Bányamunkás, 1968 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Fiatal műszakiak tanácsa Az Edelérfyi Bányaüzemben a már termelő három akna mellett most készítik elő fej­tésre a negyediket. A több mint 3000 kalóriájú szén gaz­daságos termelése érdekében a patronáló KISZ-szervezet, va­lamint a fiatal műszakiak ta­nácsa 13 olyan téma tudomá­nyos feldolgozásához fogott, amely lehetővé teszi, hogy az eddiginél olcsóbban és gazda­ságosabban termeljék a sze­net A fiatal mérnökökből és technikusokból álló munkabi­zottság megállapította például, hogy az üzem energiafogyasz­tásának megközelítőleg a felét s szellőztető berendezések ve­szik igénybe. Most annak a módját keresik, hogy kevesebb Ventillátorral lássák el a föld­alatti munkahelyeken dolgoz­­ó bányászokat friss leve­gővel. Eddig három megoldást dol­goztak ki. Ezek szerint a je­lenlegi 600 000 forinttal szem­ben csak 180.000 forintba ke­rülne havonta a szellőzőkre fordított összeg. A négy­ aknából percenként tíz köbméter vizet emelnek ki. A szivattyúk gazdaságos üzemeltetése a második téma, amellyel a fiatal műszakiak foglalkoznak. Kutatják azt is, hogy­ miként tehetnék gazda­ságosabbá a szállítást. A bányaüzem vezetőségének véleménye szerint a kidolgo­zott javaslatok alapján, az új gazdaságirányítási rendszer adta nagyobb lehetőségekkel élve, egy év alatt több mint 20 millió forinttal tudják majd csökkenteni a termelési költ­ségeket December­­ 13.-án Az Országos Érc- és á­s­­ványbányászati Vállalat dolgo­zói december 13-án teljesítet­ték 1967. évi termelési tervü­ket. A­ sikerekben döntő része ■vplt a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lója tiszteletére kibontakozott szocialista brigádmozgalom­­n­ak. |{U •( • . V ' 1 t­­ ‡ A \ x3C\ ~r f VvC 8 • f• **!* '»J \ .. " __ " Világ proletárjai, egyesüljetek ! A BANYAIPARI DOlGOZOX S 1 A K S Z t R V f I E Tt N EK KOZP O N TI L A P J A LV ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1968. JANUÁR Az új esztendő feladatairól tanácskozott szakszervezetünk Központi Vezetősége 1967. december 22-én tanácskozást tartott szakszervezetünk Központi Vezetősége. Há­rom napirendi pont keretében megtárgyalta az iparágak ez évi termelési feladatait, az agitációs- és propaganda tevékenységet, va­lamint szakszervezetünk költségvetését. A termelési feladatokról Komár András elvtárs, az agitációs- és propaganda munká­ról, Vigh Árpád elvtárs, szakszervezetünk titkárai tájékoztatták a Központi Vezetősé­get, a költségvetés előadója Simon Antal elvtárs, szakszervezetünk főtitkára volt. A Központi Vezetőség tagjait és a meghí­vott vendégeket Zgyerka János , elvtárs, szakszervezetünk elnöke üdvözölte, méltatta a bányászati iparágak múlt évi tevékenysé­gét,s azokat a körülményeket,­ amelyekben derekasan helytálltak, s, egyúttal vázolta az 1968-as esztendő teendőit. Ezután átadta a szót az első napirend elő­adójának, Komár András elvtársnak." Termelés és agitáció,napirenden Néhány nap múlva véget ér az 1967-es esztendő. Új felada­tok állnak előttünk. Hosszas előkészítő munka után az új gazdasági mechanizmus célki­tűzéseinek gyakorlati megva­lósítása és ezzel összefüggés­ben az 1968. évi gazdasági fel­adatok realizálása veszi kez­detét. Ebből a tényből kiindulva szükséges, hogy a központi ve­zetőség