Bányamunkás, 1989 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
4 Hűségjutalom—1987, 1988...? A Bányász Szolgálati Érdemérem minisztertanácsi kitüntetés, különböző fokozatainak az adományozásával, a Magyar Kormány a társadalom erkölcsi elismerését, köszönetét fejeziki a bányaiparban dolgozók munkájáért. A hűségjutalom jeleníti az anyagi elismerést. A hűségjutalom az éves szinten mért bányászjövedelem szerves része. Az nem „jutalom”, nem prémium, nem pótlék. Azt becsületes munkavégzés esetén senki nem vonhatja meg, a kifizetését nem teheti kérdésessé. A hűségjutalom a vállalati bérköltséget terhelő olyan juttatás, amelyet jogszabályi előírás szerint kell fizetni. Amikor a szénbányászatban bevezetésre került a hűségjutalmi rendszer, az első kifizetéseket központi keretből biztosította a kormány, és azóta a bányászati bázisi berében a hűségjutalom benne foglaltatik. Azért van az elnevezésben a jutalom szó, mert az egész magyar bányászságnak a veszélyes, áldozatosbányászszakmához való hűségét jutalmazta ezzel az állam. A bányászmunkabéreik az országos bértarifa-táblázatban foglaltaiknak megfelelően kerültek megállapításra, tehát a bányaiparban dolgozók bére szinkronban van az ország bármely ágazatában törvényesen alkalmazott munkabérrel. A bér nagyságrendi eltérését — a tarifatáblázatban is nyomon követhetően — a nehéz, igen kedvezőtlen körülményeik között végzett, veszélyes munka és a szakképzettség foka indokolja. Azt is meg lehet állapítani,hogy az állami vállalatok bérezésében fokozatosan, egyre növekvő mértékben érvényesülő liberalizálódás folyamati és az állami szektoron kívül tapasztalható, szinte minden kötöttséget nélkülöző munkaerőpiaci béralku következtében, a korábban 150 százalékot is meghaladó bányász-bérkiemeltséget már a hűségjutalommal együttesen számított bányászjövedelem sem éri el. Az ok okait vizsgálva, megkell állapítani, hogy a bányamunkával szemben támasztott követelmények az eltelt évek alatt merthogy csökkentek volna, inkább növekedtek. Az állami iparban ugyan kijelöltek néhány úgynevezett, „húzó ágazat”-ot, de ezek egyenlőre nem húznak,legalábbis nem előre. Tehát ezen ágazatok jelentős bérnövekedése sem lehet igazoltan jellemző. A tőkés exportot favorizáló bérpolitika, enyhén szólva tévesnek minősíthető, hiszen egy-egy jelentős exportőr vállalat termékében jelentős össztársadalmi munka testesül meg. A végterméket előállító „szerencsés” gazdálkodó egységek fölözik le az egész termelő magyar társadalom munkájának gyümölcsét. A jelen cikk keretei között a bányászjövedelem fent jelzett egyik igen fontos elemének, a társadalmi elismerést jelképező hűségjutalomnak az 1988. évi pozíciójával szeretnék részletesebben foglalkozni, mivel a bányásztársadalmait ez a kérdés igen erősen foglalkoztatja a bányásznap óta. Felmérést végeztünk a kifizetett hűségjutalmak 1988. évi mértékéről, azt viszonyítottuk az 1987. évi szinthez. Az elemzést a bányászatra leginkább jellemző „A” és „B” csoportra végeztük el. (Az „A” csoportba tartoznak: szaktmányosok — vájár, segédvájár, csillés — állandó földalatti beosztású termelésirányítók, rokkant vájárok, bányamentőik, a „B” csoportba a többi földalatti munkát végző fizikai dolgozókat sorolják.) A legszembetűnőbb az a tény, hogy a vizsgált két csoportban a hűségjutalom mintegy 48,5 százaléka kerül a dolgozók részére kifizetésre, míg a további 51,5 százalékot személyi jövedelemadó címén az állam részére kell befizetni. Tehát az állam kapja a bányászok hűségét elismerő anyagi megbecsülésnagyobbik részét. De ez csak az egyik tehertétel, amivel a bányászatot sújtja az újadórendszer. A másik, hogy a léggömbként felfújt hűségjutalom összege mint vállalati költség további megterhelést jelent a vállalatnak, tovább romlik a pénzügyi helyzete. Az adórendelet tervezeti