Bányamunkás, 1982 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 69.ÉVF 1982. MÁRCIUS A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA • 1,50 FORINT ÖNÖKSÉGI ÜLÉS SZEGEDEN­­ Kedvező munkakörülmények biztató eredmények Hagyomány már, hogy az elnökség kihelyezett ülésén tárgyalja meg egy-egy vállalat tevékenységét­. Így volt ez február 9-én is, amikor Szegeden a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói­nak élet- és munkakörülményeit, az ötnapos munkahét tapasztalatait és az ezzel kapcsolatos további felada­tokat tűzte napirendre. Az elnökség tagjai az ülést meg­előzően üzemlátogatáson vettek részt. Nyolc üzemet kerestek fel, több mint 150 dolgozóval beszélget­tek. Nyílt, őszinte eszmecserét foly­tattak, amelynek alapján reális ké­pet kaptak az üzem életének szin­te minden jelentős eseményéről. Az egyik főgyűjtőállomáson nem­csak az üzemlátogatáson részt vevő Havrán István alelnök tett fel kér­déseket, de tőle is megkérdezték, miért tartják mindinkább ezeket az üléseket az üzemekben? Az alelnök válaszában utalt arra, hogy még a legjobban megfogalma­zott jelentés sem adhat annyi in­formációt egy-egy terület helyzeté­ről, mint a személyes tapasztalat. Különösen értékesek ezek a talál­kozások, mert a dolgozók őszintén beszélnek és nemcsak általános, de személyes kérdésekre is választ várnak. Mint mondta, örvendetes, hogy a vállalat által készített jelen­tés teljes összhangban van a sze­mélyesen szerzett benyomásokkal. A jelentés feletti vitában a hoz­zászólók a dicséret hangján szól­tak a vállalat V. ötéves tervben el­ért eredményeiről. A tervidőszak­ban kőolajból 182 ezer tonnával, földgázból 2,2 milliárd m3-rel, gáz­termékekből 773 tonnával teljesítet­ték túl a tervezett értéket. Többen azonban, elsősorban a termelés emberi oldalával foglal­koztak. Számosan beszéltek a gon­dokról. Így Papp György, a szege­­­di üzem pártbizottságának titkára a belső ösztönzési rendszer finomí­tását, korszerűsítését sürgette. Az elmúlt évben bevezetett hűségjuta­lom kedvező hatását szinte vala­mennyi hozzászóló elismerte, de akadtak, akik az elosztás módját nem tartják megfelelőnek. A ter­melésirányítók szerepének fontos­sága is témaként szerepelt. A na­gyobb anyagi és erkölcsi megbecsü­lés indokoltságát senki nem vitatta. Érdekes volt Buku Imre vélemé­nye az olajbányászatról. Mint el­mondta, az a meggyőződés alakult ki benne, hogy itt a dolgozókkal való törődés folyamatos és a szak­­szervezeti munka hatékonysága jól látszik a munkahelyi légkör kedve­ző alakulásán. A felszólalások után Kovács László, szakszervezetünk főtitkára foglalta össze az elhangzottakat. Mindenekelőtt az elnökség elis­merését fejezte ki, a vállalat kol­lektívájának és vezetésének az el­múlt tíz évben végzett munkáért. Megállapította, hogy a vállalat a termelési feladatok megoldása mellett, körültekintően foglalkozott a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javításával, az üzemi de­mokrácia továbbfejlesztésével. A technikai fejlődéssel együtt kiemel­kedően javult a vállalat szociális, kommunális és üzemegészségügyi helyzete. Alapvetően megoldottnak tekinthető a dolgozók lakásellátott­sága, az óvodai és bölcsődei elhe­lyezés. Jelentősebb bérpolitikai problémák a vállalatnál nem je­lentkeztek. Mint elmondta, az elnökség tagjai üzemlátogatásaik során találkoztak műszaki, fizikai dolgozókkal, párt­os szakszervezeti tisztségviselőkkel és véleményükkel az írásos jelen­tést megerősítették. Az elnökség jónak ítéli a politi­kai és munkahelyi légkört, amely abból is adódik, hogy a dolgozók ismerik jogaikat és nagy felelősség­gel viszonyulnak kötelességükhöz. A hatáskörök decentralizálása jó lehetőségeket ad, hogy a döntések megfelelő szinten történjenek. Utalt néhány problémára is, amelyek közül néhány vállalati megoldást, más része a BDSZ és az Ipari Minisztérium, illetve a SZOT és kormányszervek intézkedését kö­veteli meg.