Bányamunkás, 1971 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Folytatás az első oldalról Ebben a rendszerben azok az iparágak vannak hátrányban, amelyek kötött árrendszerrel dolgoznak. Sajnos ebbe tartozik a magyar bányászat szinte minden területe. Simon elvtárs a továbbiakban összegezte a harmadik 5 éves terv eredményeit, majd a következőket mondotta: Az iparágak dolgozói teljesítették kötelezettségeiket A szénbányászat éves termelési programját 101,4 százalékra teljesítette. Termelési programját két vállalat nem érte el. A legjobbak közé sorolható az előzetes adatok szerint: Középdunántúl, Oroszlány és Várpalota. Az összüzemi teljesítmény 8,3 százalékkal növekedett és a tonnánkénti önköltség 8,36 forinttal csökkent. A műszaki fejlesztés területén, főleg a tömegtermelő munkahelyek komplex gépesítésében tettünk jelentős lépéseket előre. Elég, ha arra utalunk, hogy 12-vel nőtt a komplex gépi berendezések száma, javult a korszerű vágatok, a gépi jövesztés és rakodás aránya. Természetesen a gazdaságosságot, jövedelmezőséget tekintve nagyobb eredményekről adhatnánk számot, ha a szénbányászatnak nem kell annyi nehézséggel megküzdeni, amely az eredményesebb munka ellen hatott. Ilyenek a szinte állandósult létszámhiány, a bányászatot ért elemi csapások, a vagonellátás krónikus gondjai, az ezzel járó többletmunka és nem utolsó sorban a dolgozók túlzott igénybevétele, leterhelése. Áttérve a kőolaj- és földgázbányászatra, arról adhatunk számot, hogy naturális és gazdasági paraméterei jók. Eredményei kedvezőbbek 1970-ben mint az azt megelőző években voltak. Kőolajtermelési irányzatát 1,9 millió tonnát közel 2 százalékkal, azaz 35 ezer tonnával túlteljesítette. Előirányzott gázárutermelését 300 millió köbméterrel, azaz 10 százalékkal teljesítette túl. Az OKGT kutató munkája is pozitíven értékelhető. Javult a hatékonyság, a végzett munka minősége. Pozitív az is, hogy fúrásaink átlépték kontinensünk határát, reméljük jó és eredményes munkájukkal öregbítik Népköztársaságunk hírnevét. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat a korábbi évek kényszerű profilváltoztatása ellenére eredményesen zárta az 1970-es esztendőt. Az éves 530 millió programját 572 millió forintra, azaz, 109,0 százalékra teljesítette. Az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat nem mutathat fel ugyan kiugró eredményeket, de már több éve tartó viszonylag magas szintjét 1970-ben is megőrizte. A vagonhiányból eredő szállítási gondok leginkább ezt a vállalatot sújtották, ennek ellenére gazdasági paraméterei javuló irányzatúak. Ezek még jobbak is lehetnének a belföldi igények gondosabb figyelemmel kísérésével és kielégítésével. Az Országos Földtani Kutató- és Fúró Vállalatnál az utóbbi évek nem kis gondjait tovább növelte az 1970- ben történt kitelepítés Budapestről. A költözködés a gazdasági eredményekben nem érezhető. A vállalati eredményt — bár termelési eszközei eléggé korszerűsítésre szorulnak — 104,0, az egy munkásra jutó termelési értéket 102,5 százalékra teljesítette. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat munkája általában pozitíven értékelhető. Ez intenzív és eredményes export-tevékenységet és vitatható belföldi , közelebbről a bányászat igényeit nem mindig teljes mértékben figyelembe vevő munkát takar. A hazai bányagépgyártásnak számolni kell a bányászat újra növekvő igényeivel és arra kell törekednie, hogy ezeket minél jobban kielégítse, bányászait a fogyasztókkal kötött szerződésekben 27,5 millió tonna szén termelésére kötelezte magát. Tekintettel azonban arra, hogy az igények ezt a mennyiséget lényegesen meghaladják, 28 millió tonna termelést vállalt, amelyből 25 millió tonna a hagyományos, és 3 millió tonna a visontai. A szénhidrogén-bányászat