Bányamunkás, 1973 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Számadás a végzett munkáról Ez év tavaszán másodízben kerül sor a vezető testületek, a bizalmiak beszámolására az egy év alatt végzett munkáról. A múlt évben már volt ilyen jellegű beszámolás. Most is, csakúgy mint akkor, arról kell a vezetőtestületeknek, a bizalmiaknak beszámolniuk, hogy az elmúlt esztendőben milyen eredményességgel munkálkodtak a XX. kongresszus határozatainak végrehajtásában, továbbá, mennyire sikerült a helyi elképzeléseket, célkitűzéseket megvalósítaniuk. Az első beszámolók tapasztalatai azt mutatják, hogy a vezetőtestületeknél megértésre talált a beszámolás új rendszere. Nagy körültekintéssel és felelősséggel készültek arra. A tagság részéről is élénk érdeklődés volt tapasztalható. A részvétel, az aktivitás megközelítette, számos helyen el is érte a választási rendezvények színvonalát. A tagság általában elismerte a végzett munkát, a kitűzött célok elérése érdekében kifejtett tevékenységet. Ugyanakkor több kritikai észrevételt is tett, egyes területeken határozottabb, következetesebb munkát sürgetett. Minden bizonnyal az első alkalommal szerzett tapasztalatok még körültekintőbb felkészülésre ösztönzik a vezető szerveket. A most soron lévő beszámolás — az 1972. évben végzett, munkáról — az elnökség februári ülésével kezdődik. A központi vezetőség márciusban ül össze, hogy az elnökség beszámolója és a számvizsgáló bizottság tájékoztatója alapján megvonja az egyesztendő mérlegét. Május végéig kerülnek megtartásra a vállalati szakszervezeti tanácsülések, az alapszervek, a műhely- és osztálybizottságok taggyűlései, küldöttértekezletei és a bizalmicsoport-értekezletek. Az elmúlt esztendő újabb eredményeket hozott a XX. kongresszus határozata végrehajtásában. Bár annak az időszaknak, amelyre a komgreszszus határozata szól, még csak a felénél tartunk, de elmondhatjuk — a gyakorlati élet ezt hűen igazolja —, hogy a kitűzött célok előrelátóak, megalapozottak voltak, azok megfelelnek a bányaipar, szervezett dolgozói érdekeinek. A választott testületek minden szinten — az aktivisták hathatós és áldozatkész közreműködésével — az elmúlt esztendőben is a XX. kongreszszus határozata, szellemében végezték munkájukat. Törekvésük a tagság körében megértésre és támogatásra talált. Ez volt az alapvető forrása annak, hogy általában és a részkérdéseket tekintve is fejlődött, tartalmasabbá vált szakszervezetünk egész tevékenysége. A határozat megvalósítása eredményesen folyik, az időarányos feladatok végrehajtást nyertek. A párt Központi Bizottsága 1971 decemberi határozatát követően sokoldalú elemzés alá került a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, a munka- és üzemszervezés helyzete, e területek továbbfejlesztésének kérdései. Élénk érdeklődés bontakozott ki a dolgozók körében is a ,,hogyan tovább” kérdését illetően. Az iparági tanácskozást követően a vállalatok, az üzemek gazdasági, párt- és szakszervezeti szervei több esetben tanácskoztak a brigádvezetőkkel a munkaverseny továbbfejlesztéséről. Az elnökség is állást foglalt, irányelveket adott ki ezzel összefüggésben. Tovább folytatódott, s számos eredményt hozott a nők és az ifjúság gazdasági, szociális és kulturális kérdéseivel összefüggő párt, szakszervezeti és állami szervek határozatainak végrehajtása. Jelentős vívmánya szakszervezetünknek, hogy többszöri előterjesztésünket figyelembe véve a kormány, majd az Elnöki Tanács határozatot hozott a korkedvezményes munkakörök jegyzékének korszerűsítésére, illetve bővítésére. Ezek csak a legfontosabbak, mellettük számos munkaterületen folyt eredményes tevékenység a kongresszus