Bányamunkás, 1987 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

ETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! JÓ SZERENCSÉT! A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA 74. ÉVFOLYAM • 1987. JANUÁR • 2 FORINT A szakszervezetek gazdálkodásá­nak alapja és fő bevételi forrása a tagdíjbevétel. A közel három év­tizede kialakított osztályos tagdíj­­rendszer jól szolgálta a mozgalom céljait, biztosította a tagság szük­ségleteihez az anyagi eszközöket. A jelenlegi tagdíjrendszert azon­ban — az elért eredmények elle­nére is — célszerű felülvizsgálni és a fejlődésből eredő igényeknek megfelelően szükséges korszerűsí­teni. A magyar szakszervezetek kong­resszusán elhangzott módosítási ja­vaslatokat a SZOT elnöksége meg­tárgyalta és döntött a négy új tag­díjosztály bevezetéséről, a tagfenn­tartási díj módosításáról, továbbá a szakszervezetek központi vezető­ségeire bízta, hogy területükön en­gedélyezzék a bérjegyzéken történő tagdíjfizetést. A BDSZ-hez tartozó aktív alap­szervezeteknek már több mint egy­negyede alkalmazza a tagdíjlevo­­násos módszert, amely a bizalmia­kat jelentős adminisztratív- és készpénzkezelési munkától mente­síti, több energiát és időt hagyva érdemi feladataik teljesítésére. A BDSZ Központi Vezetősége 1986. október 31-i határozatával engedélyezte a bérjegyzéken törté­nő tagdíjfizetést, ott, ahol azzal a taggyűlés, illetve a bizalmi testület többségi szavazattal egyetért és a szervezett dolgozók arra írásbeli nyilatkozatot adnak. Az előbbieken túlmenően, a SZOT elnöksége a tagdíjrendszer átfogó, komplex módosítását — széles körű vita tapasztalatai alap­ján — napirendre tűzi. Ezért szük­séges, hogy a tagdíjrendszer to­vábbfejlesztésének lehetőségeit a vitaanyag alapján a tagság, a tiszt­ségviselők, a bizalmi testületek tár­gyalják meg és véleményezzék. A tagdíjrendszer módosítása so­rán azt kell figyelembe venni, hogy a befizetett tagdíjnak továbbra is fedezetet kell nyújtani a tagság eddigi szintű igényeinek kielégíté­séhez, a mozgalom politikai célki­tűzéseinek megvalósításához, a szakszervezeti egységek működteté­séhez. Ugyanakkor el kell érni, hogy a tagdíjrendszer egységes elvre épül­jön és a tagdíj megállapítása és befizetése egyszerűbbé váljon, a tagdíjrendszer legyen összhangban a tagság véleményével, amelyet mint eddig is, a tagság elfogad. A vitára bocsátott témák módo­sításának indokai és lehetőségei a következők: A tagdíjbesorolási időszak meghatározása A tagok tagdíjának megállapítá­sa és elfogadtatása évenként ismét­lődően az átlagkeresetük megálla­pítása útján, besorolás alapján tör­ténik. Jelenleg az iparági-ágazati szak­­szervezetek eltérő időszakban el­ért keresetet vesznek figyelembe. (Egy teljes évet, félévet, előző év II. és tárgyév I. félévét, egy hóna­pot.) Szükséges lenne tehát egységes gyakorlatot megvalósítani. Erre legalkalmasabbnak látszik a tag előző egy évben elért, egy hóra eső átlagkeresete. Ez esetben az egy éven belül kifizetésre kerülő valamennyi kereseti tényező meg­található (év végi részesedés, pré­mium stb.). A besorolás történhetne az év I. negyedév végéig, az előző egy év­ keresete alapján, és a tag az új be­sorolás szerinti tagdíját április 1- től a következő év március 31-ig fizetné. A tagdíjbesorolás alapját képező átlagkereset meghatározása A tagdíjbesorolás alapját képező átlagkereset meghatározása során a jelenleg érvényes irányelv szerint nem kell számításba venni a havi 310,5 Ft összegű bérpótlékot, a túlóradíjat. Egyes szakszervezetek figyelem­be veszik, míg mások nem az ér­dekeltségi és a jutalmazási alap terhére elszámolt prémiumot és ju­talmat. Az előzetes felmérések során már érkeztek olyan javaslatok is, ame­lyek szerint a tagság egy része egy nettó kereseten alapuló tagdíjfize­tést tartana méltányosnak. E tekintetben a következő meg­oldásokat lehetne javasolni: — A tagdíjbesorolás alapja a havi 310,— Ft összegű bérpótlék, a túlóradíj, minden kitüntetéssel já­ró pénzjutalom nélkül számított, valamint a nyugdíjjárulékkal csök­kentett előző évi kereset egy havi átlaga legyen. Ez a megoldás mintegy 8 száza­lékos tagdíjbevétel-kiesést jelen­tene.