Bányamunkás, 1988 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

­ Befejeződött a Tatabányai Szénbá­nyáknál a szanálással kapcsolatos vizsgálat, amelynek megállapítá­sait december 21-én ismertették a szakszervezeti bizalmiak, a válla­lat igazgatói tanácsának, párt- és KISZ-bizottságainak együttes ülé­sén. Részt vett a megbeszélésen Antalóczy Albert, az MSZMP Ko­márom Megyei Bizottságának első titkára, Czipper Gyula ipari mi­niszterhelyettes és Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szak­­szervezetének titkára is. Rédei László, a Szanáló Szerve­zet vezetője elmondotta, hogy a ta­tabányai vállalat néhány éve sú­lyos gazdasági nehézségekkel küzd. 1985-től több mint hárommilliárd forint rövid lejáratú hiteltartozása, illetve vesztesége keletkezett. Tar­tozásának összege meghaladja va­gyonának értékét. Fizetőképtelen­ségét több külső és belső tényező idézte elő. Ezek közé tartozik a rendkívül nehéz geológiai adottság: az új széntelepek zöme a karsztvíz­szint alatt helyezkedik el, s az ez­zel járó vízkiemelés alaposan meg­drágítja a termelést. Az új bányák megnyitásának irreális, feszített üteme is hozzájárult a válsághely­zet kialakításához, valamint a szénbányászati ágazat irányításá­nak és szabályozórendszerének el­lentmondásossága. A vállalat bel­ső hiányosságai között említette Rédei László a túlzott centralizáci­ót, az ésszerűséget meghaladó koc­kázatvállalásokat, a magas admi­nisztratív létszámot, valamint azt, hogy sok esetben késtek az alapve­tő vállalati döntések. A tatabányai vállalat a jelentős állami támogatás ellenére sem tud­ta elkerülni a fizetőképtelenséget. Ezért a pénzügyminiszter ez év jú­liusában elrendelte az állami sza­nálási eljárás lefolytatását. A most elkészült szanálási megállapodási tervezetet — amely magába foglal­ja a szénbányák fizetőképességé­nek helyreállítására, az eredmé­nyes gazdálkodás megteremtésére vonatkozó intézkedéseket is — a Pénzügyminisztérium jóváhagyása után írják alá. Rédei László a to­vábbiakban elmondotta, hogy igen szigorú feltételeket szabtak: a ta­tabányai vállalatnak adósságát ön­erőből kell rendeznie, részben fe­lesleges eszközeinek, vagyonának, értékpapírjainak eladásával, rész­ben pedig hitel felvételével. Az 1988—1990 között keletkező veszte­ségek rendezéséhez viszont már hozzájárulnak a szanálási alapból. 1990 után pedig — a bevezetendő új intézkedések hatására — remél­hetően nyereséges lesz a tatabá­nyai bányászkodás. Egyik intézkedés a vállalat szer­vezetének egyszerűsítése. December végén szétválással megszüntetik a Tatabányai Szénbányákat, s he­lyette január 1-jével két vállalatot alapítanak a Tatabányai Bányák, valamint Haldex Vállalat elneve­zéssel. A többi vállalat üzemei részvénytársaság, illetve vegyes­­vállalat formájában fognak tovább működni. Az új program szerint olyan bá­nyaművelést alakítanak ki, amely­­lyel csökkenthetik a karsztvíz ki­emelését, s ez kedvezően hat majd a szén önköltségére, és nem veszé­lyezteti a térség mélységbeli karsztvízháztartásának egyensú­lyát. Az adminisztratív létszámot 15 százalékkal csökkentik, és mér­sékelik a kulturális és sportkiadá­sokat is. Czipper Gyula miniszterhelyettes arról szólt, hogy a szanálási eljá­rásnak volt egy olyan fázisa is, amikor a tatabányai bányák azon­nali bezárását javasolták. Gondos számítások után azonban az a vé­lemény alakult ki, hogy a tatabá­nyai szénre az országnak a távla­tokban is szüksége van. Az itt ter­melt szén — még veszteségesen is — olcsóbb, mint az importból szár­mazó tüzelőanyag. Ezért segíti a vállalat kibontakozási­­programjá­nak megvalósítását a szanálási szervezet jelentős összeggel, a ban­kok pedig kedvezményes hitellel. A vállalat dolgozói közül is töb­ben felszólaltak, és kifogásolták a szanálási tervezet egyes pontjait. Végül is a bizalmi testület szavazás­sal fejezte