Bányamunkás, 1974 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

A bányász újítók tanácskozásra elé E hó végén Budapesten ösz­­szegyűlnek a bányászat leg­jobb újítói, feltalálói, hogy ér­tékeljék az újítómozgalom helyzetét, kicseréljék tapaszta­lataikat, elmondják gondjaikat, problémáikat, melyek nehezí­tik munkájukat, akadályozzák a mozgalom még szélesebb kö­rű és még eredményesebb ki­bontakozását. Minden országos tanácsko­zás egy-egy mérföldkő, amely­től visszatekintünk a megtett útra és erőt merítünk a továb­bi előrehaladáshoz. Különös jelentőségű e tekintetben a mostani, hiszen ez évben 25 éve, hogy a munkások és ér­telmiségiek e nemes mozgalma elindult. Az elmúlt negyedszázad alatt a gondolkodó emberek százez­rei több millió javaslattal se­gítették népgazdaságunk fejlő­dését, a műszaki-technikai ha­ladást. Milliárdokban mérhető az a gazdasági eredmény, ami­vel gazdagították hazánkat, társadalmunkat. Mindemellett az újítómozgalomnak nemcsak műszaki és gazdasági, hanem nagyon fontos politikai jelen­tősége is van. A tulajdonosi szemlélet, a közösségi gondol­kodás fejlesztése mellett a szo­cialista demokrácia jelentős eszköze. Azzal, hogy az újító javaslatát benyújtja, bírálatot mond. Bírálja a régit, a nem megfelelőt, a hiányosságot. De nemcsak bírál, hanem mellé teszi javaslatát is a megoldás­ra, a meglevőnél jobbat, célra­vezetőbbet ajánl. Ezzel is hi­tet tesz amellett, hogy magáé­nak érzi az üzem, a vállalat gondjait, tevőlegesen részt vesz a közös feladatok megoldásá­ban, társadalmi céljaink való­ra váltásában. A huszonöt éves jubileumon elmondhatjuk, hogy a bányász­társadalom újítóinak, feltalá­lóinak mozgalma gazdag múltra tekinthet vissza. Ki­bontakozását követően rövid idő alatt tömegessé vált és eredményesen segítette a bá­nyászat műszaki, technikai fejlődését. Az újítási rendele­tek, jogszabályok alkalmaz­kodtak a gazdasági körülmé­nyekhez, és alapjában jól szol­gálták a gazdaságpolitikai cél­kitűzések megvalósítását. A gazdasági reform bevezetésé­vel egyidejűleg a kormányzati szervek az újítási rendeletet is az új irányítási rendszer kö­vetelményeihez igazították, fi­gyelembe véve a megnöveke­dett vállalati önállóságot és az érdekeltségi viszonyok alaku­lását. Arra törekedtek, hogy az újítók törekvéseit jobban összekapcsolják a vállalati ér­dekekkel, és az anyagi elis­merés összhangban legyen az újítások tényleges hasznával. Ennek hatására az újítómoz­galom céltudatosabbá vált, el­maradt számos formális újítás és ügyeskedés, a javaslatok megalapozottabbak lettek, gazdasági eredményük növe­kedett. E pozitív hatások mel­lett azonban bizonyos vissza­esés is jelentkezett az 1968— 70-es években, amely meg nem értésből, a tudatosítás, mozgósítás, szervezés hiányos­ságaiból, de nem utolsósorban rendeleti fogyatékosságokból is származott. 