Bőripari Munkás - Bőripari Dolgozó, 1950 (1-13. szám)
1950-01-18 / 1. szám
1950 Budapest, január 18 Lenin a szakszervezetekről Huszonhat évvel ezelőtt 1924 január 21-én dobbant utolsót a nagy Lenin lángoló szíve. Vladimir Iljics Lenin volt a szocialista forradalom lángesze, a marxista tudomány világtekintélye, a leninizmus minden legyőző tanításának megalkotója, a Bolsevik Párt és a Szovjet állam megalapítója. Lenin alapozta meg a szovjet szakszervezetek tevékenységét is. Lenin rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a szakszervezeteknek. Rámutatott arra, hogy mikor a gazdasági uralom és a politikai hatalom a burzsoázia kezében van, a munkásosztály nem rendelkezik más fegyverrel a kapitalista kizsákmányolás ellen, létérdekei megvédéséért folyó harcában, mint a szervezetekkel. A munkások mindenekelőtt olyan tömegszervezetekbe tömörülnek, amilyenek a szakszervezetek. Lenin ezzel kapcsolatban azt tanította, hogy a munkásosztályt nem szabad elvonni az általános politikai harctól és a szakszervezetek tevékenységét nem szabad egyedül a munkaadókkal és a kormánnyal folytatott gazdasági harcra korlátozni. Ha ezt megtennék, akkor nem tudnák lerázni a tőke kizsákmányoló igáját. A munkások nemcsak azért harcolnak, hogy munkaerejüket a tőkéseknek mindig jobb feltételek mellett adhassák el, hanem azért, is, hogy megsemmisítsék magát a kapitalista rendet. Lenin kíméletlenül leleplezte a H. Internacionálé vezetőinek és a nyugati reformista vezetőknek a munkásosztály többi árulóinak politikáját. Ezeket a reformista munkásvezéreket, a burzsoázia munkásmozgalomba lévő ügynökeinek, vagy a tőkésosztály munkáskiszolgálóinak nevezett. Erre a Tájékoztató Iroda novemberi értekezletének határozata is világosan rámutat a következőkben: »A jobboldali szocialisták, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumacher, Renner, Saragat, stb, a reakciós szakszervezeti vezetők, mint Green, Carey és Deakin stb, a szakadár és népellenes politika megvalósítói főellenségei a munkásosztály egységének, szekértolói a háborús gyújtogatóknak, kiszolgálói az imperializmusnak. Árulásokat álszocialista, kozmopolita frazeológiával leplezik.« Az amerikai, angol és a többi nyugati munkásárulók most amerikai zsoldban segítik a háborús uszítókat, az új világháború előkészítőit. Ezért szakították szét a Nemzetközi Szakszervezeti Világszövetséget. A kérlelhetetlen harc mindezen árulókkal és szakadárokkal, a munkásság harci egységének megerősítéséért, a Szakszervezeti Világszövetség zászlója alatt a békéért, halaszthatatlan feladata a világ haladó munkámozgalmának. Lenin rámutatott arra, hogy a szocializmusban, »a szakszervezetek, midőn majdnem teljes számban megszerzik és bevonják soraikba az ipari munkásokat, a vezető, az uralkodó, a kormányzó osztályok szervezeteivé válnak... Ez azonban nem állami szervezet, nem kényszerszervezet, hanem nevelő szervezet, a bevonás, az oktatás szervezete, iskola, az igazgatás, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolája. A szovjet szakszervezetek, amelyek egész munkás' ságukat a bölcs utasításoknak megfelelően építik fel, tekintélyes sikereket értek el és fontos helyet töltenek be az országban. A szovjet szakszervezetek közel 30 millió tagot számláló óriási hadsereget képeznek, amely hadsereg magában foglalja a Szovjetunió népgazdaságának valamennyi ágában foglalkoztatott munkások, mérnökök, technikusok és alkalmazottak hozzávetőleg 90%-át. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megdöntötte a tőkések és földesurak hatalmát. A Szakszervezetek tevékeny alkotó életre buzdították az azelőtt politikával egyáltalán nem foglalkozó széles néptömegeket. Ezen az alapon bontakozott ki a Szovjetúnióban az egész nép részvételével a tömeges szocialista verseny, amelyben világosan kifejezésre jut a szovjet emberek páratlan arányú alkotó fellendülése. A szakszervezetek szervezik a csodálatraméltó hazafias mozgalmat, amelynek során a munkások, a technikusok, a mérnökök közül előtűnnek és kifejlődnek a tehetséges termelést újítók, a nagyszerű gazdasági vezetők. A népmozgalommá fejlődött, munkaversenyek és a Szovjetunió szocialista tervgazdasága — amelyben a szakszervezetek aktív szerepet játszanak — lehetővé tették a munka termelékenységének szakadatlan emelkedését. Lenin és Sztálin arra tanít minden szakszervezeti és gazdasági vezetőt, hogy szakadatlanul és figyelmesen gondoskodjanak az emberekről. A