Bányamunkás, 1990 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

2 A legvégső fegyver a sztrájk Az Országgyűlés több hónapos vita után - Kelet-Európában Lengyelország után másodikként — törvényt alkotott a magyar sztrájkjogról. A BDSZ XXIV. kongresszusa a törvény alapján, annak megfelelően — kisebb módosításokkal —, elfogadta az előterjesztett ágazati sztrájkszabályzatot. Joggal felvetődhet a kérdés, — főleg a fiatalabb szaktársaink között, akik életük során csak a tévé képernyőjén láthattak közvetítést „kapitalista” országokban zajló sztrájkokról, — miért kell a sztrájkjogot külön önálló törvényben, ágazati, vállalati szabályzatokban körülírni, meghatározni. Olyan véleményt is lehet hallani - meg kell mondjam, nem fiatal embertől —: „ha majd valami nem tetszik, sztrájkolunk és kész!”. Ez nem egészen ilyen egyszerű dolog. Mielőtt belemélyednénk a sztrájkjog, a sztrájk boncolgatásába, nézzük meg mit mond a sztrájkról az idegen kifejezések szótára: „A sztrájk (angol eredetű szó) jelentése: közös megállapodás alapján történő együttes munkabeszüntetés, a munkásság egyik legfontosabb harci eszköze, jobb életfeltételek elérése, vagy politikai követelések érvényesítésére”. nye általában gazdasági kárként — kevesebbtermék, kisebb árbevétel, következésként, mint eredmény-, haszon-, profitcsökkenés — jelentkezik a munkáltatói, tulajdonosi oldalon. Ugyanakkor a munkások, munkavállalók is általában kevesebb (néha — főleg a múlt századiban, amikor a szervezettség még nem volt jellemző — semmilyen) jövedelemihez nem jutnak. Az előálló veszteség nagysága függ a sztrájk időtartamától és az ágazati, szakmai sajátosságoktól. (Pl. a kohászatiban, ahol folytonos munkarendiben dolgoznak már 8 órás munkabeszüntetés is óriási károkat okoz, vagy kétórás reggeli tömegközlekedési sztrájk következményei szinte felimérhetetlenek.) Elképzelhető olyan ágazati sztrájk is, amely az ország teljes gazdaságát megrendítheti (például általános energiaipari, vagy több ágazatra kiterjedő szolidaritási sztrájk). Számolni kell ilyen esetekben azzal az ellentmondásos helyzettel is, hogy jóllehet a sztrájk eléri célját, de objektíve hosszú időre visszaveti a gazdaságot, gátolja a gazdasági fejlődést, és ezáltal agyőztes sztrájkolók is kárvallottak lesznek. Tehát olyan fegyver a sztrájk, amely könnyen visszafelé is elsülhet, ezért igen körültekintően, hozzáértő módon célszerű csak alkalmazni. A már említett 1989. évi VII. törvényt ezen cikk keretében nem feladatom részletezni, mindössze országosan elismert jogászok rövid véleményével jellemezném az új törvényt: „Liberális, azt is mondhatnánk »európai színvonalú" a sztrájktörvényünk... ugyanakkor vannak árnyoldalai is”. , Inkább Szakszervezeti Szövetségünk sztrájkszabályzatához fűznék néhány gondolatot, mivel ez a szabályzat tükrözi és a gyakorlatba ülteti át a törvényt. Szeretnék néhány kérdést kiemelni, főleg azokat, amelyek a kongresszusi küldötteket is vitára serkentették. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a szabályzat — a kongresszusi kiegészítésekkel — jól tagolt, rendszerezett, nyelvezete egyszerű, mindenki által érthető. A szabályzat mindössze 5 rövid pontból áll, és mégis minden lényegi kérdést magába foglal. Az első pontban megfogalmazott a sztrájk kezdeményezésének egyik legfontosabb előfeltétele, az önkéntesség elvének tiszteletben tartása, sztrájkra kötelezni, vagy attól eltiltani senkit nem lehet. Ugyanakkor a többségi elvnek — a sztrájk kimondásátmegelőzően — érvényesülnie kell, méghozzá úgy, hogy a tagság legalább 50%ának részt kell vennie a szavazáson és a megjelentek legalább 75%-ának el kell fogadnia a sztrájkmeghirdetését. Feltétele a sztrájk meghirdetésének az is, — és talán az egyik legfontosabb feltétele —, hogy a vitáskérdéseket előzetesen tárgyalások útján kellmegfelelő érveléssel megkísérelni rendezni. Az ebben a pontban foglaltak garanciát adnak arra, hogy csak kellően átgondolt, jogos sztrájkra kerülhessen sor. De figyelmeztet arra te, hogy szakmailag jól felkészült vezetőik tárgyalhatnak eredményesen a dolgozó kollektívák képviseletében. Országos, vagy ágazati sztrájkot kezdeményezhetnek az alapszervek, területi szövetségek, a BDSZ Szövetségi Tanácsa, de a meghirdetés a Szövetségi Tanács joga és feladata. (2. pont) Hangsúlyozottan fel kell hívni az érintettek figyelmét arra, hogy a kisebb jelentőségű helyi — egy-egy vállalat, gazdálkodó egység működését érintő — sztrájk szervezése, a helyi, vállalati sztrájkszabályzat előírásai szerint valósítható meg. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezen szabályzatok sem lehetnek ellentétesek a sztrájktörvényben előírottakkal. A 3. pont a sztrájk irányításával foglalkozik. Ennek lényege az, hogy Egyeztető Bizottságot kell létrehozni, amely a sztrájk időtartama alatt folyamatos egyeztetést valósít meg az ellentérdekű féllel a vitás kérdések rendezése végett. Feladata a Bizottságnak, a Személy- és vagyonvédelem, valamint a törvényben előírt elégséges szolgáltatás mértékének biztosítása. Igen fontos szerv, amely jelentősen képes befolyásolni a sztrájk eredményességét. Higgadt, nagy tapasztalatú, tekintélyes szülőtársaikat célszerű erre a feladatra kiválasztani. A Sztrájkvezetőség — mely a Sztrájkfelhívás megfogalmazásától a sztrájk befejezéséig ,állandó jelleggel működik —összetételét a szabályzat — nagyon helyesen — előremeghatározza: aBDSZ titkárai, koordinátorok, pénzügyi szakember, jogtanácsos a tagjai. A vezetőség legfőbb feladata a sztrájk meghirdetése mellett a sztrájk előmozdítására a szükséges eszközöket, módszereket megtalálni és azokat megfelelő időiben alkalmazni. A sztrájk anyagi feltételeit a 4. pont előírásai szerint kell biztosítani A sztrájkolók anyagi (megélhetési) biztonsága érdekében elégséges mennyiségű sztrájkalapot kell létrehozni. A viszonylag egyszerű kérdés — hiszen csak a tagdíjaikból kell néhány százalékot kihasítani erre a célra — azért elég sok problémát vet fel. Gondoljunk csak arra, hogy a havi jövedelmünk egy százalékát kitevő tagdíjak, tegyük fel öt százalékának sztrájkalapra történő elkülönítéséből mennyiidő alatt gyűlik össze annyi pénz, amennyi már kellő biztonságot adhat csak néhány napos sztrájk meghirdetéséhez is. Vagy milyen konfliktust jelenthet, ha a sztrájkalapot, vagy annak egy részét belföldi, vagy pláne külföldi szolidaritási célra illene, vagy volna ésszerűhasználni. Esetleg a felgyülemlő sztrájkalap összegét kellene kockázatmentesen befektetni. Ezek mindegyike nagy felelősséggel jár, ezért ezekben a kérdésekben csak a kollektív bölcsesség lehet irányadó. Az 5. pontban ajánlások találhatók a vállalati sztrájkszabályzatok elkészítéséhez. Az itt felsoroltak ugyan „csak” ajánlások, de miivel jószándékúés hasznosítható tanácsokról van szó, ezúton is szeretném az e pontban foglaltakra nyomatékosan felhívni a vállalati szabályzatokat alkotó kollektívák figyelmét. A szervezési feladatokon túlmenően kiemelten fontos meghatározni, hogy mikor és hol tilos a sztrájk. Erről a törvény szó szerint a következőiket mondja: „Nincs helye sztrájknak, ha az életet, egészséget, testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kárelhárítását gátolná.” Az egész sztrájktörvénynek és magának a sztrájknak még ma is van árnyoldala, ahogy a fentebb ismertetett jogászi megfogalmazás is utal erre. A sztrájk a tulajdonos ellen irányul, őrá akarják a munkavállalók saját akaratukat rákényszeríteni, illetve engedményeket kiharcolni. A mi ágazatunkban az állam a tulajdonos, a gazdasági vezetés — végső soron— szintén munkavállaló. A gazdasági vezetést — sok esetben — az állam gazdasági szabályozása kényszeríti szembenállásra a munkavállalókkal. Egy-egy sztrájknak tehát nem az igazgatóik, vezérigazgatók az igazi célpontjai, hanem az állami szabályozás, illetve a szabályokat alkotók. Persze, elképzelhető olyan sztrájkcél is, amikor egy-egy vállalat vezetői döntést akar a kollektíva megváltoztatni. Ez igen ritka eset, mivel általában józan elvszerű tárgyalásokkal elkerülhető