Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Folytatás az 1. oldalról: a magyar szénbányászat technikai színvonala évről évre fokozatosan emelkedik, merjük remélni, a jövőben mág inkább fog. Kényszerítőleg hat a műszaki fejlesztés fokozatára az is, hogy a munkaerő korlátozott, és így egyedüli járható út, az intenzív fejlesztés. Az 1969-es évben a szénbányászat nem tudta teljesíteni azt a szerény tervét, amely új gépi berendezések beszerzését irányozta elő! Ebben közrejátszott a szállítók hibáján kívül a szénbányászaté is. Reméljük, a jövő ebből a szempontból is kedvezőbb lesz, legalábbis a jelek erre engednek következtetni. Teljesítette feladatát a köohjbányászat A kőolaj- és földgázbányászat tevékenységének középpontjában az 1,7 millió tonna kőolaj, illetve a 2,7 milliárd köbméter gáz kitermelése állt. Ezzel párhuzamosan készült fel az 1970. évi 1,9 millió tonna kőolajtermelési szint teljesítésére és az ehhez szükséges előkészítő technológiai és létesítmény-fejlesztési munkára. E feladatát a kőolajbányászat teljesítette, annak ellenére, hogy termelőmezőinek jelentős része már a művelés előrehaladott állapotában, a természetes hozamcsökkenés szakaszában van. Főként a dunántúli térségben tettek nagy erőfeszítéseket kőolajbányászaink a hozamcsökkenés ellensúlyozására, Nagylengyelben a román mélyszivattyúhimbák beállítása, Budáján a CO2-tartalmú gáz visszásajtolása járt eredményekkel, illetve erre jogosít. Ezen erőfeszítések ellenére a Dunántúl mintegy 35 ezer tonnával elmaradt az előirányzatának teljesítésétől. Az Alföld mintegy 84 ezer tonnával túlteljesítette kőolajtermelési tervét és így a kőolajbányászat összes termelése az előirányzott 1,7 millió tonnával szemben 1,75 millió tonnára alakult. Bár ez a mennyiség alatta van az 1968. évi kőolajtermelésnek, mégis nagy erőfeszítéseket igényelt a kőolaj bányászat dolgozóitól. A Nagyalföldön az algyői mező adta a termelés bázisát (az alföldi termelés 62 százalékát, az országosnak pedig egyharmadát.) E mező művelési terve világviszonylatban is új megoldásokat tartalmazó módszert alkalmaz, mellyel a kihozatal egyes szinteknél közel megkétszerezhető. A mező termelése 1970-ben már megközelíti az egymillió tonnát. Az említetteken kívül más helyeken is kísérleteznek új eljárásokkal, ami arra mutat, hogy kőolajbányászaink keresik, kutatják azokat az eljárási módokat, amelyekkel több és olcsóbb szénhidrogén-termékeket adhatnak a népgazdaságnak. A kutatási tevékenység nagyjából az előző évi színvonalon folyt. A lefúrt méterek közel azonos nagyságrendben alakultak. Gazdasági megfontolások alapján — hazai és nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva —, a korábbi években üzemeltetett 34—35 darab fúróberendezés 1969-ben 30 darabra csökkent. Ez körülbelül 12—15 százalékos, egy fúrógarnitúrára vetített teljesítménynövekedést jelent, ami szintén eredményes munkáról tanúskodik. Tovább folytak a nagy mélységű kutatások. Első pozitív eredményeként megemlíthető a 4000 méter alatti olajpárlat jelentkezése, mely biztató jel a további nagy mélységű kutatásokhoz. Dunántúlon a Szilvágy környéki mészkő rögök további kutatásai újabb olajtároló blokkok feltárásához vezettek. Mindezek arra engednek következtetni, hogy vannak még ismeretlen ásványi kincseink, tehát a kutatást tovább kell folytatni Felhasználják lehetőségeiket Az érc- és ásványbányászat, bár saját éves célkitűzéseit — melyek elég feszítettek voltak —, nem mindenben teljesítette, mégis az előző éves tényadatokhoz képest szinte a gazdálkodás minden területén komoly előrehaladást ért el. Ez a körülmény arra mutat, hogy az érc- és ásványbányászat vezetői és dolgozói mindjobban fel tudják használni a gazdasági reform adta lehetőségeket és eredményesen oldják meg a nagyobb rugalmasságot, több kezdeményezőkészséget igénylő feladataikat. Bár a belföldi árbevételben egyes cikkek hazai igénycsökkenése miatt csak minimális növekedést tudtak biztosítani, de jelentős mértékben, mintegy 44 millió forinttal növelték az exportból származó bevételüket. A kettő együttes eredményeként az összes árbevételük körülbelül 5,4 százalékkal több az előző évinél. