A Bánya, 1908 (1. évfolyam, 1-43. szám)
1908-01-26 / 1. szám
vítv. *' v *. ■ 2 A BÁNYA A boldogulás ösvényeit járhatókká akarjuk tehát tenni, hogy a nemes törekvések érvényesülhessenek. A természet kincse a nemzet vagyona, legyen hát az ezután valóban nemzeti vagyon. Összhangba akarjuk hozni a tőke és munka között dúló ellentétet s a gyengébbek támogatásával emberi lehetőséggel enyhíteni törekszünk a lelkeken ragadó elégedetlenségen. A bányabirtokosok érdekeinek megvédelmezése mellett, tehát nem feledkezünk meg az alkalmazottak és munkások vitális érdekeiről sem, mert kulturális fejlődést és jólétet mi csak kölcsönös megértés és a munka megbecsülése mellett képzelünk el. Ezek azok az irányelvek, melyek ,,A Bányá“-t vezetni fogják. Hogy az elvekből tettek legyenek, nem a mi szerény erőnkön múlik: olvasóközönségünk együttműködésével mindent elérhetünk ! „A Bánya“ jelszava: Egyesült erővel tegyük hatalmassá a magyar bányászatot! A szerkesztőség. Magyar bányaiparpolitika. Budapest, 1908. január 26. (M.) Minden jó iparpolitikának az a legfőbb célja, hogy a belföldi ipart védje és fejleszsze. A magyar bányaiparpolitika tehát okvetlenül azt kell, hogy célozza, hogy a magyar őstermelés egyik nagyjelentőségű főágának, a bányászatnak biztosítsa azt a lehetőséget, hogy termékeinek feldolgozása és értékesítése arra a színvonalra emelkedhessék, amely a folytonos haladás kilátása mellett a jelenben elérhető tökélyt legalább is megközelíti. Természetesen a cél kitűzése nem elegendő ehhez, hanem emellé még az eszközök megválogatásának és helyes alkalmazásának is hozzá kell járulnia, amely eszközök pedig nem állanak másból, mint a bányászat létfeltételeinek egyes éltető elemeiből. A bányászat és bányaipar csak oly országban virágozhatik, csak oly államban verhet tartós gyökeret, amely elsősorban tőkeerős, másodsorban pedig intézkedéseiben és jogrendszerében lefektette a bányaművelési és iparszabadság erős bástyáit és az általános iparpolitikában is az iparfejlesztés szempontjait tartva szem előtt, a bányaipart a vámvédelem és az iparoktatás áldásaiban szintén céltudatosan és következetesen részesíti. Nálunk, Magyarországon az utóbbi idők iparfejlesztési politikája, amely már tételes rendelkezésekben jogrendszerünkbe is be van iktatva, bányaiparunk jövője iránt a legszebb reményekre jogosít. A bányatörvény közelálló revíziója hasonlókép minden jóval biztat, sőt talán mai vámtarifánk is eléggé megvédi a magyar bányászat termékeit a külföldi verseny elől. Iparoktatásunk általában, bányászati szakoktatásaink pedig különösen európai nívón áll, a helyes bányaiparpolitika legtöbb előfeltétele ennélfogva szerencsésen egyesül egymással, kivéve, minden gazdasági fejlődés legfőbb rugóját, a tőkét, melyben, sajnos, meglehetős szegények is vagyunk, de amelyből másrészt a bányaiparra már azért is kevés jut, mert tőkénk jórésze immobil és más termelési szakban van tartósan lekötve. Régente Magyarország egyedül ásványokban, gazdagsága révén jóformán egész Európában dominálta a bányászat terét. A mai helyzet ellenben az, hogy a külföld versenye bennünket már meglehetősen háttérbe szorított. Ennek pedig egyesegyedül a tőke hiánya az oka és azt másként orvosolni nem lehet, mint hogy a belföldi tőkéket a külföldről behozott tőkékkel igyekezünk pótolni és evégből bányaiparunkat oly attribútumokkal ruházzuk fel, amelyek a külföld számára a magyar bányászatot alkalmas tőkeelhelyezési piacnak tüntetik fel és a külföld bizalmát és érdeklődését a magyar bányászat iránt felkelteni és ébreszteni hivatják. A magyar bányaiparpolitika ezen eddig bizony igen-igen elhanyagolt ága soha alkalmasabb időben nem léphetne akcióba, mint a mostani. Az Ausztriával megkötött kiegyezés révén a külfölddel szembeni kereskedelmi és forgalmi relációink 10 évre konszolidálva vannak, kifelé tehát politikailag megvan a bizalom irántunk, befelé meg megtanított bennünket a kiegyezést megelőző bizonytalan állapot arra az igazságra, hogy gazdasági kérdésekben nem a sovinizmus a legfőbb motívum és hogy egy olyan agrárállamnak, mint Magyarország, az egész gazdasági helyzete csak függvénye a külföldi konstellációknak, amelyekhez ekként nekünk feltétlenül alkalmazkodnunk kell. Mindezek mellett a pénzviszonyok általános javulása is kedvező konjunktúrát jelent, amelyet nem kihasználni részünkről felette nagy élhetetlenség, sőt bűnös könnyelműség is lenne. Hogy a külföldi tőkét a magyar bányaipar számára hozzáférhetővé tegyük, mindenekelőtt a magyar bányaipart kell a külföld számára hozzáférhetővé tenni. Nem elég, ha itt-ott szórványosan egyes kiállítások alkalmával pár grafikon és néhány modell esetleg reprezentálni próbálja a magyar bányaipari is, mert az ily efemer jellegű megnyilatkozások már reprezentatív jellegüknél fogva is inkább a szemhez, mint a zsebhez beszélnek és a kiállítások bezárultával nyom nélkül elvesznek nemcsak a laikus publikum, de még a szakértők tudatában is. A zsebhez ma már, egész őszintén megmondjuk, csak az erős reklám beszél. Rég túlhaladott álláspont már, hogy reklámirozni szégyen, mert reklám, 1908