Bányamunkás, 1967 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Jelentős feladatok hárulnak ez évben iparágaink dolgozóira (folytatás az 1. oldalról) Jelenleg 50 értékhatár feletti beruházásunk van folyamat­ban — 69 százalékos átlagos készültségi fokkal —, amelye­ket 4 kivételével 1970-ig be Ezután a műszaki fejlesztés­ről szólt. A műszaki fejlesztési tevékenység meggyorsítását elősegíti, hogy a termeléscsökkenés a rosz­­szabb adottságú bányákat, bányamezőket, fejtéseket érinti. A termelés­csökkenéssel ösz­­szefüggő technológiai színvo­nal-javulás, a műszaki fejlesz­tési tevékenység fokozásával együtt lehetővé teszi, hogy a távlati terveinkben későbbi évekre tervezett műszaki, gaz­dasági célokat korábban meg­valósítsuk. Az ez évi műszaki, fejlesztési tevé­kenység során a legfonto­sabb a termelés koncent­rációjának további növelé­se. A múlt esztendőhöz viszonyít­va ez évben 78 százalékról kö­rülbelül 82 százalékra növek­szik a széleshomlokú fejtések termelésének aránya. A korsze­rű biztosítás­i technológiákkal történő termelési arány 52-ről 67 százalékra növekszik. A gé­pi jövesztés aránya a múlt évi 8 százalékkal szemben ez év­ben eléri a 10 százalékot. Eb­ben az esztendőben tovább csökken a fafelhasználás. A korszerűsítés keretében na­gyobb szerepet kap az automa­tizálás. Ebben az évben előkészü­letek kezdődnek Jókai-ba­akarunk fejezni. Egyidejűleg megkezdjük a beruházások fe­­lülvizsgálását, hogy lényege­sen szerényebb megoldások­kal, olcsóbban folytassuk építésüket és így beruházási összeget takarítsunk meg A­nya és Zobák-akna egyes folyamatának műszerezé­séhez és automatizálásához. Az intézkedések eredménye­ként az 1,2 t/ma összüzemi tel­jesítmény megközelítését, a költségszint tartását tűztük ki célul. Mindezzel a szénbányá­szatnak bizonyítani kell élet­­képességét, és megalapoznia a további években tartandó po­zícióját. Lévárdi elvtárs azután a lét­számgazdálkodással foglalko­zott. A létszámcsökkentés terüle­tileg nem egyenlően jelentke­zik. Legnagyobb mértékű az északmagyar barnaszénbányá­szatban és Dorogon. Csök­ken az alkalmazotti létszám is. A létszámgazdálkodás jelentős problémája a szénbányászat­nak. Előrelátó és emberséges megoldása során igénybe kell venni a párt és szakszervezeti szervek, társ-főhatóságok se­gítségét. E munkában nagyfokú ön­­tevékenységre van szük­ség. A szénbányászat perspektí­vájával kapcsolatosan tájékoz­tatta a központi vezetőséget arról is, hogy az energia­struk­túra korszerűsítésének jegyé­ben kidolgozás alatt áll a szén­bányászat 10 éves perspektí­vája. Be kell lépnünk a termelés koncentrációjában, az optima­lizálás gyors ütemű megvaló­sításában, fel kell készülni az új gaz­dasági mechanizmus be­vezetésére, megkülönböz­tetett figyelmet kell for­dítani a műszaki fejlesz­tés gyorsítására. A beruházások tervezésében és kivitelezésében a legmesszebb­menő takarékosságra és a leg­korszerűbb technika és tech­nológia érvényre juttatására kell törekedni. Az éves 28,2 millió tonnás széntermelési előirányzat tel­jesítésénél törekedni kell, hogy a termelés összhangban legyen a fogyasztói igényekkel. Ezek változását rugalmasan köves-Biztosítani kell a termék­választék bővítését, a jobb minőségű szénféleségek fo­kozottabb termelését, az árbevétel növelését. A 7 százalékos volumencsök­kenés ellenére is biztosítani kell a széntermelés gazdasá­gosságának fokozását. További fejlődést kell elérni a műszaki színvonal területén. Javítani kell a munka és üzemszervezési tevékenységet Növelni kell a géppel jö­­vesztett és felrakott szén arányát. A korszerű biztosítási eszkö­zök szélesebb körű alkalmazá­sára további erőfeszítéseket kell tenni. Csökkenteni kell az acélbiztosító szerkezetek vesz­teségét és növelni