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat eredményei a bázishoz és a tervhez viszonyítva is kedvezőek. A szén- és uránbányászatban végzett munkálataink volumene ugyan csökkent, de más iparágak területén, így többek között a bauxitbányászatban bővült. Teljes termelési értékben 1968-hoz viszonyítva, 114,2 százalékot, a tervhez viszonyítva 102,1 százalékot teljesített. Annak ellenére, hogy dolgozóinak száma minden állománycsoportban növekedett, a jobb munka- és üzemszervezés, a gépesítés hatására emelkedett a munka termelékenysége. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat teljes termelési értéke 1969-ben, az 1968. évi szinten alakult. A stagnálás oka a gyártmányösszetétel változás. Csökkent a hagyományos bányagépek iránti kereslet és a korábban sorozatban gyártott termékekre vonatkozó igény is mérséklődött. Ezért a kapacitás-felhasználást a munkaigényes egyedi termékek részarányának növelésével biztosították és növelték a külső szerelési tevékenységet Az exporttermékekből származó bevétel az 1968. évihez viszonyítva körülbelül 13 millió forinttal nőtt. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat 1969. évben is komoly nehézségekkel küzdött. Annak ellenére, hogy növelte termelési értékét és árbevételét, ugyanakkor csökkentette dolgozóinak létszámát, vállalati eredményét mégsem sikerült még az előző évi szinten sem tartania. Gazdasági nehézségeinek fő forrása összefüggésben van a szénbányászat kutatási igényének csökkenésével. Néhány mondatban említést kell tennünk a Mecseki Ércbányászati Vállalat tevékenységéről is. 1969. évi főbb feladatait teljesítette. Így teljesült az érctermelési előirányzat, az exportszállítás. Az önköltség a megállapított átlag alatt alakult. Ennek, valamint az egyéb tevékenység fokozása eredményeként a nyereség a tervezettnél kedvezőbb lesz. • Előbbre léptünk a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésében 1969-ben szakszervezetünkhöz tartozó valamennyi iparág dolgozóinak jövedelme — bár nem mindenhol a kívánt mértékben —, tovább növekedett és ennek kapcsán életkörülményeik javultak. Az átlagkeresetek emelkedtek és éves szinten 2, 5 százalékkal meghaladták az 1968-ban megállapított bázismutatók A szénbányák bérgazdálkodása általában kiegyensúlyozott volt, bár egyes vállalatok továbbra is túlzott óvatosságot tanúsítottak a bérek fejlesztésében. Az utóbbi években erőteljesebb bérfejlesztés tapasztalható a szénhidrogén-bányászatban és enek folytán az 1969- es évi egy főre vonatkoztatott bérszint meghaladja a 26 000 forint feletti évi értéket. Az utóbbi tárgyalássorozat eredményeként központi alapból körülbelül 30 millió forintot kaptunk, amely a saját erőforrásokkal együtt 28—29 000 forint közötti évi átlagbérre ad lehetőséget 1970-ben a hozzánk tartozó területeken. Ezt úgy fogadtuk el, hogy 1970-ben nincs több lehetőség, de jövőre ismét visszatérünk rá és körülbelül még 30—40 millió forint évi plusz bárkihatással 1971-ben véglegesen helyretehetjük az olajbányányászatot. Ekkor az egy főre jutó évi kereset megközelítően 30 000 forint lesz. Azt hiszem, ezzel egyenlőre meg lehetünk elégedve. Az év folyamán sikerült rendezni az uránbányászok bérproblémáit is, melynek megoldását elnökségünk egy évvel ezelőtt kezdeményezte. Kielégítően alakult az esztendő során, sőt egyes területeken fejlődött a bányaipariban foglalkoztatottak kulturális, szociális ellátottsága. A vállalati