Bányamunkás, 1973 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek le g S€ istesütős feladatok kárainak Iparágainkra az újévben Ülésezett Központi Vezetőségünk Szakszervezetünk központi vezetősége december 22-én ülésezett. Megtárgyalta feladatainkat a bányászati iparágakban az MSZMP 1972. november 14-15-i határo­zata alapján. E napirend előadója: Simon Antal főtitkár volt. A központi vezetőség jóváhagyta az el­nökség két ülés között végzett tevékenysé­gét, a K. V. 1973—74. évi munkaprogram­ját, az elnökség 1973. I. félévi munkater­vét, valamint szakszervezetünk 1973. évi költségvetését. A központi vezetőség ülésén megjelent Pullai Árpád, az MSZMP KB. titkára, Duschek Lajosné, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa titkára. A központi vezetőség ülését Zgyerka János elvtárs, szakszervezetünk elnöke nyi­totta meg, majd átadta a szót szakszerve­zetünk főtitkárának. M­­egkérd­ezt­ük olvasóinkat: Mit várnak az új évben? Álmodozni,, terveket ková­csolni — az ember kedvelt idő­töltése. Az óév végén szinte kivétel nélkül mindenki szám­ba veszi: mit is szeretne el­érni az új évben? A vágyak különbözőek. Rendszerint az il­letők beosztásának, társadal­munkban elfoglalt helyének függvényében változnak. Közös bennük, hogy többnyire reáli­sak, megalapozottak, tehát el­érhetők. És ez így helyes. Ki mit vár az új évben? Íme, az Ózdvidéki Szénbányák dolgo­zóinak válaszaiból egy csokor­ra való. Dósa Zoltán, a Királdi Bá­nyaüzem főmérnöke: — Az én vágyaim szoros kapcsolatban vannak az üzem terveivel. Melyek ezek? Elő­ször is: szeretnénk eleget ten­­n­i­­a 241­ ezer tonnás terme­lési tervünknek. Ehhez viszont az 1972. évinél lényegesen ked­vezőbb munkafeltételeket kell teremtenünk. A hatékonyság rendszeres emelésével csökken­teni kívánjuk az önköltséget, a szén minőségének javításá­val pedig növelni szeretnénk az árbevételt.­­ Természetesen gondolunk a jövőre is. Tovább folytatjuk a kettes telepi, az úgynevezett átcsatolt bányamező feltárását. Célul tűztük ki hatezer mé­ter vágatfolyosó kihajtását. A második negyedévben kísérleti fejtést szándékozunk üzembe helyezni az üzem sorsát dön­tően befolyásoló egyes telep­ben, hogy megvizsgáljuk: gaz­daságosan jöveszthető-e? — Előbbre kívánunk lépni a munka- és üzemszervezés te­rén is. Új vágathajtási tech­nológia bevezetésére is gondo­lunk. Létszámgondunk nincs, a szakmunkás utánpótlás prob­lémáját viszont még meg kell oldanunk. Virágh Pál, a Farkaslyuki Bányaüzem vására: — A kilenc tagú elővájó szocialista brigád, melynek ve­zetője vagyok, 1972-ben átla­gosan 125 százalékra teljesítet­te vágathajtási tervét. Az új évben­­ is szeretnénk hasonló eredményeket elérni. További­: célunk: balesetmentesen dol­gozni. Igazolatlan hiányzás a brigádban már régen nem volt, ezt a hagyományt kívánjuk folytatni. Brigádvállalásaink­kal — mint eddig is — elő szeretnénk segíteni az üzem tervteljesítését. — A KB határozatából — mely megszünteti a vállalati nyereség és a bérek alakulá­sának szoros kapcsolatát a szénbányászatban — egyértel­műen kiolvasható pártunk és kormányunk irántunk érzett tisztelete, nagyrabecsülése. En­nek kapcsán azt várom, hogy a fiatalság körében olyannyi­ra kegyvesztetté vált szakmánk visszanyer valamit vonzerejé­ből. Kaston H. Gyula, a vállalat­­szb-titkára: — Mit várok az új évben? Talán furcsán hangzik, de Agaai munkát, és ismételten csak munkát. Tudom, hogy még a szokásosnál is elfoglal­­tabb leszek. A vállalati szak­­szervezeti bizottságnak 1973. évben két fontos feladata lesz. Egyik: a már hagyományos ér­dekképviselet, 6 ezer 300 dol­gozó ügyes-bajos problémájá­nak intézése. A másik: a KB novemberi haározatának vég­rehajtása.