Bányamunkás, 1969 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Jelentős feladatok előtt az érc- és ásványbányászat - Papp Bálint elvtárs nyilatkozata - Az érc- és ásványbányászat jelentős, kiemelkedő helyet foglal el a bányászati iparágak között. Az érc- és ásványbányászatnak — sajátos helyzetéből eredően — számos nehézséggel kellett megküzdenie a gazdasági mechanizmus első esztendejében. A vállalatnál már összegezik 1938 hasznos tapasztalatait, tanulságait. Milyen következtetéseket vontak le a múlt évről, kérdeztük többek között Papp Bálint elvtárstól, az Érc- és Ásványbányák igazgatójától. Vállalatunkat a gazdaságirányítás új rendje nem érte készületlenül. Bányáink 250 féle termékét a népgazdaság úgyszólván minden ágában 1500 felhasználó vagy értékesítő vállalat igényli. A termékek zöme korábban sem tartozott központi gazdálkodás alá, s így a piac hatását régebben is ismertük. A gazdaságirányítás új rendje mégis tartogatott nehézségeket, meglepetéseket, melyek megoldása minden energiánkat igénybe vette. Elsőként a felhasználók jelentős mértékű igénycsökkenését említem, mely az év elején 1967-hez képest közel 100 millió forint értékű termékkiesést mutatott. A csökkenés elsősorban a vas- és mangánércek, a talajjavító őrlemények, a barit és kovaföld termelését érintette. A vállalat eredményességét veszélyeztető helyzet elhárítására több intézkedést tettünk. A meglevő kapacitások fokozottabb kihasználásával növeltük a tér-emelést ott ahol a többlettermék elhelyezésére lehetőség nyílt. Ilyenek voltak az exportra menő színesércek és perlit, a hazai üveghomok, talkum, ipari mészkő és dolomit. Újabb termékeinket helyeztük el exportra, ilyenek a nyers és dúsított mangánérc, talajjavító őrlemény, üveghomok, dolomitliszt. A piaci igényeknek megfelelően, 80-féle új termék, illetve termékválaszték révén szereztünk újabb vevőket. Végül minőségjavítás útján — elsősorban az érceiknél — a megrendelt mennyiségek értékét növeltük meg. Intézkedéseink eredménye 60 millió forint értéknövekedés volt. A még mindig jelentkező 40 millió forint termelési értékhiány kiegyenlítését a termelési költségek csökkentésével kellett megteremtenünk. Ez azért nem volt könnyű, mert 5 százalékos eszközlekötési járulék és egyéb új költségnövelő terhek is jelentkeztek. Ezirányú intézkedéseink közül elsőnek a műszaki fejlesztést említem. A költségmegtakarítások másik jelentős módja az üzemszervezés volt. Műszaki szervező munkánkban az üzemeken belüli térbeli és időbeli koncentrálás jutott eredményes szerephez. Példaként említem, hogy Űrkúton a III., Edelényben a Keleti bányamezők művelését szüneteltetjük, Pátkán, Eplényben egyharmadra, Űrkúton és Rudabánya egyes üzemágaiban kétharmadra csökkentettük a telepítést, Mádon a folyamatos termelésről 6 naposra álltunk át. De még számtalan szervezési intézkedést tettünk például járműveink, munkásszállító járatok jobb kihasználására. Az új mechanizmus másodiknak említhető tapasztalata az árkérdéshez kapcsolódik. Áraink szabad árak. Ennek ellenére alapelvként tekintettük, hogy az árjegyzéki induló árakat semmiképpen sem emeljük, még veszteséges termelés esetén sem. A piac hatása tehát csak a vevők oldaláról jelentkezett az árak csökkentése irányában. E törekvések — konkurenciával is támogatva — 5 millió forintot kitevő árengedményekhez vezettek. Végső soron az induló árjegyzéki árszintet 99 százalékra tudtuk csak érvényesíteni. Gondot okozott az is, hogy a beruházások eddigi évi öszszegének csak egyharmadát biztosítja a vállalatnál képződő fejlesztési alap és visszamaradó amortizáció. E nagymérvű csökkenést csak a meglevő kapacitások maximális kihasználásával, eszközeink igen gondos karbantartásával és az egyes fejlesztési kérdések alapos előkészítésével, a legtakarékosabb megoldásával lehetett áthidalni. Végül még egy lényeges tapasztalatról