Bányamunkás, 1984 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 71. ÉVF. 1984. JANUÁR A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA • 1,50 FORINT Ülésezett a központi vezetőség Nem többet, hanem másként A bányaipar 1983. évi eredményeinek alakulásáról, az 1984. év főbb feladatairól szóló jelentést vitatott meg 1983. december 15-én a BDSZ Központi Vezetősége. A tanácskozáson részt vett dr. Kapolyi László ipari miniszter és Biszku Béla, a SZOT Számvizsgáló Bizottság elnöke. A központi vezetőség tagjai az ülés előtt kézhez kapták az Ipari Minisztérium írásos jelentését, amelyhez a tanácskozáson dr. Kapolyi László ipari miniszter szóbeli kiegészítést fűzött. A bányászat teljesíti feladatait . A bányászat 1983-ban teljesíti feladatait. A szénbányászat évi ter­melése 25,1—25,3 millió tonna. Az eredeti terv 26 millió tonnát irány­zott elő. A különbség azonban nem okoz zavart az ellátásban, a fo­gyasztói igények kielégítésében. Sőt az év végi készlet a nagyfogyasz­tóknál meghaladja a korábbi szín­­tét. A csökkenésben közrejátszott az is, hogy az 1982—83-as tél eny­he volt, valamint a tonnamennyi­ség rovására jobb minőségű, na­gyobb fűtőértékű szenet bányász­tak. A Paksi Atomerőmű üzembe helyezése pedig lehetővé tette a Gagarin Hőerőmű felújítását és így több százezer tonna szén kiterme­lésétől mentesítette a bányászatot. Az ipari miniszter hangsúlyozta, hogy a szénmennyiség-csökkenés nem vezetett a szabadnapi termelés csökkenéséhez. Sajnos — mondot­ta — az idén is meg kell állapítani, hogy a termelési feladatok megol­dására ismételten erőltetett módon igénybe kellett venni a szabadna­pokat. Az egy dolgozóra jutó pót­műszakok száma már tavaly elérte a tizennyolcat, az előző évi tizen­néggyel szemben. Idén az első há­romnegyed évben ez már tizenegy. A szénhidrogén-bányászat a ter­vet meghaladó mértékben teljesíti feladatait. A pb-gázszolgáltatás az igények gyors növekedése miatt ugyancsak meghaladja az előirány­zatot. Az uránbányászat, az érc- és ás­ványbányászat várhatóan eléri a tervezett termelési szintet. Gondot jelent, hogy már évek óta nem ol­dódtak meg megnyugtatóan az érc­­bányászattal kapcsolatos kérdések. A miniszter szólt a többi ágazat­ról, a Bányászati Aknamélyítő Vállalatról, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalatról, az Or­szágos Bányagépgyártó Vállalatról és végül a bányászati intézetek és hivatalok munkáját elemezte. A szénbánya vállalatok az előze­tes 1984. évi tervek szerint 25 mil­lió tonna szén és 1,6 millió tonna brikett termelését irányozták elő. Fontos feladat továbbra is, hogy a szén- és brikett-termelés biztosítsa a fogyasztók ellátását, a minőség javításával és a brikettszállítás nö­velésével. A vállalatok jövőre is számolnak a szabadnapi termeléssel. Ennek csökkentése érdekében törekedni kell a nagy kapacitású, nagy érté­kű gépkomplexumok kihasználá­sára, a jelenlegi munkarendek kor­szerűsítésére. A szűkös források­kal való legésszerűbb gazdálkodás keretében abszolút elsőséget kell adni a bányabiztonság növelését szolgáló ráfordítások biztosításá­nak. Határozottan meg kell köve­telni a technológiai és a munkafe­gyelem erősítését. A kőolaj- és földgáztermelés jö­vő