Bányamunkás, 1998 (85. évfolyam, 1-10. szám)

1998-01-01 / 1. szám

­ A megállapodásokat betartani! A központi Borbála napon 1997. december 4-én a kitünte­tések átadása után az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgal­mi Minisztériumban kérdeztem Nyakas Antalt, a Lencse­hegyi Bányaüzem szakszervezeti elnökét: - Milyen Borbála napot ünnepelnek most a lencsehegyi bányászok? - A Borbála napot Lencsehegyen eléggé rossz hangulatban ünnepli a len­csehegyi kollektíva. Az eddigi értesü­lésünk szerint december 1-én úgy néz ki, hogy a BDSZ-kormány megál­lapodásban kötött lencsehegyi kontin­gens nem teljesül. Ezért a szerződésben foglalt 1998. végéig tartó talpon­­maradás is bizonytalan a Lencsehegyen dolgozó 600 bányásznak. A kontingens meg nem adása egyenlő a bánya bezárásával. - Honnan származnak ezek az infor­mációk? - Ezek a kormányzati körökből szi­várogtak ki. Ez még bizonytalan és nem biztos. A felháborodásunkat még tovább növeli az, hogy Balatonfüreden a minisz­terelnök megerősítette - és név szerint is kiemelte a Lencsehegy Kft. sorsát -, hogy a BDSZ-kormány megállapodás­hoz tartja magát és azt be fogja tartatni. A felháborodásunkat az is indokolja, hogy hogyan változott meg ez a kor­mányfői vélemény négy nap alatt. - Mi lesz ezután? - Amennyiben nem születik számunk­ra pozitív döntés, úgy kérjük a BDSZ Sztrájkbizottságának az összehívását. A többi bányatársaságoknál lévő szak­szervezetek szolidaritását is kérjük. A Dorogon dolgozó közel 600 bányász min­denre el van szánva, de ehhez hozzátar­tozik ezeknek a családjai is. Lehet, hogy kérésünknek nagy tömegdemonstrációval fogunk nyomatékot adni. A sztrájknak nem látjuk egyelőre értelmét, mert az nem old meg semmit. Annak van értelme, ha a BDSZ tagsága csatlakozik hozzánk és tiltakozik az ellen, hogy a Kormány egy­oldalúan felbontsa az 1994-ben a BDSZ- szel megkötött megállapodást. - Mit vársz a pár napja - a XXVII. Kongresszuson -megerősödött és egysé­ges bányászszakszervezettől? - Azt várom, hogy segíti és támogatja továbbra is a lencsehegyi bányászok sorsát és segít megoldani a bányászok javára a jelenleg kialakult helyzetet, amit csak a BDSZ közös cselekvésével tudjuk elérni.­ ­ Ladányi - BÁNYAMUNKÁS A működéshez szükséges állami garanciákat A kormány december 11-én döntött Putnok, Feketevölgy és Lencsehegy 1998. évi sorsáról. A döntés előtt ismét fel­izzottak az integráción kívüli bányák létéről és nemlétéről a viták, annak ellenére, hogy 1998. év végéig a BDSZ-kor­mány megállapodás keretében minden rendezve volt. Erről kérdeztük Molnár Bélát, a Putnok Bánya Kft. szakszerve­zeti bizottságának az elnökét. - Mit jelent a bányának és az ott dol­gozóknak az 1997-ben megkötött BDSZ­­Kormány­határozat?- kérdezem Molnár Bélát. - Az 1997. december 18-i kormányha­tározat lehetőséget ad a továbbműkö­­désre azáltal, hogy Putnok Bánya Kft. további 2,4 PJ energetikai szén átvételre kap lehetőséget 1998-ban - mondja az szb elnök.