a biztosító elemek beépítettségének ará­nyát. Jobb gazdálkodással meg kell teremteni az energia- és az anyagfelhasználás csökken­tésének feltételeit El kell ér­ni, hogy az 1966. évi tényleges­­ költségszinthez képest iparági­­ szinten 0,1 százalékos csökke-­­­nés legyen ebben az esztendő-­­­ben. Az érc- és ásványbányászat tevékenységével kapcsolatosan az irányelvek kimondják, hogy a népgazdasági mérleg ja­vítása érdekében az ex­port­tervet 1 százalékkal kell túlteljesíteni. A tisztán­ termelés mellett fon­tos az érc- és ásványanyagok veszteségének csökkentése, a termékek minőségi szelektivi­tásának javítása. Megfelelő munka- és üzemszervezéssel el kell érni a termelékenység 0,5 százalékos növelését. A földmunkagépek kihasználásá­nak 3 százalékos növelésével, munkájuk jobb megszervezé­sével, kell biztosítani az elő­irányzottnál nagyobb mennyi­ségű előkészítési munkák el­végzését. A bányászati aknamélyítő iparnak az építés alatt álló be­ruházási egységek mielőbbi üzembeállítása, hasznosítása érdekében csökkenteni kell a kivitelezés időigényét, növelni kell a bányatérségek építésé­vel az időegység alatt elért előrehaladást. Tröszti átlagban az aknamélyítésnél 35, fa­lazott vágatoknál 40, TH- vágatoknál 55 méter havi előrehaladást kell meg­valósítani. A brikettiparnak nagy gon­dot kell fordítani a gyártási technológiák korszerűsítésére, az új technológiák bevezetésé­re, a műszaki színvonal fej­lesztésére. A bányagépgyártásnak befe­jezett és teljes termelési érték­­tervét az előírt minőségnek megfelelően kell teljesíteni, a meghatározott tervszerűség­­ szerint. A párt 10 évvel ezelőtt kiala­kított, a IX. kongresszuson jóváhagyott és megerősített politikájának igenlése. A szak­­szervezeti mozgalomnak ezzel kapcsolatosan sokrétű tenni­valói vannak. Az előadó javasolta, hogy az 1967-es tervek megismerteté­szervezeti keretünk új for­mával bővül. A vállalati, tröszti, üzemi szakszervezeti tanácsokkal. A szakszervezeti tanácsokkal kapcsolatosan van bizonyos fokú értetlenség. Lét­rehozásuk célját még kevesen ismerik. A szakszervezeti tanácsok létrehozásának szükséges­ségét a demokratikusabb vezetés kialakításában lát­juk. A 25—40 tagú szakszervezeti tanácson belül megoldható, hogy a vállalathoz, üzemhez tartozó minden dolgozó réteg megfelelő képviseletet nyer­jen. A szakszervezeti tanács lesz két választás között az alapszervek legfelsőbb válasz­tott és egyben irányító szerve. Ez választja saját soraiból az SZB-t, és a TB-t, amely egy­úttal a testületi vezető szerv végrehajtó szerepét tölti be. A szakszervezeti tanács irányítja az alapszervi munkát és ellenőrzi az SZB tevékenységét. Szükség szerint, de évenként legalább 2—3 esetben ülésezik. Megtárgyalja az alapszerv éle­tével, munkájával, érdekvé­delmével kapcsolatos tenni­valókat. Az SZB, illetve TB az ülések között szervezi a fel­adatok végrehajtását és tevé­kenységéről beszámol a ta­nácsnak. A szakszervezeti ta­nácsok teljes jogú szervek, hatá­rozataik, döntéseik érvé­nyesek a hatáskörükbe utalt kérdésekben. A bányaiparban 63 szakszer­vezeti tanács megválasztására kerül sor. Az előadó ezután indítvá­nyozta a Budapesti Bizottság megszüntetését, majd a Ma­gyar Szakszervezetek XXI. kongresszusával kapcsolatosan elmondotta, hogy arra 35 kül­dött megválasztására kerül sor. Ezután szakszervezetünk sorra kerülő XIX. kongresszu­sét kössék össze A szakszerve­zeti szervek választásával. A vezetőségválasztó taggyűlése­ken, a tervekkel kapcsolatos feladatokat a beszámolókban ismertessék. Majd a választás néhány új vonásával foglalkozott Vigh elvtárs­­sával foglalkozott. Erre java­solta 230 küldött megválasztá­sát. Az előkészítő munkában ösz­­szetetten jelentkeznek felada­taink — mondotta a