­­ Köztudott, hogy a szén­­bányászatban a dolgozók bér­­fejlesztése központi intézkedé­sek alapján történik. Nagy gondot kell viszont fordítani a vállalaton belüli differen­ciált végrehajtására. Értem ez­alatt, hogy előnyben kell ré­szesíteni a nőket, a nagyobb teljesítményt elérőket, és a ma­gasabb képzettségűeket. Bizott­ságunknak fontos ösztönző, se­gítő és ellenőrző szerep jut a munka- és üzemszervezés teen­dőinek megoldása során. Az is a mi feladatunk közé tar­tozik, hogy a szocialista ver­senymozgalomban egyre in­kább a hatékonyság növelése, a minőség javítása és a hibátlan munkavégzés kerüljön előtér­be. Nagy Sándorné, a bánszál­lási anyagraktár takarítónője: — Mindössze három hónap­ja vagyok takarítónő. Azelőtt a háztartásban dolgoztam. La­kásra gyűjtünk, szükség van az én fizetésemre is. Igaz, mos­tanában napi 15 órát dolgo­zom, de megéri. 1973-ban be­költözhetünk az új összkomfor­tos lakásunkba. — Természetesen ismerem a KB fontosabb határozatait. A férjem párttag, propagandista, s vele részletesen megbeszél­tük a határozat ránk vonat­kozó részét. A mi esetünkben az árváltozások miatti többlet­­kiadás kevesebb, mint a ket­tőnk fizetésemelése. Ismét nö­vekszik tehát a család életszín­vonala. — Van egy 14 éves fiam. Autószerelő szeretne lenni. Drukkolok neki, hogy sikerül­jön a felvételije. Bereznai Sándor, a központi üzem lakatosa. — Öt éve dolgozom az üzem­ben. Havi fizetésem 2500—3000 forint között váltakozik. Úgy érzem, feletteseim meg vannak elégedve a munkámmal. A jö­vőben sem szeretnék csalódást okozni. Huszonöt éves vagyok, hős, egy gyermek apja Kilenc évvel ezelőtt vettek fel a KISZ- be, tagja vagyok az üzemi alapszervezet vezetőségének. A Kun Béla nevét viselő arany­koszorús szocialista brigádban dolgozom. — Az új évben mind a mun­kahelyen, mind pedig a KISZ- alapszervezetben szeretnék ele­get tenni a feladatomnak. To­vábbra is lépést kívánok tar­tani a fejlődéssel. Négy szak­mám van. Hármat ebből már mint az üzem dolgozója sze­reztem. Egyelőre nem tanulok. Lehet azonban, hogy ősztől be­iratkozom a gépiipari techni­kum levelező tagozatára. Kolaj László Pothornyik József elvtársat a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pothornyik Jó­zsefnek, a Nógrádi Szénbányák igazgatójának, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának a munkásmozgalomban kifejtett öt évtizedes tevékenysége, va­lamint a szénbányászatban végzett eredményes munkássá­ga elismeréséül, nyugállomány­ba vonulása alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetés átadásánál je­len volt Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Sze­kér Gyula nehézipari minisz­ter, és Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára. Teljesítette évi kőolajtermelési tervét Csaknem két héttel az év vé­ge előtt, teljesítette 1972. évi kőolaj termelési tervét a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalat. Elsőként már október 22-én, a hajdúszobosz­lói üzem fejezte be az 1972-es évet. Orosházán november 2- án, a szanki kőolajtermelő üzemben pedig december 13- án érték el a kitűzött mennyi­séget. Ötvenéves a dorogi kórház Fél évszázaddal ezelőtt nyi­tották meg a dorogi kórházat. A jubileum alkalmából ünnep­séget rendeztek, ahol Dr. Csö­kör György a Komárom me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának vezetője az egészség­­ügyi miniszter nevében kitün­tetéseket adott át a nagy múl­tú bányászkórház régi dolgo­zóinak. Hatan — orvosok, nő­vérek — az „egészségügy ki­váló dolgozója” kitüntetést kapta. Nyolcan miniszteri di­cséretben részesültek.