Bányamunkás, 1965 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Ex. évi tervünk teljesítésével alapozzuk meg a jövő sikereit (Folytatás a 2. oldalról.) nem találtak, az 1965. évi kő­olajtermelési előirányzatot tel­jes egészében a csökkenő ten­denciájú régi mezők termelé­sével kell teljesíteni. Ez a fel­adat komoly erőfeszítést kíván az olajipartól és itt nagy je­lentősége lesz a korszerű ré­tegkezelések alkalmazásának, az optimális termelési lehető­ségek kihasználásának. A földgáz értékesítés az 1904. évi 600 millió köbmé­ter mennyiséggel szemben 1965-ben 900 millió köbméter­re emelkedik. Ezt az 50 száza­lékos növekedést az alföldi gázmezők termelése biztosítja — zömmel Hajdúszoboszlóról —, de a dél-békési gázok érté­kesítése is nagy ütemben fej­lődik. A kőolajbányászat ter­melékenysége ez évi terv sze­rint tovább javul. Az egy főre eső termelési érték előirány­zott mutatója 10,3 százalékkal haladja meg a tavalyi szintet. A termelési érték növekedésé­nek a termelékenységgel fede­zett részaránya a terv szerint 68,6 százalékos lesz. Az érc- és ásványbányászati iparág termelési értéke 3,6 százalékkal haladja meg az előző évit. Barnavasércből 320 000 tonna, dúsított párvas­­ércből 160 000 tonna, karboná­tos mangánércből­­ 120 000 ton­na az éves előirányzata. Az iparág költségszintjét 0,2 szá­zalékkal kell csökkenteni. Az Aknamélyítő Trösztnek a termelési érték 4,5 százalé­kos, az egy főre eső termelé­kenység 1 százalékos emelke­dése, az önköltségben 0,3 szá­zalék csökkenése van előirá­nyozva a tervben. Az uránipar ez évben lénye­gében ugyanolyan mennyisé­get kell, hogy termeljen, mint 1864-ben, azonban alacsonyabb önköltséggel, gazdaságosab­ban. A bányagépgyártási iparágnak 1965. évre 589 mil­lió forint az értékterve. Ez 4 százalékkal magasabb az előző évi várhatónál. Az értékterven belül exportra 85 millió forint van előirányozva. Költség­szintjénél 0,5 százalékos csök­kentést kell elérni. A brikettgyártási iparban 1 400 000 tonna a mennyiségi előirányzat, mely 7,7 százalékkal magasabb az elmúlt évben elértnél. Az Országos Mélyfúrt Vállalat 225,9 millió forint termelési ér­téke 4,2 százalékkal haladja meg az előző év termelési érté­két A termelékenység 2,5 szá­zalékkal növekszik. Költség­szint tervük 90 százalék, amely 1,3 százalékkal h­aladja meg az százalékkal haladja meg az 1964. évit. Ezután a tervfegye­lem és a beruházás problémái­val foglalkozott. A beruházá­sokkal kapcsolatban megemlí­tette, hogy lehetőségeink sze­rények és emiatt sokkal átgon­doltabban kell ezzel a kérdés­sel foglalkozni. Az előadó szólt a határidők betartásáról, az arányokról, a gazdaságosság­ról. Részletesen szólt a techni­kai színvonal növeléséről, az e területen meglevő tartalékok­ról. A helyi erőforrások fokozot­tabb igénybevételének lehető­ségét az is bizonyítja — mon­dotta Simon elvtárs —, hogy a gépek üzemeltetésénél, az üzemelő gépek kihasználásá­nál sok még a tennivaló. Pl. a szénbányászatban a rendel­kezésünkre álló széngyaluk 70, a maróhengeres kombájnok 55, a rakodógépek 50 és a kis­felrakó gépek 50,7 százaléka van üzembehelyezve. Tehát durván mintegy 50—60 százalék termel a rendelkezésünk­re álló gépi berendezések­ből, de az üzemelő gépek kihasználási fokát is lehet még fokozni. Úgy gondoljuk, hogy a gépek jobb kihasználása terén fontos feladatai vannak mind a mű­szaki-gazdasági vezetésnek, mind a társadalmi szerveknek, nemcsak a szénbányászatban, hanem minden ágazatnál. A beszámoló foglalkozott a műszakarányok alakulásával, a munkafegyelem problémái­val. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szakszer­vezeti munká­ban a jövőben is fontos helyet kell elfoglalnia a dolgozók ne­velésének, rendre­ és fegye­­lemre szoktatásának, és tuda­tuk állandó formálásának. A szakszervezet nevelő- és felvilágosító munkája csak akkor lesz igazán hatásos, ha ez magas fokú munka- és üzemszervezéssel páro­sul, amely megteremti a folyama­tos munka lehetőségét. Enél­­kül a fegyelem megszilárdítá­sáról, a munkaidő jobb kihasz­nálásáról beszélni nemigen le­het. Hiába agitáljuk mi a bá­nyászt a többtermelésre, ami­kor vagonhiány, vagy más üzemi problémák miatt nem tud dolgozni. Külön nyomatékkal hívta fel a figyelmet a takarékosság­ra. Változtatni kell azon a té­ves nézeten, hogy a takarékos­ságnál mindig valami nagy dologra gondolunk. Nemcsak nagy dolgokról van szó, kicsi­nyekről is, hiszen sok kicsiből tevődik össze, a nagy. A leányipar — különösen a szénbányászat — az import­igényes iparágak közé tarto­zik, ezért az általános takaré­kosságon belül meg kell ke­resni az importanyagoknál a csökkentés lehetőségeit. Pl. a bányászatban jelenleg kb. 65 000 acéltám van. A beépí­tettség foka 70 százalék körül van. Ha a beépítettségi fokot 75 százalékra emelnénk — ami lehetséges volna — ez megtakarításban 6000 köb­méter fát jelentene, vagyis 3,7 millió forintot, illetve 72 000 dollárt. A TH-gyűrűk fokozottabb visszanyerésére is vannak le­hetőségeink, minden darab kb. 1500 forintot jelentene, leszá­mítva a rablás és az újrahaj­­lítás költségeit. A példák sokaságát lehetne felhozni a takarékosság lehe­tőségeire a bányászati ipar­ágakból. De úgy gondoljuk, ezt mérjék fel az üzemek és te­gyenek intézkedést a szigorú takarékosság fokozottabb érvényesítésére. A szocialista munkaverseny szervezésénél és általában a szakszervezeti munkában szintén nagy gon­dot kell fordítani erre a kér­désre, mint olyanra, amely je­lentős forrása lehet a nép­gazdaság továbbfejlesztésének. Az előadó ezután az ez évi szocialista munkaverseny irányelveiről szólt. Ma a bányaiparban 3283 szocialista brigád van, amelyben 45 700 ember vesz részt. Legfőbb tenni­valóink közé tartozik munkájuk segítése, elkép­zeléseik megvalósítása. Év elején vagyunk, értékelni kell tevékenységüket, segítsé­get adni ez évi vállalásaik ki­alakításához, segítségüket kér­ni a fegyelem, a takarékosság, a termelékenyebb munka meg­valósításához. A kezdeménye­zőkészséggel kapcsolatosan az előadó beszélt az újító- és fel­találó-mozgalomról. A dolgo­zók által benyújtott újítások színvonala évről évre nő. Vi­szont ezzel nem tart lépést a műszaki-gazdasági vezetés. Harcolni kell azért, hogy az elfogadott és hasznos újítás bevezetésre kerül­jön. Segítsék elő, hogy az újítók mindenkor meg­kapják az őket megillető anyagi és erkölcsi megbe­csülést. Simon elvtárs ezután az üze­mi demokrácia különböző fó­rumainak erősítését hangsú­lyozta. A termelési tanácsko­zásokkal kapcsolatosan megál­lapította: színvonala az utóbbi időben egyre növekszik, a dif­ferenciáltság jó hatással van a vezetés és a dolgozók közvet­len kapcsolatának