Bányamunkás, 1969 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Bányászati bemutató-terem Bányászati bemutató-termet rendez be a Pécs-újmeszesi bányász lakónegyedben a Janus Pannonius Múzeum és a Mecseki Szénbánya Vállalat. E célra már eddig 2000 bányaműveléssel és a mecseki bányászok életével összefüggő tárgyat gyűjtöttek össze. A múlt század elejétől napjainkig szemléltetik majd a bányaművelés történetét, s ugyanakkor a bányászok életkörülményeit, munkásmozgalmi harcát is dokumentálják majd. A bemutató-terem, amely a tervezett mecseki bányatörté- neti múzeum alapja az év elején nyílik meg. Új gyárrészleg A Tatabányai Városi Tanács és a Beloannisz Híradástechnikai Gyár között létrejött megállapodás értelmében 1969- ben a fővárosi gyár 15 millió forintos költséggel fejleszti tatabányai üzemét. A bővítés a tervek szerint két szakaszban történik. Két nagy csarnokot építenek, s ezekben 1200 lánytasszonyt foglalkoztatnak majd. A szerződés végrehajtásával tovább csökken a bányászvárosban a nők foglalkoztatásának gondja. A korábban főként nehéziparáról ismert Tatabányán az utóbbi négy évben több könnyűipari üzemet nyitottak, s ezekben összesen 3800 női munkavállalónak biztosítottak állandó kereseti lehetőséget LVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR Emberek, tervek, vágyak Mit várnak az új esztendőtől? Az új év mindig izgalomteljes várakozással tölti el az embereket. Vajon milyen örömöket, meglepetéseket tartogat számomra az 1969-es esztendő? De sokan teszik fel ezt a kérdést így év eleje táján maguknak. S mivel a választ csak az idő múlása adhatja meg ezekre a kérdésekre, legyintünk egyet, s bizakodva indulunk neki az újabb 12 hónapos életútnak. Persze azért, hogy a jövőbelátás képessége nem adatott meg nekünk, reményeinket, óhajainkat, vágyainkat ki tudjuk fejezni, s a célok, tervek tudatában irányítjuk, formáljuk jövőnket. Csak úgy találomra kiragadva több dolgozót megkérdeztünk a Borsodi Szénbányák üzemeiben, mondják el mit várnak az új esztendőtől. A válaszokat összegezve, csokorba kötve röviden itt közöljük. Rentábilis szint Jáni Gyulának, a Bükkaljai Bányaüzem igazgatójának vágyai, tervei főleg üzemi vonatkozásúak. A jó gazda akkor boldog, ha a rábízott javakkal ésszerűen sáfárkodik, s az irányítása alatt dolgozó emberek megtalálják számításukat. — Én az új évtől a berentei aknaüzemünk komplett gépesítését várom — kezdte vallomását Jáni Gyula. A most folyó kísérletek biztatóak, jó eredményekkel kecsegtetnek. Nekünk létfontosságú e kísérletek sikere. A Bükkaljai Bányaüzem csak úgy lesz rentábilis, ha e gépesítési programot maradéktalanul megvalósítjuk. A 11-es telepben megindított 125 méter szélességű maróhengeres frontfejtés, melyet Swartz—Wild-féle lépegető biztosító szerkezettel építettünk be, jól dolgozik. Az új év minden bizonnyal igazolni fogja várakozásainkat, s a másik két aknánkkal együtt eléri a rentábilis szintet. Tervtáró már-már átlépi a bűvös határt. Itt volt olyan hónap is 1968-ban, amikor elérték a 165 forintos önköltséget. Az év utolsó hónapjaiban már tonnánként 7 forint pluszt hozott az akna, ami a közel százezer tonnás termelést figyelembe véve számottevő eredmény. El akarjuk továbbá érni a visszafejtés alatt álló Sajószentpéter III-as akna rentábilitását is. Ez az egység utolsó éveit éli. 1970-ben bezárjuk kapuit Kocsis Ferenc a Bükkaljai Bányaüzem szakszervezeti bizottságának titkára először is békés építő munkát vár az új évtől. Ez a feltétele annak, hogy jó gazdasági eredményeket és szép munkasikereket érjenek el. Őszinte óhaja, hogy