Bőripari Munkás, 1925 (35. évfolyam, 2-20. szám)
1925-01-31 / 2. szám
Budapest, 1925. évi jossuAr hélénVI****!!*' MHHM A magyarországi bőriparban foglalkoztatott munkások és munkáinak érdekeit védő lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Alsó erdősor 32. szám. Telefon: ’József 16-30. szám tagok a tápot, tagilletményscent kapjak. Nem tagoknak az előfizetési ár 1 évre 100.000 K, félévre 30.000 K. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vivsa ______________________________________________________ _S. szám 1 Legnagyobb értékünk az egység A magyar munkásmozgalom jelentős menye játszódott le a napokban. A londoni Szocialista Munkás Internacionále végrehajtóbizottságának Brüsszelben, megtartott ülése, mint ismeretes, fölajánlotta a magyar pártnak jó szolgálatait, hogy a párt kebelében meglévő nehézségeket áthidalhassa. E nehézségek köztudomásúan abban állottak, hogy az utóbbi hónapokban a párt egységét veszélyeztető példátlanul durva, szervezetet bénító, rágalmazó hadjáratot folytatott néhány magáról, megfeledkezett egyén. Egészen kétségtelen, hogy a rágalmazó, szervezetet bénító törekvések nem azonosak amaz ellenzéki elvtársakkal, akiknek a párton belül, a párt vezetőségével ellentétes fölfogásuk van az aktuális politika kérdéseiben. A kritika legteljesebb szabadsága egészen addig ,amíg a párt létét nem veszélyezteti, ■megillet minden elvtársat, de a kritikának alkalmazásával normális viszonyok között is vigyázni kell, hogy a demagógia területére ne sodródjon és ne idézzen elő olyan viharokat, amilyenekre maga, sem gondolt. Majdnem lehetetlen az ellenzéki tevékenység kifejtése olyan viszonyok között, mint amilyenben a magyar munkásmozgalom az utóbbi esztendők során élt és él ma is. Minden komoly, a párt érdekeit szem előtt tartó ellenzéknek számolni kell azzal, hogy a frakkjába csimpaszkodik a piélbolsevisták rájöttgő," a tudatlan demagóg és az egészen bolsevista rágalmazó. Ezek előtt a munkásmozgalom értékei semmit sem jelentenek, mindenkit saját személyében meghurcolnak és jóvátehetetlen kútmérgezést végeznek. Fölingerelnek könnyen hívő, elkeseredett munkanélküli munkásokat a párt és a szakszervezetek vezetői ellen azzal, hogy amíg a munkanélküliek éheznek, a vezetőknek jól fizetett állásuk gondtalan életet biztosít! Egészen kétségtelen, hogy az efajta üzelmekkel szemben a legélesebben szembe kell szállni a pártnak és a szakszervezeteknek egyaránt, mert ha ezt nem teszik, közességmulasztást követnek el és könnyelmű gonosztevők martalékául dobják oda magukat Az Internacionále végrehajtóbizottsága két delegátusát nevezte meg egy megalakítandó bizottságba, amelybe az ellenzék és az emigráció közösen egy delegáltat és a magyar párt is egy delegáltat nevezett meg. Az értekezlet lefolyásáról, alait Bécsben tartottak meg a napokban, olvasóink a Népszavában bő tudósítást olvashattak, úgy hogy itt e helyett csak az értekezlet munkájának eredményével és számba vehető hatásaival foglalkozunk. Az értekezleten részt vett külföldi elvtársakcsak — akik a nemzetközimunkásmozgalom legelső gyakorlati és elméleti embereiből kerültek ki — a tanácskozások két napján keresztül alkalmuk volt megismerni a magyar munkásmozgalmat és ez a megismerés — az ő szavaik szerint — reájuk is igen, nagy haszonnal járt.. Elismerték, hogy a háború, a forradalmak és az ellenforradalom után letiport magyar munkásosztály elképzelhetetlenül súlyos és példátlanul nehéz helyzetben követett el mindent, hogy a maga számára a mozgási szabadságnak minimális lehetőségét megszerezze. Megértették, hogy a vezetőség 1122-ben a viszonyok kényszerítő erejétől hajtva kötötte meg a Bethlen-kormánnyal az úgynevezett paktumot. Megállapították, hogy ez az