Bányamunkás, 1983 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA • 1,50 FORINT 70. ÉVF. 1983. JANUÁR Szakszervezetünk Központi Vezetősége elmúlt évi utolsó ülésére december 16-án került sor. A Központi Vezetőség a kiküldött írásos anyag és szóbeli kiegészítés alapján megtárgyalta a bányaipar 1982. évi várható gazdasági eredményeit, az 1983. évi feladatokat, valamint megvitatta és elfogadta az e napirendi ponthoz kapcsolódó állásfoglalást, melyet lapunk harmadik oldalán teljes egészében közlünk. Előadó: Lajer László titkár. A második napirendi pont keretében az írásos tájékoztató és szóbeli kiegészítés alapján a Központi Vezetőség megvitatta és elfogadta a Magyarország szénhidrogénvagyona című előterjesztést. Előadó: dr. Fülöp József, a Központi Földtani Hivatal elnöke. Végezetül a Központi Vezetőség elfogadta szakszervezetünk vezető testületeinek 1983-ra szóló programtervét. A Központi Vezetőség ülését Kómár András, szakszervezetünk alelnöke nyitotta meg. Köszöntötte Kapolyi László államtitkárt, Menyhárt Lászlót, az OBF elnökét, valamint a napirendekhez megtrve a vendégeket. Szakszervezetünk alelnöke elnöki megnyitójában az emberiség egyik kiemelkedő történelmi eseményére emlékeztetett, a Szovjetunió megalapításának 60. évfordulójára. Ezzel kapcsolatosan felolvasta azt a táviratot, amelyet szakszervezetünk eljuttatott a Szovjetunió magyarországi Nagykövetségéhez. Ezt követően Lajer László, szakszervezetünk titkára fűzött szóbeli kiegészítést az első napirend írásos előterjesztéséhez. Elismerés a bányaipar minden dolgozójának Most, az év utolsó napjához közeledve, arról adhatunk számot, hogy a bányászok helytállása, tenniakarása ismét nagy eredményeket hozott. A mai nap tényhelyzetét figyelembe véve a szénbányászat az év második félévének elején meglevő és fokozatosan növekvő több mint 500 ezer tonna lemaradását behozta és ma már időarányos terv feletti termeléséről szólhatunk, — mondta többek között bevezetőjében, majd így folytatta: Ebben jelentős érdemeik vannak a mátraaljai, az oroszlányi, a veszprémi bányászoknak. Csak elismerés és dicséret illetheti őket. Újabb bizonyítéka ez az összefogásnak, az egymáson való segíteni akarásnak, az egymásra utaltságnak. Annak ugyanis, hogy a szénbányászat ilyen eredményeket tud felmutatni, nem kis ára van. Leromlott, nem kellő technikai színvonalon álló géppark és vízzel, iszappal elarakított íllníció murkahelyek kiesése mellett kellett az elvárt követelményeknek eleget tenni. Segíteni kellett azokon, akik nem nagyon tehettek róla, hogy nehéz helyzetbe kerültek. Ennek következménye, hogy átlagban a szabadnapi termelés — amely várhatóan 1,2 millió tonna nagyságrendű — eléri a 19 napot. Ez meghaladja az elmúlt évit. Rosszabb a helyzet, ha ezt egy-egy dolgozónál nézzük. Ez esetben 40—50 túlműszak, illetve szabadnapi igénybevételről is beszélhetünk, amely már munkateljesítmény szempontjából sem lehet megtűrhető és elfogadható, még inkább nem lehet általános gyakorlattá válását megengedni. A szénhidrogén-bányászok és a többi bányászati ágazatok az Országos Érc- és Ásványbányák, a Mecseki Ércbányászati Vállalat, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, a Földtani Kutató és Fúró Vállalat, az Országos Bányagépgyártó Vállalat — tervszinten, vagy valamelyest afelett teljesíti az 1982. évre programozott tervét. Az