Bányamunkás, 1963 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Milyen eredmények várhatók az érc- és ásványbányászat átszervezésétől - PAPP BÁLINT NYILATKOZATA - Január 1-től az eddigi 10 vállalat helyett 5 termelő és 1 kutató vállalat fogja­­ össze az érc- és ásványbányászati üzemeket. Az átszervezéssel kapcsolatban felkerestük Papp Bálint elvtársat, a NIM Érc- és Ásványbányászati­­ főosztá­lyának vezetőjét, s több­­kér­désre kértünk választ. Mi t­ette szükségessé az átszervezést? — Az érc- és ásványbányá­szati iparágak számos kisüzem államosítása után lényegében 1951-ben nyertek önálló irá­nyítást. Az első ötéves terv időszakában műszakilag és szervezetileg megerősödtek, majd különöse­n 1956 után korszerű, új létesítmények üzembe helyezése, a terme és koncentrációja és növekvő ter­melési értékük, importpótló és exportnövelő tevékenysé­gük következtében mind na­gyobb népgazdasági jelentő­ségre tettek szert. Az elért fejlődés, valamint az ipar előtt álló közvetlen és távlati feladatok ellátása megkövetel­te az irányítás továbbfejlesz­­tését. A vállalatok összevonás­t követelte egyrészt az egyes vállalatoknál azonos profilú termelés egységes irányításá­nak biztosítása, másrészt vi­szonylag kis körzetben na­gyobb termelési értéket kép­viselő vállalatok létrehozása, a rendelkezésre álló termelő­erők koncentrálása. A föld­tani készletellátottság fokozá­sára és a speciális technoló­giák továbbfejlesztésére és en­nek egységes szempontok alapján való végzésére szüksé­gessé vált az Iparági Kutató Vállalat megerősítése. Az átszervezés végrehajtása mellett szól az is, hogy válla­latvezetőségeink az elmúlt években már olyan tudásra és tapasz­talatokra tettek szert, amivel képesek nagyobb egy­ségek irányítására és nem utolsósorban a vállalati köz­pontokban felszabaduló dol­gozókból az üzemek jobb és ütőképesebb műszaki gárdával erősíthetők meg. Az erők egyesítésével többet és ered­ményesebben tudnak foglal­kozni úgy a napi termelési problémákkal, mint a távlati célok gyorsabb megvalósításá­val. Milyen nehézségeket, gondo'at k-l’ett leküzdeniük? — A vállalati összevonáso­kat viszonylag zökkenőmente­sen hajtottuk végre, ami sem a termelésben, sem az 1963. évi tervek elkészítésében aka­­dályokat nem gördített. Át­menetileg kisebb problémákat okozott az új vállalati közpon­tokban a dolgozók elhelyezé­se, amelyet azonban még a II. ötéves tervben véglegesen megoldunk. Az átszervezéssel kapcsolatban felszabaduló lét­szám elhelyezése biztosutni van. Milyen eredmények várhatók az átszervezés következményeként ? — A vállalati összevonások­kal centralizáljuk a beruházá­si munkák irányítását, az ügy­vitel terén a pénzgazdálko­dást, az anyaggazdálkodást, anyag áruforgalmat és értéke­sítést. Központosan történik a műszaki fejlesztési alap fel­­használása, a tervezés, a föld­tani szolgálat irányítása, az újítási ügyek, a személyzeti munka, üzemrendészeti és bal­eset-biztonsági munka végzése és irányítása. Szükségtelenné válik a Mát­rában kettő, a Dunántúlon egy vállalati központ fenntar­tása és továbbfejlesztése. El­esnek az ilyen természetű be­ruházások (pl. vállalati műhe­lyek fejlesztése stb.). Felsza­badulnak a Mátrai Ásványbá­nya Vállalat irodahelyiségei, amit a Külszíni Szénbányá­szati Vállalatnak adunk át. El­maradhatnak azok a balatoni rendezéssel ütköző ipari beru­házások, amelyek Révfülöp környékén az önálló vállal­at tevékenysége miatt váltak szükségessé, így a központi műhely elhalasztásával 0,8 millió forint beruházási kere­tet takarítunk meg. Az összevonás a segédüze­mek és gépi berendezések jobb kihasználására vezet elősegíti a gépi berendezések egységesítését, csökkenti a tar­­toliékalka­trész