Bányamunkás, 1967 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Boldog ú ! - Elvet kívánunk lapunk valamennyi kedves olvasójának! Művelődési ház Csolnokon Csolnokon művelődési házat avattak. A 250 személyes színházteremből és több klubhelyiségből álló épület létrehozásában segített a falu apraja-nagyja. Különösen sok társadalmi munkát végeztek a csolnoki és borókási bányák szocialista brigádjai. A megnyitó ünnepségen a helyi német nemzetiségű tánc- és énekegyüttes, valamint a dorogi szimfonikus zenekar és a dorogi zeneiskola szólistái szórakoztatták a falubelieket. Jelentős feladatok hárulnak ez évben iparágaink dolgozóira Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Január 6-án tartotta az idei esztendő első ülését szakszervezetünk központi vezetősége. A három, napirendi pont keretében megtárgyalta a bányaipar 1967. évi tervfeladatait, a szakszervezeti szervek újraválasztásával kapcsolatos teendőket, valamint szakszervezetünk 1967. évi költségvetését. Elnöki megnyitójában Simon Antal elvtárs, szakszervezetünk főtitkára elismeréssel szólt a bányászati iparágak dolgozóinak múlt esztendei sikeres tevékenységéről, a nagy erőfeszítések árán elért kiváló eredményekről, amelyekért elnökségünk köszönetét fejezte ki. Egyúttal megemlékezett Manhercz Antal és Traskó Gyula elvtárs, központi vezetőségünk tagjai elhalálozásáról. Emléküknek a központi vezetőség egyperces néma felállással adózott. A központi vezetőség ülésén megjelent dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Czottner Sándor nyugalmazott miniszter, valamint a trösztök igazgatói, főmérnökei, az iparág számos vezetője. Az elnöki megnyitó után dr. Lévárdi Ferenc elvtárs, nehézipari miniszter ismertette az ez évi tervvel kapcsolatos teendőket. Bevezetőjében általába szólt az idei tervről. Megjegyezte, hogy az 1967. évi terv az új gazdasági mechanizmusra való áttérés jegyeit viseli magán. Az 1967-es esztendő az új gazdasági mechanizmus előkész. Megnövekedett önállóság főrve. Az MSZMP Központi Bizottsága az új gazdasági mechanizmus irányelvét kibocsátotta, afelett országos vita indult s elkezdődött az előkészületi tevékenység is. A Nehézipari Minisztérium az előkészítő munkában előrehaladt, feladatköre pontosan meghatározást nyert. Az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatosan általában azt kell megjegyeznünk, most Mit vár az új évtől? A szakszervezeti bizalmi Nem is olyan könnyű erre a kérdésre válaszolni. A legtöbben így válaszolnak: Jót, sok jó dolgot. De mit? Tessék csak felsorolni? S hosszas töprengés után végül is sikerül csokorba kötni a kívánságokat. Redovai János, a kurityáni bányaüzem szakszervezeti bizalmija ezt a kívánságcsokrot kötötte kérésünkre: Családi házat építettem, az új évben szeretném berendezni. Becsületesen akarok dolgozni, s remélem, az új esztendő ezt is lehetővé teszi számomra, önállóbb, még hatékonyabb szakszervezeti munkát. Ez persze csak rajtunk múlik, az új év csak a keretet jelenti, nekünk kell megtölteni majd tartalommal. Szeretném ha gazdaságosabban termelne az üzem, s sikerülne az új mechanizmusra való átállás. Tömör, rövid válaszok, de bennük van a lényeg. S most nézzük, mit mond, mit vár az 1967- es évtől. Az üzemvezető — Először is a közösségi dolgokat, kívánságokat mondanám el. Azt szeretném, ha az üzem műszaki és fizikai kollektívája ugyanolyan jó szellemben, egyetértésben dolgozna, mint az