megvizsgálja az előké­szítő munkát, állást foglaljon és meghatározza­ szakszerveze­tünk tennivalóit a gazdasági mechanizmus reformja beve­zetésével, az 1968. évi gazda­sági feladatok végrehajtásával kapcsolatosan. A központi vezetőség elé ter­­­­jesztett írásbeli jelentésből le­vonható az­ a következtetés, hogy a bányászati iparágakban 1967-ben eredményes te­­vékenység folyt a tervek teljesítése, az új gazdasági mechanizmus bevezetésé­nek előkészítése érdeké­­­­ben, gazdasági, szervezeti­­és poli­tikai téren egyaránt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50­ .évfordulójára kezdeményezett verseny ked­vező eredményeket hozott. Mint az előzetes számadatok mutatják, a bányaipar vala­mennyi ága 1967-ben megfe­lelt a követelményeknek, s hozzájárult népgazdaságunk további erősítéséhez. Úgyszól­ván a gazdasági élet minden területén aktív kezdeményezés volt a jellemző, fizikai és­­mű­szaki dolgozók részéről egy­aránt­ .A megfontoltság és szo­ros összefogás alapján úrrá tudtunk lenni azokon a ne­hézségeken, amelyek egyes iparágaink területén, főként a szénbányászatban felmerül­tek. Javult a munka hatékony­sága, amelyet mutat, hogy előre haladtunk a terme­lés koncentrálásában, a műszaki és technikai szín­vonal fejlesztésében és mindent egybevetve, a ter­vezettnél kedvezőbben alakult a munka termelékenysége és a termelés gazdaságossága. A népgazdasági követelmé­nyek, igények változásaihoz jól alkalmazkodtak ipar­ágaink, bár sok tekintetben ez nehézségeket is okozott. Vég­ső soron olyan tendenciák és gyakorlati­ -intézkedések jöttek létre, amelyek a rugalmasabb, a gazdaságossági követelmé­nyek fokozásának irányába ható gazdálkodás kialakítását segítették elő és ilyen tekin­tetben összhangban vannak az új gazdasági mechanizmus szellemével. A várható ered­mények arra mutatnak, hogy a bányászati iparágak jó kiindu­lási alapokat teremtettek az új gazdasági irányítási rendszer bevezetéséhez. Új létesítmények a szénhidrogéntermelés növelésére Szakszervezet elnöksége leg­utóbbi ülésén megtárgyalta a kőolaj- és földgázipar 1968. évi kutatási és fúrási tervéről készített tájékoztatót. Eszerint 1968-ban a tröszt rendelkezésére álló tíz szeizmi­kus kutatócsoport közül hét a Dunántúlon, három az Alföl­dön dolgozik majd. Ezt az arányt azért állapították meg így, hogy az ország nyugati ré­sze az előkutatás szempontjá­ból megközelítse, esetleg utól­­érje az alföldi színvonalat. A dunántúli feladat kettős: rész­ben a meglévő termelő terü­letek környékének felkutatása és továbbkutatása Dél-Zalá­­ban, illetve Nagykanizsa tájé­kán, részben újabb kutatásra érdemes geológiai szerkezetek keresése a Kisalföld térségé­ben. A három alföldi csoport közül­ az egyik Szeged táján, a Makói-árok környékén, a másik a Duna—Tisza köze délkeleti részén, Szegedtől nyu­gatra, a harmadik pedig a bé­kési medencében dolgozik majd. 1968-ban a tervek szerint az összes fúrások hossza 385 000 méter lesz, ebből — az eddigi kutatási eredményekhez­­ iga­zodva —,­­255 000-et az Alföl­dön, 130 000-et a Dunántúlon mélyítenek. Nagyobb arányú mélyfúrások lesznek Zalában, például Letenye és a Lovászi körn­yékén, valamint Budafa­­puszta táján, ahol 4250 méter körüli mélységben gáztároló rétegre bukkantak.