ki egyetértését a szaná­lási megállapodással. MTI Lezárult a vizsgálat a Tatabányai Szénbányáknál A bizalmi testület egyetértett a szanálással A Veszprémi Szénbánya Vállalat dudari bányaüzeménél — a Bakony közepén — autonóm munkacsapat alakult. Egyelőre kísérleti jelleggel alakították ki ezt a tevékenységi formát. A munkacsapat — a bá­nyaüzem vezetésével kötött szerző­désnek megfelelően — egy bizonyos munkát meghatározott összegért végez el. A munkacsapatnak a jo­ga, hogy a szerződésben elvállalt munkát megszervezze, a csapatot hozzá összeállítsa. Ezenkívül a munkabért differenciáltan osztja fel a csapattagok között. Ugyanak­kor a bányaüzem kötelessége a munka elvégzéséhez szükséges fel­tételeknek a megfelelő biztosítása. A dudari bányaüzemnél — mint azt Dala Zoltán üzemigazgató el­mondotta — elsőként a Máhl And­rás által irányított 10. számú elő­váló csapat — szocialista brigád — alakított autonóm munkacsapatot. A bányászok döntésének helyessé­gét igazolja, hogy a megalakulást követő időszakban a termelékeny­ség az előváló csapatnál ugrássze­rűen megnövekedett. Azt is elmondották a dudari bá­nyaüzemnél, hogy rövid időn belül újabb autonóm munkacsapatok alakulnak majd Dudaron. Ez is bi­zonyítja, hogy a jól felismert érde­kek és a kellően hatékony érde­keltségi rendszerek nagymértékben mozgásba hozzák a szocialista kol­lektívákat, a brigádtagokat. Ez hasznos a népgazdaságnak, a bá­nyának, a lakosságnak, de az auto­nóm munkacsapat számára is. DUDAR BÁNYA: Autonóm munkacsapat alakult BÁNYAMUNKÁS 1988. JANUÁR A gáztöltő üzemben Azt mondja Ballan György, a KÖGÁZ újudvari propán-bután­­gáz-töltő üzemének szakszerveze­ti főbizalmija, hogy most kétfelé kell figyelnie, gazdasági munká­ján kívül: a politikai oktatás in­dítására és a szociális épület bő­vítésére. A KÖGÁZ palacktöltő üzemét épp 9 éve, bányásznapon adták át rendeltetésének. Jelenleg 150-en dolgoznak itt, a Nagykanizsa melletti telepen. Naponta 7000 különböző nagyságú palackot vizsgálnak meg, ha kell, javítanak ki, hogy aztán megtöltve útbain­dítsák. Ennek a munkának né­hány mozzanatát mutatjuk be. Kovács Jánosné és Horváth Józsefné a sapkákat rakja föl a palackokra. Hatalmas gömbtartályokban tárolják a pébé­gázt, amelyet különböző méretű palackokba töltenek. Nemcsak töltik, hanem megvizsgálják, s ha kell, ki is javítják a pa­lackokat. A képen a szelep­javítók láthatók: Votin Lászlóné, Horváth Ferencné, Harangozó István, Scheiber János, Horvák Istvánné, Papp Istvánné, Bozsó János, Hompó Istvánné, Horváth László, Magyar An­tal és Megyesi László ferencz GYŐző képriportja • Újítómozgalom a bányászatban Bányászati újítási és találmányi kiállítás nyílt december 15-én a Bányaipari Dolgozóik Szakszerveze­tének székházában. Az első ilyen jellegű országos kiállításon a bá­nyászat valamennyi ágazatát kép­viselte a 32 résztvevő vállalat, ame­lyek több mint száz szellemi ter­méket mutattak be az utóbbi há­rom évben elfogadott és legjobban bevált újítások, találmányok kö­zül. A kiállítás megnyitása után újí­tók és iparjogvédelmi szakemberek résztvételével tanácskozást tartot­tak a BDSZ székházában, ahol megvitatták a bányászati újítómoz­galom helyzetét, feltételeit és jö­vőjét, illetve a szakszervezet ez­­irányú törekvéseit és tennivalóit. — Hogyan látja a szakszervezet vezetése az újítómozgalom helyze­tét és kilátásait? — kérdeztük Schalkhammer Antalt, a bányász­szakszervezet titkárát. Úgy véljük, a bányászatban is csak a gondolkodó, alkotó embe­rek cselekvő részvételével, kezde­ményezőkészségük, alkotóerejük mozgósításával lehet megvalósítani a kibontakozási programot. Ma és a jövőben még inkább érdekelt a bányászat a három fő stratégiai kérdés — az energiaellátás, a bio­technológia és a környezetvédelem — tennivalóinak megoldásában, az innovációs folyamat, a műszaki fej­lesztés