Bányamunkás, 1988 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! JÓ SZERENCSÉT! A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA 75. ÉVFOLYAM • 1988. JANUÁR • 2 FORINT ÜLÉST TARTOTT A KÖZPONTI VEZETŐSÉG A bányaipar tervét nehezebb körülmények között is teljesíteni kell! A bányaipar 1987. évi munkáját értékelte és a jövő évi legfontosabb gazdasági és mozgalmi feladatokról tárgyalt 1987. december 18-án a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. A testület munkájában részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára. Az 1987. évi gazdálkodási folyamatok összetevői, az egyes ágazatok jellemzői Az összességében kedvező folyamatokon belül az ipar gazdálkodását ez évben is jelentős feszültségek terhelték. Ezek is közrejátszottak abban, hogy az iparon belüli szerkezeti változások nem minden tekintetben felelnek meg a célkitűzéseknek, a változások iránya esetenként eltérő, intenzitása — a megfelelő irányú módosulások mellett — a szükségesnél kisebb. Az energetika tervezettnél nagyobb ütemű fejlődése döntően az év első felében jellemző klimatikus viszonyok miatti lakossági, kommunális többletigények kielégítésére vezethető vissza. A II. félév kezdetétől az energiablokk dinamikája már mérséklődött, de az év eleji jelentős többlet éves szinten is éreztetni fogja hatását. Az ipari ágazatok energiaigényessége (az egységnyi termeléshez felhasznált energia alapján) az I—III. negyedévben összességében 3%-kal javult. Ha az ipar energiafelhasználását is az ENSZ EGB-statisztikai módszerrel vizsgáljuk, úgy az energiaigényesség javulása 4%os mértékű. A bányászat és a gépipar kivételével valamennyi ágazatban mérséklődött azenergiaigényesség. Az eddigi népgazdasági szintű többlet alapján úgy számoljuk, hogy éves szinten — az előirányzott 1320—1335 PJ helyett — 1335—1340 PJ energiafelhasználás várható. Az energiaellátási rendszer hatékonyabb működtetése érdekében a múlt évben létrehozott szűk körű operatív bizottság fenntartása változatlan összetételben a jövőben is szükséges. A szénbányászatban a bruttó termelés volumene várhatóan éves szinten a tervezett mértékű lesz, ezen belül a széntermelés 23 000 kt-t, ebből a mátraaljai lignit mintegy 6420 kt-t fog elérni. A szénbányászati termelést ez évben súlyosabb bányaművelési gondok, balesetek nem befolyásolták. A tervhez (23 300 kt) viszonyított kisebb mértékű elmaradásokat egyedi zavarok, illetve részben a piaci kereslet hiánya okozzák. A megnövekedett készletek miatt főként az erőművi szén elhelyezése okozott, illetve okoz jelenleg is gondot, amelynek következtében egyes szénbánya vállalatoknál értékesítésre váró szénkészletek keletkeznek. A 2200 kt brikettgyártási kapacitás kihasználását a fogyasztói igények mérséklődése, valamint évközi anyagellátási és üzemviteli problémák csökkentették, így az éves várható brikettkibocsátás 2165 kt lesz. A szén és brikett minőségének javítása kedvezően hat a szén belföldi piaci pozíciójára és a vállalatok gazdasági helyzetére. Ezért a minőség javítása az egyik legfontosabb feladat. A kiemelt nagyfogyasztók (MVMT, TÜZÉP, MÁV) széntermékekkel történő ellátása az igényeknek megfelelő lesz, egyes esetekben azonban a felszínre hozható szénvagyon minősége, szemnagysága eltér a fogyasztói igényektől. A szénbányászati szerkezet-átalakítás végrehajtásának helyzete a következő: — A gyorsított lefejtés utáni megszüntetésre tervezett mélyműveléses bányák közül a Borsodi Szénbányák Ormos és a Nógrádi Szénbányák Tibbes bányaüzemében leállították a munkát. A gazdaságtalan peremi külfejtéseken a Veszprémi, a Borsodi, a Tatabányai és a Nógrádi Szénbányák a termelést megszüntették. Dorogon a termelési költségek jelentős csökkentésével 1990-ig gazdaságosan folytatható a tevékenység. — A mányi szénmező földtani kutatásainak folytatása során