Bányamunkás, 1967 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Boldog ú­ ! - Elvet k­ívánunk lapunk valamennyi kedves olvasójának! Művelődési ház Csolnokon Csoln­okon művelőd­ési há­zat avattak. A 250 személyes színházteremből és több klubhelyiségből álló épület létrehozásában segített a falu apraja-nagyja. Különösen sok társadalmi munkát végeztek a csolnoki és borókási bányák szocialista brigádjai. A meg­nyitó ünnepségen a helyi né­met nemzetiségű tánc- és énekegyüttes, valamint a do­rogi szimfonikus zenekar és a dorogi zeneiskola szólistái szó­rakoztatták a falubelieket. Jelentős feladatok hárulnak ez évben iparágaink dolgozóira Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Január 6-án tartotta az idei esztendő első ülését szakszervezetünk központi vezetősége. A három, napirendi pont keretében megtár­gyalta a bányaipar 1967. évi tervfeladatait, a szakszervezeti szervek újraválasztásával kapcsolatos teendőket, valamint szakszerve­zetünk 1967. évi költségvetését. Elnöki megnyitójában Simon Antal elv­társ, szakszervezetünk főtitkára elismeréssel szólt a bányászati iparágak dolgozóinak múlt esztendei sikeres tevékenységéről, a nagy erőfeszítések árán elért kiváló ered­ményekről, amelyekért elnökségünk köszö­netét fejezte ki. Egyúttal megemlékezett Manhercz Antal és Traskó Gyula elvtárs, központi vezetőségünk tagjai elhalálozásáról. Emléküknek a központi vezetőség egyperces néma felállással adózott. A központi vezetőség ülésén megjelent dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Czott­­ner Sándor nyugalmazott miniszter, vala­mint a trösztök igazgatói, főmérnökei, az iparág számos vezetője. Az elnöki megnyitó után dr. Lévárdi Fe­renc elvtárs, nehézipari miniszter ismertette az ez évi tervvel kapcsolatos teendőket. Bevezetőjében általába szólt az idei tervről. Megjegyezte, hogy az 1967. évi terv az új gazdasági mechanizmusra való áttérés jegyeit viseli magán. Az 1967-es esztendő az új gaz­dasági mechanizmus előkész.­ Megnövekedett önállóság fő­rve. Az MSZMP Központi Bizottsága az új gazdasági me­chanizmus irányelvét kibocsá­totta, afelett országos vita in­dult s elkezdődött az előkészü­leti tevékenység is. A Nehéz­ipari Minisztérium az előkészí­tő munkában előrehaladt, fel­adatköre pontosan meghatáro­zást nyert. Az új gazdasági mechaniz­mussal kapcsolatosan általá­ban azt kell megjegyeznünk, most Mit vár az új évtől? A szakszervezeti bizalmi Nem is olyan könnyű erre a kérdésre válaszolni. A legtöb­ben így válaszolnak: Jót, sok jó dolgot. De mit? Tessék csak felsorolni? S hosszas töpren­gés után végül is sikerül cso­korba kötni a kívánságokat. Redovai János, a kurityáni bányaüzem szakszervezeti bi­zalmija ezt a kívánságcsokrot kötötte kérésünkre: Családi házat építettem, az új évben szeretném berendez­ni. Becsületesen akarok dolgoz­ni, s remélem, az új esztendő ezt is lehetővé teszi számomra, önállóbb, még hatékonyabb szakszervezeti munkát. Ez per­sze csak rajtunk múlik, az új év csak a keretet jelenti, ne­künk kell megtölteni majd tartalommal. Szeretném ha gazdaságosab­ban termelne az üzem, s sike­rülne az új mechanizmusra való átállás. Tömör, rövid válaszok, de bennük van a lényeg. S most nézzük, mit mond, mit vár az 1967- es évtől. Az üzemvezető — Először is a közösségi dolgokat, kívánságokat mon­danám el. Azt szeretném, ha az üzem műszaki és fizikai kollektívája ugyanolyan jó szellemben, egyetértésben dol­gozna, mint az