Bányamunkás, 1983 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
2 BRIGÁDNAPLÓ HELYETT Bemutatkozik a Gasparik brigád Két évtizede alakult meg a Tatabányai Szénbányák akkori XII-es aknáján a 909. számú frontbrigád. A kollektíva hatvan tagja három szakban tevékenykedett, kézi művelésű frontokon dolgoztak. A kollektíva mai vezetője, Gasparik János 1965-ben került a brigádba. Akkor fejeztebe tanulmányait a várpalotai 305. számú Szakmunkásképző Intézetben, bányaelektrolafontos szakon. Pedig tatabányai születésű, az édesapja, sőt a nagyapja is bányász volt, csak akkoriban sem Tatabányán, sem a közeli Oroszlányban nem volt ilyen tagozat, azért ment el három évre 14 éves korában Várpalotára szülővárosából. 1965-ben jöttem az iskola elvégzése után a 909-es frontbrigádhoz — mondta Gasparik János, a brigád jelenlegi vezetője, akkor 1978-ig Erős Lajos vezette a kollektívát, Lipták György és Sümegi Imre voltak a szakvezetők. Villanyszerelőként dolgoztam. 1968-ban a XII-es aknán mi kaptunk először marótárcsás kombájnt, én, mint villanyszerelő a kezelője lettem. A hatvanas évek közepén alakult a XV/c akna, a vállalatnál — ha jól emlékszem - ott állították munkába az első szénkombájint, oda küldtek, hogy tanulmányozzam, figyeljem meg, hogyan dolgozik. Akkor a XV/c. akna volt az egyik legmodernebb és egyik legtermelékenyebb üzem Tatabányán. Aztán nálunk, a XII-es aknán is megindult a gépesítés, amit már nagyon vártunk, hogy megkönnyítse a munkánkat s közben jóval többet termelhessünk, mint korábban. A hetvenes években szerzett igazán nevet magának a brigád. Akkor már nemcsak az üzemben jegyezték őket, figyeltek rájuk. Juhász Kálmán, Husz Sándor, Gajárszki István, Pintér Benő voltak a kollektíva fő erősségei. Azóta már valamennyien jól megérdemelt nyugállományban vannak. — 1974-ben — folytatta Gasparik János —, amikor két év után leszereltem a néphadseregtől,kapott a brigád egy széngyalut, amellyel kiugró teljesítményeket hoztunk. Sokfelé hívtak akkor bennünket, s jöttek sorban az aranykoszorús jelvények. A hetvenes évek közepén több alkalommal szereztünk országos helyezést a frontbrigádok közötti munkaversenyben. A 909-es számú brigád kezdeményezte országosan a „Nevelj fiatal bányászt” mozgalmat. Külön foglalkoztak azokkal a fiatalokkal, akik bányásznak jelentkeztek. Mozgalmuk hatására tizenhat ifjú csapatcsillés közül többen a vásárisskolába kérték felvételüket. Az általános iskolásokat levitték magukkal a bányába, megmutatták nekik a munka valódi nehézségeit, de szépségeit, örömét is. Sőt, még a bérfizetésre is meghívták a gyerekeket, hogy saját szemükkel győződjenek meg a vájár jó keresetéről. Elmondták a nyolcadikos tanulóknak a csakbányászokat megillető kedvezményeket, a második szakma megszerzésével elérhető előnyöket. Ez utóbbi, atöbb szakma igen fontos a korszerű bányászatban. Jó példaként hozták fel erre egyik fiatal bányásztársukat, Gasparik Jánost, aki tízévi villanyszerelői munka után 1975-ben letette a vájárvizsgát s közben elvégezte a villamosipari techimikumot is. A brigád tagjai felkerestek több általános iskolát, segítve a végzős tanulók pályaválasztását. Hat fiatalt fogadtak ez időben maguk közé s nevelték őket a szakmára. 1977- ben a frontbrigád szocialista együttműködési szerződést kötött a tatabányai 311. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet végzős vájártanulóival, hogy segíti őket munkakezdésükben, az életbe való beilleszkedésben. A közösségi feladatokba is bevonták őket, a fiatalokkal együtt végeztek társadalmi munkát a régi osztályozó bontásaikor. De nemcsak ez jellemezte ezeket az éveket. A 909-es frontbrigád több alkalommal kezdeményezett munkaversenyt a vállalatnál, hívtaki többlettermelésre a többi kollektívát. Mindig elismerték kiemelkedő teljesítményüket, eddig hat alkalommal nyerték el az aranykéoszorús címet, egyszer-egyszer a vállalat, illetve a Magyar Szénbányászati Tröszt Kiváló Brigádja kitüntetést. 