mélyítésé­ben. Sajnos, a termelési tanácskozások még nem töltik be mara­déktalanul szerepüket, még mindig feladat-meg­határozó jellegűek, több gazdasági vezető még csak elvben ismeri el az üzemi demokrácia fontosságát, ke­vésbé él vele, sőt, egyesek, ki­bontakoztatására sem adnak lehetőséget. Ha már az üzemi demokrá­ciáról beszélünk, érdemes szó­vá tenni a dolgozókkal való bánásmódot. Nem ritkán hiányzik velük szemben az emberi hang, az emberi bánás­mód, a kellő türelem, megértő foglalkozás gondjaikkal, prob­lémáikkal. Szakszervezetünk fontos feladata, hogy határo­zottan fellépjen az ilyen jelen­ségek ellen és olyan légkört alakítson ki, amelyet a köl­­­­sönös megértés, egymás meg­becsülése és tiszteletben tartá­sa jellemez. A beszámoló végén megem­lítette, hogy az 1965-ös esztendő ha­zánk felszabadulásának 20. évfordulója, felszaba­dult népünk jubileumi éve. Az üzemekben egymás után születnek szebbnél szebb vál­lalások az évforduló, a jubi­leumi év méltó megünneplé­sére. Kérjük, hogy a központi ve­zetőség erről az ülésről külön üdvözölje a kezdeményezőket, azokat az üzemeket, brigádo­kat és egyéneket, akik már eddig is bekapcsolódtak a fel­­szabadulási versenybe való részvételbe. Egyben forduljon a gazdasági és szakszervezeti szervekhez, hogy április 4. tiszteletére, hazánk felszaba­dulásának évfordulóján úgy szervezzék a dolgozók verse­nyét: egyrészt, hogy a negyed­éves tervek teljesítésével meg­alapozzák az egész év sikerét, másrészt, hogy bányászaink eleget tegyenek azoknak a tra­dícióknak, amelyeket a szocia­lizmus ügye iránt tanúsítanak. A vitában számos elvtárs szólalt fel és mondta el véle­ményét, a többi között Gál László, a SZOT titkára, Ha­­racska Imre miniszterhelyet­tes. A felszólalásokat Simon Antal elvtárs válaszolta meg. Ezután Blaha Béla elvtárs, szakszervezetünk főtitkára ter­jesztette elő ez évi költségveté­sünket, melyet a központi ve­zetőség egyhangúlag elfoga­dott. Négy vélemény tükrében Nyolcszáz dolgozó gondjait, örömeit és problémáit hordja a vállán Fark­as János sző­­titkár vezetésével a szakszer­vezeti bizottság az oroszlányi XVII-es aknán. Ottlétünk al­kalmával is számos dolgozó kereste fel problémáival. Va­lamennyinek nagy nyugalom­mal és hozzáértéssel vála­szolt. Éppen ez adta a gon­dolatot, hogy néhány dolgozó­tól véleményt kérjünk róla, az emberről, az szb-titkárról. Beszéljenek hát ők, az üzem dolgozói. — Farkas elvtárs nagy nép­szerűségnek örvend az üzem dolgozói előtt — mondta Eri János csapatvezető vájár —, elsősorban azért, mert igen egyszerű ember, emellett igaz­ságosan foglal állást a dolgo­zók ügyeiben. Őszinte és nem rejti véka alá véleményét ak­kor sem, ha a hozzá forduló dolgozónak nincs igaza. Bá­nyászaink pedig szeretik a­nyát és őszinte beszédet. — Tekintélye van az üzem­­vezetőség előtt is. Én bizalmi is vagyok az üzemben. Min­dig és mindenben segítségem­re van, de nemcsak nekem, hanem a többi bizalmi tár­samnak is. Megbeszéli velünk az üzem előtt álló feladato­kat, dicséri, de ha kell, bírál­ja is tevékenységünket. — Nekem — gondolom dol­gozó társaimnak is — első­sorban azért szimpatikus Far­kas elvtárs, mert a fontosabb kérdésekben soha nem dönt egyedül, hanem kikéri a ve­zetőség, a tagság véleményét is —, hallottuk Gotfried Já­nos versenyfelelőstől. Nem is­mer fáradságot