úgynevezett paktum az ellenforradalmi kormányzatnak egy példátlan igazsággal elkövetett zsarolása, mert a legelemibb szabadságjogokat a börtönben sínylődő politikai foglyoknak szabadságaival árukat bocsátotta és arra kényszerítette a szociáldemokrata pártot, hogy azokat paktum árán vásárolja meg. Elvtársaink elismerték, hogy a munkásmozgalom levegőhöz jutott a paktum révén , hogy utána, a munkásmozgalom minden részében" fölendül és megerősödött. Mégesegyőződtek arról, hogy a párt vezetősége a reá kényszerített paktumot és a benne vállalt kötelezettségeket nem akarta megtartani, mert azokat a munkásmozgalomra is sérelmesnek minősítette. Elismerték az elvtársaik, hogy a párt vezetősége a paktumot közzétételével széjjeltépte, azokat magára nézve kötelezőnek nem tartja és nem tartotta. Mi, akik itt élünk, ismerhetjük csak alaposan az elénk táruló szörnyű nehézségeket és el tudjuk képzelni, hogy Nyugateurópában élő elvtársainknak, hatalmas, nagy munkáspártok vezetőinek, alig lehetséges képet alkotni ama viszonyokról, amelyek között és ama nehézségekről, amelyekkel af magyar pártnak működésében számolnia kell. Aki nem élt ellenforradalom utáni viszonyok között, az aligha tudja még elképzelni is amaz állapotokat, amelyekbe a magyar munkásosztály az ellenforradalom győzelme után jutott. A magyar munkásosztálynak öt éven át megfeszített és kitartó munkával sikerült újjáépíteni a maga szervezeteit. Kiépítette pártszervezeteit, megerősítette szakszervezeteit, lefolytatott egy sikeres választási küzdelmet, visszaszorította a reakciót, gondot fordított a párttagok nevelésére és oktatására, újból megindította a párt megszüntetett lapjait és egész vonalon a megerősödésnek és az egészséges fejlődésnek a jeleit tudja fölmutatni. Érthető tehát, hogy éppen a mostani időkben és a mostani körülményeik között, mennyi veszedelemmel járhat az olyan rendbontó, a szervezeti erőket, gyöngítő, romboló tevékenység, mint aminőt, az ellenzékiség örve alatt, néhány egyén kifejt. Senki sem lehet annyira vak, hogy ezt az esztelen gyújtogatást eltűrje. Az utólagos észretérés véresen megbosszulja magát. Késő lesz akkor észretérni, ha a rombolóknak üzelmeikkel már sikerült szervezeteink egységét megbontani. Akkor kell szembeszálln velük, amikor még üzelmeikkel nem tettek jóvátehetetlen károkat. E szempontból azok a kizárások, amelyeket egyes szervezetek és választottbíróságok a pártban és a szervezeteikben végrehajtottak, csak jótékony hatással, lehetnek. Akiknek nem legfőbb értékük a magyar munkásság politikai és gazdasági szervezeti egysége és akik ezzel az értékkel könnyelműen bánnak, azokkal a legrövidebb úton kell elbánni és a pártból épp úgy, mint a szervezetekből, ki kell őket tenni. A munkásmozgalom még nem küzdötte ki a maga szabadságjogait, még fokozottabb mértékben van szüksége ,mindazon erőkre, amelyeket a reakcióval szemben kell fölvonultatnia és így nem tűrheti el, hogy benső erejét fékezhetetlen szenvedélyek és gonosz indulatok gyöngítsék. Kari Kautsky, a szocializmus neves, ősz teoretikusa egy élet gyakorlati tapasztalataiból gazdag fölszólalásábanazt mondotta a bécsi konferencián, hogy a „munkásmozgalomnak legfőbb ereje az egység s leghatalmasabb eszköze a benne kifejezésre jutott erő. Aki ezt az erőt csökkenti, vagy gyöngíti, jóvátehetetlen bűnt követ el“. Otto Bauer, az ausztriai munkásmozgalom kitűnő előharcosa, akinek legnagyobb érdemei vannak abban, hogy az osztrák munkásmozgalom nem követett el olyan őrültségeket, mint a magyar munkásmozgalom, élesen elítélte azokat, akik a munkanélküli munkások elkeseredettségét használják föl a maguk céljaira. Hangsúlyozottan óvott mindemkit ettől, mert tudta, hogy aki ezzel a tűzzel játszik, könnyen