Bányamunkás, 1979 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

(Folytatás az első oldalról) vátlolt munkaverseny-kezdemé­nyezése, többletvállalásai segítet­ték a problémák megoldását. Minőségi előrelépést jelentett a „szocialista módon tanulni” jel­szó súlyának növekedése. A bá­nyászok körében egyre többen érezték szükségét, hogy szakmai és kulturális ismereteiket gyara­pítsák. A „szocialista módon élni” jel­szó tudatos alkalmazása azt ered­ményezte, hogy fokozódott a bri­gádtagok közéleti érdeklődése, aktivitása. Ennek egyik megnyil­vánulása, hogy mind többen vál­lalnak szerepet a párt, szakszer­vezet, társadalmi szervek munká­jában. Jelentős a brigádok neve­lő hatása a közösségi szellem erő­sítőében, az új dolgozókért vál­lalt felelősségben, a munkássá vá­lás elősegítésében. De még jel­lemzőbb a bányászok szőkébb családi közösségében kifejtett se­gítő tevékenysége, a lakóhelyi környezetükben végzett sok-sok társadalmi munka, az emberi hu­mánum legszebb megnyilvánulá­sa, az árvák, elaggottak önzetlen támogatása. Azok a szép sikerek s nemes emberi vonások, amelyeket ma szocialista brigádmozgalmunkban természetesnek látunk, az elmúlt hosszú évek alatt formálódtak, alakultak ki. Ennek ellenére még korántsem érezzük tökéletesnek magunkat, vannak még fogyaté­kosságaink, ki nem használt le­hetőségeink. A mai tanácskozá­sunknak is egyik alapvető célja, hogy vitassuk meg azokat a mód­szereket, amelyekkel munkánkat még eredményesebbé tehetjük, mint ahogyan tettük az eddig or­szágos tanácskozásokon, amelyek mérföldköveket jelentettek a szo­cialista brigádmozgalom fejlődé­sében. Ezt követően Lajer elvtárs az 1978. évi feladatok végrehajtá­sáról szólt. A tanácskozás elnöksége Nagy Dezső nyugdíjas brigádvezető átveszi az emléklapot Simon Pál nehézipari minisztertől Készül a tv-riport Bege Tamás brigád­vezető­vel A bányászati ágazatok tevékenységéről Melyek voltak 1978 fontosabb célkitűzései? Az 1978. évi belföl­di energiaszükséglet igényeit 53 százalékban hazai termelésből, 47 százalékban­­importból elégítjük ki. Az energiafelhasználás szer­kezetében a szénféleségek 32,3 százalékkal, a szénhidrogének 61 százalékkal részesednek. A szén­­termelés 1978. évi előirányzata hazai termelésből 25,2 Mt, ebből a visontai külszíni termelés 6,8 Mt. Feladataink várható teljesítése azt mutatja, hogy csak rendkívü­li erőfeszítésekkel tudjuk a nép­gazdaság elvárásait teljesíteni. Az ország energiahelyzetéből adó­dóan a mintegy 340 Et szén több­lettermelést a korábbi maximu­mokat meghaladó szabadnapi igénybevétellel, túlórákkal lehet teljesíteni. A mélyműveléses szén­bányászat további koncentrálása érdekében az egy fejtésre jutó termelést 6—8 százalékkal kell növelni. A hatékonyság növelé­sére a vágatok 51—52 százalékát gépesítésre előkészíteni. Szénhidrogén-bányászatunk a mélyfúrás és kutatás előkészített­ségének további javítása érdeké­ben a szeizmikus mérések éves volumenét az 1977. évi célkitű­zéshez képest további 100 km-rel kell növelni. Kétszáz km kutató­és 150 km feltáró fúrást kell tel­jesíteni. 1978. év folyamán 2,15 Mt kőolajat és mintegy bruttó 7,2 Mrd m­ír­földgázt kell kiter­melni. A nagyobb végső olajki­­hozatalt biztosító másodlagos­­harmadlagos művelési eljárások kisüzemi kísérleteit meg kell kez­deni. Az érc- és ásványbányászatiban tovább kell fejleszteni a korsze­rű külfejtéses eljárásokat. Első­sorban a hidraulikus jövesztés és szállítási technológiák bővítését. A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat 1978. évi feladata volt az érc- és fémtermelési terv, vala­mint az export-előirányzat telje­­sítése, a távlati geológiai kutatá­sok folytatása, az V. számú új bányaüzem építése, az ércterme­lés és feldolgozás műszaki szín­vonalának emelése. A növekvő bányászati feladatokat várhatóan csökkenő létszám mellett megold­ja. Az ez évi munkaerőtervek alap­vető követelményként írták elő, hogy a bányászati ágazatokban és vállalatoknál a termelékenység növekedési üteme meg kell, hogy előzze a termelés növekedési üte­mét. A bányászatban legalább 1,5 százalékos létszámcsökkenést kell