Bányamunkás, 1973 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek le g S€ istesütős feladatok kárainak Iparágainkra az újévben Ülésezett Központi Vezetőségünk Szakszervezetünk központi vezetősége december 22-én ülésezett. Megtárgyalta feladatainkat a bányászati iparágakban az MSZMP 1972. november 14-15-i határozata alapján. E napirend előadója: Simon Antal főtitkár volt. A központi vezetőség jóváhagyta az elnökség két ülés között végzett tevékenységét, a K. V. 1973—74. évi munkaprogramját, az elnökség 1973. I. félévi munkatervét, valamint szakszervezetünk 1973. évi költségvetését. A központi vezetőség ülésén megjelent Pullai Árpád, az MSZMP KB. titkára, Duschek Lajosné, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára. A központi vezetőség ülését Zgyerka János elvtárs, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót szakszervezetünk főtitkárának. Megkérdeztük olvasóinkat: Mit várnak az új évben? Álmodozni,, terveket kovácsolni — az ember kedvelt időtöltése. Az óév végén szinte kivétel nélkül mindenki számba veszi: mit is szeretne elérni az új évben? A vágyak különbözőek. Rendszerint az illetők beosztásának, társadalmunkban elfoglalt helyének függvényében változnak. Közös bennük, hogy többnyire reálisak, megalapozottak, tehát elérhetők. És ez így helyes. Ki mit vár az új évben? Íme, az Ózdvidéki Szénbányák dolgozóinak válaszaiból egy csokorra való. Dósa Zoltán, a Királdi Bányaüzem főmérnöke: — Az én vágyaim szoros kapcsolatban vannak az üzem terveivel. Melyek ezek? Először is: szeretnénk eleget tennia 241 ezer tonnás termelési tervünknek. Ehhez viszont az 1972. évinél lényegesen kedvezőbb munkafeltételeket kell teremtenünk. A hatékonyság rendszeres emelésével csökkenteni kívánjuk az önköltséget, a szén minőségének javításával pedig növelni szeretnénk az árbevételt. Természetesen gondolunk a jövőre is. Tovább folytatjuk a kettes telepi, az úgynevezett átcsatolt bányamező feltárását. Célul tűztük ki hatezer méter vágatfolyosó kihajtását. A második negyedévben kísérleti fejtést szándékozunk üzembe helyezni az üzem sorsát döntően befolyásoló egyes telepben, hogy megvizsgáljuk: gazdaságosan jöveszthető-e? — Előbbre kívánunk lépni a munka- és üzemszervezés terén is. Új vágathajtási technológia bevezetésére is gondolunk. Létszámgondunk nincs, a szakmunkás utánpótlás problémáját viszont még meg kell oldanunk. Virágh Pál, a Farkaslyuki Bányaüzem vására: — A kilenc tagú elővájó szocialista brigád, melynek vezetője vagyok, 1972-ben átlagosan 125 százalékra teljesítette vágathajtási tervét. Az új évben is szeretnénk hasonló eredményeket elérni. További: célunk: balesetmentesen dolgozni. Igazolatlan hiányzás a brigádban már régen nem volt, ezt a hagyományt kívánjuk folytatni. Brigádvállalásainkkal — mint eddig is — elő szeretnénk segíteni az üzem tervteljesítését. — A KB határozatából — mely megszünteti a vállalati nyereség és a bérek alakulásának szoros kapcsolatát a szénbányászatban — egyértelműen kiolvasható pártunk és kormányunk irántunk érzett tisztelete, nagyrabecsülése. Ennek kapcsán azt várom, hogy a fiatalság körében olyannyira kegyvesztetté vált szakmánk visszanyer valamit vonzerejéből. Kaston H. Gyula, a vállalatszb-titkára: — Mit várok az új évben? Talán furcsán hangzik, de Agaai munkát, és ismételten csak munkát. Tudom, hogy még a szokásosnál is elfoglaltabb leszek. A vállalati szakszervezeti bizottságnak 1973. évben két fontos feladata lesz. Egyik: a már hagyományos érdekképviselet, 6 ezer 300 dolgozó ügyes-bajos problémájának intézése. A másik: a KB novemberi haározatának végrehajtása. Köztudott, hogy a szénbányászatban a dolgozók bérfejlesztése központi intézkedések alapján történik. Nagy gondot kell viszont fordítani a vállalaton belüli differenciált végrehajtására. Értem