­­ A másik megoldás az lehetne,­­ hogy a tagdíjbesorolás alapja a táppénz alapjául szolgáló előző egy évi átlagkereset lenne. Ez azt je­lentené, hogy a 310,— Ft havi bér­ód­ékon kívül minden kereseti te­­gezőt figyelembe kellene venni és abból kellene a nyugdíjjárulékot levonni. Ez esetben nem lenne 8 százalékos tagdíjbevétel-kiesés.­­ A harmadik megoldás szerint lehetne a tagdíj a mindenkori havi bruttó kereset 1 százaléka. Ez a jelenlegi besoroláson alapu­ló osztályos tagdíjrendszer megvál­toztatását tenné szükségessé. Min­den tagnak írásbeli nyilatkozatot kellene adni ahhoz, hogy a bruttó béréből az 1 százalékot szakszer­vezeti tagdíjként számításba vehes­sék, levonják és az szb részére át­utalják. A bérszámfejtőknek ha­vonta kellene megállapítani min­den szakszervezeti tag havi tagdí­ját. Ennek technikai megvalósításá­hoz a vállalati, intézményi vezetők hozzájárulása is szükséges. A tagdíjbefizetés igazolásának módja A tagdíjbefizetés általános gya­korlata jelenleg az, hogy a befize­tett tagdíj ellenében a tag azonos címletű tagdíjbélyeget kap, az a tagkönyvbe ragasztva igazolja a tagdíj befizetését. Számottevő egyszerűsítést jelen­tene, ha a tagdíjat a bérjegyzéken feltüntetnék, az összeget a tag megbízásából az szb részére átutal­nák, és a tagdíjbélyeg használata megszűnne. A nyugdíjas tagok tagdíját a bi­zalmiak, vagy a gazdasági felelősök vennék át és „tagdíjbefizetési ösz­­szesítőn” jegyeznék fel a befizetett összeget, a befizetést a tagok aláírá­sukkal igazolnák. A tagkönyvben a tagdíjbefizetés megtörténtét a gazdasági felelős, vagy a bizalmi a bérjegyzék, illet­ve a tagdíjbefizetési összesítő alap­ján aláírással igazolná. A tagdíjbélyeg megszüntetésével ugyanakkor megszűnne az a me­chanizmus is, amelyet jelenleg az OTP útján történő tagdíjbélyeg forgalmazása jelent. Ez egy zárt rendszer, folyamatosan biztosítja, hogy az alapszervezetek által át­vett tagdíjbélyeg ellenértékét a szakszervezeti központok havonta rendszeresen megkapják. A tagdíjbélyeg alkalmazása azon­ban sok időt igénylő adminisztrá­ciós munkát is jelent, megszünte­tése ezért megfontolandó. Nyugdíjas alapszervezeti tagok tagdíjának felülvizsgálata A nyugdíjas szakszervezeti tagok 1977. évtől nyugdíjuk összegétől függően — szerény differenciálás mellett — havi 3,—, 5,—, illetve 10,— Ft összegű tagdíjat fizetnek. Ezek szerint valamennyi havi 2500,— Ft feletti nyugdíjban része­sülő tag egységesen havi 10,— Ft tagdíjat fizet. Felvetődött olyan igény, hogy azok a nyugdíjasok, akiknek nyug­díja az országos átlagkereset ösz­­szegét meghaladja, nagyobb ösz­­szegű tagdíjat fizessenek. Célszerű e javaslatot is több szempontból vitatni, mert figye­lembe kell venni e réteg egészségi állapotát, nyugdíjuk reálértékének alakulását, családi állapotukat, mint például egyedül állók stb. A vitára bocsátott témák sokol­dalú elemzést igényelnek. A javas­latok kialakítása során arra kell tö­rekedni, hogy a tagság érdekeit messzemenően figyelembe vegyék és realizálása esetén a tagság el­fogadja a módosításokat. Ezen túl egyéb javaslatokra is igényt tartunk, amelyek megvaló­sításának lehetőségei reálisak és hasznosan segítik a szakszervezetek tevékenységét. BDSZ Főkönyvelősége VITAANYAG A szakszervezeti tagdíjrendszer módosításáról Kedves Olvasóink! A tagdíjrendszer továbbfejlesztésének kérdését a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1987. első félévében napirendre tűzi. A döntés előtt figyelembe kívánják venni az ágazati-iparági szakszervezetek