Bányamunkás, 1984 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
4 Bányászati Alapítvány CSEKKSZÁMLASZÁM: 15.615 A Bányászati Alapítványra eddig számtalan személy, kollektíva, szervezet részéről érkezett felajánlás. 1983. december 22-ig 22 476 070,60 forint folyt be. Megköszönjük az önzetlen társadalmi összefogást. A VÁLLALATI MUNKAVÉDELMI MINŐSÍTÉSEK TAPASZTALATAI Emelkedett a szociális ellátás színvonala A szakszervezetünk munkavédelmi tevékenységének egyik legfontobb része a vállalatok, üzemek ellenőrzése, a balesetmegelőzés és a dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében végzett vállalati, üzemi munka segítése. E feladat végrehajtásának egyik leghatékonyabb módszere a vállalatok, üzemek átfogó munkavédelmi vizsgálata, a munkavédelmi minősítés. A munkavédelmi minősítés képet ad a vizsgált gazdasági egység biztonsági, baleseti helyzetéről, értékeli a műszaki-gazdasági vezetés, a szakszervezeti szerv munkavédelmi tevékenységét, meghatározza a hiányosságok megszüntetését szolgáló feladatokat. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Munkavédelmi Felügyelősége 1983-ban minősítette a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatot, az Országos Érc- és Ásványbányákat, a Bányászati Aknamélyítő Vállalatot és a Nógrádi Szénbányákat. A vizsgálatban részt vettek a bányahatóság szakemberei, a bányavállalatok munkavédelmi szervezeteinek szakemberei, szakszervezetünk ellenőrző főorvosa, valamint a BDSZ Munkavédelmi Felügyelőségének a felügyelői. A vizsgálat megállapította: a vállalatok a legjelentősebb eredményeket a munkakörülmények javítása, a nehéz fizikai munkák csökkentése érdekében végzett munkájukkal érték el. A munkakörülmények javítását célzó beruházások, gépbeszerzések egész sorát láttuk. Különösen nagy a fejlődés a rakodásgépesítés terén. Az olajbányászatban a berendezések korszerűsítésével, korszerű iszaptisztító gépek üzembe helyezésével javítottak a dolgozók munkakörülményein. Az anyagmozgatás, anyagszállítás terén is fejlődés tapasztalható, kivéve a föld alatti bányászat egyes területeit, ahol az üzemek nagy része még ma is csak a hagyományos módon tudja átszerelések alkalmával a gépegységeket szállítani. Ez a komoly fizikai igénybevétellel járó munka a balesetek gyakoriságának növekedését eredményezi még ma is. A személyszállítás színvonala javult, autóbuszok, mikrobuszok, terepi személyszállításra is alkalmas (fűthető) gépkocsik beszerzésével szinte valamennyi vizsgált vállalat biztosította dolgozóinak a megfelelő körülmények között történő szállítást. Emelkedett a dolgozók szociális ellátottságának a színvonala. Korszerű munkásszállók épültek, számos új fürdő-, öltöző-, melegedő-, felolvasóhelyiség létesült, a már meglevőket pedig szükség szerint korszerűsítették. A vizsgált üzemek jelentős része rendelkezik az alapvető szociális létesítményekkel. Az egészségre ártalmas, különösen veszélyes munkakörökben foglalkoztatott dolgozók orvosi vizsgálatát az érvényes rendeletek szerint végzik. Az üzemek jelentős részében főállású, de igen sok területen mellékfoglalkozású üzemorvos tevékenykedik. Az üzemorvosi hálózat mellett nagy feladat hárul az üzemek működési területén levő rendelőintézetekre is a gyógyító, megelőző munkában. Az egészségi ártalmak csökkentése, megelőzése érdekében az üzemorvosok is több intézkedést kezdeményeztek. A dolgozók védőeszközökkel, védőruhával való ellátottsága megfelelő. A föld alatti bányaüzemek jelentős részénél és az olajbányászat területén a ruhákat védőruhaként bocsátják a dolgozók rendelkezésére. A vállalatok rendszeresen gondoskodnak azok tisztításáról, karbantartásáról. A zajártalomnak kitett, zajos munkahelyeken dolgozóknak — a rendszeres hallásvizsgálaton túlmenően — biztosították a megfelelő hallásvédő eszközöket, illetve hangszigetelő burkolatokkal, falakkal, különböző hangtompítókkal szerelték fel a munkahelyeket. A rendeletben előírt védőfelszerelések, védőruhák juttatásán túl azok rendeltetésszerű használatának folyamatos ellenőrzését is elvégezték. Fejlődést tapasztaltunk a munkavédelmi agitációs és propagandatevékenységben. A munkavédelmi oktatásoknál rendszeressé vált az audiovizuális eszközök alkalmazása. Az üzemek nagyobb része rendelkezik hangosfilm-vetítő berendezésekkel, diavetítőkkel, és mindenütt megtalálhatók a legfontosabb munkavédelmi kiadványok is. Az agitációs és propagandamunka legtöbb tartalékát a szóbeli eszközök felhasználásában látjuk Több figyelmet kell fordítani olyan konkrét helyi, üzemi kérdésekre, mint