óesztendőben. Aztán: békét, békét az egész világon, mert ez mindennek az alapja. Béke nélkül sehol nem lehet boldog az ember a földön. Azt is várom az új esz­tendőtől, hogy elősegíti a si­keres felkészülést az új gazda­sági mechanizmus bevezetésé­re. Mert azt szeretnénk, ha 1968- ra már gazdaságos lenne az üzem termelése. Egyénileg pedig egy nagyobb külföldi utazást várok az új évtől. Én voltam már Leningrádban, Kievben és több szovjet vá­rosban, idén Moszkvát sze­retném megmutatni a felesé­gemnek. Remélem vonattal utazhatunk majd, mert így többet láthat az ember. Mit mondjak még? Mit várok az új évtől? Boldog békét, jó munkálkodást, és ... ezt kívá­nom mindenkinek... A vájár Varga József somsályi vá­jár boldog ember. Szépen ke­res, szépen berendezett lakása van, 10 éve él boldog házas­ságban feleségével. — Mindenem megvan, nem panaszkodhatom. Lakásomból már csak egy hűtőszekrény hiányzik. Ezt szeretném meg­vásárolni, ezt várom az új esz­tendőtől. Ugye, nem is olyan nagy kívánság? — De azért van más is — folytatta. — Kicserélünk a la­kásból egy-két régebbi beren­dezést. És ami a legfontosabb: 10 év alatt még soha nem üdültem együtt a feleségem­mel, az új évben ezt is szeret­nénk megvalósítani, Hajdú­szoboszlón. Ahány ember, annyi kíván­ság. S kin és min múlik, hogy megvalósuljanak? Mint aho­gyan a szakszervezeti bizalmi mondotta, az év, az új év csak keret, a célok elérésére, a ter­vek megvalósítása rajtunk mú­lik. Így is van valóban, az új esztendő csak úgy adhat sok szépet és jót, ha becsülettel munkálkodunk érte. 1966-ban épült Átadták a Tatabányai Hőerőművet­­Új mentőállomást adtak át Pécsett Virág proletárjai, egyesüljetek I LIV. ÉVFOLYAM»1. SZÁM­ÁRA 50 FILLÉR 1967. JANUÁR legfontosabb a zavartalan átmenet biztosítása. Alap­vető jellegzetessége a nagy­fokú vállalati önállóság, a kevés tervmutató. Ez kifejezésre jut már az 1967- es tervekben is, összesen 3 tervmutatót adtunk ki: a ter­melésre, béralapra és a beru­házásra. A félreértések elosz­latása végett megjegyezném, hogy az energiahordozók ter­vezése, elosztása változatla­nul központi feladat marad. Hiszen, ha nem volna terv­szerű az energia­politikánk, akkor anarchikus jelenségeik ütnék fel fejüket, mint arra nyugati kapitalista országok­ban példa van. Az egységes energia­politikai koncepció nem zárja ki, hogy egy-egy tröszt a központi gazdálkodású és központilag meghatározott célon kívül többlettermelésé­vel maga gazdálkodjék. Ez­után a trösztök tevékenységé­vel foglalkozott Megjegyezte, hogy a középirányító szervek­nek a jövőben saját ma­guknak kell megoldaniuk a trösztön belüli termelési, műszaki fejlesztési és gaz­dasági feladatokat Lévárdi elvtárs hangsúlyozta, hogy változatlanul elsőrendű feladat az energia­struktúra további korszerűsítése. Ennek irányát az MSZMP IX. kong­resszusa megszabta. Az ener­gia-struktúra korszerűsítése meghatározza a szénbányászat időszerű feladatait, amelyek alapvetően nem a termelés nö­velésére, hanem a gazdaságos­ság javítására, a létszámgaz­dálkodással kapcsolatos prob­lémák megoldására irányulnak. Ezek merőben új, minőségileg más feladatok, nehezebbek az eddigieknél A szénbányászat 1967. évi terve 28,2 millió tonna. Ebben az esztendőben te­hát a múlt évhez viszo­nyítva 2,1 millió tonnával kell a termelést csökken­teni. A csökkentés megoldása, a ter­melés koncentrálása a kedve­ző adottságú bányákban, a nem javítható gazdaságosságú me­zők, bányák megszüntetésével. A