ismeretessé vált egy kedvező adottságú — karsztvízszint felett levő — szénelőfordulás, melyből a felszínhez közel fekvő, vastag (15— 20 m) és jó minőségű (18—19 MJ kg), mintegy 3,5 millió tonnás szénvagyon rövid időn belül termelésbe vonható. Ezzel kompenzálható a Mány I. bányaüzemben a vízemelési limit betartása érdekében szükséges szüneteltetésből eredő termeléskiesés. A bükkábrányi 1,5 millió tonna kapacitású lignitkülfejtés megvalósítása megkezdődött. A visontai külfejtés 8 millió tonnára való bővítése előkészítés alatt áll. A beruházások csökkentése bizonytalanná teszi a szerkezet-átalakítási program végrehajtását és az ennek hatására elvárt hatékonyság-javulást. A hiányzó állami támogatás a korszerűsítések csúsztatását és a tervezett gépbeszerzések csökkentését okozza. A szénbánya vállalatok létszámellátottsága az eddig tapasztalt tendencia folytatódásaként tovább csökkent. Az általános elvárások, de a létszámhelyzet is követelően szükségessé teszik a munkateljesítmények növelését. A szénbányászatban a produktív teljesítménymutató várhatóan 5%-kal lesz magasabb, mint az elmúlt évben. Emellett a föld alatti teljesítmények 4%-os növekedést mutatnak. Szakértői megítélés szerint kormányzati szintű intézkedést, döntést igénylő kérdések a következők : — A szénbányászat termelő kapacitásának fenntartása, pótlása érdekében meg kell állítani a fejlesztési források további csökkentését. — A jelenlegi termelés fenntartása érdekében kellő figyelemmel mérlegelni kell az évi 2000 főt meghaladó létszámcsökkenést, aminek ellensúlyozására indokolt intézkedéseket tenni. — A szénbányászat folyamatos üzemvitele, a biztonságtechnikai követelmények teljesítése szükségessé teszi — a nemzetközi fizetőképesség éleződő gondjai mellett is — a termelő berendezések tőkés importból történő biztosítását, kellő mértékű és megfelelő időütemezésű alkatrészellátást. — Még nem rendezett az 1986. évi vállalati veszteségek ügye. — Az 1988. évi gazdálkodás feltételeinek biztosítása a szakágazatban — ha a termelési költségek fedezetére elégtelen maximált árak rendszere érvényesül továbbra is —, felveti a kellő mértékű dotáció, illetve árkiegészítés 1988. évre történő mielőbbi meghatározásának szükségességét. * * • A szénhidrogén-ipar 1987. évi kőolaj- és földgáztermelési tervét (1900 kt kőolaj, 7000 Mml nettó száraz földgáz) teljesíteni fogja, a csővezetékes szállítás mind kőolajból, mind földgázból túlteljesíti tervét. Az OKGT 1987-re 279,4 ML tőkés exportot tervezett, amely célkitűzést várhatóan jelentősen túlteljesíti. Az érc- és ásványbányászat 1987. évi termelési tervét összességében teljesíti. Az éves népgazdasági terv a villamosenergia-ipar számára folyóáron 83,7 milliárd forint bruttó termelésiérték- és 2,3%-os volumennövekedést irányzott elő. Az ágazat termelése — alapvetően az első öt hónap időjárási viszonyai következtében — az év elejétől kezdve magasabb volt a tervezettnél. Az együttes hazai villamosenergia-termelés 23,9 milliárd kWh volt, amely 8%-kal magasabb az egy évvel ezelőttinél. A többlet a Paksi Atomerőműből származik. A Magyar Alumíniumipari Tröszt bauxitbányászatán belül a bauxitkutatás 1987. évi teljesítménye a 109 km kutatófúrási tervhez képest várhatóan eléri a 124,8 km-t. A bauxitföldtani készletnövekmény tervszinten 4,6 millió tonna. A bauxitbányászat az 1987. évi tervét mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban teljesíti, illetve az exportszállításokat már határidő előtt teljesítették. Ipari Minisztérium (A központi vezetőség üléséről szóló beszámolónk folytatása a 3. oldalon.) Szakszervezetek a reformfolyamatban Élénk politikai viták, eszmecserék során még ma is elhangzik, hogy a szakszervezetek reformellenesek. Néhány nyugati ország ismertebb rádiója, sajtója szintén visszahúzó erőnek nevezi a magyar