Bányamunkás, 1985 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 72. ÉVF. 1985. JANUÁR A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉN­EK KÖZPONTI LAPJA • 2 FORINT Elkötelezett vagyok Valamikor a vállalat vecsési gáz­üzemének vezetője volt Dankó Jó­zsef. Most is gazdasági társadalmi munkakörben tevékenykedik. A GOV-nál vállalt először olyan szakszervezeti munkát, amely ki­hat az egész vállalatra. — A közgazdasági bizottságban a bérbizottság vezetését bízták rám. Igazában nem kerültem nagy dilemma elé, amikor felkértek er­re a posztra. Világéletemben ke­restem az útját, módját annak, ho­gyan tehetnék — a fizetett mun­kakörön túl is — valamit társadal­mi, politikai céljaink megvalósítá­sáért. A szakszervezeti tevékeny­ség a maga sokoldalúságával, em­berközpontúságával mindig is von­zott. Úgy gondoltam tehát, hogy ezen a területen tehetem a legtöbb pluszt a közösségért is — mondot­ta. Természetesen az ember társa­dalmi munkájának eredményét is figyelemmel kíséri s időnként szá­mot vet azzal, így van ezzel Dankó József is. És amikor arról kérdez­tem, mi az, amiben úgy érzi, tevé­kenysége számottevő szerepet ját­szott, már mondja is: — Kettőt emelnék ki abból, amit úgy érzem, bérbizottság és jóma­gam javaslatára változtattak meg kedvező irányba. Három évvel ez­előtt felmértük a különböző réte­gek bérszínvonalát. Megállapítot­tuk, ugyanezért a munkáért egyik többet, a másik kevesebbet kap és nem azért, mert más a teljesítmé­nyük. Javaslatunk alapján a VSZB ajánlotta az aránytalanságok mér­séklését, illetve megszüntetését. Aztán­ felfigyeltünk arra, hogy a fizikai dolgozók akkor is felve­szik a pótlékokat, amikor nem dolgoztak meg érte. Mi azt mond­tuk, ez nem felel meg a szocialista bérezés elvének, változtatni kell a helyzeten: csak azok kapják meg a pótlékokat, akik meg is dolgoz­nak érte. Észrevételünket méltá­nyolták. Tevékenysége alapján került a vállalati szakszervezeti bizottság­ba.­­ Most, hogy a körülmények nehezebbé váltak, bonyolultabb lett a szakszervezeti munka is — jegyeztem meg. — De ebben van talán a szép­sége is; nehezebb viszonyok között jól dolgozni, elérni­ a kitűzött célo­kat, ez nagy öröm és sikerélmény. De ne higgye, hogy valami ördön­gösségről van szó. Az, aki ismeri társadalmunk célkitűzéseit és szak­­szervezeti aktivistaként gyakorlat­tá teszi azt az elvet, hogy a szak­­szervezet védje a dolgozók érde­keit s emellett segítse a gazdasági célok elérését, nem kerülhet tév­útra. Kommunista vagyok elkötele­zettje a szocialista társadalomnak, ennélfogva igyekeztem mindig a realitás talaján állni, elkerülni a végleteket s a kettős célnak meg­felelően dolgozni. Mint a párt tag­ja arra törekszem, hogy a szak­­szervezetben is ezt az elvet képvi­seljem. Hangoztatom, hogy nekünk kommunistáknak különösen oda kell figyelni a szakszervezeti tiszt­ségviselők munkájának segítésére, elismertetésére. Tudjuk, hogy ha egy gazdasági egység vezetője a nehezebb körülmények miatt „szo­­rítóba” kerül, hajlamos elfeledkez­ni a demokráciáról, a jogokról, az érdekekről, csak a gazdasági célt látja. Ennek lehet olyan következ­ménye, hogy nem kéri ki a szak­­szervezeti tisztségviselő vélemé­nyét és ebből rendszerint baj szár­mazik. Pedig a demokrácia — ezt a párt XIII. kongresszusra kiadott irányelvei is hangsúlyozzák —, to­vábbra is fontos eleme társadalmi életünknek. Szerencsére a vállalat gazdasági vezetői arra intik az egységek vezetőit, kérjék ki a szakszervezeti tisztségviselők véle­ményét, de ennek ellenére előfor­dulhatnak hibák. A kongresszus irányelvei­­alaposan áttanulmá­nyoztam őket, annál is inkább, mert a pártalapszervezetben részt vettem a munkát értékelő beszá­moló elkészítésében). Még sok olyan célt tartalmaznak, amiben a szakszervezetnek sok tennivalója lesz.