárad, Pécsi országút 25. Lőwy Béla Salgótarján, Karancs u. 4, Váchter Ferenc Tatabánya, L ker., Kandó K. u 25, Török Mária Veszprém (KDT), Rákóczi tér 6, Kulcsár János Padragkút, József A. a. 1. A nyereményeket postán küldjük el. Teljesítették gépi felrakási tervüket A munkahelyi rakodás gépesítésében országosan is figyelemre méltó eredményeket ért el az utóbbi években a Nógrádi Szénbányászati Tröszt. A gépesítés eredményeként ma már száznál több felrakógép segíti a fejtésben és elővárásokban dolgozó bányászokat. Decemberben már naponta 2550 tonna szenet raktak fel gépekkel a kitermelt szén, mintegy 26 százalékát. A gépi rakodás tervét a nógrádi tröszt egy hónappal előbb teljesítette. Az üzembehelyezett rakodógépek mintegy ezer bányászt helyettesítettek. Az új esztendőben tovább növelik a gépi rakodás arányát , újabb Kóta-féle rakodógépet kaptak. Ezenkívül még 2 Hidasi-féle felrakó és 10 takaróberendezés segíti ezt a tevékenységet. 1962-ben egymillió tonna a gépi raiko- adási terve a trösztnek. Politechnikai raktár Tatabányán Komárom megyében az általános iskolák 80 százalékában van már gyakorlati oktatás. Munkájukhoz nagy segítséget ad a Tatabányán nemrég megnyílt politechnikai raktár, amelynek gyarapításához minden nagyüzem rendszeresen hozzájárul. A pedagógusok több százezer forint értékű munkaeszköz és nyersanyag között válogathatnak. EGY LEVÉL MARGÓJÁRA Az »Iszappuska« a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem lapja legutóbbi decemberi számában levelet közölt: Hogyan dolgozik a munkavédelmi őrség a babócsai R—19-nél — címmel Kustán József kapcsolótól, munkavédelmi őrtől. A levélíró beszámol a lap olvasóinak, hogy mióta megszervezték a munkavédelmi őrséget javult a baleseti munka, a fokozott ellenőrzés eredményeként baleset nem történt, örvendetes, sőt dicséretre méltó — vonhatjuk le a következtetést a levél alapján — ahogy ezek szerint a munkavédelmi őrök tevékenykednek. A levél néhány sora azonban más gondolatokat is ébreszt: íme az idézet: »Ez a baleseti forma jól kiegészíti a fúrómester szolgálati kötelező biztonsági ellenőrzését... A munkavédelmi őrök számontartják a hiányosságokat és kellő időben gondoskodnak azok kijavításáról«. E nézetek nemcsak a Dunántúli Kőolajfúrási Üzemben lelhetők fel, megtalálhatók, sajnos, iparágunk más területein is. Bár e vélemények a munkásvédelmi őrségek szervezését nem gátolják annál inkább okoznak akadályt a gyakorlati munka során, terelik helytelen útra ezt a célravezető, nagyon kitűnő kezdeményezést. A munkásvédelmi őrségek feladata, mint ahogy ezt a SZOT határozata kimondja: növelni a dolgozók felelősségérzetét, segíteni a hibák felszámolását, társadalmi ellenőrzéssel csökkenteni a balesetek számát. Kétségtelen, hogy a munkásvédelmi őrségek tevékenysége bizonyos vonatkozásban néha találkozik és megegyezik a »szolgálati kötelező biztonsági ellenőrzést« végzők munkájával. Ezt a kettőt azonban mégsem téveszthetjük össze. Más a feladata a munkásvédelmi őrnek és más a fúrómesternek. Folytathatjuk a sort. Más a feladata az üzem biztonsági megbízottjának és megint más a szakszervezet munkásvédelmi felügyelőjének. Nem véletlen, hogy a havi szemlén az üzem felelős vezetőjén kívül a szakszervezet képviselőjének, a biztonsági megbízottnak a műhelyrész vezetőjének is részt kell vennie. A munkásvédelmi őrségek nem »kiegészítői« a fúrómester, az aknász munkavédelmi tevékenységének. Az utóbbiak munkakörüknél fogva kötelesek mindent megtenni beosztottjaik, dolgozótársaik testi épségéért. Ebből a nagy felelősségből nem háríthatnak át semmit a munkásvédelem társadalmi aktivistáira, de ők nem is vállalhatnak magukra. Hiszen egy-egy balesetért őket vonják felelősségre, akkor is, ha a munkavédelmi őrök maguk is érzik, nagyobb körültekintéssel talán meggátolhatták volna. Tévedésnek tévedés a következménye. Csakis ez magyarázhatja azt a hibás szemléletet, amely azt tartja: a munkavédelmi őrök feladata »gondoskodni« a hibák felszámolásáról. A hibák felszámolása, megszüntetése a munkahely illetékeseinek feladata. A munkavédelmi őrég észrevenni azt, és sürgősen felhívni rá a figyelmet. Lényeges különbség ez! A munkásvédelmi őrségek nem vehetik át az intézkedési jogköröket, erre sem idejük, sem energiájuk nincsen, hiszen funkciójukat munka közben gyakorolják. De, mert a munka során számos megszüntethető hibára lelnek, ezért segíthetik erdményesen a dolgozók testi épségének fokozottabb védelmét. Ma már a szén-, olaj-, érc- és ásványbányászat üzemeiben több tízezer munkásvédelmi őr fáradozik azon eredményesen, hogy a technológiai előírásoknak, a biztonság követelményeinek megfelelően kerüljön felszínre a szén, az