Bányamunkás, 1962 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Miért népszerű a Béke-akna szakszervezeti bizottsága A pécsi Béke-aknában mű­­szakváltáskor igen sok bá­nyász útja a szakszervezeti bizottsághoz vezet. Nem azért, mintha mindegyiküknek vala­milyen problémája adódna, csak úgy barátságból. Csak a köszönés miatt . Hogy miért néztem be, csak a köszönés miatt. Pedig higgye el, sokat dolgoztam az éjszaka. Most megyek még csak fürdeni. Vagy nyolcvan csillét raktunk meg fekete szénnel — mondja Barka Sándor vájár. — A barátság pedig ott kezdődött az szé­­vel, amikor nem is olyan ré­gen igazságtalanul büntetett meg az aknász. A szakszerve­zet kiállt mellettem. — Igaz, igaz, nekem is. itt intézték el egyszer a bérpana­szomat — kontráz Csapi Gé­za, aki valahol az ötödik szin­ten dolgozott egész éjszaka a légkalapáccsal. — Nálunk csak jót mond­hatunk a szakszervezeti bi­zottságról. Az emberek sok esetben megkerülnek bennün­ket, s egyenesen az szb-hez fordulnak, pedig végül is ne­künk kell megoldani az adott problémákat Jó lenne, ha ezen a von­alon rendet terem­tenénk — mondja Orosz La­jos, a fiatal aknász, miköz­ben leteremti a Sport-brigá­dot, amiért az előző napon a megállapodott idő előtt hagy­ták el munkahelyüket »ed­­zés« címén. Az önkritika előt­tünk folyt le, hiszen ez a bri­gád szeretné mielőbb meg­nyerni a »szocialista« címet. Panaszok nyomában A termelési tanácskozások, szakszervezeti taggyűlések, bizalmi megbeszélések a nyílt, őszinte kritika fórumaivá vál­tak. Nemrégiben Simonovics Ferenc vájár szóvá tette, hogy a bányafa mérete nem meg­felelő. Drávavölgyi Károly — aki a Rücker-táróban dolgo­zik —, a csillehiányt tette szóvá. S mi történt? Másnap az szb tagjai megjelentek a helyszínen »szemrevételezése címén. Meggyőződtek az igaz­ságról, beszéltek az üzemveze­tővel, s a problémák megszűn­tek problémák lenni. Annál is inkább, mert megállapítot­ták, hogy a fejtésekben szinte órákat is vártak üres csillé­re. Észrevették, hogy igen rossz a vasút vágányzata. Sok a karambol, a szállítási aka­dály. A karbantartó részleg már másnap intézkedett... — Nem mindenáron védjük meg bányászainkat. Előfordul, amikor megmondjuk a hibá­jukat is. Láttuk, hogy az el­romlott gépet kijavítás he­lyett eldobálták, nem maradt el a kritika — jelenti ki Ba­logh Gyula szb-titkár. — Nem könnyű a helyze­tünk. Hiszen a Béke-akna 108 éves múltra tekint vissza. Az viszont bizonyos, hogy Balogh elvtárssal jól dolgozhatunk együtt. Igaz, sokat vitatko­zom vele, ő az az ember, aki csak akkor lép fel erélyeseb­ben, ha meggyőződik a való­ságról. A minap felháboro­dottan újságolta, hogy az egyik aknász túltelepítette a munkahelyeket, s igaza is volt —– mondja Jolsvai Al­fonz, az akna üzemvezetője. Tőle tudtuk meg azt is, hogy novemberben csúnyán lema­radtak. A hónapot 280 tonna adóssággal zárták, viszont már december 6-én 186 ton­nát törlesztettek ebből. Mi van az szb-titkár naplójában? Tizenkét brigádban 134 fő küzd a »szocialista« címért. Elég nagy gondok vannak a műszaki feltételeket illetően, hiszen nemrégiben vették át a Rücker-tárat a szomszédos István-aknától. Hatalmas fel­tárást végeznek, hiszen napi termelésüket 150-ről 660 csil­lére kell növelniük. Megvaló­sítják az akkumulátor- és mozdony­szállítást, 700 darab acéltám-biztosítást építenek be a frontfejtéseken. Egyszó­val, a termelékenység nagy­arányú emelkedése várható jövőre. Ezt tudják a szakszer­vezeti bizottságnál is. Köl­csön kértük az szb-titkár nap­lóját, amelyből megállapítot­tuk: már régen mindenre ki­terjedő aktivitás a jellemző erre az alapszervezetre. Eze­ket olvastuk: »A nagy fürdő­ben rossz a villany...« Az igazolatlan mulasztókkal be­szélni kell...