koncentráció eredményekép­pen az 1965-ben üzemben tar­tott 124 bánya helyett 1970- ben mintegy 80 bányát üze­meltetünk, 100 vagon/nap át­lagtermeléssel. Az adott helyzetből követ­kezik, hogy beruházási politi­kánkat összhangba kell hozni a mérsékelt termelési igények­kel. (Pálytatás­a 2. •Matea) Új esztendő küszöbén A naptáron a hatos számot felváltotta a hetes. Szólás­­mondás: megint öregebbek lettünk egy évvel. Idő­sebb lett személy szerint mindenki, társadalmunk is. Tár­sadalmunk öregedése azonban fiatalít. A szocialista épí­tés ugyanis mindig tettrekészséget, nagyobb tudást, több érdeklődést igényelt Egész embert kíván. Ha felidézzük 1966 eredményeit, akár az egyén, akár a társadalom életében, mai­s sok fontos történés villan fel Feleletek és kérdések egészítik ki egymást. Mivel függ össze, hogy tovább folytatódott a család, a nemzet boldogulása, a jelentkező igények ilyen vagy olyan mó­don való kielégítése. Mivel függ össze, hogy nagyobb el­képzelések születtek és válhatnak valóra. Nem kétséges, hogy a termelő és teremtő munka eredményeivel. Mert az elmúlz esztendő eredményekben igen gazdag volt. Nem lenne teljes, ha úgy fejeznénk ki magunkat, hogy­­rá­vertünk­, megfogtuk a munka vastagabb oldalát A jó eredmények nagyon összetett tevékenységet tükröznek. A technika és a technológia fejlődésén kívül a politikai, a társadalmi, a kulturális élet fejlődését vetíti elénk. A­zt, amit pártunk IX. kongresszusa mondanivalójában és határozataiban összegez. Nem kétséges, hogy az 1966-os év eseményeiben a párt e nagy jelentőségű, hig­gadt tanácskozása és döntései kerülnek az első helyre és adnak alapot az ez évi tennivalók, a sokoldalúbb felada­tok jobb ellátásához. Mit adott az 1966-os év dolgozóinknak? A sok közül is csak néhányat: Népgazdaságunk tovább erősödött és fejlődött, növekedett a munka termelékenysége, tovább folytatódott az élet- és munkakörülmények javítása. A reálbérek országosan 2—3 százalékot növekedtek, a bá­nyászatban ez 4—5 százaléknak felel meg. A kiskereske­delmi forgalom 8 százalékos növekedése bizonyítja, hogy többet és sok esetben már minőségileg is jobb árut vásá­rolhattunk. Javult a szociális ellátás, a kulturális igé­nyek kielégítése. Mindez jó dolog. Ennek ellenére gondokban sem volt hiány, mind az egyéni, mind össz népgazdasági viszony­latban. Bár gazdasági fejlődésünk egészséges és jó irá­nyú, azonban még vannak negatív előjelek, akár a beru­házások hatékonyságát, a készletek nem megfelelő szintű csökkenését tekintjük. E területeken javítani — ez év fontos feladatai közé tartozik. S­okat zavart a szél­bányászatban beközvetkezett hely­zet. Többeknél i­zalmat is kiváltott, amelyeket a maga helyén el k­merni. Emberekről, sok esetben nem is kis gondokr­a szó. Bár hozzá kell tenni, nem tragédiákról. Hiszen idén intézkedésnél nagyon is fi­gyelembe vették az e­g­rt, a bányászt. Az 1966-os évhez fozik az is, hogy a párt és a kor­mány­ — a SZOT, a re­gisztérium és szakszervezetünk — azon fáradozott, hogy a gondokat elűzzük a bányászok feje felől. Megfelelő rendelkezések lássanak napvilágot, még az év elején, amelyek újra csak aláhúzzák rendsze­rünk nagyságát, humanitását a dolgozó emberekért. Ha kereslet a szénben csökkent is, azért a magyar szénbányászat még nincs halálra ítélve. Szénre az ország­nak, bányászra a pártnak még nagyon hosszú ideig szük­sége van. A naptár már 1967. január közepét jelzi, feladatokban és eseményekben gazdag év