határozata szellemében. A szakszervezeti szervek az év folyamán is józanul ítélték meg a helyzetet. Magukkal tudták ragadni az aktivistákat, a dolgozókat, annak érdekében, hogy a bányászati iparágak teljesítsék gazdasági és mozgalmi célkitűzéseiket. A fáradozás nem volt, hiábavaló Gazdag munkáshétköznapok vannak mögöttünk. Van miről beszámolni, bár még sok a tennivaló is, hogy teljes egészében megvalósuljanak a XX. kongresszus határozatai. A beszámolásnak tehát kettős célja és feladata van. Összegezni az egy év munkáját eredményeiben és fogyatékosságaiban egyaránt. Levonni a megfelelő következtetéseket, megjelölni a jövő esztendő főbb tennivalóit, a tagsággal együtt, az ő érdekükben. A beszámolásra való felkészülés mindenkor lelkiismeretes és felelősségteljes munkát kíván. Így van ez most is. A tagság joggal várja el, hogy ne csak tájékoztatást kapjon, hanem ténylegesen adjon számot az általuk választott vezetőtestület az egy év alatt végi munka hatékonyságának növelése a fejlődés alapvető követelménye. Minden gazdasági egységnél, legyen az bár kicsi, avagy vállalati nagyságrendű, keresni, kutatni kell azokat az utakat, amelyek lehetővé teszik a tökéletesebb üzem- és munkaszervezést, azoknak a tartalékoknak a feltárását, amelyek hozzájárulnak az eredmények növekedéséhez. Az üzem- és munkaszervezés területén még sok a tennivaló, s éppen ezért a benne rejlő lehetőség is, így ítélik ezt meg a dorogi szénmedencében is. Az 1972. évi tapasztalatok alapján az a vélemény alakult ki a Dorogi Szénbányáknál, hogy a vállalat üzem- és munkaszervezési programját az osztályok szoros együttműködésével lehet és kell megoldani, mert ezt igazolják az eddigi eredmények is. Ami a jövőt illeti nagyobb teret kívánnak biztosítani az üzem- és munkaszervezés programjában a két alapvető tényező: a holt munka és az élő munka (létszám- és műszakgazdálkodás) üzemekre kiterjedő sokoldalú vizsgálatának. Nagyon helyesen azt tartják, hogy mindennemű veszteség, amely az anyag-, az állóeszköz-, a létszám- és műszakgazdálkodásban kiküszöbölhető alapvető feladattá kell hogy váljék, s mint ilyen az 1973. évi üzem- és munkaszervezési program fő része lesz. A részletekre kiterjedő program természetesen csak az éves terv kidolgozása után kapja meg végleges formáját, hiszen az egész évre szóló üzem- és munkaszervezési programban az adott év gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását elősegítő racionalizálási teendőket kell meghatározni. Körvonalaiban azonban már kész a terv, s az ehhez kapcsolódó munka- és üzemszervezési program is. A frontfejlesztési szénarány 9 százalékkal növekszik Dorogon, ahol egy évtizeddel ezelőtt jóformán még csak emlegették a frontfejtési technológia alkalmazásának lehetőségét azóta igen jelentős eredményeket értek el, bár a geológiai viszonyok nem a legjobbak. Éppen a települések zavartsága, s egyéb más tényező volt az, amely oly sokáig késleltette a tömegtermelő munkahelyek kialakítását a szénmedencében. De ma már elmondhatják, hogy a kitermelt szén 42 százaléka a frontokról gördül ki, olyan munkahelyi koncentrációkból, amelyeknél a munka termelékenysége minden korábbit felülmúl. A 73-as esztendőben az arányt további 9 százalékkal kívánják növelni a frontfejtések javára, ami azt jelenti, hogy a dorogi szénmedencében termelt szénnek több mint a fele tömegtermelő munkahelyekből származik majd. Ez a terv megköveteli, hogy a frontfejtési termelési folyamatot tegyék a munkaszervezés egyik fő területévé. Sokat lehet és kell is tenni a szállítás, az anyagmozgatás, a munkahelyi technológiai előírások betartása, a telepítettség érdekében. Ezek mind olyan fázisai, területei