Bányamunkás, 1974 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
A bányász újítók tanácskozásra elé E hó végén Budapesten öszszegyűlnek a bányászat legjobb újítói, feltalálói, hogy értékeljék az újítómozgalom helyzetét, kicseréljék tapasztalataikat, elmondják gondjaikat, problémáikat, melyek nehezítik munkájukat, akadályozzák a mozgalom még szélesebb körű és még eredményesebb kibontakozását. Minden országos tanácskozás egy-egy mérföldkő, amelytől visszatekintünk a megtett útra és erőt merítünk a további előrehaladáshoz. Különös jelentőségű e tekintetben a mostani, hiszen ez évben 25 éve, hogy a munkások és értelmiségiek e nemes mozgalma elindult. Az elmúlt negyedszázad alatt a gondolkodó emberek százezrei több millió javaslattal segítették népgazdaságunk fejlődését, a műszaki-technikai haladást. Milliárdokban mérhető az a gazdasági eredmény, amivel gazdagították hazánkat, társadalmunkat. Mindemellett az újítómozgalomnak nemcsak műszaki és gazdasági, hanem nagyon fontos politikai jelentősége is van. A tulajdonosi szemlélet, a közösségi gondolkodás fejlesztése mellett a szocialista demokrácia jelentős eszköze. Azzal, hogy az újító javaslatát benyújtja, bírálatot mond. Bírálja a régit, a nem megfelelőt, a hiányosságot. De nemcsak bírál, hanem mellé teszi javaslatát is a megoldásra, a meglevőnél jobbat, célravezetőbbet ajánl. Ezzel is hitet tesz amellett, hogy magáénak érzi az üzem, a vállalat gondjait, tevőlegesen részt vesz a közös feladatok megoldásában, társadalmi céljaink valóra váltásában. A huszonöt éves jubileumon elmondhatjuk, hogy a bányásztársadalom újítóinak, feltalálóinak mozgalma gazdag múltra tekinthet vissza. Kibontakozását követően rövid idő alatt tömegessé vált és eredményesen segítette a bányászat műszaki, technikai fejlődését. Az újítási rendeletek, jogszabályok alkalmazkodtak a gazdasági körülményekhez, és alapjában jól szolgálták a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását. A gazdasági reform bevezetésével egyidejűleg a kormányzati szervek az újítási rendeletet is az új irányítási rendszer követelményeihez igazították, figyelembe véve a megnövekedett vállalati önállóságot és az érdekeltségi viszonyok alakulását. Arra törekedtek, hogy az újítók törekvéseit jobban összekapcsolják a vállalati érdekekkel, és az anyagi elismerés összhangban legyen az újítások tényleges hasznával. Ennek hatására az újítómozgalom céltudatosabbá vált, elmaradt számos formális újítás és ügyeskedés, a javaslatok megalapozottabbak lettek, gazdasági eredményük növekedett. E pozitív hatások mellett azonban bizonyos visszaesés is jelentkezett az 1968— 70-es években, amely meg nem értésből, a tudatosítás, mozgósítás, szervezés hiányosságaiból, de nem utolsósorban rendeleti fogyatékosságokból is származott. 1971-től kezdve a bányászat újítómozgalma újra fejlődésnek indult. Jelentősen növekedett a benyújtott és megvalósított újítások száma, és még erőteljesebben nőtt az elért gazdasági eredmény. Mindemellett a mozgalom a bányászatban is — mint az iparban általában — számos problémával küzd, és közel sincs kihasználva az a potenciális erőforrás, amely benne rejlik. A problémák megoldása, illetőleg a mozgalomban rejlő lehetőségek jobb kihasználása szükségessé teszi ébreszt a vállalati vezető szervek irányító, szervező, mozgósító munkájának javítását, másrészt néhány rendeleti szabály felülvizsgálatát A vállalatoknál az újítási szabályzatokban, a helyi irányításban, ügyintézésben meglevő fogyatékosságokra az újítók a közelmúltban lezajlott vállalati tanácskozásokon rámutattak és általában a, vezetéssel közösen ki is alakították azokat az elképzeléseket, módokat, amelyekkel a mozgalom tömegesebbé, eredményesebbé tehető. Ugyanakkor a kormányzati szerveknél napirendre került az érvényben levő újítási rendelet felülvizsgálata és módosítása. Mik azok a főbb problémák, amelyek megoldása felsőbb szintű intézkedéseket igényel? A részletes ismertetés helyett ezúton csak utalni szeretnénk ezekre. — Az újítási díjnak a részesedési