1971-től kezdve a bányászat újítómozgalma újra fejlődésnek indult. Jelen­tősen növekedett a benyújtott és megvalósított újítások szá­ma, és még erőteljesebben nőtt az elért gazdasági ered­mény. Mindemellett a mozgalom a bányászatban is — mint az iparban általában — számos problémával küzd, és közel sincs kihasználva az a poten­ciális erőforrás, amely benne rejlik. A problémák megoldá­sa, illetőleg a mozgalomban rejlő lehetőségek jobb kihasz­nálása szükségessé teszi éb­reszt a vállalati vezető szer­vek irányító, szervező, mozgó­sító munkájának javítását, másrészt néhány rendeleti szabály felülvizsgálatát A vállalatoknál az újítási sza­bályzatokban, a helyi irányí­tásban, ügyintézésben megle­vő fogyatékosságokra az újí­tók a közelmúltban lezajlott vállalati tanácskozásokon rá­mutattak és általában a, veze­téssel közösen ki is alakítot­ták azokat az elképzeléseket, módokat, amelyekkel a moz­galom tömegesebbé, eredmé­nyesebbé tehető. Ugyanakkor a kormányzati szerveknél na­pirendre került az érvényben levő újítási rendelet felülvizs­gálata és módosítása. Mik azok a főbb problémák, amelyek megoldása felsőbb szintű intézkedéseket igényel? A részletes ismertetés he­lyett ezúton csak utalni sze­retnénk ezekre. — Az újítási díjnak a része­sedési alap terhére történő el­számolása fékezi az újítások elfogadását és anyagi elisme­rését, ösztönzését. — A beruházási jellegű újí­tások díjazásának forrása ren­dezetlen. — A műszaki újítók hátrá­nyosnak tartják a megkülön­böztetést az anyagi elismerés­ben, és a jogorvoslati lehető­ség hiányát is kifogásolják. Emiatt az újítók ezen értékes rétege visszahúzódott. — A vállalatok nem veszik át a más vállalatnál jól be­vált újításokat sem, mert eb­ben nincsenek érdekelve.­­ Az újítómozgalom felső irányítása nem elég hatékony. Az említett problémák álta­lában ismertek, megoldásukon az illetékes szervek munkál­kodnak. A Minisztertanács megbízására az Országos Ta­lálmányi Hivatal, és az Igaz­ságügyi Minisztérium a Szak­­szervezetek Országos Tanácsá­val egyetértésben javaslatot dolgozott ki az érvényben le­vő újítási rendelet továbbfej­lesztésére. Mielőtt az új ren­delettervezetet a kormány elé terjesztik, meg kívánják vi­tatni a legilletékesebbekkel, magukkal az újítókkal, így az újítók szakmai tanácskozásán, majd a tavasszal tartandó or­szágos tanácskozáson a kül­dötteknek lehetőségük lesz, hogy a tervezett új szabályok­kal kapcsolatos észrevételei­ket, javaslataikat elmondják, illetve a rendelet alkotóival vitassák meg. Éppen ezért a bányász újí­tók tanácskozásától azt vár­juk, hogy a sok jó tapasztalat kicserélése mellett, hasznos észrevételekkel, javaslatokkal segítik az országos tanácsko­zás sikerét, egy jobb újítási rendelet kialakítását és vég­ső soron az egész mozgalom eredményesebbé tételét, to­vábbfejlesztését Dandó István BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK A visszafejlesztés a termelés koncentrációjához vezetett Zsuffa Miklós igazgató, a nógrádi bányászkodás jövőjére! Zsuffa Miklóst 1973 márciu­sában nevezték ki a Nógrádi Szénbányák igazgatójának. Számára nem volt ismeretlen, új dolog, ez a munkaterület, hiszen tősgyökeres nógrádi. Itt született, az iskoláit itt vé­gezte, majd a nyári szünidők­ben itt dolgozott a bányánál. A soproni egyetem bányamér­nöki karán 1957-ben végzett és hazajött. Tib­bes aknán meg­választották a fiatal műszakit KISZ-titkárnak. Később Mi­­zserfán a mérnökséget vezette. Innen a vállalat termelési osz­tályának élére került. Egy át­szervezés során Nagybátony­­ban a főmérnöki tisztet bízták rá, majd Szorospatakon ak­­navezetősködött. Barátai,­­ is­merősei joggal állítják róla: megszállottja a nógrádi bá­nyáknak. Zsuffa elvtárs átélte a nóg­rádi bányászkodás