­ ­A párt Központi Bizottsága határozatának szellemében Bevezetőben Simon elvtárs szólt a KB. határozatának je­lentőségéről, a párt gazdaság­­politikája időarányos végre­hajtásáról, az ennek során el­ért eredményekről, és a je­lentkező gondokról. Ezt köve­tően elemezte a bér- és árin­tézkedések okait, majd a kö­vetkezőket mondotta: A Központi Bizottság állás­­foglalásai és határozatai egy­ben azt a célt is szolgálják, hogy eligazítsák a tagságot, biztosítsák a tisztánlátást, az azonos értelmezést, a központi elgondolások egységes végre­hajtását. Ezek nagyon fontos tényezők gazdasági, politikai és társadalmi életünk tovább­fejlesztése szempontjából. Egy-két mondatban még szeretném értékelni a nagy­üzemi munkások, illetve a bá­nyászok szemszögéből a Köz­ponti Bizottság állásfoglalása­it, határozatát. Tudom, hogy az „értékelés” nem a legkifeje­zőbb szóhasználat ebben az esetben, de gazdag szókin­csünkben még­sem találtam jobbat. Úgy ítélem meg — és ez nem­csak az én véleményeim, ha­nem az elnökségünkké is —, hogy a Központi Bizottság igen felelősségteljes munkát végzett. A kialakult helyzet is­meretében a gyakorlat oldalá­ról közelítette a gondokat és problémákat, amelyek gátol­ják a X-ik kongresszus hatá­rozatának még eredményesebb végrehajtását. A hozott döntések és in­tézkedések messzemenően figyelembe veszik dolgozó népünk egyetemes érde­keit, és a szocialista építőmunka gyorsítására irányulnak, lehe­tőséget teremtve ezzel a jogos és növekvő igények­ fokozatos kielégítéséhez. A béremeléseknél a Közpon­ti Bizottság megkülönbözte­tett figyelmet fordított társa­dalmunk vezető erejére, a munkásosztályra,­ ezen belül is a nagyüzemeiekre. Ezzel is­mét — mint már annyiszor — tanúj­elét adta a párt, hogy hazánkban osztálypolitika fo­lyik, és a munkásosztály, amely a legaktívabb és a leg­nagyobb áldozatot vállalja az építőmunkában, igyekszik megbecsülést és elismerést anyagiakban is kifejezésre jut­tatni. A bányászat szemszögéből nézve, a Központi Bizottság ha­tározatát pozitívan érté­keljük, egyetértünk vele, mert igyekszik megoldani azo­kat a nem kis gondokat, ame­lyekkel az elmúlt években küzdöttünk. Az 1972-es év ismét a nehe­zek közé tartozott. A készlet Folytatás a 3. old­alon Új esztendő kezdetén­­ B­oldog új évet kívánunk valamennyi olvasónknak, a bányaipar valamennyi dolgozójának, és kedves csa­ládjának. Bár az új esztendő első napját már elhagytuk, naptárunkon január közepe is lepergett, de azt tartja egy régi közmondás, hogy „a jó kívánság, az mindig jól jön”. Különösen, ha tiszta szívből ered a köszöntés, a jót kívánás szándéka. Az 1972-es esztendőről, amikor most számadást készí­tünk, elmondhatjuk, gazdag eseményekben, eredmények­ben. Igaz, gondoktól, kisebb-nagyobb problémáktól sem volt mentes. Az eseményeket meghatározó, kimagasló jelentőségű tényezők közül említésre méltó: politikánk tö­­retlensége, hazánk népgazdasága kiegyensúlyozottsága, amely által tovább gyarapodott államunk, s benne, vele együtt a családok. Tartalmasabbá vált az élet, több az öröm is, mert jobban teljesültek az egyéni célok, a ma­gunk elé tűzött elképzelések. Jó érzés töltheti el ipar­ágaink, vállalataink, intézményeink dolgozóit, hogy — bár nem kis erőfeszítéssel, de — az éves programok tel­jesültek. A szénbányászatot és a kutató-mélyfúró válla­latot kivéve — amelyek problémái széles körben ismer­tek — a többi vállalatok az eredményességi programo­kat teljesíteni tudták, és a hatékonyság területén ered­ményeket értek el. Számos újszerűséggel, kezdeménye­ző­készséggel találkozhattak a gazdálkodás, a termelés szervezése során. Nem utolsó sorban tapasztalhattuk a dolgozók által mindezt elősegítő, kezdeményező aktivi­tást, a szocialista verseny lendületét. Elégedettek lehe­tünk-e? Igen is, meg nem is. Egy azonban bizonyos: cse­lekedeteink, tetteink, szocialista hazánkat erősítették. Eredményeink mindenki gyarapodását szolgálták- e.Ez bizonyítja, hogy tovább javult a dolgozók életszínvonala, jobbá váltak a munkakörülmények, szélesedett a szociá­lis gondoskodás, mélyebben lehetett meríteni a kultúra kincsestárából, a közművelődés, a művészetek sokoldalú ágából. A­z új évtől mindenki nemcsak többet, de újabbat is vár. Várnak az egyének, a kisebb és a nagyobb kol­lektívák, de országos szinteken is. Pártunk Központi Bi­zottságának november 14-15-i ülésének határozata moz­gósító és jó programnak is bizonyul ahhoz, hogy tettek­ben realizálódjanak a megjelölt