­­ Én úgy látom, hogy képesek leszünk dolgaink elvégzésére, hi­szen a szakszervezeti munka sokat fejlődött az utóbbi időben és köz­­megbecsülést is vívott ki magának. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ne legyünk önelégültek. A ránk váró temérdek munkát csak úgy győzzük, ha a célok és érde­kek összhangját szem előtt tartva dolgozunk, segítjük a gazdasági cé­lokat és közben soha se tévesztjük szem elől az embert, a jogos érde­keket. Szegedi Nándor Beszámoló taggyűlések tapasztalatai Véget értek a beszámoló taggyű­lések a Dorogi Szénbányáknál is. Az ott elhangzottakról, a tapaszta­latokról beszélgettünk Baranyai Lőrinccel, a nagyüzemi pártbizott­ság titkárával. — A gondok közismertek: lét­szám, bér, lakás. Milyen vélemé­nyek hangzottak el ezekről? Ve­gyük sorra. Létszám? — Több helyen merült fel a kér­dés, meddig, lehet ezt csinálni? A­­ túlműszakok száma a tűrési hatá­ron van. A szénfalakon 40—60 túl­­műszak az átlag. Általános véle­mény, hogy a bányászat megbecsü­lése nem éri el azt a szintet, amit a társadalmi szükségessége indokol­na. Ha a pótlékokat levesszük, a túlmunkával is csak annyit kere­sünk, mint az iparban dolgozók nagy része. A Külizsmainknél is vannak gondok. A brikettgyár taggyűlésén hangzott el, hogy vannak jó néhá­­nyan, akiknek több mint száz­ túl­­műszakjuk lesz ebben az évben. A szolgáltató üzemnél egy autószere­lő mondta: ebben az évben 17 jól képzett, jó pár 15 éves gyakorlat­tal rendelkező sza­kimunkás állt odébb. Mentek, mert máshol töb­bet keresnek. — Tehát beszéljünk a bérről. —- összefügg a létszámgondokkal. Találóan fogalmazott valaki a Do­rogi Bányaüzem taggyűlésén: minél előbb, reálisan rendezni kell a bá­nyászok bérét, mert késése jóváte­hetetlen károkat okozhat az egész népgazdaságnak. Ezt több helyen, ha más szavakkal is, megismétel­ték. A pénzeszközök más célra is kellenének. Bányászaink megis­merték, némi húzódozás után meg­szerették a korszerű technikát, pél­dául a lencsehegyi komplex fejtést. Látják, hogy van lehetőség a ne­héz fizikai munka csökkentésére és igénylik, hogy tegyen meg a vál­lalat mindent ennek megoldására. A minden ebben az esetben sajnos, pénzt jelent, fejlesztési alapot. Eb­ből pedig kevés van. — A lakásgondok is minden bi­zonnyal összefüggenek a létszám­­hiánnyal? — 1980 óta csak 17 tanácsi cél­­csoportos lakás épült. Ez kevés, na­gyon kevés. Hiába épülnek most az OTP-lakások, a beugró magas a fiataloknak, nem tudják őket a la­kással a vállalathoz kötni. OTP- lakások­kal szociális gondokat nem lehet megoldani. — A gondokat figyelembe véve milyen a hangulat a Dorogi Szén­bányáknál? — A bányászat helyzete pozití­van változott a dorogi medencében is. A bizonytalanság réme elszállt a fejünk felől, bizakodó a hangu­lat. A Lencsehegyen már a látható jövő nem egyszerűen változás, ha­nem