Bányamunkás, 1975 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Az időjárás ellenére A Nagy­ alföldi Kutató- és Feltáró Üzem fúróbrigádjai — közöttük 32 szocialista bri­gád — teljesítették 1974. évi tervüket. Ez azt jelenti, hogy fúróberendezéseikkel több mint 112 000 méter furatot mélyítet­tek elsősorban a Szeged—Al­­győ terület feltárása közben Ugyanakkor számos kutat fúr­tak Kiskundorozsma, Ferenc­­szállás, és Kiszombor határá­ban, a hazai olajipar jelenlegi legfontosabb kutatási terüle­tén. A legmélyebb­­, több mint 4000 méteres kutat Sán­­dorfalva határában mélyítet­ték. Munkájuk érdekességei közé számítottak az úgyneve­zett ferdefúrások, amelyekkel a Tisza és a Maros medre alól, továbbá tankállomások, olaj­ipari üzemek és más objektu­mok, valamint Szeged város beépített területe alól is kiter­melhetik az olajat és a föld­gázt. A kiváló eredményeket olyan nehézségek leküzdésével érték el, mint amit az elmúlt csapadékos év okozott. Az or­szágnak ezen a legmélyebb fekvésű területén gyakran de­rékig érő sárból, nem egyszer vontatókkal, csörlőkkel húz­ták ki a fúróberendezéseket. Jubilálok kitüntetése Szakszervezetünk, a KISZ Központi Bizottsága és tata­bánya képviselői ünnepségén köszöntötték a tatabányai bá­nyász művészegyütteseket. A bányász szimfonikus zenekar megalakulásának 75., a tánc­­együttes, a fúvószenekar és a képzőművészeti szakkör 25., a bányászvegyeskórus 15., a szín­pad pedig 10. évfordulóját ün­nepelte az elmúlt hetekben.­ ­ 1975. évi költségvetésünk 57 millió forinttal gazdálkodunk Az új esztendőre elkészült költségvetés adatai „tételesen” igazolják, ha jól gazdálkodunk a tagság befizetett forintjaival a következő években is, akkor megvalósulnak XX. kongresz­­szusunk határozatában megje­lölt célok. 1975. évi költségvetésünk előirányzatai a legfontosabb feladatok megoldására, a moz­galmi célok megvalósítására, a tagságról való szociális, kultu­rális gondoskodásra a szüksé­ges anyagi fedezetet biztosít­ják. Költségvetésünk főbb mu­tatói a következők: Bevételek Költségvetésünk legjelentő­sebb bevételi tétele a tagdíj. A tagság besorolása nyomán meg­állapítható, hogy a 133 ezer szervezett dolgozó átlagos tag­díja 8,8 százalékkal emelke­dett. A nyugdíjasok, tanulók és jogfenntartók 36 ezres lét­számát is figyelembe véve 196 ezer tagunk 52 millió 386 ezer forinttal járul hozzá a szak­­szervezeti mozgalom feladatai­nak megoldásához. Ez 4 millió-A tagdíjak kétharmadával az alapszervek közvetlenül gaz­dálkodnak vagyis 30 millió 520 ezer forinttal. Az alaprészese­désen felül 25 üzemi, 48 nyug­díjas és 9 MüM intézeti alap­szervezet amit elsősorban he­­lyezésre, kulturális és sportcé­lokra fordíthatnak. A nyugdíjasok segélyeire fo­lyósított 934 ezer forintos köz­üzemi, hivatali, alapszervezeti támogatás és a saját bevéte­lek 682 ezer forinttal növelik a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Javuló arányok A felhasználási tervekben tovább javultak az arányok. Egyre nagyobb összegeket for­dítanak a tagság szociális, kur­val több az előző évinél. A tagdíjon kívül 3 millión felüli egyéb, bevétel növeli a költség­­vetés bevételi oldalát, rurális és sportigényeinek