elérni, ezen belül a szén-, érc- és ásványbá­nyászatban az átlag kö­rülit, a kőolaj- és földgázterme­lésben 1 százalékot. Az előzetes jelzések szerint kiemelt feladatait a bányászat valamennyi szakága­zata teljesíteni fogja, mindazok ellenére, hogy igen sok külső és belső zavaró, akadályozó körül­mény merült fel, mint pl. anyag-, alkatrész-, vagonhiány, természe­ti akadályok, veszteségidők, mun­kaerő-utánpótlás gondok. Nehezebb feltételek között kell helytállni Az 1979. évi népgazdasági terv, ezen belül a bányászat terve, ko­moly és felelősségteljes feladato­kat tartalmaz. Tudomásul kell venni, hogy az V. ötéves tervben elképzel­tnél nehezebb feltételek között kell dolgozni. Egyr­e in­­­­kább olyan, helyzetbe kerülünk, hogy hazai lehetőségeink maxi­mális kihasználásával is lehetnek energiaellátási gondjaink. Nem használtuk még ki teljesen ugyan hazai lehetőségeinket, de már egy­re nehezebb a növekvő követel­ményeknek eleget tenni. A szén­bányászat ez­ évi tervteljesítését sok nehézség hátráltatja, de úrrá kell lenni rajta, mert kell a szén, kell az energia. A jövő évi elvá­rás is 25 Mt felett van. Energiafelhasználásunk szer­kezetében a szénféleségek aránya 1979-ben 31,6-ről 29,9 százalékra csökken, a szénhidrogéneké 62-ről 62,3 százalékra nő. Nem tűnik je­lentősnek az elmozdulás, mégis sok erőfeszítés, gond van mögötte. Ezen országos energiamérleg­kép kialakulásához 25,2 Mt szenet kellene termelni. Ebből a visontai lignit közel 7 Mt, valamint 1,2 Mt a hazai brikett. De kiemelt jelen­tőségű a minőségi barnaszénter­­melési terv teljesítése és a lehe­tőség szerinti túlteljesítése is. Nem rejthetjük véka alá azon véle­ményünket, hogy az elvárások nagyon feszítettek, a szénbányá­szat jelenlegi képességét megha­ladónak látszanak. Alapvető feladat: a hatékonyság javítása Szocialista építőmunkánk célja életszín­vonal-politikánk követke­zetes végrehajtása, de ennek fel­tétele helytállásunk a világgaz­dasági környezetben. Húsz évre visszatekintve arról szóltunk, hogy szocialista brigádjainknak milyen nagy szerepük volt bá­nyászatunk eredményeiben. Évről évre teljesítettük, sőt túlteljesí­tettük a növekvő tervkövetelmé­nyeket. Ugyanezeket hallottuk a népgazdaság többi ágazatában te­vékenykedő brigádokról és ered­ményeikről. Miért van gondja mégis az or­szágnak, miért van probléma a gazdasági életben. Értjük-e, jól értjük-e minek következtében állt elő ez a helyzet? Erre a kérdésre választ ad a­­Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága december 6-i üléséről megjelent közlemény. A Központi Bizottság megálla­pította: a termelés mennyiségi feladatainak az éves tervekhez közelálló teljesítése nem jár együtt a gazdasági egyensúly ja­vulásával, a hatékonyság gyors emelkedésével, a termelési szer­kezet szükséges változásával. A fejlődést befolyásoló külső gazda­sági körülmények kedvezőtleneb­bek az V. ötéves tervben feltéte­lezettnél: a külkereskedelmi cse­rearányok rosszabbak lettek, a tő­kés piacokon az értékesítés nehe­zebbé vált. A gazdaságosság szem­pontjai nemegyszer háttérbe szo­rulnak. Gazdaságpolitikai és gaz­daságirányítási gyakorlatunk las­san igazodik a változó helyzet követelményeihez. Mi lehet a kiút, mit kell tenni? A Központi Bizottság erre is vá­laszt adott. A további munka kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők fokozot­tabb előtérbe állításával biztosít­suk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. Ennek kell alárendelni a gazdasági növeke­dés ütemét és a belföldi felhasz­nálást. Ez az útja annak, hogy az­ anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek alakulásá­ban, életszínvonalának emelésé­ben elért eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk és a jövőbeni fej­lődés feltételeit megalapozzuk. A terv teljesítéséhez megvan­nak a feltételeink, de a feladatok mindenkitől minden poszton és területen az eddiginél nagyobb erőfeszítést igényelnek. A hazánk boldogulásáért érzett személyes felelősség jusson kifejezésre a fe­gyelmezettebb, jobb, eredménye­sebb munkában. A brigádmozgalom további fel­adataira vonatkozóan a határozat így