Bányamunkás, 1982 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 69. ÉVF 1982. FEBWAff A BANYAI KAMI­KULKUZUK ÖZAKÖZtHVtZthtNtK KUZlUIM 11 LAKJA • IKU HJKINI Magyarország kőszénvagyona, a szénhidrogén-bányászat VI. ötéves terve TANÁCSKOZOTT A KÖZPONTI VEZETŐSÉG Szakszervezetünk Központi Vezetősége múlt évi utolsó ülésére december 17-én Tatabányán került sor. A Központi Vezetőség az írásos jelentés és szóbeli kiegészítés alapján megtárgyalta Magyarország kőszén­­vagyonát, a műre való szénvagyon nagyságát, a szén­bányászat fejlesztésének geológiai feltételeit. Előadó: dr. Fülöp József a KFH elnöke. A második napirendi pont keretében a Központi Ve­zetőség foglalkozott az OKGT Kőolaj- és Földgázbányá­szati ágazata VI. ötéves tervének főbb fejlesztési cél­kitűzéseivel, különös tekintettel a szociális beruházások­ra és a terepen dolgozók élet- és munkakörülményeire. Előadó: Péczeli Béla műszaki vezérigazgató-helyettes. A harmadik napirendi pont keretében a testület el­fogadta a Központi Vezetőség, az Elnökség és a Titkár­ság idei első félévi munkatervét. A Központi Vezetőség ülését Simon Antal, szakszer­vezetünk elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a megjelen­teket, a meghívott vendégeket majd átadta a szót dr. Fülöp Józsefnek, a KFH elnökének. Van alapja a hazai szénbányászat tartós fejlesztésének Az energia és az energiahordo­zók importjának megnövekedett gazdasági terhei és mennyiségi kor­látai — takarékos felhasználás mellett is — szükségessé és gaz­daságilag indokolttá teszik a hazai kőszénvagyon növekvő ütemű igénybevételét. A földtani kutatással megismert, gazdaságosan kitermelhető vagyo­nunk a megnövekedett igények ki­elégítését hosszabb távon is lehe­tővé teszi, mind a kokszolható fe­ketekőszén területén, mind a mi­nőségi igényeket kielégítő barna­kőszén-bányászatban, mind az erő­művi célra felhasználható külfejté­­sű lignit tekintetében — mondta többek között Fülöp József. A szénbányászat fejlesztése azon­ban nagy anyagi ráfordítással járó, lassan megtérülő és ezért igen nagy körültekintést igénylő feladat. A bányászati beruházások hatékony­sága nagymértékben függ a ter­mészeti adottságok széles körű tisz­tázásától, a bányatelepítést és bá­nyaművelést megalapozó földtani kutatástól. Ésszerű ásványgazdálkodást Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy bár kőszénvagyonunk igen jelentős bányászati fejlesztést tesz lehetővé, mégsem korlátlan meny­­nyiségű és csak egyszer felhasznál­ható erőforrás. A földtani kutatás lehetőségei is végesek az országban még felderíthető új kőszénterüle­teket illetően. Ezért az ésszerű ás­­ványvagyon-gazdálkodás az ipari kőszénvagyon teljes kitermelését, a felhagyások minimálisra csökken­tését, a bányászati veszteség és a hígulás műszaki fejlesztéssel való mérséklését, röviden a szén­vagyon­nal való takarékos gazdálkodást tesznek szükségessé. A szénbányászat fejlesztésének időszerű, népgazdasági jelentőségű feladatait szem előtt tartva végez­te el a Központi Földtani Hivatal a bányavállalatokkal és a kutatóin­tézetekkel együttműködve a hazai szénvagyon sokoldalú, átfogó érté­kelését, amelyet a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete Elnöksége és Központi Vezetősége is napirend­jére tűzött. Szénbányászatunk felszabadulás utáni dinamikus fejlődését, szén­­vagyonunk helyzetét és a geológiai