stádiumában már érzékelte a szakszervezet, hogy a vázolt probléma be fog következni. Mivel az illetékeseikhez eljuttatott jelzések ellenére is lényegi változtatás nélkül életbe léptették az adótörvényt, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete vállalati szinten kíséreltemeg elkerülni a várható konfliktusokat. Többkonzultációt szervezett — állami és vállalati gazdasági szakembereik és szakszervezeti tisztségviselők részvételével — a preventív intézkedések feltárása, bevezetése, közös akcióegység létrehozása céljából. A konzultációk részben elérték céljukat, sikerült a figyelmet viszonylag idejében a problémákra irányítani. Nem sikerült azonban a hűségjutalom 1988.évi kifizetésére egységes megoldást találni. Szinte vállalatonként más és más módszert találtak megfelelőnek a döntésre illetékesek. A legnagyobb igéndot — szerintem — az idézte elő,hogy a dolgozók kellő mélységű tájékoztatása, felvilágosítása — annak ellenére, hogy minden vállalati szakszervezeti bizottság úgy tájékoztatta a BDSZ-t, hogy a dolgozókat minden várható adóügyi intézkedésről, azok következményeiről kellő mélységben tájékoztatták — csak részben történt meg. Nagy számban voltak — és vannak ma is — olyan dolgozók, akiik nem értik miért vonnak le munkabérükből a megszokottnál lényegesen több pénzt. Ugyanilyen értetlenség fogadta sok kifizető helyen a hűségjutalom kifizetését is. Némely vállalatnál, aknaüzemmél azt a módszert találták alkalmasnak az egyszeri nagymértékű adóelvonás elkerülésére, hogy havonta mintegy előleget fizettek a hűségjutalomból. Ez a módszer valóban, csökkenti a bányásznap magas személyi jövedelemadó mértékét, azonban a bányászati hűségjutalomról szóló miniszteri rendeletét sérti meg, mivel nem a bányásznapon, egy összegben juttatja oda a hűségjutalmat a bányászoknak. Más problémák — hely szűke miatt — nem is említve, azt azért meg kell jegyeznem, hogy ahol ezt a módszert alkalmazták és a dolgozókat jó előre nem tájékoztatták a hűségjutalom ilyeténképpen történő kifizetéséről, igen nagy hibát követtek el. A következmények még a felelősség kérdését is felvetik. Feltehetően az 1988. évben a kifizetett hűségjutalom helyenként nem mutatható ki tisztán a bérköltségből. A fent említett módszerek miatt a hűségjutalom „belesimul” a havi bérbe. Ezért látszik úgy a vállalattá kimutatások alapján, mintha az 1988. évi hűségjutalom nem érte volna el az 1987 évi szintet. Ugyanis a szénbányák, a MÉV, az OÉÁ és a BAV „A” csoportba sorolt dolgozói 93,5 százalékát, míg a „B” csoportbeliek 95,5 százalékát kapták 1988-ban — vállalati kimutatás szeriint — az előző évi hűségjutalomnak. Az 1988. évi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ide vonatkozó érvényes két magas szintű jogszabály — a bányászati hűségjutalomról intézkedőipari miniszteri rendelet ,és az adótörvény — egyidejűleg csak igen nehézkesen, vagy nem alkalmazható. Többször jelezte ezt a problémát szakszervezetünk illetékes állami szervek felé, amegoldásra is javaslatot téve. Az volt a javaslat, hogy a normativitás elvét is figyelembe véve, a bányászati hűségjutalom, mint évi egyszeri kifizetés, meghatározott (pl. 20 százalék) adókulccsal adózzék. Sajnos erre ez ideig pozitív döntés nem született. Szakszervezetünk a harcot nem adja fel, mert most már harcról kell beszélnünk. Újabb és újabb megértő szövetségeseket keresünk és a probléma megnyugtató rendezését szorgalmazzuk. Még egy gondolatot érdemes a hűségjutalomról felvetni. Vannak akik az inflációs folyamatok felgyorsulása miatt, azt a nézetet vallják,hogy a hűségjutalomértéke, egy adott hűségéven belül részlegesen devalválódik. Pl. a szeptemberi munkabér vásárló ereje a következőév augusztusában már gyengébb, mint vélit az előző év októberében. Ezért — és a személyi jövedelemadó negatív hatásának vallamelyes