például munkafegyelem, szervezettség, munkahelyi légkör, vezetői munka, demokratizmus. A balesetek bejelentése, kivizsgálása nyilvántartási területén jelentősebb mulasztást nem tapasztaltunk. Az előfordult, hogy a baleset-kivizsgáláson a gazdálkodó szervezet részéről a sérült közvetlen vezetője vett részt, annak ellenére, hogy a 2/1980. sz. KSH rendelet ezt tiltja, vagy az szb társadalmi munkavédelmi felügyelője nem vett részt a kivizsgáláson. Az üzemi balesetet szenvedett dolgozókat felszólították kártérítési igényük benyújtására. A megtörtént balesetek számához viszonyítva a kártérítési arány jónak mondható. (Folytatjuk) Szűcs Ernő Üdültetési tennivalóinkról A szakszervezeti munka szerves részét képezi a vállalatoknál megvalósuló szociálpolitikai juttatások rendszerében a nagyságát tekintve második helyen szereplő üdültetés. Az, hogy e juttatás a megfelelő személyekhez zavarmentesen, időben jusson el, jelentős érdekek fűződnek. Az érdekek összhangját nemcsak a vállalati, de a SZOT-üdültetésben is csak következetes, nagy figyelmet igénylő, lelkiismeretes munkával lehet biztosítani. Üdültetési politikánk stratégiai kérdéseit kongresszusunk határozatában megfogalmazta. Felhívta a figyelmet a meglevő lehetőségek jobb és célszerűbb kihasználására, megjelölve a tennivalókat az anyagi erőforrások koncentrálásával, a meglevő egységek fejlesztésére, a férőhelyek növelésére, az üdültetési munka színvonalának fejlesztésére. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a meglevő fogyatékosságok ellenére jelentős eredmények születtek az üdültetési munkánkban. A SZOT-beutalójegyek csökkenése ellenére a vállalati fejlesztések kapcsán növekedett az üdültetettek száma, az üdülők kulturáltsága, gyógyüdülőink felszereltsége, és fejlődött a szolgáltatás színvonala is. Jelentős eredmény, hogy az utóbbi három évben állandóan csökkent a fel nem használt beutalójegyek száma. Mégsem lehetünk elégedettek, hisz az elmúlt évben mintegy 120 db beutalójegy „fagyott be”, mely jelentős pénzeszközöket kötött le az alapszervezetek gazdálkodásában. A fel nem használt beutalójegy — egy-két esettől eltekintve — mind az elő- és utószezonra szólt, s túlnyomó része ott maradt felhasználatlanul, ahol nem kielégítő az üdültetési munka, nem megfelelő az alapszervezet üdültetési politikája. A beutalót nem eladni, hanem az üdülési szabályzat alapelveinek figyelembevételével érdem szerint kell odaítélni és kiadni. Egy kettő kettes beutalójegy kiadásakor majd kilencezer forint felett dönt a szakszervezet, melyből a dolgozói térítés alig haladja meg az egyharmad részt. A szolgáltatások, az élelmiszer- és az energiaárakban bekövetkezett változások jelentősen növelték az üdültetési költségeket és ezért vált szükségessé a térítési díjak differenciált, átlagosan 24° 0-kal történő felemelése. Ebből a bevételből a rászoruló nyugdíjasok, alacsony jövedelműek és a nagycsaládosok üdülési támogatására a SZOT 200 forintos utalványokat adott ki. A szervezett dolgozóink részére a SZOT-tól 972 db ilyen szelvényt osztottunk tovább alapszervezeteink részére. Az alapszervezetek természetesen az utalványokon túlmenően a tagdíj részesedésből még további hozzájárulást is adhatnak. Fokozni kell az alapszervezetek és üdültetési albizottságaink munkáját, a bizalmiak széles körű bevonásával, hogy a lehetőségekhez mérten minden jegyet az alapszervezetnél használjanak fel, de ha ez nem volna lehetséges, úgy az elsősorban az ágazatukon belül kerüljön felhasználásra. Javasoljuk, hogy az alapszervezetek, középszervek tartsanak egymással szoros kapcsolatot, egyrészt a beutalójegyek elhelyezése, másrészt a soron kívüli igények kielégítése céljából. A szakszervezeti kedvezményes üdülés új szabályzata 1984. január 1-től számos új vonással gazdagítja az üdültetési munkát. Nagyobb önállóságot biztosít az alapszervezeteknek, ezzel együtt növeli azok felelősségét is. A következő lapszámunkban néhány változásra hívjuk fel az érdekeltek figyelmét, hisz majd minden üdülési formában változás történt. (Folytatjuk) Dénes András Hargittai Henrik kitüntetése Az Elnöki Tanács Hargittai Henriknek, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete osztályvezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából a szakszervezeti mozgalomban végzett több mint három évtizedes kiemelkedő munkája elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. Bányamunkás 1984. január Határozott időre szóló munkaviszony megszüntetése A határozott időre létesített munkaviszony megszüntetésével