olaj az érc. Ez a munka válhat még sikeresebbé, az itt-ott fellelhető helytelen nézetek, szemléletek felszámolásával (ror) Az elmúlt esztendő egyik elnökségi ülésén kézről-kézre járt egy fénykép. Akkor láttam először Kiss Lajos 20 éves dudari bányászt. Néhány pillanatig megrendülten néztem a képet, amely két karja nélkül mutatta ezt a fekete hajú, barna szemű fiatal fiút. Most itt ül mellettem. Hátradől a széken, jobb könyökére támaszkodik. Arcáról már eltűntek a keserves vonások , újra mosolyog. Szemében is egy-egy pillanatra örömtüzek gyúlnak, boldog. Csak akkor komorodik el kissé, ha arra a pillanatra gondol, amikor kábultságából feleszmélt, a Kun utcai kórház hófehér ágyán. — Késő délután tértem magamhoz. Még akkor nem tudtam mi történt velem, csak édesanyám könnytől ázott arcát pillantottam meg magam fölött. Amikor kezeim után kérdezősködtem, azt mondták: hátra vannak kötve. Három hétig feküdt mozdulatlanul, ebben a tudatban. Míg aztán egyszer a nővér azt mondta: jobb keze menthetetlen, amputálni kell. — Sokáig vívódtam, küszködtem, amíg igent feleltem... A balkaromat is kérték később ... Ebbe már nem egyeztem bele ... Egy hétfői napon döbbent rá a szomorú valóságra. A kórterem néma csendjét kiáltás törte meg: Mind a két karom hiányzik! A világ omlott öszsze benne. Napokig szavát sem lehetett venni. A fájdalmat, az elkeseredést nem enyhítette semmi, a munkatársak látogatása, az édesanya jóhíre, hogy az elkezdett ház építését befejezik. Ő csak arra gondolt: kéz nélkül nem lehet élni. Ő, aki elektrólakatos... Emlékek villantak, cikáztak át benne a pontos, szép munkákról, amelyeket kezeivel készített. Nem... Nem akarta elhinni, hogy ő már nem foghat meg semmit sem. Vigasztalták, ígértek. Mondták, hogy műkezet kap — nem hitt benne. Őrá már nincs szükség mindig más segítségére szorul majd. Etetni, itatni fogják, mint a kisgyereket. Többször hivatkoztak egy ismerősére, akinek esete végülis elgondolkoztatta. Talán mégis... önmaga is próbálkozott, szipkájába betétet készíttetett s szájával igyekezett megtanulni írni. Lassan visszanyerte életkedvét ... Aztán múlt év nyarán a tröszt igazgatója közölte vele: a szakszervezet közbenjárásával a thüringiai Eisenburgba utazik, örült az ígéret valóraváltásának. Október 28-án elutazott. Szorongva leste, vajon mit mondanak az orvosok. — Sikerül? — kérdezte aggódva, könyörögve, visszafojtott indulattal. — Talán — mondta Helmuth doktor. — Nehéz eset, de mindent elkövetünk. — Amit lehetett, valóban mindent elkövettek. Megfelelő műkezet szereztek be külföldről s alakították hozzá. Hetekig foglalkoztak vele, oktatták helyes használatára. Idővel megtanult bánni vele. Ha valami leesett a parkettára , vette fel. Kinyitotta az ajtót, konektort húzott ki s megtanult enni. Dr. ti Amikor először emelte szájához a kanalat majd könnybe lábadt a szeme ... — Boldog voltam. Arra gondoltam most már nem kell másokra támaszkodnom, igénybe venni segítségüket — mondja, miközben tekintete örömtől sugárzik. — Amikor elbúcsúztunk azt mondták egy év múlva visszavárnak, felteszik a balkezet is ... Hogy műkeze van észre sem venni. Ezt már néhány történettel is igazolja. —~A vonaton hazafelé megszóltak... — Miért nem segít a hölgynek — sőt meg az egyik utas. Hasonlót kérdezett a taxisoffőr is, amikor a pályaudvarnál beszálltunk a kocsiba. Azért örültem mindkét esetnek, mert megbizonyosodtam afelől: dolgozhatom én még. Mert dolgozni akar! Valami olyasfélét, amit így is elláthat. Igaz, most még pihenni akar egy kicsit, erősödni ért édesanyja förtjén, mert az mégiscsak más mint a kinti volt. Míg jegyzetelek, a kezemet figyeli, a betűket, amelyek egymás után sorakoznak a papíron. Látom rajta, mondani akar valamit: — Én is megpróbálhatom?... Papírt húz maga elé, kezébe tolja, fog. Lassan formálódni kezdtek a betűk, még kicsit szálkásan, de olvashatóan alakul a mondat: Kiss Lajos újra ír... Léderer Andor .JjijJA álgy. jAy3- vr Takarékoskodó fiatalok A zalai fiatalok takarékossági mozgalmához jelentősen hozzájárultak az olajipari vállalatoknál dolgozó fiatalok. A bázakerettyeiek egymillió, a lovászi KISZ-szervezet tagjai kétmillió, a nagylengyeli olajmező fiataljai csaknem másfélmillió forintot takarítottak meg gondos anyagfelhasználással, újításokkal és társadalmi munkával. Nem végleges adatok szerint a nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyár fiataljai voltak a legszorgalmasabbak: két és félmillió forint gyűlt össze takarékossági számlájukon. Megkezdte a rendszeres termelést a rudabányai vasércdúsító mű A Duclos bányagépek már a világ minden táján megtalálhatók. A Vida-csoport exportra készülő F—5-ös fejtőgépen dolgozik