továb­biakban Vigh elvtárs. — Ez hatással van az üzemi szak­­szervezeti élet fejlődésére, ha­tékonysága növekedésére. Szá­mot adhatunk arról, hogy már jó ütemben halad a szakszer­vezeti jogok gyakorlásának ki­munkálása, az új Munka Tör­vénykönyve, kezd kialakulni a kollektív szerződések rendsze­re. Mindezek nagyon alkalma­sak arra, hogy az üzemekben a szakszervezeti tevékenység tovább fejlődjön. A választások egyik sarka­latos elve, hogy a munka min­den fázisában messzemenően érvényesüljön a kollektivitás elve. Különösképpen vonatko­zik ez a beszámolók elkészíté­sére, a tennivalók kimunkálá­sára. A beszámolókkal kapcso­latosan fő cél, a IX. pártkong­resszusból adódó feladatok és a PB május 10-i határozatá­nak jó kezelése. A taggyűléseken, küldött­­értekezleteken a figyelmet a hozzászólásokra, javasla­tokra és a feladatok meg­szervezésére kell irányí­tani. A választás céljaihoz tartozik a vezető szervek összetételé­nek javítása, tisztségviselők kiválasztása. Meggyőződésünk, hogy úgy mint eddig, a mostani válasz­tások is lépést jelentenek majd munkánk, össztevékeny­­ségünk javítására. A központi vezetőség Vigh elvtárs beszámolóját határo­zatként elfogadta. Szakszervezetünk költségve­tését Simon Antal elvtárs ter­jesztette a központi vezetőség elé, melyhez Mészáros József elvtárs, a számvizsgáló bizott­ság elnöke fűzött megjegyzé­seket az ez évi gazdálkodás­sal, tagdíjmunkával kapcsola­tosan, majd javasolta a költ­ségvetés elfogadását. Fokozzuk a műszaki fejlesztési tevékenységet A szakszervezeti tanácsok teendői Növekszik a földgáztermelés Már a második ötéves terv időszakában is — folytatta tá­jékoztatóját Lévárdi elvtárs , sokat tettünk a kőolaj- és földgáztermelés fokozására. A harmadik ötéves tervben éven­­kában ezek az erőfeszítések tovább fokozódnak, az ener­gia­struktúra korszerűsítési programjának megfelelően. A harmadik 5 éves tervben éven­ként 350 000 folyóméter fúrás­sal számolunk. Ebben az esz­tendőben is ennek megfelelő kutató-fúrás lemélyítését ter­vezzük. Az évi kőolajtermelés körülbelül a múlt esztendő szintjén marad. Lényegesen növekszik a földgáz-termelés: az árutermelés 1966-hoz viszonyítva csaknem 30 százalékkal, 1,7 milliárd köbméterre növekszik. A régi mezők kimerülő ter­melését új feltárások eredmé­nyei pótolják. Az újabb kuta­tások Szeged térségében mu­tatnak biztató eredményeket. A kőolaj- és földgázbányá­szat műszaki fejlesztésének ez évi feladatai: a nagy mélysé­gű fúrás­technológia tovább­fejlesztése, a földgáztermelés fokozását biztosító földgáz elő­készítő üzemek létesítése. A földgáz hasznosítása végett a harmadik ötéves terv idősza­kában 800 kilométeres csőve­zetéket, ebből ebben az esztendőben 254 kilométeres szakaszt kell a program szerint kiépíteni. A terv a létszám megfelelő növelését is megkívánja. A kő­olaj- és földgázipar területén körülbelül 2500—3000 fős lét­számnövekedéssel kell számol­ni. Az O. K. G. T.-nek tovább­ra is nagy súlyt kell helyezni a gazdaságosság javítására. Igazodni a piac követelményeihez Ezután a többi iparág ez évi feladataival foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy az érc- és ás­ványbányászatban a belföldi fogyasztói igényeknek megfe­lelő választékú termelés mel­lett fokozottan törekedni kell az export növelésére. A brikettiparnak a mennyi­ség növelése helyett a figyel­met a nyereségesebb tevékeny­ségre kell fordítani. Ez évi ter­ve a szükséglet szerint körül­belül 1,2 millió forma. Az aknamélyítési lehetősé­gek szintén csökkennek, ezért a tröszt vezetőinek fokozottan keresniük kell a mélyépítési munkák vállalásának újabb le­hetőségeit. A bányagépgyártásnak a mi­nőség javítására, a nagyobb gyártási sorozatok kialakításá­ra kell törekedni. Belföldi és nemzetközi