ki­elégítésére. Alapszervezeteink szociális célokra — nyugdíjasok búcsúz­tatására, névadó ünnepségekre, rendezvényekre, beteglátoga­­tási költségekre stb. — 4 millió 499 ezer forintot, kultúr- és sportcélokra — könyvtárra, is­meretterjesztésre, oktatásra, propaganda és agitációs célok­ra — tömegsportkiadásokra — pedig 5 millió 466 ezer forintot terveztek. Ebből kultúr- és sportintézmények támogatásá­ra 2 millió 194 ezer forint jut. Emellett a vállalati jóléti alapból is sokat fordítanak az intézmények támogatására. Mire használjuk fel a tagdíjakat? Mit vár 1975-től? Ismét befejeztünk egy évet, a dolgos hétköznapok értékelésé­vel, a számvetéssel kezdjük az új évet. Kétségtelen sokak szá­maid nem volt öröm 1974, vol­tak olyanok, akik emlékeiben a kudarcok évét fogja jelente­ni. Mások viszont örömmel gondolnak vissza az elmúlt 12 hónapra, hiszen gondok és problémák mellett voltak nagy örömök, történtek olyan dol­gok, amelyek szépek és emlé­kezetesek. Új lakást, vagy gép­kocsit kapott a család, megszü­letett az első gyermek, sikerült a brigádnak befejezni az éves tervet — mind-mind olyan ese­mény, amelyet érdemes fel­idézni. Persze az emlékekkel egy időben megkezdődik az el­következő időszak terveinek valóra váltása, természetesen azzal az elkötelezettséggel, hogy ennek sikerülni kell, mert ugye miért is ne sikerül­ne? Aztán bizonyára lesz olyan, ami majd kudarccal fog végződni, mert minden azért mégsem történhet úgy, ahogy mi akarjuk, néha el is számít­juk magunkat. Az alábbiakban néhány emberrel beszélgettünk az elmúlt évről és 1975 tervei­ről. Jakab Ernő, Észak-Bánya­üzem, vásárja: — Én­­mindenekelőtt a bri­gádunkról ejtenék néhány szót. A 15-ös elővásári csapat nem­ Szászváron kezdett, hanem Mázán, ott is alakult meg a brigád 1967-ben. Tagjai között még ma is nagyon sokan van­nak, akik az alakuló csapatban benne voltak. Én nem tartoz­tam közéjük, mert amikor el­végeztem Nagymányokon a vá­járiskolát egyből Szászvárra jöttem dolgozni. — Milyen eredményeket ért el addig a brigád? — Nem azt mondom, hogy a legjobbak közé tartozik, de azért a középmezőnyben meg­állja a helyét. 1973-ban értük el a bronzfokozatot, az elmúlt év­re ezüstöt vállaltunk. Érzésem szerint ehhez minden feltételt teljesítettünk, termelésünk egész évben száz százalékon fe­lül volt. — A családban mi jelentet­te a legnagyobb örömet az el­múlt évben? — Az, hogy az év elején született egy nagyon aranyos kisfiam. Mázán lakunk, építet­tünk egy családi házat. Nem azt mondom, hogy most már teljesen fel van szerelve, azon­ban lakható, a berendezéssel van még gond. — Ebben az évben mit ter­veznek? — Remélem, hogy a brigád eléri az ezüst fokozatot, s akkor az aranyra teszünk vállalást. Otthon pedig megcsinálom a ház köré a kerítést. Polgár Mihály, gázkitörés-el­­hárító csoportvezető, Zobák­­bánya: — Sajnos Zobdie­ bányaiak számára az 1974-es évet az a gázkitörés teszi emlékezetessé, amely több bányász életét kö­vetelte. Ahol ez történt nem volt minősített telep, nem is számítottunk a metán-felsza­badulására. Ami számomra még szörnyűbbé teszi az esetet, én vagyok a Fuchs-csapat pat­­ronálója, három ember halt meg közülük, ők dolgoztak azon a munkahelyen. Előző