Bányamunkás, 1965 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Ex. évi tervünk teljesítésével alapozzuk meg a jövő sikereit (Folytatás a 2. oldalról.) nem találtak, az 1965. évi kőolajtermelési előirányzatot teljes egészében a csökkenő tendenciájú régi mezők termelésével kell teljesíteni. Ez a feladat komoly erőfeszítést kíván az olajipartól és itt nagy jelentősége lesz a korszerű rétegkezelések alkalmazásának, az optimális termelési lehetőségek kihasználásának. A földgáz értékesítés az 1904. évi 600 millió köbméter mennyiséggel szemben 1965-ben 900 millió köbméterre emelkedik. Ezt az 50 százalékos növekedést az alföldi gázmezők termelése biztosítja — zömmel Hajdúszoboszlóról —, de a dél-békési gázok értékesítése is nagy ütemben fejlődik. A kőolajbányászat termelékenysége ez évi terv szerint tovább javul. Az egy főre eső termelési érték előirányzott mutatója 10,3 százalékkal haladja meg a tavalyi szintet. A termelési érték növekedésének a termelékenységgel fedezett részaránya a terv szerint 68,6 százalékos lesz. Az érc- és ásványbányászati iparág termelési értéke 3,6 százalékkal haladja meg az előző évit. Barnavasércből 320 000 tonna, dúsított párvasércből 160 000 tonna, karbonátos mangánércből 120 000 tonna az éves előirányzata. Az iparág költségszintjét 0,2 százalékkal kell csökkenteni. Az Aknamélyítő Trösztnek a termelési érték 4,5 százalékos, az egy főre eső termelékenység 1 százalékos emelkedése, az önköltségben 0,3 százalék csökkenése van előirányozva a tervben. Az uránipar ez évben lényegében ugyanolyan mennyiséget kell, hogy termeljen, mint 1864-ben, azonban alacsonyabb önköltséggel, gazdaságosabban. A bányagépgyártási iparágnak 1965. évre 589 millió forint az értékterve. Ez 4 százalékkal magasabb az előző évi várhatónál. Az értékterven belül exportra 85 millió forint van előirányozva. Költségszintjénél 0,5 százalékos csökkentést kell elérni. A brikettgyártási iparban 1 400 000 tonna a mennyiségi előirányzat, mely 7,7 százalékkal magasabb az elmúlt évben elértnél. Az Országos Mélyfúrt Vállalat 225,9 millió forint termelési értéke 4,2 százalékkal haladja meg az előző év termelési értékét A termelékenység 2,5 százalékkal növekszik. Költségszint tervük 90 százalék, amely 1,3 százalékkal haladja meg az százalékkal haladja meg az 1964. évit. Ezután a tervfegyelem és a beruházás problémáival foglalkozott. A beruházásokkal kapcsolatban megemlítette, hogy lehetőségeink szerények és emiatt sokkal átgondoltabban kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az előadó szólt a határidők betartásáról, az arányokról, a gazdaságosságról. Részletesen szólt a technikai színvonal növeléséről, az e területen meglevő tartalékokról. A helyi erőforrások fokozottabb igénybevételének lehetőségét az is bizonyítja — mondotta Simon elvtárs —, hogy a gépek üzemeltetésénél, az üzemelő gépek kihasználásánál sok még a tennivaló. Pl. a szénbányászatban a rendelkezésünkre álló széngyaluk 70, a maróhengeres kombájnok 55, a rakodógépek 50 és a kisfelrakó gépek 50,7 százaléka van üzembehelyezve. Tehát durván mintegy 50—60 százalék termel a rendelkezésünkre álló gépi berendezésekből, de az üzemelő gépek kihasználási fokát is lehet még fokozni. Úgy gondoljuk, hogy a gépek jobb kihasználása terén fontos feladatai vannak mind a műszaki-gazdasági vezetésnek, mind a társadalmi szerveknek, nemcsak a szénbányászatban, hanem minden ágazatnál. A beszámoló foglalkozott a műszakarányok alakulásával, a munkafegyelem problémáival. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti munkában a jövőben is fontos helyet kell elfoglalnia a dolgozók nevelésének, rendre és fegyelemre szoktatásának, és tudatuk állandó formálásának. A szakszervezet nevelő- és felvilágosító munkája csak akkor lesz igazán hatásos, ha ez magas fokú munka- és üzemszervezéssel párosul, amely megteremti a folyamatos munka lehetőségét. Enélkül a fegyelem megszilárdításáról, a munkaidő jobb kihasználásáról beszélni nemigen lehet. Hiába agitáljuk mi a bányászt a többtermelésre, amikor vagonhiány, vagy más üzemi problémák miatt nem tud dolgozni. Külön nyomatékkal hívta fel a figyelmet a takarékosságra. Változtatni kell azon a téves nézeten, hogy a takarékosságnál mindig valami nagy dologra gondolunk. Nemcsak nagy dolgokról van szó, kicsinyekről is, hiszen sok kicsiből tevődik össze, a nagy. A leányipar — különösen a szénbányászat — az importigényes iparágak közé tartozik, ezért az általános takarékosságon belül meg kell keresni az importanyagoknál a csökkentés lehetőségeit. Pl. a bányászatban jelenleg kb. 65 000 acéltám van. A beépítettség foka 70 százalék körül van. Ha a beépítettségi fokot 75 százalékra emelnénk — ami lehetséges volna — ez megtakarításban 6000 köbméter fát jelentene, vagyis 3,7 millió forintot, illetve 72 000 dollárt. A TH-gyűrűk fokozottabb visszanyerésére is vannak lehetőségeink, minden darab kb. 1500 forintot jelentene, leszámítva a rablás és az újrahajlítás költségeit. A példák sokaságát lehetne felhozni a takarékosság lehetőségeire a bányászati iparágakból. De úgy gondoljuk, ezt mérjék fel az üzemek és tegyenek intézkedést a szigorú takarékosság fokozottabb érvényesítésére. A szocialista munkaverseny szervezésénél és általában a szakszervezeti munkában szintén nagy gondot kell fordítani erre a kérdésre, mint olyanra, amely jelentős forrása lehet a népgazdaság továbbfejlesztésének. Az előadó ezután az ez évi szocialista munkaverseny irányelveiről szólt. Ma a bányaiparban 3283 szocialista brigád van, amelyben 45 700 ember vesz részt. Legfőbb tennivalóink közé tartozik munkájuk segítése, elképzeléseik megvalósítása. Év elején vagyunk, értékelni kell tevékenységüket, segítséget adni ez évi vállalásaik kialakításához, segítségüket kérni a fegyelem, a takarékosság, a termelékenyebb munka megvalósításához. A kezdeményezőkészséggel kapcsolatosan az előadó beszélt az újító- és feltaláló-mozgalomról. A dolgozók által benyújtott újítások színvonala évről évre nő. Viszont ezzel nem tart lépést a műszaki-gazdasági vezetés. Harcolni kell azért, hogy az elfogadott és hasznos újítás bevezetésre kerüljön. Segítsék elő, hogy az újítók mindenkor megkapják az őket megillető anyagi és erkölcsi megbecsülést. Simon elvtárs ezután az üzemi demokrácia különböző fórumainak erősítését hangsúlyozta. A termelési tanácskozásokkal kapcsolatosan megállapította: színvonala az utóbbi időben egyre növekszik, a differenciáltság jó hatással van a vezetés és a dolgozók közvetlen kapcsolatának mélyítésében. Sajnos, a termelési tanácskozások még nem töltik be maradéktalanul szerepüket, még mindig feladat-meghatározó jellegűek, több gazdasági vezető még csak elvben ismeri el az üzemi demokrácia fontosságát, kevésbé él vele, sőt, egyesek, kibontakoztatására sem adnak lehetőséget. Ha már az üzemi demokráciáról beszélünk, érdemes szóvá tenni a dolgozókkal való bánásmódot. Nem ritkán hiányzik velük szemben az emberi hang, az emberi bánásmód, a kellő türelem, megértő foglalkozás gondjaikkal, problémáikkal. Szakszervezetünk fontos feladata, hogy határozottan fellépjen az ilyen jelenségek ellen és olyan légkört alakítson ki, amelyet a kölsönös megértés, egymás megbecsülése és tiszteletben tartása jellemez. A beszámoló végén megemlítette, hogy az 1965-ös esztendő hazánk felszabadulásának 20. évfordulója, felszabadult népünk jubileumi éve. Az üzemekben egymás után születnek szebbnél szebb vállalások az évforduló, a jubileumi év méltó megünneplésére. Kérjük, hogy a központi vezetőség erről az ülésről külön üdvözölje a kezdeményezőket, azokat az üzemeket, brigádokat és egyéneket, akik már eddig is bekapcsolódtak a felszabadulási versenybe való részvételbe. Egyben forduljon a gazdasági és szakszervezeti szervekhez, hogy április 4. tiszteletére, hazánk felszabadulásának