Bányamunkás, 1987 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
ETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! JÓ SZERENCSÉT! A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA 74. ÉVFOLYAM • 1987. JANUÁR • 2 FORINT A szakszervezetek gazdálkodásának alapja és fő bevételi forrása a tagdíjbevétel. A közel három évtizede kialakított osztályos tagdíjrendszer jól szolgálta a mozgalom céljait, biztosította a tagság szükségleteihez az anyagi eszközöket. A jelenlegi tagdíjrendszert azonban — az elért eredmények ellenére is — célszerű felülvizsgálni és a fejlődésből eredő igényeknek megfelelően szükséges korszerűsíteni. A magyar szakszervezetek kongresszusán elhangzott módosítási javaslatokat a SZOT elnöksége megtárgyalta és döntött a négy új tagdíjosztály bevezetéséről, a tagfenntartási díj módosításáról, továbbá a szakszervezetek központi vezetőségeire bízta, hogy területükön engedélyezzék a bérjegyzéken történő tagdíjfizetést. A BDSZ-hez tartozó aktív alapszervezeteknek már több mint egynegyede alkalmazza a tagdíjlevonásos módszert, amely a bizalmiakat jelentős adminisztratív- és készpénzkezelési munkától mentesíti, több energiát és időt hagyva érdemi feladataik teljesítésére. A BDSZ Központi Vezetősége 1986. október 31-i határozatával engedélyezte a bérjegyzéken történő tagdíjfizetést, ott, ahol azzal a taggyűlés, illetve a bizalmi testület többségi szavazattal egyetért és a szervezett dolgozók arra írásbeli nyilatkozatot adnak. Az előbbieken túlmenően, a SZOT elnöksége a tagdíjrendszer átfogó, komplex módosítását — széles körű vita tapasztalatai alapján — napirendre tűzi. Ezért szükséges, hogy a tagdíjrendszer továbbfejlesztésének lehetőségeit a vitaanyag alapján a tagság, a tisztségviselők, a bizalmi testületek tárgyalják meg és véleményezzék. A tagdíjrendszer módosítása során azt kell figyelembe venni, hogy a befizetett tagdíjnak továbbra is fedezetet kell nyújtani a tagság eddigi szintű igényeinek kielégítéséhez, a mozgalom politikai célkitűzéseinek megvalósításához, a szakszervezeti egységek működtetéséhez. Ugyanakkor el kell érni, hogy a tagdíjrendszer egységes elvre épüljön és a tagdíj megállapítása és befizetése egyszerűbbé váljon, a tagdíjrendszer legyen összhangban a tagság véleményével, amelyet mint eddig is, a tagság elfogad. A vitára bocsátott témák módosításának indokai és lehetőségei a következők: A tagdíjbesorolási időszak meghatározása A tagok tagdíjának megállapítása és elfogadtatása évenként ismétlődően az átlagkeresetük megállapítása útján, besorolás alapján történik. Jelenleg az iparági-ágazati szakszervezetek eltérő időszakban elért keresetet vesznek figyelembe. (Egy teljes évet, félévet, előző év II. és tárgyév I. félévét, egy hónapot.) Szükséges lenne tehát egységes gyakorlatot megvalósítani. Erre legalkalmasabbnak látszik a tag előző egy évben elért, egy hóra eső átlagkeresete. Ez esetben az egy éven belül kifizetésre kerülő valamennyi kereseti tényező megtalálható (év végi részesedés, prémium stb.). A besorolás történhetne az év I. negyedév végéig, az előző egy év keresete alapján, és a tag az új besorolás szerinti tagdíját április 1- től a következő év március 31-ig fizetné. A tagdíjbesorolás alapját képező átlagkereset meghatározása A tagdíjbesorolás alapját képező átlagkereset meghatározása során a jelenleg érvényes irányelv szerint nem kell számításba venni a havi 310,5 Ft összegű bérpótlékot, a túlóradíjat. Egyes szakszervezetek figyelembe veszik, míg mások nem az érdekeltségi és a jutalmazási alap terhére elszámolt prémiumot és jutalmat. Az előzetes felmérések során már érkeztek olyan javaslatok is, amelyek szerint a tagság egy része egy nettó kereseten alapuló tagdíjfizetést tartana méltányosnak. E tekintetben a következő megoldásokat