elején tartunk. Gondola­tunk és cselekedetünk azonban előbbre mutat a naptár­ban jelzett dátumnál. Még a legmértéktartóbb ember is izgalomba jön arra a gondolatra, hogy 1967. már előjá­téka az új gazdasági mechanizmus bevezetésének, hogy szélesebbre tárul a szocialista demokrácia kapuja,­­ ami­kor az országgyűlési és tanácsi választásoknál gyakorol­hatja azt, amikor az üzemben több joga és beleszólása van az ügyek menetébe a dolgozóknál?. A közélet további kibontakoztatásának jelentős állo­mása lesz a szakszervezeti szervek újraválasztása, a bi­zalmiaktól kezdve a központi vezetőségekig. A politikai fejlődésben is sokat mutat ez az év. Nem kétséges, hogy mindez indítéka a tartalmasabb, gazdagabb munkának is. A az új esztendőben változatlanul tovább fejlődik nép­gazdaságunk, a gazdálkodás, a hatékonyabb gazda­sági elemek mobilizálása, a termékek minőségének javí­tása, az önköltség csökkentése. A bányaiparra vetítve mindezeket, a harmadik ötéves terv célkitűzésével össz­hangban, a gazdasági mechanizmus reformjával kapcso­latosan újszerűen kell megoldani. Többek között előre kell lépni a termelés koncentrációjában, a termelés op­timalizálásának megvalósításában. Megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a műszaki fejlesztés gyorsítására. A beruházások tervezésénél és kivitelezésénél a legna­gyobb fokú koncentráltságra és takarékosságra, a legkor­szerűbb technika és technológia érvényre juttatására kell törekedni. Az érc- és ásványbányászatban, a bányagépgyártás­ban a figyelem középpontjába a hazai igények kielégí­tése és az export-kiszállítás növekedése áll. A kőolaj- és földgáz kitermelésénél törekedni kell a tervek túlteljesí­tésére, a fogyasztási igények kielégítésére. Az állóeszkö­zök jobb kihasználására, a munkaerő tervszerűbb fel­­használására. Ezek lennének a legfőbb célkitűzések. Ez­zel összhangban van a bér 1,3 százalékos növekedése, az élet- és munkakörülmények további javítása. A célok megvalósulása mindenekelőtt a közszellem fej­lődésével, az aktivitás széleskörű kibontakozásával van összhangban. A kongresszusi munkaverseny ezek­nek nemcsak gyakorlatát, de olyan példáját adta, amely­re vajmi kevés hasonló volt az országban. Ez évben is olyan ötletesen és lankadatlan szorgalommal, keményen kell dolgozni, mint 1966-ban. Nem felszólítás, kérés ez! Hiszen az idő, a kor és az igények követelik mindezt, hogy így legyen. A bányaipar dolgozói pedig a magukkal szemben támasztott igényben soha nem voltak szegények. Ö­rülünk, hogy 1966 is békében telt el hazánkban. Nem így Vietnamban. A távolság egy percig sem tudja el­fojtani a szorongást, az együttérzést népünkben a hős vietnami hazafiak iránt. Mint ahogy nehéz beleélni ma­gunkat a kommunista- és munkásmozgalomban a kínai vezetők által bekövetkezett helyzetbe. A türelem ebben a kérdésben sokat jelent. Azonban nem csökkenti annak jelentőségét, hogy határozott küzdelem folyjon az egység helyreállításáért A múlt év nemzetközi eseményéhez tartozik a fran­cia külpolitika nagy fordulata, amelyet pozitív jelenség­ként üdvözölhetünk Európa biztonságáért. Azonban a nyugatnémet neofasizmus éledése redőket von a béke­szerető emberek homlokára. Nagy nyugtalanságot, de egyben nagy tetterőt is kölcsönöz politikusoknak, egysze­rű munkásoknak és mindenkinek, akiknek szent a béke ügye. Az új esztendőhöz kívánunk mindenkinek jó egész­séget, családi életükben sok boldogságot, munkájukhoz jó szerencsét!

Next