tovább erősödjék 1969-ben a szakszervezeti és üzemi demokrácia. Elvégezni a gimnáziumot Horváth István az Edelényi Bányaüzem fiatal várára így beszél a jövőről: — Én azt várom elsősorban az új évtől, hogy tovább tökéletesedjen a szocialista brigádmozgalom, hogy megteremtődjön annak a feltétele, hogy harcba indulhassunk a szocialista akna címért. — Egyéni célom: eredményesen elvégezni a gimnáziumot, mert tudom, hogy az állandó képzés, tanulás nekünk fizikai munkásoknak is elengedhetetlen. Egyre bonyolultabb gépeket állítanak szolgálatba a frontokon is, ezek kezelése pedig nagy szakértelmet, bizonyos műszaki intelligenciát igényel. Javuljon a KISZ-élet Rózsa Sándor, a Szuhavölgyi Bányaüzem Szeles aknájának jónevű ifjúsági brigád vezetője, a KISZ-munka javulását várja az új esztendőtől. A KISZ- tagokra mindig számíthattak az üzem vezetői. A legnehezebb feladatok megoldására is készséggel vállalkoztak még akkor is, ha tudták, hogy ez átmenetileg keresetcsökkenést eredményez. Tartalmasabb, színesebb, elevenebb ifjúsági életet szeretne látni az aknán, s a szórakozási lehetőségek bővítésére is lehetőséget kell találni. Emberek, tervek, vágyak. Mindegyik vallomásából kicsendül a munkahely szeretete, a kollektíváért, az üzem jövőjéért érzett felelősség, mely a legtöbb esetben elválaszthatatlan az egyén boldogulásától. P. Világ proletárjai, egyesüljetek ! A nehézipar 1968. évi eredményeiről és további feladatairól tájékoztatta dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter a minisztérium felügyelete alá tartozó válalatok, trösztök és egyesülések képviselőit az építők Rózsa Ferenc művelődési házában. Átfogó képet adott a múlt évi termelés számszerű eredményeiről. Megállapította, hogy a gazdasági reform bevezetése a nehéziparban is zökkenőmentesen történt és hatása a vállalatok eddigi eredményeiben is felismerhető. Megbízható becslés alapján a bányászat egy százalékkal, a villamosenergia-ipar négy százalékkal, a vegyipar pedig 11 százalékkal növeli termelését, az új mechanizmus első esztendejében. A lakosság igényeinek kielégítésében csak helyenként adódtak zavarok az év folyamán, például egyes festékipari, műanyag-, illetve gumiipari cikkekben. Általában megfelelő volt a szénellátás is, a felmerült választéki problémák inkább belkereskedelmi, mint bányászati jellegűek voltak. Az egy háztartásra jutó vil- Tájékoztató a nehézipar eredményeiről és további feladatairól lamosenergia mennyisége az első három évnegyedben 9,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. — Jónak mondható a nehézipar vállalatainak külkereskedelmi tevékenysége is — folytatta a miniszter. — Az évi exportjuk előreláthatólag mind a szocialista, mind a kapitalista országok felé 5 százalékkal haladja meg az előirányzott mennyiséget. Ezután dr. Lévárdi Ferenc az 1989. évi termelési feladatokat vázolta. Eszerint a széntermelés várhatólag 26,4 millió tonnák körül lesz. A kőolajtermelés hozzávetőleg 5 százalékkal csökken, de a rákövetkező évben, amikor a dél-alföldi mezők kitermelése jóval meghaladja már a dunántúli hozamok csökkenését, ismét a termelés növekedésére, mégpedig 17 százalékos növekedésére számíthatunk. A feldolgozott olaj mennyisége viszont elsősorban az import révén már 6 százalékkal lesz nagyobb az 1968. évinél, földgáztermelésünk pedig az 1963. évi 2,8 milliárd köbméterből 1969-re 3—3,1 milliárd köbméterre növekszik. Részletesen elemezte a miniszter a nyereség alakulását a nehéziparban. Elmondta, hogy a gazdálkodó egységeknek csaknem háromnegyed része a tervezettnél nagyobb nyereséget