lehetne javasolni: — A tagdíjbesorolás alapja a havi 310,— Ft összegű bérpótlék, a túlóradíj, minden kitüntetéssel járó pénzjutalom nélkül számított, valamint a nyugdíjjárulékkal csökkentett előző évi kereset egy havi átlaga legyen. Ez a megoldás mintegy 8 százalékos tagdíjbevétel-kiesést jelentene. A másik megoldás az lehetne, hogy a tagdíjbesorolás alapja a táppénz alapjául szolgáló előző egy évi átlagkereset lenne. Ez azt jelentené, hogy a 310,— Ft havi béródékon kívül minden kereseti tegezőt figyelembe kellene venni és abból kellene a nyugdíjjárulékot levonni. Ez esetben nem lenne 8 százalékos tagdíjbevétel-kiesés. A harmadik megoldás szerint lehetne a tagdíj a mindenkori havi bruttó kereset 1 százaléka. Ez a jelenlegi besoroláson alapuló osztályos tagdíjrendszer megváltoztatását tenné szükségessé. Minden tagnak írásbeli nyilatkozatot kellene adni ahhoz, hogy a bruttó béréből az 1 százalékot szakszervezeti tagdíjként számításba vehessék, levonják és az szb részére átutalják. A bérszámfejtőknek havonta kellene megállapítani minden szakszervezeti tag havi tagdíját. Ennek technikai megvalósításához a vállalati, intézményi vezetők hozzájárulása is szükséges. A tagdíjbefizetés igazolásának módja A tagdíjbefizetés általános gyakorlata jelenleg az, hogy a befizetett tagdíj ellenében a tag azonos címletű tagdíjbélyeget kap, az a tagkönyvbe ragasztva igazolja a tagdíj befizetését. Számottevő egyszerűsítést jelentene, ha a tagdíjat a bérjegyzéken feltüntetnék, az összeget a tag megbízásából az szb részére átutalnák, és a tagdíjbélyeg használata megszűnne. A nyugdíjas tagok tagdíját a bizalmiak, vagy a gazdasági felelősök vennék át és „tagdíjbefizetési öszszesítőn” jegyeznék fel a befizetett összeget, a befizetést a tagok aláírásukkal igazolnák. A tagkönyvben a tagdíjbefizetés megtörténtét a gazdasági felelős, vagy a bizalmi a bérjegyzék, illetve a tagdíjbefizetési összesítő alapján aláírással igazolná. A tagdíjbélyeg megszüntetésével ugyanakkor megszűnne az a mechanizmus is, amelyet jelenleg az OTP útján történő tagdíjbélyeg forgalmazása jelent. Ez egy zárt rendszer, folyamatosan biztosítja, hogy az alapszervezetek által átvett tagdíjbélyeg ellenértékét a szakszervezeti központok havonta rendszeresen megkapják. A tagdíjbélyeg alkalmazása azonban sok időt igénylő adminisztrációs munkát is jelent, megszüntetése ezért megfontolandó. Nyugdíjas alapszervezeti tagok tagdíjának felülvizsgálata A nyugdíjas szakszervezeti tagok 1977. évtől nyugdíjuk összegétől függően — szerény differenciálás mellett — havi 3,—, 5,—, illetve 10,— Ft összegű tagdíjat fizetnek. Ezek szerint valamennyi havi 2500,— Ft feletti nyugdíjban részesülő tag egységesen havi 10,— Ft tagdíjat fizet. Felvetődött olyan igény, hogy azok a nyugdíjasok, akiknek nyugdíja az országos átlagkereset öszszegét meghaladja, nagyobb öszszegű tagdíjat fizessenek. Célszerű e javaslatot is több szempontból vitatni, mert figyelembe kell venni e réteg egészségi állapotát, nyugdíjuk reálértékének alakulását, családi állapotukat, mint például egyedül állók stb. A vitára bocsátott témák sokoldalú elemzést igényelnek. A javaslatok kialakítása során arra kell törekedni, hogy a tagság érdekeit messzemenően figyelembe vegyék és realizálása esetén a tagság elfogadja a módosításokat. Ezen túl egyéb javaslatokra is igényt tartunk, amelyek megvalósításának lehetőségei reálisak és hasznosan segítik a szakszervezetek tevékenységét. BDSZ Főkönyvelősége VITAANYAG A szakszervezeti tagdíjrendszer módosításáról Kedves Olvasóink! A tagdíjrendszer továbbfejlesztésének kérdését a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1987. első félévében napirendre tűzi. A döntés előtt figyelembe kívánják venni az ágazati-iparági szakszervezetek tagságának, tisztségviselőinek