ezalatt, hogy előnyben kell részesíteni a nőket, a nagyobb teljesítményt elérőket, és a magasabb képzettségűeket. Bizottságunknak fontos ösztönző, segítő és ellenőrző szerep jut a munka- és üzemszervezés teendőinek megoldása során. Az is a mi feladatunk közé tartozik, hogy a szocialista versenymozgalomban egyre inkább a hatékonyság növelése, a minőség javítása és a hibátlan munkavégzés kerüljön előtérbe. Nagy Sándorné, a bánszállási anyagraktár takarítónője: — Mindössze három hónapja vagyok takarítónő. Azelőtt a háztartásban dolgoztam. Lakásra gyűjtünk, szükség van az én fizetésemre is. Igaz, mostanában napi 15 órát dolgozom, de megéri. 1973-ban beköltözhetünk az új összkomfortos lakásunkba. — Természetesen ismerem a KB fontosabb határozatait. A férjem párttag, propagandista, s vele részletesen megbeszéltük a határozat ránk vonatkozó részét. A mi esetünkben az árváltozások miatti többletkiadás kevesebb, mint a kettőnk fizetésemelése. Ismét növekszik tehát a család életszínvonala. — Van egy 14 éves fiam. Autószerelő szeretne lenni. Drukkolok neki, hogy sikerüljön a felvételije. Bereznai Sándor, a központi üzem lakatosa. — Öt éve dolgozom az üzemben. Havi fizetésem 2500—3000 forint között váltakozik. Úgy érzem, feletteseim meg vannak elégedve a munkámmal. A jövőben sem szeretnék csalódást okozni. Huszonöt éves vagyok, hős, egy gyermek apja Kilenc évvel ezelőtt vettek fel a KISZ- be, tagja vagyok az üzemi alapszervezet vezetőségének. A Kun Béla nevét viselő aranykoszorús szocialista brigádban dolgozom. — Az új évben mind a munkahelyen, mind pedig a KISZ- alapszervezetben szeretnék eleget tenni a feladatomnak. Továbbra is lépést kívánok tartani a fejlődéssel. Négy szakmám van. Hármat ebből már mint az üzem dolgozója szereztem. Egyelőre nem tanulok. Lehet azonban, hogy ősztől beiratkozom a gépiipari technikum levelező tagozatára. Kolaj László Pothornyik József elvtársat a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pothornyik Józsefnek, a Nógrádi Szénbányák igazgatójának, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának a munkásmozgalomban kifejtett öt évtizedes tevékenysége, valamint a szénbányászatban végzett eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, és Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára. Teljesítette évi kőolajtermelési tervét Csaknem két héttel az év vége előtt, teljesítette 1972. évi kőolaj termelési tervét a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat. Elsőként már október 22-én, a hajdúszoboszlói üzem fejezte be az 1972-es évet. Orosházán november 2- án, a szanki kőolajtermelő üzemben pedig december 13- án érték el a kitűzött mennyiséget. Ötvenéves a dorogi kórház Fél évszázaddal ezelőtt nyitották meg a dorogi kórházat. A jubileum alkalmából ünnepséget rendeztek, ahol Dr. Csökör György a Komárom megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője az egészségügyi miniszter nevében kitüntetéseket adott át a nagy múltú bányászkórház régi dolgozóinak. Hatan — orvosok, nővérek — az „egészségügy kiváló dolgozója” kitüntetést kapta. Nyolcan miniszteri dicséretben részesültek. A párt Központi Bizottsága határozatának szellemében Bevezetőben Simon elvtárs szólt a KB. határozatának jelentőségéről, a párt gazdaságpolitikája időarányos végrehajtásáról, az ennek során elért eredményekről, és a jelentkező gondokról. Ezt követően elemezte a bér- és árintézkedések okait, majd a következőket mondotta: A Központi Bizottság állásfoglalásai és határozatai egyben azt a célt is szolgálják, hogy eligazítsák a tagságot, biztosítsák a tisztánlátást, az azonos értelmezést, a központi elgondolások egységes végrehajtását. Ezek nagyon fontos tényezők gazdasági, politikai és társadalmi életünk továbbfejlesztése szempontjából. Egy-két