­­ Így a hűségjutalom jelentőségé­nek magyarázatával a vállalatnak többet kell foglalkozni. Ugyancsak információhiány tapasztalható az ötnapos munkahét bevezetésének jelentőségével kapcsolatban. Válla­lati kategóriaként jelölte meg a munkásszállítás, étkeztetés, munka­­ruha stb. kérdésében felvetődött problémák megoldását is. Úgy ítél­te meg, hogy a közvetlen termelés­­irányítók anyagi és erkölcsi megbe­csüléséért a vállalat is többet te­het. A főtitkár, a BDSZ és az Ipari Minisztériumhoz tartozó kérdésként kezelte a közgazdasági szabályozók nagyobb ösztönzésének biztosítását. Végezetül megköszönte az üzemi, vállalati, járási és megyei pártszer­vek elvi és gyakorlati segítségét és ezt a támogatást a VI. ötéves terv­időszakra is kérte. Szili József Elnökségi tagok üzemlátogatáson A FÖLD ALATTI PÓTSZABADSÁG ÉRTELMEZÉSE A Minisztertanács 74/1981. (XII. 19.) számú rendelete módosította a szabadságra vonatkozó előíráso­kat. Intézkedik a bányászatban föld alatt dolgozók pótszabadságá­ról, ugyanakkor hatályon kívül he­lyezi a 6/1980. N­M-rendelet ide vonatkozó előírásait. Az Mt. V. 48. § (1) szakasza a következő szöveggel bővül: „föld alatt állandó jelleggel”, „gépészeti és villamos szakmunkásokat”, „gé­pészeti és villamos felügyeleti sze­mélyeket” ... A (2) szakasz: 10 és 26 évet meghaladó föld alatti mun­kánál nem bontja a pótszabadság mértékét. (10 év után a maximum jár.) Az igényjogosultság és a kiadás részletes feltételeit a kollektív szerződés szabályozhatja, de az alaprendelettől eltérni nem lehet. A rendeletnek megfelelően szak­­szervezetünk titkárságának — a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeté­vel egyeztetett — állásfoglalása a következő: Az Mt. V. 68. § (1) sza­kasza szakképzettséget és munka­köröket jelöl meg, egyben tételes felsorolást is tartalmaz. A hivat­kozott rendelkezés szerint öt mun­kanap pótszabadság — 10 év után tíz — illeti meg a föld alatt állandó jelleggel — állandó föld alatti te­lepítésű — szakmunkás-bizonyít­vánnyal rendelkező vájárokat — tekintet nélkül a beosztásukra — segédvájárokat, csapatcsilléseket, gépészeti és villamos szakmunká­sokat — állandó föld alatti iparo­sokat — amennyiben gépészeti és villamos szakmunkán vannak fog­lalkoztatva. öt munkanap pótszabadság — 10 év után tíz — illeti meg az állandó föld alatti termelést közvetlenül irányító bányamestereket — főbá­­nyamestereket is —, főaknászokat, segédaknászokat, robbantómestere­ket — főmestereket, felvigyázókat — ide értve a szállítási gázfelvi­gyázót, iszapmestert, fúrómestert stb. —,­­valamint a gépészeti és villamos felügyeleti személyeket. A jogosultság elbírálásakor az ál­landó föld alatti beosztás a meg­határozó. Ennek pontosítását a „termelők” és „kiszolgálók” szóval jelölt munkakörökben, valamint a határeseteket a vállalatok a kol­lektív szerződésben, vagy igazgatói utasításban rendezzék. Az (1) szakaszba javasoljuk so­rolni a problémaként felmerült szakmákat, munkaköröket, melyek állandó föld alatti telepítésűek és