véleményét, javaslatait. Az eddigi tapasztalatok szerint a bérjegyzék útján történő tagdíjfizetés bevált. Teljes körű bevezetését a központi vezetőség 1986. október 31-i határozata lehetővé tette. A további fejlesztést, illetően jelentős anyagi és munkaidő-megtakarítást jelentene a tagdíjbélyegek megszüntetése, amely csak akkor válik lehetségessé, ha valamennyi alapszerv áttér a tagdíjlevonásra. Újabb egyszerűsítési lehetőséget kínál a tagdíjbesorolási időszak megváltoztatása és a besorolás alapját képező havi átlagkereset meghatározása. Ezen túlmenően a mindenkori havi bruttó kereset figyelembevételével az éves besorolás is fölöslegessé válna. A vitaanyag tanulmányozásánál és a vélemények, javaslatok felelősségteljes kialakításánál mindenképpen javasoljuk szem előtt tartani, hogy az a mozgalmi munka fejlesztését szolgálja: — az alapszervezeti adminisztráció csökkentése, — a készpénzforgalom kiiktatása, — a bélyegek megszüntetése esetén az értékcikk-kezelés é elszámolás könnyítése, — a bizalmiak részére több idő mara a' telai xelat .ok intézésére, — a szervezettség és a tagdíjrr-- ált› A beküldött anyagokat összesítjik és '›T részére továbbítjuk, más elő A megújulás szándékával Az elmúlt évet záró és a következő év feladatait meghatározó, a mozgalmi tennivalókat kijelölő időszakot éljük. Mindkét feladatnak akkor teszünk eleget, ha a realitások alapján merítünk a múltból és ennek figyelembevételével tervezzük a jövőt. Az energiát termelő iparág dolgozóitól, a bányászoktól a téli időszak — mostohább körülmények között — nagyobb figyelmet, áldozatvállalást, folyamatos és jó munkát igényel. A bányász ember évtizedek óta tudja, hogy egy kicsit „lazítani” csak akkor lehet, ha az égbolton „három nap” világít. A VII. ötéves terv első évére — általában — a termelés szintentartása volt előirányozva. A szénbányászat néhány tízezer tonnával — a vártnál jobb teljesítménnyel — maradt el a tervtől. A lakosság ellátására viszont az 5 millió tonnás szerződésen felül 360 ezer tonnát szállítottak. A tervezettet meghaladóan termelt a borsodi, az oroszlányi, a nógrádi és a veszprémi vállalat, Mátraalja a hőerőmű igényeihez igazította termelését. A dorogi, a mecseki és a tatabányai szénmedence aknáiból — geológiai, műszaki és egyéb okok miatt — lényegesen kevesebb szén került a felszínre. A termelési eredmények eléréséhez jelentős segítséget adott a negyedik negyedévben szervezett szabadnapi munka produktuma. A szénhidrogén-bányászat naturális teljesítései — a költségek csökkenése mellett — tervszinten, illetve azt kismértékben meghaladóan valósultak meg. Az uránbányászok, az aknamélyítők, a kutató-fúrók, az ásványbányászok, a bányagépgyártók és a fejlesztők teljesítették a VII. ötéves terv első évére kiírt célkitűzéseiket. Jelentősen hozzájárultak a bányaipar egészének stabilizálásához. Az ország vezető szervei a gazdaság nehéz körülményei között is figyelnek a bányásztársadalomra. Szakszervezetünk kezdeményezésére intézkedések történtek a szénbányászat kondícióinak javítására, az itt dolgozó bányászok bérének emelésére, tovább folytatódik a kedvezőbb feltételek mellett — a bányászlakás-építési akció, bevezetésre került a mecseki bányákban dolgozók egészségvédő járadékrendszere, az osztályozókon dolgozó nők korengedményes nyugdíjazása. De foglalkozunk a dolgozók számára nagyon fontos „apró ügyek” — természetbeni juttatás, hűségjutalom, bányász szolgálati érdemérem — érdemi rendezésével. Gondokkal, problémákkal terhelt, nehéz évet hagytunk magunk mögött. A népgazdaságot 1986-ban ért külső és belső hatások érzékenyen érintették a bányaiparhoz tartozó gazdasági egységeinket is, jelentős veszteségeket okoztak az országnak és vállalatoknak egyaránt. Az olajpiac alakulása, a szénhidrogén-származékok árát — tőkés