alap terhére történő elszámolása fékezi az újítások elfogadását és anyagi elismerését, ösztönzését. — A beruházási jellegű újítások díjazásának forrása rendezetlen. — A műszaki újítók hátrányosnak tartják a megkülönböztetést az anyagi elismerésben, és a jogorvoslati lehetőség hiányát is kifogásolják. Emiatt az újítók ezen értékes rétege visszahúzódott. — A vállalatok nem veszik át a más vállalatnál jól bevált újításokat sem, mert ebben nincsenek érdekelve. Az újítómozgalom felső irányítása nem elég hatékony. Az említett problémák általában ismertek, megoldásukon az illetékes szervek munkálkodnak. A Minisztertanács megbízására az Országos Találmányi Hivatal, és az Igazságügyi Minisztérium a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben javaslatot dolgozott ki az érvényben levő újítási rendelet továbbfejlesztésére. Mielőtt az új rendelettervezetet a kormány elé terjesztik, meg kívánják vitatni a legilletékesebbekkel, magukkal az újítókkal, így az újítók szakmai tanácskozásán, majd a tavasszal tartandó országos tanácskozáson a küldötteknek lehetőségük lesz, hogy a tervezett új szabályokkal kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat elmondják, illetve a rendelet alkotóival vitassák meg. Éppen ezért a bányász újítók tanácskozásától azt várjuk, hogy a sok jó tapasztalat kicserélése mellett, hasznos észrevételekkel, javaslatokkal segítik az országos tanácskozás sikerét, egy jobb újítási rendelet kialakítását és végső soron az egész mozgalom eredményesebbé tételét, továbbfejlesztését Dandó István BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK A visszafejlesztés a termelés koncentrációjához vezetett Zsuffa Miklós igazgató, a nógrádi bányászkodás jövőjére! Zsuffa Miklóst 1973 márciusában nevezték ki a Nógrádi Szénbányák igazgatójának. Számára nem volt ismeretlen, új dolog, ez a munkaterület, hiszen tősgyökeres nógrádi. Itt született, az iskoláit itt végezte, majd a nyári szünidőkben itt dolgozott a bányánál. A soproni egyetem bányamérnöki karán 1957-ben végzett és hazajött. Tibbes aknán megválasztották a fiatal műszakit KISZ-titkárnak. Később Mizserfán a mérnökséget vezette. Innen a vállalat termelési osztályának élére került. Egy átszervezés során Nagybátonyban a főmérnöki tisztet bízták rá, majd Szorospatakon aknavezetősködött. Barátai, ismerősei joggal állítják róla: megszállottja a nógrádi bányáknak. Zsuffa elvtárs átélte a nógrádi bányászkodás visszafejlesztésének nagy korszakát. Mi erről a véleménye és milyen jövőt lát? — tettük fel a kérdést a fiatal igazgatónak. — Kétségtelen, hogy a viszszafejlesztés nagy korszaka lezárult, azonban nem nyomtalanul. A bányászokat ma is állandóan foglalkoztatja a nógrádi bányászkodás jelene és jövője. Annak idején 15 ezer ember dolgozott itt a bányáknál, jelenleg pedig hat és félezren vagyunk. Sokan nyugdíjba mentek, mert éltünk a kedvezményes nyugdíjaztatás lehetőségével, mások viszont éppen a bányászat visszafejlesztésével párhuzamosan létesített új üzemekben találtak munkaalkalmakat Nehéz feladat volt ez, amit a megye párt és társadalmi szerveinek a segítségével úgy érzem emberségesen sikerült megoldani. A visszafejlesztés egyben a termelés koncentrációját is elősegítette. Annak idején ugyanis 26 akna adta a vállalat széntermelését. Ma viszont négy aknaüzemből kerül felszínre a szén. A termelés egyetlen területre, Nagybátony térségére szorult. Ez lehetőséget adott arra is, hogy megteremtsük egy olyan korszerű bányászkodás körülményeit, amelyben már a termelési mutatószámok nem rosszabbak az országos átlagnál. A négy akna ideális koncentrációt jelent. Kötélpályákon egy osztály,ozóra szállít. A felszabadulás óta folyamatos Nagybátony fejlesztése és hozzátehetem, hogy mindenkor ez szerepelt távlati terveinkben. Az északi területen ugyanis másodlagos művelés volt. Mindenkor a déli terület jelentette a jövőt. A nagybátonyi területen végrehajtott beruházások kedvezőbb feltételeket teremtettek ahhoz, hogy mindezt a jövőben kamatoztassuk is. Én úgy látom, hogy lehetőségeink