nap voltam lent náluk a munkahe­lyen, beszélgettünk a tervek­ről, hogy ez az év milyen jól sikerült. Az eset nagyon meg­döbbentett. — Hogy mit várok a jövő év­től? Ezzel a gázkitöréssel meg­sokszorozódtak a problémáink. Kétségtelen növelni kell a biz­tonságot, de az amúgy is feszí­tett terveket meglehetősen ne­héz megoldanunk. Ennek ki­munkálása jelenti a legna­gyobb feladatot számomra, de szerintem az egész üzem szá­mára is. Feladatunk tehát van bőven. A brigáddal kapcsolat­ban pedig azon leszek, hogy vállalásaikat rendre végrehajt­sák. Ebben próbálok még töb­bet segíteni nekik. Lázár László, Zsobák-bánya KISZ-csúcsvezetőségi titkára: — Azt hiszem minden KISZ- vezető számára az elmúlt év­ben a legnagyobb feladatot a KISZ KB áprilisi határozatai­nak végrehajtása jelentette. Ebben több olyan nagy jelen­tőségű feladat van, amely igen komoly erőfeszítést követel mind a vezetőségtől, mind a tagságtól egyaránt. Érzésem szerint náluk ez a munka jól haladt, a ránk háruló felada­tokat végrehajtottuk. Persze ennek eredménye csak 1975- ben fog jelentkezni, hiszen ez a muka folyamatos, fokozatos megoldást kíván.­­ Sok mindent terveztünk erre az évre. Ezek közül a ma­gam részéről a legfontosabb­nak tartom, hogy tevékenyen segítsük a pártalapszervezeti és szakszervezeti választások lebonyolítását. Ez nagyon fon­tos politikai feladat, a fiatalo­kat erre kell mozgósítani. Ezenkívül továbbra is azon le­szünk, hogy minél több fiatal jöjjön hozzánk dolgozni, s vál­lalja ezt a szép, de nehéz fizi­kai munkát. B. G. Határidő előtt Hírt adtunk már arról, hogy felfejlesztették a Mecseki Érc­bánya Vállalat acélöntödéjét. Az öntöde nemcsak a vállalat igényeinek tesz eleget, de külső megrendelő igényeit is kielégí­tette. A kedvező tapasztalatok indították arra a megrendelőket, hogy hozzájáruljanak az öntöde korszerűsítéséhez és bővítésé­hez, melynek eredményeként a kapacitás megkétszereződött. A rekonstrukciót két hónappal határidő előtt fejezték be. Képün­kön az új öntőm­űhely. Világ proletárjai, egyesüljetek! Segély 24 500 tagnak Az alapszervezetek a tagok segélyezésére 11 százalékkal magasabb összeget terveztek az 1974. évinél. A XX. kongresszus évében — 1971-ben — 6 millió 89 ezer forint volt a segélyre fordított összeg. 1975-ben 12 millió 557 ezer forintot terveztek e cé­lokra. Ez a nagy összeg is iga­zolja, hogy alapszervezeteink a XX. kongresszus határozatá­nak megfelelően egyre inkább törekednek a nagycsaládosok, a tagok rendszeres támogatásá­ra, a segélyösszegek növelé­sére. Az előirányzatok felhaszná­lásakor még jobban érvényesí­teni kell a szociálpolitikai irányelveket, törekedve a segé­lyezés hatékonyabbá tételére, a szakszervezeti és vállalati ke­retek összehangolt felhaszná­lására. Ennek érdekében ajánlottuk alapszervezeteinknek a mini­mális 400 Ft-os szülési­­ és az 550 Ft-os temetési segély ter­vezését, ill. folyósítását, függet­lenül a betöltött, tagsági időtől. A költségvetések szerint 24 500 tagnak terveztek segélyt, így az egy főre eső átlag 512 Ft lesz, szemben a 4 évvel ezelőtti 327 Ft-tal. A központi előirányzatokban segélyezésre további 306 ezer forint szerepel, így összességé­ben 12 millió 862 ezer