tervei 1,9 millió tonna kőolaj és 3,5 milliárd köbméter földgázáru termelését irányozzák elő. A termelési célkitűzések realizálása nagyon összetett munkát, aktív cselekvést feltételez. Különösen, ha figyelembe veszszük azokat a nehézségeket, amelyekkel vállalataink, gazdasági egységeink küzdenek. Talán nem is szükséges ezek részletes felsorolása, hiszen a Központi Vezetőség tagjai ezeket ismerik. Mégis utalnom kell a munkaerőhiányra, a nagy fluktuációra, az anyag- és alkatrészhiányra, a szűkös gazdasági, pénzügyi alapokra, a szénbányászat kondíciójának leromlott állapotára, és nem utolsósorban a dogozók túlzott igénybevételére egyes munkaterületeken. Tehát adottságaink és lehetőségeink — enyhén szólva — nem kielégítőek. Mégis azt kell hangsúlyoznunk, hogy mindent el kell követnünk, hogy a népgazdaság energiahordozókkal való ellátását a lehető legzavarmentesebben biztosítsuk. Sajnos az igény további szabadnapi termelést is szükségessé tesz. De arra kell törekedni, hogy ez a rendkívüli igénybevétel, emberi és gazdasági tényezőket is szem előtt tartva, a lehető legkisebb legyen. Az energiaellátási gondok leküzdéséből a szénhidrogén-bányászat eddig is jelentős részt vállalt. Szükségszerűen felmerül, hogy az 1971- es évben még többet vállaljon a plusz igények kielégítésében, az ország energiaellátásában. Feladataink megvalósítása során nem nélkülözhetjük a dolgozók aktivitását, és kezdeményezőkészségét. Valójában ebben nincs is hiány. Tudatában vagyunk annak, hogy népünk, és ezen belül a bányászok jólétének növelése szorosan kapcsolódik a gazdasági eredményekhez, közelebbről a jobb és eredményesebb munkához. Ezért foglalkozunk olyan sokat a munka termelékenységének és hatékonyságának növelésével, a termelés gazdaságosságának fokozásával, mint az alapvető feltételek megteremtésével. Ez a jövőben is feladatunk. De látnunk kell az összefüggést vagy éppen a kölcsönhatást a munka és munkát végző ember között. Csak abban az esetben fejt ki a dolgozó ember teljes értékű, vagy képességét és fizikai adottságát igénybe vevő munkát, ha annak értelmét és gyümölcsét látja, illetve élvezi. Ezért társadalmi céljaink elérésének legalapvetőbb feltétele a dolgozó ember védelme, a róla való gondoskodás. Ez társadalmunk szelleme és szakszervezetünk legfontosabb kötelessége. Vannak eredményeink ezen a területen, de tennivalóink is. Dolgozóink anyagi, erkölcsi megbecsüléséről A dolgozókat legközvetlenebbül az érinti, hogy menynyi van a borítékban. A bányászatban a kereset növekedése elérte, sőt egyes területeken meghaladta a népgazdasági átlagot. Az emelkedés 2 és 10 százalék között van A munkásoknál a szénhidrogén-bányászatban volt a legnagyobb, 9,7 százalék. Ezt részben központi alapból, részben belső erőforrásból sikerült elérni a múlt esztendőben. Ezt követi a szénbányászat 6,5, a mélyfúró ipar 5,7 százalékkal. Az uránbányászatot hagy erőfeszítések árán 1969-ben sikerült előbbre lendíteni és az 1970-es esztendő sem volt rossz. Vizsgálat tárgyát képezheti az érc- és ásványbányászatban, valamint az aknamélyítésnél dolgozók keresetének alakulása Anélkül, hogy a keresetek részletes elemzésébe bocsátkoznánk, meg kell említeni, hogy a szénbányászat keresetnövekedése tartalmazza a szabadnapi munkák bérét. Ha a normál munkaidőn felüli bért levonjuk a keresetekből, akkor a növekedés mértéke átlag alatt marad akár az iparhoz, akár a bányászat egészéhez viszonyítjuk. Ez egyben figyelmeztet is a tennivalókra. Úgy gondoljuk jelentős lépést tettünk előbbre 1970-ben az olajbányászok anyagi és erkölcsi elismerésében. Ez nem jelenti, hogy nincsenek teendőink, elégedettek lennénk. Nagy gond volt évekig a részesedés alakulása. Ezért megemlítem, hogy az olajipar engedélyt kapott a képződött