a munkában, rendszeresen lejár a bányába és a helyszínen győződik meg a kérdésekről, dolgokról. Nem hamarkodja el intézkedéseit. Ha valamivel nincs tisztában, bátran fordul tanácsért má­sokhoz. Az irodája mindenki előtt nyitva áll. Nemcsak a szakszervezeti tagok problé­máit intézi, hanem a többie­két is, ezért valamennyi dol­gozó kedveli. — Nemcsak üzemi, hanem más problémákkal is szívesen fordulnak hozzá a dolgozók, mert nála mindig megértésre találnak. Mit mondjak még, szeretjük őt, mert megértő, őszinte ember, mert segít a rászorultakon, mert örökké köztünk van. Nagy gondot fordít saját képzésére. Jelen­leg is a kétéves üzemgazda­sági technikum hallgatója. — Tíz-tizenkét éve isme­rem — mondja Fürtös József aknász. Volt munkatársam és beosztottam. Meglátásom sze­rint működése alatt sokat ja­vult üzemünk szakszervezeti munkája. Munkánkhoz rend­szeres segítséget nyújt Vala­mennyi szakmányadáson részt vesz, fontos és sok időt töltő munkája mellett, mint párt­vezetőségi tag, a pártoktatás­ban is nagy segítséget nyújt a pártvezetőségnek. Példaadó magatartásával sok társadal­mi munkát vállal és szervez szocialista városunk parkosí­tására, csinosítására. — Megbecsülik és tisztelik az üzem iparosai is — közöl­te Polhm Ferenc lakatos. — Igaz, ő vájárember, de nagy hozzáértéssel bánik az iparcegárdával is. Számos jó javaslatot kaptunk már tőle egy-egy feladat megoldásához. Jogos problémáinkat elintézi. Véleményem szerint üze­münkben ő tette helyére a szakszervezeti munkát. — A szervezettség — 94,2 százalék — az ő jó közremű­ködésének is eredménye. Se­gítségével a külszíni üzem­részekben is több szocialista brigád alakult. Fáradhatatla­nul tevékenykedik üzemünk dolgozóinak egységbe forrasz­tásáért, a törzsgárda szélesí­téséért. Nem tudok jobb ki­fejezést használni, mint azt, hogy ideális szb-titkár. íme néhány vélemény, min­den kozmetikázás nélkül. Tü­kör, amely hű arcvonásait mutatja egy embernek! F. S. Szocialista munkabrigádvezetők tanácskozása 400 kollektíva versenyez Borsodban A Borsodi Szénbányászati Tröszt szocialista munkabri­gádjainak küldöttei 4 ikert­­telepen gyűltek össze, hogy megvitassák a mozgalom ed­dig elért eredményeit és meg­válasszák küldötteiket az iparági konferenciára. A több, mint 200 küldött előtt Monos János, a tröszt igazgatója ismertette az ered­ményeket és a feladatokat. Elmondotta többek között, hogy amíg 1959-ben, a moz­galom elindulásakor csak öt­­ven brigád tűzte ki célul a megtisztelő cím elnyerését, az idén már több, mint négy­száz brigád tartja elérhetőnek ezt a címet. A brigádok kö­zül eddig 111-en érdemelték ki a cím viselését. A hibákról szólva megálla­pította Monos János, hogy 41 brigád vállalása ellenére sem érte el a 100 százalékot Jó példaként említette a Szuha­­völgyi Szénbányákat, ahol minden brigád teljesíti tervét és az alberttelepi Soltész-bri­gádot, ahol a tagok családi ház építésénél is segítik egy­mást. A hozzászólók többek kö­zött a műszakiak közvetle­nebb segítségnyújtását, az új technológiára történő áttérés előtti műszaki tájékoztatást, a közvetlen munkahelyi irá­nyítást kérték. kezletre is hívják meg a szo­­cialista brigádok képviselőit. Nem tartják kielégítőnek a szocialista brigádmozgalom­ban jelenleg érvényben levő fokozati különbséget. Nem he­lyes, hogy harmadszor, ne­gyedszer