forrásokból, valamint szakszervezeti szerveink anyagi támogatásából biztosított volt a kulturális, sport- és szociális létesítmények üzemeltetésének anyagi fedezte. Ezek a lehetőségek helyenként ugyan szerények voltak, de alapot adtak központi vezetőségünk által elfogadott kultúrművelési programban foglaltak megvalósításához. Több vállalat kultúr-, sportlétesítményében felújítás, illetve rekonstrukció történt. Néhány létesítményt a terület bányászati tevékenységének szűkülése folytán átadtunk tanácsi kezelésbe. A baleseti helyzetről Nem lehetünk elégedettek a baleseti helyzettel 1969-ben. Különösen vonatkozik ez a halálos balesetekre. 1969-ben 1968-hoz viszonyítva — amely nagyon kedvező év volt —, sajnos, 20-al több halálos baleset történt. A szénbányászatban ugyan 4-el kevesebb volt, mint az előző évben, a kőolajbányászat területén viszont 18-cal több. Ugyancsak több volt a halálos balesetek száma a mecsesi ércbányászatban is és a Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál. Eleget tettünk a követelményeknek Az elmondottakból és az írásban kiadott adatokból érzékelhető, hogy a bányaipar összes ágazata tovább fejlődött, az 1969-es évben. Ez vonatkozik a technikai színvonalra, a gazdaságosságra, a munka termelékenységére és a dolgozók anyagi megbecsülésére is. A felsoroltak együttes hatása eredményezte azt, hogy a magyar bányászat eleget tett a tervben előirányzott gazdasági követelményeknek, sőt egyes területeken túlszárnyalta azt Ez lehetőséget teremtett ahhoz, hogy az ágazatok egésze és többsége elérte, vagy meghaladta az 1968-as jövedelmezőségi szintet. Ez azt is jelenti, hogy a nyereségrészesedés nem csökken — a múlt évi kedvező szinthez viszonyítva —, sőt egyes vállalatoknál nő. A tárgyilagossághoz hozzátartozik az is, hogy igen sok gonddal küzdöttünk az elmúlt évben és csak teljes összefogással, az erők maximális koncentrálásával tudtunk úrrá lenni a nehézségeken. Ezek összefüggnek a bányaipar jelenlegi és távlati problémáival. Erről esett szó Fock elvtárs látogatása alkalmából is. Elmondottuk és írásban is elküldtük azokat a főbb feladatainkat, vagy fejlődésünket gátló problémákat a kormány elnökének, amelyek leküzdéséhez segítséget kérünk. Öröm volt tapasztalni Fock elvtárs megértését gondjaink Iránt és háltani elismerő szavait a bányaipar tevékenységével kapcsolatban. Természetesen a gazdasági élet jelenségeit nem lehet személytelenül vizsgálni. Eredményeink mutatják azt a lelkiismeretes és odaadó munkát, amelyet dolgozatok végeztek. Nagy szerepe volt ebben a szocialista munkaversenynek, amely a Tanácsköztársaság 54 éves jubileumával kapcsolatosan bontakozott ki, fokozva a dolgozók kezdeményező készségét, munkájuk alkotóbb szellemét és felelősségérzetét mindannyiunk nagy ügye, a szocializmus építése iránt. Hozzájárultak az eredményekhez az új irányítási rendszer kedvezőbb gazdasági feltételei, a gazdasági és mozgalmi vezetés javuló és összehangoltabb munkája, az üzemi demokrácia fokozottabb érvényesülése a termelés irányításában. Nagyobbak az igények Az 1970-es év eleje azzal is merőség szempontjából nem különbözik a múlt évitől, hogy közömbös, a szénbányászattal szemben is nagyobb mennyiségi igények vannak. Az előzetes számítások szerint az első negyedévben tovább kell alkalmazni azokat a rendkívüli intézkedéseket, szabadon vasárnapok igénybevételét, amelyeket a múlt év végén bevezettünk a szükségletek kielégítésére. Tehát a mennyiségi terv is domináló, különösen azokból a bányászati termékekből, amelyekből ezt a kereseti oldal kívánatossá teszi. Ezzel kellő súllyal kell foglalkozni — nemcsak úgy, mint volumen —, hanem úgy is, mint bevételi forrás, ami a vállalati jövedelm Azon kell fáradoznunk, hogy a bányászat időben, jó minőségű áruval és kellő választékkal