kutatás hatékonyságát jól szemlél­teti az a körülmény, hogy az elmúlt három és fél évtized alatt bányá­szaink 800 Mt kőszenet termeltek ki, ami kétszerese a szénbányászat felszabadulás előtti — kétszáz évet meghaladó — története során ki­termelt kőszén mennyiségének. A geológiai kutatás ugyanakkor nem­csak a napjainkig kitermelt össze­sen 1,2 Mrdt kőszénvagyont pótol­ (Folytatás a 2. oldalon) Elnökségi ülés Veszprémben JÓL SIKERÜLT ÖSSZEVONÁS Elnökségünk december 9-én Veszp­rémben tartotta kihelyezett ülését, amelyen megtárgyalta a megye két szénbányavállalata összevonásának tapasztalatait, az új nagyvállalat műszaki, gazdasági és szociális helyzetét, a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek alakulását, s VI. ötéves tervét. A vállalat vezetőinek tájékozta­tójából, s az ülésen felszólalóknak az üzemlátogatások során szerzett tapasztalatainak összegezéséből is kitűnt: a két szénbányavállalat összevonását úgyszólván zökkenő­­mentesen oldották meg. Az új vál­lalat képes eleget tenni a legfon­tosabb követelménynek, hogy meg­állítsa, s visszafordítsa a termelés csökkenő trendjét, megteremtse a feltételeket a gyorsabb műszaki­technikai fejlesztéshez, jövőt mu­tasson a dolgozóknak. Seregi János, az SZKK elnöke úgy fogalmazta meg felszólalásában, hogy dicsére­tes amit a vállalat kollektívája az összevonás óta eltelt rövid idő alatt a földtani kutatások területén tett és tesz. Ugyancsak elismerés illeti a lakosság szénellátásáért, a komp­lex fejtések arányának növeléséért és a pajzsgyártás fejlesztéséért tett fáradozásaikat. Több felszólaló is utalt rá, hogy az összevonás nem kis feladatot je­lentett, hiszen a korábban önállóan működő két vállalat vezetési stílu­sa eltérő volt, de különbségek mu­tatkoztak a dolgozók jogait illetően is (például a kollektív szerződés juttatásainál). Kómár András alelnök az egyik padragi munkahelyen tett látogatá­sára hivatkozott: a bányászok — az összevonásra utalva — azt mond­ták, nem volt ez rossz „házasság”. A jó termelési eredmények is iga­zolják az összevonás, valamint az üzemi átszervezések gyakorlati hasznát, de a politikai és munka­helyi légkör egyre kedvezőbb ala­kulása is erről tanúskodik. Javasolták, ne vegyék le napi­rendről ezt a témát, mert még sok, aprónak tűnő dolgot kell elfogad­tatni a dolgozókkal az egységes vállalati szemlélet további erősíté­se érdekében. Igaz, már szép példát adtak az ajkai bányaüzem dolgozói a közös vállalati érdek szem előtt tartásából. Egyik üzemből a má­sikba mentek — ha kellett, hete­kig — segíteni, annak ellenére, hogy versenyeznek is egymással. Pap János, az MSZMP KB tagja, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára a bányászokhoz fűződő hagyományosan jó kapcsolatokról szólt. Méltatta a megye bányász­társadalmának forradalmi múltját, helytállását a szocialista építő munkában. A párt és a szakszerve­zet viszonyáról szólva többek kö­zött elmondta: kiemelt fontosságú­nak tartják a szakszervezetekkel való foglalkozást. A szakszervezeti munka a legkiemeltebb pártmunka, ezt igyekeznek tudatosítani, s arra törekszenek, hogy a párt legráter­mettebb tagjait küldjék a szak­­szervezetbe. Kovács László, szakszervezetünk főtitkára, zárszavában elmondta, hogy a tíz üzemben tett látogatás tapasztalatai az egységes gondol­kozás jeleit mutatják. Hasonlóan nyilatkoztak a dolgozók is: kezdet­ben