készleteket és mintegy 4 millió Ft-tal csök­kenti az állóeszközök és for­góeszközök értékét, valamint az MNB-hiteleket. Az átszervezéssel a színes­ércbányászat egy vállalat irá­nyítása alá kerül. Az ólom­­cinkércbányászat a távlatban kiterjed az egész Mátrára és 190 után a recski üzem is a Mátrából származó ólom-cin­k­­ércek feldolgozására nyer át­állítást. Az átszervezés meg­könnyíti a már korábban el­készített színesércek távlati fejlesztésére vonatkozó célki­tűzéseinek megvalósítását. Az összevont Ásványbánya és Előkészítő Vállalat lénye­gében az ország összes ipari homok (öntödei és üveghomok) termelő egységeit vonja közös irányítás alá. Ezzel kapcsolat­ban feladatul adtuk az új vál­lalatnak a homokprofil terén fennálló problémák minőségi és gazdasági szempontok fi­gyelembevételével történő rendezését a homoktermelés esetleges koncentrálására adó­dó lehetőségek figyelembe­vétele mellett. Az Eplényi Mangánércbá­nyának Űrkúthoz való csato­lásával, egy tiszta mangán­­érctermelő profilú vá­mlis­ntet hoztunk létre, ami különösen az 1964. évi terveknél fogja kedvező hatását éreztetni. Az Érc- és Ásványbányá­szati Kutató Vállalat létreho­zásával egyrészt mentesítjük a termelőegységeket a távlati és éves kutatási, feltárási mun­káktól, másrészt biztosítani tudjuk az egységes és alapo­sabb feltárási és kutatási munkát. Az átszervezés gazdasági ki­hatásait jelen pillanatban tel­­jes egészében felmérni lehe­tetlen, de biztosak vagyunk benne, hogy az itt felvázol­­taknál lesz. — Popp Bá­lint főosztályvezető. Este a szállóban 1962. december, Tatabánya. A növekvő alkonyfényben már ké­kes szikrákat vetnek a hókupacok és a hideg opálos páragomolyagokat rajzol az arcok elé. Az újvárosi legényszálló szobáiban kigyúlnak a fények. Előbb egy, majd három, aztán egyre több ablak vilá­gosodik ki, s szórja szét az otthon meleg fényét a sűrűsödő sötétben. Este van, decemberi este. | A szoba | ' Négy rekamie van a szobában, de csak egy ember. Fekszik. A falak pasztellszínű­ek, a rekamiék moder­nek, újak, középen asztal székekkel. Hófehér ágynemű. Csend. — Egyedül? A pihenő fiatalember — Kun László, Xl-es akna — felül és udva­riasan, székkel kínálja a látogatót. — A többiek elmentek. Én meg pi­henek egyet. — Akárcsak otthon? — Körülnéz, mintha azt tenné mérlegre, hogy magáénak mondhat­ja-e mindazt, ami körülveszi. — Igen, itt valóban itthon érezzük magunkat. — Érezzük? Tehát nemcsak a ma­ga nevében beszél? Elmosolyodik. — Mi, szobatársak, szinte úgy élünk egymással, mintha egy család lennénk. Nincsenek titkaink, ismer­jük egymás gondolatait is. Ezért mondhatom helyettük is, hogy bár még csak egy hónapja isagyunk itt, de egyro­v­ább otthonunknak érez­zük a szállót. —­ És az igazi otthon? — Nagyradán van, Zala megyé­ben. Ott van az asszony, gyerekek. Az ünnepeket együtt töltjük. — És itt, van-e barátja? Az egyik ágy felé biccent. — A Feri — Kovács Ferenc — a legjobb barátom, ott az ágya.­­ Győr megyei. Mindig együtt tartunk. Még látogatóban is jártunk egymás­nál. Neki is van felesége, az asszo­nyok is barátkoznak, leveleznek egy­mással. — Hogy töltik el itt a szabad ide­jüket ? — Pihenünk, vagy a szálló klub­termében rádiózunk, televíziót né­zünk. A városba alig járunk ki. Jól érezzük magunkat itt a szállóban.­ ­ A másik szoba | Fekete Pál — X1-es akna — éppen öltözködik. — Hova készül? — Elmegyek egy kicsit szórakozni. — Itt nem érzi jól magát? — Dehogy nem, de azért nem gu­­bózhat be az ember. — Mit szokott csinálni unalmas délutánokon? — Nincsenek unalmas délutánok. Szeretek olvasni, vagy a televíziót nézem. — Egy kicsit kényes kérdés: nem vágyik feleség, igazi otthon után? Megkeményedik a tekintete. — Elváltam. Nekem itt van az igazi otthonom.