a végső fegyver bevetése. Összegezve a fentieket — úgy gondolom — könnyen,beláthatjuk, hogy a sztrájk olyan harci fegyver, amelynek alkalmazását jól meg kell tanulnia annak, aki azt alkalmazná alkarja. Senki nem szereti a sztrájkot, sem a munkáltató, sem a munkavállaló, mert az sok kellemetlenséggel jár ,és igen kétséges a kimenetele. Ezért a munkáltatónak is és a munkavállalónak is minden ésszerű lehetőséget fel kell használni a sztrájk elkerülésére. Amennyiben a sztrájk meghirdetését elkerülhetetlennek ítéli ,az adott kisebb, vagy nagyobb közösség, azt a vonatkozó jogszabályok messzemenő betartásával szabad csak végrehajtani, mert ellenkező esetben a bíróság jogellenesnek minősíti és akkor a sztrájkotokat nem illetik meg a munkaviszonyból eredő jogosultságok. Tóth László BÁNYAMUNKÁS A 160 ezres tagságot a BDSZ XIV. kongresszusán mintegy 700 küldött képviselte Ez év tavaszán kezdődött el az a választási munka, amely november 26-án ért véget a BDSZ területén. Az elnökség a felgyorsult társadalmi, gazdasági változások, az alulról jövő jelzések hatására javasolta a Központi Vezetőségnek, hogy az 1990-re tervezett tisztségviselők választását hozzuk előre, illetve kezdjük el minél gyorsabban. A BDSZ Központi Vezetősége a javaslatot elfogadva, a tagság igényét és akaratát is figyelembevéve a választásokat a megújítás jegyében 1989 tavaszával indította. Teljes önállóságot biztosítva a középszerveknek és az alapszerveknek. Ugyancsak javaslat hangzott el a titkosság, a többes jelölés és a közvetlen választás megvalósítására. Továbbá a szervezeti rendszer szövetségi formában való felépítésére és a szakmánkénti alapszervi tagozódás szövetségi rendszerben való működés lehetőségére. Mindennek nyomán, hatására megélénkültek a szakszervezetek szerepével, munkájával kapcsolatos, kérdések és viták. A tagság életszínvonala stagnált, sőt sokaknál csökkent, ezért a hitele is megingott amozgalomnak. A választók egy része szókimondóbb tisztségviselőket akart és bízunk benne, hogy választóit is. A gazdasági vezetéstől, a pártoktól független és a réginél harcosabb érdekvédelmet követeltek, várnak. Mindez valóban nagyon fontos, hiszen nemcsak a munkánk, hanem az életünk is egy örökös harc folyamata. A kollektíváik, a közösség képviselete, szolgálata, az érdekek ütköztetése elképzelhetetlen a harc nélkül. Szeretném felhívni az új tisztségviselők, az újra megválasztottak figyelmét azokra az óriási változásokra, amelyek nap, mint mint nap megtörténnek. Nem mindegy milyen társadalmi körülmények között képviselünk, küzdünk. Ma különösen fontos figyelembe venni és számolni a konkrét helyzettel. Azzal, hogy miért és mi ellen harcolunk. Feltétlen gondoljunk arra is, hol a határ. Azt se felejtsük el, csak önmagában küzdeni az nem elegendő. A tényeket, a realitásokat figyelmen kívül hagyó öncélú, vagdalódzó harcosság csak demagógiává válhat. Minden munkánk, de főleg a képviseleti teendők csak kellő felkészültséggel, toleranciával, érveléssel és kompromisszumkészséggel párosulva lehet eredményes. Aki már dolgozott és vezetett kisebb-nagypfoto kollektívát, az tudja, az egyetértés, a közös akarat csodákat tud produkálni. Ezen utóbbi gondolatok gyakorlati megvalósítására hívom fel a bányász társadalomban dolgozó és a bányász szakszervezeti szövetségbe tartozó tagtársaimat. Mindenekelőttki-ki a saját szűkebb környezetében ,tegyen meg mindent azért, hogy a bányászegység a régi küzdelmes, majd a szebb napokat is megélt erős szövetséget alkosson. Ne engedjük a rosszul értelmezett önállóságot úgy érvényesülni, hogy ezt az erőt, amely most szövetkezik, szétdarabolja. Nyerjük vissza azokat a tagjainkat, akik a munkánkat úgy minősítették, hogy kiléptek sorainkból és egy egészen új szolidaritás, vagy független szakszervezet szervezéséhez kezdtek, illetve azoktól várják a jobb érdekképviseletet, a megújulást. Bizonyítsuk be: a bányász egységünk megőrzésével, saját feladatunk, munkánk elvégzésével hozzájárulunk a gazdaság gyorsabb növekedéséhez, a