óesztendőben. Aztán: békét, békét az egész világon, mert ez mindennek az alapja. Béke nélkül sehol nem lehet boldog az ember a földön. Azt is várom az új esztendőtől, hogy elősegíti a sikeres felkészülést az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Mert azt szeretnénk, ha 1968- ra már gazdaságos lenne az üzem termelése. Egyénileg pedig egy nagyobb külföldi utazást várok az új évtől. Én voltam már Leningrádban, Kievben és több szovjet városban, idén Moszkvát szeretném megmutatni a feleségemnek. Remélem vonattal utazhatunk majd, mert így többet láthat az ember. Mit mondjak még? Mit várok az új évtől? Boldog békét, jó munkálkodást, és ... ezt kívánom mindenkinek... A vájár Varga József somsályi vájár boldog ember. Szépen keres, szépen berendezett lakása van, 10 éve él boldog házasságban feleségével. — Mindenem megvan, nem panaszkodhatom. Lakásomból már csak egy hűtőszekrény hiányzik. Ezt szeretném megvásárolni, ezt várom az új esztendőtől. Ugye, nem is olyan nagy kívánság? — De azért van más is — folytatta. — Kicserélünk a lakásból egy-két régebbi berendezést. És ami a legfontosabb: 10 év alatt még soha nem üdültem együtt a feleségemmel, az új évben ezt is szeretnénk megvalósítani, Hajdúszoboszlón. Ahány ember, annyi kívánság. S kin és min múlik, hogy megvalósuljanak? Mint ahogyan a szakszervezeti bizalmi mondotta, az év, az új év csak keret, a célok elérésére, a tervek megvalósítása rajtunk múlik. Így is van valóban, az új esztendő csak úgy adhat sok szépet és jót, ha becsülettel munkálkodunk érte. 1966-ban épült Átadták a Tatabányai HőerőművetÚj mentőállomást adtak át Pécsett Virág proletárjai, egyesüljetek I LIV. ÉVFOLYAM»1. SZÁMÁRA 50 FILLÉR 1967. JANUÁR legfontosabb a zavartalan átmenet biztosítása. Alapvető jellegzetessége a nagyfokú vállalati önállóság, a kevés tervmutató. Ez kifejezésre jut már az 1967- es tervekben is, összesen 3 tervmutatót adtunk ki: a termelésre, béralapra és a beruházásra. A félreértések eloszlatása végett megjegyezném, hogy az energiahordozók tervezése, elosztása változatlanul központi feladat marad. Hiszen, ha nem volna tervszerű az energiapolitikánk, akkor anarchikus jelenségeik ütnék fel fejüket, mint arra nyugati kapitalista országokban példa van. Az egységes energiapolitikai koncepció nem zárja ki, hogy egy-egy tröszt a központi gazdálkodású és központilag meghatározott célon kívül többlettermelésével maga gazdálkodjék. Ezután a trösztök tevékenységével foglalkozott Megjegyezte, hogy a középirányító szerveknek a jövőben saját maguknak kell megoldaniuk a trösztön belüli termelési, műszaki fejlesztési és gazdasági feladatokat Lévárdi elvtárs hangsúlyozta, hogy változatlanul elsőrendű feladat az energiastruktúra további korszerűsítése. Ennek irányát az MSZMP IX. kongresszusa megszabta. Az energia-struktúra korszerűsítése meghatározza a szénbányászat időszerű feladatait, amelyek alapvetően nem a termelés növelésére, hanem a gazdaságosság javítására, a létszámgazdálkodással kapcsolatos problémák megoldására irányulnak. Ezek merőben új, minőségileg más feladatok, nehezebbek az eddigieknél A szénbányászat 1967. évi terve 28,2 millió tonna. Ebben az esztendőben tehát a múlt évhez viszonyítva 2,1 millió tonnával kell a termelést csökkenteni. A csökkentés megoldása, a termelés koncentrálása a kedvező adottságú bányákban, a nem javítható gazdaságosságú mezők, bányák megszüntetésével. A