« A fürdőben rossz a zuhanyozó... A munkásszállásokon a későn jövők ebédjét nem akarják félretenni... Horváth János szabadságát elintézni... Az aknászok pótműszakjának ki­fizetését orvosolni... A csil­lebuktatóhoz váltót kell be­építeni ...« És még sorolhat­nánk hosszasan a napló be­jegyzéseket. Amelyik problé­ma elintézett, az ceruzával vé­konyan áthúzva. Ilyen áthú­zott szövegeket találtunk visszamenőleg két évre. — Szeretem az embereket és jólesik segíteni rajtuk. Va­lahogy úgy vagyunk, mint egy nagyobb család. Ismerjük egymás örömeit, gondjait, no és hozzá kell tennem: ők is segítenek nekünk, nem is ke­veset —, összegezi tömören »miértünkre« a választ Ba­logh Gyula szb-titkár. Legyen ez a mottó követésre méltó példa, mert az... B. Gy. Magyar bányagépek Indiában Dhanbad­ban az indiai szén­medence központjában ma­gyar bányagép-kiállítást ren­dezett a NIKEX. A kiállítás­sal egyidőben ugyanitt nyílt meg India első bányászati kutatóintézete. A kiállításon a legújabb géptípusokat mutatták be, az Ajtai-féle F—5-ös fejtő-rako­­dó kombájnt, a Hidasi és Kóta-féle rakodógépeket, vit­­lákat és más bányaberende­zést. A kiállított gépek alap­ján jelentős üzleteket kötöt­tek. A munkavédelmi rejtvénypályázat XIII fordulójának nyertesei A XIII. forduló három hó­napjának helyes megfejtése: A munkavédelmi őr neveli dolgozótársait! Szállítószala­gon ne utazz, ne lépd át! Szervezzük meg mindenütt a munkavédelmi őrséget! Csil­lét csak lépésben tolj! Moz­donyon csak az oda beosztott személyek tartózkodhatnak! Toldozott kötéllel szállítani tilos! A kitűzött határidőig 134 megfejtés érkezett. A nyertesek: 1. díj 400 fo­rint; Sánta Gyula titkút, Li­get sor 9. II. díj 250 forint; őri Ferenc Várpalota, Rá­kóczi telep 7/3. III. díj 100 forint; id. Vágvölgyi János Salgótarján, Forgács-bányate­lep 61. IV. díj 50—50 forint; Vörösvári Mihály Pécsvárad, Pécsi országút 25. Lőwy Béla Salgótarján, Karancs u. 4, Váchter Ferenc Tatabánya, L ker., Kandó K. u 25, Török Mária Veszprém (KDT), Rá­kóczi tér 6, Kulcsár János Padragkút, József A. a. 1. A nyereményeket postán küldjük el. Teljesítették gépi felrakási tervüket A munkahelyi rakodás gé­pesítésében országosan is fi­gyelemre méltó eredményeket ért el az utóbbi években a Nógrádi Szénbányászati Tröszt. A gépesítés eredményeként ma már száznál több felrakó­gép segíti a fejtésben és elő­­várásokban dolgozó bányá­szokat. Decemberben már na­ponta 2550 tonna szenet rak­tak fel gépekkel a kitermelt szén, mintegy 26 százalékát. A gépi rakodás tervét a nógrádi tröszt egy hónappal előbb teljesítette. Az üzembe­­helyezett rakodógépek mint­egy ezer bányászt helyettesí­tettek. Az új esztendőben tovább növelik a gépi rakodás ará­nyát , újabb Kóta-féle ra­kodógépet kaptak. Ezenkívül még 2 Hidasi-féle felrakó és 10 takaróberendezés segíti ezt­­ a tevékenységet. 1962-ben egymillió tonna a gépi raiko- a­dási terve a trösztnek. Politechnikai raktár Tatabányán Komárom megyében az ál­talános iskolák 80 százaléká­ban van már gyakorlati okta­tás. Munkájukhoz nagy segít­séget ad a Tatabányán nem­rég megnyílt politechnikai raktár, amelynek gyarapításá­hoz minden nagyüzem rendsze­resen hozzájárul. A pedagógu­sok több százezer forint érté­kű munkaeszköz és nyers­anyag között válogathatnak. EGY LEVÉL MARGÓJÁRA Az »Iszappuska« a Dunántú­li Kőolajfúrási Üzem lapja legutóbbi decemberi számá­ban levelet közölt: Hogyan dolgozik a munkavédelmi őr­ség a babócsai R—19-nél — címmel Kustán József kap­csolótól, munkavédelmi őrtől. A levélíró beszámol a lap ol­vasóinak, hogy mióta megszer­vezték a munkavédelmi őrsé­get javult a baleseti munka, a fokozott ellenőrzés eredménye­ként baleset nem történt, ör­vendetes, sőt dicséretre méltó — vonhatjuk le a következte­tést a levél alapján — ahogy ezek szerint a munkavédelmi őrök tevékenykednek. A levél néhány sora