minőségi ugrás a bányászat­ban. Ez a dinamikus fejlődés azon­­ban csak akkor lesz teljes, ha a munka személyi feltételei is meg­nyugtatóan rendezésre kerülnek. Minden bizonnyal ezek a gondo­latok is szóba kerülnek majd a kongresszusi irányelvek vitáján és a vezetőségválasztó taggyűlésekre történő felkészülés során. Fenyvesi Károly Január 1-től emelkednek az újságárak A lapok és folyóiratok fo­gyasztói ára 1985. január 1-től átlagosan 25 százalékkal emel­kedik. Ezen belül az árnöve­kedés eltérő mértékű. A poli­tikai napilapok ára hétköznap az eddig 1,40 helyett 1,80, hét végén és ünnepnap 1,80 helyett 2,20 forint lesz. A képes heti­lapok ára átlagosan 1,50 fo­rinttal, a tudományos és szak­lapoké, a szórakoztató lapoké átlagosan 30 százalékkal nő. A Bányamunkás ára példá­nyonként 1,50-ről 2 forintra emelkedett. A Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete 1985-re átvállalta a különbözetet. Így a Bányamunkás évi előfizetése 1986. január 1-ig változatlanul 18,5 Ft. A Kőolajkutató Vállalat szocialista brigádjainak felajánlásai elsősor­ban — a berendezések átszerelési idejének és a gépállási idők csökkentésére, — az egyösszegű bérutalványo­­zással megtakarított munka­napok számának növelésére, — az importanyag megtakarítás­ra, illetve kiváltására, — a munka minőségi színvona­lának emelésére irányulnak. A DHK—160-as fúróberendezés­­nél dolgozó harminctagú „Vosztok” szocialista brigád az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk felszabadu­lásának tiszteletére indított mun­kaversenyhez csatlakozva, országos csúcs megdöntését vállalta. Céljuk, hogy 1984. április 4. és 1985. ápri­lis 4. között összesen 40 ezer mé­tert fúrnak le a föld mélyébe. Ennyit még egyetlen fúróbrigád sem teljesített egy év alatt Ma­gyarországon. A felajánlás rendkívüli jelentő­ségét mutatja, hogy például a Kő­olaj- és Földgázbányászati Válla­latnál egy berendezés egy év alatt elért átlagteljesítménye 12 700 mé­ter, a Kőolajkutató Vállalaté 17 700 méter/év, amelyen belül a kutató fúrásé 12 671 méter, a feltáró fú­rásé 24 096 méter. A brigád 1984. november 28-ig 33 585 méter feltárófúrást végzett el, ez 17 kút fúrását jelentette. A Vosztok brigád eddig is jelen­tős mértékben járult hozzá a vál­lalat gazdasági eredményeinek fo­kozásához, a tervek teljesítéséhez. A brigád 1984. május 1. alkalmá­val az elmúlt években elért kiemel­kedő eredményeiért „Szakma (Ága­zat) Kiváló Brigádja”, a brigád ve­zetője a XXXIV. Bányásznapon „Kiváló Bányász” kitüntetésben ré­szesült. Ruzicska György OKGT műszaki-gazdasági tanácsadó ! Évkezdés imét eltelt egy esztendő és itt az új, az 1985-ös év. Elérkezett az ideje annak, hogy számot adjunk egy évi munkánkról s meghatározzuk a következő esztendő, a VI. ötéves terv utolsó évének tennivalóit. Szakszervezetünk elnöksége december 11-én tárgyalta, az Ipari Minisz­térium előterjesztésében, az 1984-es év várható eredményeit, az 1985-ös esztendő elvárásait. Mindenekelőtt azt állapíthatta meg, hogy a bányaipar teljesítette fel­adatait. A szénbányászat a 24,96 millió tonnás szakmai tervét túlteljesí­ti várhatóan 25,1 millió tonnára. A TÜZÉP-ekkel szerződött 4,9 millió tonna helyett a szállított szénmennyiség megközelíti az 5,1 millió tonnát. A szénhom­ogén-bányászat, a geofizikai kutatásokon belül, a