évfordulóján úgy szervezzék a dolgozók versenyét: egyrészt, hogy a negyedéves tervek teljesítésével megalapozzák az egész év sikerét, másrészt, hogy bányászaink eleget tegyenek azoknak a tradícióknak, amelyeket a szocializmus ügye iránt tanúsítanak. A vitában számos elvtárs szólalt fel és mondta el véleményét, a többi között Gál László, a SZOT titkára, Haracska Imre miniszterhelyettes. A felszólalásokat Simon Antal elvtárs válaszolta meg. Ezután Blaha Béla elvtárs, szakszervezetünk főtitkára terjesztette elő ez évi költségvetésünket, melyet a központi vezetőség egyhangúlag elfogadott. Négy vélemény tükrében Nyolcszáz dolgozó gondjait, örömeit és problémáit hordja a vállán Farkas János szőtitkár vezetésével a szakszervezeti bizottság az oroszlányi XVII-es aknán. Ottlétünk alkalmával is számos dolgozó kereste fel problémáival. Valamennyinek nagy nyugalommal és hozzáértéssel válaszolt. Éppen ez adta a gondolatot, hogy néhány dolgozótól véleményt kérjünk róla, az emberről, az szb-titkárról. Beszéljenek hát ők, az üzem dolgozói. — Farkas elvtárs nagy népszerűségnek örvend az üzem dolgozói előtt — mondta Eri János csapatvezető vájár —, elsősorban azért, mert igen egyszerű ember, emellett igazságosan foglal állást a dolgozók ügyeiben. Őszinte és nem rejti véka alá véleményét akkor sem, ha a hozzá forduló dolgozónak nincs igaza. Bányászaink pedig szeretik anyát és őszinte beszédet. — Tekintélye van az üzemvezetőség előtt is. Én bizalmi is vagyok az üzemben. Mindig és mindenben segítségemre van, de nemcsak nekem, hanem a többi bizalmi társamnak is. Megbeszéli velünk az üzem előtt álló feladatokat, dicséri, de ha kell, bírálja is tevékenységünket. — Nekem — gondolom dolgozó társaimnak is — elsősorban azért szimpatikus Farkas elvtárs, mert a fontosabb kérdésekben soha nem dönt egyedül, hanem kikéri a vezetőség, a tagság véleményét is —, hallottuk Gotfried János versenyfelelőstől. Nem ismer fáradságot a munkában, rendszeresen lejár a bányába és a helyszínen győződik meg a kérdésekről, dolgokról. Nem hamarkodja el intézkedéseit. Ha valamivel nincs tisztában, bátran fordul tanácsért másokhoz. Az irodája mindenki előtt nyitva áll. Nemcsak a szakszervezeti tagok problémáit intézi, hanem a többiekét is, ezért valamennyi dolgozó kedveli. — Nemcsak üzemi, hanem más problémákkal is szívesen fordulnak hozzá a dolgozók, mert nála mindig megértésre találnak. Mit mondjak még, szeretjük őt, mert megértő, őszinte ember, mert segít a rászorultakon, mert örökké köztünk van. Nagy gondot fordít saját képzésére. Jelenleg is a kétéves üzemgazdasági technikum hallgatója. — Tíz-tizenkét éve ismerem — mondja Fürtös József aknász. Volt munkatársam és beosztottam. Meglátásom szerint működése alatt sokat javult üzemünk szakszervezeti munkája. Munkánkhoz rendszeres segítséget nyújt Valamennyi szakmányadáson részt vesz, fontos és sok időt töltő munkája mellett, mint pártvezetőségi tag, a pártoktatásban is nagy segítséget nyújt a pártvezetőségnek. Példaadó magatartásával sok társadalmi munkát vállal és szervez szocialista városunk parkosítására, csinosítására. — Megbecsülik és tisztelik az üzem iparosai is — közölte Polhm Ferenc lakatos. — Igaz, ő vájárember, de nagy hozzáértéssel bánik az iparcegárdával is. Számos jó javaslatot kaptunk már tőle egy-egy feladat megoldásához. Jogos problémáinkat elintézi. Véleményem szerint üzemünkben ő tette helyére a szakszervezeti munkát. — A szervezettség — 94,2 százalék — az ő jó közreműködésének is eredménye. Segítségével a külszíni üzemrészekben is több szocialista brigád alakult. Fáradhatatlanul tevékenykedik üzemünk dolgozóinak egységbe forrasztásáért, a törzsgárda szélesítéséért. Nem tudok jobb kifejezést használni, mint azt, hogy ideális szb-titkár. íme néhány vélemény, minden kozmetikázás nélkül. Tükör, amely hű arcvonásait mutatja egy embernek! F. S. Szocialista munkabrigádvezetők tanácskozása 