Bányamunkás, 1983 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA • 1,50 FORINT 70. ÉVF. 1983. JANUÁR Szakszervezetünk Központi Vezető­sége elmúlt évi utolsó ülésére de­cember 16-án került sor. A Központi Vezetőség a kikül­dött írásos anyag és szóbeli kiegé­szítés alapján megtárgyalta a bá­nyaipar 1982. évi várható gazda­sági eredményeit, az 1983. évi fel­adatokat, valamint megvitatta és elfogadta az e napirendi ponthoz kapcsolódó állásfoglalást, melyet lapunk harmadik oldalán teljes egészében közlünk. Előadó: Lajer László titkár. A második napirendi pont kere­tében az írásos tájékoztató és szó­beli kiegészítés alapján a Központi Vezetőség megvitatta és elfogadta a Magyarország szénhidrogénva­­gyona című előterjesztést. Előadó: dr. Fülöp József, a Központi Föld­tani Hivatal elnöke. Végezetül a Központi Vezetőség elfogadta szakszervezetünk vezető testületeinek 1983-ra szóló prog­ramtervét. A Központi Vezetőség ülését Kó­­már András, szakszervezetünk al­­elnöke nyitotta meg. Köszöntötte Kapolyi László államtitkárt, Meny­hárt Lászlót, az OBF elnökét, vala­mint a napirendekhez megt­rve a vendégeket. Szakszervezetünk alelnöke elnö­ki megnyitójában az emberiség egyik kiemelkedő történelmi ese­ményére emlékeztetett, a Szovjet­unió megalapításának 60. évfordu­lójára. Ezzel kapcsolatosan felol­vasta azt a táviratot, amelyet szak­­szervezetünk eljuttatott a Szovjet­unió magyarországi Nagykövetsé­géhez. Ezt követően Lajer László, szak­­szervezetünk titkára fűzött szóbeli kiegészítést az első napirend írásos előterjesztéséhez. Elismerés a bányaipar minden dolgozójának Most, az év utolsó napjához kö­zeledve, arról adhatunk számot, hogy a bányászok helytállása, ten­­niakarása ismét nagy eredménye­ket hozott. A mai nap tényhelyze­tét figyelembe véve a szénbányá­szat az év második félévének ele­jén meglevő és fokozatosan növek­vő több mint 500 ezer tonna lema­radását behozta és ma már időará­nyos terv feletti termeléséről szól­hatunk, — mondta többek között bevezetőjében, majd így folytatta: Ebben jelentős érdemeik vannak a mátraaljai, az oroszlányi, a veszprémi bányászoknak. Csak el­ismerés és dicséret illetheti őket. Újabb bizonyítéka ez az összefo­gásnak, az egymáson való segíteni akarásnak, az egymásra utaltság­nak. Annak ugyanis, hogy a szén­bányászat ilyen eredményeket tud felmutatni, nem kis ára van. Le­romlott, nem kellő technikai szín­vonalon álló géppark és vízzel, iszappal elarakított íll­níció mur­­kahelyek kiesése mellett kellett az elvárt követelményeknek eleget tenni. Segíteni kellett azokon, akik nem nagyon tehettek róla, hogy nehéz helyzetbe kerültek. Ennek következménye, hogy átlagban a szabadnapi termelés — amely vár­hatóan 1,2 millió tonna nagyság­­rendű — eléri a 19 napot. Ez meg­haladja az elmúlt évit. Rosszabb a helyzet, ha ezt egy-egy dolgozónál nézzük. Ez esetben 40—50 túlmű­­szak, illetve szabadnapi igénybevé­telről is beszélhetünk, amely már munkateljesítmény szempontjából sem lehet megtűrhető és elfogad­ható, még inkább nem lehet álta­lános gyakorlattá válását megen­gedni. A szénhidrogén-bányászok és a többi bányászati ágazatok az Or­szágos Érc- és Ásványbányák, a Mecseki Ércbányászati Vállalat, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, a Földtani Kutató és Fúró Válla­lat, az Országos Bányagépgyártó Vállalat — tervszinten, vagy vala­melyest afelett teljesíti