Bányamunkás, 1979 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! LXVI ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1979. JANUÁR ÁRA 50 FILLÉR Társadalmat, jövőt formáló erő Szocialista brigádvezetők jubileumi tanácskozásán „Köszöntjük a bányaipar élenjáró dolgo­zóit.” Ez a felirat fogadta december 16-án azokat a szocialista brigádvezetőket szak­­szervezetünk székházában, akik a mozgalom kibontakozásának 20. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi tanácskozáson részt vettek. A szakszervezetünk elnöksége és a Ne­hézipari Minisztérium által közösen rende­zett ünnepi ülés elnökségében foglalt helyet: Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, Vi­­nszlay Gyula, a SZOT titkára, Simon Pál ne­hézipari miniszter, Simon Antal, a BDSZ főtitkára, dr. Kapolyi László miniszterhelyet­­tes, Lajer László, a BDSZ titkára, Mérten Pál, a KISZ KB osztályvezető-helyettese, Kreffty Gábor, az OBF elnökhelyettese, Sol­tész István szocialista brigádvezető. A tanácskozás részvevőit, a vendégeket Si­mon Antal köszöntötte, majd Lajer László, szakszervezetünk titkára mondott vitaindí­tót. Az ünnepi ülést követően Simon Pál ne­hézipari miniszter kitüntetéseket, emléklapo­kat és tárgyjutalmakat adott át. Húsz esztendő a szocialista útján Ma a bányászatban 4840 szo­cialista brigád 73 000 tövet dolgo­zok.. Ezek­ a számok nagyságuk­kal is sokat sejtetnek, valójában azonban a munkahelyeken az üze­mekben folyó munka, annak ered­ményei tükrözik azt az erőt, amit a mozgalomba tömörült dolgozók önmagukban és környezetükkel képviselnek — mondotta többek között bevezetőjében szakszerve­zetünk titkára, majd így folytat­ta: íme 20 éve már, hogy bányá­szatunk fizikai és szellemi mun­kásai a szocialista építés előre­­mozdításáért életre keltették a munka­verseny-mozgalmat. Az or­szágban elsők között voltak, akik arra vállalkoztak, hogy a közös­ségben rejlő erőt jobban kihasz­nálják. A közös ügyért együtt gondolkozni, együtt cselekedni in­dították a mozgalmat. Szinte egy időben alakultak az első szocia­lista brigádok Bálinkon, Kisgyón­ban, Mecseken, Tatabányáin, Nóg­­­­rádban, az olajbányászat külön­­­­böző területein a bányagépgyárak­­­­ban. A kezdeti tényezőket gyorsam sokan követték. Terjedt az a felismerés, hogy a szocialista mun­kaverseny nem­csak egyszerűen termelési mozga­lom, hanem egyik jelentős for­málója a szocialista gondolkodás­módnak, a szocialista magatartás­nak. A kezdeményezők érdeméről ezért a tisztelet hangján szólunk. Ezt követően Lajer elvtárs név szerint szólt az alapítókról, majd ezt mondta: A felsoroltak, az alapítók többi jelenlevő képviselőjével, saját bri­gád­jukkal élték át azt a nagy ívű folyamatot — két évtized fejlő­dését —, melynek eredményeként a brigádmozgalom ma tömegmoz­galommá, népmozgalommá vált, s a gazdasági építőmunkáinak ha­talmas erőforrását képezi. Olyan erőt amely, előremutató­­példa. A hármas jelszó szellemében A nehézségek leküzdésében időt és fáradságot szerp kímélve a bri­gádok mindig élenjártak, minde­nütt ott voltak és vannak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ez akkor is így volt, amikor a ter­melés mennyiségi oldala volt elő­térben, s jelenleg is, amikor fel­ismerve a korszerű gazdálkodás követelményeit, a vállalások je­lentős részénél a szén, a kőolaj, a földgáz mennyiségi többletkö­vetelmények­­ fontosságának isme­retében a minőségjavítás, a ter­melékenységnövelés, anyag- és energiatakarékosság is nagy hang­súlyt kap: munkában, fegyelemben, magatar­tásban, művelődésben. A megtett húszéves utunkon voltak bukkanók, hegymenet és völgymenet, meg kanyarok is. A brigádmozgalom­ azonban mindig képes volt arra, hogy időről idő­re megújítsa önmagát, felismerje és befogadja az időszerű társa­dalmi, gazdasági célkitűzéseket s kezdeményezően támogassa azok megvalósulását. A munkavégzésben, a tervek teljesítésében ma már nem lehet a szocialista brigádmozgalom nél­kül gondolkodni. Véleményünk, hogy az eredmé­nyeket, amelyeket a bányászat­ban, de mondhatjuk, hogy a nép­gazdaságban elértünk, nem tud­tuk volna megvalósítani a szocia­lista brigádok lelkiismeretes mun­kája nélkül — a jelenlevők nél­kül — akik a 30 év során segí­tettek abban, hogy ma ilyen szin­ten lehetünk. A­ kezdeti időkben — amikor ez így volt helyes —• a „szocialis­ta módon dolgozni” jelszó telje­sítése volt a legfontosabb, mert így lehetett a termelési nehézsé­geket áthidalni. A szocialista bri­­(Folytatás a 2. oldalon) A tenácsfcozás rossz l­evél Új esztendő küszöbén ISMÉT MÖGÖTTÜNK hagytunk egy küzdelmes évet és hoz­zákezdünk egy magasabb követelményekkel növelt új eszten­dő célkitűzéseinek megvalósításához. Mondanivalónkat lénye­gében mindig így fogalmazzuk meg és ez így is igaz. Ugyanis az emberek igényei állandóan növekednek és ezek kielégíté­séhez meg kell teremteni a feltételeket, mert ez viszi előre a társadalmi fejlődést. Az igények és a kielégítés lehetőségei azonban nincsenek mindig összhangban. Ennek számos — a hétköznapokon jól észlelt — oka van. Minden esztendő utolsó heteiben számvetést, mérleget ké­szítünk, megtervezzük a jövőt, azt, hogy az igények kielégí­tésében mennyire vállalkozhatunk. Ehhez adott útmutatást az MSZMP Központi Bizottság december 6-i ülése. A Központi Bizottság szólt az elmúlt évi munka eredményességéről, arról hogy a termelés összesített értékben a tervnek megfelelően fejlődött, amelyben kifejezésre jutott a dolgozók áldozatos mindennapi munkája. Szólt azonban arról is, hogy az ered­mények mellett jelen vannak a gazdálkodásban a gondok, fő­ként a népgazdaság egyensúlyi helyzetében meglevő problé­mák. Gazdaságpolitikánk következetes és felelősségteljes vég­rehajtása érdekében a Központi Bizottság közleménye úgy fogalmaz, hogy „az irányításban és a mindennapi gyakorlati munkában elsőbbséget adjunk a gazdasági egyensúly kérdé­seinek ... Ennek kell alárendelni a gazdasági növekedés üte­mét és a belföldi felhasználást... Ez az útja annak, hogy az anyagi termelésben és a népünk életkörülményeinek alakulá­sában, életszínvonalának emelésében elért eddigi vívmányain­kat megszilárdítsuk és a jövőbeni fejlődés feltételeit megala­pozzuk.” Ami A BÁNYAIPAR 1978. évi munkáját illeti, csak a di­cséret és elismerés hangján szólhatunk a dolgozók áldozat­kész, becsületes, esetenként szinte hősies küzdelméről, ame­lyet a tervek teljesítéséért tettek. Összességében megfeleltek az elvárásoknak és igyekeztek kielégíteni a népgazdaság szén­­olaj-, érc- és ásvány igényeit. A szénbányászok nagy erőfeszí­téssel és szabadnapok feláldozása árán várhatóan mintegy 30­1 ezer tonnával túlteljesítik a tervet. Ebben különösen szép si­kert ért el az Oroszlányi, a Borsodi Szénbányák és a Thorca külfejtési üzem kollektívája. De eredményes esztendőt hagy­tak maguk mögött a kőolaj- és földgáz, az érc- és ásványbá­­nyászat, valamint a bányászathoz szervesen kapcsolódó tevé­kenységet folytató aknamélyítő, gépgyártó, a tervező és kuta­tó vállalatok és intézmények dolgozói is. Pedig a megtett út amely mögöttünk van, nem volt könnyű. Sok gonddal és problémával kellett szembenézni. A víz- és gázbetörések mel­lett súlyos anyag- és alkatrész gondok nehezítették a munkát és mégis — hála a bányászok helytállásának, a társadalmi haladásért érzett