évi feladatai megkívánják az endrődi és az üllési földgázüzem üzembe állítását, a szeghalmi mező próbatermeltetésének megindítását, a hajdúszoboszlói földalatti gáztá­roló bővítését. Nagylengyelben pe­dig meg kell kezdeni az új műve­lési eljárás beruházásait — mon­dotta többek között a miniszter. Bért a végzett munka szerint . Feladat volt, hogy a bányá­szok jövedelme a népgazdasági át­lag felett növekedjen. Az eddigi adatok sajnos nem ezt mutatják. A tíz hónap alatt az ipari bérszínvo­nal növekedése 4,6 százalék, a bá­nyászaté összesen 3,4 százalék, a szénbányászaté 2,7 százalék, ez az év végére sem fogja meghaladni a 3 százalékot. Ez nagyon aggasztó, a munkaerő megtartása és még in­kább a pótlása miatt. A szénüzemi fizikai létszám több mint 500 fővel csökkent a tíz hónap során — mondta szóbeli kiegészítőjében Lajer László, a központi vezetőség titkára. Ezután arról szólt, hogy a szénbányászatban a kiesést pótló szabadnapi termelésnek csökkennie kell, nagysága ne legyen több a termelés 2,4 százalékánál. Sajnálatos, hogy e téren nincs javulás. Kevesebb azoknak a vál­lalatoknak a száma, ahol csökkent a termeléskiesést okozó állásidő. Több váratlan földtani esemény is közrejátszott ebben (iszapbetörés, omlás, bányatűz, robbanás), ezen túl a szervezési hibák, valamint a létszámhiány. A szénbányászat a tizenegy hónap alatt 17 nap üzem­szüneti termelést tartott, amivel 1080 tonna szenet hozott a felszín­re, ezzel meghaladta a 4 százalé­kos felső határt. Még kedvezőtle­nebb, hogy egyre több csapatvezető vásár a 60—70 pótműszaknál tart. Ez óriási fizikai, erkölcsi megter­helés számukra és családi kapcso­lataikra. A szakszervezet titkára beszédé­ben kitért a munkavédelmi hely­zetre is. — Ez évben a munkavédelmi helyzettel — sajnos — több ízben kellett foglalkoznunk az ismeretes bányakatasztrófák miatt. A széles körű ellenőrző felmérések azt mu­tatták, hogy a biztonságos munka­végzéshez a tárgyi feltételek ren­delkezésre álltak, csak sajnos eze­ket több esetben nem rendeltetés­szerűen, nem az előírásoknak meg­felelően használták. Az ez irányú felügyeleti, vezetői, ellenőrzési te­vékenység több helyütt elégtelen volt. A hiányosságok megszünteté­sére kiadott intézkedések döntő többségét a vállalatok végrehajtot­ták. A szigorúbb vállalati komplex szemlék és KBF ellenőrzések az utóbbi hónapokban a biztonsági, illetve fegyelmi helyzet javulásáról adtak számot, de még mindig sok a jegyzőkönyvekben is rögzített ki­fogások száma. Feszített tempó és következményei A két vitaindítót hozzászólások követték. Keszler Ferenc, a Mecse­ki Szénbányák VSZB titkára fel­szólalásában egyebek között a Kiász-program vonzóerejének a csökkenéséről szólt. Az alacsony bányászalapbérek­ben a béremelés jelentősen csök­ken. Ha a bérkérdésekben nem tu­dunk előbbre lépni, akkor nem számíthatunk a fiatal munkaerő­utánpótlásra. A vállalatnál 1983- ban 243 harminc éven aluli dolgo­zóval van kevesebb mint 1982-ben. Ehhez hozzájárul a lakásjuttatás feltételeinek rosszabbodása. A ka­tonai mentesítési idő is kedvezőt­lenebbül alakult. A munkaidő­kedvezmény kiterjesztése a más iparágakban dolgozókhoz viszo­nyítva kedvezőtlenebb a föld alatt dolgozókra nézve. Az egyéb