az 1982. évre programozott tervét. Az elért dicséretes eredmények lehettek volna kisebb gonddal, ke­vesebb emberi terheléssel járók, ha a termelő munkahelyi lehetősé­gek előkészítettebbek, ha az üzemi munkaszervezés gondosabb, ha a tmk alaposabb, ha az üzemzavar­elhárítás szervezettebb, ha egyes kritikus helyeken nem fordulnak elő vezetői lazaságok, ha a fizikai és beosztott nem fizikai dolgozók­kal jobban és kellő időben szót ér­tenek, jobban együtt­ gondolkodnak és cselekednek. Szakszervezetünk vezető testüle­tei és aktivistái megértve és elfo­gadva az 1982. évi tervcélkitűzése­ket, sokoldalúan segítették azok megvalósulását. Megértve a nehéz­ségeket, a gondokat, jó partnerei voltak a gazdasági vezetésnek a nehézségek leküzdésében. Helytál­lásukkal, segítőkészségükkel hozzá­járultak ahhoz, hogy mind a gaz­dasági, mind a mozgalmi feladatok — ha nem is teljes egészében — de elfogadható mértékben megva­lósultak. Elnökségünk kéri, hogy a végzett munkáért, az elért eredményekért a Központi Vezetőség fejezze ki elismerését a bányaipar minden szorgalmas dolgozójának, műszaki­gazdasági vezetőjének, a szakszer­vezeti vezető testületeknek és akti­vistáknak. Köszönje meg támoga­tását mindazoknak, akik hozzájá­rultak ahhoz, hogy a bányászat meg tudjon felelni a vele szemben támasztott napi gazdasági elvárá­soknak. Ezt követően az előadó hangsú­lyozta, hogy az 1983. évi feladatok sem lesznek kisebbek, könnyebbek, mint az 1982. éviek. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága úgy fog­lalt állást, hogy „meg kell gyorsí­tani az energiagazdálkodási és ra­cionalizálási program végrehajtá­sát. Fokozni kell a hazai földgáz­termelést, a szén- és a kőolajter­­melés pedig érje el az idei szin­tet”. A feladat tehát adott számunkra. Most azon kell gondolkodnunk és fáradoznunk, hogyan lehet ennek a leghatékonyabban és minél keve­sebb emberi gonddal eleget tenni. Azt javasoljuk a Központi Veze­tőségnek, hogy a népgazdasági cé­lok megvalósulásáért érzett felelős­ségének tudatában adja egyetérté­sét a bányaipar 1983. évi tervéhez. Fogadja el, vallja azt magáénak és a mozgalom eszközeivel segítse elő végrehajtását. Az ezt szolgáló mű­szaki-szervezési intézkedések, a konkrét célok megfogalmazása is­meretében mozgósítva a dolgozó­kat, a munkáskollektívákat, min­denekelőtt a szocialista brigádokat az aktív részvételre, közreműkö­désre. A szakszervezeti vezető tes­tületek, az aktivisták meggyőző, felvilágosító munkájukkal segítsék elő a tervcélok megértését, elfoga­dását, az azzal való azonosulást. Szeretném hangsúlyozni, hogy partnerei vagyunk és leszünk a jö­vőben is az irányító szervezetek­nek, a műszaki-gazdasági vezetők­nek minden olyan kérdésben, amely a munkavégzés szervezettebbé té­telére, a belső tartalékok feltárá­sára, a hatékonyabb munkára, a fegyelem javítására, az élet- és munkakörülmények jobbá tételére, a munkahelyi demokrácia teljeseb­bé válására, az emberi kezdemé­nyezések felkarolására irányul, hogy csak a legfontosabbakat eml­­ítsem. Ha a célok világosak, a feltételrendszerek adottak, készek vagyunk a dolgozókat mozgósítani azok következetes végrehajtására. Nem vagyunk és a jövőben sem leszünk viszont partnerek olyan esetekben, amikor a feltételrend­szer és a szervezetlenség hiányát a dolgozók fokozottabb igénybevéte­lével kívánják bárhol is ellensú­lyozni. Részletesen szólt Lajer elvtárs