Bányamunkás, 1966 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

­Si­kerekben gazdag boldog 8/ 6­0s esztendőt kívánunk olvasóinknak Bányamunkás Szerkesztőség• Aranykoszorús jelvény a szovjet munkamódszerek eredményes alkalmazásáért A Magyar—Szovjet Baráti Társaság pécsi konferenciáján 14 dolgozónak ünnepélyesen átnyújtották az MSZBT arany­koszorús jelvényét. A kitünte­tettek között van öt mecseki bányász, akik a termelésben huzamos idő óta sikerrel al­kalmazták a szovjet munka­­módszereket és eredményesen dolgoznak a szovjet gyártmá­nyú gépekkel. Új telepet készítenek ék­ fejtésre a mád­ beatolitbányában­ A Hegyaljai Ásványbánya­ és őrlőmű mádi bentonit bá­nyájában új üzemrész kiala­kítását kezdték meg. A kül­színi bányában két nagy tel­jesítményű kotrógép segítsé­gével negyven méter széles és 60 méter hosszú földsávon hordják le a földtakarót, s tár­ják fel a négy-hat méter vas­tag bentonitréteget. A téli hóna­pokban mintegy 30 000 köb­méter földet hordanak el és az így kialakított frontfejté­sen tavasszal, kezdik meg a termelést. Az új frontfejté­sem a bányászfioodást teljesen gépesítik. A Világ proletárjai, egyesüljetek! LGOZOK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA Lm ÉVFOLYAM 1. SZÁMAra­so fillér 1966. JANUÁR HÓ 31,1 millió tonna szenet 1,65 millió tonna kőolajat kell termelnünk ebben az esztendőben Ülésezett Központi Vezetőségünk Szakszervezetünk központi vezetősége ja­nuár 7-én ülésezett. A központi vezetőség megtárgyalta szakszervezetünk múlt évi tevé­kenységét, a párt 1965. december 8-i határo­zata alapján a bányászati iparágak előtt álló ez évi feladatokat. A központi vezetőség ülésén megjelent Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsa ttkára, Haracska Imre miniszterhelyettes, a trösztök igazgatói, TB. titkárai és számos meg­hívott vendég. A központi vezetőség ülését Blaha Béla elv­társ, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót a napirend előadójának Simon Antal elvtársnak, szakszervezetünk fő­titkárának. Teljesítettük a második ötéves terv előirányzatait A naptár 1966. január 7-ét mutat, az új év első hetében járunk, és már öszejöttünk, hogy számvetést csináljunk. Számvetésünk bővelkedik mondanivalóban, hiszen az 1965-ös évben befejeztük a II. ötéves tervet Most az a fel­adatunk, hogy visszatekint­sünk az elmúlt 5 év alatt vég­zett munkára — különösen az elmúlt évre, amely új felada­tokat jelölt meg számunkra, és átfogóan értékeljük tevékeny­ségünk pozitív és negatív ol­dalát, levonjuk a kellő követ­keztetéseket, hogy ezek hasz­nosíthatók legyenek a jövő tervfeladatainak megvalósítá­sában — mondta bevezetőjé­ben Simon elvtárs, majd az ál­talános értékelés után ipar­ágaink tevékenységével foglal­kozott. A bányászati iparágak a második ötéves terv során minden tekintetben fejlődést mutatnak, öt év alatt. 1961—65 között a bányá­szati ágazatban 10 340 millió Ft., a kőolaj- és földgáz­bányászatban 3400 millió Ft. értékű beruházás tör­tént. Ebből az összegből fejlesztet­tük a hozzánk tartozó ipar­ágak technikai színvonalát, részben új létesítményekkel, gépi berendezésekkel, részben a régiek rekonstrukciójával és javítottuk az üzemek, munka­helyek munka- és egészség­­ügyi körülményeit. A szénbányászat-termelés növekedési előirányzata a tervben 17 százalékra volt meghatározva, a teljesítés 19,5 százalékos, vagyis az öt évre előirányzott 148,8 millió tonna, 150,2 millió tonnára teljesült. Említésre méltó az a pozitív változás, amely a munkakörül­mények javításában, a mun­ka megkönnyítésében létre­jött. Komoly fejlődésről lehet számot adni az érc- és ásványbányá­szatban, az aknamélyítés­nél, a bányagépgyártásnál, a brikett-termelésnél és a kutató-fúró vállalatnál. A kőolajipar