elért dicséretes eredmények lehettek volna kisebb gonddal, kevesebb emberi terheléssel járók, ha a termelő munkahelyi lehetőségek előkészítettebbek, ha az üzemi munkaszervezés gondosabb, ha a tmk alaposabb, ha az üzemzavarelhárítás szervezettebb, ha egyes kritikus helyeken nem fordulnak elő vezetői lazaságok, ha a fizikai és beosztott nem fizikai dolgozókkal jobban és kellő időben szót értenek, jobban együtt gondolkodnak és cselekednek. Szakszervezetünk vezető testületei és aktivistái megértve és elfogadva az 1982. évi tervcélkitűzéseket, sokoldalúan segítették azok megvalósulását. Megértve a nehézségeket, a gondokat, jó partnerei voltak a gazdasági vezetésnek a nehézségek leküzdésében. Helytállásukkal, segítőkészségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy mind a gazdasági, mind a mozgalmi feladatok — ha nem is teljes egészében — de elfogadható mértékben megvalósultak. Elnökségünk kéri, hogy a végzett munkáért, az elért eredményekért a Központi Vezetőség fejezze ki elismerését a bányaipar minden szorgalmas dolgozójának, műszakigazdasági vezetőjének, a szakszervezeti vezető testületeknek és aktivistáknak. Köszönje meg támogatását mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a bányászat meg tudjon felelni a vele szemben támasztott napi gazdasági elvárásoknak. Ezt követően az előadó hangsúlyozta, hogy az 1983. évi feladatok sem lesznek kisebbek, könnyebbek, mint az 1982. éviek. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága úgy foglalt állást, hogy „meg kell gyorsítani az energiagazdálkodási és racionalizálási program végrehajtását. Fokozni kell a hazai földgáztermelést, a szén- és a kőolajtermelés pedig érje el az idei szintet”. A feladat tehát adott számunkra. Most azon kell gondolkodnunk és fáradoznunk, hogyan lehet ennek a leghatékonyabban és minél kevesebb emberi gonddal eleget tenni. Azt javasoljuk a Központi Vezetőségnek, hogy a népgazdasági célok megvalósulásáért érzett felelősségének tudatában adja egyetértését a bányaipar 1983. évi tervéhez. Fogadja el, vallja azt magáénak és a mozgalom eszközeivel segítse elő végrehajtását. Az ezt szolgáló műszaki-szervezési intézkedések, a konkrét célok megfogalmazása ismeretében mozgósítva a dolgozókat, a munkáskollektívákat, mindenekelőtt a szocialista brigádokat az aktív részvételre, közreműködésre. A szakszervezeti vezető testületek, az aktivisták meggyőző, felvilágosító munkájukkal segítsék elő a tervcélok megértését, elfogadását, az azzal való azonosulást. Szeretném hangsúlyozni, hogy partnerei vagyunk és leszünk a jövőben is az irányító szervezeteknek, a műszaki-gazdasági vezetőknek minden olyan kérdésben, amely a munkavégzés szervezettebbé tételére, a belső tartalékok feltárására, a hatékonyabb munkára, a fegyelem javítására, az élet- és munkakörülmények jobbá tételére, a munkahelyi demokrácia teljesebbé válására, az emberi kezdeményezések felkarolására irányul, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ha a célok világosak, a feltételrendszerek adottak, készek vagyunk a dolgozókat mozgósítani azok következetes végrehajtására. Nem vagyunk és a jövőben sem leszünk viszont partnerek olyan esetekben, amikor a feltételrendszer és a szervezetlenség hiányát a dolgozók fokozottabb igénybevételével kívánják bárhol is ellensúlyozni. Részletesen szólt Lajer elvtárs a bányaipar