fölgyújtja azt a házat, amelyben lakik. A bécsi konferencia tanúságai gondolkodásra kell, hogy kényszerűtek ami szaktársainkat is és különösen azokat, akiket eddig az ellenzék tetszetős jelszavai megtévesztettek és velük rokonszenveztek. Ma még nem késő, hogy magukba szánjanak és veszedelmes irányba sodródott tevékenységüket abbahagyják. Ha ezt nem tudják megtenni te üzelmeiket továbbra is folytatják, akkor számolniok kell azzal, hogy nem marad más hátra, minthogy a munkásmozgalom családjából őket kiközösítjük. Türelmünknek és elnézésünknek is van határa és ez a határ a munkásmozgalom egyetemes nagy érdekeivel párhuzamos. Aki ezt szem elől téveszti és rágalmazó, egyéni gyűlölködést terjesztő, szervezetet, pártot sértő érelmeit nem hagyja abba, azt kíméletlenül ki kell közösíteni. Ezt a legelemibb életösztön követeli tőlünk. Nem engedjük, hogy a munkásmozgalom legnagyobb értékeivel bárki is vakmerő, hazárdjátékot űzzön. Előttünk a gazdasági és politikai munkásmozgalom egysége a legszentebb érték és aki — akár csak egy szervezetet, még a legkisebbet is —üzemeivel gyöngíti vagy fejlődésében megakasztja, mert rágalmaival és gyűlölködést szító demagógiával megtöri a tömegeknek a vezetőkben való bizalmát és megsemmisíti a tömegek munkáiméivá és agitációját, azt nem szabad- tovább soraink közöttmegtűrni. A párton Avicil . ..ak .•Aze van helyük, akik szociáldemokratáknak vallják magukat és a párt szervezeti szabályzatát, rendelkezéseit megtartják és elismerik. A szervezeteken belül csak azoknak van helyük, akik a párthoz tartoznak és tevékenységükkel nem akasztják meg a szervezetet, nem bénítják meg egyetlen szaktársnak sem a munkakedvét és minden erejükkel és képességükkel a párt, a szakszervezet és a munkásmozgalom erősítésén és fejlesztésén dolgoznak! Hinni, akarjuk, hogy a magyar munkásmozgalom minden katonája, a szakszervezeti, harc minden embere a bécsi konferencia után kétszeresen ügyel mozgalmunk egységére és fokozottabb eréllyel utasít vissza minden rendbontást és visszavonást. A bécsi konferenciának csak akkor lehet értékes és mai mandandó hatása a magyar munkásmozgalomra, ha a szervezetekbenső életét megakasztó és a pártot gyöngítő üzelmeknek vége szakad. Legyünk méltók azokhoz a férfiakhoz, akik képességükkel, tudásukkal és jó tanácsaikkal a magyar munkásmozgalom szolgálatába állottak azzal, hogy azt a munkásmozgalmat, amelyet ők most megtanultak ismerni, és amely bennük is tiszteletet vívott ki, megtisztítsuk minden salaktól és az oda nem való elemeket közösítsük ki magaink közül, hogy a mi vetéseinket el ne tiporják. Jusson esünkbe, hogy mostani szenvedéseink olyan hibáinkból származnak, amelyeket magunk követtünk el, amikor az októberi forradalmat esztelenségünkkel eloktattuk, és amikor a szerencsétlen és végzetes bolsevista kalandba belesodródtunk és ezzel magunk ellen hívtuk életre a legvadabb reakciót. Tanuljunk saját hibáinkból és ne tűrjük el ölhetett kezekkel, hogy szervezeteinket bárki is, a demagógia fölszításával, a nyomornak és az elkeseredésnek a munkásmozgalom ellen való uszításával újabb katasztrófák elé sodorja. Mi felelősek vagyunk azért a munkásmozgalomért, amelynek élén állunk, bármilyen kicsite bármilyen nagy tisztségben egyformán, a felelősség megköveteli tőlünk, hogy adott esetben, minden érzelgősséggelnem beszállva, ráüssünk am a kézre, amelyik a munkásmozgalom megbontásához nyúl! Ha ezt nem tennék meg, elvesztenék azt a jogot, hogy helyünket te hivatásunkat betöltsük! A munkásmozgalom, egységének az érdekében mindent el kell követnünk, a rendbontásnak, az ártó üzelmeknek véget kell vetnünk és ha ki, még h kiméletlennek is kell lennünk! Olvasd a Népszavát és szerezz ti előfizetőket Lb.** Környvtm