tennék említést, melyre viszont számítottunk, s amely felsorolt intézkedéseink eredményességének záloga volt. Ez a dolgozók megértése, támogatása, a feladatok megoldásában nemcsak aktív részvétele, hanem igen sok esetben azok kezdeményezése is. A vállalat teljes kollektívájának eredményes munkáját fejezi ki az 1967. évhez képest jelentősen megnövekedett nyereség. — Az elért eredmények hogyan mutatkoznak a nyereségben, a dolgozók munka- és életkörülményei javításában? Az elért eredmények alapján — az említett gazdálkodási gondok ellenére — 1967 évvel szemben 1,5 százalékkal emelni tudtuk már év közben is az átlagbéreket. Ugyancsak ez adott lehetőséget a munkaidő-csökkentés bevezetésére. A vállalatnál — a szilikózisveszély miatt — megelőzően is heti 36 és 42 órát dolgozott több mint ezer fő. Július 1-től kezdődően, lépcsőzetesen vezettük be a többi dolgozónál a heti 44 órás, illetve a folyamatos üzemekben a 42 órás munkaidőt. A bevezetést üzemenként igen gondos előkészítés, elemző munka előzte meg és részletesen megvitatott felkészülési tervek szerint valósult meg. A munkarendek egyidejű változtatásával elértük azt is, hogy a korábban már kedvezményben részesült dolgozóknak a kéthetenkénti szabadszombatot, illetve többlet szabadnapot biztosítjuk. Üzemeink igen változatos adottságai miatt sokféle munkarendet kellett megvalósítanunk, de elértük, hogy 1969 elejére minden dolgozónk élvezi a rövidített munkaidő előnyeit. A múlt évi eredmény a javuló munkakörülmények mellett, a szociális, kulturális és sport juttatások korábbi szintjének biztosításával egyidejűen elsősorban az év végi nyereségrészesedésben jelentkezik. Az 1967. évi átlagos 18,3 napi nyereség a III., főként munkásállományú kategóriában kereken 5 nappal növekszik. Az I. és II. vezetői kategóriában is eléri az előző évi szintet. Fontosnak tartom említeni, hogy e vállalati átlagértékeken belül egyes műveink és ezeken belül üzemeink a vállalati nyereséghez való hozzájárulásuk mértékében differenciált részesedést kapnak. Most az új esztendő, 1969 küszöbén szeretnénk, ha részletesen szólna a vállalat ez évi tenivalóiról, azokról a fontosabb feladatokról, melyek nyomán újabb sikereket érhetnek el. Az 1969. évet — úgy tűnik — kevesebb zökkenővel kezdhetjük el A fogyasztói igények, ha nem is teljes mértékben, de tisztázottabbak, mint az előző évben. Világosan látszik, hogy a belföldi fogyasztás lényeges növekedésére nem számíthatunk. Viszont azt is tudjuk, hogy a színesfémek termelésének és beruházásainak támogatása öszszesen körülbelül 30 millió forinttal csökken. Egyidejűleg államunk részére történő befizetési kötelezettségeinket — például a saját kezelésű építő- és szerelő munkák adója, az export és bérkohósítás fiktív készleteinek eszközlekötési járuléka stb. — növekedni fognak. Ez utóbbi magyarázatául megemlítem, hogy a réz- és horganyérceink baráti országokban történő bérkhósítása az ércek elszállításának időpontjától a fémek visszaérkezéséig és értékesítésééig gyakran fél évet igényel. Ez idő alatt az ércet, illetve a fémeket — jelentős értékükkel — készletként kell nyilvántartanunk. Az 5 százalékos eszközlekötési járulékon túlmenően az évközi esetleges készletnövekedés értékét fejlesztési alapunkból kell befizetnünk. Ismereteink birtokában az elmúlt évben járt úton kell továbbhaladnunk, hogy dolgozóink életszínvonalának tartását, sőt növelését biztosíthassuk. A hazai igények maradéktalan kielégítése mellett növelnünk kell tehát exportunkat, amely jelenleg termelési értékünk 25 százalékát képezi. Az exportérték felét a baráti, felét a kapitalista országok veszik fel. Ez utóbbi kereken 1 millió dollárt képvisel. Az ország fizetési mérlegének javítása érdekében elsősorban a meglevő nyugati piacokon kell többleteredményt elérnünk. Tovább kell szélesítenünk exporttermékeink körét és meg kell