visszafej­lesztésének nagy korszakát. Mi erről a véleménye és mi­lyen jövőt lát? — tettük fel a kérdést a fiatal igazgatónak. — Kétségtelen, hogy a visz­­szafejlesztés nagy korszaka le­zárult, azonban nem nyomta­lanul. A bányászokat ma is ál­landóan foglalkoztatja a nóg­rádi bányászkodás jelene és jövője. Annak idején 15 ezer ember dolgozott itt a bányák­nál, jelenleg pedig hat és fél­ezren vagyunk. Sokan nyugdíj­ba mentek, mert éltünk a kedvezményes nyugdíjaztatás lehetőségével, mások viszont éppen a bányászat visszafej­lesztésével párhuzamosan léte­sített új üzemekben találtak munkaalkalmakat Nehéz fel­adat volt ez, amit a megye párt és társadalmi szerveinek a segítségével úgy érzem em­berségesen sikerült megolda­ni. A visszafejlesztés egyben a termelés koncentrációját is elősegítette. Annak idején ugyanis 26 akna adta a válla­lat széntermelését. Ma viszont négy aknaüzemből kerül fel­színre a szén. A termelés egyetlen területre, Nagybátony térségére szorult. Ez lehetősé­get adott arra is, hogy megte­remtsük egy olyan korszerű bányászkodás körülményeit, amelyben már a termelési mu­tatószámok nem rosszabbak az országos átlagnál. A négy ak­na ideális koncentrációt jelent. Kötélpályákon egy osztály,ozó­­ra szállít. A felszabadulás óta folyamatos Nagybátony fej­lesztése és hozzá­tehetem, hogy mindenkor ez szerepelt távlati terveinkben. Az északi terüle­ten ugyanis másodlagos mű­velés volt. Mindenkor a déli terület jelentette a jövőt. A nagybátonyi területen végre­hajtott beruházások kedvezőbb feltételeket teremtettek ahhoz, hogy mindezt a jövőben ka­matoztassuk is. Én úgy látom, hogy lehetőségeink meg­van­nak ahhoz, hogy szenünk és gazdaságossági mutatóink biz­tosítsák a versenyképességün­ket. Viszont igen nagy feladat hárul ránk abban, hogy ezek­kel a lehetőségekkel a jövő­ben élni tudjunk. — Sokan nyugdíjba men­tek, ugyanakkor fiatalok alig kerülnek a bányákhoz. Mi­lyennek látja a személyi felté­teleket a jövőre vonatkoztat­va? Meggyőződésem, hogy a vál­­lalat kollektívája­ alkalmas ar­ra, hogy ennek a feladatnak mindenben megfeleljen Két­ségtelen, hogy nálunk is hi­ányzik a fiatal úgynevezett 30 év alatti korosztály a bányák­ból és hiányoznak azok a nagy tapasztalattal rendelkező ma már nyugdíjban lévő idő­sebb bányászok is. A bányák adottságai viszont szerintem jók. Ahhoz, hogy tovább tud­­junk lenni, versenyben marad­ni, feltétlenül szükséges a gé­pesítés gyors ütemű fokozása Nagy öröm számomra hogy olyan munkatársaim vannak — és ezt az egész kollektívára értem — akik nem idegenked­nek az új technikától techno­lógiától. Nagy erőt jelent szá­momra az a szemlélet­válto­zás, amely tapasztalható szo­cialista brigádjainknál és a műszaki vezetőknél Ma már nem az a gondunk hogy elfo­­g'nótassuk az utat, a korsze­rűbbet, hanem eerra inkább az hogyan elégítsük ki az 'gényeket Erre egyébként bi­­zonyiték az is hogy a nép. ic- TrocjtA-^pTi sz-^p predménv°ko* értünk eL Rendkívül elavult jövesztő gépparkunk van. Er­re talán elég megemlíteni, hogy a géppark nettó értéke a bruttó értéknek csak a 15 százaléka. Ennek ellenére fel­zárkóztunk az utóbbi hóna­pokban az országos átlagos eredményekhez. Az elavult gé­peknél sok a hibaforrás, javí­tási és alkatrész igény. Bányá­szaink nagyon várják a rend­kívüli