elvárások. A realizálás­hoz szükséges módokat, eszközöket, lehetőségeket szám­­bavenni. e cikk keretében nem is lehetséges, hosszú a sora azoknak, és már ismertek a közvéleményben. Még­is, sokszor találkozunk majd az év során a sajtó hasáb­jain, a rádió és a televízió műsorában, a különböző üze­mi rendezvényeken a munka termelékenységének fon­tosságával, a hatékonyabb gazdálkodás, a jobb üzemi- és munkaszervezés jelentőségével, a rend és a fegyelem fo­kozásának elengedhetetlenségével. A felsoroltakban előbbre jutni, nélkülözhetetlen a gyorsabb ütemű gyara­podáshoz, hogy az életszínvonal további javítására ho­zott határozatok érvényre jussanak. Nem kétséges — felvetődik ez a gondolat mindenkiben —, hogy eredmé­nyeink még nagyobbak lehetnének, ha jobb a határoza­tok megvalósításának módja, ha mindenki többet tesz a maga területén. Ugyanakkor azt sem feledhetjük, hogy eredményeink nem kicsinyek. Sőt, nagyon is előre muta­­tóak, és csak ezek alapján lehetséges most magasabb cé­lokat magunk elé tűzni. A kellemetlen tényezők mellett, összességében jó ha­tások is érték a szénbányászatot. Kormányunk gondos­kodása és előre látása, megfelelő rendelkezésekkel és határozatokkal, bizonyos fokú stabilizációt teremtett a szénbányászatban, és sok segítségül szolgált a többi bá­nyászati parágnak is. Vagyis van folyama­tosság, amely biztosítékul szolgál egy egyenletesebb tevékenységhez. A párt KB. november 14—15-i ülésének határozata mindezekhez nemcsak bizalmat, de anyagi forráso­kat is megelőlegez. Március 1-től iparágaink munkásai és művezetői, középkáderei központi alapokból egyszeri 8 százalékos béremelést kapnak, és ezt csak tetézi, hogy a nyereségrészesedéstől függetlenül a szénbányászatban évi 4,5 százalékos béremelést biztosít kormányzatunk. Mindez elégedettséget, és örömet keltett a dolgozókban. A bizalomra, a gondoskodásra már válasz is van. Egyre sűrűbben kerül megfogalmazásra, hogy jobb és tartalma­sabb tevékenységgel, a hétköznapokon akarással és tisz­tességgel helyt fognak állni. Munkásokhoz szól, munká­sokról gondoskodik a határozat. Megvalósulása is csak egységes cselekvéssel lehetséges. A­z új év, új elképzelései mentesek a sablonoktól. Job­ban figyelembe veszik életünk dinamikus változá­sait. Vagyis a változásokat segítő terveké, lényegében az 1973-as év. A változó életre épülő tervek, programok magasabb követelményeket magába foglaló célokat je­leznek minden vonatkozásban. Ennek adott hangot köz­ponti vezetőségünk 1972. december 22-i ülése is, amikor az iparágak dolgozóihoz fordult, és kérte: tegyenek meg mindent a munkatermelékenység emeléséért, a korsze­rűbb tevékenység széles körű elterjedéséért, a gazdasági hatékonyság növeléséért. Ugyanis csak így biztosítható, hogy az életszínvonal-politika még inkább valósággá váljon. Ezért érdemes a meghatározott célokért magas fokú aktivitással munkálkodni. Az eredményesség ma már világosan mutatja, hogy előbbre jutásunk a szocia­lista építésben végső soron az építők gyarapodásában nyer kifejezést. A tisztességes munka utáni gyarapodást anyagiakban és erkölcsileg egyaránt nagyra kell becsül­ni. Mindezt népköztársaságunk is messzemenően támo­gatja, elismeri. Meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ennek nyomán még sok öröm és boldogság éri ez évben is a bányászcsaládokat. N­em mulaszthatjuk el, hogy e cikk keretében ismétel­ten ne mondjunk köszönetet a szakszervezeti tiszt­ségviselőknek, a szakszervezeti aktivistáknak fáradsá­gos, de igen eredményes munkájukért, amelyet az 1972- es évben végeztek. Akarásuknak, közös ügyünk érdeké­ben kifejtett széles körű tevékenységüknek köszönhetők mindazok az eredmények, amelyeket a bányászati ipar­ágak magukénak vallhatnak. A határozatok megvalósí­tásáért folytatott munka lehet továbbra is az alapja és legfőbb segítője céljaink elérésének. Annak, hogy ez az esztendő méginkább az eredmények éve legyen.

Next