kooperáció fokozá­sa útján kell a hazai és az ex­portfel­adatokat kielégíteni. Az 1967. évi feladatok új­­szerűek. Megvalósításukhoz el­engedhetetlen a szemléletvál­toztatás, igazodás a piaci kö­vetelményekhez. Csak az a vállalat marad életképes, amelyik maga keresi és tárja fel fejlődé­sének lehetőségeit, kelen­dő, jobb, olcsóbb termé­kekkel jelentkezik. Ha ezt nem teszi, menthetet­lenül kiszorul a versenyből. Csak ilyen szemlélettel, törek­vésekkel szolgálhatjuk a bá­nyászat, a népgazdaság fejlő­dését, védhetjük és biztosít­hatjuk a bányászok jövőjét Együttes erőfeszítéssel, a párt és a szakszervezet segítségé­vel eredményesen megoldhat­juk az új esztendő és a harmadik ötéves terv bá­nyászati feladatait — mondotta többek között be­fejezésül dr. Lévárdi Ferenc elvtárs, nehézipari miniszter. A központi vezetőség a ne­hézipari miniszter tájékoztató­ját tudomásul vette, majd el­fogadta a Nehézipari Minisz­térium s a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezete irányelveit az ez évi népgazdasági terv végrehajtását segítő szocialista munkaversenyre. A szocialista munkaverseny irányelvei Az 1967. évi feladatokat a gazdasági mechanizmus re­­portunk IX. kongresszusa ha­­formjára való felkészülés ha­­tározataiban foglaltaknak meg­­gyében kell végrehajtani — felelően, a harmadik ötéves hangsúlyozza az irányelv. Ez­­terv céljaival összhangban a ért a szénbányászatban előbb- Gazdaságosabban, takarékosabban gazdálkodjunk Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt, valamint szak­­szervezetünk irányelve többek között kimondja: a kőolajter­melés dolgozói törekedjenek az 1,65 millió tonnás kőolaj­termelési terv és az 1,7 mil­liárd köbméteres földgázáru termelési terv túlteljesítésére. A kőolaj­fúrás dolgozói az ország szénhidrogén ter­melésének érdekében töre­kedjenek a kutatási mun­kák eredményességére és a kutak jó minőségére. A termelékenység növelése érdekében tovább kell fejlesz­teni a műszaki és technikai színvonalat, fokozni az álló­eszközök jobb kihasználását, javítani a munka- és üzem­­szervezési tevékenységet. A termelési költségek csök­kentése végett takarékoskod­janak a rendelkezésre álló anyagi és műszaki eszközök­kel, törekedjenek azok hatéko­nyabb felhasználására, a nor­ma feletti anyagkészletek le­építésére. Csökkentsék a fajla­gos alap- és segédanyag fel­­használást Ez évi beruházási feladatok közül az irányelv figyelmeztet az országos földgázprogram tervezett vezetékeinek és be­rendezéseinek a kijelölt ha­táridőre való kivitelezésére. Az üzemek vállalásaikat az elhangzott vélemények, a dol­gozók felajánlásainak figye­lembevételével munkálják ki. Ezekre épüljenek a vállalatok és trösztök éves vállalásai. El kell érni, hogy a dolgo­zók minél nagyobb szám­ban vállaljanak kötelezett­séget teendőink végrehaj­tásából. Segítsék a műszaki fejlesztést, a munka- és technológiai fe­gyelem megszilárdítását, kap­csolódjanak be a takarékossá­gi és újítómozgalomba. Fej­leszteni kell a versenymozga­lom különböző, már jól bevált formáin túlmenően a szocia­lista brigád, akna, üzem, vál­lalat címért indult mozgalmat is. Minden segítséget meg kell adni a szocialista címért küzdő kollektíváknak, azok követői­nek — hangsúlyozzák az irányelvek. A választási munkáról A szakszervezeti szervek újraválasztásával kapcsolatos teendőkről Vigh Árpád elv­társ, szakszervezetünk titkára tájékoztatta a központi vezető­séget. A magyar szakszervezetek alapszabálya szerint ebben az évben újra kell választani a szakszervezeti szerveket — mondotta többek között beve­zetőjében. A szakszervezeti választások céljai jól igazod­nak a politikai, a gazdasági, a társadalmi feladatokhoz. A választás időszaka jó le­hetőséget teremt a párt IX. kongresszusa