­­ Az 1994. december 9-i BDSZ­­Kormány megállapodásban rögzítettek alapján csak 1 PJ átvételére lett volna lehetőség, amely azt jelenti, hogy újabb megállapodás hiányában a bányabezárási munkát 1998 áprilisában meg kellett vol­na kezdeni. - Milyen következményekkel járt vol­na az, ha 1998-ra nem születik megál­lapodás a szénszállításra ? - Borsodban beláthatatlan következmé­nyei lettek volna annak, ha nem veszik át a szenünket az erőműbe. - A termelést be kellett volna fejezni; - A föltárt mezőket a föltárási költsé­gekkel fel kellett volna adni; - Megszűnt volna a lakossági szénel­látás; - Az 1350 fős állományi létszámot azonnal a felére kellett volna csökken­teni és a bezárás ütemében fokozatosan további létszámleépítésre került volna sor az év második felében. - A létszámleépítés olyan környezet­ben zajlott volna, ahol nincs új munka­hely, Putnok-Ózd-Kazincbarcika kör­nyékén tovább nőtt volna a munkanél­küliek száma, ami enélkül is igen magas. - A létszámleépítés a közvetlen kap­csolódó társaságokat is érintené. - Volt-e veszélyben a bánya 1998-as léte? - 1998. II. félévben került volna ve­szélybe, amikor az 1 PJ szenet beszállí­tottuk volna az erőműbe és további szál­lításra nem lett volna lehetőségünk. Legnagyobb hatásfokkal szenet csak az erőműben lehet hasznosítani, enélkül a bánya bezárja önmagát az árbevételi esés miatt. Lakossági szén fontos és nem el­hanyagolható, de ez nem elegendő a mű­ködéshez. A másik vészhelyzetet az je­lentette volna, ha nem kapunk állami tá­mogatást. A világon a mélyművelésű bá­nyák mindenütt veszteségesek, a nyere­séget a végtermék, a villamosenergia ad­ja, amíg egy bánya feltárásokat, előké­szítéseket, beruházásokat végez. - Garancia volt-e a miniszterelnök ki­jelentése a BDSZ XXVII. Kongresszu­sán az, hogy­ a BDSZ-szel kötött megál­lapodást betartjuk. - A miniszterelnök úr szavaiból az csendült ki, hogy a kormánynak nem az a célja teljes egészében, mint az előző kormánynak volt, hogy mindenáron be kell zárni a bányákat. Érződött a tár­gyalókészség, érződött a kormányzati megosztottság is e kérdésben, de bíztató volt az a kijelentése, hogy kész aláírni újabb programot. Azt viszont megdöbbenve hallottuk, hogy a Kft., valamint a BDSZ vezetők a középtávú fejlesztési programhoz adja­nak konkrét javaslatokat. Putnok Bánya Kft. vezetése több változatban készített távlati terveket 2008-ig történő műkö­déshez, de ezek szerint ezek a továb­bításnál valahol elakadtak. A működő­­képesség előzetes vizsgálatokkal és számításokkal be volt mutatva a borsodi országgyűlési képviselőknek. A BDSZ kezdeményezésére tárcaközi egyezte­tésre is sor került. A jelenleg rendel­kezésre álló távlati tervek alkalmasak arra, hogy nemcsak 1998-ra, hanem újabb 4 évre szóló BDSZ-kormány megállapodás kerüljön aláírásra. Ez állami érdek is, de a Kft. érdeke is a to­vábbi előkészítések céljából, mert a sejtést nem lehet egyik napról a másikra elkészíteni.­­ Az 1997 decemberi kormányha­tározat az integráción kívüli bányákról - megnyugtatóan rendezi a bányászok és a bánya sorsát 1998-ban?­­ A kormányhatározat pillanatnyi hely­zetet old meg. 1998-ra megnyugtató abból a szempontból, hogy ebben az évben a bányabezárásra nem kell gon­dolni - de mi lesz később? Legyen feltárás vagy ne legyen? 