előtt álló feladatok végrehajtásához kapcsolódó szakszervezeti feladatokról. Elmondta: A jövőben még inkább szükség lesz arra, hogy a dolgozókkal a gondokat, a problémákat egyeztessük, megbeszéljük. Ezért a demokratikus fórumok működtetésére megkülönböztetettfigyelmet kell fordítani. A munkahelyi demokrácia fejlesztésére vonatkozó új MTSZGT-határozat helyes alkalmazásával elő kell segíteni, hogy a kollektívák elé, a demokratikus fórumok vitáira világos, érthető előterjesztések kerüljenek. Egyértelműen tűnjön ki belőlük, hogy miben kérik a bizalmi testület állásfoglalását. ANHIDRIT BÁNYÁSZOK Az Országos Érc- és Ásványbányák perkupái üzemében termelik az anhidritet, amely lignitporral keverve a savanyú talajok javítására használható. A bányászok dróthálóval biztosított kamrafejtésen dolgoznak, amelynek a méretei lenyűgözőek. H ■ * • I •• •• ■ * + Vievi koszonto ^«■lmultak az ünnepek, búcsút vettünk az óévtől és köszöntöttük az újat. Most már a munkáshétköznapok következnek. Dolgozni tdnt odaadóan és felelősséggel az 1983. évi gazdaságpolitikai célok eléréséért, a népgazdasági tervek maradéktalan végrehajtásáért. Ez a biztosítéka, hogy az eddig elért életszínvonalat megőrizzük, és ha szerény mértékben is, az élet- és munkakörülményeket tovább javítsuk. A bányaipar előtt álló 1983. évi feladatok ismertek. Ahhoz a Központi Vezetőség december 16-án tartott ülésén egyetértését adta. A bizalmi testületek ezekben a napokban tárgyalják és véleményezik a vállalati terveket és határozzák meg az egyes kollektívák konkrét feladatait. Megjelölik azokat a tennivalókat, amelyek a szakszervezetre hárulnak a végrehajtás segítésében. Szakszervezetünk 1983. évi termelést, gazdálkodást segítő tevékenységét az az alapvető követelmény vezérli, amely a párt Központi Bizottsága 1982. december 1-i ülésén fogalmazódott meg, és amelyet az Országgyűlés tervként elfogadott, így hangzik: Meg kell gyorsítani az energiagazdálkodási és racionalizálási program végrehajtását, s ezzel egyidejűleg fokozni kell a hazai földgáztermelést, a szén- és kőolajtermelés pedig érje el az 1982. évi szintet. Ez azt jelenti, hogy a szénbányászatnak 26 millió tonna szenet, a szénhidrogén-bányászatnak pedig 2 millió tonna kőolajat és 6,8 milliárd köbméter földgázt kell termelnie. A bányaipar többi ágazatának — csakúgy, mint a megelőző években — a szerződésekben vállalt kötelezettségeket kell teljesíteni és a mindenkori igények kielégítésére kell felkészülni. Feladataink nagyok, sokrétűek. Megoldásuk a bányászat minden dolgozójától — beosztástól és munkakörtől függetlenül — fegyelmezett, odaadó munkát kíván. A Központi Vezetőség meg van győződve arról, hogy a bányaipar fizikai dolgozói, műszaki-gazdasági vezetői, a szakszervezeti vezetőtestületek és aktivisták olyan lelkesedéssel és tenniakarással fognak hozzá az 1983. évi tervfeladatok végrehajtásához, hogy munkájukat egy év múltával siker koronázza. Ez az esztendő a félidős értékelés éve is. Több mint két esztendeje ülésezett szakszervezetünk XXII. kongresszusa, mely öt évre szóló feladatokat, tennivalókat jelölt meg számunkra. Most ennek feléhez érkezve, időszerűnek tartjuk, hogy összegezzük a megtett út eredményeit és számbavegyük jövőbeni tennivalóinkat. Ezt a feladatot kell elvégezni a bizalmi csoportokban, az alapszervezeteknél, a bizalmi testületeknek, csakúgy, mint