mondatban még szeretném értékelni a nagyüzemi munkások, illetve a bányászok szemszögéből a Központi Bizottság állásfoglalásait, határozatát. Tudom, hogy az „értékelés” nem a legkifejezőbb szóhasználat ebben az esetben, de gazdag szókincsünkben mégsem találtam jobbat. Úgy ítélem meg — és ez nemcsak az én véleményeim, hanem az elnökségünkké is —, hogy a Központi Bizottság igen felelősségteljes munkát végzett. A kialakult helyzet ismeretében a gyakorlat oldaláról közelítette a gondokat és problémákat, amelyek gátolják a X-ik kongresszus határozatának még eredményesebb végrehajtását. A hozott döntések és intézkedések messzemenően figyelembe veszik dolgozó népünk egyetemes érdekeit, és a szocialista építőmunka gyorsítására irányulnak, lehetőséget teremtve ezzel a jogos és növekvő igények fokozatos kielégítéséhez. A béremeléseknél a Központi Bizottság megkülönböztetett figyelmet fordított társadalmunk vezető erejére, a munkásosztályra, ezen belül is a nagyüzemeiekre. Ezzel ismét — mint már annyiszor — tanújelét adta a párt, hogy hazánkban osztálypolitika folyik, és a munkásosztály, amely a legaktívabb és a legnagyobb áldozatot vállalja az építőmunkában, igyekszik megbecsülést és elismerést anyagiakban is kifejezésre juttatni. A bányászat szemszögéből nézve, a Központi Bizottság határozatát pozitívan értékeljük, egyetértünk vele, mert igyekszik megoldani azokat a nem kis gondokat, amelyekkel az elmúlt években küzdöttünk. Az 1972-es év ismét a nehezek közé tartozott. A készlet Folytatás a 3. oldalon Új esztendő kezdetén Boldog új évet kívánunk valamennyi olvasónknak, a bányaipar valamennyi dolgozójának, és kedves családjának. Bár az új esztendő első napját már elhagytuk, naptárunkon január közepe is lepergett, de azt tartja egy régi közmondás, hogy „a jó kívánság, az mindig jól jön”. Különösen, ha tiszta szívből ered a köszöntés, a jót kívánás szándéka. Az 1972-es esztendőről, amikor most számadást készítünk, elmondhatjuk, gazdag eseményekben, eredményekben. Igaz, gondoktól, kisebb-nagyobb problémáktól sem volt mentes. Az eseményeket meghatározó, kimagasló jelentőségű tényezők közül említésre méltó: politikánk töretlensége, hazánk népgazdasága kiegyensúlyozottsága, amely által tovább gyarapodott államunk, s benne, vele együtt a családok. Tartalmasabbá vált az élet, több az öröm is, mert jobban teljesültek az egyéni célok, a magunk elé tűzött elképzelések. Jó érzés töltheti el iparágaink, vállalataink, intézményeink dolgozóit, hogy — bár nem kis erőfeszítéssel, de — az éves programok teljesültek. A szénbányászatot és a kutató-mélyfúró vállalatot kivéve — amelyek problémái széles körben ismertek — a többi vállalatok az eredményességi programokat teljesíteni tudták, és a hatékonyság területén eredményeket értek el. Számos újszerűséggel, kezdeményezőkészséggel találkozhattak a gazdálkodás, a termelés szervezése során. Nem utolsó sorban tapasztalhattuk a dolgozók által mindezt elősegítő, kezdeményező aktivitást, a szocialista verseny lendületét. Elégedettek lehetünk-e? Igen is, meg nem is. Egy azonban bizonyos: cselekedeteink, tetteink, szocialista hazánkat erősítették. Eredményeink mindenki gyarapodását szolgálták- e.Ez bizonyítja, hogy tovább javult a dolgozók életszínvonala, jobbá váltak a munkakörülmények, szélesedett a szociális gondoskodás, mélyebben lehetett meríteni a kultúra kincsestárából, a közművelődés, a művészetek sokoldalú ágából. Az új évtől mindenki nemcsak többet, de újabbat is vár. Várnak az egyének, a kisebb és a nagyobb kollektívák, de országos szinteken is. Pártunk Központi Bizottságának november 14-15-i ülésének határozata mozgósító és jó programnak is bizonyul ahhoz, hogy tettekben realizálódjanak a megjelölt elvárások. A realizáláshoz szükséges módokat, eszközöket, lehetőségeket