szakszervezeteket. Ezeket a véleményeket az élet már régen megcáfolta. A magyar szakszervezeti mozgalom megalakulása óta küzd a szocialista társadalomért, tagjainak, a népnek jobb életéért. A népi demokratikus rend megszületéséért, majd megerősödéséért folyó harcban a szakszervezetek a munkáspárt és más haladó erők oldalán küzdöttek. Részt vettek a gazdasági irányítási rendszer kidolgozásában, megvalósításában. A mozgalom helyet követelt, és szerepének pontos meghatározását igényelte azokkal szemben, akik később maradinak titulálták. Igaz — a húsz év alatt —, a szakszervezeteknek voltak ellenvéleményei, aggályai, de nem az irányítási rendszer továbbfejlesztésének egészével, hanem egyes kritizálható, az elfogadott elvektől eltérő jelenségekkel szemben. A szakszervezeti mozgalom nem azért hibáztatható, hogy ellenzője a továbbfejlődésnek, hanem azért, mert nemegyszer késve, bátortalanul, nem elég következetesen, nem mindig lényeges kérdésekkel foglalkozott, emiatt halványult szerepe, tekintélye, romlott a tagsággal való viszonya. Ezért jogosak most a tagok kritikus elmarasztaló véleményei, sürgetésük a megújulásra, a továbblépésre. A mozgalom a kihívásra adandó válaszában támaszkodhat az eltelt évek hazai és nemzetközi tapasztalataira. A válasz idején már jellegzetesebben láthatók az államnak a gazdaságban való részvétele, az áru- és pénzviszonyok stb., ami pontosabbá teheti a szakszervezetek állásfoglalását. A szakszervezeteknek a gazdaságirányítás fejlesztéséhez való viszonyát a mozgalomnak a társadalomban elfoglalt helye, szerepe, a politikai mechanizmus működése szempontjából szükséges vizsgálni. A szakszervezetek a munkásosztály, a bérből, fizetésből élők önálló társadalmi tömegszervezete. Ez tulajdonképpen a párthoz, az államhoz, más társadalmi szervezetekhez való viszonyát tartalmazza. A szakszervezetek önállósága a szocializmus melletti elkötelezettségen alapszik. Ezért a legfontosabb társadalmi, gazdasági, kulturális kérdésekben önálló álláspontja lehet. Alapulhat ez párthatározaton, de még inkább a tagsággal egyetemben kialakított véleményeken. Az utóbbi években a SZOT körültekintő előkészítéssel alakított ki néhány kérdésben önálló álláspontot. Van olyan állásfoglalása is, amelyben nincs párthatározat (például a szegénység fogalma, kritériuma). Amennyiben a szakszervezeteknek a fontos kérdésekben önálló álláspontja van, akkor nem tűnik tiltakozásnak eltérő véleménye, hanem javasol is, alkotó hozzáállásban jelentkezik. Eltérhet-e ez a párt döntésétől? Ritka esetben, bizonyos kérdésekben igen. Következik ez abból, hogy a szakszervezeti tagság létszáma ötszöröse a párttagokénak, és természetesen eltérő politikai tudattal, termelésben elfoglalt helyével stb. Ilyen esetekben mint önálló szervek a párt, állami szervekkel tárgyalások útján alakítják ki a közös, egységes álláspontot. Az önállóságot a jövőben megfelelő előkészítéssel olyan irányban kell fejleszteni, hogy a szakszervezetek álláspontjának képviselete végett az Országgyűlésben legyen szakszervezeti képviselőcsoport. A népi demokratikus országok parlamentjében erre már van példa. Indokolt ez, mert a választókerületekben megválasztott szakszervezeti vezetők nem a szakszervezetet képviselik. Elvi, politikai előkészítés után rendezésre vár az országos szintű egyetértési, véleményezési jog megadása a szakszervezeteknek. Itt az ideje, hogy a szakszervezetek érdekvédelmi feladatának gyakorlása végett visszaállítsák a tisztségviselők — törvény által biztosított védettségét. Szervezeti változás szükséges a szakszervezeti mozgalmon belül is. Ezt — több ok végett — „felülről” a SZOT szerepének megváltoztatásával ajánlatos kezdeni. Szem előtt tartandó, hogy ez nemcsak, s nem is elsősorban szervezeti aktus, hanem politikai, hatásköri probléma. A SZOT olyan irányító szerv legyen, amely