a bányaipar előtt álló feladatok vég­rehajtásához kapcsolódó szakszer­vezeti feladatokról. Elmondta: A jövőben még inkább szükség lesz arra, hogy a dolgozókkal a gondokat, a problémákat egyeztes­sük, megbeszéljük. Ezért a demok­ratikus fórumok működtetésére megkülönböztetett­­figyelmet kell fordítani. A munkahelyi demokrá­cia fejlesztésére vonatkozó új MT­­SZGT-hat­ározat helyes alkalmazá­sával elő kell segíteni, hogy a kol­lektívák elé, a demokratikus fóru­mok vitáira világos, érthető előter­jesztések kerüljenek. Egyértelműen tűnjön ki belőlük, hogy miben ké­rik a bizalmi testület állásfoglalá­sát. ANHIDRIT BÁNYÁSZOK Az Országos Érc- és Ásványbányák perkupái üzemé­ben termelik az anhidritet, amely lignitporral keverve a savanyú talajok javítására használható. A bányászok dróthálóval biztosított kamrafejtésen dolgoznak, amely­nek a méretei lenyűgözőek. H ■ * • I •• •• ■ * + Vievi koszonto ^«■lmultak az ünnepek, búcsút vettünk az óévtől és köszöntöttük­­ az újat. Most már a munkáshétköznapok következnek. Dolgoz­ni t­d­nt odaadóan és felelősséggel az 1983. évi gazdaságpolitikai cé­lok eléréséért, a népgazdasági tervek maradéktalan végrehajtá­sáért. Ez a biztosítéka, hogy az eddig elért életszínvonalat megőriz­zük, és ha szerény mértékben is, az élet- és munkakörülményeket tovább javítsuk. A bányaipar előtt álló 1983. évi feladatok ismertek. Ahhoz a Köz­ponti Vezetőség december 16-án tartott ülésén egyetértését adta. A bizalmi testületek ezekben a napokban tárgyalják és véleményezik a vállalati terveket és határozzák meg az egyes kollektívák konkrét feladatait. Megjelölik azokat a tennivalókat, amelyek a szakszerve­zetre hárulnak a végrehajtás segítésében. Szakszervezetünk 1983. évi termelést, gazdálkodást segítő tevé­kenységét az az alapvető követelmény vezérli, amely a párt Köz­ponti Bizottsága 1982. december 1-i ülésén fogalmazódott meg, és amelyet az Országgyűlés tervként elfogadott, így hangzik: Meg kell gyorsítani az energiagazdálkodási és racionalizálási program végrehajtását, s ezzel egyidejűleg fokozni kell a hazai földgázter­melést, a szén- és kőolajtermelés pedig érje el az 1982. évi szintet. Ez azt jelenti, hogy a szénbányászatnak 26 millió tonna szenet, a szénhidrogén-bányászatnak pedig 2 millió tonna kőolajat és 6,8 milliárd köbméter földgázt kell termelnie. A bányaipar többi ága­zatának — csakúgy, mint a megelőző években — a szerződésekben vállalt kötelezettségeket kell teljesíteni és a mindenkori igények kielégítésére kell felkészülni. F­eladataink nagyok, sokrétűek. Megoldásuk a bányászat minden dolgozójától — beosztástól és munkakörtől függetlenül — fe­gyelmezett, odaadó munkát kíván. A Központi Vezetőség meg van győződve arról, hogy a bányaipar fizikai dolgozói, műsza­ki-gazdasági vezetői, a szakszervezeti vezetőtestületek és aktivisták olyan lelkesedéssel és tenniakarással fognak hozzá az 1983. évi terv­feladatok végrehajtásához, hogy munkájukat egy év múltával siker koronázza. Ez az esztendő a félidős értékelés éve is. Több mint két eszten­deje ülésezett szakszervezetünk XXII. kongresszusa, mely öt évre szóló feladatokat, tennivalókat jelölt meg számunkra. Most ennek feléhez érkezve, időszerűnek tartjuk, hogy összegezzük a megtett út eredményeit és számbavegyük jövőbeni tennivalóinkat. Ezt a fel­adatot kell elvégezni a bizalmi csoportokban, az alapszervezeteknél, a