szociá­lis juttatásoknál is jelentkezik né­mi visszalépés. Az 1982-es évhez viszonyítva 1983-ban 334 fővel csökkent a ter­melő produktív létszám. Ezeket a gondokat növeli a megváltozott munkaképességűek száma, amely jelenleg 1789 fő. Ezek alapján elmondható, hogy a létszámgondok az egészséges föld alatti dolgozókra rónak nagyobb terhet. Amíg 1980-ban egy fizikai dolgozóra eső pótműszak 10, ez 1982-ben 15-re emelkedett és 1983- ban várhatóan 18 műszak lesz. Ez már egy kritikus határ. Ennek kö­vetkezménye, hogy fizikailag ha­marabb fáradnak el és gyorsabban következik be az egészségkárosodá­suk és a nyugdíjaztatásuk is. 1982- ben és 1983-ban nyugdíjba került 405 föld alatti dolgozó, akinek az átlagos életkora 50,6 év. Ez is ösz­­szefügg a túlzott igénybevételük­kel. Sürgős intézkedések szüksége­sek létszámgondjaink megoldására, amelyre már saját erőink és erő­feszítéseink nem elegendőek. Ez természetesen nem ment fel min­ket az alól, hogy mindent megte­gyünk a meglevő létszám megtar­tására, új munkaerők pótlására, szervezési és gépesítési tevékeny­­ségünk hatásfokának növelésére. Dr. Tamási István, a Bányászati Egyesülés vezetője foglalkozott a bányászat gondjaival, a meglevő feszültségekkel. Kiemelte, hogy a szénbányászatban minőségi válto­zást kell elérni. A változó fogyasz­tói igényeket kell kielégíteni és ehhez alkalmazkodni. Csak új mó­don, nem többet, hanem másként k­ell dolgozni, hogy alapvető javu­lást érjünk el. A jövőt, a korszerű bányászkodást kell most megte­­remteni. Létszámfejlesztést nem várhatunk, ezért a gépesítést kell fokozni. A gépesítés pedig csak a szervezéssel együtt valósítható meg. Amennyivel drágábbak a gépek, annyival többet kell velük kihozni Ehhez pedig az üzemi, munkahelyi koncentráció fokozása elengedhe­tetlen. A frontok és a vágatok da­rabszámát kell csökkenteni, hogy a kevesebb gépet jobban ki lehes­sen használni. Külön szólt a műszakiakról — aknászok, felügyelet —, mert a fe­gyelem nélkülük nem biztosítható. Nem kevés, hanem sok a felügye­let! — hangsúlyozta. A szerencsét­lenségek arról győztek meg, hogy nyugodtan lehet a felügyelet lét­számát csökkenteni. Aki marad, azt viszont jól meg kell fizetni. A vitában részt vett Kerekes Jenő, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat vezérigazgatója, Monos János, a Borsodi Szénbányák nyu­galmazott vezérigazgatója, Fodor Gyula, az Országos Érc- és Ás­ványbányák főmérnöke, Egyed De­zső, a Padragkúti Bányaüzem frontmestere, dr. Bán Ákos, a Ma­gyar Szénhidrogénipari Kutató Fejlesztő Intézet igazgatóhelyette­se, valamint Biszku Béla, a SZOT Számvizsgáló Bizottság elnöke. A központi vezetőség állásfogla­lásban rögzítette a jövő évi felada­tok végrehajtását segítő szakszer­vezeti tennivalókat. A második napi­endi pontban tárgyalták Magyaro­rszág vasérc-, mangán-, valamint réz-, ólom- és cinkércvagyon heyzetét. Előter­jesztette dr. Fü­löp­ózsef akadémi­kus, a Központi Élatani Hivatal elnöke. Ezt követően a 3DSZ 1984. évi munkaprogramja a központi ve­zetőség, elnöklé és a titkárság 1984. I. félévi­n­nkatervét hagyta jóvá a testület. Ladányi András T. BALOGH LÁSZLÓ FELVÉTELEI Minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk!

Next