kísérelnünk új külföldi piacok megszerzését. Mind hazai, mind külföldi vonatkozásban a minőség javításával növelnünk kell termékeink értékét. Új cikkek, termékválasztékok előállításával kell bővítenünk a hazai piacot. Termelési költségeink további csökkentése változatlan feladat marad. E téren a műszaki fejlesztés fokozására, a műszaki szervezési munka lankadatlan továbbfolytatására, a karbantartás fejlesztésére és a legszigorúbb takarékosságra kell alapoznunk. A gazdálkodás tervszerűsége megkívánja a nagyobb időszakra való előrelátást. Ez ösztönzött már 1967. és 1968. évek folyamán arra, hogy legjelentősebb bányáink 5—6, sőt 10 éves távlati művelési terveit kidolgozzuk. Ebben az évben továbbfolytatjuk ezt a munkát. Feladataink nem csökkentek az új évben sem. Bízunk dolgozóink alkotókészségében és szorgalmas munkájában. Lapunkhoz többen is azzal a kéréssel fordultak, írjuk meg, mi lesz a nógrádi bányászok sorsa, hogyan alakul majd a jövőjük. Ezzel az írásunkkal — melyet előzetesnek szánunk —, kívánunk foglalkozni a problémákkal. Az elmúlt napokban sok nógrádi bányász kapott áthelyezési papírt. Az átszervezés nem újkeletű dolog, hiszen a vállalat létszáma már 1964- től fokozatosan állandóan csökkent és ma már háromezer emberrel kevesebbet foglalkoztatnak. Az ok ismert a nógrádi bányászok körében. Örökös beszédtéma az energiahordozók között egyre éleződő verseny, az olcsóbb földgáz, olaj előretörése. Egyre többen számolnak, hogy miből menynyibe kerül egymillió kalória hőmennyiség előállítása és ebből mérlegelik a népgazdaság érdekeit. A Nógrádi Szénbányák geológiai viszonyai, természeti adottságai is olyanok, hogy az ország szénbányászatán belül is hátrányos helyzetet jelentenek. A silány minőség, magas önköltség teszi gazdaságtalanná a termelést és az utóbbi évek sikeres erőfeszítése ellenére is nagyobb dotációra szorulnak, mint az ország többi bányái. Az ésszerűség diktálja, hogy itt csökkentsék elsősorban a széntermelést. Több aknaüzemben már korábban megszüntették a munkát. Január 1-én befejezik a széntermelést a kisterenyei Csigakút, Pócsháza, Újlak és Tordas aknákban és az első negyedév végére Vecseklőn, a vállalat legészakibb aknaüzemében is. Az idén már mintegy 290 ezer tonnával, 10 százalékkal kevesebb szenet vár a népgazdaság a Nógrádi Szénbányáktól, mint tavaly. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt újabb ezer emberrel csökken a létszámigény, de a visszafejlesztés folyamata nem zárul le ezzel, hanem állandósul a későbbi időkben is. A leépítésnek nemcsak technikai, szervezeti oldala van, hanem emberi is és ez okozza ma a legtöbb gondot. A nógrádi bányászkodásnak több mint 100 éves tradíciói vannak, amelyekkel nehéz szakítani. Emberséges, humánus megoldást keresnek és a gondokkal nincs egyedül a vállalat, mellette állnak a megye párt, társadalmi és állami szervei és a közös erőfeszítésnek köszönhető, hogy eddig még szervezett leépítésre nem került sor, illetve senkit nem küldtek el úgy, hogy ne tudtak volna biztosítani számára munkát. A vállalat az utóbbi időben egyre intenzívebben foglalkozik melléküzemi tevékenységgel. Kisterenyén kooperációban a Vörös Csillag Traktorgyárnak traktorkerekeket és egyéb alkatrészeket gyártanak. Ugyanitt az idén megkezdték a Ganz Villamossági Művek számára a pólustekercs-gyártást és tárgyalások folynak már az újabb profilok meghonosítására. Sablonokat is készítenek a házgyárak részére. Ládagyárat létesítettek és fűrészüzemi tevékenységet folytatnak. Melléktevékenységből a tavaly mintegy 100 millió forint termelési értékre számítanak, 1969-re viszont már 162 millióra. Ez azt jelenti, hogy az éves árbevétel egynegyede származik majd a kisegítő melléktevékenységből, ahol előreláthatólag 370 fővel növelik a létszámot. A széntermelés csökkenése ellenére ebben az évben néhány millióval nagyobb