szakszervezetek irányítják az állam szociális biztosításának ügyét, amelynek sokmilliárdos költségvetése biztosítja a munkások és alkalmazottak egészségének védelmét, a dolgozók üdülését, a szanatóriumokban és a gyógyfürdőkben. Lenin megállapította, hogy a szakszervezetek fő feladata, a tömegek kommunista szellemben való nevelése, erre a célra többek között az elsőrendű klubok, kultúrházak és kultúrpaloták, könyvtárak ezreivel, a vállalatokban és hivatalokban a vörös sarkok tízezreivel rendelkeznek. E munka előmozdítja a tömegek politikai aktivitásának és öntudatának, továbbá a munkásosztály kulturális — technikai színvonalának emelését. A Szovjetunió dolgozói és tömegszervezetei — elsősorban a Szakszervezetek — minden sikerüket. Leninnek és Sztálinnak, a Szovjetunió harcban megedzett Kommunista Pártja kipróbált vezetésének köszönhetik. A Magyar Bőripari Munkások Országos Szabad Szakszervezetének hivatalos lapja * Megjelenik havonta egyszer 1. szán Ötéves terv-út a szocializmus felé 1947 augusztus 1-én Pártunk gazdasági szakembereinek útmutatása nyomán elindítottuk első hároméves tervünket. Kevesen voltak akkoriban, akik bíztak benne, hogy ez a terv élő valósággá válik és hét hónappal a kitűzött határidő előtt befejeződik. Tervünk megindulásakor, a bőripar üzemei bizony még anyaghiánnyal és egyéb bajokkal küzködtek. A tőkés gazdálkodás a mi iparunk területén komoly eredményeket nem produkálhatott. Az államosítások megtörténte után 1948 márciusában hatalmas lendületet vett a termelés. A bőrös üzemek is sorozatosan kapcsolódtak be az első munkaversenybe és 1948áprilisában már közel 8000 bőripari dolgozó állt munkaversenyben. Az első élmunkás kitüntetések, majd az élmunkás körök megalakulása komoly sikert jelentett a terv megvalósítása felé vezető úton. A munkaverseny gyorsan tömegmozgalommá vált. Hatalmas segítséget kaptunk a terv teljesítéséért vívott harcban a Szovjetunió élenjáró dolgozóitól, sztahanovistáitól. 1949-ben kezdtük átvenni az igazi kommunista munkamódszereket, dolgozóink megértették, hogy a magasabb termelékenység felé vezető úton új szocialista munkamódszereket kell bevezetni. Új szellem született munkaverseryünkben a szervezett tapasztalatcserével és az újítási mozgalommal. A szocialista gazdálkodásban az üzemek már nem őrzik féltékenyen gyártási titkaikat. A Bonyhádi Cipőgyár szívesen adta át a Duna Cipőgyárnak csizmafordító gépét, mellyel fáradságot és időt takarítottak meg a másikgyárban. De nem maradt titok a Dixi Cipőgyár endliző gépe sem, vagy a Déma Cipőgyár parafacsiszoló újítása. Sok százezer forintot jelentettek az újítások, melyek ekkor váltak a dolgozó nép közkincsévé. A szocialista munkamódszerek új magasabb termelékenységet eredményeztek. Több és olcsóbb iparcikket termeltünk már. A hároméves terv előírta, hogy életszínvonalunk 8 százalékkal haladja meg a tervidőszak végére a háború előttit. Ezzel szemben 37 százalék volt az emelkedés. A nagy kiugrásokat a nagy változást egész tervünk végrehajtásánál a Nagybudapesti Pártválasztmány határozatai hozták. Rákosi elvtárs megmutatta az utat, merre haladjunk. A normaplafonok áttörése, ipari forradalmat jelentett. Hihetetlen eredmények születtek meg és dolgozóink olyan feladatokat , oldottak meg, melyet remélni sem mertünk a Pártválasztmány határozata előtt. A munkaverseny óriási lendülettel fejlődött az egyéni versenyeken keresztül. Míg augusztusban 40—50 egyéni versenyzőnk volt, októberben egyedül Szombathelyen 200. A munkaverseny végre tökéletesen és teljesen a dolgozóké lett, vérükké vált és versenyeztek szaktársaink saját eredményeik fokozásáért. A sztálini felajánlások óriási sikerei bizonyították, hogy dolgozóink szeretnek versenyezni, ha konkrét célt látnak maguk előtt. Több mint tízmillió forintot jelentett a sztálini felajánlások eredménye a bőr- és cipőiparban. A nagy eredmények, a front áttörése, december 21-én történt. Műszaki dolgozóink a sztálini műszak sikeréhez nagy mértékben hozzájárultak. Az eredmények felülmúlták elképzeléseinket. Nemcsak a Suhajda Mártonok és a VargaJózsefek 1000 százalékon felüli teljesítménye jelentett frontáttörést, hanem az átlagok ugrásszerű javulása is óriási volt. A Duna Cipőgyár 304/1-es köre, napi 660 páros átlagát 1025 párra emelte. Ez 153 százalékos eredményt jelentett. A Cikta Cipőgyár 423-as fűtőműhelye is 171 százalékos eredményt ért el, ami különösen értékes nekünk azért, hiszen itt jórészt