1998 után újból kapunk egy évet vagy nem. Ez még ebből nem derül ki. Putnok Bánya jö­vőbeni elképzelései ettől messzebb, tá­volabb mutatnak, akár 2010-ig is kitol­ható az élettartam. A termelési kapacitás és a leművelhető szénvagyon összeve­téséből a távlati terveket a Kft. vezetése a szükséges gazdasági számításokkal elké­szítette. A feltárások és előkészületek után a működés utolsó 5 évében az előzetes számítások szerint lehetőség nyílik álla­mi támogatás nélküli működésre. A területi szétszórtság, a hosszú költ­séges szállítási távolság lecsökkentése a cél egy új lejtősakna központi helyen történt kihajtásával. Az új lejtősakna üzembehelyezése után, amely 2000 év elejére várható - fokozatosan megkezd­hető a nyitott vágathossz csökkentése, a bányatérségek és egyes mezők elha­gyása, amelyek költségcsökkentő ténye­zők. - Milyen szerepe volt a bányászszak­szervezetnek abban, hogy megoldódott a helyzet? Ezt hogyan látják és értékelik a dolgozók? - E kérdésnél nemcsak a pillanatnyi helyzetet kell értékelnünk, hanem vissza kell tekinteni a rendszerváltásig és a válasz ettől az időszaktól is egyértelmű és vitathatatlan, hogy a bányák műkö­dése a BDSZ apparátusának és ezen belül Schalkhammer Antalnak, a BDSZ elnökének köszönhető. Szinte napi kap­csolatban áll a Kft. vezetőjével, a minisz­tériumokkal, a miniszterelnökkel. A rendszerváltás utáni kormány a bá­nyabezárást hirdette meg, a bányászegy­séget politikai veszélynek tartotta. Ha akkor nincs bányászszakszervezet, a kor­mány a célját véghez is viszi. 1994-ben és most 1997-ben a bányászszakszer­vezet harcolta ki az integráción kívüli bányák támogatását, a szénátvételt, ter­mészetesen a bányavezetőkkel együtt. A fő szakszervezeti munka ebben részben ki is merült, de megérte, mert ma is működünk és továbbra is működni akarunk, hogy energetikai és lakossági szenet adjunk az országnak. A gázprog­ram mellett szükség van a lakossági szénre. Dolgozóink előtt ismert a BDSZ szerepe, harcossága, szakmai hozzá­értése. Ez megmutatkozik a szervezett­ségben, az egységben, a tenniakarásban egyaránt. - Mit vártok a jövőben? - További erős, egységes bányászszak­szervezetet, az általa kiharcolt működés­hez szükséges állami garanciákat a bá­nyának, a bányászoknak. Garancia kell a szénátvételen a mű­ködési támogatáson túl, a közhangulat, a foglalkoztatás, a feltárás előkészítése, az utánpótlás, szakképzés, a szociálpolitikai terv szempontjából. Ez pedig csak állami garanciával biz­tosítható. A gazdaságosan kitermelhető szén kibányászása legyen a cél, amit nemzetgazdasági szinten kell vizsgálni. Borsodban létkérdésről van szó. Nagy­ságrendi súlya van a bányászatnak, ez energetikai szempontból és főleg szak­­szervezeti oldalról nézve, a foglalkoz­tatás szempontjából a bányabezárás nemcsak költséges és nemcsak technoló­giai kérdés, hanem további súlya van a bányászok körében, nem mozgatható a bányásztömeg, lakóterülethez van kötve. Az átképzésük sem olyan egyszerű, mint ezt egyesek elképzelik. A további működéshez összhangba kell hozni az erőmű és bánya működését, bánya nem működhet erőmű nélkül. Épüljön új erőmű hazai szénre vagy olyan rekonstrukciót hajtsanak végre az erőművekben, hogy a további működés biztosított legyen. A külső feltételek biztosításához kér­jük, várjuk, igényeljük a BDSZ támo­gatását, képviseletét, egyeztetést a kor­mányzati szinten. A belső feltételeken belül Putnok Bánya rendelkezik olyan műszaki, fizi­kai szakemberekkel, hogy a rendelke­zésre álló termelési berendezésekkel az elvárásoknak eleget tudjunk tenni. - L.