Bányamunkás, 1972 (59. évfolyam, 2-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

1 millió tonna olaj A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szege­di üzemének ötéves fennállása alkalmából Juratovics Aladár, a szegedi üzem vezetője egye­bek között elmondotta, hogy az olajmező „alapítása” idején mindössze 25 emberrel és há­rom olajkúttal kezdték a ter­melést. Azóta több mint 400 kutat mélyítettek. Jelenleg 1600 olajbányász — a hatalmas olajipari objektumok építőivel együtt pedig mintegy 4000 em­ber — tevékenykedik a most már 100 négyzetkilométer ki­terjedésű szénhidrogén meden­cében, s ennek teljes kiépíté­séig összesen hat és fél mil­liárd forint beruházást való­sítanak meg. Közülük már most befejezéshez közeledik a központi ipartelep kialakítása. Többek között nagy gép- és berendezésjavító üzemcsarnok, iparvágányok, modern konyha, ABC-áruház, étterem és más szociális létesítmények tartoz­nak hozzá. Megkezdte a teljes üzemű termelést az egyik leg­fontosabb objektum, a köz­ponti olaj­gyűjtő állomás. Ez az egész olajmezőnek a „szíve­ként” működik. Hatalmas cső­hálózatával magába szívja a 10 kisebb gyűjtőállomásról össze­futó olajat, hogy aztán meg­tisztítva, víztelenítve a száz­halombattai távvezetékbe bo­csássa. Ugyancsak termel már a 280 millió forintos költség­gel épült földgázüzem, vala­mint a Szánkon feleslegessé vált, s Algyőre áttelepített ideiglenes gázüzem, így na­ponta már több mint 2 millió köbméter földgáz kerül a me­dencéből az országos közveze­ték-hálózat közvetítésével a fogyasztókhoz. A beruházások eredménye­ként a szegedi mező 1971-ben már megközelítőleg egymillió tonna kőolajat, s mintegy 300 millió köbméter földgázt adott a népgazdaságnak. A kezdet­től befektetett kétmilliárd 70 millió forint körüli érték — olajban és földgázban — máris visszatérült. Az idén további 736 millió forintot ruháznak be a különféle létesítményekbe. Egyebek között üzembe helye­zik az újabb földgázüzemet, amellyel — az eddigiekkel szemben — nem az olajkísérő gázokat, hanem a tisztán gázt adó kutak „termését” dolgoz­zák fel. Ezzel körülbelül meg­háromszorozzák — 900 millió köbméterre emelik — a tava­lyi gáztermelést.­ A tankállo­másokra újabb 36 kutat köt­nek be, s így az idén már el­érik az egymillió tonnás olaj­­termelést. Ez utóbbinak további fontos feltétele az úgynevezett víz­­visszanyomásos művelési rend­szer továbbfejlesztése: hatal­mas szivattyútelepet helyeznek üzembe. Naponta 15 000 köb­méter vizet présel a föld mé­lyébe, az olajat „felhajtó” ré­tegenergia pótlására. További jelentős összegeket költenek szociális célokra, egyebek kö­zött 130 lakást építenek, s ez­zel az olajipari­­dolgozóknak átadott lakások száma 630-ra emelkedik. Világ proletárjai, egyesüljetek! A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA LIX. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1972. FEBRUÁR ÁRA 50 FILLÉR Legfontosabb feladatunk: a népgazdaság igényeinek kielégítése Ülésezett központi vezetőségünk Az elmúlt hónap közepén, január­­ 14-én ülésezett szakszervezetünk központi vezető­sége, melyen számos fontos kérdést tárgyalt meg. A következő kérdéseket tűzte napi­rendjére: " A bányászati iparágak 1971. évi mun­kájának értékelése, az 1972. évi tenni­valók, s ebben a szakszervezeti szervek fel­adatai. Előadó: Simon Antal főtitkár. O Az elnökség beszámolója az előző köz­ponti vezetőségi ülés óta végzett mun­káról. Szakszervezetünk 1972. évi költségveté­sének előterjesztése. ©­­ A központi vezetőség és az elnökség 1972 1. féléves munkatervének előter­jesztése. A második, a harmadik, a negyedik napirend előterjesztéseit a központi vezető­ség tagjai előre írásban kapták