­ ­ Az étteremben ! Barátságos étterem. A falak színes walkóddal festve, az asztalok mű­anyag borításúak. A konyha modern főző-sütő berendezéssel felszerelve. Takács András vendéglátóipari te­lepvezető az izek, kalóriák mestere. — Mi volt a mai étrend? — Háromféle reggeli: olasz szalá­mi, főtt sonka, gépsonka tejeskávé­val. Négyféle ebéd: csontleves vagy paradicsomleves, aztán ki mit szeret natúrsertéssült, sertéssült zöldbab­­főzelékkel, sertéspörkölt, vagy a könnyű koszt kedvelőinek ízesgom­bóc gyümölccsel és süteménnyel. — És mi lesz a vacsora? — Háromféle. Rakott burgonya, sült sertésoldalas vagy szerb rizses­hús. — Elég változatos az étkezés? Válasz helyett jegyzéket húz elő. A jövő heti étrendet, rajta a központ jóváhagyása és megjegyzése: kitűnő! — Már csak egy kérdés van hátra, hogy vannak megelégedve a szálló lakói? A telepvezető most is dokumentu­mot mutat, a panaszkönyvet. Beírás: *►Sok szálláson laktam már, de ilyen jó, változatos kosztot még sehol sem főztek, mint itt.. .­* | Klubszoba, könyvtár | Legalább 20—25 fiatal bányász be­szélget, rádiózik. Legtöbben a kis könyvtárszobában tömörülnek. György Mihály könyvtárost — bá­nyász ő is, a VIII-as akna dolgozója — fogják körül. Tanácsot kérnek, könyvet cserélnek. És György Mi­hály szívesen igazítja útba az olvas­ni vágyókat. — Hány olvasó van a szálláson? Büszkén mondja. — Már 25 Pedig még egy hónapja sem működünk. A legtöbb olvasó azok közül kerül ki, akik mielőtt ideköltöztek volna, a VIII-as akna szállójában laktak. — Miért? — Mert ott nagyon tevékeny könytáros működik, aki megszeret­tette velük az olvasást. — És maguk meg vannak elégedve az olvasók számával? — Nem, azt akarjuk, hogy itt ná­lunk azok is megszeressék a könyve­ket, akik még nem tudják, hogy milyen gyönyört jelent az olvasás. Jelenleg 360 kötet könyvünk van, de rövidesen 1200 kötetre növeljük és akkor jobban ki tudjuk elégíteni az igényeket is. — Hogy akarják ezt a célt elérni? — Már működik a szállóbizottság. Terveink vannak arra, hogy min­denki okosan, kultúráltan tölthesse el szabad idejét. Irodalmi délutánok, könyvismertetések, szellemi vetélke­dők is szerepelnek a programban. A szálló fiatal lakói érdeklődve és helyeslőleg hallgatják társuk szavait. Végh Zoltán a VIH-as akna dolgozó­ja kiegészíti az elhangzottakat. — Valamennyien szeretnénk ha ezek a tervek valóra válnának. — Nem gondolnak arra, hogy a szabad időt a szállón kívül is el lehet tölteni? — Mért menjünk máshova, ha itt magunk közt jól, sőt jobban érezzük magunkat. — Csak ez az ok? — Elsősorban ez, meg aztán a­­»csavargás« sokba kerül. — Nem furcsa ezt hallani egy fia­talembertől? ■­­ — Nem. Szerintem természetes az, ha egy magamfajta fiatal arra is gondol, hogy bármilyen jó is itt az otthonban, egyszer mégis családot fogunk alapítani. Már­pedig pénz is kell az »igazi otthon« megalapozá­­hoz. Ezért léptem­ be a KST-be is- A gondnokság Egy kis szoba a szálló főhadiszál­lásán, íróasztalok, kulcsok, telefo­nok, iratok. Innen intézik a szálló ügyeit Devecseri József és Tóth Já­nos gondnokok. Itt születnek a ter­vek, elgondolások és intézkedések, melyek a szálló lakóinak életét szebbé, jobbá, otthonosabbá teszik. — Hány lakó van a szállóban? — Jelenleg 156... — Gond? — Akad, hiszen még csak egy hó­napja nyílt meg a szálló. Igyekszünk azonban mindent a legjobban meg­oldani. — Milyen problémák vannak? — Sajnos még nem működik a központi fűtés, s ezt helyi fűtéssel kell pótolnunk. A kultúrterem fel­szerelése még hiányos, de rövidesen kapunk könyveket, sakkot, dominót, mindent, ami hiányzik. Felettes szer­veink minden kérést meghallgatnak, a szakszervezet szívügyének tekinti problémáink megoldását. És nagy segítséget kapunk maguktól a szálló lakóitól, akik önzetlenül vállalják, hogy társadalmi munkával segítik igazi otthonná tenni a szállót önma­guk és itt lakó társaik számára.