megvannak ahhoz, hogy szenünk és gazdaságossági mutatóink biztosítsák a versenyképességünket. Viszont igen nagy feladat hárul ránk abban, hogy ezekkel a lehetőségekkel a jövőben élni tudjunk. — Sokan nyugdíjba mentek, ugyanakkor fiatalok alig kerülnek a bányákhoz. Milyennek látja a személyi feltételeket a jövőre vonatkoztatva? Meggyőződésem, hogy a vállalat kollektívája alkalmas arra, hogy ennek a feladatnak mindenben megfeleljen Kétségtelen, hogy nálunk is hiányzik a fiatal úgynevezett 30 év alatti korosztály a bányákból és hiányoznak azok a nagy tapasztalattal rendelkező ma már nyugdíjban lévő idősebb bányászok is. A bányák adottságai viszont szerintem jók. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lenni, versenyben maradni, feltétlenül szükséges a gépesítés gyors ütemű fokozása Nagy öröm számomra hogy olyan munkatársaim vannak — és ezt az egész kollektívára értem — akik nem idegenkednek az új technikától technológiától. Nagy erőt jelent számomra az a szemléletváltozás, amely tapasztalható szocialista brigádjainknál és a műszaki vezetőknél Ma már nem az a gondunk hogy elfog'nótassuk az utat, a korszerűbbet, hanem eerra inkább az hogyan elégítsük ki az 'gényeket Erre egyébként bizonyiték az is hogy a nép. ic- TrocjtA-^pTi sz-^p predménv°ko* értünk eL Rendkívül elavult jövesztő gépparkunk van. Erre talán elég megemlíteni, hogy a géppark nettó értéke a bruttó értéknek csak a 15 százaléka. Ennek ellenére felzárkóztunk az utóbbi hónapokban az országos átlagos eredményekhez. Az elavult gépeknél sok a hibaforrás, javítási és alkatrész igény. Bányászaink nagyon várják a rendkívüli beruházási keretből megrendelt gépeket. Két új maróhengert és több páncélkaparót rendeltünk, örvendetes, hogy ma már a gépet igénylő frontbrigádok kielégítése a gondunk, nem úgy, ahogy korábban volt. Ennek ugyanis fordítottját tapasztaltuk. Feladatainknak a jövőben meg akarunk felelni. Ehhez viszont a korszerűsödés útját kell járnunk. Vannak is már tapasztalatok. Sikeresen alkalmazzuk például a szorospataki aknában az egyedi hidraulikus acéltámokat. Megszerezték ezt az új biztosítási eszközt bányászaink. A maróhengert is, amivel 8—9 tonnás fejteljesítményeket érnek el. Az 1974. évi beszerzési programunkban többek között ezer darab ilyen egyedi hidraulikus tám beszerzése szerepel. Tervünk, hogy folyamatosan az összes súrlódásos acéltámot felváltsuk egyedi hidraulikus támnokkal. A hidraulika megjelenése a fronton egyébként további korszerűsítési feltételet jelent. A kaparóelőtolást, rablást. A nagy teljesítményű fejtések műszaki fejlesztési feltételeit teremtjük meg azzal is, hogy az energiaellátásban a 380 voltos feszültségről folyamatosan 1000 voltosra térünk át. A frontok jobb anyagellátása, kiszolgálása érdekében több függősínpályát rendeltünk. A frontok gépesítése, korszerűsítése mellett azonban a vágathajtásról sem feledkezhetünk meg. Jelenleg ugyanis néhány fejtés előrehaladási sebessége nagyobb, mint az előkészítésé. Nagyobb figyelmet kell tehát fordítanunk a vágathajtás gyorsítására is. Beszerzési tervünkben ugyancsak két F—6- os jövesztő vágathajtó gép, ezenkívül több rakodógép beszerzése szerepel. Fejlesztési alapunk korlátozott. Mindez kényszerít bennünket arra, hogy fokozzuk a munka és üzemszervezési tevékenységet. A rendelkezésre álló eszközeinkkel is megoldhatónak tartom a gyorsított vágathajtás elterjesztését. A biztosítás célszerű megválasztásával, a feltárási fogásmélység növelésével, az elővárási munkaelemek párhuzamos végzésével erre mód van. Több olyan fejlesztési elképzelésünk van megvalósítás alatt, amivel a szállítás automatizálását, a hírközlő rendszer tökéletesítését oldjuk meg. Mindehhez azonban a bányászatban képződő fejlesztési alap nem elegendő. Ezért fogadtuk megnyugvással a kormányzati szervek döntését, hogy a bányászat korszerűsítésére külön fejlesztési alapot biztosítanak. Reméljük, hogy a következő ötéves tervben kialakítandó szénbányászattal kapcsolatos szabályzó rendszer is hosszabb távon megoldja