ifjúmunkások dolgoztak. És így ment ez végig az egész bőriparban. A sztálini műszak csatanyerés volt a hároméves terv végrehajtásáért vívott harcban. A bőr- és cipőipari dolgozók büszkén mondhatták december 31-én, hogy első hároméves tervünket eredményesen végrehajtottuk, várjuk az új feladatokat. Ezek az új feladatok nem lesznek könnyűek. A bőr- és cipőipar termelésének 1954. évben el kell érnie az 1500 millió forint értéket, ami az 1949. évi termeléshez képest 78 százalékos emelkedést jelent. Kilenc millió pár bőrtalpú és 2.400.000 pár gumitalpú cipőt fogunk termelni, amely többszöröse lesz a kapitalista ipar által valaha is termelt mennyiségnek. A munkaversenyek eredményei és Pártunk bölcs irányítása a mi iparunkban is lehetővé teszik, hogy elavult gyárainkat korszerűsítsük, egészségesebbé tegyünk, szem előtt tartva a sztálini jelmondatot: »Legdrágább tőke az ember. 139 millió forintot fordítunk a mi iparunk beruházására és ez két új gyárat, új és jobb termelő eszközöket is jelent. A feladatok tehát nagyok. De hatalmasak az erőforrások is, amikre támaszkodhatunk, hiszen a munkaversenymozgalom ma már nem reszortfeladat, hanem a hivatali szervek feladata is és egyre inkább mélyen forradalmi erővé válik. Ma már büszkén mondhatjuk, hogy az iparban először hathónapos továbbképző szakiskolát állítottunk föl, iimáriskolával rendelkezünk és igyekszünk biztosítani az ötéves terv szakmunkás szükségletét. Mindent összevetve tehát feladatunk, hogy Pártunk irányításával élenjáró dolgozóink segítségével biztosan haladjunk előre a magasabb termelékenység, a szocializmus felé vezető úton. »Az ötéves terv végrehajtásánál a szocializmus építésénél bizton számíthatunk, a megvalósult szocializmus országának a nagy Szovjetuniónak baráti támogatására, a Szovjetunió és a népi demokrácia országainak gazdaságaival való szoros együttműködésre*, — mondotta Gerő elvtárs, december 9-én a Parlamentben, mikor az ötéves terv törvénnyé vált. Ezt az utat kell követnünk nekünk bőripari dolgozóknak is és minőségi gyártással, önköltségcsökkentéssel a terv részleteiben való teljesítésével fogjuk építeni a szocialista Magyarországot. Újabb lépéssel előre Mit jelent az államosítás újabb szakasza a bőripar számára 1949 december 28-án kormányzatunk. Pártunk javaslatára államosította mindazon ipari és közlekedési üzemeket, vállalatokat, melyek 10 munkáson felüli alkalmazottat tartottak. Ezzel népi demokráciánk újabb jelentős győzelmet aratott. A rendelet végrehajtása szocialista gazdaságunk erejének megnövekedését, a munkásosztály újabb jelentős tömegei kizsákmányolásának megszüntetését jelenti és jelenti azt, hogy ma már szocialista tervgazdaságunk ipari termelésünk egész területére kiterjed. Az 1948 márciusában végrehajtott államosítás gazdaságilag megalapozta a dolgozók hatalmát, felszámolva a tőkésosztályt, gazdaságunk legfontosabb területén és termelésünk legfontosabb részén. A másfél év eredményei bizonyítják, hogy munkásosztályunk élt azokkal a lehetőségekkel, melyeket az államosítás adott. Szocialista munkaversenyekkel vittük győzelemre a szocialista termelést. De ez az államosítás még nem számolta fel teljesen a tőkésosztály befolyását. Magántulajdonban maradtak a száz alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztatott és a külföldi érdekeltségű üzemek. Dolgozóink egy része tehát ezekben az üzemekben továbbra is a tőkés kizsákmányolás alatt maradt és habár a dolgozók hatalma a kizsákmányolás lehetőségeit szűk térre szorította, a szocialista és kapitalista elemek közötti ellentmondás mégis megmaradt. Ez az ellentmondás zavarta szocialista termelésünket s akadályozta további előrehaladásunkat. Ez a tőkés befolyás iparunkban rést jelentett az ellenséges befolyás érvényesülés felé s s ezen a résen az imperialista ellenség ügynökei minden eszközzel igyekeztek befurakodni ipari termelésünk egészséges testébe, hogy kártevő munkájukkal, ipari kémkedéssel, szabotálással megakadályozzák előrehaladásunkat. A most végrehajtott államosítás véget vetett mindezeknek. A szocialista előretörésnek és törvényszerű továbbfejlesztésnek megnyilatkozása ez. Ha szakmánkat nézzük, láthatjuk, hogy az első államosítás után maradt még lehetősége a tőkések befolyásának. Nem egy esetben történt meg az, hogy szakmunkásaink engedve a tőkés csábításnak, a kollektív szerződés kijátszásával, nagyobb fizetésbiztosító magánszektorba mentek dolgozni. Ez érvényesült a többi szakmák