idegenkedtek az összevonástól, most pedig pozitíven ítélik meg. Hangsúlyozta, hogy a Veszprémi Szénbányák szénmedencéiben meg­kezdték, és még jó időben kezdték meg önmaguk megújítását. A jelen­tés minden mondatából az csendült ki, mit akarnak tenni az emberért. Utalt arra, hogy a bányászatban hosszú távon is nehéz lesz még a munka, de a komplex fejtések — amelyek arányát igen jelentősen kívánja növelni a Veszprémi Szén­bányák — megkönnyíti a munkát, s vonzóbbá teszi szakmánkat a fia­talok számára, csakúgy, mint az a tény, hogy népgazdaságunkban át­értékelődött a szénbányászat he­lye, szerepe. Végül, a jövőt illetően arra kér­te a Veszprémi Szénbányák veze­tését, kollektíváját, hogy a megkez­dett munkát — amiért az elnökség elismerését fejezte ki — eredmé­nyesen folytassák tovább. Az elnökség tagjai Várpalotán a szénelőkészítő üzemben Csősz Sándor felvétele Év elején "*4 ■éhány nappal ezelőtt elbúcsúztattuk az ó-esztendőt, s átléptük az új, az 1982-es év küszöbét. Megkezdtük a VI. ötéves terv ■ S a második — feladatokban sokoldalú, magunkkal szembeni elvá­rásokban nem fukarkodó t­évét. Tennivalóink sokrétűek, nem könnyűek. Kitűzött céljaink viszont megalapozottak, reálisak, megvalósíthatók. Ehhez iránytűként áll előttünk a párt Központi Bizottsága múlt év decemberi ülésén az 1982. évi népgazdasági tervről és állami költségvetésről elfogadott irány­elvei, továbbá az Országgyűlés ugyancsak múlt év decemberi — az egész nép érdekeit kifejező és megtestesítő — ez esztendőre szóló fel­adatainkat meghatározó döntése. Elhatározásaink tiszták és világosak. Minden becsületesen gondol­kodó és szándékú ember számára érthetőek és elfogadhatóak. Érte dolgozni érdemes, mert jövőnket, boldogulásunkat célozza. Előrehaladásunknak a jövőben is egyedüli záloga a tisztességesen, becsületesen és odaadóan végzett munka. Csak ez lehet a biztosítéka minden eddigi eredményeink megvédésének, s a jobb munkával meg­alapozott további szerény előrelépésnek. Ehhez további helytállásra, áldozatvállalásra van szükség mindenkitől, aki szebbé, jobbá akarja tenni saját maga és az egész társadalmi közösség életét. Szocialista társadalmunk építésének az elmúlt 36 esztendeje meg­győzően azt bizonyítja, hogy az egyes ember is csak a közösség bol­dogulásával juthat előbbre. Felemelkedni csak együtt, a társadalom egészével lehet. Céljaink közösek, megvalósításukért is együtt — a kollektív felelősséget vállalva — kell dolgoznunk. Újabb eredménye­ket csak így tudunk elérni, az eddigieket pedig megvédeni, tartóssá tenni. M­ilyen feladatok állnak a bányaipar előtt ebben az esztendőben? A szénbányászat termelési szintje várhatóan meghaladja a 26 millió tonnát. Mai ismeretek alapján ennyi lesz a népgazda­ság igénye. Ennek kell megfelelni, eleget tenni úgy, hogy minőségi összetételben és választékban is igazodjék a fogyasztók megrendelé­seihez. Dinamikusan kell növelni a brikett-termelést. Az elvárt mennyiségi terv teljesítése körültekintő munkát, jó, kor­szerű munka- és üzemszervezést kíván. Minden vállalatnál és üzem­nél úgy kell a munkát irányítani, szervezni, a feltételeket biztosítani, hogy a dolgozók a törvényes munkaidőben — az ötnapos munkahét, a korszerűbb munkarend keretei között — a lehető legkevesebb sza­badnapjuk igénybevételével tudják feladataikat teljesíteni. Szakszervezetünk tudomásul veszi a szabadnapi