­ 1998. JANUÁR A cél közös, az út egy Megkérdeztük Bodó Józsefet a Feketevölgy Bánya Kft. szak­­szervezeti bizottság elnökét, hogy mondja el a saját és a bá­nya dolgozóinak véleményét az 1997. XII. 18-i kormányha­tározatról. Ennek az az aktualitása, hogy Feketevölgy Bányát, a Lencsehegyi Bányát és a Putnoki Bányát, vagyis az integrá­cióból kimaradt bányák létét érinti a határozat. - Az 1997. 12.18-án megkötött BDSZ­­Kormány­határozat a bánya és az ott dol­gozó munkavállalók egy bizonyos fokú megnyugvását jelenti - mondja Bodó József. - Hogy miért nem teljes mérték­ben, annak az az oka, hogy 1998. január 5-én meghatározott támogatásból milyen mértékben részesül Feketevölgy Bánya Kft. Ennek hiánya találgatásokra ad okot. Ismeretes, hogy a határozat ki­mondja, hogy a támogatás feltétele a já­rulékfizetési kötelezettségek teljesítése. Ebből fakad, hogy napjainkban Feke­tevölgy Bányán még nem hangzott el tájékoztatás szintjén sem, hogy az 1998- as évre milyen bérfejlesztés is valósulhat meg a tervek ismeretében, hogyan tör­ténik a minimál­bérre való ráállás, meny­nyit emészt fel a bérfejlesztésre szánt összegből. Az első mondatban említett megnyugvást a további munkalehetőség reménye jelenti. Ha a szénszállítás, illetve szénátvétel­lel kapcsolatos megállapodás nem szü­letik meg időben, a bányászat adottságait figyelembe véve működése tervezhetet­len. Csak egy olyan szerződés megkötése teszi lehetővé a bánya további mű­ködését, amely figyelembe veszi az ener­giahordozók országos szintű emelke­dését, amely a további működés alapvető feltételeit határozza meg, így pl. az ener­giai szénhányad erőművi garanciája, valamint a folyó működési támogatása. Feketevölgy Bánya Kft. léte nem 1997-ben kérdőjeleződött meg. Bizo­nyítja ezt az a tény is, hogy a Kormány megállapította a mulasztás tényét az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, valamint az ÁPV Rt. ré­széről. A felelősök megállapítását fon­tosnak, az eredmény ismertetését szük­ségesnek tartjuk. A határozat megjele­néséig a bánya működése 1998-ra is ve­szélyben volt. A BDSZ XXVII. Kongresszusán el­hangzott Horn Gyula miniszterelnök úr részéről, hogy a Kormány és a BDSZ között 1994. december 9-én kötött megállapodást betartjuk. A kongresszu­son résztvevő tisztségviselő vagy kül-Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Schalkhammer Antal úr elnök Budapest Tisztelt Elnök Úr! Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztály vezetése nevében kö­szön­etemet fejezem ki Elnök Úrnak, hogy a szilárd ásványbányászat min­dennapi gondjain túl ezen ágazat hosszú távú problémáinak meg­oldásában is aktív szerepet vállalt és vállal. Külön, kiemelten fejezem ki eli­s­­merésemet a bánya-erőmű integrá­cióból kimaradt bányák 1998. évi erőművi szénátvételi kontingen­sének és a hozzá kapcsolódó finan­szírozási gondok rendezésére tett erőfeszítéseiért. Tisztelt Elnök Úr! Az Ön szakmai tekintélye és az Ön mögött felsorakozó tagság „ereje" lehetővé tette azt, hogy a már jelzett bányák 1998. évben változatlan ka­pacitással működhetnek. Ismételten megköszönve fárado­zását kívánok további munkájához jó egészséget, kellemes ünnepeket, boldog új évet és jó szerencsét! Kovács Lóránt a bányászati szakosztály elnöke lett, munkahelyére visszatérve, idézve miniszterelnök urat, nyilvánosság előtt kétségek merültek fel. A munkavállalói rétegződés nem jellemző. Ami értheti is, hiszen a Horn-kormány sem minden választási ígéretét tudta megtartani, s ebből fakadóan külső, nem kormányzati politikai irányvonalak, szó szerint egye­sek a hisztériakeltésnek lettek áldozatai. A helyzet 1997. 