fogalmazott: A szocialista munkaverseny 1979. évi céljai kö­zött kerüljön előtérbe a gazdasá­gosság fokozása, a termékszerke­zet korszerűsítése, a jól értékesít­hető termékek kivitelének növe­lése, a szállítási szerződések pon­tos betartása, a kooperációs fe­gyelem erősítése, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a jobb munkaszervezés, a beruhá-­ zások szervezettségének javítása. A kollektívák, a szocialista brigá­dok vállalásai irányuljanak a gazdálkodás minőségi követelmé­nyeinek teljesítésére. Társadalmunk a jövőben is számít a szocialista brigádmozgalomban rejlő erőre A gazdaságpolitikai célok meg­valósításához bányászatunkban is szükséges, hogy a brigádok még konkrétabban ismerjék meg a cé­lokkal összefüggő vállalati, mun­kahelyi feladatokat. A részlete­sebb tájékoztatás mellett szoro­sabb összefüggést kell teremteni a vállalati érdekeltséget meghatá­rozó mutatók és a kitűzött mun­kahelyi elvárások között. Fontos megjelölni azokat a fel­adatokat is, amelyek végrehajtá­sa több brigád összefogását, együttműködését igényli, melye­ket vállalati szinten a kooperá­ciós faladatok szocialista szerző­dései támasztanak alá. Így erő­södhet­ az a felismerés, hogy tár­sadalmunk előrehaladása szoro­san összefügg a brigádmunka ter­melékenységének fokozásával, s hogy a minőségi munkát, a taka­rékosságot, a gépi berendezések fokozottabb kihasználását nem tekintjük kampányfeladatnak. A gépesítés, a termékszerkezet korszerűsítése önmagában hordja a tanulási, szakmai képzési igé­nyeket­, aminek elengedhetetlen feltétele a nyolc általános iskola elvégzése, sőt több esetben ro­kon-, illetve másodszakmák elsa­játítása is szükséges. Eddig sem hiányzott a brigád­vállalásokból a politikai ismeretek gyarapítása. Legyen ez a jövőben is minden­napos igény. Kitüntetettek A szocialista brigádvezetők ju­bileumi tanácskozása alkalmá­ból, kiemelkedő munkájuk elis­meréséül „KIVÁLÓ ,BÁNYÁSZ” kitüntetésben részesült: Becker János (Mecseki Szénbányák) Be­ge Tamás (Középdunántúli Szén­bányák), Csordás József (OKGT), Gadó István (Mecseki Ércbányá­szati Vállalat), Kiss Mihály (Bor­sodi Szénbányák), Kohári János (Országos Érc- és Ásványbá­nyák), Kulcsár Sándor (Mátra­aljai­­Szénbányák), Lisztes János (Tatabányai Szénbányák), Mé­­szá­ros István (Oroszlányi Szén­bányák), Varagya József (OKGT), „KIVÁLÓ MUNKÁÉRT” ki­tüntetést kapott: Borbás Miklós (Borsodi Szénbányák), Csuti Im­re (Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat), Farkas György (OKGT), Ilajdy Lajos (OKGT), Slanek Ferenc (Dorogi Szénbányák), Illés András (Nógrádi Szénbá­nyák), Kiss József (Várpalotai Szénbányák), Kovács János (Or­szágos Érc- és Ásványbányák), Leipold János (Mecseki Szénbá­nyák), Tóth Má­rton (Országos Bányagépgyártó Vállalat), Tóth Ödön (OKGT). EMLÉKLAPOT ÉS TÁRGY­JUTALMAT kapott Balla István (Országos Érc- és Ásványbá­nyák), Balogh Sándor (OKGT), Boh­ár Lajos (Középdunántúli Szénbányák), Dittrich András (Oroszlányi Szénbányák), Falucs­kai Antal (OKGT), Hermann István (OKGT), Hoffmann Lajos (Tatabányai Szénbányák), id. Horváth Ernő (Oroszlányi Szén­bányák), Horváth István (OKGT), Kaszler János (Mecseki Szénbá­nyák), Kazinczi Gábor (Nógrádi Szénbányák), Koroknai Ferenc (Várpalotai Szénbányák), Kovács Gábor (Nógrádi Szénbányák), Kun István (Országos Bányagép­gyártó Vállalat), Kurucz János (Oroszlányi Szénbányák), Loy Árpád (Borsodi Szénbányák), Márton Sándor (Mátraaljai Szén­bányák), Metzger György (Doro­gi Szénbányák), Mező Ferenc (Mátraaljai Szénbányák), Nagy Dezső (Mecseki Szénbányák), Nagy János (Középdunántúli Szénbányák), Nagy Károly Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat), Neukum Ferenc (Tatabányai Szénbányák), Papp Ernő (Me­cseki Ércbányászati Vállalat), Ssapp Lajos (Mecseki Szénbá­nyák), Pálfi Ferenc (Borsodi Szénbányák), Fruzsina Istvánná (Tatabányai Szénbányák), Sol­tész István (Borsodi Szénbányák), Suba Pál (Országos Kutató és Fúró Vállalat), Surányi Miklós (Nógrádi Szénbányák), Veszpré­mi István (Tatabányai Szénbá­nyák), Wagner Gyula (Országos Bányagépgyártó Vállalat), Zsu­­pos Sándor (OKtIJT).

Next