számbavenni. e cikk keretében nem is lehetséges, hosszú a sora azoknak, és már ismertek a közvéleményben. Mégis, sokszor találkozunk majd az év során a sajtó hasábjain, a rádió és a televízió műsorában, a különböző üzemi rendezvényeken a munka termelékenységének fontosságával, a hatékonyabb gazdálkodás, a jobb üzemi- és munkaszervezés jelentőségével, a rend és a fegyelem fokozásának elengedhetetlenségével. A felsoroltakban előbbre jutni, nélkülözhetetlen a gyorsabb ütemű gyarapodáshoz, hogy az életszínvonal további javítására hozott határozatok érvényre jussanak. Nem kétséges — felvetődik ez a gondolat mindenkiben —, hogy eredményeink még nagyobbak lehetnének, ha jobb a határozatok megvalósításának módja, ha mindenki többet tesz a maga területén. Ugyanakkor azt sem feledhetjük, hogy eredményeink nem kicsinyek. Sőt, nagyon is előre mutatóak, és csak ezek alapján lehetséges most magasabb célokat magunk elé tűzni. A kellemetlen tényezők mellett, összességében jó hatások is érték a szénbányászatot. Kormányunk gondoskodása és előre látása, megfelelő rendelkezésekkel és határozatokkal, bizonyos fokú stabilizációt teremtett a szénbányászatban, és sok segítségül szolgált a többi bányászati parágnak is. Vagyis van folyamatosság, amely biztosítékul szolgál egy egyenletesebb tevékenységhez. A párt KB. november 14—15-i ülésének határozata mindezekhez nemcsak bizalmat, de anyagi forrásokat is megelőlegez. Március 1-től iparágaink munkásai és művezetői, középkáderei központi alapokból egyszeri 8 százalékos béremelést kapnak, és ezt csak tetézi, hogy a nyereségrészesedéstől függetlenül a szénbányászatban évi 4,5 százalékos béremelést biztosít kormányzatunk. Mindez elégedettséget, és örömet keltett a dolgozókban. A bizalomra, a gondoskodásra már válasz is van. Egyre sűrűbben kerül megfogalmazásra, hogy jobb és tartalmasabb tevékenységgel, a hétköznapokon akarással és tisztességgel helyt fognak állni. Munkásokhoz szól, munkásokról gondoskodik a határozat. Megvalósulása is csak egységes cselekvéssel lehetséges. Az új év, új elképzelései mentesek a sablonoktól. Jobban figyelembe veszik életünk dinamikus változásait. Vagyis a változásokat segítő terveké, lényegében az 1973-as év. A változó életre épülő tervek, programok magasabb követelményeket magába foglaló célokat jeleznek minden vonatkozásban. Ennek adott hangot központi vezetőségünk 1972. december 22-i ülése is, amikor az iparágak dolgozóihoz fordult, és kérte: tegyenek meg mindent a munkatermelékenység emeléséért, a korszerűbb tevékenység széles körű elterjedéséért, a gazdasági hatékonyság növeléséért. Ugyanis csak így biztosítható, hogy az életszínvonal-politika még inkább valósággá váljon. Ezért érdemes a meghatározott célokért magas fokú aktivitással munkálkodni. Az eredményesség ma már világosan mutatja, hogy előbbre jutásunk a szocialista építésben végső soron az építők gyarapodásában nyer kifejezést. A tisztességes munka utáni gyarapodást anyagiakban és erkölcsileg egyaránt nagyra kell becsülni. Mindezt népköztársaságunk is messzemenően támogatja, elismeri. Meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ennek nyomán még sok öröm és boldogság éri ez évben is a bányászcsaládokat. Nem mulaszthatjuk el, hogy e cikk keretében ismételten ne mondjunk köszönetet a szakszervezeti tisztségviselőknek, a szakszervezeti aktivistáknak fáradságos, de igen eredményes munkájukért, amelyet az 1972- es évben végeztek. Akarásuknak, közös ügyünk érdekében kifejtett széles körű tevékenységüknek köszönhetők mindazok az eredmények, amelyeket a bányászati iparágak magukénak vallhatnak. A határozatok megvalósításáért folytatott munka lehet továbbra is az alapja és legfőbb segítője céljaink elérésének. Annak, hogy ez az esztendő méginkább az eredmények éve legyen.