fejlődését egy­értelműen bizonyítja az a kö­rülmény, hogy a szénhidrogén­­ek részaránya hazánk ener­giamérlegében az 1960-as év 20,2 százalékáról 1965-re 26,4 százalékra növekedett. A kőolajtermelés a ha­­zai szükségletet 45—46 szá­zalékban, a földgázterme­lés pedig 100 százalékban fedezi. Az olajipar a második ötéves terv idején jelentős mérték­ben fejlődött. Ez vonatkozik a technikai színvonal növekedé­sére és a dolgozók munka- és szociális körülményeinek javí­tására egyaránt. A bányaipar általános fej­lődéséhez hozzájárultak a bányásza­ti kutató- és tervező inté­zetek, melyek távol vannak ugyan az üzemektől, de munkájuk ered­ménye lemérhető közös ered­ményeinkben. A szakszervezetünkhöz tar­tozó iparágak dolgozói lelkes és odaadó munkájukkal kivet­ték részüket a második ötéves terv teljesítéséből. A bánya­ipar dolgozói — az adott lehe­tőségekhez mérten —, ellátták szénnel és más bányászati termékekkel az egyre nagyobb igényekkel fellépő népgazdaságunkat. Nyugodtan mondhatjuk, eleget tettünk azoknak a feladatok­nak, amelyek az ötéves terv­ből a bányaiparra hárultak. (Folytatás a 2. oldalon Szakszervezetünk 1966. évi költségvetése 22 millió forinttal gazdálkodnak alapszerveink Mint minden évben, most is összeállítottuk szakszerveze­tünk költségvetését. Az elő­irányzatokat elnökségünk, majd pedig központi vezető­ségünk megvitatta és jóvá­hagyta. Melyek költségvetésünk jel­lemző számadatai? A bevételek között legjelen­tősebb tétel a tagdíj. Tagdíj­tervünket az ez évre szóló be­sorolások és az alapszervi költ­ségvetések alapján terveztük meg. Szerveinken, aktivistáin­kon múlik, hogy a meg­tervezett tagdíjak valóban befolyjanak. Ezért mindenütt nagy gondot kell fordítani a tagdíjfizetési készség javítására, a besorolás szerinti tagdíjfizetés megvaló­sítására. A kiadási tételeket nézve szembetűnő adat, hogy az összkiadás 66,6 százalé­ka az alapszerveknél je­lentkezik. Bár a tagdíjból csak 35 száza­lék részesedést tartanak visz­­sza szakszervezeti bizottsá­gaink, azonban ezt a tételt nö­velik a szülési, temetési se­gélyként a tagságnak kifizetett összegek, valamint a különféle visszajuttatott támogatások. Közel 22 millió forintot használnak fel alapszerveink! A 12 és fél milliós tagdíj­­részesedésen felül 3 milliót tesz ki a szülési, temetési segélyek összege és 6 mil­liót a kultúr-, sport-, szo­ciális támogatások összege. Minthogy a tagdíjak nagyobb részével így alapszerveink gazdálkodnak, szükséges, hogy a taggyűléseken jóváhagyott költségvetéseket egész évben szem előtt tartva teljesítsék a­ kiadásokat. Nemcsak a tervezéskor, ha­nem a gazdálkodáskor is töre­kedni kell a kultúr-, sport-, szociális célú irányzatok nö­velésére és felhasználására. Sajnos még mindig van olyan szakszervezeti bizottságunk, amely a költségvetést elkészí­ti, megtárgyalja,, a tagsággal jóváhagyatja, azonban év köz­ben nem sokat törődik vele. Bár alapszerveink többsége he­lyesen, a tagság érdekeinek megfelelően használja fel be­vételeit, találunk nem egy olyant, amelyik úgy értelmezi a takarékosságot, hogy nem utalja át időben a kultúrottho­­noknak, sportköröknek a meg­tervezett támogatást. Igaz, hogy az alapszerv pénzkészlete is nö­vekszik. Arra azonban nem gondolnak, hogy a támogatott intézmények ugyanakkor pénz­ügyi nehézségekkel küszköd­nek és sok esetben nem tudják feladataikat teljesíteni. Tovább növeltük a kulturá­lis támogatást! Fontosnak tartjuk, hogy a tagdíjakból minél többet fordítsunk kulturális és nevelési célokra, ismeret­­terjesztésre, könyvtárakra, a dolgozók általános neve­lési­ céljaira. Éppen ezért igyekeztünk a múlt évi támogatás összegét emelni. Az előző évhez hason­lóan több mint egy millió fo­rintot biztosítunk kultúrintéz­ményeink, könyvtáraink