1978-ban a XII-es aknáit összevonták a VH/a aknával s ez újra változásokat hozott a brigád életében. Ismét kézi művelésű frontot kaptak, s itt megtanulták az úgynevezett főteszén omlasztásos művelési módot. Ez először — a több évi géppel végzett munka után — igen szokatlan volt számukra, de néhány hét alatt megszokták. A telep ugyanis nem volt olyan kiterjedésű, hogy gazdaságos lett volna géppel letermelni. Aztán megint gépi termelés, majd újra kézi következett, s a brigád mindig állta a sarat. 1980-ban a XII-es és a Vila aknák összevonásából megalakult a Keleti I-es bányaüzem. S a kimerülő bányákból a függő, majd a lejtaakna pillérszenének fejtését kapták feladatul. Ezt megint csak kézzel lehetett végezni, de igen jó minőségű szenet küldhettek a felszínre. Aztán újabb aknák kerültek az üzemhez, végül a Keleteket — az I. és II.-t — is öszszevonták. Sőt, 1982. novemberétől a mányi feltárás is a Keleti Bányaüzemhez tartozik. A 909-es fronzbrigádnak is jelentős szerepe volt abban, hogy a Keleti Bányaüzem november 26-án teljesítette 1982. évi tervét, a 785 ezertonnát. Ezt decemberben hét végi műszakokkal, megfejelték”. A Gasparik János vezette kollektíva december 4-én teljesítette évi tervét. Komplex hidraulikus pajzsos biztosítású frontfejtésen dolgoznak, s 1—GS—68 típusú, szovjet gyártmányú két maróhengeres jövesztőgéppel a kilenc méter vastagságú telepet három szeletben művelik. Az omlasztásos területen különleges eljárással erősítették meg a kőzetet, s így az alsóbb telepeken biztonságosabbá és gyorsabbá vált a közel 6000 kalóriás szén felszínre hozása. December közepén kilencvenméteres fronttal dolgoztak, de egytizedét le kellett venni, mert keskenyedett a telep, így tartott karácsonyig, aztán kiszerelés következett. Ismét kézi főtestén omlasztásos fejtés következett. Ez eltart áprilisig, aztána XH/a. aknára kerülnek, a „Vadorzóra”, ahol több hónapos munkájuk lesz. Viszik magukkal a gépeiket is. Botlik József A GÉPESÍTÉS JELENE ÉS JÖVŐJE Bányászatunk színvonalának nemzetközi összehasonlítása A bányászat gépesítésének jelenével és jövőjével lapunknak ezen a helyén tizenegy tanulmány foglalkozott. Mindegyik a bányaművelés valamely fontos részterületét mutatta be külön-külön, hogy hol tart a fejlődés a világ bányatechnikájában és mit alkalmaz ezekből az eredményekből a magyar bányászat. A sorozatot lezáró áttekintésben első lépésként azt kell rögzítenünk, hogy milyen alapon határozzuk meg: az elmúlt negyed évszázad egyes időpontjaiban mi volt éppen a világ bányászatának súlyponti problémaköre. Az alapot ehhez az a szerencsés körülmény adja, hogy éppen negyed évszázados lesz rövidesen a szakma legjelentősebb nemzetközi műszaki-tudományos fóruma, a Bányászati Világkongresszusok mozgalma. Az egyes' 'kongresszusokat mindig olyan főtémakör jegyében tartották, amelyről akkor azt vélték, hogy a világ bányászatának éppen legidőszerűbb témaköre. Ha feltételezzük, hogy ez a mindenkori témaválasztás tényleg jól tükrözi az aktuális főproblémát és ezt egybevetjük az akkori hazai jellemző — de persze óhatatlanul önkényesen annak minősített és nyilvánvalóan csak vázlatosan megadható — helyzettel, akkor a következő képet láthatjuk: |QCO«Az első — varsói — kong■ngresszuson azért határozták el, hogy rendszeressé teszik a kongresszusok megrendezését, hogy a világ fejlődő bányaiparának a műszaki haladás meggyorsítására irányuló