a munkafolyamatnak, amelyek állandó, rendszeres csiszolásra, finomításra szorulnak. A jobb szervezés a veszteségidők csökkenését eredményezi, nem utolsósorban azt, hogy az egy frontfejtés napizett munkáról. Számoljanak be arról, hogy mit sikerült a velük együtt elhatározott feladatokból megvalósítani, milyen kérdésekben nem sikerült előbbre jutni, megfelelő eredményeket elérni. Miben nincs esetleg egyetértés a gazdasági vezetéssel, miben kéri a vezetés a tagság véleményét, javaslatát, állásfoglalását. Készüljön minden szinten a vezetőtestület olyan felelősséggel beszámolási kötelezettségének teljesítésére, hogy az ténylegesen teremtse meg a lehetőséget a megtett út reális értékelésének, a jövő feladatai meghatározásának. A beszámolás adjon újabb lendületet a vezető szerveknek, a tagságnak a XX. kongresszus határozata eredményes végrehajtásához. Kun Lajos termelésével jellemzett üzemen belüli koncentráció 1973-ban tovább növekedjen. Hogy megfelelő információk álljanak rendelkezésre Pontos üzemszervezési feladatnak tekintik Dorogon a termelési folyamatok gazdaságosságának javítását oly módon is, hogy a belső tartalékok feltárása érdekében rendszeressé teszik az önköltség, az összüzemi teljesítmény, a bérgazdálkodás üzemi és vállalati szintű vizsgálatát, hogy a meghozandó döntések, intézkedések minden szinten megfelelő információkon alapulhassanak. Az élőmunkával — létszámmal, műszakkal — való gazdálkodás, tegyük hozzá, ésszerű gazdálkodás, igen-igen fontos területe a szervezési teendőknek. Erre különös gondot fordítanak az új esztendőben Dorogon. Annál is inkább, mert úgy érzik, ezen a területen is felszínre hozhatók olyan tartalékok, amelyek a hatékonyság növelése érdekében felsorakoztathatók. Végül említést érdemel, hogy az új esztendőben a vállalati központi ügyrendet is módosítják majd. Ezt az üzemszervezési feladatot a korábbi ügyrend meghatározása óta bekövetkezett változások teszik szükségessé, indokolttá. Ezek hát a Dorogi Szénbánya Vállalat üzem- és munkaszervezési programjának kontúrjai. És aszerint lesz konkrétabb, amilyen mértékben a termelési feladat, a vállalati gazdasági tevékenység terve részletező módon szinte megköveteli azt. Gordos Géza Feltárni a tartalékokat — Tovább kell növelni az üzemen belüli koncentrációt — Már most nyugdíj jogosultak — Ugyanúgy a föld alatt töltjük el a nyolc órát mindennap, mint a szénen dolgozók, és mi mégis csak hatvan éves korunkban mehetünk nyugdíjba! — panaszkodtak nem egyszer a bányabeli iparosok. Az új nyugdíjrendelet számukra is biztosított előnyöket. Hogyan reagáltak az érdekeltek az új rendeletre? Erre a kérdésre kerestek választ a Középdunántúli Szénbányák ajkai, illetve Jókai bánya üzeménél egy-egy beszélgetés keretében. A beszélgetéseken részt vett Palotay Sándor a VSZB társadalombiztosítási bizottságának vezetője, valamint az üzemi szakszervezeti bizottság képviselője, a munkaügyi előadó, a társadalombiztosítási kifizetőhely vezetője, bizalmiak, és néhányan azok közül a dolgozók közül, akikre az új rendeletben biztosított kedvezmények vonatkoznak. Köszönjük A két üzemnél folytatott beszélgetésből kitűnt, hogy az érdekeltek megelégedéssel fogadták pártunk és kormányunk ezen intézkedését. Ők fogalmazták meg így, és még azt is hozzátették: tudjuk, az iparági szakszervezet sokat fáradozott azért, hogy ez a régi vágyunk valóra váljék. — Most, 1973. január 1-től adott a lehetőség, hogy korkedvezménnyel mehessünk nyugdíjba. Ez nagy dolog a mi életünkben. Köszönjük — mondták jó néhányan, szinte ugyanazokkal a szavakkal utalva arra a lehetőségre, amelyet a rendelet biztosít számunkra. A beszélgetések során nemcsak