­ ­ Egy este a szállóban ! Hétköznapi, eseménytelen este. Mégis mennyi érdekes dolog törté­nik. Egy csomó bányászfiatal, aki becsülettel megállja a helyét a mun­kában, olvas, tanul, szórakozik és pihen. Megteremti a maga számára — az adott lehetőségeket kihasznál­va —, mindazt, amit az otthon me­lege, varázsa nyújthat az embernek. Dézsi Lajos Üzemelésre készen A módi új őrlőműben — mint ahogy arról már hírt ad­tunk — megkezdték a próba­­üzemeltetést. Az elmúlt hetek­ben már rendszeresen őröltek bentonitot a gépeken, s ezt az időt használták ki a megfe­lelő technológia kidolgozására is. A kidolgozott eljárással si­került elérni, hogy a bento­­nit minősége jobb, mint amit a világpiaci követelmények előírnak Nagy gondot fordítottak a dolgozók egészségvédelmére is Az őrléskor keletkező por el­szívására nagyteljesítményű ventillátorokat állítottak üzem­be, amelyek teljesen pormen­tesítik a levegőt, s ezzel ele­jét veszik az ilyen üzemek­ben gyakori szilikózis megbe­tegedéseknek. A levegőből el­szívott port, különleges beren­dezéssel kötik le, így az a szomszédos települések leve­gőjét sem szennyezi. A munkára kész üzem mű­szaki átadására már sor ke­rült, és az új év első napjá­tól rendszeresen termel a mádi őrlőmű. Fokozzák a gépesítést Az Oroszlányi Szénbányák­ban sikerrel teljesítették a múlt évi műszaki fejleszti terveket, amelyek fő célja a gépesítés fokozása volt. A gé­pesítés eredményeként elő­irányzatukat jelentősen túltel­jesítve 30 százalékkal tölbes­szenet rakodtak géppel, s több mint kétszeresére növelték­ a gépi jövesztést. Az idei műszaki fejlesztési terv szerint tovább növelik a gépesítést, a gépek alkalma­zásához a feltételeket elsősor­ban a korszerű biztosítással ak­arják megteremteni, ezért kétféle önjáró biztosítótzámot is alkalmaznak. A 3-as akná­ban már megkezdték az elő­készítését annak a frontnak, ahol a Petőfi -bányaiaktól megrendelt önjáró fejtesd paj­zsot kívánják alkalmazni. Újdonságnak számít majd az első hazai körvágathajtó gép, amelyet január végén kapnak meg a Bányagép- és Bányavillamossági Vállalattól. 31 millió forinttal gazdálkodunk ez évben A tervszerű és takarékos gazdálkodás megvalósításának egyik fontos eszköze a költ­ségvetés. A­­ politikai célkitű­zések eredményes megoldásá­hoz évről évre jelentősebb anyagi eszközök szükségesek. Szakszervezetünk 1963. évi költségvetését elnökségünk nemrég megtárgyalta és jóvá­hagyta. A költségvetés össze­állításakor az előttünk álló feladatokból indultunk ki. Költségvetésünk, bevételi té­telei között legjelentősebb a tagdíj­bevétel. A kitűzött fel­adatok megoldása is nagymér­tékben attól függ, hogyan tel­jesítik alapszerveink a tagdíj­beszedési tervet. A ké­reségvetés bevételi elő­­írányzatainak maradéktalan miresítése komoly erőfeszítést igényel. Ugyanis csak a bevé­teli tervek teljesítése nyújt anyagi alapot a kiadási olda­lon m­gtervezett célok megva­­l­asításához. Kötségvetésünk szerint ez évben 34 millió forinttal gaz­dálkodunk. A szakszervezeti tagságot a következő néhány jellemző adattal kívánjuk tá­jékoztatni arról, hogy ezt a jelentős összeget elsősorban mire fordítjuk. A költségvetési Irányelvek­nek megfelelően a felhaszná­lás legnagyobb hányada az alapszervekre jut. 20 millió forintot fordítunk közvetlenül vagy közvetve a tagság igé­nyeinek kielégítésére. A tag­díjból visszamaradó 35 száza­lék mellett szülési, temetési segélyként, kulturális, sport­és szociális támogatások for­májában visszajuttatott össze­gek döntő