a legfontosabb mozgalmi, népgazdasági, kulturális, nemzetközi kérdésekkel foglalkozik. Javasol, koordinál, figyelemmel kíséri a végrehajtást. Mindez az iparági-ágazati szakszervezetek hatáskörének és felelősségének növelésével járjon együtt. A növekvő feladatok a szakszerűség fokozását is igénylik. Ezért a SZOT mellett működjenek olyan intézmények, munkaközösségek, kamara, tekintélyes szakemberek, vezetők részvételével, amelyek tanácsadó, konzultatív feladatokat látnak el. Az állami irányításban végbement változások az érdekvédelem, érdekképviselet jobb ellátása változást sürget néhány szervezeti felépítés létrehozásában, de az iparági-ágazati szakszervezetek munkájában is. Szinte naponta halljuk, hogy részvénytársaság, holding, hány vállalat stb. alakul. Ez eddig ismeretlen volt a mozgalom előtt. Viszont létrejöttük új alakzatok megteremtését sürgeti. Néhány hét múlva negyven éve, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom a szakmai szervezkedésről áttért az iparági-ágazati elven alapuló egy üzem, egy szakszervezet szervezeti felépítésre, működésre. A gyors, politikailag, szervezetileg kellően nem előkészített munka sok hibával járt. A „fúziók” sok szakma háttérbe kerülésével járt. „Sok kis SZOT jött létre”, állapították meg, ahol az általános, a legnagyobb szakma érdekképviselete volt a jellemző. Azóta ez a probléma többször visszatért és csak a legutóbbi időkben indult meg — felemás — változás. Ma vannak, akik „vissza a szakmai szervezkedéshez” megoldást tartják megnyugtatónak, tartósnak. Sok tény bizonyítja ennek tarthatatlanságát. Képzeljünk el olyan üzemet, ahol 15—20 szakszervezet, kollektív szerződés lenne! Nem megoldás a „kettős tagság” sem. A mozgalomban mértékkel szükséges a „profiltisztítás”, összevonás indokolt néhány esetben is, de nem ez a megoldás a teljes. Az iparági-ágazati szakszervezeteknek a rétegképviseletet nemcsak osztályszerkezet, korok, nemek szerint kell ellátni, hanem szakmánként is. Ennek kell megteremteni a személyi, szervezeti feltételeit, akár titkárságokkal, bizottságokkal vagy más módon. A másik irány, ami a KV-k munkájában még több figyelmet érdemel: az alapszervezetek irányítása. Ebben a vonatkozásban egymástól sokat tanulhatnak. A szakszervezetek jobb és átfogóbb érdekvédelmének ellátása sürgeti az szmt-k jogosítványának a rendezését. Huszonöt éve tart ez az állapot, közben az élet sok vonatkozásban megelőzött. A rendezésnél a valóságból induljunk ki, s nem lehet, hogy teret kapjon a féltékenység, vagy a gőg. A tagság jelentős része bejáró dolgozó. Változott az szmt hatásköre, működése egyaránt. Az államigazgatási szervek önállósága nőtt és nőni fog. A pártirányítás eltér a szakszervezeti szervek irányítási gyakorlatától , amiben az szmt-knek megfelelő szerepet kell adni. Néhány éve megindult valami, de nem eléggé a szerep és hatáskör vonatkozásában, holott ez a kérdés alfája-omegája. Szervezeti megközelítésekről szóltunk, a szakszervezetek érdekvédelmének jobb ellátása végett. A szakszervezetek érdekeltek a hatékonyabb gazdálkodásban és felelősek az érdekvédelemért. Ma sok szervezet, egyesület, szövetség, társaság lát el érdekvédelmet, de az a szakszervezetek felelősségét nem csökkenti, sőt, együttműködéssel, koordinálással azt erősítheti. Ebben a szakszervezetek elsők legyenek az egyenlők között. A fentiek a szakszervezetek eszközrendszerének egy részét érintik. A szakszervezeteknek a reformfolyamatokban való lényegi, jellemző tevékenysége, fő feladata az érdekvédelem. Felismeri-e, kifejezi-e, meg tudja-e szólaltatni a néma érdekeket, napit, távlatit, szellemit, anyagit egyaránt. Az érdekek helyes kezelése előre vivő mozzanat, folyamat. A szakszervezetek több évtizedes múltja garancia lehet a továbblépésre a társadalom, a tagság jogos elvárásainak kielégítésére. JAKAB SÁNDOR