általánosságban került szóba az új rendelet, hanem néhány konkrét példával, bizonyították annak vitathatatlan előnyeit. Az Ajkai Szénbányáknál a beszélgetésen részt vett Sákovics Pál, aki 15 éve bizalmi. Az állandó földalatti telepítésű villanyszerelők bizalmija, 22 fő tartozik hozzá. Valamenynyiükre vonatkozik majd a kedvezmény. Érthető, hogy ennél a csoportnál igen nagy érdeklődést keltett a rendelet, és már kérnek tájékoztatást, felvilágosítást részletkérdésekben is az üzem illetékes vezetőitől áll legközelebb a nyugdíjkorhatárhoz. Most 52 éves, és 18 év állandó földalatti munkaviszonya van. Ebből kiszámít- ható, hogy 56—57 éves korában nyílik lehetősége a nyugdíjkedvezmény igénybevételére. Jókaibányán a beszélgetésben részt vevők ismertették az 1973-ra összeállított nyugdíjazási elképzelésüket is. Ennél az üzemnél az új rendeletet is figyelembe véve 1973-ban mintegy 12 fővel több földalatti dolgozónak nyílik lehetősége a nyugdíjbamenetelre, közülük 3 földalatti telepítésű iparos. Az 1973-ban nyugdíjra jogosult Jókai bányai dolgozók között szerepel Csatári Antal fronti lakatos is, aki 1915-ben született. Az üzemi nyilvántartások szerint, és saját számítása szerint is 34 évi földalatti iparos munkaviszonnyal rendelkezik, így már most, január 1. után igényjogosulttá válik nyugdíjra. Nemcsak társadalmi, hanem vállalati feladat is, a nagycsaládosok anyagi támogatása A sokgyermekes családok lényegesen nehezebb körülmények között élnek, mint a gyermektelen, vagy az egy-két gyermeket nevelő családok. A nagycsaládosok életkörülményeinek javítása hazánkban társadalmi ügy. De sok múlik a helyi szervek segítésétől, támogatásától, attól, hogy saját erőforrásaikból mennyit fordítanak erre a célra. A Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottsága a határozat szellemében foglalkozott a sokgyermekes családok gondjaival. Már az elmúlt években is támogatták e családok lakásproblémáinak megoldását, a gyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezését, anyagi támogatását. Szinte korlátlanul részesülhettek tüzelőutalványban. A támogatás új vonása volt 1972-ben az egyhetes ingyenes gyermeküdültetés megszervezése Balatonfüreden. Az üdültetésben 92 gyermek vett részt. Ez a szám természetesen nem tartalmazza a kedvezményes családos üdültetés keretében részt vett gyermekek számát, ami szintén jelentős volt. Az üzemek szakszervezeti bizottságai felmérték a nagycsaládok anyagi helyzetét, és javaslatot tettek segélyezésükre. Az üzemi javaslatokat a vállalati nőbizottság összesítette, és a családok jövedelmi helyzete és a gyermekek száma alapján differenciált segélyezési javaslatot készített, amelyet a szakszervezeti bizottság jóváhagyott A segélyezés 125 családot érintett 119 600,5 forint öszszeggel. A 125 családban öszszesen 478 gyermek van. A vásárlási utalványként adott segély jelentősen enyhíti a nagycsaládosok beiskolázással és a téli öltözködéssel járó anyagi gondjait. Év közben, hasonló indokok alapján, már hat család kapott 11 000,— forint segélyt, így összesítve 131 család — 495 gyermekkel — összesen 130 600,— forint segélyben részesült. E számokban szerepel néhány anya is, akik egyedül nevelik két-három gyermeküket. Nem hagyták figyelmen kívül tehát az egyedülálló szülők gondjait sem. A nagycsaládosok — elsősorban fizikai dolgozók — egyetemen, főiskolán tanuló gyermekeinek segélyezésére 70 000,— forintotfordított az stb. Ezt az összeget két részletben kapták meg a dolgozók. Minden szülő természetes törekvése, hogy gyermeke ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe más gyermekkel szemben. Sok gyermek esetén ez a gondoskodás bizony komoly anyagi terhet ró a szülőkre. Az ő gondjaikat osztotta meg a vállalati szakszervezeti bizottság, segélyezési akciójával Juhász Károl' ' MÉV Tovább dolgozik Sákovics Pálnak. 