beletartoznak a „termelők” fogal­mába : bányaács, bányakőműves, bányakovács, vízvezeték-szerelő, föld alatti fúrások stb. A módosított minisztertanácsi rendelet helyesen figyelembe veszi a gépesítés, a műszaki fejlődés színvonalában bekövetkezett válto­zásokat — gépészeti és villamossá­gi dolgozók (1) szakaszba tör­énő bekerülését az OBF kezdeményezte. A módosított rendelet az állandó föld alatti munka vállalására ösz­tönöz. A titkárság úgy ítéli meg, hogy indokolt a föld alatti munkát vál­lalók tekintetében egységes válla­lati gyakorlatot kialakítani. A titkárság támogatja azokat a vállalati törekvéseket, amelyek él­ni kívánnak a rendelkezés adta le­hetőséggel, hogy a törvényesség betartása mellett az állandó föld alatti munkát vállalókra érvénye­sítik a kedvezményeket s nem hoz­nak létre indokolatlan megkülön­böztetéseket. A Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezete nem kezdeményezi és nem is javasolja a rendelet módosítását. Nők tanácskozása Tatabányán Az Ipari Minisztérium és szakszer­vezetünk közös rendezésében már­cius 6-án Tatabányán, a Népház­ban megtartották a bányaiparban dolgozó nők második iparági ta­nácskozását. A tanácskozáson Kovács László, szakszervezetünk főtitkára mondott beszédet, melyben szólt az első iparági tanácskozás óta megtett út­ról, a nők érdekében hozott intéz­kedésekről, a további feladatokról. A tanácskozáson többeket a nem­zetközi nőnap alkalmából kitünte­tésben részesítettek. Lapunk áprilisi számában rész­letes tájékoztatást adunk a máso­dik iparági tanácskozásról. Társadalmi erőforrás bányász munkája elképzelhetetlen alkotó tevékenység nélkül. A föld alatt dolgozók az ásványi kincsek felszínre hozásáért nap mint nap megküzdenek a bányaveszélyekkel, az óránként vál­tozó munkahelyeken. A váratlan új helyzeteket páratlan ötletesség­gel oldják meg, s egy-egy ilyen siker kapcsán azt mondják — ez ter­mészetes, ez a feladatunk. A szénhidrogén-bányászok a külszínről hatolnak le több ezer mé­terre, s tudniuk kell, hogy mi van ott lenn a mélyben. Számításaik­ban, mozdulataikban nem tévedhetnek, mert akkor elemi erővel tör ki az addig megfékezett energia. A mérnököknek a föld mélyének legjobb megismerésével számolva kell kutatniuk, tervezniük, gépeket alkotniuk, hogy aztán évekkel később a megálmodott elképzelések valóra váljanak. . A bányász munkája nap mint nap igényli a nehéz fizikai munka mellett a gondolkodást, a szellemi tevékenységet. Ezt az újat kereső alkotó kedvet támogatni szükséges, melynek egyik legjobb megvaló­sulási területe az újítómozgalom. A szervezett újítómozgalom hazánkban 1949-ben indult meg. Ab­ban az időben a rombadöntött országnak egyre több szénre volt szüksége. Az elavult gépekkel a feladatokat megoldani nem lehetett, szükség volt a fizikai igénybevételt csökkentő, ésszerű javaslatokra, így érthető,­hogy a bányászok elsőként csatlakoztak a mozgalomhoz, különösen a tatabányaiak jártak élen, ahol már 1949-ben 500 újítási javaslatot bíráltak el. A bányaiparban gyorsan megteremtődött a tömegbázis, melyet 1955-ben csaknem 13 ezer benyújtott javaslat támaszt alá. A mozgalom 1969-ben a merev szabályok miatt jelentősen vissza­esett. Az újítók létszáma — a benyújtott javaslatok száma 1968-ban 4873 darab — több mint a felére esett vissza. Különösen a műszakia­kat sújtották az új rendeletek. H­ogy a mozgalom lényege, a széles körű dolgozói aktivitás újra megteremtődjön, a szakszervezeteknek sokoldalú intézkedést kellett