400 kollektíva versenyez Borsodban A Borsodi Szénbányászati Tröszt szocialista munkabrigádjainak küldöttei 4 ikerttelepen gyűltek össze, hogy megvitassák a mozgalom eddig elért eredményeit és megválasszák küldötteiket az iparági konferenciára. A több, mint 200 küldött előtt Monos János, a tröszt igazgatója ismertette az eredményeket és a feladatokat. Elmondotta többek között, hogy amíg 1959-ben, a mozgalom elindulásakor csak ötven brigád tűzte ki célul a megtisztelő cím elnyerését, az idén már több, mint négyszáz brigád tartja elérhetőnek ezt a címet. A brigádok közül eddig 111-en érdemelték ki a cím viselését. A hibákról szólva megállapította Monos János, hogy 41 brigád vállalása ellenére sem érte el a 100 százalékot Jó példaként említette a Szuhavölgyi Szénbányákat, ahol minden brigád teljesíti tervét és az alberttelepi Soltész-brigádot, ahol a tagok családi ház építésénél is segítik egymást. A hozzászólók többek között a műszakiak közvetlenebb segítségnyújtását, az új technológiára történő áttérés előtti műszaki tájékoztatást, a közvetlen munkahelyi irányítást kérték. kezletre is hívják meg a szocialista brigádok képviselőit. Nem tartják kielégítőnek a szocialista brigádmozgalomban jelenleg érvényben levő fokozati különbséget. Nem helyes, hogy harmadszor, negyedszer is ugyanazt a jelvényt, vagy oklevelet kapják a címre jogosultak. Élenjárnak a szocialista munkaversenyben Tatabányán a brigádok tanácskozásán részt vett Nemeslaki Tivadar, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és Blaha Béla, szakszervezetünk főtitkára. Dr. Gál István, a tröszt igazgatója értékelte a szocialista brigádok munkáját. Elmondta, hogy a tröszt az utóbbi években rendszeresen teljesítette évről évre növekvő feladatait. Az eredmények a tröszt valamennyi dolgozójának öszszefogásából születtek, de különösen nagy szerepük volt benne a szocialista brigádoknak, amelyek munkájára mindig biztosan számíthatnak A trösztben 254 föld alatti és 70 külszíni brigád vesz részt a szocialista munkaversenyben. Ezeknek a brigádoknak 2300 tagja van. 1963-ban 107, 1964-ben pedig 128 brigád nyerte el a szocialista címet. A termelés területén valamennyien nagyon jól megállták helyüket és szépen alakult az oktatásban való részvételük is. Több támogatást Nógrádban kétszázharminchat bányász-munkacsapat vetélkedik egymással a szocialista brigád címért. A vitában többen szóvá tették, hogy egyes műszaki vezetők még mindig nem támogatják a szocialista brigádok munkáját. A mérnökökből, technikusokból szervezett patronálok például gyakran nem teljesítik vállalt kötelezettségeiket. A Csurgó-tárói szocialista brigádok vezetői bejelentették, hogy 1965-ben a szocialista üzem kitüntető címért indítanak versenyt. Nehéz feladatok kovácsolták egybe a brigádot Pécsett Pozsgai Károly, a tröszt főmérnöke elmondta, hogy a bányák vezetői elsősorban a szocialista brigádokra támaszkodnak a tervek valóraváltásában. Biztató erre a szocialista brigádmozgalom eddigi fejlődése. Míg 1959-ben a mozgalom életrekeltésének évében 45 brigád 580 tagja kötött szerződést a megtisztelő cím megszerzésére, jelenleg 254 csapat több, mint négyezer tagja tartozik a jelvényért, oklevélért küzdők családjába. A bevezető után elsőként Nagy Dezső, Kossuth-bánya országos hírű munkacsapatának vezetője szólalt fel. Elmondta, hogy az új vállalása, a nehéz feladatok teljesítése hogyan kovácsolta, szocialista közösséggé több, mint négyszáztagú brigádját. Tizenöten mondták el véleményüket, javaslataikat. Kérték többek között a műszakiakat, javítsák meg az anyagelőkészítést, hangolják össze jobban a termelés és fenntartás munkáját. Javasolták, a műszaki érte 50 000 tonna szén terven felül, a felszabadulási munkaverseny első szakaszában November utolsó harmadában országos híre járta, hogy a komlói Kossuth-bánya legnagyobb csapata, az 50-es csapat kollektívája befejezte éves tervét. A