tapasztalatait, elgondolásait általánosítani, tudományosan rendszeresen összefoglalni szükséges. Ennek megfelelően 1960. szeptember 12—18 között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 18 országból mintegy 200 külföldi és 600 hazai szakember részvételével szervez kongresszust, melyen 54 külföldi (részben társ-) szerző lép fel, összesen 75 előadás hangzik el, melyet az Egyesület négy kötetben ad ki. (A 67. sorszámú előadást az a — lengyel — B. Krupinski professzor tartja, akit a Bányászati Világkongreszszusok alapítójaként tisztelünk.) 1QA1*A második — prágai — 1 .világkongresszus fő témája: a feltárás, fejtéselőkészítés és fejtés tökéletesítése, a bányatelepítés és tervezés tudományos alapelvei. Nálunk egy évvel korábban jelenik meg a modern telepítéselméletet tárgyaló, iskolateremtő szakkönyv. IQa 0«A harmadik — salzburgi IZUw — kongresszus tárgya: munkabiztonság, bányamentés. Ekkor nálunk csaknem 10 éve működik a Mecseki Szénbányák Kutatási Osztálya, hatéves a Bányászati Szilikózis Bizottság és hároméves az új bányatörvény. |Q A • A negyedik — londoni — * ‘kongresszust a szénbányászat frontfejtéseinek komplex gépesítése ügyének szentelik. Ennek térhódítása nálunk 1964-ben kezdődik. IQ/LT:Az ötödik — moszkvai * ' w# •— világkongresszus folytatja a Londonban, megkezdett témakört, de már azt rögzíti a nagy teljesítményű külfejtési berendezések ismeretében, hogy a hatalmas külfejtések a fejlődő bányászat alaptényezőivé válnak. Ekkor nálunk már épül az 1970-ben termelésbe lépett Thorez-külfejtés. 107**A hatodik — madridi — ** * **és az 1972-ben tartott hetedik — bukaresti — világkongresszuson az LHC-technika ércbányászati meghonódása tükröződik és ismeretessé válnak az úgynevezett geotechnikai módszerek alkalmazásának első eredményei. Nálunk — az 1965-ben tett javaslat alapján — 1967-ben megtalálják a recski nagymélységű ércelőfordulást, melynek bányászati kutatással egybekötött feltárása csakhamar megkezdődött. IQ7/I .A nyolcadik — limai — ■''*• »kongresszusra a nyersanyag-politikai kérdések súlyosbodása és a világméretűvé váló információcsere jellemző. Nálunk ekkor negyedik éve alkalmazzák a különbözeti járadék elvén alapuló ásványvagyon-értékelést és 1975. március 21-én az MSZMP XI. kongresszusa határozatot hoz ásványi nyersanyagaink hatékonyabb hasznosítására. lO^A^A kilencedik — düssel' ' ' ^'•dorfi — világkongresszus jelszava: „Bányaipar és nyersanyagok: a fejlődés kulcsa”; új lendület érezhető a bányatechnika, a bányagépgyártás fejlődésében, elsősorban rekonstrukcióval fokozódik az automatizálás és sokoldalúan törekednek az ásványvagyon komplex hasznosítására. Nálunk ekkor kezdődik az első eocén bányák építése, minden bányászati alágazatban fokozódik a gépesítés és automatizálás aránya, 10 év alatt megduplázódott a fejtési teljesítmény az uránércbányászatban, kialakulnak az eocén területen a többtermékes bányászat körvonalai és a komplex hasznosítás egyes megoldásai. 1Q7Q • A tizedik — istambuli — 1 ' *és az 1982-ben tartott tizenegyedik — belgrádi — világkongresszusokon egyrészt a kis fűtőértékű tüzelőanyagok, a kis ércelőfordulások és kedvezőtlen adottságú lelőhelyek művelésével és nyersanyag-politikai szerepével foglalkoznak, másrészt megjelenik az „új” jelszó: „Az ásványvagyon: világgazdasági tényező.” Ekkor nálunk a NIM irányításával végzett széles körű vizsgálati munka alapján a kormány 311279. sz. alatt határozatot hoz természeti kincseink hasznosítására és kialakulnak a hosszú távú kombinatív ásványi nyersanyag- és energiapolitika körvonalai és tudományos alapirodalma. Végére érve a kongresszusok vázlatos áttekintésének, szeretném remélni, hogy az olvasó