részesedési alap megemelésére, s így az egy főre jutó átlagosan kifizethető összeg 1500—1600 forintra alakul, ami lényegesen több, szinte duplája a múlt évinek. A vállalatok és dolgozók között — az átlagon belül — nagy szóródás lehetséges. A nyereségrészesedés mértéke a többi iparágban — jelenlegi ismereteink szerint — számottevően nem változik. A szénbányászatban a megfeszített ütem a jövedelmezőség területén visszaütött. Emellett az elemi károk és egyéb nehézségek miatt egyes vállalatok részesedése nem éri el a múlt évi szintet. A baleseti helyzet alakulásáról A leányiparban a végzett munka fontos mércéje a gazdasági eredményeken túl a baleseti helyzet alakulása, a dolgozók egészségének és testi épségének védelme. Nem kell különösebben ecsetelnem a jelenlévők előtt, hogy a klasszikus értelemben vett bányászati munka, az elemi erőkkel folytatott küzdelem sok veszélyt rejt magában. Ezeknek a veszélyeknek a leküzdése nem könnyű feladat, ebben a harcban sajnos — a bányászat története során — sokszor alul maradtunk. Erőnket, optimizmusunkat azonban nem vesztettük el, újra meg újra kezdtük a harcot, hozzá kell tenni nem eredménytelenül. Meg kell jegyezni, hogy a halálos balesetek kedvező alakulása igen céltudatos tevékenységet, aktív propagandamunkát, közös összefogást, a munkavédelem társadalmasítását igényelte. Ez mind nagyon elismerésre és köszönetre méltó. De, ha megvizsgáljuk az előfordult baleseteket és ez vonatkozik a halálosakra is, megállapítható, hogy jelentős részük gondos, körültekintő, fegyelmezett munkával elkerülhető lett volna. Ha szerény mértékben is, de haladtunk előre dolgozóink szociális és kulturális igényeinek kielégítésében. Több olyan új létesítménynyel gazdagodtunk, amelyek a cél szolgálatában állnak. Dolgozóink jogos igényeit csak részben tudtuk teljesíteni, tehát maradt tennivaló az elkövetkezendő évekre is. Felemelt szabadság Jelentősnek tartjuk a hoszszabb föld alatti szolgálattal rendelkező bányászaink szabadságának felemelését. Ismert, hogy az évi szabadság, beleértve az alap- és pótszabadságot, maximálisan 24 munkanap lehetett. Ez most a szolgálati évek függvényében 36 napig terjedhet. A kormányintézkedés jogos sérelmet oldott meg. Ebben is kifejezésre jut a hosszú szolgálati évekkel rendelkező bányászok társadalmi megbecsülése, a bányászok áldozatvállalása. Igaz, hogy a szénbányászatban jelenleg a szabadnapok kiadása is nehézségekbe ütközik, de reméljük, hogy ez már nem sokáig tart és akkor föld alatti bányászaink együtt élvezhetik a megérdemelt hosszabb szabadságot és a munkaidő-csökkentésből eredő szabadnapokat Szakszervezeti bizottságaink jól készültek fel a választási munkára Az Elnökség eddig kétszer foglalkozott a választási feladatok időarányos végrehajtásának értékelésével. A tapasztalatok alapján az volt a megállapítása, hogy szakszervezeti bizottságaink jól készültek fel a feladatok végrehajtására. Az előkészítő és végrehajtó munkát sikerült összehangolni és együtt végezni a mozgalmi, politikai és gazdasági célkitűzések egészével, a szakszervezetünk előtt álló nagy összetett és sok gonddal járó feladatok megoldásával. A jelen és jövő legfontosabb feladatának tartjuk szakszervezetünk munkájában, hogy az elhangzott javaslatokat, kritikai megjegyzéseket, észrevételeket gondosan kezeljük és azok rendezése ügyében — a lehetőségek határain belül — intézkedések történjenek. A tagság érezze és a mindennapi munka gyakorlatában is tapasztalja, hogy véleményük meghallgatásra talál. Ez az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy a bizalom — amely az eddigi választások során mind erőteljesebben nyilvánult meg a tagság részéről — tovább erősödjön. Ez az alapja annak is, hogy szakszervezetünk egész tagsága felelősségteljesen