lássa el a fogyasztóit, öregbítve ezáltal a bányászok hírnevét Azért kel megemlíteni ezt, mert voltak, vagy vannak áruellátási problémák — igaz nem mindig bányászati okokból —, de akkor se legyenek. Az áruellátás folyamatossá tétele érdekében foglalkoznunk kell a szezonális árak bevezetésével, az eddig alkalmazott készletgazdálkodási rendszer és az ezzel kapcsolatos anyagi ösztönzők felülvizsgálatával és módosításainak eszközlésével, illetve ennek elősegítésével A műszaki fejlesztésről Megnövekedett feladataink teljesítése intenzív műszaki fejlődést igényel a bányaipar minden területén. Ez egyrészt kapcsolódik a termelékenység növeléséhez, a termelési költségek csökkentéséhez, másrészt könnyebbé, és ha helyesen alkalmazzuk, biztonságosabbá teszi a munkavégzés folyamatát A műszaki fejlesztés szükségességét helyezi előtérbe az is, hogy nincs munkaerő. Ismert a jelenlévők előtt az országban kialakult munkaerőhelyzet. Többek között ennek is az az oka, hogy mindent erő bérrel és nem a technikával akarunk megoldani. Ebben a kedvező légkörben igen sokat fejlődött az üzemi demokrácia. Ennek pozitív jelenségei nap, mint nap érzékelhetők az üzemi és vállalati munkában, az elért eredményekben. De itt is még a kezdet kezdetén vagyunk. Igaz, hogy már jobban adnak a dolgozók és egyes kollektívák véleményére, de sok még a meg nem hallott szó és a feledésbe merült, vagy válaszadás nélkül maradt javaslat. Ezen természetesen változtatni kell. Az a feladat, hogy még inkább bevonjuk a dolgozókat az üzem, a vállalat gondjainak megoldásába és a feladatok végrehajtásába. Oda kell hatni — és itt nagyon sok tennivalója van a szakszervezeti bizottságainknak, aktivistáinknak —, hogy dolgozóink ne csak hallják, hanem érezzék is, hogy közük van az üzemhez, adnak szavukra, érvényesülnek elgondolásaik az üzem irányításában. A dolgozók aktív részvételét a termelés szervezésében és irányításában ma már nem tudjuk nélkülözni. Úgy ítéljük meg, hogy fel is nőttek a feladatokhoz, különösen vonatkozik ez a dolgozók legöntudatosabb rétegeire, akik szocialista brigádokba tömörültek, akik ott vannak a gondok, a problémák megoldásánál, akik szót kérnek — hozzá kell tenni —, joggal. A bányaipar kiváló adottságú gazdasági és mozgalmi vezetőkkel rendelkezik. Ennek elsődleges fokmérője az, hogy mennyire tudják megnyerni a dolgozókat bizonyos célok eléréséhez. Ez eddig sikerült, reméljük, a jövőben is fog, de ehhez az szükséges, hogy tovább emeljük a vezetés színvonalát, erősítve ennek demokratikus vonásait, felhasználva azt a kimeríthetetlen forrást, amely a dolgozókban rejlik. Ha ez sikerül, akkor nem lesz probléma a kezdeményezőkészséggel, az alkotó szellemmel és kevesebb gond lesz a feladatok teljesítésével is. Az anyagi ösztönzésről A beszámoló elején már érintettük, hogy a gazdasági szabályozóknál bizonyos módosítások vannak az 1970-es évben. Ennek is az a célja, hogy még jobban ösztönözzenek gazdasági feladataink megvalósítására. A kidolgozásában részt vettünk, ennek részletesebb ismertetésére térnék ki. A jövedelemszabályozás módosítása, amely 1970. január 1- től lépett életbe, lényegileg két területet érint Az egyik a létszámgazdálkodás, a másik a bérszínvonal emelése. A munkaerő-gazdálkodásnál az új irányítási rendszer szabadabb mozgást tett lehetővé azzal a céllal, hogy a munkaerő a népgazdaságilag fontosabb ágazatok felé fog áramlani. Sajnos nem így történt, mert a mozgásit a több jövedelem determinálta és ez nem mindig egyezik meg az adott iparág népgazdasági jelentőségével. Ezért egy, mindenképpen káros vándorlás indult meg. Ebbe besegített az is, hogy célszerű volt több alacsonyabb keresetű dolgozó alkalmazása, ami a bérszínvonal ellenőrzésével függ össze. Ez a körülmény odavezetett, hogy vélt, és valós munkaerőhiány van és egyes vállalatok már „toronyórát lánccal” is ígérnek, csak munkaerőt kapjanak. Az új szabályozás ezen akar segíteni úgy, hogy előnyt biztosít azoknak a vállalatoknak, amelyek feladataikat a bázislétszámnál kevesebbel, és sújtja azokat, amelyek többel oldják meg. A rendelkezés szelleme helyes, nem biztos azonban, hogy megoldja a létszámgondokat, de az, hogy enyhíti, az bizonyos. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha olyan következtetésre jutunk, hogy egyes vállalatok több gondot fordítanak az új munkaerő szerzésére, mint a régiek megtartására. A bányaipar kivétel, de arra minket is figyelmeztet, hogy meg kell becsülni, vagy azt kell szeretni, aki van. El kell oda jutni, hogy illesse megkülönböztetett megbecsülés azokat, akik évtizedeken keresztül dolgoznak a bányaiparban. A másik, amivel foglalkozni kell, a részesedési alap kategóriák szerinti felosztásának megszüntetése. Ismert a kormány ezzel kapcsolatos döntése. A rendelkezés visszamenőleges hatállyal, 1969. január 1-től lépett életbe. Tehát az ez évben kifizetésre kerülő nyereségrészesedés felosztása már az új elvek szerint történik. Az is tudott, hogy a felsőbb vezető testületek döntését a dolgozók körében kialakult ellenvélemény inspirálta, amelynek főként szakszervezeti vonatkozásban adtunk hangot és a javaslattevő is a szakszervezeti mozgalom volt. Az új felosztási rendszerrel kapcsolatosan el kell mondani azt, hogy a felosztás arányain nem kíván lényeges változtatást eszközölni, de növeli a a vállalati önállóságot, mivel a differenciálás mértékét és módszerét a vállalatok saját hatáskörükben határozhatják meg Ennek nemcsak az év végi részesedés, hanem az évközi kifizetések, bérek, prémiumok, jutalmazások elosztásában is kifejezésre kell jutnia. Azt reméljük az új rendszertől hogy az elosztás differenciáltabban fog történni, a korábbinál jobban figyelembe lesz véve a végzett munka, a személyek és kollektívák érdemei. őszintén meg kell mondani azt is, hogy az új felosztási rendszer önmagában nem jelent több jövedelmet. Ez csak a nyereségtömeg növelésével lehetséges, de módot ad a kiemelkedő munkavégzés elismerésére. Úgy gondoljuk, hogy az ezzel kapcsolatos meggyőző ágnéziós tevékenység nem lesz könnyű, mert a dolgozók a kategóriák megszüntetésétől saját jövedelmük növekedését várták. Éppen ezért kérni kell a felvilágosító munkában a pártszervezetek és a gazdasági vezetés segítségét Az agitációs munkában fel kell használni az ezzel kapcsolatos kiadványokat és agitatív érvgyűjteményeket. Világossá kell tenni, hogy az életszínvonal emelése nem elhatározás kérdése, hanem a nemzeti jövedelem alakulásától függ, ennek nagyságát viszont a vállalatok, illetve a dolgozók befolyásolhatják. A 25. évfordulóra Simon elvtárs ezután a kollektív szerződésekről szólt, majd így fejezte be tájékoztatóját: A magyar nép 1970-ben jelentős évfordulóhoz érkezik. Negyedszázada lesz annak, hogy a Szovjetunió hősi hadserege felszabadította hazánkat és a magyar nép kezébe adta sorsa irányítását. Az eltelt időszak eredményei ékesen bizonyítják, hogy a rabságtól és elnyomástól megszabadult nép mit tud alkotni. Hazánk tájainak megváltozott képe, az ipari, a mezőgazdasági, a szociális és kulturális létesítmények sokasága mindmind a szorgos munka egyegy megnyilvánulási formája. A 25 év eredményeire méltán lehetünk büszkék. A jubileumi év megünneplésével kapcsolatosan több felhívás jelent meg Bányászaink ezeket magukénak vallják és ők is készülnek. Az a feladatunk, hogy segítsük az általuk kezdeményezett szocialista munkaverseny kibontakozását az évforduló tiszteletére. Azon kell lennünk, hogy méreteiben és eredményeiben haladja meg a korábbiakat, szimbolizálva ezzel is a bányászok társadalmi állásfoglalásét és helytállását az építő munkában.