tagság mielőbbi boldogulásához. Matajsz József 1990. JANUÁR Megtartotta első ülését a Szövetségi Tanács majdra iás az oldalrólgresszus előtt rendszeresen időpontotbetartva megkapjuk az újságokat. A kongresszus után nem jelent meg — mondotta Denzsi János. Tóth István kifejtette, azokkal értek egyet, akik azt mondják, ennek a bányászszakszervezetnek elsősorban a jövő feladataival kell foglalkozni. Ha azzal fecséreljük egyébként nem sok energiánkat, hogy egymást piszkáljuk, s akit piszkálunk, az megpróbál védekezni, s megpróbál esetenként visszarúgni, ez nem az egységet fogja erősíteni. Bízzunk a megválasztott tisztségviselőkben. Ha mi akarunk helyettük dönteni, akkor nem fogunk helyesen eljárni. Ne vállaljunk magunkra olyan feladatokat, amiket úgy sem tudunk ellátni. Tele vagyok érzelmekkel — kezdte hozzászólását Kolompár Károly, majdnem hogy fel vagyok háborodva. Mit csinálunk mi itt ma? Tisztázzuk a jövőt? Lírázunk. Én az alakuló ülésről a következőt vártam, hogy fogunk együttműködni. Én ezt nem látom, nem tapasztalom. De nem arról beszélünk, amiről kell, és sokat beszélünk. Én úgy jöttem a kongresszusra, hogy elfogadunk egy alapszabályt, és meg kell találnom benne hogyan, tudom illeszteni az én alapszervezetemet ebben, a szövetségben, s mi az amire szövetkeztünk. Miért kell a szövetségbe belépnünk? Egyetlenegy dolog miatt, amiért szakszervezeti tagnak érdemes lenni. Mi az? Érdekképviselet. Meg tudjuk valósítani? Hogyan valósítjuk meg? Erről nem folyik a beszéd. A Szövetségi Tanács öszszegyűlt, szerepeltünk, elmondtunk nagyon okos dolgokat, de gyakorlati muníciót nem viszek haza. A fő kérdésem nem az, ki mennyit keres a BDSZ vezetésében. Mennyit fog keresni az én szakszervezeti tagom, s szakszervezeti tag marad-e fél év múlva. Én a szándéknyilatkozatot hiányolom, hogy az alapszervezetek szándéknyilatkozatot tesznek, mire, s kivel szövetkeznek. Jelen pillanatban megint megelőzte a kocsi az egész vontatványt. Lehet, hogy nektek egy nagyon fontos kérdés, hogy mennyit fogtok keresni, de nekem nem az a fontos. Én bármennyi pénzt odaadnék, ha jól működik egy szövetség. De ezt a garanciát nem kaptam meg a kongresszuson, s úgy érzem a mai nap sem kaptam többet. A vitában kifejtette még a véleményét Deres József, Szabó László, Balázs Ernő, Schleinig Endre, Ferenci Sándor és Vasas Mihály. A hozzászólásokra Schalkhammer Antal adta meg a választ. A Szövetségi Tanács egy tartózkodással és egy ellenszavazattal elfogadta, hogy a bányászok nemzetközi szervezetében a magyar bányászat a mindenkori főtitkár képviselője. A két titkár személyibérét 5 tartózkodással, míg a főtitkárét 4 tartózkodással fogadták el. Az, hogy a költségvetésnél a tagdíj60—40%-a maradjon az első negyedévig 6 tartózkodással és 1 ellenszavazattal hagyta jóvá a Szövetségi Tanács. A Bányamunkás felelős szerkesztőjét Ladányi Andrást egyhangúlag megerősítették munkakörében. Amikor a felelős szerkesztő röviden ki akarta fejteni a lappal kapcsolatos véleményét, a levezető elnök Nagy Tibor rendreutasította, hogy most nem kér véleményt, hanem csak azt mondja el, hogy hogyan áll jelenleg a Bányamunkás előfizetése. A kérdésre válaszolva a szerkesztő kiemelte, hogy 1989-ben az előfizetők száma 43 729 volt, míg 1989. december 19-ig 20 419 lapot rendeltek meg, de még több vállalat nem fizette elő. A csökkenés tendenciáját azonban így is lehet látni, a legnagyobb visszaesés a Borsodi Szénbányáknál van, ahol az 1989. évi előfizetésből 9159-et mondtak vissza. Részleteiben például a Bükkaljai Bányaüzem 1989-ben 2128-at rendelt, 1990-ben semmit, a Mákvölgyi Bányaüzem 1989-ben 1500, 1990- ben semmit, a Szuhavölgyi Bányaüzem 1989-ben 2292, míg 1990- ben 600-at, a Putnoki Bányaüzem 1989- ben 2099-et, 1990-ben pedig 100-at. Azt is meg kell mondani, hogy a borsod területéről van másik példa is, a Miskolci Bányaüzem 1989-ben 1981-et rendelt, 1990- ben pedig 2013-at. Meg kell említenünk a Veszprémi Szénbányák Jókai Bányáját, ahol 1989- ben 88-at rendeltek meg, 1990-ben 645-öt.