tagságának, tisztségviselőinek véleményét, javaslatait. Az eddigi tapasztalatok szerint a bérjegyzék útján történő tag­­díjfizetés bevált. Teljes körű bevezetését a központi vezetőség 1986. október 31-i határozata lehetővé tette. A további fejlesztést, illetően jelentős anyagi és munkaidő-meg­takarítást jelentene a tagdíjbélyegek megszüntetése, amely csak ak­kor válik lehetségessé, ha valamennyi alapszerv áttér a tagdíjle­vonásra. Újabb egyszerűsítési lehetőséget kínál a tagdíjbesorolási időszak megváltoztatása és a besorolás alapját képező havi átlagkereset meghatározása. Ezen túlmenően a mindenkori havi bruttó kereset figyelembevételével az éves besorolás is fölöslegessé válna. A vitaanyag tanulmányozásánál és a vélemények, javaslatok fe­lelősségteljes kialakításánál mindenképpen javasoljuk szem előtt tartani, hogy az a mozgalmi munka fejlesztését szolgálja: — az alapszervezeti adminisztráció csökkentése, — a készpénzforgalom kiiktatása, — a bélyegek megszüntetése esetén az értékcikk-kezelés é el­számolás könnyítése, — a bizalmiak részére több idő mara­­ a' telai xelat .ok intézésére, — a szervezettség és a tagdíjrr-- ál­t› A beküldött anyagokat összesítji­k és '›T részére továbbítjuk, más elő A megújulás szándékával Az elmúlt évet záró és a következő év feladatait meghatározó, a moz­galmi tennivalókat kijelölő időszakot éljük. Mindkét feladatnak akkor te­szünk eleget, ha a realitások alapján merítünk a múltból és ennek figye­lembevételével tervezzük a jövőt. Az energiát termelő iparág dolgozóitól, a bányászoktól a téli időszak — mostohább körülmények között — nagyobb figyelmet, áldozatvállalást, folyamatos és jó munkát igényel. A bányász ember évtizedek óta tudja, hogy egy kicsit „lazítani” csak akkor lehet, ha az égbolton „három nap” világít. A VII. ötéves terv első évére — általában — a termelés szintentartása volt előirányozva. A szénbányászat néhány tízezer tonnával — a vártnál jobb teljesítménnyel — maradt el a tervtől. A lakosság ellátására viszont az 5 millió tonnás szerződésen felül 360 ezer tonnát szállítottak. A terve­zettet meghaladóan termelt a borsodi, az oroszlányi, a nógrádi és a veszp­rémi vállalat, Mátraalja a hőerőmű igényeihez igazította termelését. A dorogi, a mecseki és a tatabányai szénmedence aknáiból — geológiai, mű­szaki és egyéb okok miatt — lényegesen kevesebb szén került a felszínre. A termelési eredmények eléréséhez jelentős segítséget adott a negyedik negyedévben szervezett szabadnapi munka produktuma. A szénhidrogén-bányászat naturális teljesítései — a költségek csökke­nése mellett — tervszinten, illetve azt kismértékben meghaladóan való­sultak meg. Az uránbányászok, az aknamélyítők, a kutató-fúrók, az ásványbányá­szok, a bányagépgyártók és a fejlesztők teljesítették a VII. ötéves terv első évére kiírt célkitűzéseiket. Jelentősen hozzájárultak a bányaipar egé­szének stabilizálásához. Az ország vezető szervei a gazdaság nehéz körülményei között is fi­gyelnek a bányásztársadalomra. Szakszervezetünk kezdeményezésére in­tézkedések történtek a szénbányászat kondícióinak javítására, az itt dol­gozó bányászok bérének emelésére, tovább folytatódik a kedvezőbb fel­tételek mellett — a bányászlakás-építési akció, bevezetésre került a me­cseki bányákban dolgozók egészségvédő járadék­rendszere, az osztályo­zókon dolgozó nők korengedményes nyugdíjazása. De foglalkozunk a dol­gozók számára nagyon fontos „apró ügyek” — természetbeni juttatás, hűségjutalom, bányász szolgálati érdemérem — érdemi rendezésével. Gondokkal, problémákkal terhelt, nehéz évet hagytunk magunk mö­gött. A népgazdaságot 1986-ban ért külső és belső hatások érzékenyen érintették a bányaiparhoz tartozó gazdasági egységeinket is, jelentős veszteségeket okoztak az országnak és vállalatoknak egyaránt. Az olaj­piac alakulása, a szénhidrogén-származékok árát — tőkés export eseté­ben — 40-50 százalékkal csökkentette. Kedvező kormánydöntés ellenére a szénbányászat csak növekvő ráfordítások és költségvetési támogatás mellett képes megoldani feladatait. Bauxitbányászatunkat érzékenyen érinti, hogy az alumíniumipar termékei leértékelődtek a nemzetközi pia­con. Ezek a hatások 1987-ben is nehezítik majd munkánkat, tehát csak ön­magunkra számíthatunk. Az elmúlt évben folytatódtak a kedvezőtlen fo­lyamatok, a terv legfőbb célkitűzéseit nem tudtuk valóra váltani. Legfontosabb gazdasági és mozgalmi feladatunk a kedvezőtlen folya­mat visszafordítása, új módszerek megtalálása az irányításban és a vég­rehajtásban. A megújulási szándék megfogalmazódik a Központi Bizott­ság november 20-i határozatában, az Országgyűlés költségvetési vitájá­ban és a jövő évi népgazdasági tervben. A szakszervezeti mozgalom alap­vetően érdekelt a határozatban megfogalmazott irányelvek, elképzelések megvalósításában, mert abban a szervezett dolgozók véleményét és szán­dékát látja megtestesülni, ezek érdekében kész dolgozni. A bányaipar — a bauxitbányászokkal erősödve — ismeri a VII. ötéves terv második évének rá vonatkozó feladatait, felkészült a végrehajtásra. Szakszervezetünk a vállalatokkal együttműködve keresi azokat a biztosí­tékokat, amelyek a megújulást nem csak szándékában, de gyakorlatban is segítik, támogatják. A végrehajtásban, a meggyőzésben fáradságot nem kímélő propagandamunkára van szükség. Ismerjük hibáinkat, gyenge pontjainkat, de ismerjük a bányaipart meg­határozó, az eredményeket leginkább befolyásoló munkamozgalmat is. Azt is tudjuk, hogy céljaink valóraváltása elsősorban az ágazatban dolgozó kollektívákon múlik. A szocialista brigádmozgalom ma is a feladatok végrehajtásának tömeg­bázisa, a társadalmi cselekvés fedezete, a megvalósítás biztosítéka, óriási erő a munka frontján és a szocialista életmód kialakításában, formálásá­ban. A dolgozó kollektívák, szocialista brigádok tenniakarását, megújulási szándékát kötelességünk segíteni. Törekedni kell arra, hogy a brigádok az élethez igazodva döntsenek saját sorsukról, konkrétan fogalmazzák meg céljaikat. A vállalásaik ne csak a termelésre irányuljanak, hanem a vál­lalati gazdálkodás egészét segítsék. A szocialista brigádmozgalom szoros kapcsolatot alkosson a minőségi körök mozgalmával, alakuljanak a ter­melési folyamatot végigkísérő komplex munkabrigádok. El kell érni azt, hogy a különböző­ vállalkozások többletteljesítményei főmunkaidőben is megjelenjenek, az érdekeltséggel és a magasabb bérrel együtt. Szakszervezetünk támogatja a Mátraaljai Szénbányák szocialista bri­gádjának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 70. évfordulója tiszte­letére kezdeményezett munkaverseny felhívását. Valamennyi vállalati és üzemi testületnek az a feladata, hogy a kezdeményezéseket karolják fel és a tervek megvalósításának szolgálatába állítsák. Teremtsék meg a biz­tonságos, a hatékony és minőségi munka műszaki, technikai feltétel­­rendszerét. Segítsék a felajánlások teljesítését, az áldozatkész, alkotó, ten­­ni akaró embert. Következetesen dolgozzanak a munkafegyelem javításán, a megfelelő munkahelyi légkör kialakításán. A szocialista brigádvezetők elmúlt évi tanácskozásán új jelszó szüle­tett: „Nem a kifogásokat, a megoldásokat kell keresni”. Ez a jelszó ma is igaz, csak bővült: „Nem a dolgokat kell jól csinálni, hanem jó dolgo­kat kell csinálni.” A feladatok valamennyi vállalati és gazdálkodó egységünknél ismer­tek. A bányaipar szervezett dolgozójának az a feladata, hogy egyszerű, becsületes munkával lássa el személyre szóló feladatát. A dolgozó kol­lektívák — a feltételek biztosítása mellett — teljesítsék vállalásaikat. Szakszervezetünk tisztségviselői segítsék és támogassák, bátorítsák a meg­újulást akaró közösségeket és embereket. SCSEVLIK ISTVÁN

Next