problémáinkat. A következő ötéves tervben Nógrádban újabb bányabezárásra nem kerül sor. Ettől azt is reméljük, hogy létszámunk stabilizálódik, olyan légkör alakul ki, hogy az ötödik ötéves tervben előírt követelményeknek meg tudunk felelni — fejezte be nyilatkozatát Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák igazgatója. B. J. A téli igények kielégítéséért Végre igazi tél lesz, mondogatták néhány hete bányászaink, amikor kimutatta foga fehérjét az idő. Ez kell nekünk, most aztán nagy szükség lesz a szénre. Dolgozhatunk amennyit bírunk, hogy eleget tegyünk a kérésnek: minél több szenet az országnak. Egy szó mint száz sok felé hangzottak el ilyen és ehhez hasonló beszélgetések az ország szénbányáiban. S úgy a szénfalnál dolgozók, mint a termelést segítő iparosok és szállítók is komolyan vették amit gondoltak. Úgy álltak munkához, hogy minél több szenet tudjanak biztosítani a népgazdaságnak. A napokban a Borsod megyében levő Feketevölgyi akna főmérnökével Bertalanffy Bélával és néhány föld alatt dolgozó bányásszal beszélgettünk a téli igények kielégítéséről. — Bizony ilyenkor bőven van tennivaló. — kezdte mondanivalóját az akna főmérnöke. Nemcsak a szénfalnál dolgozóknak, hanem a szállítóknak is oda kell figyelni. Őket ugyanis a behúzó hideg légáramlat teszi próbára. Vigyázni kell a gumiszalagnál, s a közbuktatónál is a jegesedésre. Közben a bányából megérkezik Bodnár György a II-es akna körletvezetője aki a karácsonyi ügyeleti és karbantartó szolgálat rendjét jött megbeszélni. Tőle tudjuk meg, hogy a Il-es aknában hagyományos robbantásos bányászkodás folyik, s a 3—4 napos karácsonyi ünnepek nagymértékben megviselik a frontot s a hozzá tartozó vágatokat egyaránt. Ezért aztán ünnep ide, ünnep oda naponta nyolcvan-száz embert kell berendelni, megagitálni a felügyeletre és fenntartásra. A műszakváltás idején találkoztunk a feketevölgyi I-es akna vájáraival. A IV/6-os 4-es telepi KM-es front briádvezetője Bihari István a következőket mondotta: A napokban sikerült minden eddigi teljesítményünket felülmúlni Négy méter 59 centiméteres átlagsebességgel lerohantuk a kifutási szakaszt és a pótlásra előkészített É/2-es fronton 20-án beindítottuk a termelést. A leálló fejtésben igen sok energiává elvégeztük az egységek kiszerelését, s ezt az üzem vezetése célprémiummal jutalmazta. Reméljük, hogy az E/2-es munkahelyen is az eddigi hagyományokhoz méltóan tudunk majd dolgozni, s méltó ellenfelei leszünk az 5-ös telepi fletcheres fronton dolgozó brigádnak. Kirilla János és Sztari János harmadvezetők arról beszéltek, hogyan tudják majd hasznosítani az új munkahelyen az eddigi KM-es munkahelyeken szerzett tapasztalataikat. Kiss Mihály g. fletchere front brigádvezetője elmondotta, hogy az utolsó hónapba léptek a puszta lefejtésében. — Rövidesen elérjük a jákfalvai út védőpillérjét, s februárban sor kerül a nyugat kettes front beindítására. Ismerve az akna gépesítettsége és a szerelőgárdát, bízunk abban, hogy az új front indítást időben megtörténik majd Bertalanffy Béla főmérnöl hallgatva a beszélgetést a következő kiegészítést tette. — Tény és való, rosszul indult számunka ez a hónap Volt időszak, hogy 3200 csiliszén a földön várta az elszállitását, mert a MÁV nem tudott vagont biztosítani. Enne ellenére nem álltunk meg a munkával. Ezek a gondok úgy-ahogy megszűntek végre s igy biztosítva van a jelentő többlettermelés, amelyet vasárnapi műszakokkal is fokozunk. December 2-án például 8, produktív létszámmal, összesen 345 fő 440 tonna szene termelt, s mintegy 676 tonna küldtünk a felszínre 9-én is 16-án 428 dolgozó áldozta fel vasárnapját, hogy több szenet tudjunk adni a népgazdaságnak. Ezen a napon is négyszáz tonna fölött termeltünk. Pillanatnyilag — december 21-el bezárólag — 110,1 százalékos tervteljesítéssel dicsekedhetünk. Az év hátralevő részében 52 ezer tonnával többet termtünk az előirányzottnál. Ezzel is segítjük azokat az aknákat amelyek teológia vagy egyéb nehézségek miatt nem tudnak eleget tenni a követelményeknek. Berencsy Sándor