is ugyanazt a jel­vényt, vagy oklevelet kapják a címre jogosultak. Élenjárnak a szocialista munk­averseny­ben Tatabányán a brigádok ta­nácskozásán részt vett Ne­meslaki Tivadar, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és Blaha Béla, szak­­szervezetünk főtitkára. Dr. Gál István, a tröszt igazgató­ja értékelte a szocialista bri­gádok munkáját. Elmondta, hogy a tröszt az utóbbi évek­ben rendszeresen teljesítette évről évre növekvő feladatait. Az eredmények a tröszt valamennyi dolgozójának ösz­­szefogásából születtek, de kü­lönösen nagy szerepük volt benne a szocialista brigádok­nak, amelyek munkájára min­dig biztosan számíthatnak A trösztben 254 föld alatti és 70 külszíni brigád vesz részt a szocialista munkaverseny­ben. Ezeknek a brigádoknak 2300 tagja van. 1963-ban 107, 1964-ben pedig 128 brigád nyerte el a szocialista címet. A termelés területén vala­mennyien nagyon jól megáll­­ták helyüket és szépen ala­kult az oktatásban való rész­vételük is. Több támogatást Nógrádban kétszázharm­inc­­hat bányász-munkacsapat ve­télkedik egymással a szocia­lista brigád címért. A vitában többen szóvá tet­ték, hogy egyes műszaki ve­zetők még mindig nem tá­mogatják a szocialista brigá­dok munkáját. A mérnökök­ből, technikusokból szervezett patronálok például gyakran nem teljesítik vállalt kötele­zettségeiket. A Csurgó-tárói szocialista brigádok vezetői bejelentették, hogy 1965-ben a szocialista üzem kitüntető cí­mért indítanak versenyt. Nehéz feladatok kovácsolták egybe a brigádot­­ Pécsett Pozsgai Károly, a tröszt főmérnöke elmondta, hogy a bányák vezetői első­sorban a szocialista brigádok­ra támaszkodnak a tervek valóraváltásában. Biztató er­re a szocialista brigádmozga­lom eddigi fejlődése. Míg 1959-ben a mozgalom életre­­keltésének évében 45 brigád 580 tagja kötött szerződést a megtisztelő cím megszerzésé­re, jelenleg 254 csapat több, mint négyezer tagja tartozik a jelvényért, oklevélért küz­dők családjába. A bevezető után elsőként Nagy Dezső, Kossuth-bánya országos hírű munkacsapatá­nak vezetője szólalt fel. El­mondta, hogy az új vállalása, a nehéz feladatok teljesítése hogyan kovácsolta, szocialista közösséggé több, mint négy­száztagú brigádját. Tizenöten mondták el véleményüket, ja­vaslataikat. Kérték többek kö­zött a műszakiakat, javítsák meg az anyagelőkészítést, hangolják össze jobban a ter­melés és fenntartás munkáját. Javasolták, a műszaki érte­ 50 000 tonna szén terven felül, a felszabadulási munkaverseny első szakaszában November utolsó harmadá­ban országos híre járta, hogy a komlói Kossuth-bánya legna­gyobb csapata, az 50-es csapat kollektívája befejezte éves ter­vét. A kiemelkedő sikerről így írt a helyi lap: „Ha valameny­­nyi csapatunk felzárkózik az ilyen csapatok mellé, bátran jelenthetjük — üzemi és tröszti szinten —, hogy éves tervünket határidő előtt telje­sítjük.” És a példamutató eredmény­hez a tröszt csapatai, üzemei felzárkóztak: a Mecseki Szén­­bányászati Tröszt 20 ezres kol­lektívája december 19-én je­lentette, hogy befejezte az 1964-es esztendőre szóló szén­­termelést. A tröszt hét nagy üzeme közül a Béta-aknaiak mondhatták elsőként, hogy eleget tettek előirányzatuknak: december 12-én teljesítették tervüket. S az év hátralevő munkanapjain mintegy 25 000 tonnát adtak pluszként. Ennél jobb