készüljön a választások további rendezvényeire. Ez évi feladataink Az 1971-es esztendő elején sem mondhatunk mást, mint azt, hogy ebben az évben sem vagyunk könnyebb helyzetben a tennivalókat illetően, de talán gondjaink megértése szempontjából igen. Az objektív helyzet, a növekvő igények újabb erőfeszítéseket, a szerény lehetőségek még jobb kiaknázást követelik. A népgazdaság összenergia szükséglete tovább növekszik. A felmérések, illetve a fogyasztói megrendelések szerint az 1971. évi igény közel 10 százalékkal magasabb, mint az 1970. évi felhasználás. Bár feltételezhető, hogy a tervezés során a fogyasztók túlzott biztonságra törekedtek, ennek ellenére a növekmény figyelmeztet, hogy erőfeszítéseinket tovább kell növelni az igények kielégítése érdekében. A szén, valamint a szénhidrogén-bányászat termelési tervei a népgazdasági szükségletet figyelembe véve, hosszas viták, egyeztetések után kerültek meghatározásra. A szén- Szociális és kulturális terv készül Az elmondottakból kiindulva tovább kell haladni dolgozóink munkájának anyagiakban történő elismertetésénél. Figyelembe véve, hogy ez főként vállalati feladat — de a központi is — ezért azon kell lenni, hogy a lehetőségeket maximálisan használjuk ki a bérfejlesztésnél, a dolgozók jövedelmének növelésénél. Ismert a Központi Vezetőség tagjai előtt, hogy az új irányítási rendszer bevezetésekor a béren kívüli juttatásnál szintentartásra törekedtünk. Ezt be is tartottuk. Hasonlóan ehhez a dolgozók szociális és kulturális ellátottsága területén sem szándékoztunk visszalépni. Ez nem is következett be, sőt fejlődés tapasztalható. Az elmúlt év közepétől foglalkozunk azzal, hogy elkészítsük a IV. ötéves tervvel párhuzamosan a bányaipar szociális és kulturális tervét. Ennek célja az volna, hogy különböző területeken milyen mértékű fejlődést akarunk elérni a következő tervperiódusban. őszintén szólva, nagy fába vágtuk a fejszét, mert a gazdasági szabályozók szerintünk még nem tisztázott volta nem ad lehetőséget a kellő előrelátásra. Ennek ellenére nem mondunk le róla, mert ennek híján nem tudunk tervszerűen előrehaladni, és ellenőrizni munkánk eredményességét. Függetlenül attól, hogy bányászati szinten el tudjuk-e készíteni a tervet vagy nem — remélem igen —, a vállalatoknál ezzel foglalkozni kell, rögzíteni a tennivalókat, mert a vállalati elképzelések összegzése képezi az iparági feladatokat. Az alapelvekben megállapodás történt a minisztériummal és közös irányelveket adunk ki a tervkészítés egységesítése érdekében. Szeretnénk, ha a szénbányászat IV. ötéves terve a gazdasági feladatok mellett a szociális célkitűzéseket is tartalmazná. Ki kell hangsúlyozni, hogy az így készített terv teljesen független a vállalati szabályzatoktól. Feladatunk — az eddigi tapasztalatok felhasználásával, az előkészítés és jóváhagyás társadalmasításával — olyan kollektív szerződés kötése, amelyek messzemenően figyelembe veszik a dolgozók igényeit, a vállalat lehetőségeit és adottságait. Ebben az évben is fontos feladatnak kell tekinteni a biztonságtechnika fejlesztését, a munkavédelemmel kapcsolatos nevelő és agitációs munkát. Ennek előtérbe helyezését indokolja az, hogy feszített feladataink teljesítése közepette sem feledkezhetünk meg a biztonságos munkáról, a dolgozók egészségének és testi éppségének védelméről. Egy mondatban: a feladatok teljesítése, ha még olyan nagy is, nem mehet a biztonság rovására. Az elnökség beszámolója több helyen említette a szénbányászat erősítésének szükségszerűségét. Ezzel foglalkozunk mi is és az illetékes kormányzati és pártszervek. Reméljük, hogy kellő segítséget kapunk és az megkönnyíti gondjaink megoldását, illetve feladataink teljesítését. Nem könnyű a helyzete a többi bányászati ágazatnak