1973-ban húsz év földalatti munkaviszonya lesz, és életkorát is figyelembe véve, már ebben az évben nyugdíjjogosulttá válik. Vagyis négy évvel korábban mehetne nyugdíjba. Tekintettel azonban kiskorú gyermekeire és az üzem érdekére is tovább kíván dolgozni. Szerencsére egészségi állapota lehetővé teszi ezt számára. Borsfai Károly villamos csoportvezető 7 fiatalabb munkatársával dolgozik együtt. Őket szintén érinti ez a kormányrendelet Bár még nagyon távol vannak a nyugdíjkorhatártól, mégis örömmel fogadták azt a lehetőséget, amit majd számukra is biztosít ez a rendelet. Közülük Borsfai Károly Válaszolni a kérdésekre Az említett tanácskozásokon többen is megfogalmazták az igényt: a közeljövőben az legyen az egyik feladata az üzemi társadalombiztosítási tanács nyugdíjügyi albizottságának, hogy megtárgyalja a nyugdíjra jogosulttá váló dolgozókkal az új rendelet adta lehetőségeket. Várható, hogy a vállalat ezen üzemeiben többen is élnek a rendelet adta lehetőségekkel, de lesznek olyanok is, akik üzemi érdekből, vagy családi helyzetükre való tekintettel — amennyiben egészségi állapotuk is kielégítő — jogosultságuk ellenére 1973-ban, vagy még a következő években is tovább dolgoznak. A beszélgetésekből levonható az a tapasztalat is, hogy nagyon sok dolgozót érdekel részleteiben, sőt konkréten saját magára vonatkozóan is a rendelet. Az illetékes megyei társadalombiztosítási és szakszervezeti szervek már eddig is komoly tájékoztatást adtak, elismerésre méltó felvilágosító munkát végeztek. A tények azonban azt mutatják, hogy a tájékoztató tevékenységet tovább kell folytatni, és a felmerülő kérdésekre, problémákra megnyugtató, egyértelmű választ kell adniok. M. Januári jutalom Rendkívüli termelési tanácskozásokat rendeztek decemberben a Tatabányai Szénbányák valamennyi föld alatti és külszíni üzeménél. A szokásos negyedévi tanácskozások már korábban lezajlottak, s most azért hívták soron kívül megbeszélésre a vállalat több mint 10 000 dolgozóját, hogy értékeljék az éves munkát és a szocialista brigádok teljesítményeit. Királdon hidraulikus csilletisztító berendezést készítettek. Az ötletes újítás másutt is sikeresen alkalmazható Az üzemi értékelő bizottságok javaslatai alapján csaknem 600 brigádnak ítélték oda a szocialista cím bronz, ezüst, vagy arany fokozatát. A legtöbb helyen nagy felelősséggel, alapos mérlegelés után döntöttek. Több brigádot például azért nem javasoltak a címre, mert nem teljesítették kulturális vállalásaikat, vagy a címhez nem méltó magatartást tanúsítottak. Néhányüzemben a patronálókat marasztalták el, mert nem teljesítették megfelelően a brigádokkal szemben vállalt kötelezettségüket. A tanácskozásokon ismertették, hogy a népgazdaság igényeihez igazodva az év végéig, 2 850 000 tonna szén hagyja el a szénmedence bányáit. Ez 55 000 tonnával több, mint amennyit eredetileg terveztek. A szép teljesítményekben vitathatatlanul nagy érdemük van a szocialista címért versenyzőknek. A tanácskozások döntései alapján januárban megjutalmazzák a szocialista brigádokat. öltözőfürdőt kaptak a répcelakiak Négyszáz személyes öltözőfürdő és korszerű tmk-műhely műszaki átadása zajlott le a répcelaki szénsavgyárban. Az emlékezetes robbanás után megkezdett, s együttesen 400 millió forintos költséggel megvalósult nagyszabású rekonstrukció részeként készültek el. A két új létesítmény a termelőmunka két legfontosabb szereplője — a dolgozók és a gépek — magasabb színvonalú ellátását, illetve karbantartásét sajlgatják.