ért el az első három évnegyedben. A munkaerőgazdálkodás terén két ellentétes irányzat mutatkozik. A szénbányászok létszámát csökkenteni kell, ezzel szemben az alumínium-, a kőolaj- és a vegyipari vállalatoknál az új munkahelyek betöltése okoz gondot. Jelentkeznek a nehéziparban is a bérszínvonallal kapcsolatos problémák, mert a vállalatok általában túlságosan óvatosak voltak ezen a téren. A miniszter kimondta a jelszót: legalább annyi erőt és bért a meglévő létszám megtartására, mint az újak megszerzésére. Részletezte a miniszter azt is hogy milyen feladatok várnak a nehézipari vállalatok vezetőire a negyedik ötéves terv előkészítésével kapcsolatban, kiemelve többek között a kőolaj- és gázprogramot, valamint a villamosenergia ipar fejlesztésével összefüggő teendőket. Amint elmondotta, a népgazdaság várható teljes energia-szükséglete az 1965. évi 183 billió kiló kalóriával szemben 1970-ben 200 billió, 1975-ben 210 billió, 1980-ban 300 billió kalória lesz. Ezalatt az energiaforrások között a szénféleségek aránya csaknem harmadára csökken, ,a szénhidrogéneké pedig kétszeresénél is többre nő. Közpént az itthon termelt energiaforrások aránya 69 százalékról 49—53 százalékra esik vissza, amit természetesen növekvő importtal kell ellensúlyozni. Ez a változás azonban évenkét több milliárd forintos megtakarítást jelent a népgazdaság számára. M. T. L Sikorda madártávlatból ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN TWT és bennünk zsong a szilveszter jó hangulata, de már az új év tervein fáradozunk. Szorgalmazzuk, hogy ez az év még jobban sikerüljön, gazdasági hatékonyságában múlja felül a tavalyit. Nem mintha az elmúlt év nem töltötte volna be a hozzá fűzött reményeket. Az 1968-as esztendő „képén” még az itt-ott mutatkozó ráncok sem rontanak. Az elért eredmények jóval felülmúlták a fogyatékosságokat. Ez derült ki az évet összegező cikkekből, de az Országgyűlésben a költségvetés előterjesztéséből és vitájából is. Dolgozóink körében — tapasztalataink szerint — öszszehasonlíthatatlanul jobb volt a hangulat az elmúlt évekénél. A bizakodás nem reményekben öltött csak testet, hanem teremtő alkotásban, a még jobb eredmények elérésében mutatkozott. Ez volt a záloga annak, hogy a még fellelhető fogyatékosságok tovább csökkentek és sikereink ennek jegyében növekedtek. Illúzióink ennek ellenére sem lehetnek. Pártunk okos tanítása hogy túltáplált remények sokszor vezetnek kiábránduláshoz. Világos és egyértelmű állásfoglalás volt, hogy az új gazdaságirányítási rendszer jó gyakorlatához több esztendő szükséges, hogy az minden vonatkozásában gyümölcsözően éreztesse hatását mindenkire — aki az országban hasznos munkát végez, — még sokat kell tennünk Az elmúlt év több okot ad az optimizmusra. A tények azt igazolják, ha 1969-ben az 1968 évinél jobban dolgozunk még közelebb kerülünk ahhoz, amelyért a bányaipar dolgozói is nap mint nap fáradoznak: a stabil, kiegyensúlyozott népgazdaság megteremtéséhez. Az külön is örvendetes, hogy szakszervezeti mozgalmunk széleskörűen segítette és segíti elő a mechanizmus még szélesebb körű kibontakozását. Ezért külön köszönet és elismerés jár a tisztségviselőknek, az aktívák tízezreinek fáradságos, nehéz, de igen eredményes munkájukért. És mivel feladataink ez évben sem lesznek könynyebbek, kérjük, hogy ugyanolyan odaadással és ügyszeretettel kezeljék a tennivalókat, mint eddig tették. Mit kívánunk tenni, mit akarunk elérni az új esztendőben? Továbbra is azokat a feladatokat tartjuk elsődlegesnek, amelyek szoros összefüggésben vannak fejlődésünk egészével, tennivalók