felelősségüknek — sikerült legyőzniük az akadályokat. ILYEN BECSÜLETES helytállást vár el társadalmunk az új esztendőben is bányászainktól. Az elkövetkező esztendő vállalati terveit a dolgozókkal széles körben napjainkban megvitatták, illetve megvitatják. Valamennyi tervre általá­ban jellemző, hogy feszítettebb. Úgy kell az idén többet ter­melni, hogy kevesebb élő és holt munkát használjunk fel. Ta­karékoskodjunk az energiával és mindenfajta rendelkezé­sünkre álló anyag felhasználásával, gondot fordítva az ész­szerű készletgazdálkodásra. Bérpolitikai intézkedésekkel biz­tosítani kell, hogy a feladatok eredményesebb megoldására ösztönözzék a vállalati, az üzemi kollektívákat, az egyéneket a dolgozókat. Jövő évi tennivalóink megvalósításának alapvető feltétele a dolgozók felkészítése a céltudatos tevékenységre. Enélkül a szemléletalakító és formáló, felvilágosító és meggyőző mun­ka nélkül elképzelhetetlen egységes cselekvés. Ebben a mun­kában nagy szerepe van a párt és szakszervezeti szerveknek a gazdasági-műszaki vezetésnek."Ha azt akarjuk, hogy a dél gőzök, — akik a hatalom birtokosai, az ország gazdái, — for­málói legyenek az ország politikai és gazdasági életének, hogy meghatározói —■ döntéseket befolyásoló — véleményük legyen saját élet- és munkakörülményeik alakításában, hogy össze­függésben lássák a nemzetközi méretekben folyó osztályhar­cot, a világban lejátszódó eseményeket, akkor erre is fel kel készíteni­­ őket, megadva ehhez minden lehetőséget és segít­séget. SZAKSZERVEZETI SZERVEINKNEK a temetést, a gazdál­kodást segítő tevékenységük közben nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy a tervek valóraváltása az emberért tör­ténik. Ezért nem hagyhatják figyelmen kívül a munkásvé­delemmel, az élet- és munkakörülmények javításával össze­függő tennivalókat sem. Nagyon lényeges, hogy odafigyeljünk arra, amit a dolgozók mondanak, észrevételeznek és javasol­nak. Nagyon káros lehet mind az egyén, mind a közösség szá­mára, ha nem foglalkozunk kellő módon és lelkiismeretesség­gel javaslataikkal, kritikai észrevételeikkel. Természetesen előfordulhat — egyetértés esetén is — hogy az intézkedések­nek nincsenek meg az anyagi, technikai feltételei, vagy ép­pen valamilyen kérdésben nincs igaza a dolgozónak. Ilyenko is türelmes, meggyőző, felvilágosító munkával kell megértet­ni, hogy a javaslatot vagy az elképzelést miért nem lehe megvalósítani. Nagyon sok múlik szakszervezeti aktivistáink és tisztség­viselőink magatartásán és munkáján. Mint az élet minden területén, úgy a szakszervezeti munkában is a mindennap események gyorsan követik egymást. Ezek időbeni érzékelésé­vel és gyors reagálással hatást gyakorolni az eseményekre napjaink egyik követelménye. Tisztségviselőinknek nap min nap rá kell szolgálniok tagságuk bizalmára, mert csakis úgy alakulhat ki kölcsönös bizalom, amely alapja az egységes cse­lekedetnek. Munkánkban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista brigádmozgalomra, amely az élenjáró munkásoka tömöríti magában. A brigádmozgalom két évtizedes tapasz­talata bizonyítja, hogy ez egy olyan bázis, amely átfogja a bányaipar dolgozóinak mintegy 60 százalékát. A mozgatók céljának megfelelő, eredményes működtetése olyan erő, amely nagy hatással lehet az összdolgozókra. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy a magyar bányászok tradíció­jukhoz hűen, ebben az esztendőben is minden tőlük telhető megtesznek, hogy jól szolgálják a munkásosztály hatalmánál erősítését, a haladás és béke ügyét. Ehhez a munkához kívá­nunk sok sikert, egyéni életükben sok boldogságot, jó egész­séget és jó szerencsét.

Next