koncentráció eredményeképpen az 1965-ben üzemben tartott 124 bánya helyett 1970- ben mintegy 80 bányát üzemeltetünk, 100 vagon/nap átlagtermeléssel. Az adott helyzetből következik, hogy beruházási politikánkat összhangba kell hozni a mérsékelt termelési igényekkel. (Pálytatása 2. •Matea) Új esztendő küszöbén A naptáron a hatos számot felváltotta a hetes. Szólásmondás: megint öregebbek lettünk egy évvel. Idősebb lett személy szerint mindenki, társadalmunk is. Társadalmunk öregedése azonban fiatalít. A szocialista építés ugyanis mindig tettrekészséget, nagyobb tudást, több érdeklődést igényelt Egész embert kíván. Ha felidézzük 1966 eredményeit, akár az egyén, akár a társadalom életében, mais sok fontos történés villan fel Feleletek és kérdések egészítik ki egymást. Mivel függ össze, hogy tovább folytatódott a család, a nemzet boldogulása, a jelentkező igények ilyen vagy olyan módon való kielégítése. Mivel függ össze, hogy nagyobb elképzelések születtek és válhatnak valóra. Nem kétséges, hogy a termelő és teremtő munka eredményeivel. Mert az elmúlz esztendő eredményekben igen gazdag volt. Nem lenne teljes, ha úgy fejeznénk ki magunkat, hogyrávertünk, megfogtuk a munka vastagabb oldalát A jó eredmények nagyon összetett tevékenységet tükröznek. A technika és a technológia fejlődésén kívül a politikai, a társadalmi, a kulturális élet fejlődését vetíti elénk. Azt, amit pártunk IX. kongresszusa mondanivalójában és határozataiban összegez. Nem kétséges, hogy az 1966-os év eseményeiben a párt e nagy jelentőségű, higgadt tanácskozása és döntései kerülnek az első helyre és adnak alapot az ez évi tennivalók, a sokoldalúbb feladatok jobb ellátásához. Mit adott az 1966-os év dolgozóinknak? A sok közül is csak néhányat: Népgazdaságunk tovább erősödött és fejlődött, növekedett a munka termelékenysége, tovább folytatódott az élet- és munkakörülmények javítása. A reálbérek országosan 2—3 százalékot növekedtek, a bányászatban ez 4—5 százaléknak felel meg. A kiskereskedelmi forgalom 8 százalékos növekedése bizonyítja, hogy többet és sok esetben már minőségileg is jobb árut vásárolhattunk. Javult a szociális ellátás, a kulturális igények kielégítése. Mindez jó dolog. Ennek ellenére gondokban sem volt hiány, mind az egyéni, mind össz népgazdasági viszonylatban. Bár gazdasági fejlődésünk egészséges és jó irányú, azonban még vannak negatív előjelek, akár a beruházások hatékonyságát, a készletek nem megfelelő szintű csökkenését tekintjük. E területeken javítani — ez év fontos feladatai közé tartozik. Sokat zavart a szélbányászatban beközvetkezett helyzet. Többeknél izalmat is kiváltott, amelyeket a maga helyén el kmerni. Emberekről, sok esetben nem is kis gondokra szó. Bár hozzá kell tenni, nem tragédiákról. Hiszen idén intézkedésnél nagyon is figyelembe vették az egrt, a bányászt. Az 1966-os évhez fozik az is, hogy a párt és a kormány — a SZOT, a regisztérium és szakszervezetünk — azon fáradozott, hogy a gondokat elűzzük a bányászok feje felől. Megfelelő rendelkezések lássanak napvilágot, még az év elején, amelyek újra csak aláhúzzák rendszerünk nagyságát, humanitását a dolgozó emberekért. Ha kereslet a szénben csökkent is, azért a magyar szénbányászat még nincs halálra ítélve. Szénre az országnak, bányászra a pártnak még nagyon hosszú ideig szüksége van. A naptár már 1967. január közepét jelzi, feladatokban és eseményekben gazdag év