támo­gatására. Kultúrotthonaink felújí­tását fél millió forinttal tá­mogatjuk. Bányász sport­köreinknek 1 millió 400 ezer forintot juttatunk a központba befolyó tagdí­jakból. Mint már előbb említettük, ezt a támogatást egészíthetik ki célszerűen a szakszervezeti bi­zottságok az alapszervi pén­zekből. A szociális támogatás meg­közelíti a 2 millió forintot. Beterveztük 160 nyugdí­jasunk leányfalui és 100 nyugdíjasunk hévízi, illet­ve harkányi üdülését. Emellett 1000 gyermek leány­falui üdülését oldjuk meg fél millió forintos támogatásssal. Az arra rászoruló tagok, va­lamint nyugdíjasaink segítésére 650 ezer forintot tervez­tünk, melyből többek kö­zött 400—400 forintot fizet­tünk ki évi három alka­lommal 170 régi szervezett dolgozónknak. Rendszeres támogatást biztosí­tunk egyúttal nyugdíjas szak­­szervezeti bizottságaink szo­ciális jellegű kiadásaira. A felsoroltakon kívül az alapszervi költségvetésekben 3 403 000 forint kulturális, 1 020 000 forint sport és 1 532 000 forint szociális fel­­használását tervezték meg. Rendkívüli segélyekre 1 430 000 forintot irányoztak elő. A tagság kérje számon az alapszervi vezetőségektől a jó­váhagyott költségvetések vég­rehajtását! Ennek érdekében az általa választott számvizsgáló bizott­sággal ellenőriztesse rendsze­resen a gazdálkodást. Követel­je meg, hogy a pénzfelhaszná­lásról is — akár a költségve­tésről — alapszervi taggyűlé­sen kapjon tájékoztatást. A tagság ne csak a tervezéskor, hanem a gazdálkodás során is szóljon bele a tagsági díjak felhasználásába. H. H. Illést tartott a KGST Kőolaj- és Gázipari Állandó Bizottsága A bizottság jóváhagyta az 1966—1970 és az 1966—1967 közötti időszak legfontosabb tudományos és műszaki kuta­tásainak koordinálási tervét, valamiint 1966. évi munkater­­vét. A munkatervnek megfe­lelően felülvizsgálták a fúró­lyukak és mélyszintű kőolaj- és gáztartalmú rétegek fúrásá­nál és a kőolaj termelésénél használt technika, valamint a technológia tökéletesítésének kérdéseit. Megnyílt a Tatabánya—Oroszlány közötti új vasútvonal ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN M­ögöttünk az 1965-ös esztendő, benn járunk már az új évben, a szilveszteri muzsika hangját a hétköznapok megszokott zaja, üteme, a gépek dohogása, az elmélyült gondolkodó munka váltotta fel. Még nem olyan távoli azonban az elmúlt tizenkét hónap, hogy ha csak néhány pillanatra is el ne gondolkodjunk felette. Nem akármilyen esztendő pergett le a naptáron. A múlt évben befejeztük országépítő második ötéves ter­vünket. Volt gond és probléma, nehézség is, de még­is mindenkit megörvendeztető eredményeket értünk el Ha lapunk e számában olvassuk a Központi Vezetőség ülésén elhangzott beszámolót, abból kitűnik, hogy a bá­nyaipar derekasan helytállt. Sok hasznos dologgal sie­tett az MSZMP 1964. decemberi határozata végrehajtásá­ra. Ha maradéktalanul nem is sikerült a célkitűzés eléré­se, azért sem jár elmarasztalás. A gazdálkodás során al­kalmazott új elemek, a termelékenyebb munka növelé­se, a nagyobb fegyelem tette sikeressé az évet. Ezért szolgál alapul újabb feladataink megoldásához. A csúcsok felé menetelés nem egyszerű diadalmenet, a meredek sok­szor sikamlós, csúszós. A cél, mint az elmúlt év is mutat­ja, elérhető. Ezért csak köszönetet mondhatunk a bánya­ipar valamennyi dolgozójának. A jó munka élvezetét néha a nemzetközi ellentétek ki­éleződése miatti aggodalmak is árnyékolták. Az Egyesült Államok 1965-ben fokozódó agresszív kalandor­­szellemű külpolitikájában a békeszerető emberek a világ­békét látták veszélyeztetve. A vietnami háború kiter­jesztése, a dominikai helyzet, Európában a Washington—■ Bonn tengely agressziós tevékenysége, a világ több orszá­gában az államcsínyek, a