beruházási keretből megrendelt gépeket. Két új maróhengert és több páncél­­kaparót rendeltünk, örvende­tes, hogy ma már a gépet igénylő frontbrigádok kielégí­tése a gondunk, nem úgy, ahogy korábban volt. Ennek ugyanis fordítottját tapasztaltuk. Feladatainknak a jövőben meg akarunk felelni. Ehhez viszont a korszerűsödés útját kell járnunk. Vannak is már tapasztalatok. Sikeresen alkal­mazzuk például a szorospataki aknában az egyedi hidraulikus acéltámokat. Megszerezték ezt az új biztosítási eszközt bá­nyászaink. A maróhengert is, amivel 8—9 tonnás fejteljesít­ményeket érnek el. Az 1974. évi beszerzési programunk­ban többek között ezer darab ilyen egyedi hidraulikus tám beszerzése szerepel. Tervünk, hogy folyamatosan az összes súrlódásos acéltámot felvált­suk egyedi hidraulikus támnok­kal. A hidraulika megjelenése a fronton egyébként további korszerűsítési feltételet jelent. A kaparóelőtolást, rablást. A nagy teljesítményű fejtések műszaki fejlesztési feltételeit teremtjük meg azzal is, hogy az energiaellátásban a 380 voltos feszültségről folyamato­san 1000 voltosra térünk át. A frontok jobb anyagellátása, kiszolgálása érdekében több függősín­pályát rendeltünk. A frontok gépesítése, korszerűsí­tése mellett azonban a vágat­hajtásról sem feledkezhetünk meg. Jelenleg ugyanis néhány fejtés előrehaladási sebessége nagyobb, mint az előkészítésé. Nagyobb figyelmet kell tehát fordítanunk a vágathajtás gyorsítására is. Beszerzési ter­vünkben ugyancsak két F—6- os jövesztő vágathajtó gép, ezenkívül több rakodógép be­szerzése szerepel. Fejlesztési alapunk korlátozott. Mindez kényszerít bennünket arra, hogy fokozzuk a munka és üzemszervezési tevékenységet. A rendelkezésre álló eszköze­inkkel is megoldhatónak tar­tom a gyorsított vágathajtás elterjesztését. A biztosítás cél­szerű megválasztásával, a fel­tárási fogásmélység növelésé­vel, az elővárási munkaelemek­ párhuzamos végzésével erre mód van.­­ Több olyan fejlesztési el­képzelésünk van megvalósítás alatt, amivel a szállítás auto­matizálását, a hírközlő rend­szer tökéletesítését oldjuk meg. Mindehhez azonban a bányá­szatban képződő fejlesztési alap nem elegendő. Ezért fo­gadtuk megnyugvással a kor­mányzati szervek döntését, hogy a bányászat korszerűsí­tésére külön fejlesztési alapot biztosítanak. Reméljük, hogy a következő ötéves tervben ki­alakítandó szénbányászattal kapcsolatos szabályzó rend­szer is hosszabb távon meg­oldja problémáinkat. A kö­vetkező ötéves tervben Nóg­­rádban újabb bányabezárásra nem kerül sor. Ettől azt is re­méljük, hogy létszámunk sta­bilizálódik, olyan légkör ala­kul ki, hogy az ötödik ötéves tervben előírt követelmények­nek meg tudunk felelni — fe­jezte be nyilatkozatát Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák igazgatója. B. J. A téli igények kielégítéséért Végre igazi tél lesz, mondo­gatták néhány hete bányásza­ink, amikor kimutatta foga fehérjét az idő. Ez kell ne­künk, most aztán nagy szük­­ség lesz a szénre. Dolgozha­tunk amennyit bírunk, hogy eleget tegyünk a kérésnek: minél több szenet az ország­nak. Egy szó mint száz sok felé hangzottak el ilyen és ehhez hasonló beszélgetések az or­szág szénbányáiban. S úgy a szénfalnál dolgozók, mint a termelést segítő iparosok és szállítók is komolyan vették amit gondoltak. Úgy