kiemelkedő sikerről így írt a helyi lap: „Ha valamenynyi csapatunk felzárkózik az ilyen csapatok mellé, bátran jelenthetjük — üzemi és tröszti szinten —, hogy éves tervünket határidő előtt teljesítjük.” És a példamutató eredményhez a tröszt csapatai, üzemei felzárkóztak: a Mecseki Szénbányászati Tröszt 20 ezres kollektívája december 19-én jelentette, hogy befejezte az 1964-es esztendőre szóló széntermelést. A tröszt hét nagy üzeme közül a Béta-aknaiak mondhatták elsőként, hogy eleget tettek előirányzatuknak: december 12-én teljesítették tervüket. S az év hátralevő munkanapjain mintegy 25 000 tonnát adtak pluszként. Ennél jobb eredménynek számít a Kossuth-bányaiak sikere, akiknél az 50-es szocialista brigád közel 50 000 tonna terven felüli szenet adott a népgazdaságnak december végéig. Ez a csapat Nagy Dezső vezetésével — egész évben egyenletesen termelt, illetve mindig a legjobbak között versengett. Már az 1964. évi bányásznapon is példamutató eredményekről számolhatott be, hát még a felszabadulási verseny első szakaszában. November 21-én (315 műszakkal) 24 666 tonna szenet termelt, ami addig a legjobb fejtési eredmény volt az azonos körülmények között dolgozó hazai bányák történetében. Ez 7,82 tonna műszaknak felel meg. E kimagasló teljesítmény hűen kifejezi a 340 fős csapat erejét, lendületét, eredményes összefogását. Szedlár Ferenc vájár kifejezésre juttatta, hogy az új rendszerű, úgynevezett cseh hálós fejtés nagyszerűen bevált, s ennek tulajdonítja a brigád jó eredményét. Megemlítette azt is, hogy a műszaki vezetők minden segítséget megadnak, s a kollektíva is együtt van. Azt hisszük elsősorban erről kell beszélni. Hiszen az elvtársi, baráti szellem hihetetlen eredményekre képes. — Munkasikerünk lényege az emberi együttérzés, az egymás iránti megbecsülés. Segítés, a kollektíva egymásra találása — mondotta a kormánykitüntetéssel rendelkező brigádvezető. — Roppant erő van az összefogásban — folytatta tovább Nagy Dezső. — Ez az egymásratalálás nemcsak abban jut kifejezésre, hogy termelési eredményeink kimagaslóak, hanem más vonatkozásban is. A csapat többsége — a 340 főből 250 — továbbtanul, általános, vagy szakiskolán képezi magát. Én is tanulok, a VIII. általános után a technikum elvégzése a cél. A népes csapatunk büszke arra is, hogy a különbözőtömegszervezeti és más mozgalmi szervezetekben is élenjárnak a brigád tagjai. Fajcsi Ferenc, Biró Ferenc és a többi szakszervezeti aktíva példamutatóan teljesítette nem csupán a szakmai előirányzatot, de a szakszervezeti megbízást is. Ilyen szempontból nem merül kifogás a szakvezető csapatvezetők: Schwecár Ferenc, Rákosa Gyula, Horvai György, Lőrincz Dezső ellen sem. Az igen számottevő szakmai tervvel bíró csapat négy szakaszra bontotta a 20. éves felszabadulási versenyt. Az első periódusban — a bányásznaptól az év végéig — ragyogóan teljesítették a vállalást. Az éves tervet félszázezer tonnával megtoldották, s úgy készültek fel a legközelebbi feladatra, hogy az 1965-ös programnál se valljanak szégyent. — Bizonyos változás van az új esztendő előirányzatánál, ez a módosulás azonban növekvő — jegyezte meg Nagy elvtárs. — Nem kevesebb, mint 10 százalékkal kell többet termelnünk. Az éves programot szeretnénk 1955-ben is befejezni november hónapban. A körletvezetőnk, Stemler Ferenc és az üzem főmérnöke, Kaposvölgyi József ehhez minden támogatást megad. A szakszervezet — az említett első szakasz után — három időszakra bontotta az éves versenyt. A következő április 4-ig, az utána való a bányásznapig, a befejező szakasz pedig az év végéig szól. Amilyen lendülettel dolgozik a brigád, nem kétséges, hogy a vállalás, az éves program novemberben való teljesítése sikerrel jár. Vízhányó Imre Három új kút A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat Eger környékén három új olajkutat helyezett üzembe. Ezekkel együtt Itt már mintegy 130 kút adja az olajat.