ered­ménynek számít a Kossuth-bá­­nyaiak sikere, akiknél az 50-es szocialista brigád közel 50 000 tonna terven felüli szenet adott a népgazdaságnak december végéig. Ez a csapat Nagy Dezső ve­zetésével — egész évben egyen­letesen termelt, illetve mindig a legjobbak között versengett. Már az 1964. évi bányászna­pon is példamutató eredmé­nyekről számolhatott be, hát még a felszabadulási verseny első szakaszában. November 21-én (315 műszakkal) 24 666 tonna szenet termelt, ami ad­dig a legjobb fejtési eredmény volt az azonos körülmények között dolgozó hazai bányák történetében. Ez 7,82 tonna mű­­szaknak felel meg. E kimagas­ló teljesítmény hűen kifejezi a 340 fős csapat erejét, lendüle­tét, eredményes összefogását. Szedlár Ferenc vájár kifejezés­re juttatta, hogy az új rendsze­rű, úgynevezett cseh­ hálós fej­tés nagyszerűen bevált, s ennek tulajdonítja a brigád jó ered­ményét. Megemlítette azt is, hogy a műszaki vezetők min­den segítséget megadnak, s a kollektíva is együtt van. Azt hisszük elsősorban erről kell beszélni. Hiszen az elvtársi, ba­ráti szellem hihetetlen ered­ményekre képes. — Munkasikerünk lényege az emberi együttérzés, az egy­más iránti megbecsülés. Segí­tés, a kollektíva egymásra talá­­lása — mondotta a kormányki­­tüntetéssel rendelkező brigád­vezető. — Roppant erő van az összefogásban — folytatta to­vább Nagy Dezső. — Ez az egymásratalálás nemcsak ab­ban jut kifejezésre, hogy ter­melési eredményeink kimagas­lóak, hanem más vonatkozás­ban is. A csapat többsége — a 340 főből 250 — továbbtanul, általános, vagy szakiskolán képezi magát. Én is tanulok, a VIII. általános után a techni­kum elvégzése a cél. A népes csapatunk büszke arra is, hogy a különböző­­tömegszervezeti és más mozgalmi szervezetek­ben is élenjárnak a brigád tagjai. Fajcsi Ferenc, Biró Fe­renc és a többi szakszervezeti aktíva példamutatóan teljesí­tette nem csupán a szakmai előirányzatot, de a szakszerve­zeti megbízást is. Ilyen szem­pontból nem merül kifogás a szakvezető csapatvezetők: Schwecár Ferenc, Rákosa Gyu­la, Horvai György, Lőrincz De­zső ellen sem. Az igen számottevő szakmai tervvel bíró csapat négy szakaszra bontotta a 20. éves felszabadu­lási versenyt. Az első perió­dusban — a bányásznaptól az év végéig — ragyogóan teljesí­tették a vállalást. Az éves ter­vet fél­százezer tonnával meg­­toldották, s úgy készültek fel a legközelebbi feladatra, hogy az 1965-ös programnál se vallja­nak szégyent. — Bizonyos változás van az új esztendő előirányzatánál, ez a módosulás azonban növekvő — jegyezte meg Nagy elvtárs. — Nem kevesebb, mint 10 szá­zalékkal kell többet termel­nünk. Az éves programot sze­retnénk 1955-ben is befejezni november hónapban. A körlet­vezetőnk, Stemler Ferenc és az üzem főmérnöke, Kaposvölgyi József ehhez minden támoga­tást megad. A szakszervezet — az említett első szakasz után — három időszakra bontotta az éves versenyt. A következő április 4-ig, az utána való a bányásznapig, a befejező sza­kasz pedig az év végéig szól. Amilyen lendülettel dolgozik a brigád, nem kétséges, hogy a vállalás, az éves program no­vemberben való teljesítése si­kerrel jár. Vízhányó Imre Három új kút A Nagyalföldi Kőolajterme­lő Vállalat Eger környékén három új olajkutat helyezett üzembe. Ezekkel együtt Itt már mintegy 130 kút adja az olajat.

Next