tenni. Rendszeressé váltak az újítókonferenciák, -ver­senyek, -kiállítások. A mozgalom bázisának szélesítését jelentették az aktivizálódott szocialista brigádok. Általánossá vált az „egy brigád, egy újítás” gyakorlata. A benyújtott javaslatok száma 1975-re már megközelítette a nyolcezret. Az újítómozgalom ma már a műszaki haladás jelentős társadalmi erőforrása, a dolgozók önként vállalt alkotó tevékenységének szer­vezett formája. Jellemző a korábbi mennyiségi tényezők mellett a magasabb mű­szaki tartalom és a növekvő gazdasági eredmény. 1980-ban a csak­nem 13 és félezer dolgozó 8337 javaslatot nyújtott be, melyből hat­ezer került bevezetésre. A javaslattevők közül 63 százalék fizikai dol­gozó, 12 százalék 30 év alatti és 62 százalék szocialista brigádtag. 455 női újítója is volt az ágazatnak. Az elért gazdasági eredmény meghaladja a 300 MFt-ot. A találmá­nyok terén vannak még lehetőségei az iparágnak, hiszen évenként csupán 30—40 a beadott, s 20—25 a megvalósított találmányok száma. Az alkotói munka teljes körű bemutatásához hozzátartozik, hogy vannak olyan vállalatok, ahol a szellemi kapacitások jobb kihaszná­lását a DH hibainformációs rendszerrel is segítik. Ez a módszer leg­jobban a szénhidrogén-bányászatban terjedt el, ahol 1980-ban 2145 DH-javaslatot adtak be, melynek gazdasági eredménye 26,6 MFt volt. S­zakszervezeteink fontos feladatuknak tekintik az újítómozga­lom társadalmi irányítását, ellenőrzését, az újító érdekvédelmét. __ Szervezik és mozgósítják a dolgozókat, az újítókat feladatter­vek, pályázatok megoldására. Állandó agitációs, propagandamunkát végeznek, hogy minél többen, szervezettebben kapcsolódjanak be a munkába. Gazdasági építőmunkánk jelenlegi szakaszában egyre nagyobb sze­rephez jut az emberi tényező, az alkotói kezdeményezés. Eddig elért eredményeink dicséretesek, de további intézkedésekre van szükség e tevékenység szélesebb körű kibontakoztatására. Ennek elősegítésére a kormány határozata alapján 1982. május 15-én megrendezésre kerül az Újítók és Feltalálók V. Országos Ta­nácskozása. Az országos tanácskozást vállalati tanácskozások készí­tik elő. A vállalati tanácskozások célja az újítómozgalom, a feltalálói tevékenység fejlődését akadályozó tényezők feltárása, s ennek isme­retében a további feladatok meghatározása. A tanácskozások véle­ményezik, hogy az újítási—találmányi irányítás rendszere mennyi­ben segítette a vállalat gazdasági, műszaki céljainak elérését, az alko­tói aktivitás kibontakozását, tömegesítését. A vitában értékelték, hogy az eddig alkalmazott módszerek — fel­adattervek, előszerződések, pályázatok, újítási versenyek stb. —, mi­ként felelnek meg a követelményeknek, s a jó gyakorlatok mennyire terjedtek el. Az újítási, feltalálói munka fejlődését akadályozó tényezők feltá­rása alapján a tanácskozások fogalmazzák meg azokat a javaslatokat, melyek a töretlen előrehaladást hosszú távon biztosítják. A szocialista brigádok további aktivizálása egyik nagy tartaléka a mozgalomnak. Helyes törekvés, hogy az újító tevékenység szerves részévé váljon a brigádmozgalomnak, ne hiányozzon egyetlen vállalásból sem. Segíteni szükséges a komplex brigádok, a komplex alkotói kollektívák munkáját, melyek adott esetben egy-egy probléma megoldására alakulhatnak. Az országos tanácskozástól e társadalmi erőforrás mozgósítását vár­juk, azt, hogy a jövőben még nagyobb elismerés övezze a munkájá­ban többet adó, gondolkodó, alkotó embert. Korompay Péter :

Next