meg. A központi vezetőség ülését Zgyerka Já­nos elvtárs, szakszervezetünk elnöke nyitot­ta meg. Megemlékezett a legutóbbi központi vezetőségi ülés óta elhunytakról, Egri Gyula elvtársról, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának első titkáráról, Stier József elv­társról, a Mecseki Szénbányák MSZMP párt­­bizottságának titkáráról. A központi vezető­ség tagjai egy perces néma felállással adóz­tak emléküknek. Szakszervezetünk elnöke köszöntötte a központi vezetőségi ülésen megjelent Pullai Árpád elvtársat, az MSZMP Központi Bi­zottsága titkárát, Menyhárt László nehézipa­ri miniszterhelyettest, s meghívott vendége­inket. Ezután átadta a szót az első napirendi pont előadójának, szakszervezetünk főtitká­rának.­ ­ Gyakorlati program 1980-ig Megállapítható, hogy válla­lataink — kisebb hiányossá­goktól eltekintve — eleget tet­tek kötelezettségeiknek az 1971-es esztendőben. A bányászat nagy erőfeszí­téseket tett az igények kielégí­tésére. Ez a körülmény, az erőltetett ütem — amely már a korábbi években kezdődött túlzottan igénybe vette a bá­nyászat — különösen a szén­bányászat lehetőségeit. A szénbányászat kivételével minden gazdasági egység ma­gasabb termelési volument ért el, mint a megelőző évben, de több vállalat nem érte el a tervben meghatározott meny­­nyiséget. Az igényeket azon­ban kielégítették. A gazdálkodás hatékonysá­gával azonban — különösen a szénbányászatban — problé­mák vannak. Ez vonatkozik mindenekelőtt a munka ter­melékenységére. Igaz, hogy a növekvő igények kielégítése miatt olyan telepek, bányaré­szek is művelés alá kerültek, amelyek kevésbé gazdaságo­sak, illetve alacsony termelé­­kenységűek. Ennek ellenére nem szabad belenyugodni a mérsékelt, mindössze 1 száza­lékos mélyműveléses teljesít­ménynövekedésbe. Az említettek alapján érzé­kelhető, hogy az 1971-es esztendőben a szén- és szénhidrogén fé­leségekből általában kellő színvonalon sikerült az igényeket kielégíteni. Bár a szénféleségeknél voltak és vannak választéki problé­mák, de a fogyasztóknak — — minit ahogy más cikkeknél Folytatás a 2. oldalon Sztrájk Nagy-Britanniában A több mint két évtizedig tartó türelmi idő január 8-án lejárt. Nagy-Britannia 280 ezer bányásza Skóciától Kenten, Yorkshiren át Dél-Walesig be­szüntette a munkát, országos sztrájba lépett. A közvetlen ok: az Országos Szén­tröszt nem hajlandó a bánytész-kö­­veteléseknek szinte töredékét sem teljesíteni. Valóban csak ez lenne a fő ok, amiért a bá­­nyászság 1926 óta, 46 év múl­tán először országos akcióba lép? A második világháború utá­ni munkás- és konzervatív párti kormányok — a nadrág­­szíj meghúzása árán is — kér­ték, követelték és elvárták a bányászoktól, hogy a nehéz időkben hozzájuk lojálisak maradjanak. A hűségükért fizetségként ugyanazt kapták, mint az ország dolgozó milliói, béklyóba vert szakszervezeti jogokat, munkásellenes törvé­nyek sorát, a szociális kedvez­mények egy részének megvo­nását, 5—7 százalékos áremel­kedéseket A technikai forradalom ha­tása, a racionalizáció, a tüzelő­anyag program módosulása — a petrokémiai tüzelőanya­gok felhasználása irányában ható tendencia oda vezettek, hogy kiváló minőségű szenet adó bányákat tucatjával zár­ták be, s az elbocsátottak tíz­ezrei a munkanélküliek ez év­ben már egy milliót is megha­ladó táborát gyarapították. A bányászok száma 15 év alatt 700 ezerről 280 ezerre csökkent. Munkabérük, mely másfél-két évtizede a bérlista első helye­zettje volt, a 16-ik helyre szo­rult vissza. Az elmúlt öt év el­maradt fizetésemelései heti 25 százalékos jövedelemcsökke­néssel jártak. Ugyanakkor az 1,967—68-as időszakhoz képest a termelékenység 55—60 szá­zalékkal nőtt. A brit dolgozók 62 