­­Ami a szénhidrogének­ kiter­melését illeti, 1967-ben a ter­vezett 1 650 000 tonna helyett 1 680 000 tonna­ kőolajat hoz­nak felszínre, s ezt a mennyi­séget 1968-ban 1 800 000 tonná­ra kívánják növelni­. .Ebből kereken 1 000 000 tonnát a Nagy­lengyel térségében, 80 000 ton­nát a régi dél-zalai olajme­­se­kön, 720 000 tonnát pedig az Alföldön kívánnak kitermelni. A növekedést új létesít­ményekkel, illetve a meglévők fejlesztésével akarják elősegí­teni, például Nagylengyelben, Dél-Zalában, a Heves megyei Demjénben, Szánk térségében, Pusztaföldváron, de főleg Al­­győ környékén, ahol részint folytatják majd a kísérleti ki­termelést, részint előkészítik az algyői olajtelep termelését. Szegedtől nyugatra Ásotthal­mon az év közepétől hordoz­ható tankállomások, belső gyűjtővezetékén körülbelül 10 kilométeres szállítóvezeték épí­tésével legalább hat kút rend­szeres kísérleti termeltetését tervezik. 1967-ben a kitermelt föld­gáz mennyisége előreláthatóan meghaladja majd az 1,9 mil­liárd köbmétert. 1968-ra vi­szont már 2,1 milliárd köbmé­ter kitermelését irányozták elő. Megkezdi munkáját többek között a kardoskúti Dusgáz-Üzem, a szanki kísérleti föld­gázüzem, a battonya—mező­hegyesi gázüzem, stb. Bővítik a dél-alföldi földgáz fogyasz­tóinak körét. Elsősorban ipari üzemek bekapcsolásával Sze­geden, Hódmezővásárhelyen, valamint Békéscsabán és Gyulán. A Dunántúlon tovább kutatják a bajcsai mezőt és si­ker esetén új gázgyűjtő- és előkészítő-telep építéséhez kez­denek, stb. A termelésnek ez a nagyará­nyú fejlődése sem teszi azon­ban lehetővé a szükségletek teljes hazai kielégítését, így sor kerül 3 180 000 tonna kő­olaj és 200 millió köbméter földgáz behozatalára is. Az elnökség a továbbiakban a szakszervezet agitációs, pro­­panda- és kulturális nevelő­feladatait, ez évi költségve­tését, a központi vezetőség ügyrendjét és az elnökség el­ső félévi munkatervét tár­gyalta meg. Salgótarján új főtere A reform érdekeinket szolgálja Meggyőződésünk, hogy a bá­nyaipar dolgozói, kiknek nagy többsége a reform célkitűzé­seivel egyetért, és azokat he­lyesli, támogatni fogja a meg­valósításukat. Javasoljuk — az elnökség nevében —, hogy szakszerve­zetünk központi vezetősége is foglaljon állást abban, hogy a reform politikai céljainknak megfelelően, a dolgozók érde­keit szolgálja, ezért annak be­vezetését, végrehajtását támo­gatja és megvalósításában részt vesz. Az 1968. évi népgazdasági terv a gazdasági mechanizmus reformjával összhangban je­löli meg a népgazdaság fej­lesztését. Következésképpen a gazdasági reform beve­zetése és az 1968. évi nép­gazdasági tervfeladatok megvalósítása között szo­ros összefüggés van. Éppen ezért minden figyelmet arra kell fordítani, hogy a vál­lalatok eredményes munkája, a termelés hatékonysága foly­tán a népgazdasági célkitűzé­sek realizálódjanak, növeked­jék a nemzeti jövedelem és ennek függvényében­­az élet­­színvonal. . Bár­ tapasztalataink szerint az előzetes tervekben kifeje­zésre jut a vállalatok törek­vése a termelés hatékonysá­gának javítására, mégis hang­súlyozni kell: a termelési költ­ségek, csökkentésénél a mun­ké­ termelékenysége növelésé­nek jelentőségét. "­­ A termelés hatékonyságá­nak növelése iparágaink vala­mennyi vállalatánál igen fon­tos, kiváltképpen a szénbá­nyászatban. Hiszen közismert, hogy a széntermelés