azonban más gon­dolatokat is ébreszt: íme az idézet: »Ez a balese­ti forma jól kiegészíti a fúró­mester szolgálati kötelező biz­tonsági ellenőrzését... A munkavédelmi őrök számon­­tartják a hiányosságokat és kellő időben gondoskodnak azok kijavításáról«. E nézetek nemcsak a Dunán­túli Kőolajfúrási Üzemben lel­hetők fel, megtalálhatók, saj­nos, iparágunk más területein is. Bár e vélemények a mun­kásvédelmi őrségek szervezé­sét nem gátolják annál inkább okoznak akadályt a gyakorlati munka során, terelik helyte­len útra ezt a célravezető, na­gyon kitűnő kezdeményezést. A munkásvédelmi őrségek feladata, mint ahogy ezt a SZOT határozata kimondja: növelni a dolgozók felelősség­­érzetét, segíteni a hibák fel­számolását, társadalmi ellen­őrzéssel csökkenteni a balese­tek számát. Kétségtelen, hogy a munkás­­védelmi őrségek tevékenysége bizonyos vonatkozásban néha találkozik és megegyezik a »szolgálati kötelező biztonsá­gi ellenőrzést« végzők munká­jával. Ezt a kettőt azonban mégsem téveszthetjük össze. Más a feladata a munkásvédel­mi őrnek és más a fúrómester­­nek. Folytathatjuk a sort. Más a feladata az üzem biztonsági megbízottjának és megint más a szakszervezet munkásvédel­mi felügyelőjének. Nem vélet­len, hogy a havi szemlén az üzem felelős vezetőjén kívül a szakszervezet képviselőjének, a biztonsági megbízottnak a műhelyrész vezetőjének is részt kell vennie. A munkásvédelmi őrségek nem »kiegészítői« a fúrómes­ter, az aknász munkavédelmi tevékenységének. Az utóbbiak munkakörüknél fogva kötele­sek mindent megtenni beosz­tottjaik, dolgozótársaik testi épségéért. Ebből a nagy fele­lősségből nem háríthatnak át semmit a munkásvédelem tár­sadalmi aktivistáira, de ők nem is vállalhatnak magukra. Hiszen egy-egy balesetért őket vonják felelősségre, akkor is, ha a munkavédelmi őrök ma­guk is érzik, nagyobb körülte­kintéssel talán meggátolhatták volna. Tévedésnek tévedés a követ­kezménye. Csakis ez magya­rázhatja azt a hibás szemléle­tet, amely azt tartja: a mun­kavédelmi őrök feladata »gon­doskodni« a hibák felszámolá­sáról. A hibák felszámolása, megszüntetése a munkahely illetékeseinek feladata. A munkavédelmi őrég észrevenni azt, és sürgősen felhívni rá a figyelmet. Lényeges különbség ez! A munkásvédelmi őrségek nem vehetik át az intézkedési jog­köröket, erre sem idejük, sem energiájuk nincsen, hiszen funkciójukat munka közben gyakorolják. De, mert a mun­ka során számos megszüntet­hető hibára lelnek, ezért se­gíthetik erdményesen a dolgo­zók testi épségének fokozot­tabb védelm­ét. Ma már a szén-, olaj-, érc- és ásványbányászat üzemeiben több tízezer munkásvédelmi őr fáradozik azon eredményesen, hogy a technológiai előírások­nak, a biztonság követelmé­nyeinek megfelelően kerüljön felszínre a szén, az olaj az érc. Ez a munka válhat még sike­resebbé, az itt-ott fellelhető helytelen nézetek, szemléletek felszámolásával (ror) Az elmúlt esztendő egyik elnökségi ülésén kézről-kézre járt egy fénykép. Akkor lát­tam először Kiss La­jos 20 éves dudari bá­nyászt. Néhány pilla­natig megrendülten néztem a képet, amely két karja nélkül mu­tatta ezt a fekete ha­jú, barna szemű fia­tal fiút. Most itt ül mellet­tem. Hátradől a szé­ken, jobb könyökére támaszkodik. Arcáról már eltűntek a keser­ves vonások , újra mosolyog. Szemében is egy-egy pillanatra örömtüzek gyúlnak, boldog. Csak akkor komorodik el kissé, ha arra a pillanatra gon­dol, amikor kábultsá­­gából feleszmélt, a Kun utcai kórház hó­fehér ágyán. — Késő délután tér­tem magamhoz. Még akkor nem tudtam mi történt velem,­­ csak édesanyám könnytől ázott arcát pillantot­tam meg magam fö­lött. Amikor kezeim után kérdezősködtem, azt mondták: hátra vannak kötve. Három hétig feküdt mozdulatlanul, ebben a tudatban. Míg aztán egyszer a nővér azt mondta: jobb keze menthetetlen, ampu­tálni kell. — Sokáig vívódtam, küszködtem, amíg igent feleltem... A balkaromat is kérték később ... Ebbe már nem egyeztem bele ... Egy hétfői napon döbbent rá a szomorú valóságra. A kórterem néma csendjét kiáltás törte meg: Mind a két karom hiányzik! A világ omlott ösz­­sze benne. Napokig szavát sem lehetett venni. A fájdalmat, az elkeseredést nem eny­hítette semmi, a mun­katársak látogatása, az édesanya jóhíre, hogy az elkezdett ház építését befejezik. Ő csak arra gondolt: kéz nélkül nem lehet élni. Ő, aki elektrólaka­­tos... Emlékek vil­lantak, cikáztak át benne a pontos, szép munkákról, amelyeket kezeivel készített. Nem... Nem akarta elhinni, hogy ő már nem foghat meg sem­mit sem. Vigasztalták, ígér­tek. Mondták, hogy műkezet kap — nem hitt benne. Őrá már nincs szükség mindig más segítségére szo­rul majd. Etetni, itat­ni fogják, mint a kis­gyereket. Többször hi­vatkoztak egy isme­rősére, akinek esete végülis elgondolkoztat­ta. Talán mégis... önmaga is próbálko­zott, szipkájába beté­tet készíttetett s szá­jával igyekezett meg­tanulni írni. Lassan visszanyerte életked­vét ... Aztán múlt év nya­rán a tröszt igazgatója közölte vele: a szak­­szervezet közbenjárá­sával a thüringiai Eisenburgba utazik, örült az ígéret való­­raváltásának. Október 28-án elutazott. Szorongva leste, va­jon mit mondanak az orvosok. — Sikerül? — kér­dezte aggódva, könyö­rögve, visszafojtott in­dulattal. — Talán — mondta Helmuth doktor. — Nehéz eset, de min­dent elkövetünk. — Amit lehetett, való­ban mindent elkövet­tek. Megfelelő mű­kezet szereztek be külföldről s alakítot­ták hozzá. Hetekig foglalkoztak vele, ok­tatták helyes haszná­latára. Idővel megta­nult bánni vele. Ha valami leesett a par­kettára , vette fel. Kinyitotta az ajtót, konektort húzott ki s megtanult enni. Dr. ti Amikor először emel­te szájához a kanalat majd könnybe lábadt a szeme ... — Boldog voltam. Arra gondoltam most már nem kell mások­ra támaszkodnom, igénybe venni segítsé­güket — mondja, mi­­közben tekintete öröm­től sugárzik. — Ami­kor elbúcsúztunk azt mondták egy év múl­va visszavárnak, fel­teszik a balkezet is ... Hogy műkeze van észre sem venni. Ezt már néhány történet­tel is igazolja. —~A vonaton haza­felé megszóltak... — Miért nem segít a hölgynek — sőt meg az egyik utas. Hason­lót kérdezett a taxi­soffőr is, amikor a pályaudvarnál beszáll­tunk a kocsiba. Azért örültem mindkét eset­nek, mert megbizo­nyosodtam afelől: dol­gozhatom én még. Mert dolgozni a­kar! Valami olyasfélét, amit így is elláthat. Igaz, most még pihenni akar egy kicsit, erő­södni ért édesanyja förtjén, mert az még­iscsak más mint a kinti volt. Míg jegyzetelek, a kezemet figyeli, a be­tűket, amelyek egy­más után sorakoznak a papíron. Látom raj­ta, mondani akar va­lamit: — Én is megpróbál­hatom?... Papírt húz maga elé, kezébe tol­ja, fog. Lassan formá­lódni kezdtek a betűk, még kicsit szálkásan, de olvashatóan alakul a mondat: Kiss Lajos újra ír... Léderer Andor .JjijJA álgy. jAy3- vr Takarékoskodó fiatalok A zalai fiatalok takarékos­­sági mozgalmához jelentősen hozzájárultak az olajipari vál­lalatoknál dolgozó fiatalok. A bázakerettyeiek egymillió, a lovászi KISZ-szervezet tagjai kétmillió, a nagylengyeli olaj­­mező fiataljai csaknem más­­félmillió forintot takarítottak meg gondos anyagfelhaszná­lással, újításokkal és társa­dalmi munkával. Nem végle­ges adatok szerint a nagyka­nizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyár fiataljai voltak a legszorgalmasabbak: két és félmillió forint gyűlt össze ta­karékossági számlájukon. Megkezdte a rendszeres termelést a rudabányai vasércdúsító mű A Duclos bányagépek már a világ minden táján megtalálhatók. A Vida-csoport exportra készülő F—5-ös fejtőgépen dolgozik

Next