a felek megállapodhatnak újabb, hasonló jellegű munkaviszony létesítésében. Érvénytelen azonban az újabb határozott időre szóló megállapodás, ha az a dolgozó valamilyen jogának csorbítására vezetne. Ilyen esetben a határozott időre kötött újabb munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. Többször előfordul ugyanis, hogy a munkáltató és a dolgozó határozott időre köt munkaszerződést. E munkaszerződés tartamának letelte után újabb határozott időre szóló munkaszerződést kötnek, esetleg azt újból megismételve. Ezzel a második és az azt követő határozott időre szóló munkaszerződéssel kapcsolatosan a munkaszerződés érvényességét illetően nem alakult ki egységes gyakorlat. A helyes értelmezésnél és jogi megítélésnél abból kell kiindulni, hogy az Mt.nek a határozott idejű munkaviszonyról szóló rendelkezései nem tartalmaznak olyan tiltó szabályt, hogy a határozott időre létesített munkaviszony megszűnése után újabb határozott időre szóló munkaszerződés nem köthető, illetve a szerződés nem hosszabbítható meg. Ilyen tiltó rendelkezés hiányában pedig a második és az esetleg azt követő újabb határozott időre szóló munkaszerződések megkötésének nincs akadálya. Természetesen más megítélés alá esik a határozott időre szóló második vagy azt követő munkaszerződés, ha a határozott időtartam kikötése a munkáltató részéről kellő érdek nélkül történik és ezáltal a dolgozó valamilyen jogától elesik (például felmondási idő). A jogoknak ilyen, a társadalmi rendelkezésüktől eltérő gyakorlása nem megengedett, s a dolgozót — akinek a terhére ez az intézkedés történt — hátrány nem érheti. Épp ezért a megállapodásnak ez a része érvénytelen, s a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni, hisz ezt kívánja meg a dolgozó érdeke. Nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak szabadsága A dolgozónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőre alkalmazta. Az Mt. 13. §-ának 3. bekezdése értelmében ugyanis a munkaszerződésben meg lehet állapodni abban, hogy a munkáltató a dolgozót a munkakörére megállapított teljes munkaidőnek csak egy részére alkalmazza. A munkaszerződésnek ezt a rendelkezését írásba kell foglalni. Ilyen esetben a munkabért a meghatározott részmunkaidő alapulvételével kell megállapítani. Az Mt. 42. §-ának 1. bekezdése szerint a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben 15 munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár. Az alapszabadság és a pótszabadság tekintetében tehát az Mt V. 42. §-ának 1. bekezdése olyan korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, amely szerint az alapszabadság és a munkaviszony alapján járó pótszabadság csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozót illetné meg. A kifejtettekből következik, hogy a dolgozót az éves rendes szabadság akkor is megilleti, ha nem a teljes munkaidőre alkalmazták. Ha az ilyen módon alkalmazott dolgozó a hét minden, a jogszabály rendelkezése szerinti munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott váratlan időre létesítettnek kell fejére járó átlagkereset azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár. Ha a nem teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozó csak a hét meghatározott napjain végez munkát, ugyancsak az első bekezdés szabályait kell alkalmazni. Ilyenkor azonban a szabadság kiadása szempontjából — a 17 1979. (XII. 1.) MVM számú rendelet 43. §-ának megfelelően — a hét minden napját munkanapként kell figyelembe venni, a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivéve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak munkaidő-beosztása szerint mindegyiken munkát kell-e végeznie. A szabadságidőre vonatkozó átlagkeresete ugyanúgy alakul, mint a hét minden napján csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak esetén. A fentiek nem alkalmazhatók azokra a dolgozókra, akik olyan rövid ideig állnak munkaviszonyban, hogy az évi rendes szabadságuk arányos része egy munkanapot sem ér el. A fél munkanapot elérő töredék azonban egész munkanapnak számít. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a dolgozót a szabadság a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti. Minden munkaviszonyban különállóan kell azonban elbírálni a dolgozót megillető pótszabadság mértékét. ■ Dr. Zsingor Iván Bányásznyugdíjasok Pilisvörösváron Ismét nyugdíjas találkozót rendezett Pilisvörösváron a Szakszervezeti Bizottság. Nyugdíjasaink tájékoztatót hallgattak meg a Dunántúli Mű munkájáról, majd üzemlátogatáson vettek részt. Izsák