álltak munkához, hogy minél több szenet tudjanak biztosítani a népgazdaságnak. A napokban a Borsod me­gyében levő Feketevölgyi ak­na főmérnökével Bertalanffy Bélával és néhány föld alatt dolgozó bányásszal beszélget­tünk a téli igények kielégíté­séről. — Bizony ilyenkor bőven van tennivaló. — kezdte mon­danivalóját az akna főmérnö­ke. Nemcsak a szénfalnál dol­gozóknak, hanem a szállítók­nak is oda kell figyelni. Őket ugyanis a behúzó hideg lég­áramlat teszi próbára. Vigyáz­ni kell a gumiszalagnál, s a közbuktatónál is a jegesedésre. Közben a bányából megér­kezik Bodnár György a II-es akna körletvezetője aki a ka­­rácsonyi ügyeleti és karban­tartó szolgálat rendjét jött megbeszélni. Tőle tudjuk meg, hogy a Il-es aknában hagyo­mányos robbantásos bányász­­kodás folyik, s a 3—4 napos karácsonyi ünnepek nagymér­tékben megviselik a frontot s a hozzá tartozó vágatokat egyaránt. Ezért aztán ünnep ide, ünnep oda naponta nyolc­van-száz embert kell berendel­ni, megagitálni a felügyeletre és fenntartásra. A műszakváltás idején talál­koztunk a feketevölgyi I-es akna vájáraival. A IV/6-os 4-es telepi KM-es front bri­­­ádvezetője Bihari István a következőket mondotta­: A napokban sikerült minden eddigi teljesítményün­ket felülmúlni Négy méter 59 centiméteres átlagsebességgel lerohantuk­ a kifutási sza­kaszt és a pótlásra előkészí­tett É/2-es fronton 20-án be­indítottuk a termelést. A leálló fejtésben igen sok energiává elvégeztük az egységek ki­szerelését, s ezt az üzem veze­tése célprémiummal jutalmaz­ta. Reméljük, hogy az E/2-es munkahelyen is az eddigi ha­gyományokhoz méltóan tu­­dunk majd dolgozni, s­ méltó ellenfelei leszünk az 5-ös tele­­pi fletcheres fronton dolgozó brigádnak. Kirilla János és Sztari Já­nos harmadvezetők arról be­széltek, hogyan tudják majd hasznosítani az új munkahe­lyen az eddigi KM-es munka­helyeken szerzett tapasztala­taikat. Kiss Mihály g. fletchere front brigádvezetője elmon­dotta, hogy az utolsó hónapba léptek a puszta lefejtésében. — Rövidesen elérjük a ják­falvai út védőpillérjét, s feb­ruárban sor kerül a nyugat kettes front beindítására. Is­merve az akna gépesítettsége és a szerelőgárdát, bízunk ab­ban, hogy az új front indítást időben megtörténik majd Bertalanffy Béla főmérnöl hallgatva a beszélgetést a kö­vetkező kiegészítést tette. — Tény és való, rosszul in­dult számunka ez a hónap Volt időszak, hogy 3200 csili­szén a földön várta az elszál­litását, mert a MÁV nem tu­­dott vagont biztosítani. Enne ellenére nem álltunk meg a munkával. Ezek a gondok úgy-ahogy megszűntek végre s igy biztosítva van a jelentő többlettermelés, amelyet va­sárnapi műszakokkal is foko­zunk. December 2-án például 8, produktív létszámmal, össze­sen 345 fő 440 tonna szene termelt, s mintegy 676 tonna küldtünk a felszínre 9-én is 16-án 428 dolgozó áldozta fe­l vasárnapját, hogy több sze­net tudjunk adni a népgazda­ságnak. Ezen a napon is négy­száz tonna fölött termeltünk. Pillanatnyilag — december 21-el bezárólag — 110,1 száza­lékos tervteljesítéssel dicse­kedhetünk. Az év hátralevő részében 52 ezer tonnával töb­­bet termtünk az előirányzott­nál. Ezzel is segítjük azokat az aknákat amelyek teológia vagy egyéb nehézségek miatt nem tudnak eleget tenni a kö­vetelményeknek. Berencsy Sándor

Next