Bányamunkás, 1975 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
A kongresszusi zászlóért Munkában, nehézségekben, de sikerekben is gazdag esztendőt zártak a bányászok 1974. szilveszterével. A kemény munka, a nehézségekkel való küzdelem nem új dolog, a bányászélet velejárója. Jól tudják ezt mindazok, akik a bányász szakmát választották hivatásukul és nem riadnak viszsza a nehézségektől, az áldozatoktól. Helytállásukra mint mindig számíthatottt az ország és minden bizonnyal a jövőben sem lesz másképp. Mégis az 1974-es esztendő az elmúlt sikeres évek közül is kiemelkedik. Az a sokoldalú kezdeményezés, céltudatos alkotó tevékenység, magasfokú politikai felelősség, amellyel a bányászok, a kisebb-nagyobb dolgozó kollektívák, a XI. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott munkaversenyben részt vettek, nemcsak a gazdasági eredményekben tükröződik, de a szocialista munkaverseny mozgalom továbbfejlesztésében, gazdagításában is. E szakasz jellemző vonása az a jó együttműködés, amely a munkások és a műszaki, gazdasági vezetők között már a vállalások kialakítása alkalmával kifejlődött és a végrehajtás során is mindvégig megnyilvánult. A műszaki értelmiségi dolgozók tevékenysége, szervező munkája következetesebbé vált és különösen a termelés közvetlen parancsnokai segítették eredményesen a munkás brigádokat, vállalásaik teljesítését. A kongresszusi versenyt mindenütt a legjobb szocialista brigádok kezdeményezték, amelyek magas követelményeket állítva maguk elé, a többieknek is példát mutattak. Számosan közülük az év során olyan eredményeket értek el, mellyel nevük nemcsak üzemükben, hanem a vállalatnál, sőt még szélesebb körben is ismertté vált. Hogy csak néhányat említsünk: Tancsa József brigádját ma már az egész Mecseki Ércbányászati Vállalatnál ismerik. Ugyanígy Oroszlányban Gál Álmos, Nógrádban Lőricz András, Komlón Lovas István, Tatabányán Veszprémi István brigádját, Hajdúszoboszlón az Április 4. brigádot. De sorolhatnánk oldalakon keresztül azokat, akik kiemelkedő munkájukkal méltán kiérdemelték az elismerést, akik az év végén nyugodt szívvel adnak számot vállalt kötelezettségeik teljesítésére. E versenyszakaszban nagy előrehaladás történt a szocialista brigádmozgalom jelszavában megfogalmazott hármas követelmény egységesebb érvényre jutása tekintetében. A termelési, gazdasági vállalásokkal azelőtt sem volt probléma, de általában háttérbe szorult mind a vállalásokban, mind a teljesítés megkövetelésénél a tanulásra, művelődésre, és a szocialista életmód megvalósítására irányuló törekvés. Most először mondhatjuk, hogy már több helyen egyenlő súllyal szerepeltek az ilyen jellegű vállalások is és ezek teljesítéséért is következetes munka folyt. Ennek eredményeként egyes vállalatoknál ugrásszerűen nőtt a tanulásra jelentkezők száma, akiket az üzemek, vállalatok különböző módon segítettek, ösztönöztek. A szocialista brigádok dicséretes kezdeményezőkészségét és vállalkozó szellemét bizonyítja a sok-sok ezer munkaóra, amelyet különböző társadalmi célok megoldására fordítottak, amelyek nyomán számos létesítményt valósítottak meg, közös intézményt támogattak, családokat, rászorulókat segítettek. A brigádok kivették részüket a rossz idő, az árvíz okozta nehézségek elhárításából, leküzdéséből. Most az új esztendővel, a kongresszusi verseny első szakasza lezárult. Megkezdődik a számvetés. Először az üzemek, vállalatok kollektívái értékelik az eredményeket, majd a pályázatok, felterjesztések alapján a kongresszusi zászlók és brigádoklevelek odaítélésére kerül sor. Természetesen minden jól dolgozó kollektíva nem kaphatja meg ezt a magas kitüntetést. A jók közül is csak a legjobbak. De a