a Központi Vezetőségnek. Az utóbbi időben 22 vállalatnál szerzett tapasztalatok, valamint más összegzés alapján azt lehet mondani, hogy a kongresszuson elfogadott határozat időarányosan teljesült. Persze egy-egy határozat végrehajtását nagyon nehéz kilókban, dekákban, vagy valamilyen más mértékegységekben mérni. Azt azonban szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy amire a XXII. kongresszuson vállalkoztunk, és amihez egyetértésünket adtuk, azt eddig megvalósítottuk. A gazdasági élet nehezedő körülményei között az elkövetkezendő években látványos dolgokra nem lehet számítani. Ez nem jelent viszont lemondást a bányaipar dolgozóinak érdekvédelméről. Továbbra is azon leszünk, hogy kongresszusunk határozata alapjában véve fő célkitűzéseiben megvalósuljon. Ezért is kell hangsúlyozni, hogy szakszervezetünk minden vezető testületének és aktivistájának, tagságunk egészének helytállásán, tenniakarásán múlik elsősorban, hogy a jövő kongresszuson miről adhatunk majd számot és milyen újabb feladatokat, célokat tűzhetünk magunk elé. Az 1983-as esztendő szakszervezetünk történetének évforduló éve is. Létrejöttének, megalakulásának, fennállásának 70. évéhez érkeztünk. A bányamunkásság nehéz, küzdelmes harcok árán az 1913. szeptember 4-én megjelent Bányamunkás című lap mögé tömörülve hozta létre ekkor még illegális szervezetét. Ettől az időtől kezdve a legális szervezet létrejöttéig, a máig küzdelmes, vérzivataros és fényes napok kísérték a bányászság történetét. A felszabadulás előtt a nagyobb darab kenyérért, a jobb megélhetésért folyt a harc. Ezt fémjelzi a mecseki bányászok csertetői tüntetése, a salgótarjáni, a pilisvörösvári bányászok feleségeik és gyermekeik éhségfelvonulásai mellett a munkát, kenyeret követelő tatabányai bányászok elleni csendőrsortűz. De élt és tenni akart a bányászság sorsának jobbrafordulásáért, még akkor is, ha vezetőik nem álltak mindig követeléseik mellé. Hazánk felszabadulása a bányászok életében is alapvető fordulatot hozott. Megbecsültté igazán ezt követően váltak. Ki ne emlékezne a dicső széncsatákra és mindazon hősi helytállásra és tettre, amely a magyar bányamunkásságot, szakszervezetünk egész tagságát szocializmust építő országunk eddigi évében jellemezte. Népünk ma is számít a bányászokra, nehéz körülmények között végzett munkájukat elismeri, nagyra becsüli. Tudja, hogy munkájuk nyomán fény és meleg árad a családi otthonokba. Most, amikor hozzákezdtünk újkori történelmünk fejezetének továbbírásához, az újabb ezredfordulóhoz közeledő esztendő feladatainak megoldásához, végrehajtásához, vezérelje a bányaipar minden dolgozóját és vezetőjét az a tudat, hogy elvégzett munkája is mozaik abban a nagy küzdelemben, amely hazánk felvirágoztatásáért, népünk jobb életének megteremtéséért folyik. Az 1983-as esztendőnek legyen fő jelszava: — teljesítsük maradéktalanul a bányaipar előtt álló feladatokat, — folytassuk a XXII. kongresszus határozata következetes végrehajtását, — emlékezzünk meg méltóan szakszervezetünk 70 éves történetéről. Ismételten a bányaipar minden dolgozójának, vezetőjének, a vezető testületeknek, az aktivistáknak, a nyugdíjasoknak, az ifjú munkásoknak, a kisbabájukat dédelgető mamáknak, minden bányászfeleségnek boldog új esztendőt és családi életükben nagyon sok örömet és boldogságot kívánunk. Kun Lajos