kivédése céljából — javasolják, hogy a hűségjutalmat 1989-től havonta fizessék. ■Ezzel a javaslattal — annakellenére, hogy jelentős igazságtartalma van — nem lehet egyetérteni. A hűségjutalom lényege veszne el ezáltal. A bányásznapi jelentős anyagimegbecsülés olvadna le egyszeri béremelés szintjére. A hűségjutalom vásárlóerejének megőrzése végett célszerű lenne megoldást keresni a hűségjutalom, havonta, vagy éves szinten történő banki kamatozására. A több milliárdos nagyságrendminden bizonnyal a bankoknál is fogadókészséget biztosítana. Annál isinkább, mert a bányásznapi kifizetés után, azonnal kezdődik a következőévi tőke lekötés. Az is további vonzerő lehetne a bankok felé, ha a hűségjutalmat részben vagy egészben, takarékkönyvben kapnák a bányászok. Ez esetben ugyanis valószínűsíthető a pénzösszeg egy részének a további bankbetétben hagyása. Szeretnénk, ha az érdeklődők véleményüket, javaslataikat megírnák szerkesztőségünknek és ezáltal „abányásztársadalmi vita” kezdődne a hűségjutalomról. Tóth László BÁNYAMUNKÁS Lesz-e korkedvezmény a külszolgálatos bányászatban? Aki a 3-as számú főút Miskolcig vezető szakaszán jár, Gyöngyöst és Bükkábrányt elhagyva szemet gyönyörködtető látvánnyal találkozik. Ezekben a térségekben folyik az ország legnagyobb külfejtéses bányászkodása. Az itt kitermelt szenet a Gagarin Hőerőmű, illetve a tiszapalkonyai erőmű folyamatos üzemeltetéséhez használják fel, de az utóbbi években a lakosság részéről is egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az olcsó tüzelőanyag iránt. A hatalmas méretű fejtőgépek, gépi berendezések üzemeltetése, óriási erőfeszítéseket igényel a bányatérségben dolgozóktól. A látvány szépségét átélve, a munkaterületekhez közelebb érve még a laikus is tapasztalhatja, hogy az itt dolgozók milyen nehéz körülmények között végzik folyamatos munkarendben tevékenységüket. Itt nincs szabadszombat, vasárnap vagy országos ünnep. A 800 megawatt összteljesítményű erőmű folyamatos utánpótlása nem engedélyez lazítást. Csak elismeréssel szólhatunk erről a tevékenységről, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a bányatérségben még tovább differenciálódik a munka nehézségi foka. Az időjárás az év jelentős részében mostohán bánik a külfejtésen nehéz fizikai munkát végző szalagáthelyező, hevedervulkanizáló, szalaglakatos, fúrósegéd, folyamatos műszakban dolgozókkal. A bányatérségben dolgozó dózervezető és még néhány igen kis létszámot érintő speciális munkakörben foglalkoztatott dolgozóval. Az Országos Munka és Üzemegészségügyi Intézet több éven keresztül végzett vizsgálatai során kimutatta, hogy az említett munkaterületek nehéz fizikai munkafokozatnak felelnek meg. A tevékenység az emberi szervezet nagyobb megterheléséhez, gyorsabb elhasználódásához jelentősen hozzájárul. Szakszervezeti csatornákon ezért kerültsor immár több mint 10 esztendeje a korkedvezményes nyugdíjaztatás bevezetését szorgalmazó javaslatok előterjesztésére. Ezért emeltek szót szakszervezeti vezetők, aktivisták a BDSZ XXIII. kongresszusán és a félidős ágazati konferencián. Az eddigi eredménytelenség ösztönzött bennünket arra, hogy a december elején megtartott SZOT Országos Értekezletén ismételten kérjük a BDSZ és a SZOT segítségét, ügyünkben segítő nem járjon el az illetékes állami vezetés felé. Karsai Sándor 1989. JANUÁR Előnyös, de nem értékálló... A Mecsekben sokan élnek a bányászati járadék adta lehetőséggel A bányászatitevékenység korszerűsítése és a különböző perlekötő eljárások ellenére a dolgozók egészségének egyik legnagyobb ellensége ma is a szénpor, amely a belső szerveket, elsősorban atüdőt támadja meg. Orvosok hallják: az a bányász, aki kétévtizednél hoszszabb időt dolgozik szénfalon, egészségileg sérült embernek tekinthető,még ha az külsőleg nem is látszik. Ezt bizonyítja, hogy