termelést, ameny­­nyiben azt váratlan események, vagy pedig népgazdasági igények te­szik indokolttá és szükségessé. De nem támogatja és nem ért vele egyet. Nem lehet és nem szabad tartós és általános gyakorlattá tenni — ahogy ez az elmúlt évek során volt —, hogy a többlet igény kielégí­tése, a terven felüli vállalás szinte csaknem kizárólag a szabadnapok igénybevételére alapozva történt. Kevésbé vette számba a meglevő tartalékok feltárását, kiaknázását, a teljesítmények növelését előse­gítő munka- és üzemszervezésben rejlő lehetőségeket. A jövő útja csak ez lehet, nem pedig a túlóráztatás és a „pihenő” napokon végzett munka. Ez alapvető érdeke mindenek előtt napjainkban a szénbá­nyászatnak, de az iparág más szakágazatainak is. A dolgozók a tör­vényes munkaidőben végzett munkájuk alapján érjék el azt a jöve­delmi szintet, amelyet teljesítményük alapján megérdemelnek. Sza­badnapjukon pedig pihenjenek, szórakozzanak, művelődjenek. A szénhidrogén bányászat idei terve a múlt évhez képest alap­vetően nem változik. Földgázból 6,3 milliárd köbmétert kell termelnie, figyelembe véve a mindenkori szükségleteket. Kő­olajtermelésben a szintentartást kell biztosítania, ami 2 millió tonna kitermelését jelenti. A bányaipar minden ágazatának feladatai megoldása során az ál­talános gazdaságpolitikai célokat kell szem előtt tartani. Ezek közé tartoznak: a hazai igények maradéktalan kielégítése, azon termékek előállításának és gyártásának fokozása, amelyek a külső piacokon gazdaságosan értékesíthetők, a behozatalt ésszerűen helyettesítik, ala­csony anyag- és energiaigényesek. Gyorsítani kell a termelési szer­kezet korszerűsítését, javítani a gazdálkodás hatékonyságát, a veze­tési munka színvonalát. Következetesebben kell végrehajtani az ener­giagazdálkodási programot. Nagyobb gondot kell fordítani az anyag­takarékosságra, a nyersanyagokkal való gazdálkodásra. A feladatok tehát komplex módon jelentkeznek, s azokat kölcsönhatásban, együtt kell értelmezni, kezelni és végrehajtani. Szakszervezetünk vezető testületei és aktivistái a kettős funkció helyes értelmezésével és alkalmazásával fordítsanak megkülönbözte­tett figyelmet a gazdasági építőmunka segítésére, a bányaipar előtt álló feladatok maradéktalan megvalósítására. Munkájuk során mű­ködjenek közre az ásványvagyon gazdálkodás tervszerűségének meg­alapozásában, a rövid és hosszú távú tervek kimunkálásában, a két­ezerig történő előretekintésben. Kísérjék figyelemmel a munkaerő­gazdálkodást, segítsék a szakmai képzés és továbbképzés szükséglet szerinti fejlesztését. Őrködjenek a bérpolitika helyes alkalmazásán. Helyben jusson kifejezésre a bányamunka kiemeltsége, a nehéz fizi­kai munka megbecsülése, a műszaki középkáderek, a termelést köz­vetlen irányítók munkájának fokozottabb elismerése. Erősítsék a complex szociálpolitikai szemléletet, amely előfeltétele a dolgozók kö­tődésének az üzemhez, a vállalathoz, a munkahelyhez. Az 1982-es év feladatai nagy felelősséget hárítanak a bányaipar ve­­zetőire, dolgozóira egyaránt. Megoldásuk csak közös összefogással, ■gymás iránti megértéssel lehetséges. Bízunk abban, hogy ez nem fog irány­ozni. Terveink, céljaink valóra váltásához szakszervezetünk elnöksége levében a bányaipar minden dolgozójának, vezetőjének, szakszerve­­zetünk aktivistáinak jó egészséget, sok sikert és boldog új esztendőt k­vánunk.

Next