forintot, vagyis a tagdíjak 24,5 százalé­kát használják fel az esetleges gondok enyhítésére. Támogatások — Beruházások A tagdíjakból jelentős össze­geket fordítunk a fenntartási és működési költségek mellett oktatásra, propagandára, a nemzetközi kapcsolatok bőví­tésére, valamint a választások­kal, a kongresszussal kapcso­latos költségekre. A Bányász Szakszervezet Történetének megjelentetése mellett a bá­nyászaink életét bemutató ki­adványt is tervezünk kiadni. Különféle támogatásokra a központi költségvetésben a tag­díj 5,8 százaléka 3 millió 61 ezer forint áll rendelkezésre. Ebből kultúrintézmények fel­újítására 786 ezer, tömegsport versenyekre és sporttámogatá­sokra 280 ezer, leányfalui üdü­lőnk üzemeltetésére 606 ezer forintot fogunk felhasználni. A célok megvalósításának alapvető feltétele a tagdíjbevé­teli előirányzatok teljesítése. Ezért fontos politikai feladat a tagkönyvcsere alkalmával meg­valósuló szervezettség és tag­díjfizetési készség megszilárdí­tása. Hargitai Henrik Új esztendő küszöbén T­úl vagyunk egy nehéz éven, s elkezdtünk egy újat­ emelt követelményekkel. S most, amikor köszönetet mondunk az elmúlt évi eredményekért, a bátor helytállásért, egyúttal boldog, sikeres új esz­tendőt kívánunk minden bányaipari dolgozónak és kedves hozzátartozójának. A bányászat egésze az el­múlt évben teljesítette fontosabb terv feladatait, le­küzdve a felmerülő több irányú nehézségeket. Az elért eredményekben jelentős része van a szocialista munkaversenynek. Eredményes esztendőt hagyott maga mögött a kő­olaj- és földgáz bányászat. A hazai termelési terv túlteljesítésével az import nehézségeken is enyhített. Szénbányászatunkat fejlesztő kormány- és minisz­tériumi határozatok mellett­­ gátló körülmények is kísérték. A borsodi bányákat a Sajó és a Bodva ára­dása, a balinkait vízbetörés, a visontait a sok esőzés és patak kiáradás, valamint a nehezebben fejthető kemény fedőrétegek hátráltatták terveik teljesítésé­ben. A mélyművelésű bányák dolgozóinak szerve­zetten végzett többletteljesítményei, szabadnapi munkái jórészt behozták év végére a külfejtéses le­maradást is. Az érc- és ásványbányászat területein ugyancsak jó eredmények születtek, a megrendelé­seknek eleget tettek. A bányászathoz szervesen kap­csolódó tevékenységek, mint a kutatás, a tervezés, a gépgyártás, az aknamélyítés, a szállítás tervsze­rűen alakultak. Az év során jelentkező vállalati gaz­dálkodási gondok megoldásában, elhárításában leg­többet saját maguk a dolgozó kollektívák, a szocia­lista brigádok, a vállalatok vezetői kezdeményeztek és tettek. Nagyon sok szervezési javaslat, ésszerűsí­tés, újítás született ennek érdekében. Több esetben a minisztériumi szervek is intézkedtek a felmerülő akadályok elhárítására. Szakszervezetünk elnöksége és központi vezetősége rendszeresen figyelemmel kí­sérte vállalataink tevékenységének alakulását, dol­gozóink biztonságos munkavégzési körülményeinek helyzetét, a bér-, jövedelemviszonyok alakítását, a munkásművelődés, sportolás feltételeinek biztosítá­sát. Véleményét, javaslatát, vagy kifogását minden szükséges esetben megtette, az illetékeseknek, és a saját hatáskörébe tartozó kérdésekben gyorsan