szilikózis miatt rehabilitáltak között nagyon sokan vannak a 40 évesek. Ezeknek a körülményeknek az ismeretében, és a bányásztársadalom sürgetésére született meg az elmúlt év közepén, az ipart a pénzügyi és az egészségügyi miniszter együttes rendelete, amely lehetővé teszi,hogy amecseki szénbányászok 4000 teljesítettműszak után ott hagyhatják az egészségükre különösen veszélyes munkahelyet és bányászati járadékot vehetnek igénybe. Ez a dolgozók keresetének a 63 százaléka. Arra, hogy milyen módon hajtják végre a rendeletet a Mecseki Szénbányáknál — Szegő Lászlótól, a vállalati bér- és munkaerő-gazdálkodási önálló osztály vezetőhelyettesétől kértünk véleményt. — A legfontosabb tennivalónk az volt,hogy felmérjük a dolgozóknál az eddigi ,teljesítettműszakok számát — magyarázza Szegő László. — Eszerint a vállalatnál a föld alatti állománynak mintegy 20százaléka teljesítette a 4000 .műszakot, sőt sokan már a 8500-nál tartanak. A vállalat különösen a mostani létszámhelyzetben ennyi embert nem tud egyszerre nélkülözni. .Ezért — ahogyan erre a rendelet imádót ad, csak a fokozatosság elvét betartva adhatunk lehetőséget a kedvezmény igénybevételére. — Milyen feltételek alapján állapítják meg a sorrendet? — A műszakot teljesítők között elsősorban annak a munkahelynek a veszélyességi fokát vesszük figyelembe, ahol a dolgozó a megállapított műszakot teljesítette. Természetesen a jelenlegi egészségi állapotot is meghatározó. A szakszervezeti bizottsággal együtt a sorrend megállapításának ezt a módját tartjuk a legigazságosabbnak. Persze így előfordulhat, hogy előbb veheti igénybe a járadékot az a bányász, aki kevesebb műszakot teljesített, de az egészségre károsabb munkát végzett, illetve egészségi állapota rosszabb, mint az, aki magasabb műszakszámmal rendelkezik. — Mennyire élnek a dolgozók a lehetőséggel? — Az elmúlt évben december 1. és 31. között 1110 dolgozó szerzett jogot arra, hogy máris igénybe vegye a járadékot. Kilencvenen éltek ezzel a kedvezménnyel. Alig van olyan, dolgozónk, aki úgy dönt hogy vállalja a nyugdíjig hátralévő éveiket. Persze ebben az is közrejátszik, hogy a BDSZ elnökségénekkezdeményezésére döntés született: a bányászati járadékban részesülők megkapják acsaládi pótlékot a gyermekeik után, ugyanakkor az OTP Baranya Megyei Igazgatóságával történtmegállapodás alapján a járadékosok szemé-lyi kölcsönre jogosultak. A Mecseki Szénbányák szakszervezeti bizottsága arra is felkérte a BDSZ illetékes osztályát, járjon közbe, hogy a járadék melletti imunkavállalás esetén a kiegészítő jövedelem az adózásnál kedvezményes elbírálástkapjon. Ha erre nincs mód, el kell érni,hogy a 63 százalék megőrizze reálértékét. Mikorra várható, hogy minden dolgozó a 4000 műszak teljesítése után közvetlenül igénybe veheti a járadékot? — Ennek időpontját a rendelet 1994. december 31-ben állapította meg, vagyis 1995. január 1-jétől s az, aki eléri a 4000 műszakot, már nem dolgozhat tovább a veszélyeztetett imunikai helyeken. A fizetés 63 százaléka, a jelenlegi inflációs ütem mellett nem minden dolgozónál nyújt gondtalan megélhetést, ez sok bányászban bizonytalanságot ébreszt. Hogyan látja ezt a problémát Batári Árpád, Komló Bányaüzem volt csapatvezető vására? Ő október 1-jétől vette igénybe a bányászati járadékot. — Ateljesített, több mint 7000 műszak ellenére nem érzem magammegtört embernek, viszont ■nem tudhatom, hogy nyugdíjazásomig hátralévő 6 esztendő nem viseli-e meg nagyon az egészségemet. Szeretnék még sokáig együtt élni a családommal, arra gondoltam, hogy a sok műszaki bányamentő szolgálat és a brigádvezetői pótlék alapján megállapított 63 százalék jelent akkora összeget, a nyugdíjas kor eléréséig meg tudunk élni belőle. Ha viszont úgy hozná a sors, hogy mégsem, a bányánál szeretnék valami könnyebb munkát vállalni. V. J.