kongresszusi verseny valamennyi résztvevőjét, akik derekasan dolgoztak, dicséret, elismerés, köszönet illti. Munkájukra, helytállásukra ez évben a felszabadulási versenyben is számít társadalmunk. Dandó István A putnoki bányászok eredményei A Putnoki Bányaüzem dolgozói közül számszerint 1856- an vesznek részt a kongreszszusi versenyben, összesen 159 brigádot alkotnak. Az üzem párt-, szakszervezeti és gazdaságvezetése a napokban, értékelte eddigi eredményeiket. Milyen főbb megállapításokról számolhatunk be? Erről beszélgettünk Kovács Bélával, az üzem szakszervezeti bizottságának titkárával. Először a gazdasági célkitűzésekről kaptunk tájékoztatást. — Kongresszusi vállalásaink között szerepelt, hogy üzemünk május 1-től december 31-ig terven felül 10 ezer tonnával több szenet termel, — mondotta Kovács Béla. — Ebből a putnoki akna kollektívája hétezer, a királyié háromezer tonnát vállalt. S mivel a putnoki akna már december 3-án teljesítette éves tervét, ezáltal az üzem éves tervteljesítése is december 13-án megtörtént. Az év hátralévő részéig tehát jelentős túlteljesítés várható. — Szocialista brigádjainknak természetesen nagy érdemük van ebben, — folytatta Kovács Béla, s külön kiemelte a következőket: — Szemere Zoltán putnoki pajzsos frontcsapata 11 hónap alatt átlag 135 százalékra teljesítette tervét. Minden szakban. S ezen kívül egyéb vállalásaikat is teljesítették. Erre azonban még később szeretnék kitérni. S előbb a többi szocialista brigádról szólt: — A királdi Szalmás József elővárosi csapata 127 százalékos tervteljesítéssel érdemli ki a legjobbaknak járó dicséretet. Kiemelkedő eredményeket ért el továbbá Göndör Flórián, Bartók T. Béla elővárosi csapata, Csekk Györgyné, Sass G. Józsefné osztályozói, Darnyi Béla szállító Papp Gyula villanyszerelő brigádja, akik már a szocialista cím arany fokozatáért dolgoznak. Az ezüst fokozatot pedig Pálfi Ferenc fronti, Pintér István, Sike József, Berta Endre elővárosi, Buócz Péter villanyszerelő, Buth István lakatos, Sass Géza építészeti szocialista brigádjai szeretnék kiérdemelni. Mindezek a kollektívák tehát különösen élenjárnak a kongresszusi vállalások, illetve pótvállalások teljesítésében. És amint az szb-titkár mondotta: nemcsak a termelés terén, hanem egyéb vonatkozásban is. Például: — Vállalásokat tettek a munkahelyeken lévő gépek és berendezések megóvására, fokozottabb karbantartásra, az anyagtakarékosságra Vállalásaik között szerepel az is, hogy a kieső műszakok számát 20 százalék alatt tartják, s a munkavédelmi helyzetet megpróbálják annyira javítani, hogy a vállalati munkavédelmi versenyben az első három hely közé kerüljenek ... Társadalmi munkára nemcsak az üzem területén tettek vállalásokat, hanem lakóterületükön, a községekben is: mintegy 6 ezer órányi segítséget ajánlottak fel. A szakmai és ideológiai továbbképzéssel kapcsolatban szintén számos örvendetes tényt részletezhetnénk, — állapította meg Kovács Béla, aki adatokkal tudja bizonyítani, hogy évről évre több dolgozó vesz részt állami, politikai oktatásban, s a szakmai tanfolyamokon. Kulturális és sportvállalásaik hasonlóképpen dicséretesek. Meghatározták a jövőbeli feladatokat. Ezek közül melyek a legjelentősebbek? — A szocialista brigádok részére biztosítani kell a folyamatos kiértékelést, — jelentette ki az szb-titkár. — El kell érni, hogy az 1974. év kiértékelése már 1975. január 15-ig megtörténjen. S az értékelést megvitatásra, jóváhagyásra a dolgozók elé kell terjeszteni. A múlt évi munka értékelésével egyidőben kell segíteni, hogy a jövő évi brigádszerződések, kiegészítő vállalások január 15-re elkészüljenek. — A jövőben fokozottabban szeretnénk tartalmasabbá tenni a