árbevételre számítanak, mivel a melléktevékenységben nagyobb az egy főre eső termelési érték. A széntermelés csökkenése a bányavidéken a bérek különbözőségéből fakadóan jövedelemcsökkenéssel jár. Ennek ellensúlyozására az a törekvés, hogy nagyobb arányban biztosítsák a családtagok foglalkoztatottságát. Ilyen célra adott át a vállalat több épületet más vállalatok számára, ott, ahol már befejeződött a széntermelés. Domborcímke üzem létesült Kisteleken, a Női Fehérneműgyár telephelyet János-aknán, a Váci Finomkötöttárugyár üzeme Kazáron a volt bányai kultúrotthonban kapott helyet. Ezekben az üzemekben elsősorban bányászfeleségek, lányok jutottak munkához és keresetükkel kiegészítik a család jövedelmét. Nagybátonyban ugyancsak a volt bányai épületekben létesített telepet a Fűtőberendezések Gyára. Tárgyalások folynak a Ganz MÁVAG-gal Mátranovákon létesítendő üzemre. A bánya 10 millió forint értékű állóeszközt ajánlott fel átadásra, amennyiben létrejön az új üzem. A Nógrádi Szénbányák az elmúlt években szűkös anyagi lehetőségeiből is biztosított összeget és felszabadult berendezéseket arra, hogy minél több, a szénbányászatban felszabadult dolgozójának teremtsen munkalehetőséget. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhető elsősorban, hogy eddig még nem került sor bányászok szervezett átirányítására az ország más területeire. Természetes, aki önként ment, a bányász szakmát kívánja folytatni, azt elengedték, sőt elősegítették az áttelepülését. A szakmát változtató dolgozók számára, amikor szükséges volt, a kormányrendelet szellemében biztosították az átmeneti keresetkiegészítést. Már elkészült az ez évi szakoktatási terv, mely szerint 150 ezer forintot biztosítanak ilyen célra, összesen 370 fő számára teszik lehetővé más szakma elsajátítását. Hegesztőket, lakatosokat, villanyszerelőket és betanított forgácsolókat képeznek ki a felszabaduló munkások közül. Ezenkívül 30 női munkavállalót és 20 iparost kijelöltek már kéthónapos szakmai átképzésre, akik Budapesten a Ganz Villamossági Művekben tanulják meg azokat a munkafolyamatokat, amelyekre szükségük lesz az újlaki felszabaduló bányaépületben létesítendő revolver gépműhelyben. Az emberiesség nagyon sok jelével lehet találkozni a nógrádi szénmedencében a bányászat visszafejlesztésével kapcsolatos gondok megoldása során. A legtöbb érintett ember megértéssel fogadja az intézkedéseket, bár nem mind, egy számára, hol kap munkát. A megszűnő kisterenyei üzemeknél mintegy hétszáz dolgozót „mozgatnak” meg. Az áttelepítésnél az a cél, hogy lehetőleg egy-egy falu, illetve munkásjáratot irányítanak át a másik bányához. Közöttük 70 nő van, akikkel egyrészt a háztartási szenet termelő szomszédos nagybátonyi osztályozó létszámát erősítik, a többi pedig az új üzemrész törzsgárdáját jelenti majd. Több mint 100 iparos a melléktevékenységet erősíti majd. Enyhíti a gondokat az is, hogy 1968-ban éves átlagban 300 fős létszámhiány volt a vállalatnál és nem fejlesztettek. Élnek a 2006-os számú kormányrendelet biztosította lehetőségekkel is. Eddig már mintegy 750 bányász élt a kedvezményes nyugdíjazás lehetőségével és 650 ember orvosi felülvizsgálata folyik, akik közül mintegy 500 olyan, akinél biztosítottnak látszik a nyugdíj feltétele. Az emberiesség mellett még nagyon sok gondot kell megoldani a Nógrádi Szénbányáknál. Az anyagi lehetőségek a jövőben még kisebbek lesznek és saját erő kevésnek bizonyul, amit feltétlen figyelembe kell venniük a felsőbb szerveknek is és segíteni a helyi erőfeszítéseket B. J. Termeléscsökkentés és az emberség a nógrádi szénmedencében »Feltételre keresjink EHOZI^i iBIL» i: LlfJ: N ^ :il : SZERKEZETI LAKATOS. « HEGESZTŐ » SZAKMUNKASOKAT Vidékieknek szállást biztosítunk ansiKEGyana keresünk * LAKATOSOKAT, :■ HEGESZTŐKET Jelentkezni lehet: Budapest, IV, Újpest, Baross u. 91—95 Vallomás a szocialista