meggyorsításában. A bányá­szati újítómozgalom komoly ered­ményeket ért el az utóbbi időszak­ban. Például évente hétezer fölött volt az elfogadott újítások száma, s az ezek révén kimutatható gazdasá­gi eredmény évente ötszáz millió forint körül mozgott. Ehhez még hozzájött évente hatvan-hetven ta­lálmány, háromszázötvenmillió fo­rint gazdasági eredménnyel. — Miért rendezték meg ezt a tanácskozást és mit várnak tőle? — Az Ipari Minisztériummal és az Országos Találmányi hivatallal közösen azért rendeztük meg a ki­állítással együtt az újítók tanács­kozását, hogy közösen keressük a módját, miként lehet javítani az alkotó munka anyagi és személyi feltételeit, hogyan lehet jobban ösz­tönözni az újítókat és feltalálókat, s a szellemi energiák kiaknázásá­ban, hasznosításában mit kell ten­nie többek között a szakszervezet­nek.­­ Az újítókat ma alighanem leg­inkább az foglalkoztatja, hogy megéri-e neki­k ezután is ilyen te­vékenységet folytatniuk. — Valóban eléggé széles körű és — tegyük hozzá — jogos aggodal­mat váltott ki a személyi jövede­lemadó bevezetése, illetve az a döntés, hogy az újítási díjakat is összevonják a többi adóköteles jö­vedelemmel, mert ez egyértelműen hátrányosan érinti az újítókat. Szakszervezetünknek az az állás­pontja, hogy az újítók anyagi ér­dekeltségét nem csökkenteni, ha­nem erősíteni kell, és még jobban ösztönözni szükséges az emberi al­kotóerő tartalékainak mozgósítását. Kocsis László aranyjelvényes újító és dr. Varga József iparjog­­védelmi osztályvezető a Tatabányai Szénbányáktól jött a tanácskozás­ra. — Nálunk a nagyegyházi bánya­üzemben sok nagyértékű tőkés im­portból származó gép üzemel, amelynek alkatrészigényét vállala­tunk a szűkös devizakeretből nem tudja vásárlás útján biztosítani — magyarázta Kocsis László. — Ezért csak saját újításokkal, saját alkat­részekkel tudjuk „életben tartani” a gépeket, berendezéseket és biz­tosítani a folyamatos széntermelést. — A naponta változó munkahely és a magas fokú gépesítés azt je­lenti, hogy nálunk létfontosságú az innováció, a műszaki fejlesztés, amiben szinte csak saját dolgo­zóinkra támaszkodhatunk — erősí­tette meg dr. Varga József. — At­tól félünk azonban, hogy az új jö­­vedelemadó-rendszer bevezetése csökkenteni fogja az újító kedvet, mert az emberek érdektelenné vál­nak, ha úgy látják, hogy szellemi munkájuk díjának egy jó részét „elviszi” az adó. Igaz, ennek ellen­­súlyozására a vállalat elvileg fi­zethetne többet is az újítónak, de erre nincs elegendő forrása.­­ Ezért az a javaslatunk, hogy az újító munka, illetve az újítási díj egy bizonyos összeghatárig kap­jon adókedvezményt, olyan mér­tékben, hogy az emberek anyagi­lag érdekeltek legyenek ebben a tevékenységben. Jó lenne, ha a szakszervezet hamarosan megint visszatérne erre a problémára, és megvizsgálná, hogy az új gazdasá­gi és adózási feltételek milyen ha­tással vannak az újítómozgalomra, az újítások számának alakulására — húzta alá végül Kocsis László, és ezzel tulajdonképpen a bányá­szatban dolgozó legtöbb újító vé­leményét és igényét is tolmácsolta. A tanácskozás végén kitünteté­sek átadására került sor, és a kö­vetkezők részesültek a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége Dicsérő Oklevelében: Mecseki Szénbányák: Mogyorósi László; Ta­tabányai Szénbányák: Sámuel Gá­bor, Kocsis László, Herald Gyula; Oroszlányi Szénbányák: Nagy Já­nos; Veszprémi Szénbányák: Frei József; Nógrádi Szénbányák: Kmet­­ti József; Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Központ­: Cziffra Sándor; Kőolaj- és Földgázbányá­szati Vállalat: Rokolya Ferenc; Kö­zép-dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat: Antalics András; Bakonyi Bauxitbánya Vállalat: Kántor Miklós; Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat: Fershh Antal: Or­szágos Érc- és Ásványbányák: Kő­vári Károly. (faggyal)

Next