12.18-án változott, ami­kor napvilágot látott a kormányhatározat az integráción kívüli szénbánya társasá­gok problémáinak rendezéséről. Füg­getlenül a miniszterelnök úr ígéretétől, Feketevölgy Bánya Kft. vezetésének a határozatot követően túl sok egyéni problémával kell megküzdenie az elkö­vetkező időszakban. A belső gondok és a helyben megoldásra váró problémák mellett a határozat teljes megismerését követően garancia értékűnek minősítjük Horn Miniszterelnök Úr kijelentését. Nem lebecsülendő a magyar iparban dolgozó, különböző sorsú és szakmájú munkavállalók igyekezete. Legyen az vasutas, vasas, vegyész vagy más iparág­beli. Egy biztos: a cél közös, az út egy. Szakszervezetünk célja és évek óta minden erőnket lekötő erőfeszítéseket igényel a munkahelyek megtartása. Sok­szor talán erőn felül munkahelyteremtő lehetőségek feltárása, a térség foglalkoz­tatáspolitikai problémáinak megoldása. Jelen időszakban a borsodi régióban a regisztrált munkanélküliek száma át­lagosan 25 %, ami az országos átlag több mint 2-2,2-szerese. Példaként teszek említést Kazincbarcika városról, ahol a környékbeli bányák 800-850 főnek biz­tosítanak jelenleg munkalehetőséget. Az átlagos család létszámát figyelembe véve ez a szám (800-850 fő), egy négy fős családot illetően 3200-3600 fő létfenn­tartását, megélhetését teszi lehetővé. Ilyen arányú munkanélküliség bekö­vetkeztével a városi önkormányzat pénz­ügyi helyzete ellehetetlenülne és a legna­gyobb erőfeszítései ellenére sem tudná biztosítani a család szűkös létfenntartá­sához szükséges anyagi eszközöket. A kormányhatározat az 1990. évi finanszírozásról nem gondoskodik. A bányászatban élők továbbra is úgy érzik, hogy elveszítették lábuk alól a talajt, s állandósul a létbizonytalanság. A bányák további üzemeltetését 1993- tól elsősorban a mindenkori hatalmon lévő kormány, illetve kormánykoalíciók tették lehetővé, úgy az integrációban, mint az integráción kívüli bányák vezetésükkel - gondolva itt a kft-be való szerveződéssel - munkavállalóik hozzá­állásával a munkahelyek megtartásáért vívott küzdelem, a megélhetés, a mun­kanélküliségtől való félelem az, ami erőt és bátorságot adott a szakma szinte valamennyi munkavállalójának. Ebben oroszlánrészt vállalt a BDSZ vezetése, élén Schalkhammer Antal. Természete­sen mint minden területen, gazdálkodási egységünknél is, vannak ellenlábasok, akik vallják, hogy ez a szakszervezet semmit nem tesz az ő érdekében. Ha véleményt alkothatok, akkor azt kell mondanom, hogy a XXVII. Kong­resszuson tolmácsolták dolgozóink a véleményüket, ha olykor kritikus ész­revételek formájában is. A magyar és ebbe beleértendő a borsodi bányász­kodás területén dolgozók aktivitása, hűsége, a szakmához való ragaszkodása nem tűr semmiféle kritikát, kerüljön az bármilyen szintről, bárkitől a nyilvá­nosság elé. Bányászszakszervezetünk nem ma tanulja az érdekvédelmi tevé­kenységet. Egyszóval nem „ZSEB” szakszervezet. Ezért is meri kimondani, hogy az 1,6 milliárd forintból nem ré­szesül Feketevölgy Bánya Kft. -i­­s.­

Next