szocialista brigádok „élni, tanulni” vállalásait, — hangsúlyozta Kovács Béla. Amennyiben valamelyik brigád egy hónapon át nem teljesíti vállalásait, meg kell vizsgálni az okokat, s az aknavezetőnek intézkednie kell. Ruttkay Huszonegy éve vájár. Az erős testalkatú, magas férfi az elmúlt két évtized alatt sok ezer tonna szenet küldött a felszínre. — Nem vagyok őstatabányai, — mondja otthonában, ahol beszélgetünk, —, de egy kicsit már annak érzem magam. A Somogy megyei Bödönyéről származom, a rokonaim még ma is ott élnek. Valahogy kilógok a családból, mert a testvéreim közül csak én választottam ezt a mesterséget. 1953-ban jöttem Tatabányára, a katonai leszerelésem után. A Villas aknára kerültem, innen egy év múltán a XI-esre. A pénzre szükségem volt, igyekeztem jó csapatra, frontra kerülni. Egy-két év alatt Takács Mihály, a barátja megszerettette vele a bányászmesterség szépségeit. Minden szakmának sok előnye és sok hátránya van, s Takács Mihály az előnyeit ismertette, szerettette meg Veszprémi Istvánnal. Akkor még nem voltak annyire gépesítve a bányák mint ma, s az akkori munkakörülményeket sem lehetett egy napon említeni a mostaniakkal. — Sajnos — tolulnak elő Veszprémi István emlékei — Misi később elment a csapatunktól egy másik aknára, ahol évekkel később szerencsétlenség áldozata lett. Ismerem az egész családját, szinte valamennyien bányászok voltak, s magas fokon művelték ezt a szakmát. Több rokonával dolgoztam együtt. Amikor a bányához kerültem — bár ők is tatabányaiak voltak —, látták az igyekezetet bennem, érdeklődésemet a szakma iránt, hamarosan befogadtak a közösségbe. Akkoriban hattagú brigádban dolgoztam. Közben elvégezte a vájáriskolát is. 1958-ban kapott lakást is a Ságvári Endre úton, munkahelyétől a Tatabányai Szénbányáktól. Az előző években a VI-os telepen éltek a Csarnok utcában. A felesége tatabányai, a háztartást vezeti. Kétszobás, komfortos lakást kaptak, azóta már kicserélték a bútorokat, ahogy a felesége mondta: a második garnitúrát használják. Fiuk, Károly Esztergomban végezte el a technikumot. Itt, Tatabányán a Kisrugó Üzemben dolgozik. A fia megnősült, s Veszprémi Istvánnak már hároméves unokája van, aki a nagyapa tiszteletére az István nevet kapta. — Jelenlegi beosztásom — folytatjuk a beszélgetést — frontmester, az 550-es Bányászélet 1975 Veszprémi István vájár számú szocialista brigád vezetője vagyok. A 66 tagú közösség három szakra oszlik el. A kollektíva egyébként még 1949-ben alakult meg az elsők között a Tatabányai Szénbányáknál. A vezetője régebben Takács József volt — a tanítómesterem, Takács Mihály fivére —, míg 1968-ban nyugdíjba nem ment. Tőle vettem át a brigád vezetését. A brigádunk a XI a aknában dolgozik, mely lényegében ugyanaz mint a XI-es volt. Különben a Keleti II-es bányaüzemhez tartozunk. A kollektíva négyszeres aranykoszorús szocialista brigád. Olyan jól összeszokott közösség, hogy a brigádtagok szinte egymás gondolatait is ismerik. Náluk mindennek az alapja a munka. Szavak nélkül is értik egymást, a munka minőségét a tettek adják. Egyik munkatársuk Kimmel József Bicskén házat épít, most tavasszal kezd hozzá. Itt Tatabányán kapott egy öreg, hatajtós házat, melyet a brigád bontott le. Ennek anyagát is felhasználják a jövendő új házba. Az csak természetes, hogy a kollektíva egy emberként veszi ki majd a részét Kimmel József családi házának építéséből. — Brigádunkban állandó vendég a jókedv — mesél tovább a házigazda —, átlagéletkor 38, de inkább 40 év körül van. Tavaly a szokásos brigádvállaláson kívül a kongresszusi munkaversenyből is kivettük a részünket. Jelenleg 116 százalékon tartjuk a tervünket. A nagyon magas teljesítménnyel az elsők vagyunk