többsége is itt ke­rül felhasználásra. A 11 és félmilliós részese­désen kívül közel 2 milliós egyéb bevétel is segíti az alap­szerveknél a feladatok más­­o­olását. Támogatások formá­jában 6 millió forint körüli összeget juttatunk vissza. Az alapszervek köl­ségveté­sei két irányelveink figyelem­bevételével állították össze. Szociális kiadátások A tagság szülési és temet­kezési segélyeire 2 millió 600 ezer forintot irányoztunk elő Rendkívüli segélyekre szak­­szervezeti bizottságaink 928 ezer forintot terveznek fel­használni. Szociális jellegű ki­adás 2 millió 328 ezer forint összegben szerepel költségve­tésükben. Ezen túlmenően több mint 2 millió 500 ezer fo­rint szociális támogatást irá­nyoztunk elő központi költség­vetésünkben. Ebből az összeg­ből főleg a tagság üdülteté­sét, illetőleg az ilyen jellegű kiadásokat kívánjuk fedezni. Egy új sza­kszervezeti üdülő létesítéséhez 600 ezer forint­tal járulunk hozzá. Siófoki, hajdúszoboszlói és leányfalui üdülőink üzemeltetéséhez 320 ezer forintot biztosítunk. A jósvafői Kísérleti Szana­tórium fenntartásához 50 ezer forintot, a tagság belföldi és külföldi csereüdültetésére, va­lamint jutalom üdültetésre 180 ezer forintot fordítunk. Gyer­mek- és nyugdíjas üdültetés céljaira 100 ezer forint támo­gatást terveztünk meg, ezzel 600 gyermek és 100 nyugdíja­sunk leányfalui üdültetéséhez járulunk hozzá. Az arra rá­­szoruló tagjaink, valamint nyugdíjasaink támogatására központi költségvetésünkben 540 ezer forintot irányoztunk elő, melyből többek között évi 3 alkalommal 400—400 forin­tot utalunk ki 150 régi szer­vezett­­ dolgozónak, valamint támogatást nyújtunk nyugdí­jas szakszervezeti bizottsá­gainknak szociális jellegű ki­adásai fedezésére. Tartalékpénzün­kből 2 mil­lió forintot fordítunk leányfe­­lui Gyermeküdülőnk bővíté­sére, továbbfejlesztésére, kulturális célokra Az előző éveikhez viszonyít­va nagymértékben emelked­nek a tagság kulturális igé­nyeinek kielégítésére fordí­tandó összegek. A központba befolyó tagdíjakból könyvtá­rak fejlesztésére, kultúrintéz­ményeik felújítására, berende­zésük pótlására, valamint kul­turális rendezvényekre 1 mil­lió 400 ezer forintot irányoz­tunk elő, ami 400 ezer forint­,­tál több az előző évinél. Sport rendezv­ény­ek­re A sportkiadások is emelked­nek. A kulturálishoz hason­lóan 400 ezer forinttal emel­jük a támogatások összegét és így tömegsportra, létesítmé­nyekre, a sportkörök működé­si költségeire több mint 1 mil­lió forintot, természetjárók mozgalmára, bányász­­bajnok­sá­gokra közel 200 ezer forin­tot fordítunk. Alapszerveink 1 millió 200 ezer forintot fordítanak sport­célokra, melyből sportkörök támogatására 498 ezer forint esik. A költségvetésből ismerte­tett néhány adat is igazolja, hogy a tagdíjakat valóban a tagság érdekében kívánjuk felhasználni. Hargitai Henrik Páratlan teljesítmény A komlói 3. számú aknáról Krekkó Ferenc 12 fős csapata adott hírt olyan teljesítmény­ről, amilyenre még nem volt példa Komlón: a szocialista címért küzdő előváló brigád 215 métert haladt előre. A kitűnően dolgozó csapat munkájának legfőbb titka a jó szervezés, az, hogy ponto­san ismerik feladataikat. Im­produktív munkára a brigád tagjai egy percet sem fecsé­relnek. Krekkó Ferenc és tár­sai példás munkájukkal elő­nyös feltételeket teremtettek az üzemben az 1963. évi fel­adatok megoldásához is. Kijelöltékk a kutak helyét A Dunántúli Kőolajfúrási Üzem dolgozói ebben az év­ben olajfúrási tervük mintegy 80 százalékát kutatásra fordít­ják. Körülbelül 230 000 méter kutató­fúrást végeznek, főleg a Dunántúlon. A Dunántúli Kőolajfúrási Üzem geológusai nemcsak a kutatásra kerülő területeket, hanem már az egyes kutak helyét is kijelöl­ték.

Next