százalékát 3—5 hét közötti évi fizetett szabadság illeti meg; a bányászoknak két hét­tel kell megelégedniök. A bányász mondást — hogy a szén vér árán születik — az ország kapitalistái nem akar­ták, s most sem akarják meg­érteni. A bányászsztrájk cél­ja az, hogy ezt megértesse, az, hogy igazságos, régen szádéko­­san orvosolatlan sebeiket orvo­solják, az óriási profitokból ki­­­kényszerítsék a bányászcsalá­dok asztalára való részt. A küzdelem még csak most lép döntő fázisába. Mindkét fél — a sztrájkolók és a kor­mány is tudják — a lényeg végső soron nem a néhány fon­­tos fizetésemelés kivívása és megadása — hanem a kor­mány részéről egy, a tőke su­­galla nép- és munkásellenes politika néptömegekre törté­nő ráerőszakolása, a bányá­szok részéről pedig — önma­guk s a brit munkásosztály je­lene és jövőbeli sorsa védel­mének ügye áll. E harcban mellettük állnak a kapcsolódó gépenergia, a közlekedés, vasút és helyipari dolgozók szervezett munkássá­gán túl, a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom­­ kelet és nyugat legszámottevőbb bá­nyász szakszervezetei, köztük a szovjet, lengyel, magyar, csehszlovák, francia, nyugat­német szervezetek, de a Szak­­szervezeti Világszövetség is. G. Szalai István Már működik az Algyőre szállított berendezés Korszerűen T­ermelési tanácskozásokon, műszaki értekezleteken, szakszervezeti taggyűléseken ,szocialista brigádok megbeszélésein, az üzemi demokratizmus egyéb fórumain gyakran elhangzik az üzem- és munkaszervezéssel kapcso­latos észrevétel, javaslat, megszívlelendő jogos panasz. S ez érthető is, hiszen a termelés különböző területein egy­aránt közre hatnak szubjektív okok és tényezők. Mind az objektív, mind a szubjektív okok jelentékenyen befolyá­solják a gazdaságos üzemmenetet, hátrányait, következ­ményeit a népgazdaság, a vállalat, a dolgozók érzik meg. Az a fejlődés, amely az utóbbi években a korszerű tudomány­ és technika alkalmazásával iparágainknál bekövetkezett, jelentősnek mondható. Hatékonyabb meg­szervezése még fontos teendője a műszaki, gazdasági és mozgalmi vezetésnek. Maga az élet, a gyorsuló műszaki­ és technikai haladás is megköveteli, hogy a szervezési munka lépést tartson a gyakorlattal, a bekövetkezett vál­tozásokkal. Ezért is válik a szervezés elveinek és mód­szereinek korszerűsítése társadalmi jelentőségű feladattá. A­z MSZMP KB december 1-i határozata kiemeli: a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítése, a gazdasági szervek és vezetők feladata. Uganakkor fel­kéri a szakszervezeteket, hogy minden erejükkel támo­gassák a korszerűbb vállalati üzem- és munkaszervezés céljait és feladatait. A SZOT Elnöksége január 31-i ülésén megvizsgálta azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a szakszer­vezeti mozgalom eredményesen támogathatja az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére irányuló intézkedések megvalósítását. Felhívja a szakszervezeti szervek figyel­mét, hogy ennek érdekében bontakoztassanak ki széles körű társadalmi mozgalmat. Induljon mozgalom az álló­eszközök, a gépek, az anyagok, a munkaerő és munkaidő jobb kihasználására, a magas színvonalú hatékony gaz­dálkodás megvalósítása végett. Kétséget kizáróan mind­ez társadalmi, vállalati­ és közvetlen munkás érdek is. Ez teremt alapokat a kulturált, egészséges és biztonsá­gos munkavégzéshez és ez a szilárd bázisa a dolgozók életkörülményei javításának. Egyben a szocialista mun­kaverseny fellendülésének alapvető tényezője is a kor­szerű üzem- és munkaszervezés. Hiszen a dolgozók, ha valamiért bírálják a vezetést, akkor az mindenkor arra vezethető vissza, hogy ilyen, vagy olyan módon baj van a folyamatos munka feltételeinek