nagyság­rendjét, annak gazdaságossá­gát lényegesen befolyásolják az előbbiekben megjelölt té­nyezők. A szénbányászatban folytat­ni kell:­­ a termelés koncent­rálását, a korszerű nagyüzemi (Folytatás a 2. oldalon) JÖVŐT ALAPOZÓ ESZTIN©© -Az 1967-es évet felváltotta az új az 1968-as év. A ré­git búcsúztatjuk, az újnak reményteli bizakodással nézünk elébe. Az 1967-es esztendő nagy jelentőségű volt hazánk, de a bányaipar számára is. Itt vert gyökeret a nagy vál­lalkozás, a gazdaság irányítási reform gyakorlati kidol­gozása és eresztette el hajtásait az a sok tapasztalat, amelyet az új körülmények között hasznosítani lehet: az ország felvirágoztatására, a kollektívák és az egyé­nek boldogulására. Szilveszter éjszakáján, az új év első perceiben is erre a békés, jobb, örömtelibb életre csen­dültek a poharak össze. Az 1968-as év azért jelent sokat számunkra, mert az új mechanizmus kezdete. A megjelölt célok több tett­készséget kívánnak, hogy kibontakozzon a szocializmus­ban rejlő minden szép és jó, mindenki lássa és érezze a munka nagyszerűségét, a dolgos hétköznapok beérett gyümölcsét. Az emberekben lassan megfogalmazódott, ki mit vár az újévtől és ezzel egybeesően az új gazdaságirányítási rendszertől. Egyeseknél talán magasabbra tolódott a mérce a lehetőségeknél, másoknál inkább reménykedés­ben ölt kifejezést, hogy jobb lesz. A többségben azonban kialakult az a reális és nyugodt szemlélet: csakis úgy lesz jobb, ha mindenki azt akarja, hogy jobb legyen. Igaz, vannak még tisztázatlan kérdések a dolgozók körében. Sokan még nem látják, hogy az új irányítási rendszer mit jelent közvetlen érdekeikre, életszínvona­lukra. Egy azonban biztos: a bizakodás nagyméretű, mert benne az emberek egyre inkább felfedezni vélik a fő célt: az életszínvonal, a szociális, kulturális igények jobb kie­légítését. A legtöbb ember bízik a reformban, hisz a szük­ségességében is, de meggyőződni róla igazán akkor fog, amikor az érzékelhetővé válik számára, amikor az elvek megfoghatóvá, mindennapi életük szerves részévé válik. Nem csodavárásról van itt szó, mert a dolgozók, akik mindennapos munkával közelítik a célt, nemcsak kíván­ják, de akarják is, hogy mindez valóra váljon. Az eszmei­ség erősítésével, tényekkel is segíteni kell a megértést. Gáspár Sándor elvtárs, a SZOT főtitkára parlamenti felszólalásában mondotta: »• . . . a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése nem kísérlet, hanem a marxiz­mus—leninizmus alkotó és bátor alkalmazása hazánk, mai társadalmi, gazdasági viszonyainknak megfele­lően ... Meg kell szoknunk, hogy forradalmi bátorság­gal keressük, kutatjuk az utat, a jobbat Most is ezt tesz­­szük.« M­­inden új elfogadásánál sokat jelent a meggyőzés. Különösen társadalmunkban van nagy jelentősége a tömegek meggyőzésének. A mélyebb átalakuláshoz szük­séges az érdeklődés felkeltése és az a törekvés, hogy a dolgozók tudatosan foglaljanak állást az új mellett. Nap­jainkban ennek különös jelentősége van. Szakszervezetünkre, szerveinkre, de a gazdasági mű­szaki vezetőkre most az nagy feladat vár, hogy meggyő­ző tevékenységgel kibontakoztassák a bányaipar dolgo­zói körében is azt az alkotó erőt, amely a reform sikeré­nek záloga. A meggyőzésnek széles skálája áll ma már rendelkezésre, van képesség is, hogy