közül elsősorban az alapszervezeti választások jó lebonyolítását kell megemlítenünk. A szakszervezeti választások mindig nagy fontosságúak a tagság, a dolgozók körében. A mostani választások is nagy jelentőségűek, ezért sok függ helyes megszervezésüktől. Függ attól, hogy szerveink mennyire vették számba az elvégzett munkát, mennyire tette magáévá a tagság a feladatokat és mennyire bízik az újólag megválasztott vezetőségben. Nem arról van szó, mintha a bizalommal komolyabb baj lenne. Hiszen épp a tagság akaratának megfelelően dolgozták ki szerveink azt az utat, ami által jobban érvényesül szakszervezetünk szerepe, felelőssége a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakításában, érdekeinek védelmében a szociális, kulturális igények kielégítésében. Továbbra is azt tartjuk, hogy a jó együttműködés a dolgozók és a vezetők között, a tagsággal szorosan öszszeforrt vezetőség tudja csak biztosítani az erőteljesebb fejlődést. Természetesen a fejlődésért mindenkor és minden helyen alaposan meg kell dolgozni. A fó módszereket, a munka stílusának új elemeit tovább kell fejleszteni és minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy ez sikerüljön és az a dolgozók érdekében gyümölcsözzön. Az életszínvonal emelésének mindenkor adottak a határai. Munkánk eredményessége, a népgazdaság ereje szabja meg, hogy meddig nyújtózkodhatunk. A 2 százalékos reálbér és 4,5 százalékos reáljövedelem emelkedés országos szám. Azonban ez nem jelenti, és nem is jelentheti, hogy iparágainkban 1969. évben is nagy gonddal és felelősséggel ne fejlesszük életszínvonal politikánkat. Törekvésünk, hogy részletesebb elemzéssel az életszínvonal összetevőinek arányát figyelembe véve, a gazdasági mechanizmus elveivel összhangban alakítsuk és jobban érvényesítsük a szocialista elosztás és a szocialista bérezés elveit. Ebben az esztendőben még jobban előtérbe kell helyezni a jobb és hasznosabb munka megbecsülését, mind a kollektíváknál mind az egyéneknél. s ez évben megkezdődnek a IV. ötéves népgazdasági terv előmunkálatai. A szakszervezeti mozgalomnak e tekintetben is kiemelkedő tennivalói vannak. Különösképpen abban, hogy az elkövetkezendő évek gazdasági fejlődését miként tudja helyesen segíteni és a dolgozók elképzeléseit, javaslatait abba átültetni. Feladatunk és felelősségünk még csak növekszik az energiastruktúra átalakulása miatt. Nagyon körültekintő és alapos munkára van már most szükség, hogy a körülményeknek megfelelően rendezzük az esetleges szociális problémákat. Ugyanakkor a dolgozóknak a továbbiakban jobb élet- és munkakörülményeket teremtsünk a bányaiparhoz tartozó iparágak mindegyikében. Szakszervezetünk központi vezetőségének éves programja mindezeket a gondokat jól veszi számba és olyan feladatok megoldását tűzi ki célul, amelyek szoros öszszefüggésben vannak a különböző érdekekkel. Nagyon reálisan, a valós élet talaján az egyes iparágak helyzetének megfelelően határoz a sürgetően megoldásra váró kérdésekben.Központi vezetőségünk, de mindazok, akik felelősséget éreznek dolgozóink sorsáért, jövőjéért, jól tudják, számos fontos ügy vár rendezésre, megoldásra. De tudják azt is, ha jó szívvel és akarással kezeljük az ügyeket, ha egyformán jót akar mindenki és nem kétséges, hogy mindenki ezt akarja, úgy az 1969. év e problémák megoldását is emberi közelségbe hozhatja. E gondolatok jegyében kívánunk az új esztendőben a bányaipar összes dolgozóinak és hozzátartozóinak jó erőt, egészséget, boldog új évet! Jó szerencsét! ----------------------------------------------------------------------