polgárháborúk keltettek borút az emberekben. A Szovjetunió és a szocialista világ­­rendszer mértéktartó politikájának, emberségének, bé­­keszeretetének köszönhető, hogy Földünk nem került sú­lyos helyzetbe. A­z amerikai kormány újévi diplomáciai »békemenete­« nem tévesztett meg senkit. Mindenki tudja, a szó és a tett nem ugyanaz. A Johnson-kormány évek óta veszé­lyezteti a békét, háborús külpolitikája az emberiség éle­tét. Az embereket csak az nyugtatja meg, ha elcsende­sülnek a fegyverek Vietnamban és minden nép békében és feszültség nélkül élhet. Népünknek is békére és újra békére van szüksége nagy nemzeti céljai eléréséhez. Az 1965-ös év népgazda­ságunk egészébe fordulatot hozott. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsága nyilvánosságra hoz­ta a további fejlődés programját, a gazdaságirányítási rendszer reformja tervezetét. Bányászaink, társadalmunk minden rétege vitatja, és keresi azokat a módokat, ame­lyekkel a legjobban segítheti az elgondolások megvaló­sítását. A szocialista gazdaságban rejlő lehetőségek jobb kiaknázásáról, az ország és a népjólét felvirágoztatásá­ról van szó. Az ütem a reform alapján már ez évben is változik. Az 1966. évi terv sok olyan elemet tartalmaz, amely jelzi a reformintézkedéseket, előre mutat és tájé­koztatást biztosít mindenki számára. Az átgondoltabb gazdálkodás, a jobb munka- és üzemszervezés, a nagyobb munka- és technológiai fegyelem, a szigorú takarékos­ság az elgondolásoknak éltető eleme lehet. Következetes végrehajtásuk terveink teljesítésének biztosítékai. A­z ez évi tervvel egyidőben intézkedések jelentek meg ár- és bérügyi kérdésekről. A megjelenést követően hangulati elemekben nem szűkölködtünk. Hiányzott a tisztánlátás, az embereket és jövedelmet érintő dolgokról volt szó. Ma már tisztább a kép! Egyre jobban kikris­tályosodik az intézkedések szükségessége, mind többen értik meg jelentőségét. Olyan intézkedésekről van szó, amelyekben az elosztás igazságosabb módja, a jobb és becsületesebben végzett munkának kifejezése ölt testet. Sajnos a pozitívan érintőknél is — bár az egyéb bér­ügyi intézkedések útján nő a kereset, a családi pótlék — tapasztalható passzivitás. De egyre többen gondolkodnak úgy, hogy az esetleges jövedelemcsökkenést jobb munká­val be lehet hozni. Nem tévedünk, amikor azt mondjuk, ezt az egészséges szellemet táplálni kell, a jobb munka- és üzemszervezéssel kell segíteni e célok megvalósítását. Akiknél jövedelemcsökkenés áll elő, azoknak is el lehet mondani: átmeneti helyzetről van szó. Rajtunk és mun­kánkon múlik, hogy minél rövidebb ideig tartson e te­herviselés. H­a évet zárunk és új évet kezdünk, nem feledkezhetünk meg szakszervezetünk, szerveink, aktivistáink odaadó munkájáról sem. Tevékenységük járult hozzá, hogy szak­­szervezetünk helyesen végezte el a megjelölt feladatokat, jól hasznosította érdekvédelmi tennivalóit. Az egyéni és a társadalmi érdek összhangja szorosabb lett, nagyobb a hozzáértés a gazdasági feladatok segítésében, egyre in­kább kialakul a bürokráciamentes, gyors ügyintézés. Szerveink dolgozók között végzett tevékenysége, a több tízezerre rúgó személyes panasz, gond, baj, intézése, sok munkát követelt. S­zakszervezetünk egészében világosan látja a feladato­kat és érzi a felelősséget a tagság ügyének intézésé­ben, érdekeik jól felfogott védelmében. Amikor köszöne­tet mondunk ezért a sok nagyszerű tettért, akkor újra kívánjuk ez évben, de a jövőben is kutatni azokat a módokat, amelyekkel felszámolhatók a ma még meglévő visszásságok. A bonyolultabb feladatok még inkább kö­vetelik a dolgozók mozgósítását, célratörő tevékenységét 1966-ban. Az új évben mindenkinek kívánunk sok sikert, egész­séget, a bányászoknak. Jó szerencsét!

Next