elején tartunk. Gondolatunk és cselekedetünk azonban előbbre mutat a naptárban jelzett dátumnál. Még a legmértéktartóbb ember is izgalomba jön arra a gondolatra, hogy 1967. már előjátéka az új gazdasági mechanizmus bevezetésének, hogy szélesebbre tárul a szocialista demokrácia kapuja, amikor az országgyűlési és tanácsi választásoknál gyakorolhatja azt, amikor az üzemben több joga és beleszólása van az ügyek menetébe a dolgozóknál?. A közélet további kibontakoztatásának jelentős állomása lesz a szakszervezeti szervek újraválasztása, a bizalmiaktól kezdve a központi vezetőségekig. A politikai fejlődésben is sokat mutat ez az év. Nem kétséges, hogy mindez indítéka a tartalmasabb, gazdagabb munkának is. A az új esztendőben változatlanul tovább fejlődik népgazdaságunk, a gazdálkodás, a hatékonyabb gazdasági elemek mobilizálása, a termékek minőségének javítása, az önköltség csökkentése. A bányaiparra vetítve mindezeket, a harmadik ötéves terv célkitűzésével összhangban, a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatosan újszerűen kell megoldani. Többek között előre kell lépni a termelés koncentrációjában, a termelés optimalizálásának megvalósításában. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a műszaki fejlesztés gyorsítására. A beruházások tervezésénél és kivitelezésénél a legnagyobb fokú koncentráltságra és takarékosságra, a legkorszerűbb technika és technológia érvényre juttatására kell törekedni. Az érc- és ásványbányászatban, a bányagépgyártásban a figyelem középpontjába a hazai igények kielégítése és az export-kiszállítás növekedése áll. A kőolaj- és földgáz kitermelésénél törekedni kell a tervek túlteljesítésére, a fogyasztási igények kielégítésére. Az állóeszközök jobb kihasználására, a munkaerő tervszerűbb felhasználására. Ezek lennének a legfőbb célkitűzések. Ezzel összhangban van a bér 1,3 százalékos növekedése, az élet- és munkakörülmények további javítása. A célok megvalósulása mindenekelőtt a közszellem fejlődésével, az aktivitás széleskörű kibontakozásával van összhangban. A kongresszusi munkaverseny ezeknek nemcsak gyakorlatát, de olyan példáját adta, amelyre vajmi kevés hasonló volt az országban. Ez évben is olyan ötletesen és lankadatlan szorgalommal, keményen kell dolgozni, mint 1966-ban. Nem felszólítás, kérés ez! Hiszen az idő, a kor és az igények követelik mindezt, hogy így legyen. A bányaipar dolgozói pedig a magukkal szemben támasztott igényben soha nem voltak szegények. Örülünk, hogy 1966 is békében telt el hazánkban. Nem így Vietnamban. A távolság egy percig sem tudja elfojtani a szorongást, az együttérzést népünkben a hős vietnami hazafiak iránt. Mint ahogy nehéz beleélni magunkat a kommunista- és munkásmozgalomban a kínai vezetők által bekövetkezett helyzetbe. A türelem ebben a kérdésben sokat jelent. Azonban nem csökkenti annak jelentőségét, hogy határozott küzdelem folyjon az egység helyreállításáért A múlt év nemzetközi eseményéhez tartozik a francia külpolitika nagy fordulata, amelyet pozitív jelenségként üdvözölhetünk Európa biztonságáért. Azonban a nyugatnémet neofasizmus éledése redőket von a békeszerető emberek homlokára. Nagy nyugtalanságot, de egyben nagy tetterőt is kölcsönöz politikusoknak, egyszerű munkásoknak és mindenkinek, akiknek szent a béke ügye. Az új esztendőhöz kívánunk mindenkinek jó egészséget, családi életükben sok boldogságot, munkájukhoz jó szerencsét!