szeizmikus mérési tervét 104,3 százalékra, a kutatófúrások tervét 100,5 százalékra, a feltáró fúrásokét 101,4 százalékra teljesíti. A kutatások­­eredményeként 1984-ben mintegy 5,5 millió tonna olaj egyenértékének megfelelő meny­­nyiséggel gyarapszik az ásványvagyon mérleg. A 2 millió tonnás kőolaj termelési terv 100 százalékra, a nettó száraz­gázban mért földgáztermelési terv várhatóan 102,3 százalékra teljesül. A Mecseki Ércbányászati Vállalat teljesíti 1984. évi előirányzatait, fel­adatait a kormányközi egyezmény szellemében végezve, a tervezettnél kedvezőbb önköltséget elérve. Az Országos Érc- és Ásványbányák a bruttó termelési érték tervét várhatóan 104,2 százalékra teljesíti. A dolomitok, a mészkő őrlemények, az üveg és finomkerámiai homokok termelésében, a piac igényeinek meg­felelően, kiemelkedő, 110 százalékos a teljesítés. Jelentős a tőkés és szo­cialista piacra jutó export volumene, mely utóbbinál­­a tervhez képest 10 százalékos növekedés valósul meg. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat eredményesen­­végezte tevékenységét, amellyel elősegítette a hazai ásványvagyon bázisának bő­vítését. Az összes mélyfúrási tervét várhatóan 100 százalékra teljesíti, ez­zel kielégíti a bányavállalatok és a KFH részéről felmerülő kutatási igé­nyeket. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat sikeresen teljesítette a bányaépí­tési programokból rájuk háruló feladatokat. A függőaknák mélyí­tésénél a köbméterterv 110 százalékot meghaladóan teljesül. Elma­­maradás mutatkozik a lejtősaknák kihajtásánál. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat a termelési tervét túlteljesíti, ezen belül jelentősen növelte a nem rubel elszámolású exportját. A nem bányászati érdekeltségű rendszerben dolgozó vállalat igyekezett kielégí­teni a bányavállalatok igényeit, segítve műszaki fejlesztő tevékenységü­ket. A bányászati intézetek és hivatalok törekvéseikkel, eredményes munká­jukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a bányaipar feladatait teljesíthesse. E rövid összegező áttekintés után úgy tűnhet, hogy csupán az a felada­tunk, hogy megállapítsuk a derekas helytállást, a jól végzett munkát, s ennek megfelelően várjuk a megérdemelt elismerést, kitüntetéseket. De elég-e ennyi? Úgy gondolom nem, mert 1984 sok tekintetben rend­kívüli év volt, amelynek tanulságait érdemes és szükséges lesz mélyen elemezni. Milyen volt az 1984-es év.­ Hiány volt a lakossági szénpiacon, a TÜZÉP-eknél sorban álltak az em­berek. Megjelentek a bányáknál a protekciót keresők.­­— Adjatok szenet — mondták decemberben. Addig nem gondoltak arra, hogy biztosítani kellene a téli tüzelőt? Akadozott a gázellátás, lelassultak a lakossági gázprogramok. Helyte­len lenne az elnökség alapvető megállapítása, miszerint a­­bányaipar tel­jesítette, sőt túlteljesítette tervfeladatait? Természetesen nem. A gondo­kat más okozza. És ezt kutatva jutunk el a lényegi megállapításhoz: a hazai termelés iránti igények meghaladják a reális lehetőségeket. Biztos vannak, akik kétségbe vonják ezt­­a megállapítást. Azoknak azt a kérdést teszem fel: mikor teljesítette a tervét a szénbányászat­­a munkarendnek megfelelő napokon? N­agyon régen. Az 1984. évi tervek teljesítésével sajnos, sikerült re­kordot felállítani. Mintegy 1,3 millió tonna szenet — az utóbbi évek maximumát termelték a bányászok a szabadnapokon. Az arányt tekintve ez a teljes termelés 5 százalékát meghaladó mérték. Szakszer­vezetünk központi vezetőségének félidős értékelése és állásfoglalása sze­rint az elfogadható határ 2—4 százalék lehet. Nem fogadjuk el, nem tá­mogatjuk — jelentette ki a bv — az ezt meghaladó mértékű szabadnapi igénybevételt és mégis most azt kell mondani, hogy köszönet a föld alatt dolgozó bányászoknak azért, hogy vállalták ezt­­a többlet­munkát, plusz igénybevételt, hiszen a frontokon gyakori az 50—70 túlműszakot teljesítő vásár. Köszönjük a szénhidrogén-bányászatban dolgozóknak, hogy a számos többlettermelési terv megvalósításáért odaadóan dolgoztak. Az ő esetük­ben csupán azért nem beszélünk túlműszakról, mivel folyamatos munka­rendben dolgoznak. Ezek után természetes lenne, hogy a hősies helytállást megfelelő elis­merés kísérte. Sajnos nem ■ — állapította meg az elnökségi ülés, hiszen a szénbányászat bérfejlődése a sorozatos felvetések ellenére 1984-ben is 1— 2 százalékkal elmaradt az ipar fejlődési ütemétől. A bányaipar átlagostól csak kissé elmaradó fejlődését is csak úgy ér­tük el, hogy a szénhidrogén-bányászatban sikerült az átlagot meghaladó bérfejlesztést végrehajtani. Ennek megfelelően az elnökség úgy fogalma­zott, hogy a szénbányászat, a BÁV és a MÉV 1985. évi tervezett 7 száza­lékos bérfejlesztése nem elégséges. A bányászat jövőjére hosszabb távra kiható bérpolitikai intézkedés szükséges, amely kiegyenlítené az ipari bér­fejlődéshez viszonyított 13—15 százalékos kiemeltség elmaradását. Ahhoz, hogy a népgazdasági igények teljesíthetők legyenek­­— így az 1990. évi 28,5 millió tonnás széntermelés — a szükséges fejlesztési források bizto­sítása mellett meg kell állítani a vájár, a föld alatti létszám eláramlá­­sát, ami természetesen azt is jelenti, hogy a kiemelt bérfejlesztést a ré­szükre kell biztosítani. Ezen túlmenően az elnökség szükségesnek látja a bányászlakás építési akció folytatását, kedvezőbb feltételek között, úgy, hogy a dolgozói előtörlesztés ne haladja meg a 10 százalékot; a föld alatti bányászati tevékenység során megváltozott munkaképességű dolgozók ha­tékonyabb foglalkoztatása érdekében rendelet módosítását, az utánpótlás biztosítása érdekében a szakmunkásképzés (vájárképzés) színvonalának emelését, nagyobb pénzügyi támogatását. T­alán vannak, akikben mindezek olvastán olyan gondolatok fogal­mazódnak meg, hogy a bányászok csak követelnek. Nem így van. A bányászok csupán azt kérik, hogy az államilag meghatározott árak és termelési volumenek mellett, legyenek biztosítva a vállalatok za­vartalan működésének feltételei is. Ez nem követelés, hanem a létezés feltétele, amit már a XXII. kongresszusunk is megfogalmazott határoza­taiban. A munka sikere megkívánja, hogy szakszervezetünk vezető testületei, aktivistái megkülönböztetett figyelemmel kísérjék, illetve segítsék a gaz­dasági építőmunkát, a bányaipar feladatainak maradéktalan megoldását. Kísérjék figyelemmel a termelés emberi oldalát, erősítsék a komplex szociálpolitikai szemléletet s használják fel a szakszervezet sajátos moz­gósító munkamódszereit. Megköszönve az elmúlt esztendő eredményes munkáját, az 1985. évi munkához kívánunk sok sikert, jó egészséget és Jó szerencsét! Korompay Péter

Next