sem. Különösen vonatkozik ez az Érc- és Ásványbányászatra és a mélyfúró iparra. Ezért mindenütt kellő megalapozottsággal, körültekintő munkával kell dolgozni a tervekben megjelölt feladatok megoldásán. Csak ebben az esetben biztosítható a kellő gazdasági eredmény és dolgozóink anyagi és kulturális ellátottságának továbbfejlesztése. Fűtött vonatok Fűtött vonatok szállítják a Mecseki Ércbányászati Vállalat III-as üzemében dolgozó bányászokat a felszínről a föld alá. Ez a gondoskodás régi problémát oldott meg. A bánya építésekor ugyanis célszerűtlenül, több száz méter távolságra helyezték el a külszínen az öltözőt, fürdőt a táró bejáratától. Emiatt télen, hideg szél, havazás idején sokat fáztak az emberek, különösen, amikor kiszálltak a bányából. Egészségük óvása érdekében másfél millió forintos költséggel fedett csarnok épült a fürdő mellé. A pályaudvaron álló kocsikat elektromosan fűtik, így a dolgozók kellemes, meleg vonatokon utazhatnak a beszállóhelytől a bányaudvaron át a több kilométer távolságra lévő munkahelyig és vissza. A következő program a csarnok fűtése, amit ilyenkorra valósítanak meg. A III-as üzem kollektíváját dicséri, hogy társadalmi munkával is hozzájárultak. 59 éves korában elhunyt Cziger István elvtárs, szakszervezetünk volt munkatársa. Neve és tevékenysége nem ismeretlen a bányászok, különösen a sportkedvelők nagy családja körében. 1948-tól 1964-ig betegsége miatti nyugdíjazásáig dolgozott fáradhatatlanul mint a sportosztály vezetője a bányászsport fejlesztésén, kialakításán. Eredményes munkásságáért többször részesült különböző kitüntetésekben. Temetéséről a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete gondoskodik. Búcsúztatására január 29- én délután 1 órakor kerül sor a Rákoskeresztúri köztemetőben. KERESZTREJTVÉNY A termelés előkészítése és megvalósítása folyamatában az emberről való gondoskodás a vállalatok műszaki-gazdasági vezetőinek elsőrendű emberi és jogi kötelességük, mert. .. (folytatása a vízsz. 1., 29., 52., és függ. 1. sz. alatt). VÍZSZINTES. 15. Csukott. 16. Híres országgyűlés (1707.). 17. Beleképzeli magát. 18 . . . Ekberg (ismert filmsztár). 19 . . . Sumac (világhírű énekesnő). 21. Az 1848-as márciusi fiatalok egyike. 22 N. T. 23. Televíziós hegy a Bakonyban. 24. Állat betegsége. 26. Meleg vizű gyógyfürdőjéről ismert község. 27. Y. A. S. 31. A feltett összeg. 33. Fontos vegyipari nyersanyag. 35. Félárva. 37. K. I. 38. Lábbal továbbít. 40. Paszuly. 42. Mutató szócska. 44. Népi felkelő. 48. Terítő. 50. Darabos gyümölcsíz. 54. T. I. T. 55. Hacsaturján keresztneve. 57. Ilyen hamar? 58. Azonos betűk. 60. Te és én. 61. Virágzik. 63. Hajó része. 64. Ütlegelik. 66. Szándék. 68. Egy lábmozdulat. 70. Ravasz állat. FÜGGŐLEGES. 2. Bicegve. 3. Ramazuri. 4. Oda is vissza is férfinév. 5. I. O. 6. Matéria. 7. Levélzetet növesztő fa. 8. Regényét Gárdonyi írta meg. 9. Sporteszköz. 10. A. B. 11. Angol fiúnév (TED). 12 Kétszeres olimpiai bajnok vivóbnőnk. 13. Románia Kárpátokon túli területe. 14. Finom mérő műszerei*. 20. Szám 23. Mázol. 24. Kán betűi, keverve. 25. Melyik helyen? 28. Pityereg. 29. Díszkert. 30. Lengyel város az Odera mellett. 32. Nagyobb képzettségű katonák csoportja. 34. Maró anyag. 36. Nitrogén és argon vegyjele 39. Eladásra ajánl. 41. Sétapálca. 43. Becézett Mária. 45. Szörny. 46. L. Y. R. 47. Mai. 48. A. J. N. 49. Becézett Simon. 51. A francia forradalom ismert alakja volt. 53. Sodó. 56 megvénülünk” (Jókai regénye). 59. Szovjet város a Káma partján. 62. Szovjet sakknagymester. 63. Hideg évszak. 65. Szeszes ital (ford.). 67. Növény része. 68. Azonos római számok. 69. Etel ízesítője. Beküldendő a vízsz. L. 29., 52. és a függ. 1. sz. sorok megfejtése (a februári és márciusi megfejtésekkel együtt) március 31-ig*