brigádmozgalomról Pontosan egy évtizede annak, hogy D. Kiss József a Bükkaljai Bányaüzem kiváló előváló csapatvezetője egy rendkívül tetszetős javaslattal fordult az üzem brigádjaihoz. A felhívás lényege: indítsunk szocialista munkaversenyt, a termelési eredmények megjavítása érdekében! A felhívás különösen a Sajószentpéter 111-as aknán talált megértésre, ahol Behunszki István csapata vállalta az úttörő szerepet. Azóta egy évtized suhant el felettünk, s az akkori kezdeményezésnek számtalan követője akadt, s végleg meghonosodott, gyökeret vert, kiterebélyesedett a szocialista brigádmozgalom a Bükkaljai Bányaüzemben is. Jelenleg 107 brigádban 1538 fő dolgozik a hármas jelszó céljainak megvalósításáért. A jubileumi évforduló alkalmával elbeszélgettünk D. Kiss Józseffel, a mozgalom megszervezésének egyik értelmi szerzőjével, aki részt vett a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán is, mondja el véleményét a megtett útról, a hiányosságokról, s jelölje meg: miben látja a mozgalom további fejlődésének lehetőségét, s adjon választ arra az egyáltalán nem könnyű kérdésre: hogyan tovább? — Jóleső érzéssel tekinthetek vissza az elmúlt évtized eredményeire — kezdte vallomását a kiváló szocialista brigádvezető —, hisz többségükben megvalósulva látom azokat az elképzeléseket, melyek akkor még csak igen távoli, de nagyon szép céloknak tűntek. Az eredményekről szólva elég talán csak annyit megemlítenem, hogy üzemünkben alapvető versenyforma lett a szocialista brigádmozgalom, melynek egy évtizedes tevékenysége vezetett el oda, hogy ez évben elérjük a rentábilis termelést. Elmondhatom, hogy a szocialista mnkavégzéssel nálunk nincs probléma, inkább a másik két követelménynél akad még bőven tennivaló. Mert szocialista módon élni és tanulni lényegesen nehezebb, mint dolgozni, sőt az előbbi kettő mérése is problematikusabb, mivel rendkívül nehéz megjelölni azokat az objektív kritériumokat, melyeknek alapján csalhatatlanul le lehet mérni a fejlődést. Bár előfordultak olyan esetek is, amikor nem a dolgozók voltak a hibásak egy-egy negatív jelenség előidézésében. Mi azt hangoztatjuk, hogy tanulni kell mindenkinek. De hogyan támogatja ebbeli törekvéseinket az a vezető, aki az egyik dolgozótól még azt is megtagadja, hogy az 5—6. osztály elvégzése után elmehessen vizsgázni? Több megértést várunk feletteseinktől! Ilyen dolgok az utóbbi években ritkábban fordulnak elő. Magyarázata: vezetőink megértették a mozgalom jelentőségét. — Persze a szép eredmények ellenére sem állunk meg utunkon, hanem folyamatosan kerressük a további tökéletesítés lehetőségeit. Nemrégen alakult meg például megyénkben a szocialista brigádvezetők fóruma, melynek előadásain én képviselem a Bükkaljai Bányaüzem dolgozóit. Ezen a továbbképzésen rendkívül sok hasznos dolgot hallunk. Ötletes módszerbeli fogásokkal ismerkedtünk meg, sor kerül tapasztalataink kicserélésére is, s felkészítenek bennünket a következő országos tanácskozásra is. Eddig már három előadáson vettem részt, mondhatom rendkívül érdekes dolgokat hallottam, és sokat tanultam. Különösen tetszettek azok az előadások, melyek a brigádok irányításának néhány mesterfogásáról, valamint a teljesítmények értékeléséről szóltak. Az utóbbinál gyakran akadtak hiányosságok a mi üzemünkben is. Van olyan bronzkoszorús szocialista brigádunk például, mely gondosabb értékelés mellett, már megkaphatta volna a mozgalom magasabb szintű elismeréseit is,hiszen a követelményeket teljesítették, de ezeket vagy nem tartották nyilván megfelelőképpen, vagy pedig egyszerűen elsikkadtak a nagy feladatok megoldása közben. Ezekre a jelenségekre felfigyeltek az üzem műszaki vezetői, s most már nincs olyan tanácskozás, hogy ne foglalkoznának ezzel a problémával. Javult a versenynyilvánosság is, s a brigádok teljesítményeit is precízen számontartják. Pataki Jenő