magyarázzák az üzemnél, a vállalatnál jelentkező új feladatokat, össze­függésében mutassák meg az eseményeket, a problémákat és gondokat, az elérendő célt is. Nem kétséges, hogy ezzel is közelebb kerülünk a megértéshez. Ma, aki a bányaipar bármely ágában is dolgozik, tisztában van vele, hogy a népgazdaság helyzetében mi­lyen fontos szerepet tölt be. Az évszak, a tél, még zöld utat is nyit a termelésnek. Lehet, hogy nyáron majd ke­vesebb kell. De most viszont annyi kell, amennyit csak adni tudunk. Ha ebben az iparágban a termelés ezáltal periodikussá is válik, a munka szervezése és szervezett­sége, a munkafegyelem erősítése, a technikai haladásért folytatott tevékenység soha nem válik azzá. A cél: az ol­csóbb és jobb fűtőanyag, alapanyag, amely közvetlenül is hatással van az életszínvonal emelésére és ha 1968-ban tovább haladunk a megkezdett úton, úgy a szénbányá­szat nemcsak stabilitását biztosítja, hanem a jövőjét is megalapozza. A feladatok azonban nemcsak a gazdálkodásban, ha­nem a gondolkodásban is változásokat hoznak ma­gukkal. Az új gazdaságirányítási rendszer nem hagyott egyetlen egy iparágat, vállalatot változatlannak. Az igaz, hogy a bányászat és különös tekintettel a szénbányászat a többi iparágaktól eltérően nagyobb állami preferenciá­kat, kedvezményeket kapott. Emellett is az eredménye­kért nap­ mint nap keményen és derekasan meg kell majd küzdeni. Az eredmények eltérésében nagyon fontos, hogy mindenki tudja mi a feladata, mi a hatásköre, joga és kö­telessége és azt, hol, hogyan és miképpen gyakorolja. Szakszervezetünk hatásköre, joga és egyben felelőssége alaposan megnövekedett. Evvel kell kielégíteni azt az igényt, hogy terveink szocialista módon valósuljanak meg. Következetesen végig­vinni az emberi kapcsolatok mélyítését, az egymásra utaltság nemes gondolatát, egy­más jogainak tiszteletben tartását. Ezzel kell segíteni a gazdaságvezetés elgondolásait, a jövedelmezőségre kia­lakított intézkedéseit, mindazt, amely nem sérti a nép­gazdaság, a kollektíva és egyes személyek érdekeit. Köte­lességnek kell tartani minden olyan eset elleni fellépést, amely indokolatlanul sújt egyes embereket, csoportokat és amelyek veszélyeztethetik a dolgozók életszínvona­lának növelését. Felelősségünkből adódik, hogy jogainkat a szocialista építés, a szocialista közgondolkodás irányá­ban gyümölcsöztessük. Mindez mellett tudni kell, hogy mikor alkalmazzuk a meggyőző szót és mikor kell intéz­kedéseket hozni, fe s­zakszervezetünk a reform előkészítése során fel­készült arra, hogy a bányaipar szervezett dolgozói ér­dekében teljesítsük kötelességeinket, széles körű lehető­ségeinkkel élve, arra is, hogy minden cselekedetünk osz­tály­célokat, a szocializmus erősítését szolgálja. Szilárd meggyőződésünk, hogy a reform ösztönző ha­tására meggyorsul a szocializmus építésének üteme, to­vább szilárdul hazánkban a munkáshatalom és annak gazdasági alapja. Tovább javul a dolgozók élet- és mun­kakörülménye, jobb lesz az élet. Ezért is elősegítjük a gazdasági reform célkitűzéseinek végrehajtását, az 1968. évi terv sikeres teljesítését. Mindehhez szakszervezetünk egész tagságának, ked­ves család­juknak, aktivistáinknak, tisztségviselőinknek, az elvtársaknak boldog, békés, még örömtelibb új eszten­dőt kívánunk!

Next