is úgy látja: az elmúlt negyedszázadban a magyar bányászat — a sok nehézség ellenére is — lényegében „lépést tartott” a világ bányászata fejlődésének főirányaival és ütemével, miközben esetenként kisebb „lemaradások” mellett néhány témakörben néha „előzött” is. Méltónak maradni a jövőben is ehhez a „hagyományhoz” és így szolgálni a fejlődés ügyét: ez véleményem szerint minden magyar bányásznak nemcsak kötelessége, de eltökélt szándéka is. Ehhez akart hozzájárulni a maga módján ez a cikksorozat is. Dr. Faller Gusztáv Bányamunkás 1983. január A Gáz- és Olajszállító Vállalat hírközléssel foglalkozó üzemei közül a 32. számú Siófokon, a vállalat központjának székhelyén van. Tevékenysége elsősorban a karbantartásra és bizonyos építési, illetve szerelési munkákra terjed ki. Az utóbbi kissé bérmunka jellegű, függ attól is, hogy az alaptevékenység ellátása mellett mennyi szabad kapacitás marad. Az üzem dolgozói — ez munkájuk jellegéből fakad — többnyire a szabadban dolgoznak, azaz ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A Kandó Kálmán szocialista brigád tagjai az „első vonalban” végzik munkájukat nap mint nap. Nemrég tettek pontot a Baja—Pécs gázvezeték építése során, kapott feladat végére. Amikor a brigáddal találkoztunk, a kollektíva egyik része Dombóvárra sietett, hogy elvégezzen ott egy halaszthatatlan munkát, másik része (velük tölthettünk a helyszínen egy kis időt), Siófokon az idén átadásra kerülő KW—GOV munkásszállás és garzonház építésével kapcsolatos kábelszerelést csinálta. Metsző szél fújt, bizony nem lehetett sokáig topogás és kézdörzsölés nélkül egy helyben állni. Samu Lajos, a csoport vezetője elmondta, hogy dolgoztak már mínusz húsz fokos hidegben is, amikor csákánnyal kellett áttörniük a vezeték számára a harminc centire fagyott földet. De Kovács Endrének, a brigád furgonja vezetőjének véleménye szerint nem ijedősek. Ha nem is szokták meg a viszontagságokat, de biztos, hogy hozzáedződtek. De nemcsak a hideg az, amivel meg kell küzdeniük, hanem a munka sokrétűségéből adódó gond is. Ők egyszer kvalifikált szakemberek, akik számítógép-szintű feladatokat oldanák meg, máskor pedig a szó szoros értelmében segédmunkások, tehát árkot ásnak. Valamennyien műszerészek, érettségiztek és jó kondícióban vannak, így aztán a kétféle tevékenységet sikerrel végzik. Ám nemcsak erről ismertek ők, mondhatni Siófok-szerte, hanem arról az önzetlen társadalmi munkáról is, amit évről évre a vállalatnak, illetve az egész városnak végeznek, ők gondoskodnak ugyanis Siófokon valamennyi ünnepség, rendezvény úgynevezett hangosításáról, azaz biztosítják az elektromos berendezések szerelését és megbízható működését. Ezek a feladatok többnyire szombatra—vasárnapra esnek. Ennek ellenére szívesen végzik — jegyezte meg Vázsonyi János és Böröcz Gyula. Váltottunk szót az 1983. évi feladatokról és vállalásokról is. Elmondták: idei célkitűzéseik között is szerepel a város, a vállalat számára végzendőtársadalmi munka. Ez jellegét tekintve hasonló a tavalyihoz. A termelőmunkában is előre akarnak lépni, hiszen látják, mindig jobban kell dolgozni. A nyolcvankettes tapasztalatokat kiértékelték, és meghatározták hol lehet javítani a munkán, olcsóbban még nagyobb hatékonysággal tevékenykedni. Szívesen vállalnak munkáttársvállalatoknak is, hogy ily módon is növeljék a bevételeket, jól kihasználják a kapacitást. A vállalat biztosítja munkájukhoz a szükséges feltételeket. Érkezés a helyszínre foontos méréshez készülődnek Böröcz Gyula a vezeték másik végével teremt kapcsolatot rruvacs murt vcz,tu a turguin. outvai tett alul, vagy kályha kerüljön a kocsiba. A jármű melegedő is KÉPES SZÖVEG: SZEGEDI NÁNDOR