export esetében — 40-50 százalékkal csökkentette. Kedvező kormánydöntés ellenére a szénbányászat csak növekvő ráfordítások és költségvetési támogatás mellett képes megoldani feladatait. Bauxitbányászatunkat érzékenyen érinti, hogy az alumíniumipar termékei leértékelődtek a nemzetközi piacon. Ezek a hatások 1987-ben is nehezítik majd munkánkat, tehát csak önmagunkra számíthatunk. Az elmúlt évben folytatódtak a kedvezőtlen folyamatok, a terv legfőbb célkitűzéseit nem tudtuk valóra váltani. Legfontosabb gazdasági és mozgalmi feladatunk a kedvezőtlen folyamat visszafordítása, új módszerek megtalálása az irányításban és a végrehajtásban. A megújulási szándék megfogalmazódik a Központi Bizottság november 20-i határozatában, az Országgyűlés költségvetési vitájában és a jövő évi népgazdasági tervben. A szakszervezeti mozgalom alapvetően érdekelt a határozatban megfogalmazott irányelvek, elképzelések megvalósításában, mert abban a szervezett dolgozók véleményét és szándékát látja megtestesülni, ezek érdekében kész dolgozni. A bányaipar — a bauxitbányászokkal erősödve — ismeri a VII. ötéves terv második évének rá vonatkozó feladatait, felkészült a végrehajtásra. Szakszervezetünk a vállalatokkal együttműködve keresi azokat a biztosítékokat, amelyek a megújulást nem csak szándékában, de gyakorlatban is segítik, támogatják. A végrehajtásban, a meggyőzésben fáradságot nem kímélő propagandamunkára van szükség. Ismerjük hibáinkat, gyenge pontjainkat, de ismerjük a bányaipart meghatározó, az eredményeket leginkább befolyásoló munkamozgalmat is. Azt is tudjuk, hogy céljaink valóraváltása elsősorban az ágazatban dolgozó kollektívákon múlik. A szocialista brigádmozgalom ma is a feladatok végrehajtásának tömegbázisa, a társadalmi cselekvés fedezete, a megvalósítás biztosítéka, óriási erő a munka frontján és a szocialista életmód kialakításában, formálásában. A dolgozó kollektívák, szocialista brigádok tenniakarását, megújulási szándékát kötelességünk segíteni. Törekedni kell arra, hogy a brigádok az élethez igazodva döntsenek saját sorsukról, konkrétan fogalmazzák meg céljaikat. A vállalásaik ne csak a termelésre irányuljanak, hanem a vállalati gazdálkodás egészét segítsék. A szocialista brigádmozgalom szoros kapcsolatot alkosson a minőségi körök mozgalmával, alakuljanak a termelési folyamatot végigkísérő komplex munkabrigádok. El kell érni azt, hogy a különböző vállalkozások többletteljesítményei főmunkaidőben is megjelenjenek, az érdekeltséggel és a magasabb bérrel együtt. Szakszervezetünk támogatja a Mátraaljai Szénbányák szocialista brigádjának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 70. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny felhívását. Valamennyi vállalati és üzemi testületnek az a feladata, hogy a kezdeményezéseket karolják fel és a tervek megvalósításának szolgálatába állítsák. Teremtsék meg a biztonságos, a hatékony és minőségi munka műszaki, technikai feltételrendszerét. Segítsék a felajánlások teljesítését, az áldozatkész, alkotó, tenni akaró embert. Következetesen dolgozzanak a munkafegyelem javításán, a megfelelő munkahelyi légkör kialakításán. A szocialista brigádvezetők elmúlt évi tanácskozásán új jelszó született: „Nem a kifogásokat, a megoldásokat kell keresni”. Ez a jelszó ma is igaz, csak bővült: „Nem a dolgokat kell jól csinálni, hanem jó dolgokat kell csinálni.” A feladatok valamennyi vállalati és gazdálkodó egységünknél ismertek. A bányaipar szervezett dolgozójának az a feladata, hogy egyszerű, becsületes munkával lássa el személyre szóló feladatát. A dolgozó kollektívák — a feltételek biztosítása mellett — teljesítsék vállalásaikat. Szakszervezetünk tisztségviselői segítsék és támogassák, bátorítsák a megújulást akaró közösségeket és embereket. SCSEVLIK ISTVÁN