bizalmi testületeknek, csakúgy, mint a Központi Vezetőségnek. Az utóbbi időben 22 vállalatnál szerzett tapasztalatok, valamint más összegzés alapján azt lehet mondani, hogy a kongresszuson el­fogadott határozat időarányosan teljesült. Persze egy-egy határozat végrehajtását nagyon nehéz kilókban, dekákban, vagy valamilyen más mértékegységekben mérni. Azt azonban szerénytelenség nél­kül állíthatjuk, hogy amire a XXII. kongresszuson vállalkoztunk, és amihez egyetértésünket adtuk, azt eddig megvalósítottuk. A gazdasági élet nehezedő körülményei között az elkövetkezen­dő években látványos dolgokra nem lehet számítani. Ez nem jelent viszont lemondást a bányaipar dolgozóinak érdekvé­delméről. Továbbra is azon leszünk, hogy kongresszusunk határo­zata alapjában véve fő célkitűzéseiben megvalósuljon. Ezért is kell hangsúlyozni, hogy szakszervezetünk minden vezető testületének és aktivistájának, tagságunk egészének helytállásán, tenniakarásán múlik elsősorban, hogy a jövő kongresszuson miről adhatunk majd számot és milyen újabb feladatokat, célokat tűzhetünk magunk elé. Az 1983-as esztendő szakszervezetünk történetének évforduló éve is. Létrejöttének, megalakulásának, fennállásának 70. évéhez érkez­tünk. A bányamunkásság nehéz, küzdelmes harcok árán az 1913. szeptember 4-én megjelent Bányamunkás című lap mögé tömörülve hozta létre ekkor még illegális szervezetét. Ettől az időtől kezdve a legális szervezet létrejöttéig, a máig küzdelmes, vérzivataros és fé­nyes napok kísérték a bányászság történetét. A felszabadulás előtt a nagyobb darab kenyérért, a jobb megél­hetésért folyt a harc. Ezt fémjelzi a mecseki bányászok csertetői tüntetése, a salgótarjáni, a pilisvörösvári bányászok feleségeik és gyermekeik éhségfelvonulásai mellett a munkát, kenyeret követelő tatabányai bányászok elleni csendőrsortűz. De élt és tenni akart a bányászság sorsának jobbrafordulásáért, még akkor is, ha vezetőik nem álltak mindig követeléseik mellé. H­azánk felszabadulása a bányászok életében is alapvető fordula­tot hozott. Megbecsültté igazán ezt követően váltak. Ki ne emlékezne a dicső széncsatákra és mindazon hősi helytállásra és tettre, amely a magyar bányamunkásságot, szakszervezetünk egész tagságát szocializmust építő országunk eddigi évében jelle­mezte. Népünk ma is számít a bányászokra, nehéz körülmények között végzett munkájukat elismeri, nagyra becsüli. Tudja, hogy munkájuk nyomán fény és meleg árad a családi otthonokba. Most, amikor hozzákezdtünk újkori történelmünk fejezetének to­­vábbírásához, az újabb ezredfordulóhoz közeledő esztendő felada­tainak megoldásához, végrehajtásához, vezérelje a bányaipar min­den dolgozóját és vezetőjét az a tudat, hogy elvégzett munkája is mozaik abban a nagy küzdelemben, amely hazánk felvirágoztatá­sáért, népünk jobb életének megteremtéséért folyik. Az 1983-as esztendőnek legyen fő jelszava: — teljesítsük maradéktalanul a bányaipar előtt álló feladatokat, — folytassuk a XXII. kongresszus határozata következetes vég­rehajtását, — emlékezzünk meg méltóan szakszervezetünk 70 éves történe­téről. Ismételten a bányaipar minden dolgozójának, vezetőjének, a ve­zető testületeknek, az aktivistáknak, a nyugdíjasoknak, az ifjú munkásoknak, a kisbabájukat dédelgető mamáknak, minden bá­nyászfeleségnek boldog új esztendőt és családi életükben nagyon sok örömet és boldogságot kívánunk. Kun Lajos

Next