határo­zatának széles körű megis­mertetéséhez. Ennek során a dolgozók tájé­kozódhatnak a legközvetle­nebb feladatokról, azokról, amelyek a jelen helyzethez kapcsolódnak. Ebben az idő­szakban érvényesíteni lehet és kell azokat a szakszervezeti lehetőségeket, amelyeket a gazdasági mechanizmus re­formja biztosít Jobban élje­nek a dolgozók jogaikkal, szé­lesedjen az üzemi és szakszer­vezeti demokrácia. Mivel kongresszusra készü­lünk, lehetőséget látunk arra is, hogy még jobban megis­merjük a dolgozókat legin­kább foglalkoztató kérdéseket és azokra kongresszusunkon választ adjunk. Úgy gondoljuk, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága május 10-i határozata alapján elfogadott tézisek, szakszerve­zetünk egészét alkalmassá te­szi feladatainak jobb elvégzé­sére. A választásokkal egyidőben egyéb fontos teendőket is el kell látnunk. Jelentős feladataink van­nak a március 19-én sorra­kerülő országgyűlési kép­viselők és tanácstagok megválasztásában. A választás jelentős belpoliti­kai esemény, nemcsak egysze­rű aktus, hanem annál több. Harminc év után A szovjetunióbeli Vorkuta bányászvárosból érkeztek az év végén kedves vendégek To­­kod-Altáró bányászközségbe, Petrik József, XV-ös aknai vá­járhoz. A vendéglátó nagy­bátyja — Petrik Benedek — az első világháború után a Szovjetunióban telepedett le. A harmincas években bekövet­kezett halálával a két család kapcsolata megszakadt, s ezt csak most sikerült felújítani. Az első levélváltásokat meg­hívás követte, s így töltötte most az ünnepeket a két Pet­rik család együtt Takod-Altá­­ron. Merész lendület­tel fut alá a domb­oldal, hogy aztán nagy iramodással fölfelé emelkedjék. A domoldalakon kellemes levegőt, jó illatot árasztó, sűrű erdő. Az erdőben fe­hér testű olajtartá­lyok nyújtóznak az ég felé. S itt, az er­dők, völgyek, dom­bok és tartályok kö­zött élik le életük javát a lovászi 3-as tankállomás dolgo­zói. Most éppen együtt találom őket. Pon­tosabban: Györkös Pál tankállomás ve­zetőt, Hermán Fe­renc brigádmestert és egy kedves, sző­ke kislányt, Végh Terézt. — Tanul a kis­lány. Tudja nem elég neki a tíz hó­nap — tréfál az örökké vidám Györ­kös Pál. Végh Teri ugyan­is Kanizsán tanul, olajipari technikus lesz belőle. Levele­ző úton igyekszik célja felé. Miért éppen olaj­ipari technikus? Ti Ki Csodálkozó szem­mel néz rám. Hát ilyet is lehet kér­dezni? ezt mondja a tekintete. — Nem meglepő dolog ez nálam. Az egész családom ola­jos, hát én sem ma­radhatok ki. Az em­ber itt gyermekko­rában megszereti ezt a szakmát, amely kenyeret ad, életcélt jelöl. Talán nem is igazi lová­szi ember, aki vala­miképp, szegről­­végről ne állna kap­csolatban az olajjal. Én is. A vállalat dolgozója vagyok, kútkezelő, s olaj­ipari szakember akarok lenni. Most azért vagyok itt, mert helyettesítek. Általában, ha vala­ki beteg, vagy sza­badságra megy, már jön is a hívás: Teri, ezt kell csinálni. Teri helyettesíteni kell. És én megyek, mert különben is érdekem. — így gyakorlat­ban szerzem meg a technikumi oklevél­hez szükséges to­­dást. Jó, ha az em­ber az olajipar egészét ismeri, a legapróbb fogástól a legmagasabb szin­tű tudnivalóig. Persze, ez az utób­bi még távol van tőlem, az apróbbak­kal azonban most ismerkedem. — Naponta 30 kút termel itt, s ezzel kapcsolatban igen sok ismeretre van szükség. Teri válogathat, melyik­kel akar alaposab­ban megismerkedni — nevet a fekete mosolyú, fiatal Her­mán Ferenc. — Most éppen a tartályszint mérése érdekelne — mond­ja Végh Teri. Ta­pintatosan közölve, az újságíróval, hogy dolga akadt a tank­állomás •triumvirá­tusának-e. S már indulnak is az ezüst­ testű tar­tályokhoz. — Látod, Teri, így kell ezt csinál­ni — hallom elme­­nőben Györkös Pál magyarázatát. F. Gy.

Next