biztosításával. A vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére tett intézkedések sikere főként attól függ, hogy ez mennyire képez szoros egységet a hatékony politikai tömegmunkával. A szakszervezeti szerveknek ezért leg­fontosabb tennivalójuk: szélesíteni a nevelő, felvilágosító szervező munkát. Azt kell elérniök, hogy a szervezési te­vékenység segítése a szakszervezeti munka fontos részé­vé, a dolgozók és mindenki ügyévé váljon. E nagy feladat végrehajtásakor sok múlik azon, hogy vezetők és dolgozók egyaránt értsék, ismerjék az ügy je­lentőségét. Számos üzemi példát lehetne sorolni, hogy ahol már felismerték e munka fontosságát, ott a gazda­sági hatékonyság révén sokoldalúan elégíthetik ki az igé­nyeket, jobb a munkamorál, a fegyelem is, mert a dolgo­zók érzik, hogy az intézkedések érdekükben történnek. Vannak már jól szervezett üzemek, ahol a technika a cé­lokat szolgálja. Az is igaz viszont, hogy a munkahelyek egy része korszerűtlen. A bányászati ágazatokban sok még a nehéz fizikai munka, s lehet, hogy még hosszú ideig az is marad. Lépésről-lépésre könnyíteni azonban a helyze­ten technikailag és szervezetileg, szívügynek kell tekin­teni. A politikai tömegmunka feladata: olyan közszellem ki­alakítása, amelyben közüggyé válik a szervezettebb munka iránti igény. Le kell küzdeni a ma még fellelhe­tő munkaszervezés iránti közömbösséget, a helyenként fellelhető meg nem értést, az új iránti elzárkózást. Ter­mészetesen a már alkalmazott, jól bevált, élenjáró mód­szereket ápolni, közkinccsé kell tenni. Igaz, hogy gyak­ran jó elgondolások, személyi szociális problémákba üt­köznek. Persze megvan a lehetőség, hogy mindezek — ha nem is gondok, de — konfliktusok nélkül megoldást nyerjenek. A szakszervezeti mozgalomnak az ügy érdekében mindenkor ismernie kell azokat az elgondolásokat, sémákat, intézkedéseket, amelyeket a gazdasági vezetés meg kíván honosítani. Észrevételei, javaslatai, ha meg­hallgatásra találnak, érvényesülnek a helyi elképzelések­ben, forintokban mérhető majd az eredmény. Éppen ezért már jó előre szükségessé válik, hogy szerveink végezzenek széles körű információs munkát, tapasztalatcseréket. Is­merjék meg jobban az alkalmazott technológia minden oldalát. Szerezzenek tapasztalatokat a technikai eszközök legjobb felhasználására. A szocialista munkaverseny szervezésénél irányítsák a szocialista brigádmozgalom­ban, az újítómozgalomban rejlő alkotó, kezdeményező erőt az üzem- és munkaszervezési feladatok segítésére. Már most foglalkozzanak azzal, hogy aki magáévá teszi a célokat és ebben eredményeket ér el, az a kollektívák által erkölcsileg és anyagilag egyaránt elismert legyen. Egyúttal teremtsék meg a korszerű üzem- és munka­­szervezés, valamint az érdekeltségek összhangját. Arra is fel kell készülni, hogy ez a tevékenység nem egy rö­vid lélegzetű kampány része. Tartós, mindennapi eszköze a szocializmus magasabb színvonalú építésének. A tenni­valók kötődjenek szorosan a negyedik 5 éves népgazda­sági és vállalati tervekhez, segítsék eredményes végre­hajtását. Korábban, amikor egy-egy jelentős mozgalom megin­dult, jelszavakban sem volt hiány. Jelszavak helyett most szívós, kitartó munkára van szüség. Gyakorlati tettekre, az optimumok jól átgondolt megtervezésére, bátorságra, sok ötletre, helytállásra, amely a mindennapok sikerét biztosítja. A Központi Bizottság decemberi állásfoglalása a jelen tényein alapszik, tartalma megegyezik céljainkkal. Ezért minél többen teszik magukévá az üzem- és munka­­szervezés fontosságát, dolgoznak a jobb munkakörülmé­nyekért, annál jobban valósulnak meg elképzeléseink és kerül közelebb a fejlett szocialista társadalom minden­kihez.

Next