Tatabányán. — Elégedett? — Teljes mértékben. — Miért? — Szeretem a munkámat, a feleségemet, a fiamat, s a kisunokámat. Anyagilag is megtalálom a számításomat, átlagosan havonta 7500 forintot keresek. Bányásznapkor 15 700 forint hűségpénzt kaptam. Négy éve vásároltam gépkocsit, egy Skoda 100-ast. Szabad időmben szeretek rajta bütykölni, vagy a garázsommal foglalkozom. Szeretek tollaslabdázni, sakkozni. Jó barátommal, Staufmann Györggyel gyakran összejövünk, sakkozni, kártyázni. Sokat olvasok, igaz a könyvtáram már nem olyan nagy, mert a könyvek felét a fiamnak adtam. Különösen szeretem Jókai műveit, de más szépirodalmi könyveket is. Amikor a kisunokám itt van, sokat játszom vele. Újra a bányára, a vájárszakmára terelődik a szó. — Tavaly (1974), augusztus végén a Tatabányai Szénbányáktól egy bányaipari delegációval a Szovjetunióba utaztam tapasztalatcserére. Jártam Moszkvában, Leningrádban, Tulában, innen hoztam ezt a szép szamovárt — mutat a szobaszekrény tetejére. — A tizenkétnapos program alatt több bányavállalatot is meglátogattunk. Sok szovjet bányásszal ismerkedtünk meg, az egyik nagyon korszerű, egyszintes bányában 200 tonnás tejátlag jött ki. Ennyit termelt egy ember egy műszak alatt, olyan gépesített volt a termelés. Egy másik munkahelyen a 120 méteres frontszakaszon mindössze három ember dolgozott. Az egyik a pajzsot, a másik a hidraulikát kezelte, a harmadik a főtét biztosította ... — Volt itthon mesélnivaló... — Hajaj. Napokig ez volt a téma, az élményekről számoltunk be. Különösen ennek a munkamódszernek volt nagy sikere a brigádtagok előtt. Szinte hitetlenkedtek a munkatársaim: 120 méteres frontszakaszon csak három vájár! A másik dolog, ebben a fejtésben olyan magas volt a homlok, hogy nem akartam hinni a szememnek, s 5800 kalóriás szenet termeltek! Külszíni fejtésen is voltunk, ahol a fabeadás csőrendszeren történt. A méretnek megfelelően fent darabolták fel a fát, mely a csőrendszeren jutott le a munkahelyre. Sokat tudna még mesélni Veszprémi István. A hosszúra nyúlt beszélgetésen sokat beszélt magáról, de szerényen nem mondott el mindent. Eddig hat alkalommal kapta meg a „Kiváló dolgozó” címet, kétszer a „Kiváló Bányász” kitüntetést. 1972-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatában részesült. Öt éve munkásőr, a tatabányai Tóth Bucsoki István zászlóalj egyik rajparancsnoka. A „Kiváló munkásőr” címnek is birtokosa. Szabad ideje kevés, nagyon elfoglalt. Idejének jelentős részét a társadalmi megbízatások töltik ki. Szívvel-lélekkel csinálja, tevékenykedik, mint sok ezer hasonló bányász. Botlik József Az ajkai bányák dolgozói 17 nappal előbb teljesítették éves tervüket. A bánya mélyén a brigád együtt örül a sikernek A munkaverseny híreiből A mélyművelésű szénbányák — 56 üzem — több mint 55 000 dolgozója arra vállalkozott, hogy a kongresszusi versenyben 200 000 tonna szenet ad terven felül. Október elejére már csaknem teljesítették felajánlásukat — az esedékes előirányzaton túl 185 000 tonnát küldtek felszínre , amikor az elemi csapások egész sora nemcsak a többletet vitte el, de a napi tervek teljesítését is gátolta. Balinkán vízbetörés volt, több borsodi bányában árvíz bénította a termelést. Emellett vagonhiány miatt 150 000 tonnányi termelés esett ki az év folyamán. A mélyművelésű bányák dolgozói megfeszített munkával, vasárnapi termelőnap beiktatásával, nemcsak elmaradásukat hozták be, de kongresszusi felajánlásukat is teljesítették. A termelés mellett sok más területen is szép eredményeket ért el a szénbányászat. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a fejlesztési lehetőségek kedvezőbbek voltak az előző évekénél. A vállalatok saját alapjaiból és a különböző állami támogatásokból 1,9 milliárd forint állt a szénbányászat rendelkezésére. Ennek legnagyobb részét gépvásárlásokra és a szénvagyonpótlást biztosító beruházásokra fordították. Folytatták a termelés koncentrációját. Ennek eredményeként — a még nem végleges számadatok alapján — 1,6 százalékkal nőtt az egy aknára jutó átlagtermelés. Erőteljesen fejlődött az üzemeken belüli koncentráció is. Országosan a termelés több mint 85 százalékát frontokról nyerték. Így — 1974-ben — 18 százalékkal emelkedett az egy fejtési munkahelyre jutó termelés. Helytálltak a brigádok Kossuth-bánya dolgozói december 23-án teljesítették 1974. évi tervüket. A múlt esztendő folyamán 771 700 tonna szenet hoztak felszínre, ami azt jelenti, hogy ezzel a mennyiséggel Kossuth-bánya Magyarország legnagyobb mélyművelésű bányája. A néhány napos előnyt akkor lehet igazán értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy az év első negyedét különféle nehézségek miatt tizenháromezer tonna adósággal zárták. A szocialista brigádok helytállása, a kongresszusi munkaverseny eredményei segítettek a talpraállásban és abban, hogy a terven felül ígért ötezer tonna szén helyett ennek kétszeresét adják. Az utóbbi néhány hónap lendületes munkáját nagyban segítette a sűrített levegős jövesztő repesztés alkalmazása a fejtésekben és elővárásokban, ami megkönnyítette a bányászok munkáját, növelte a teljesítményeket. Hatmillió forintos energiamegtakarítás A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének olajbányászai a kongresszusi versenyben nagy gondot fordítanak az energiatakarékosságra. A különféle szénhidrogénekkel, gázzal, olajjal körültekintően bánnak, emellett sikereket értek el az ipari gőzök, s a villanyáram gazdaságos felhasználásában is. Mindezek révén együttesen több mint hatmillió forint értékű megtakarítást értek el az idén, s ezzel négyszeresen túlszárnyalták a vállalt másfél milliót. A műszakiak új eljárások kidolgozásával segítették az energitakarékosságot. Ebből a szempontból az egyik legeredményesebb új eljárás az úgynevezett zárt rendszerű olajtermelésre történő áttérés, amellyel több millió köbméter földgázt takarítanak meg évente. A módszert a Központi Olajgyűjtő Állomáson vezették be, ahol a szénhidrogén medence tucatnyi tankállomásának egész „aljtermelése” öszszefut. Ennek a főgyűjtő állomásnak több ezer köbméteres tartályait olyan zárószerkezettel látták el, hogy az olajjal keveredett földgáz ne illanhasson el, ugyanakkor kompresszoros szívatóberendezést helyeztek üzembe, amellyel a tartályok felső részében összegyűlő gázokat leszívatják, s csővezetéken a földgázfeldolgozó üzembe továbbítják. Az olajbányászok takarékossági mozgalma nemcsak a maguk termelte energiahordozókra, de a tekintélyes mennyiségben felhasznált villamosenergiára is vonatkozik. A központi ipartelep, a földgázüzemek, az olaj- és gáztankállomások, a vízvisszanyomó rendszer villanymotorjai együttesen háromszor annyi villanyenergiát fogyasztanak, mint Csongrád városa. Az évi „villanyszámla” jóval meghaladja a tízmillió forintot. Ez idénre megháromszorozódik, hiszen csak az új gázfeldolgozó egyegy villanymotorjának energiaigénye másfél megawatt. Ezért is jelentős az árammegtakarítást, eredményező üzemeltetési módszerek kialakítása. 2,6 millió tonna szén Teljesítette éves tervét a Közép-dunántúli Szénbányák. Az öt bányaüzemből összesen 2,6 millió tonna szenet hoztak felszínre, s az év végéig terven felül mintegy hetvenezer tonnányi szenet bányásztak ki. A tervteljesítésben döntő szerepük volt a vállalat szocialista brigádjainak, amelyek kongresszusi versenyfelajánlásaiban szinte kivétel nélkül szerepelt a többlettermelés.