in­tézkedett. A bányaipari dolgozók életszínvonala, életkörülménye — bizonyos fogyasztási cikkek ár­emelkedése mellett is — az elmúlt esztendőben ja­vult. Nőtt a pénzbeni jövedelem, többen részesültek családi pótlékban, anyasági segélyben, egyéb segély­ben, többen építettek családi házat és voltak üdül­ni. Javultak a munkahelyi körülmények, csökkent a balesetek, a halálos balesetek száma is. Az ü­zem­­egészségügyi ellátásban még vannak gond­jaink, no­ha a szakmai ártalmak megelőzését szolgáló kutató munka az elmúlt évben is mutatott fel eredménye­ket. A­z 1975. évi feladataink nagyok és sokirányúak. A negyedik 5 éves tervciklust záró és az ötödik 5 éves tervciklust előkészítő évben dolgozunk. Úgy kell végezzük munkánkat, hogy az méltón tükrözze a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója jelentőségét. Ez évben kell számot ad­nunk szakszervezeti kongresszusunkon is arról, hogy miként teljesítettük dolgozóink érdekében négy éve meghozott határozatainkat; a magyar bányászat ha­tékony fejlesztésére, a munkahelyi körülmények ja­vítására, a szociális­ üzemegészségügyi ellátás növe­lésére, a differenciált rétegpolitikai feladatok meg­oldására. A konkrét vállalati tervek minden irányú össze­függésükben napjainkban vannak jóváhagyás alatt. Valamennyi tervre általában jellemző, hogy feszítet­tebb az elmúlt évinél. Ez szükségszerű. Az ország igényli, hogy a hazai energiahordozókból és ásványi anyagokból maximális lehetőségeinket kihasználjuk. Kikényszeríti ezt a nemzetközi helyzet, a tőkés világ­­gazdaság energiahelyzete, az energiapiacra gyako­rolt árfelhajtó hatása. Úgy kell az idén többet ter­melni, hogy kevesebb saját energiát, anyagot hasz­náljunk el az egységnyi végtermék kihozatalához, természetesen a biztonsági követelmények minden­kori szigorú betartásával. Dolgozóink eddig is bizo­nyították már, de a jövő feladatainál is vállalják, hogy a még rejtett, fel nem ismert tartalékokat, vesz­teségforrásokat kihasználva teljesítik, illetve túltel­jesítik a megemelt feladatokat. Kérünk minden bá­nyaipari dolgozót — és szakszervezeti aktivistát kü­lön is —, hogy okos szervezéssel, lelkes szívvel és hű­séggel lássa el munkáját, végezze tevékenységét az új évben is. Terveink a termeléssel összhangban tar­talmazzák a személyi jövedelmek, szociális-kulturá­lis fejlesztéseit is. Eredményes munkával érjük el, hogy életszínvonal növelési terveink teljesüljenek. K­­észüljünk szakszervezetünk XXI. kongresszusá­ig rá. Készítsük el a számvetést az elmúlt határo­zatok teljesüléséről — minden szinten — és fogalmaz­zuk meg azokat a legfontosabb célkitűzéseket, ame­lyeket a következő ciklusra megválasztandó szak­­szervezeti szerveknek kell feladatul meghatározni. A magyar bányászok múltja, jelene és jövője olyan mint a folyam, melyet a természet ereje és az ember akarata időről időre „szabályozhat”, ágakra szabdal­hat, összevonhat, duzzaszthat, apaszthat, de nem nél­külözhet. A bányászati termékeket most az ország szomjúhozza, ami lehetőségünkből telik, hozzuk fel­színre. Bízzunk benne, hogy kemény munkánk ered­ményeként tovább gyarapodunk, s az új esztendőben mellettünk lesz­ bányász jószerencsénk. Lajor László

Next